Betegségek A-tól Z-ig

Veseelégtelenség megelőzése

A veseműködés károsodásának el ső tünetei a fáradékonyság és az étvágytalanság

A veseelégtelenség súlyos esetben szükségessé teheti a művesekezelést: dialízis hiányában a szervezetet rövid  időn belül elárasztanák az anyagcsere mérgező végtermékei, ami végzetes következménnyel járna. Mit tehetünk, hogy időben feltartóztassuk a betegség ilyen mértékű elhatalmasodását?


 

A veseelégtelenség kialakulásának és jelentőségének megértéséhez először vessünk egy pillantást a vesék működésére: a vese többrétű feladatai közül a legfontosabb a méregtelenítés, azaz a káros anyagcsere-végtermékek, például a húgysav kiürítése. Emellett szerepet játszik vérnyomásunk szabályozásában, a renin nevű hormon termelésével. Egy másik, szintén a vese által termelt hormon, az eritropoetin pedig a csontvelőt készteti vörösvérsejtek termelésére. A súlyos, előrehaladott veseelégtelenségben szenvedőknél éppen ezért mesterségesen kell pótolni az eritropoetint a vérszegénység elkerülése érdekében. A profi sportolók egyébként nem véletlenül éppen ezt a hormont használják doppingolásra.

 

Végül, de nem utolsósorban a vesék aktiválják a D-vitamint is. A működésében sérült vese éppen ezért kedvez a csontlágyulás kialakulásának. Az orvos ilyenkor renális (veseeredetű) osteopathiáról (csontbetegség) beszél. Ha pedig meggondoljuk, hogy a D-vitamin milyen fontos szerepet játszik szervezetünk egyéb területein, például a szív védelmében, valamint a rák elleni védelemben vagy az immunrendszer támogatásában, még világosabbá válik, milyen komplex jelentőséggel bírnak veséink.

 

Méregtelenítő tevékenysége révén a vese fontos szerepet játszik a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. Ez is jól tetten érhető a veseműködés súlyos károsodásakor (lásd „Hogyan táplálkozzon a vesebeteg” c. cikkünket a 34. oldalon). A veseműködés károsodásának első lehetséges tünetei a fáradékonyság és az étvágytalanság. Mivel ezek – főképp idősebb korban – meglehetősen általános tünetek, a veseelégtelenség korai stádiuma többnyire észrevétlen marad.

 

A vesefunkcióra utaló tünetek közül megemlítendő az ödémaképződés (folyadékpangás a szövetekben), elsősorban az arcon és a szemhéjakon. Az arcbőr szürkés elszíneződése szintén a vese elégtelen működését jelezheti.

 

 

Kreatininszint – általános tájékozódási pont

Milyen vizsgálatokkal lehet megállapítani a vesefunkció károsodását? Ehhez évtizedeken keresztül a vérben lévő kreatinin – egy izomfehérje – szintje szolgált támpontul. Az utóbbi néhány évben a nefrológusok (a vesebetegségek specialistái) azonban egyre hangosabban követelik egy új mérték, az ún. glomelurális filtrációs ráta (GFR) figyelembevételét és rutinszerű mérését. Glomerulusoknak nevezzük a vese legkisebb funkcionális egységeit, amelyek feladata, hogy megszűrjék a vért. Lényegében parányi méretű érgomolyagokról van szó, amelyeken a vér áthalad. Minél inkább csökken ezeknek az érgomolyagoknak a működőképessége, annál rosszabb a GFR. A GFR kiszámítása során figyelembe vesszük a beteg életkorát, testmagasságát és testsúlyát is. E célra egy összetett képlet szolgál:

férfiaknál: 140 mínusz életkor × testsúly (kg) : 72 × kreatininérték

nőknél: 140 mínusz életkor × testsúly (kg) x 0,85 : 72 × kreatininérték

A háziorvosnak és a laikusnak azonban továbbra is bőven elegendő, ha a laboratóriumi leletek között csupán arra figyelnek, hogy a GFR értéke a normális tartományon belül legyen. A fenti számítási képletet néhány évvel ezelőtt az orvosi szaksajtóban vehemensen követelték a szakorvosok. Ennek ellenére sokan szkeptikusok ezzel kapcsolatban, ugyanis a legtöbb egészséges embernél a GFR-képlet értelmében statisztikailag már enyhe veseelégtelenséget lehet megállapítani. Mindig tartózkodóan kell tehát viszonyulnunk az olyan vizsgálati módszerekhez, amelyek az egészséges betegnél is funkciózavarokat mutatnak ki. Mindent összevetve a vérben mérhető kreatinin és esetleg az urea értéke jó támpontul szolgál a veseműködés megítélésében. A GFR a súlyos veseelégtelenségben szenvedők állapotának megfigyelésében játszhat fontosabb szerepet.

 

A vesék megszűrik vérünket. A kiválasztott anyagok a húgyvezetőn (sárga) keresztül a hólyagba jutnak

 

A vérben mérhető paraméterek mellett természetesen a vizeletvizsgálat leletei is figyelmeztetnek a veseműködés zavaraira, főképp a vizeletben megjelenő vér és fehérje. A károsodott vesefunkció gyakran társul a glomerulusok gyulladásával, utóbbit hívják glomerulonephritisnek.

 

Magas vérnyomás és egyéb kockázati tényezők

Ha pedig szemügyre vesszük a veseelégtelenség megelőzését és terápiáját, figyelembe kell vennünk azokat a tényezőket, amelyek súlyosan károsíthatják a veséket:

 

A legfontosabb vesekárosító tényezők a nem (megfelelően) kezelt magas vérnyomás és a cukorbetegség. Nem ritka, hogy ugyanannál a személynél mindkét betegség egyszerre van jelen.

 

Veleszületett tényezők is szerepet játszanak a vese betegségeinek kialakulásában, pl. a policisztás vese: ilyenkor az egész veseállományt valósággal átszövik a különféle méretű ciszták. Ez az állapot azonban nem keverendő össze a kisszámú ciszták jelenlétével, ami ártalmatlan állapotnak tekinthető és kezelést sem igényel.

 

A nem megfelelően kikezelt, illetve a gyakran visszatérő húgyúti fertőzések is negatív hatással vannak a vesékre, főképp a vesemedence- gyulladás vagy a vizeletpangásos állapotok.

 

A külső vizes kezelések is sokat segíthetnek

 

A mandulák és a fogak Streptococcus- fertőzése és nem kellő alapossággal történő kikezelése szintén vesekárosító hatású lehet. A veseelégtelenség késői stádiumában a természetgyógyászat már nem képes segíteni a beteg állapotán. Éppen ezért már jóval korábban érdemes hozzáfogni a betegség kezeléséhez:

 

1. Ami a táplálkozást illeti, annak főképp lúgosító jellegű ételekben gazdagnak kell lennie. Ugyanakkor fontos, hogy takarékosan bánjunk a sóval, és a foszfátok bevitelét is csökkentsük. Utóbbiakat főképp az üdítőitalokban, kólákban, tasakos levesekben, valamint a felvágottakban és kolbászfélékben (stabilizátorok formájában) találjuk. A főképp burgonyából és zöldségekből álló étrend kiváló alapétrend veséink szempontjából. Gazdag bázikus kémhatású komponensekben, tápanyagokban és jól emészthető.

 

2. A táplálkozás mellett persze az ivásnak is fontos szerepe van a vesék egészségének megőrzésében. A vese feladata, hogy fenntartsa a vér homeosztatikus egyensúlyát. Hogy ebbéli feladatát képes legyen ellátni, ún. „üres vízre” van szüksége, amely szegény sókban és ásványi anyagokban. Tehát nem mindig előnyös az ásványvizek fogyasztása.

 

3. A szintetikus vízhajtókkal ellentétben, amelyek kivétel nélkül fékezik a glomerulusok szűrőtevékenységét, több gyógynövény serkenti, támogatja a vese méregtelenítő funkcióit. A nyírfa, a csalán, az aranyruta és a tövises iglice kiváló vizelethajtók, amelyeket teák formájában alkalmazhatunk. A mezei zsurlónak vesevédő hatásokat tulajdonítanak, a veseelégtelenség korai stádiumában lévőknek tehát érdemes kúraszerűen naponta egy liter zsurlóteát elfogyasztaniuk. Hozzá kell azonban tegyük, hogy a súlyosabb, III. és IV. fokú szívelégtelenségben szenvedőknél a folyadékbevitelt erősen korlátozni kell: aki már csekély fizikai terhelés hatására nehézlégzést tapasztalt, annak nem ajánlott az említett „átöblítő” kezelés.

 

4. A külső vizes kezelések is sokat segíthetnek! Ezek azonban sajnos napjaink gyógyászatában inkább alárendelt, eltűnőben lévő szerepet játszanak. A vízkezelés az alternatív terápiák terén is egyre inkább a háttérbe szorul, hiszen nem kellőképpen „misztikus”, se nem eléggé egzotikus. Pedig rendkívül hatásos, amit számtalan tudományos vizsgálat alátámaszt.

 

5. Szerencsére a vízterápiához nem kell orvost igénybe venni: az uszodai tartózkodás hatására is jelentősen megnő a testfelületre gyakorolt hidrosztatikus hatás. Ez egyfajta nyirokmasszázst gyakorol a szervezetre, aminek hatására megnő a vesékben az átáramló folyadék mennyisége. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy uszodában vagy gyógyfürdőben fokozódik a vizeletkiválasztás.

 

6. Vesebetegségek kezelésében kiváló hatású a lábfürdő. Serkenti a kismedencei szervek és a vesék keringését. A hagyományos kínai orvoslás úgy tartja, ha valakinek mindig hideg a lába, az a vese-jang energia gyengeségében szenved. Ez azt jelenti, hogy a húgyutak érzékenyebbek és nem tökéletesen működnek, akkor sem, ha ezt a nyugati medicina módszereivel nem mindig tudjuk igazolni. A lábak melegítése akár lábfürdővel vagy rendszeres sportolással hatásos ellenszere a hideg lábaknak.

 

 

A köpölyözés hatásos gyógymód. A képen látható módszernél a szükséges vákuumot a köpölyöző harangban lévő levegő felmelegítésével állítják elő

 

7. További hatásos reflexterápiás módszer a köpölyözés, ezen belül is az ún. száraz köpölyözés a vesezónában, a vesék vérkeringését elősegítendő.

 

8. Hasonló hatása lehet az akupunktúrának is. Ilyenkor célzottan a húgyhólyagmeridián 20-as, 23-as pontjának kezeléséről lehet szó, ami történhet sima akupunktúrás tűvel vagy akár homeopatikus oldatok (Heweberberol, Solidago virgaurea) beinjekciózásával.

 

9. Ami a gyógyszeres kezelést illeti, enyhébb működési zavarok esetén mono vagy komplex homeopátiás gyógyszereket is alkalmazhatunk (pl. Solidago D4, Phoenix Solidago, Pascorenal vagy Reneel). Súlyosabb stádiumokban adható Ren suis-Injeel injekciók formájában is.

 

10. A természetgyógyászat bőrbetegségek, reumás megbetegedések esetében is igyekszik támogatni a veseműködést, továbbá az általános méregtelenítés elősegítésére – ilyenkor a májfunkció támogatásával és a nyirokrendszer kezelésével párhuzamosan. A méregtelenítés fontos téma, még akkor is, ha a szó orvosi értelmében nincs szó „mérgezésről”. Veseelégtelenség esetében azonban valódi mérgezésről beszélhetünk: a beszűkült vesefunkció hatására számos gyógyszer halmozódik fel a szervezetben. Ezért a vesebetegnek alacsonyabb dózisban kell adagolni a gyógyszereket, különben súlyos gyógyszermérgezést kaphat. Fokozottan érvényes ez bizonyos szívgyógyszerekre, mint pl. a digitalis, egyes antibiotikumokra, gyomorsavblokkolókra, reuma elleni gyógyszerekre – ezen belül az ibuprofen és a diklofenák hatóanyagot tartalmazó készítményekre. Ezek jelenlegi tudásunk szerint a veseelégtelenség minden esetében ellenjavalltak.

-dr.ki.-
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: vese, veseelégtelenség

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.