Betegségek A-tól Z-ig

Visszérgyulladás 5. rész

Szép, egészséges lábak


A visszérgyulladás rendszerint saját magától meggyógyul – miért kell akkor egyáltalán kezelni? Azért, mert a kezeléssel csökkenteni lehet a fájdalmat, a duzzanatot, gyorsítani lehet a betegség lefolyását, és ami a legfontosabb, meg lehet előzni súlyos szövődmények fellépését.

 

Hogyan kezeli a természetgyógyász vagy az orvos a visszérgyulladást? Van, aki ágynyugalmat rendel, míg mások sétát, van, aki borogatást, megint mások kenőcsöt, van, aki piócát, mások gyógynövényt, van, aki antibiotikumot, akad, aki alvadásgátlót, van, aki pólyát, és a sort folytathatnánk injekcióval, műtéttel stb. Ezért mindenekelőtt végig kell gondolnunk, mit jelent valójában a visszérgyulladás, mi az oka, miben áll tulajdonképpen a betegség, mik a lehetséges szövődmények, ebből azután következnek a teendők.

 

A visszérgyulladás leggyakoribb formája a kórosan túltágult visszérben fellépő gyulladás. Ennek oka a vérkeringés megállása és megalvadása a túltágult, a vérkeringésben alig részt vevő érben. Ezt az alvadékot (trombus), mint kemény csomót, minden esetben könnyen ki is lehet tapintani – a gyulladás mindig az alvadék körül alakul ki. Ritkán előfordul alvadékképződés a nem tágult visszérben is, pl. fokozott trombózis hajlamú betegekben vagy az eret ért erős ütés hatására. Még ritkábban az ér környezetének gyulladása terjed rá az érre, majd ezután alakul ki az alvadék a visszérben. Mindezek alapján jól látható, hogy a visszérgyulladás kötelező alkotó eleme a véralvadék. A diagnózisnak és a kezelésnek tehát erre kell koncentrálnia.

 

Fontos diagnosztikus feladat az alvadék elhelyezkedésének tisztázása. A felületes visszérrendszerben lévő alvadék soha nem sodródik el, semmilyen veszélye nincs, míg a mély visszérrendszerben lévő alvadék, azaz a mélyvénatrombózis esetén az alvadék elsodródhat, a tüdőbe kerülhet, és akkor súlyos, esetleg életveszélyes tüdőembólia alakul ki. A felületes- és mélyvénarendszerben lévő trombus gyakran hasonló tüneteket ad, bár rendszerint a mélyvénában lévő alvadék súlyosabb panaszokat okoz, de a kivételek gyakoriak. Legmegbízhatóbb módszer a trombus elhelyezkedésének meghatározására az ultrahangkészülékkel végzett vizsgálat. Súlyos esetben tehát mindenképpen orvoshoz kell fordulni, aki megítéli a vizsgálat szükségességét, ill. el is végzi azt.

 

A felületes visszérgyulladás vonatkozásában terápiás megfontolásaink továbbra is a véralvadék körül forognak. A kezelés legkézenfekvőbb módja tehát, ha az alvadékot sebészileg távolítjuk el. A gyakorlatban ezt úgy végezzük, hogy kis szúrással megnyitjuk az eret és kinyomjuk belőle az alvadékot. Jól bevált módszer, de csak a visszerek kezelésében jártas, sebészi beállítottságú orvosok végzik. Tekintettel arra, hogy szinte minden esetben túltágult, beteg visszerekben alakul ki a gyulladás, adódik egy másik sebészi megoldás: az alvadék és a beteg visszér együttes eltávolítása, egy nem túl megterhelő műtéttel. Ez akkor indokolt, ha kiterjedt visszerességről vagy előrehaladott gyulladásról van szó.

 

 

Vannak békésebb megoldások is. Régen piócát tettek a gyulladt visszérre, ez az alvadékot kiszívta és a nyálában lévő alvadásgátlóval a tovaterjedést meggátolta. Ma már az állati szervezetből vagy növényekből kinyerhető anyagot alkalmazunk, amelyik a véralvadást gátolja és az alvadék felszívódását elősegíti, ez a heparin, ill. a heparinoid. Azok a kenőcsök vagy zselék, amelyek ezt a természetes hatóanyagot tartalmazzák, jelentősen gyorsítják a visszéren belüli alvadék felszívódását, a gyulladás elmúlását. Ezek a készítmények patikákban, recept nélkül kaphatók.

 

Egy másik kezelési mód nem az okra, vagyis az alvadékra, hanem a gyulladásra koncentrál. Számos gyógyszernek van gyulladáscsökkentő, fájdalom- és lázcsillapító hatása. Ezek a szájon át szedhető vagy kenőcsben, helyileg alkalmazható szerek szintén enyhítik a panaszokat. A visszerekre és a visszérgyulladásra, valamint az ezt kísérő duzzanatra egyértelmű gyógyhatással vannak azok a gyógynövény- (vadgesztenye, japán akác stb.) eredetű, vitaminszerű készítmények, amelyek a flavonoidok csoportjába tartoznak. Ezek a hatóanyagok pontosan adagolt dózisban, felszívódást támogató beavatkozás után kerülnek a patikákba.

 

A visszérgyulladás folyamatosan változó kórkép mind anatómiai kiterjedésében, mind súlyossága tekintetében. Az alvadék haladhat fölfelé, lefelé és a mélybe, azaz a mély visszerek irányába, a felületes és mély rendszert összekötő erek mentén. Ebből következik, hogy rosszabbodás esetén ismételt ultrahangvizsgálat javasolt a mélyvénatrombózis megállapítására vagy kizárására.

 

Súlyos, kiterjedt gyulladás esetében injekcióban vagy tablettában is lehet alvadásgátlót adni, a mélyvénás trombózis megelőzésére. A továbbterjedés meggátlásának vannak más, fontos módszerei is. Mindenekelőtt a láb fokozott használata. Ezzel fokozzuk a mélyvénákban a vérkeringést, ez meggátolja az alvadék kialakulását. A visszérgyulladásos beteg tehát nem fekvő beteg, hanem járkáló beteg!

 

Másik fontos eljárás a láb rugalmas pólyázása. A pólyával összepréseljük a még nem gyulladt ereket, azokból a vért kinyomjuk, így nincs, ami megalvadjon bennük, tehát a gyulladás nem tud tovább terjedni. Éjszakára a láb megemelése szintén ezt a célt szolgálja, vagyis hogy a visszerekből könnyebben folyjon vissza a vér, tehát ne lassuljon le a vérkeringés, és a felületes erek kevésbé legyenek vérteltek.

 

A beteg természetesen akkor jár a legjobban, ha megelőzi a betegséget. Mivel a leggyakoribb ok a visszértágulat, nyilvánvaló, hogy műtéti vagy injekciós megoldása meg tudja előzni ennek a kórképnek a kialakulását. Azok a visszérkrémek, amelyek heparint vagy heparinoidot tartalmaznak, szintén részt vehetnek a megelőzésben. Ezek a módszerek elsősorban tavasszal-ősszel javasoltak, amikor az időváltozás elősegíti a véralvadás bekövetkezését. A séta, a láb vérkeringésének fokozása egész évben javasolt, ez számos előnyös hatása mellett a visszerek trombotikus betegségeinek megelőzésében is hasznos.

 

Mindenképpen érdemes azonban orvoshoz fordulni, mert a visszérgyulladás tünetként is értékelhető, felhívja a figyelmet esetleges más súlyos betegségre, elsősorban rosszindulatú daganatra. Továbbá a visszerekkel foglalkozó szakemberek olyan irányba tudják terelni a folyamatot, amelynek során nemcsak a gyulladás, hanem a leggyakoribb ok, a beteg visszér is meggyógyul.

Dr. Bihari Imre
IX. évfolyam 9. szám

Címkék: visszérgyulladás

Aktuális lapszámunk:
2019. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.