Betegségek A-tól Z-ig

Visszérsebészet - Modern terápiák

A seprűvénák nem számítanak kóros elváltozásnak, de előre jelezhetik a komolyabb visszér-megbetegedéseket

    A visszeresség népbetegségnek számít a fejlett ipari országokban. A műtéti eljárásoktól sok érintett visszariad, mivel ezek a megoldások régebben sok fájdalommal jártak és körülményesek voltak.


    Gyakran támasszuk fel a lábunkat, ez jót tesz a visszereknek 

     

    Manapság azonban már léteznek olyan szelíd módszerek, amelyek után a páciens akár már másnap panaszmentessé válik és nyugodtan mehet dolgozni. A visszér annyit jelent, hogy a vénák kórosan kitágulnak, a billentyűik nem zárnak rendesen, és ezért többé nem képesek arra, hogy a vért a megfelelő irányba – a szív felé – irányítsák. Emiatt a vér megáll a vénákban, vagy éppenséggel visszafelé folyik.

     

    Ha a vénás vér – amely szegény oxigénben, sok benne a méreganyag és teli van széndioxiddal – túl sokáig időzik az erekben, akkor összesűrűsödhet és megalvadhat. Ilyenkor alakul ki benne a vérrög (trombózis). Előfordulhat, hogy a használt vér jelentette terhelés olyan erőteljesen károsítja a szöveteket, hogy elhal a bőr és az alatta levő szövet, és lábszárfekély alakul ki. Ezen kívül a felületi vénák krónikus és intenzív megbetegedése az életfontosságú belő vénás rendszer károsodását idézheti elő. Ezek a sérülések gyakran helyrehozhatatlanok és jelentős mértékben rontják az életminőséget.

     

    A probléma kezelésére a konzerváló természetgyógyászati módszereken túl sebészeti és invazív eljárások is rendelkezésre állnak. A páciensek gyakran felteszik azt a kérdést, az eltávolított vénákra nincs-e szüksége a szervezetnek. A válasz ilyenkor határozott nem. A feladatukat betölteni nem képes vénák ugyanis már nem vesznek részt a vérkeringésben, sokkal inkább gátolják ennek normális működését. Eltávolításuk tehermentesíti a szervezetet, és segíti a rendes keringést.

     

     

    A műtét kényelmes alternatívája: a szklerotizálás

    A vénák méretüktől és jellegüktől függően sikeresen kezelhetők szklerotizálással. Ennek során – általában többször megismételt kezeléssel – a beteg visszerekbe olyan anyagot fecskendeznek, amely károsítja az erek legbelső rétegét, így a vénák elzáródnak és idővel felszívódnak. A hivatalos orvoslás leggyakrabban alkalmazott módszere az úgynevezett mikrohab-szkleroterápia. Ennek során egy alkoholos készítményt kevernek össze levegővel vagy más gázzal, hogy a tejhabra emlékeztető keveréket kapjanak. Ezt a habot injekciózzák aztán bele a visszerekbe. Ennek a módszernek az a nagy előnye a korábbi, folyadékot használó módszerrel szemben, hogy az orvos kiválóan tudja követni az ultrahangos készülék képernyőjén.

     

    Az alternatív medicina ezzel szemben szívesen használja a Linser-féle régi módszert. Ennek lényege, hogy magas koncentrációjú sóoldatot fecskendeznek a visszerekbe hab helyett. Ez azonban a tapasztalatok szerint csak részleges sikert szokott hozni, így a betegek számára semmiféle előnyt nem jelent a habos eljárással szemben. Sőt nagyon gyakran el nem halt vénákkal kell szembenézni, amelyeket azután más módon, nemritkán sebészeti úton kell eltávolítani.

     

     

    Ismert és bevált: a visszér-eltávolítás

    A legismertebb módszer a vénák műtéti úton történő eltávolítása. Ilyenkor a beteg felületi vénákat egy vagy több lépésben vékony fém- vagy műanyag szondára tekerik fel, és részenként kihúzzák. Ezt az eljárást már a 19. században sikeresen alkalmazták. Manapság többnyire ambuláns módon és helyi érzéstelenítésben végzik. A műtét gyorsan és hatékonyan számolja fel a betegséget, ugyanakkor a betegnek néhány kellemetlenséggel kell számolnia. A beavatkozást követően 6-12 hétig kompressziós harisnyát kell hordania, és a kezelt lábon általában nagyobb vérömlenyek is kialakulnak. Gyakran károsodnak a fő vénákhoz vezető, életfontosságú nyirokerek, és csak nagyon lassan gyógyulnak meg.

     

    Ennek az eljárásnak van egy viszonylag ritkán alkalmazott variánsa, amelynek során egy szondát vezetnek a visszérbe, és a csúcsát rövid ideig folyékony nitrogénnel extrém alacsony hőmérsékletre lehűtik. A véna fala így ráfagy a szondára, és ki lehet húzni.

     

     

    Kíméletes és hatékony: a katéteres eljárás

    Hogy a szervezetet ne viselje meg annyira a műtét, és a páciens számára is kevesebb kényelmetlenséggel járjon, az elmúlt húsz év során többféle olyan technikát is kifejlesztettek, amelynek során vékony katéterekkel belülről elzárják a vénákat, így azokat a szervezet lebontja.

     

    Először üvegszálas katéterekkel dolgoztak, amelynek a végén egy lézerszál hővel szétrombolta a vért és a visszeret. Hamarosan kiderült azonban, hogy a rendkívül magas hő kipukkasztja az ereket, és a páciensek a műtét után sokat szenvedtek. Valamivel később egyéb eljárások jelentek meg, amelyeknek során a katéter hegyét magas frekvenciájú váltóárammal (úgynevezett rádiófrekvenciával) hevítik fel, és a visszereket ezzel rombolják szét. Az orvos egy kis vágáson keresztül, az ultrahang segítségével bevezeti a katétert a vénába, majd a vékony katéteren keresztül megfelelő mértékű rádiófrekvenciás energiát vezetnek a véna falára. A katéter visszavezetésekor, a magas frekvenciás hőhatás következtében a véna falában található kollagénrostok összezsugorodnak, ami lezárja a vénát, és a vér az egészséges  vénákon keresztül kezd továbbfolyni.

    A rádiófrekvenciás katéteres eljárás során vékony szondát vezetnek a megbetegedett vénába. A szonda hegyét ezt követően rádiófrekvenciával, azaz váltóárammal hevítik fel 120 fokra, a sebész ezzel kezeli lépésről lépésre a vénát

     

    Ma már számos vizsgálat igazolja ezeknek a beavatkozásnak hosszú távon is jó hatását. Főként a rádiófrekvenciás eljárás (ha kellően tapasztalt a sebész és a módszert megfelelően alkalmazzák) bizonyítottan nem csak hatékony, de a páciens gyógyulását is nagymértékben  megkönnyíti, például a műtét utáni fájdalom elenyésző, és a gyógyulási fázis annyira lerövidül, hogy a következő nap a beteg már képes aktív életet élni, újra dolgozni. Néhány napig a kompressziós harisnyát azért még hordani kell.

     

    Újabban létezik már olyan lézerkatéter, amely nem egyszerűen előresugározza a lézerfényt, hanem körben (radiálisan). Az így létrejött fény (köszönhetően eltérő hullámhosszának is) jóval alacsonyabb hőmérsékletű.

     

     

    További visszér-eltávolító eljárások

    A CHIVA eljárás egy igen bonyolult francia kifejezés rövidítése, amely annyit tesz, hogy a helyreállítják a vérkeringést a felületi vénák megtartása mellett. A CHIVA módszer úgynevezett miniinvazív operációs módszer a visszér eltávolítására: a klasszikus sebészeti módszerrel ellentétben, ahol az egész eret eltávolítják, ennél a módszernél csak a megkárosodott részét. Általában ambuláns kezelésként helyi érzéstelenítéssel történik: átvágják és kiveszik a károsodott részt, a fővénák pedig a helyükön maradnak. Hátránya, hogy több vágással (és így heggel) jár, illetve nagy a kiújulási arány.

     

    Egy másik eljárás során a kisebb ereket feltárják, és finom horgokkal kihúzzák és eltávolítják. Ezzel a módszerrel az oldalsó leágazásoktól lehet megszabadulni, viszont előfordulhat, hogy esetleg finomabb idegeket és nyirokereket is eltávolítanak.

     

     

    Seprűvénák: nem kórosak, de zavaróak

    A finom seprűvénák nem számítanak kóros elváltozásnak, de előre jelezhetik a komolyabb visszér-megbetegedéseket. Ha a lábszáron alakulnak ki, gyakorlatilag mindig vénás pangást jeleznek. A seprűvénák felszámolásához előbb ezt a pangást kell megszüntetni, utána következhet a kezelés. Ha ez nem történik meg, a kezelés nemhogy nem jár sikerrel, de még rontja is a seprűvénák látványát.

     

    Ha nem áll fenn vénás pangás, vagy a seprűvénák főként a combon jelentkeznek, akkor lehet őket szklerotizálni vagy megfelelő lézerrel kezelni. Itt is léteznek alternatív, finom elektródák, amelyeket belevezetnek a seprűvénákba és rádiófrekvenciával kezelik őket. Összefoglalva az a lényeg, hogy valamennyi módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A módszer megválasztása függ az egyéni adottságoktól, az orvos tapasztalataitól, és persze attól is, ki mennyi pénzt tud szánni a beavatkozásra.

     

     

    Kompressziós terápia

    Ha következetesen alkalmazzuk a kompressziós harisnyát, a megbetegedett felületi visszerek olyannyira összenyomhatók, hogy hibás működésük többé nem lép fel lényegesen. Az erre alkalmas harisnyát orvosnak kell felírnia, mert előbb például meg kell győződnie arról, nem zavarja-e meg a kompresszió az arteriális vérellátást, ennek ugyanis fatális következményei lennének. A harisnyák szorossága eltérő, ezt a csomagoláson a különböző osztályokba sorolás jelzi. Alapesetben általában a 2-es osztályú harisnyát írják fel, amely viszonylag szorosan illeszkedik a lábra.

     

    Bár a harisnya megakadályozza a vér kóros visszafolyását, magukat a visszereket természetesen nem szünteti meg. Így tartós megoldásként ez nem jöhet szóba, főként időseknél, akiknek gondot jelenthet a harisnya állandó fel-le vétele.

     

    A szakemberek szigorúan eltanácsolnak attól, hogy magunk fáslizzuk a lábunkat, és mindig ugyanazzal a fáslival. Megfelelő módon önmagunknak nem tudjuk felhelyezni a szorítókötést, ráadásul a fáslik hamar elveszítik a rugalmasságukat és ezzel a hatásukat. Gyakran alakulnak ki ráncok, amelyek nemcsak tovább rontják a vérkeringést, hanem hosszabb távon károsítják a bőr alatti idegeket is.

    Sz.Z.L.
    XVII. évfolyam 10. szám

    Címkék: kompressziós terápia, seprűvénák, visszérsebészet

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.