Betegségek A-tól Z-ig

Vita az oltásokról

Olyan ártalmatlan, mint egy puszi?

Elvben az orvosnak minden beavatkozás előtt fel kell világosítania a pácienst a lehetséges következményekről. Oltások esetében azonban ez a jog csak papíron él.


 

Nagyon vonzó ötlet a betegséget egyszerűen oltással kivédeni. A valóságban azonban ez csak akkor működik, ha a lakosság átoltottsága elér egy bizonyos mértéket. Ez az arány betegségektől függően változó, de 80-90 százalékos, így érhető el a betegség ellenőrizhetetlen terjedésének megakadályozása. Ahol nincsen általános oltási kötelezettség, ott a hatóságok felülről, ajánlásokkal próbálják elérni a kívánt eredményt.

 

Az ilyen ajánlásokat tartalmazó könyvekben azonban nem szokott szó esni a komplikációkról, a károsodásokról és arról, van-e értelme egyáltalán az oltásnak. Ezenkívül sok egyéb tényről is hallgatnak, például:

 

• Sok, valaha rettegett betegség régen valóban veszélyes volt, amikor az emberek rossz higiéniai körülmények között éltek, alultápláltak voltak, a szövődmények azonban modern körülmények között ritkák.

 

• Az oltások hatékonyságát erősen eltúlozzák, mivel tudományosan megalapozott bizonyítékok erre nézve nincsenek. A legtöbb oltásnál kimutatható az antitest-reakció, holott ha járvány tör ki, az oltottak közül is szoktak megbetegedni, lásd a 2006-os nagy mumpszjárványt az Egyesült Államokban.

 

• Hallgatnak a mellékhatásokról.

 

Oltott gyerekek is megbetegszenek

Ahol nincs kötelező oltás, ott a szülőket gyakran fenyegetik azzal, hogy oltatlan gyereküket nem engedik iskolába. Holott ezek a gyerekek az oltás híveinek ideológiája szerint nem jelentenek veszélyt a többiekre nézve, hiszen az oltott gyerek elvben nem betegedhet meg. Az oltatlan gyerek pedig élvezi azt az előnyt, hogy ha megbetegszik, a szervezete magától, hosszan tartó védettséget fejleszt ki, míg az oltást rendszeresen ismételni kell.

 

A valóságban azonban az oltott gyerek sincs biztonságban. A tömeges oltások következményeként megváltozott a betegségek fellépése. Például az úgynevezett gyerekbetegségek egyre gyakrabban lépnek fel felnőttkorban, nemritkán súlyos szövődményekkel. Erre általában az a válasz, hogy még többet kell oltani. Az oltások azonban csak átmeneti védettséget adnak, szemben az átvészelt valódi betegséggel, és az oltott anya ezt továbbadja a gyerekének. A kicsik tehát veszélyben forognak, és a válasz erre az, hogy minél korábban be kell őket oltani. Az oltás egy meghatározott kórokozó ellen irányul, ám ha azt sikerül is hatástalanítani, attól maga a betegség még nem tűnik el, mert a kórokozó egyéb változatai átveszik a szerepét. Ilyenkor az szokott lenni a válasz, hogy az új kórokozó ellen is oltóanyagot kell kifejleszteni. Minden érv tehát csak újabb oltások bevezetését eredményezi.

 

 

A károsodások kritikához vezetnek

Az oltásokra vonatkozó kritikák és kétségek azóta léteznek, amióta Edward Jenner több mint kétszáz évvel ezelőtt feltalálta a himlőoltást. Emiatt emberek ezrei haltak meg. Más oltásoknál a károk nem voltak ennyire szembetűnőek, de a komplikációk ma is a kritika alapját képezik. Főleg a homeopatikus orvosok alkotják az ellentábort, mivel azt tapasztalják, hogy a kóros folyamatokat nemritkán oltás váltotta ki. 

 

Egyéves kor előtt különösen nagy az oltási komplikációk kialakulásának veszélye

 

Hasonlóképpen elveti az oltásokat az antropozófiai orvoslás, amelynek képviselői szerint nem szabad manipulálni a gyerek szabad fejlődését. A különféle betegségekkel való, időben bekövetkezett találkozások ugyanis felfogásuk szerint erősítik a gyerek énerejét és individualitását, és később megvédik az embert a krónikus betegségektől. A Waldorf-iskolások immunrendszere például erősebb, és közöttük ritkább az allergia. Ezenkívül az immunológia legújabb felfedezései is azt igazolják, hogy van létjogosultsága az oltásokkal kapcsolatos szkepticizmusnak. Itt elsősorban az immunrendszer egy részének manipulálásáról és ennek következményeiről van szó.

 

 

A problematikus adalékanyagok nem teljesen helyettesíthetők

Az oltóanyagok bizonyos alkotóelemei, mint az alumíniumkötések, a formaldehid, a tyúkfehérje vagy a higany képezik a kritika fő célpontjait. Ezek egy részét a gyártók ki is vonták a termékekből, de bizonyos alkotóelemek, mint például az alumínium-hidroxid alig helyettesíthető, mivel a hatékonyság fokozása (és ezzel az immunrendszer manipulálása) a feladata. Ez nemcsak az immunrendszert veszélyezteti, hanem a gyerek idegrendszeri fejlődését is. A neurológiai zavarok jó részét nem véletlenül írják az oltások számlájára: görcs- és sikítórohamoktól az arc-, kar- és látóideg-sérülésen át az agyvelőgyulladásig, a szellemi károsodásig és az autizmusig.

 

Úgy néz ki, az oltások károsítják az idegrosták külső burkának kialakulását, amely folyamat csak a tizedik életév körül fejeződik be. Szklerózis multiplex esetén ez a burok rohamokban sérül. Franciaországban például a SM esetek megszaporodása oda vezetett, hogy a fiataloknál leállították a hepatitis-B oltásokat. Az oltáskárosodottak közé sorolják újabban a hiperaktív és figyelemzavaros gyerekeket is, bár ez utóbbi kialakulásának és elszaporodásának számos oka van. A szülők azonban gyakran számolnak be arról, hogy a figyelemhiányos gyerek tünetei egy oltás után kezdődtek, valószínűleg súlyos immunológiai túlreakció miatt, amely károsította az idegrendszert.

 

 

Nehéz általános ajánlásokat tenni

Vannak olyan súlyos betegségek, például a Hemophilus influenza B, amely ellen az egyébként kritikus szemléletű orvosok is javasolják az oltást. A problémát az jelenti, hogy a megválasztható oltások is gyakran csak kombinált készítményben kaphatók, így nehéz egyéni oltási tervet összeállítani. A javaslatok a következők lehetnek:

 

• Minél később oltassuk be a gyereket, lehetőleg csak egyéves kora után, amikor már kisebb a kockázata az immun- és idegrendszeri károsodásnak. Az esetleges szövődményt annál nehezebb felfedezni, minél kisebb a gyerek.

 

• Lehetőleg kerüljük a kombinált oltásokat, mert kevésbé hatásosak és nagyobb megterhelést jelentenek az immunrendszer számára.

 

• Mellőzzük a fölösleges oltásokat, például bárányhimlő ellen.

 

• Összességében véve is csökkentsük az oltások számát, például a fölösleges emlékeztető oltásokét. 

 

Tabutéma: Oltási károsodások

Oltás után időnként fellépnek nem várt reakciók, ezek azonban nem nevezhetők automatikusan oltási szövődménynek vagy károsodásnak. Sajnos azonban a valódi szövődményekre sem derül mindig fény, mivel az orvosok ezekről alig tudnak valamit.

 

A szervezet és az oltóanyag közötti összeférhetetlenségre utalnak: 1-3 napig tartó pirosodás, duzzanat vagy fájdalom az oltás helyén; végbélben mérve 39,5 fok alatti láz, fej- és végtagfájdalom, levertség, rosszullét, hányinger, nyugtalanság, helyi nyirokcsomó- duzzanat; oltási betegség tünetei 1-3 héttel az oltás után, például a fül alatti nyirokmirigyek duzzanata, kanyaróhoz vagy rubeolához hasonló tünetek, rövid ideig tartó ízületi fájdalom.

 

Ha valóban oltási károsodásról van szó, azt akkor is ritkán jelentik, mert az orvosok ezekről a szövődményekről keveset tudnak. A leggyakoribb és legsúlyosabb oltási komplikációk az idegrendszer autoimmun-közvetítésű károsodásai, elsősorban az agyvelőgyulladás. Ha ez az agytörzsben lép fel, halálhoz is vezethet. Ezenkívül szintén idegrendszeri károsodások a maradandó látászavart, bénulást vagy fejlődési visszamaradást okozó ideggyulladások.

 

Hogy mi váltja ki a komplikációt, arra nehéz választ adni. A nem specifikus immunerősítők, mint például az alumínium-hidroxid bizonyára részes a súlyos komplikációkban. Hasonlóképpen problematikus egyéves kor alatt higanytartalmú oltóanyagot adni, mivel ez befolyásolja fontos immunsejtek működését. De maguk az antigének is válthatnak ki erőteljes reakciót. Probléma, hogy egy-egy új oltóanyag bevezetésénél a vizsgált személyek száma túl kevés, a megfigyelési idő túl rövid. Az igazi biztonságról csak széles körű alkalmazás nyújt felvilágosítást. Az esetleges szövődményeket pedig a hatóságok hajlamosak a véletlen számlájára írni.

 

Ha kialakulnak az akut autoimmun-gyulladásos reakciók, akkor gyors beavatkozásra van szükség, például kortizonra akut agyhártyagyulladás esetén. Ha a diagnózist túl későn állítják fel, és tartós károsodások alakulnak ki, akkor már nehéz terápia. Vannak olyan orvosok is, akik jó eredménnyel kezelnek ilyen komplikációkat homeopatikus szerekkel.

 

 

Mi terheli túl az immunrendszert?

Az oltásokkal kapcsolatos egyik fő kifogás az, hogy nem a normál fertőzés útját utánozzák, hanem megkerülik az immunerők természetes együttműködését.

 

A legtöbb kórokozó a nyálkahártyákon át hatol be a szervezetbe, ahol kapcsolatba kerül az immunsejtekkel: azokkal, amelyek azonosítják, másokkal, amelyek szétrombolják, és megint másokkal, amelyek megjelölik az információkat rajtuk. Ezt nevezik sejtszintű immunrendszernek (TH1-rendszer).

 

Ettől a rendszertől kapja meg az információit a TH2-rendszer, hogy felépítse az antitesteket, amelyek azután egy második fertőzés esetén gyorsabban és hatékonyabban felveszik a harcot a kórokozókkal. Az oltás közvetlenül a TH2-rendszerbe avatkozik bele, és a siker egyedül az antitestek képzésében mutatkozik meg.

 

A feltételezett ártalmatlanság hangsúlyozásaként gyakran mondják, hogy a gyerek több kórokozóhoz jut egy puszival, mint egy oltással. De nem injekció útján! Óriási különbség az immunrendszer és a gyerek fejlődése szempontjából. Természetesen a TH2-rendszer provokálása oltással még mindig jobb lehet bizonyos esetekben, mint a teljes védtelenség, rizikócsoportoknak a természetgyógyászat is ajánl bizonyos oltásokat (de csak nekik).

 

Az oltásokkal rendszeresen és túl korán túlaktivált TH2- rendszerű immunrendszer, amelynek TH1-rendszere ugyanakkor fejletlen marad, veszélyt jelenthet, például antitesteket kezd el termelni egyébként ártalmatlan anyagok ellen is. Képzeljük csak el, milyen óriási feladat egy kisgyerek immunrendszere számára, hogy kombinált oltást követően egyszerre akár hat-hét kórokozóval szemben is felvegye a harcot és antitesteket termeljen! Az oltások hívei sem tagadják, hogy ez a feladat nem mindig sikeres, például nem termelődik antitest minden egyes kórokozó ellen. Az oltás adta védettség ezzel kisebb, mint egyes oltások esetén. Ez jó érv arra nézve, miért ne terheljük túl a gyerek immunrendszerét sokszorosan kombinált oltásokkal. 

 

 

Vigyázat, ellenjavallatok!

A következő konkrét ellenjavallatok léteznek oltások esetén:

 

• Ha az illető nem egészséges, nem szabad beoltani.

• Akut megbetegedések után legalább két hetet várni kell, ugyanez vonatkozik a műtétekre is.

• Különös elővigyázatosságra van szükség, ha allergiás reakció lép fel, például tyúkfehérjére, ami néhány oltóanyagban megtalálható.

• Hasonlóképpen akkor, ha már lépett fel oltást követő túlreakció.

- dr. ki -
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: járvány, oltási károsodások, oltások

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.