Betegségek A-tól Z-ig

Vitaminok – csodagyógyszerek?

Mit kell tud­ni ró­luk?


 

 

A vi­ta­mi­nok vi­rág­kor­ukat élik. De ké­pes­sé­ge­ik csak ak­kor bon­ta­koz­nak ki, ha kö­rült­ekin­tő­en és meg­fe­le­lő in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban bá­nunk ve­lük. A mi­nő­sé­gen ugya­n­is több mú­lik, mint a mennyi­sé­gen. Cik­künk be­szá­mol a vi­ta­min­ku­ta­tás le­gú­jabb ered­mé­nye­i­ről, és megpró­bál utat mu­tat­ni a gya­kran egy­más­nak el­lent­mon­dó ja­vas­la­tok kö­zött. Mert vi­ta­mi­no­kra min­den­kép­pen szük­sé­günk van, akár egész­sé­ge­sek, akár be­te­gek va­gyunk.

 

A „vi­ta­min­ví­rus” be­jár­ja az egész vi­lá­got, hó­dít ke­let és nyu­ga­ton egy­aránt. Még so­ha nem be­szél­het­tünk több jog­gal vi­ta­min­má­ni­á­ról, mint most. Vi­lág­szer­te sok mil­lió em­bert fer­tő­zött már meg, csak az Egye­sült Ál­la­mok­ban több mint száz­mil­lió hí­ve van.

 

A fel­len­dü­lés­nek több oka van. Az egyik min­den­kép­pen az, hogy ezek a ve­gyü­le­tek a kel­lő idő­ben be­vé­ve va­ló­sá­gos cso­da­fegy­ver­ként mű­köd­nek. Ter­mé­sze­te­sen a pszi­cho­ló­gia is köz­re­ját­szik eb­ben a je­len­ség­ben. Ám a vi­ta­mi­nok majd száz éve az egész­ség meg­te­rem­tő­i­nek szá­mí­ta­nak sza­kem­be­rek és lai­ku­sok sze­mé­ben is.

 


Ezek a vegyületek a mikroszkóp alatt modern művészeti alkotásokra hasonlítanak

 

A vi­ta­mi­nok, mint er­re a le­gú­jabb ku­ta­tá­sok rá­mu­tat­tak, nem ön­ma­guk­ban hat­nak, ha­nem szá­mos kí­sé­rő­jük van. Ilyen nö­vé­nyi ha­tó­a­nya­gok pél­dá­ul a bio­fla­vo­no­i­dok, a nö­vé­nyi hor­mo­nok vagy a gyógy­ha­tá­sú, ko­lesz­te­rin­hez ha­son­ló anya­gok, a szte­ri­nek. A vi­ta­mi­nok tel­je­sen egyér­tel­mű­en gyó­gyí­tó ha­tá­sú anya­gok, még ha a kri­ti­ku­sok szí­ve­sen fel is hív­ják a fi­gyel­met a túl­zott elvá­rá­sok hát­rá­nyai­ra. Mert ezek az anya­gok a vi­ta­min­hi­ány­ból adó­dó, nem­rit­kán na­gyon sú­lyos be­teg­sé­ge­ket „olyan spe­ci­fi­ku­san és köz­vet­le­nül szün­te­tik meg, hogy csak cso­da­gyógy­sze­rek­nek ne­vez­het­jük őket” (L. Pau­ling).

 

A vi­ta­mi­nok va­ló­ban lát­vá­nyo­san ha­té­ko­nyak, és sok táp­lál­ko­zás­tu­dós sze­mé­ben a pil­la­na­to­kon be­lü­li gyó­gyu­lás­ról szőtt ál­mok meg­va­ló­su­lá­sát je­len­tik. Ami­kor 1926-ban vég­re si­ke­rült tisz­ta for­má­ban elő­ál­lí­ta­ni a B1-vi­ta­mint, ki­de­rült, hogy a nagy ne­héz­sé­gek árán nyert kris­tá­lyok­ból két­mil­lio­mod gramm ele­gen­dő egy be­ri­be­ri miatt meg­sü­ke­tült be­teg meg­gyó­gyí­tá­sá­ra. Az or­vos­tu­do­mány ez­zel vég­re a bir­to­ká­ba ke­rült olyan pre­cíz és lé­leg­ze­te­lál­lí­tó­an ha­té­kony fegy­ve­rek­nek, ame­lyek ad­dig nem­rit­kán ha­lá­los­nak bi­zo­nyult kó­ro­kat szá­mol­tak fel.

 

Ca­si­mir Funk em­lék­mű­ve

A vi­ta­min szót, ezt a fél­re­ve­ze­tő, ugya­nak­kor na­gyon ha­tá­sos ki­fe­je­zést a len­gyel szár­ma­zá­sú ame­ri­kai bio­ké­mi­kus, Ca­si­mir Funk (1884–1967) al­kot­ta meg. Ne­ki kö­szön­he­tünk min­dent, vagy ha el­té­rő a fel­fo­gá­sunk, ak­kor őt hi­báz­tat­hat­juk min­de­nért. Ő ad­ta ugya­nis ezek­nek az anya­gok­nak a vi­ta­min ne­vet, a la­tin vi­ta (= élet) és amin (= egy­faj­ta ké­miai ve­gyü­let­cso­port, amely meg­ta­lál­ha­tó pél­dá­ul a B1-vi­ta­min­ban, a tia­min­ban) ki­fe­je­zé­sek össze­kom­bi­ná­lá­sá­val.

 

Bár nem min­den, ké­sőbb fel­fe­de­zett vi­ta­min tar­to­zik az ami­nok cso­port­já­ba, a fo­lya­mat fel­tar­tóz­tat­ha­tat­lan volt. A ti­tok­za­tos ter­mé­sze­tes anya­gok az egész­ség és a jó kö­zér­zet szi­no­ni­má­já­vá vál­tak, és nem utol­só­sor­ban ad­dig pél­dát­lan üz­let­té.

 

 

Át­tö­rés mul­ti­vi­ta­min­fron­ton

2002 nya­rán rö­vid­ke saj­tó­köz­le­ményt je­len­te­tett meg az Ame­ri­can Me­di­cal As­so­cia­tion (AMA), ám ez a rö­vid hír át­töést ho­zott vi­ta­min­fron­ton. Az ame­ri­kai sza­kér­tők ugya­nis fe­ke­tén fe­hé­ren ki­je­len­tet­ték, hogy min­den fel­nőtt­nek ajánl­ják a mul­ti­vi­ta­min-ké­szít­mé­nyek sze­dé­sét. Ad­dig az a dog­ma ural­ko­dott, hogy a meg­fe­le­lő­en vál­to­za­tos és ki­egyen­sú­lyo­zott táp­lál­ko­zás el­lát­ja a szer­ve­ze­tet a szük­sé­ges mennyi­sé­gű vi­ta­mi­nok­kal és nyo­me­le­mek­kel, va­gyis min­den­faj­ta táp­lá­lék­ki­egé­szítés fö­lös­le­ges. Ez az ál­lás­pont – ál­lí­tot­ták az AMA sza­kér­tői – töb­bé nem tart­ha­tó fenn. A nem meg­fe­le­lő vi­ta­mi­nel­lá­tott­ság nyil­ván­va­ló­an szá­mos kró­ni­kus be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­nak oka, és az ame­ri­kai la­kos­ság nagy cso­port­ja a feny­e­ge­tet­tek kö­zé tar­to­zik – hang­sú­lyoz­ták a sza­k-em­be­rek.

 

 

Di­va­tos vi­ta­mi­nok

A fel­jö­vő­ben lé­vő vi­ta­mi­nok kö­zé szá­mít két­ség­kí­vül a fol­sav. En­nek két oka van. A B-vi­ta­mi­nok nagy csa­lád­já­nak ez a tag­ja egy­részt véd min­ket egy fo­ko­zot­tan ve­szé­lyes anyag­cse­re­ter­mék­től, a ho­mo­cisz­te­in­től (lásd alább), más­részt ké­pes nagy szá­za­lék­ban ki­vé­de­ni a mag­zat kü­lön­fé­le ideg­rend­sze­ri fej­lő­dé­si ren­del­le­nes­sé­ge­it, pél­dá­ul a nyi­tott ge­rin­cet. A fol­sav­pót­lást Ame­ri­ká­ban vi­ta­mi­no­zott élel­mi­sze­rek for­ga­lom­ba ho­zá­sá­val old­ják meg, ugya­nak­kor ez az anyag elő­for­dul sok en­ni­va­ló­ban is, ilye­nek pél­dá­ul a káp­osz­ta­fé­lék, a spe­nót, az en­dí­via vagy a söélesz­tő.

 

Nagy di­vat­ja van a C- és az E-vi­ta­min­nak is. Ezek a min­den­tu­dó ve­gyü­le­tek áll­nak a leggya­krab­ban a vizs­gá­ló­dá­sok kö­zép­pont­já­ban, és a C-vi­ta­min Li­nus Pau­ling óta a kul­ti­kus sze­rek kö­zé tar­to­zik. Ez utób­bi­nál azon­ban nem sza­bad el­fe­lejt­kez­nünk ar­ról, hogy a tisz­ta asz­kor­bin­sav a ter­mé­szet­ben nem for­dul elő. A C-vi­ta­min ha­tá­sá­ért még egy sor anyag, így kü­lön­fé­le bio­fla­vo­no­i­dok is fe­le­lő­sek, mint pél­dá­ul a ru­tin.

 

  

 Néha elkövethetünk táplálkozási hibákat, de akkor utána töltsük fel újra vitamintárainkat!

 

A B12-in­jek­ci­ók ma­nap­ság majd­nem olyan ál­ta­lá­nos or­vo­si fegy­ver­nek szá­mí­ta­nak, mint a kö­zép­kor­ban az ér­vá­gás. A hoz­zá fű­zött re­mé­nyek azon­ban gya­kran túl­zot­tak, mint aho­gyan túl­zot­tak azok a fé­lel­mek is, hogy a ve­ge­tá­riá­niu­sok és a nyers kosz­ton élők nem jut­nak hoz­zá eh­hez az anyag­hoz, mert az le­gin­kább csak ál­la­ti ere­de­tű táp­lá­lé­kok­ban for­dul elő, fő­ként a máj­ban és a ha­lak­ban. A le­gu­tób­bi vizs­gá­la­tok nem tá­masz­tot­ták alá ezt a szo­ron­gást, rá­adá­sul lé­te­zik egy sor nö­vé­nyi meg­ol­dás is, így tar­tal­maz ilyen vi­ta­mint a sa­va­nyú ká­posz­ta vagy a ho­mok­tö­vis. Ez utób­bi ese­tek­ben a vi­ta­mint spe­ciá­lis, a nö­vénnyel szim­bió­zis­ban élő bak­té­riu­mok ter­me­lik.

 

Jel­leg­ze­tes di­vat­je­len­ség, hogy jól is­mert vi­ta­mi­nok új kar­riert fut­nak be. Ezt fi­gyel­het­jük meg pél­dá­ul a ré­gen csont­vé­dő­ként szá­mon tar­tott D-vi­ta­min ese­té­ben, amely mos­ta­ná­ban mind na­gyobb je­len­tő­ség­hez jut a rák­me­ge­lő­zés­ben. Ám vi­gyá­zat, az ada­go­lást nem sza­bad túl­zás­ba vin­ni, mert a túl­sá­go­san sok D-vi­ta­min ép­pen hogy gyen­gí­ti a cson­to­kat.

 

 

Ho­mo­cisz­te­in: nyo­mós érv a vi­ta­mi­nok mel­lett

Ez az anyag jó­val ve­szé­lye­sebb, mint a ko­lesz­te­rin, és ak­kor ke­let­ke­zik, ha túl sok fe­hér­jét fo­gyasz­tunk (ami ma nagy­­já­ból ál­ta­lá­no­san jel­lem­ző), és bi­zo­nyos vi­ta­mi­nok hi­á­nyoz­nak a szer­ve­ze­tünk­ből (ami megint csak jel­lem­ző). Ilyen­kor ugya­nis az anyag­cse­re fo­lya­mán na­gyon gyor­san egy olyan mér­ge­ző köz­tes ter­mék ke­let­ke­zik – ez a ho­mo­cisz­te­in –, amely erő­sen oxi­dá­ló ha­tá­sú, ká­ro­sít­ja a ko­lesz­te­rin bi­zo­nyos for­máit, és ez­zel együtt az ere­ket, va­la­mint a vér­le­mez­kék össze­ta­pa­dá­sát idé­zi elő. En­nek kö­vet­ke­zé­ben meg­nő az in­fark­tus­ve­szély, és ko­rai öre­ge­dé­si je­lek ala­kul­nak ki. Eze­ket a ri­zi­kós fo­lya­ma­to­kat aka­dá­lyoz­zák meg a B-kom­plex vi­ta­min­jai, min­de­ne­ke­lőtt a fol­sav, a B6- és a B12-vi­ta­min.

 

A ho­mo­cisz­te­in pél­dá­ja azt bi­zo­nyít­ja, hogy vi­ta­min­fron­ton az új fel­fe­de­zé­sek nem ki­vé­tel-, ha­nem sok­kal in­kább sza­bály­szám­ba men­nek. A vi­ta­mi­nok még 90 év el­tel­té­vel sem szá­mí­ta­nak kel­lő­en ku­ta­tott te­rü­let­nek, és még szá­mos tit­kot rej­te­get­nek.

 

 

Min­dig van­nak új vi­ta­mi­nok

A vi­ta­mi­nok nagy csa­lád­ja még min­dig újabb ta­gok­kal gya­rap­szik. Így ko­pog­ta­tott né­hány év­vel eze­lőtt az aj­tón a Q10 ko­en­zim (amely szív­vé­dő ha­tá­sá­ról is­mert), bár a sza­kem­be­rek kö­zött jel­le­ge még elég vi­ta­tott. A csa­lád le­gú­jabb tag­já­nak szé­les kör­ben utol­já­ra az 1948-ban fel­fe­de­zett B12-vi­ta­mint is­mer­ték el (ko­ba­la­min). Ma­nap­ság so­kat cik­ke­zik a szak­saj­tó a PQQ-ról, amely so­kak sze­rint a B-vi­ta­mi­nok tá­gas csa­lád­já­ba tar­to­zik. Ja­pán­ban, ahol Ta­ka­fu­mi Ka­to iga­zol­ni tud­ta, hogy szer­ve­ze­tünk­nek szük­sé­ge van rá, ez az anyag hi­va­ta­lo­san is vi­ta­min­nak szá­mít. Hi­á­nyá­ban bőr- és nö­ve­ke­dé­si pro­blé­mák lép­nek fel, csök­ken a ter­mé­keny­ség és gyen­gül az im­mun­rend­szer. A PQQ (pyrro­lo-qui­no­lin-qui­non) ter­mé­sze­tes for­má­ban a zöld teá­ban, a pa­pri­ká­ban, a pa­pay­ában és a ki­vi­ben for­dul elő.

 

Vi­ta­mi­nok az élel­mi­sze­rek­ben

Ha a vi­ta­mi­no­kra gon­do­lunk, el­ső­ként min­dig a klasszi­ku­sok jut­nak eszünk­be, a C ese­tén pél­dá­ul az ace­ro­la­cse­resz­nye, a B-k ese­tén a söélesz­tő, az E ese­té­ben a bú­za­csí­ra és a be­lő­le pré­selt olaj. Ugya­nak­kor van­nak ke­vés­bé is­mert pél­dák is, így mond­juk az édes­kö­mény, amely na­gyon gaz­dag kü­lön­fé­le vi­ta­mi­nok­ban. Ne fe­led­jük, a zöld­sé­gek eb­ből a szem­pont­ból fon­to­sab­bak, mint a gyü­möl­csök.

 

A vi­ta­mi­nok év­szá­za­da

80 év­vel eze­lőtt: 1923-ban ezek­nek az anya­gok­nak a több­sé­gét még nem fe­dez­ték fel, de ame­lyik már is­mert volt, az best­sel­ler­nek szá­mí­tott. Az is szé­les kör­ben is­mert­té vált, hogy hi­á­nyuk be­teg­sé­ge­ket okoz: a be­ri­be­ri a B1- vi­ta­min/tia­min, a skor­but a C- vi­ta­min, a pel­lag­ra a nia­cin/ni­ko­tin­sav, az an­gol­kór a D-vi­ta­min, a vér­sze­gény­ség a B12-vi­ta­min hi­á­nyá­ból ke­let­ke­zik. Bár le­győ­zé­sük nagy fegy­ver­tény­nek szá­mít, egy­ál­ta­lán nem tűn­tek el a föld szí­né­ről, a pel­lag­ra fő­ként Afri­ká­ban, In­diá­ban és újab­ban Észak-Ko­reá­ban sze­di ál­do­za­tait, és a skor­but sem vált is­me­ret­len­né.

 

A XX. szá­zad kö­ze­pe: gi­gan­ti­kus vi­ta­min­hul­lám áraszt­ja el a föl­det. A kö­zép­pont­ban már nem a hi­ány­be­teg­sé­gek le­küz­dé­se áll, ha­nem az a kér­dés, me­lyik anya­go­kat kell kon­kré­tan és mi­lyen mennyi­ség­ben be­vin­nünk a szer­ve­ze­tük­be, ha a tel­je­sít­mény­csök­ke­nés és a ci­vi­ziá­ci­ós be­teg­sé­gek el­len aka­runk vé­de­kez­ni. A fi­no­mí­tott ét­e­lek ter­je­dé­se miatt min­din­kább pro­blé­má­vá vá­lik a la­tens vi­ta­min­hi­ány.

 

 

Ha mindig kellően mozgékonynak akarjuk érezni magunkat, megfelelő mennyiségű vitaminra van szükségünk

 

A XX. szá­zad utol­só har­ma­da: las­san fe­lis­me­rik, hogy a cél­zott vi­ta­min­be­vi­tel egye­dü­l­ál­ló gyó­gyí­tá­si kon­cep­ci­ót tes­te­sít meg, amely­hez azon­ban na­gyobb dó­zis­ban kell ada­gol­ni a vi­ta­mi­no­kat, mint amek­ko­rát a hi­va­ta­los táp­lál­ko­zás­tu­do­mány ajánl. Ez ve­zet a nagy fel­tű­nést kel­tett Sa­as-Fe­e-i de­kla­rá­ció­hoz (1992. 6. 15., Svájc), amely­ben ne­ves nem­zet­kö­zi vi­ta­min­ku­ta­tók ki­mond­ják, az an­tio­xi­dáns hat­sú vi­ta­mi­nok al­kal­ma­sak sú­lyos kró­ni­kus be­teg­sé­gek meg­elő­zé­sé­re és gyó­gyí­tá­sá­ra. A hi­va­ta­los tu­do­mány azon­ban er­ről a de­kla­rá­ció­ról egye­lő­re ne­mi­gen vett tu­do­mást.

 

 

Nap­ja­ink vi­ta­min­ku­ta­tá­sá­nak fon­to­sabb té­mái

Vi­ta­mi­nok a sejt­pusz­tu­lás el­le­ni harc­ban: dr. Den­ham Har­man jóöt­ven év­vel eze­lőtt új ho­ri­zon­tot nyi­tott az or­vos­tu­do­mány előtt. El­mé­le­té­vel, amely sze­rint az öre­ge­dé­sért a sza­bad gyö­kök fe­le­lő­sek, új mó­don kö­ze­lí­tet­te meg a be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­nak fo­lya­ma­tát, pél­dá­ul az érel­me­sze­se­dést vagy a rá­kot. Az ag­resszív sza­bad oxi­gén­kö­té­sek el­len­sze­rei az an­tio­xi­dán­sok.

 


 Aki mindig idegeskedésben, stresszben és kapkodásban tölti mindennapjait, annak a szokottnál több vitaminra van szüksége. De a terhes anyáknak és az időseknek is ügyelni kell a megfelelő mennyiségű vitaminbevitelre

 

Az an­tio­xi­dán­sok: kö­zü­lük a leg­ha­té­ko­nyab­ba­kat ma­ga a szer­ve­zet ter­me­li, ilyen pél­dá­ul a szu­pe­ro­xi­dáz (SOD) és a glu­tat­hion­pe­ro­xid ne­vű en­zim. Ám hogy ez a fo­lya­mat ki­elé­gítő mér­ték­ben le­ját­szó­dik-e, az at­tól függ, mi­lyen jól van el­lát­va szer­vez­tünk vi­ta­mi­nok­kal és nyo­me­le­mek­kel. Akit a ter­mé­szet jól el­lá­tott an­tio­xi­dáns rend­szer­rel, an­nak nagy re­mé­nye van rá, hogy hosszúés egész­sé­ges éle­tet él­het. A töb­bi­ek­nek vi­szont ten­ni­ük kell va­la­mit en­nek ér­de­ké­ben.

 

Az an­tio­xi­dán­so­k­ra és ha­tá­sai­kra vo­nat­ko­zó le­gú­jabb vizs­gá­la­tok is fel­hív­ták a fi­gyel­met ar­ra, hogy a vi­ta­mi­nok kü­lö­nö­sen fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak egész­sé­günk és élet­mi­nő­sé­günk meg­őr­zé­sé­ben. Ezen­kí­vül az öreg­dé­si fo­lya­ma­tok­nak is ezek a leg­jobb el­len­sze­rei, sok­kal in­kább, mint a pro­b­le­ma­ti­kus és mel­lék­ha­tá­sok­kal feny­ege­tő hor­mo­nok.

 

 

Gyó­gyí­tás tes­tazo­nos anya­gok­kal – Li­nus Pau­ling nagy do­bá­sa

Va­ló­ság­gal a vi­ta­mi­nok új­ra­fel­fe­de­zé­sé­nek fe­lelt meg, ami­kor Li­nus Pau­ling 1968-ban elő­állt új kon­cep­ció­já­val. Ez­zel túl­lé­pett azon a fel­fo­gá­son, amely sze­rint csak 13 vagy 14 vi­ta­min ját­szik sze­re­pet egész­sé­günk meg­tar­tá­sá­ban. Pau­ling úgy­ne­ve­zett or­to­mo­le­ku­lá­ris or­vos­lá­sa a tes­t­azo­nos anya­gok­kal va­ló gyó­gyí­tást je­len­ti, azaz a test­ben ma­guk­tól is elő­for­du­ló anya­gok­kal, és egy­ben a szi­go­rú le­mon­dást a ha­gyo­má­nyos, mel­lék­ha­tá­sok­kal feny­ege­tő gyógy­sze­re­kről. Itt is a ter­mé­szet­hez va­ló egy­faj­ta vissza­té­rés­ről volt szó. Az or­to­mo­le­ku­lá­ris gyó­gyí­tás kö­zép­pont­já­ban a vi­ta­mi­nok és tár­saik áll­tak, pél­dá­ul a C-vi­ta­min bio­fla­vo­no­i­dok­kal és egyéb má­sod­la­gos nö­vé­nyi ha­tó­a­nya­gok­kal együtt fej­ti ki a ha­tá­sát.

 

Pau­ling zse­niá­lis fe­lis­me­ré­se azon a meg­győ­ződé­sen ala­pul, ame­lyet a két­sze­res No­bel-dí­jas tu­dós egy­szer így fo­gal­ma­zott meg: „Nincs az a pénz, amely ké­pes len­ne le­má­sol­ni vagy ép­pen­ség­gel túl­szár­nyal­ni a ha­tó­a­nya­gok­nak év­mil­li­ók alatt tör­tént bio­funk­cio­ná­lis adap­tív fej­lő­dé­sét.” És ezek­nek az ősi, nél­kü­löz­he­tet­len ha­tó­a­nya­gok­nak a leg­fon­to­sabb kép­vi­se­lői a vi­ta­mi­nok.

 

Ha­tá­sos an­tio­xi­dán­sok

Vi­ta­mi­nok – an­tio­xi­dáns ha­tó­a­nya­gok – or­to­mo­le­ku­lá­ris ve­gyü­le­tek: ezt a há­rom fo­gal­mat so­kan haj­la­mo­sak egy ka­lap alá ven­ni. A há­rom azon­ban nem ugya­naz. Az or­to­mo­le­ku­lá­ris ter­ápiá­hoz pél­dá­ul ami­no­sa­va­kat is hasz­nál­nak, a ha­tá­sos an­tio­xi­dán­sok kö­zé pe­dig olyan anya­gok is tar­toz­nak, mint pél­dá­ul a Q10 ko­en­zim vagy az al­fa-li­pon­sav. A ha­tá­sos anya­gok­nak ez a faj­ta ki­bő­ví­té­se oly­kor za­va­ró le­het, hi­szen pél­dá­ul ki­de­rül­het, hogy egy fél al­má­nak na­gyobb a vé­dő­ha­tá­sa, mint sok drá­ga mul­ti­vi­ta­min­nak. Ez a gyü­mölcsben ta­lál­ha­tó bio­ké­miai kö­té­sek­nek kö­szön­he­tő, ame­lyek szi­ner­gi­át fej­lesz­te­nek ki, azaz köl­csö­nö­sen erő­sí­tik egy­más ha­tá­sát. Ugya­nez áll a kom­plex bio­a­nyag-or­vos­lás­ra, ahol a vi­ta­mi­no­kat ha­tó­-a­nyag­tár­suk­kal együtt al­kal­maz­zák.

 

 

Mennyi vi­ta­min­ra van szük­sé­günk va­ló­já­ban?

Ma­nap­ság a vi­ta­min­hi­ány, il­let­ve csök­kent szint a re­ali­tá­sok­hoz tar­to­zik, nem­csak mar­ke­ting­fo­gás. De va­jon mennyi­re van szük­sé­günk va­ló­já­ban?

 

Vi­ta­min­szük­ség­le­tünk erő­sen függ egyé­ni élet­kö­rül­mé­nye­ink­től, hi­szen ép­pen a mo­dern élet­stí­lus idé­zi elő a hi­á­nyo­kat. Ez vo­nat­ko­zik stressz­re és a mun­ka­he­lyi ide­ges­ke­dés­re ugya­n­úgy, mint a ba­ná­lis fer­tő­zé­sek­re, ame­lyek­nek, ha nincs is tu­do­má­sunk ró­la, de nap mint nap ki va­gyunk té­ve. Meg­nö­ve­li a vi­ta­min­szük­ség­le­tet a ter­hes­ség és a szop­ta­tás. Aki al­ko­holt fo­gyaszt és/vagy do­hány­zik, kü­lö­nö­sen nagy kör­nye­ze­ti ter­he­lés­nek te­szi ki ma­gát, és au­to­ma­ti­ku­san de­fi­cit­be jut. Ha­son­ló­kép­pen azok a nők, akik fo­gyó­kú­ráz­nak, fo­gam­zás­gát­ló ta­blet­tán él­nek, és min­d­a­zok, akik ál­ta­lá­no­san hasz­nált or­vos­sá­go­kat szed­nek (has­haj­tó, an­ti­bio­ti­kum, ko­lesz­te­rin­szint- és vér­nyo­más­csök­ken­tő, kor­ti­zon, nyug­ta­tó, fáj­da­lom­csil­la­pí­tó, mint pél­dá­ul asz­pi­rin).

 

 

Amilyen fontos a terhesség alatt a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, úgy kell őrizkedni az A-vitamin túladagolásától

 

Bi­zo­nyos ter­ápia­for­mák (pél­dá­ul rák ese­tén a ke­mo- és su­gár­ter­ápia, a reu­ma­el­le­nes ke­ze­lé­sek, se­bé­sze­ti be­avat­ko­zá­sok) va­ló­sá­gos vi­ta­min­fa­lók­ként ír­ha­tók le, en­nek el­le­né­re a pá­cien­sek fi­gyel­mét er­re sen­ki nem hív­ja fel. Sőt, még a spor­to­lás is bu­me­ráng­gá vál­hat. Az edzet­len szer­ve­zet­ben ugya­nis a moz­gás ha­tá­sá­ra nem­csak a lég­zés- és pul­zus­fre­kven­cia gyor­sul fel, ha­nem a meg­nö­ve­ke­dett oxi­gén­fel­vé­tel miatt a sza­bad gyö­kök ká­ro­sí­tó te­vé­keny­sé­ge is. Több vi­ta­min­ra van szük­sé­gük a szo­kott­nál egy mind né­pe­sebb cso­port­nak, az idő­sek­nek is.

 

Va­ló igaz, hogy ma­nap­ság sen­ki nem tud­ja pon­to­san meg­mon­da­ni, mennyi vi­ta­min­ra van szük­sé­günk, ha mond­juk fá­rasz­tó mun­kát kap­tunk, vagy le­te­pert min­ket az in­flu­en­za. Ál­la­tok meg­fi­gye­lé­sé­ből azon­ban tud­juk, hogy meg­be­te­ge­dé­sek ese­tén meg­le­pő­en nagy mennyi­sé­gű C-vi­ta­mint ál­lí­ta­nak elő (a leg­több élő­lény tud­ni­il­lik, szem­ben az em­ber­rel, ké­pes ön­ma­ga ter­mel­ni a C-vi­ta­mint). Más­fe­lől a ku­ta­tás ab­ból in­dul ki, hogy min­den egyes el­szí­vott szál ci­ga­ret­ta kö­rül­beül 25 mg C-vi­ta­mint rom­bol el a szer­ve­zet­ben. Ezért nem hi­he­tő, ami­kor a vi­ta­mi­nok kri­ti­ku­sai azt ál­lít­ják, a ha­gyo­má­nyos ve­gyes koszt ele­gen­dő vi­ta­min­szük­ség­le­tünk fe­de­zé­sé­re. Hi­szen ép­pen a jó­lé­ti tár­sa­da­lom is­mer­te­tő­je­gye, hogy na­gyon sok fi­no­mí­tott élel­mi­szert fo­gyasz­tunk, ezek pe­dig ha­lá­los el­len­sé­gei a vi­ta­mi­nok­nak és a nyo­m­e­le­mek­nek.

 

Nem for­dul elő a hi­ány?

Ha a vi­ta­min­táb­lá­za­to­kat ves­szük ala­pul, nem könnyű a vi­ta­min­hi­á­nyos ál­lat­pot­ba be­le­csúsz­ni. A va­ló­ság azon­ban nem iga­zo­dik az ana­lí­zis számai­hoz. Ve­gyük ala­pul 200 g spe­nót pél­dá­ját. Ez a mennyi­ség a táb­lá­za­tok sze­rint kö­rül­be­lül 100 mg C-vi­ta­mint tar­tal­maz. Le­ga­láb­bis ak­kor, ami­kor le­sze­dik. A friss zöld­ség azon­ban in­nen a nagy­ke­res­ke­dőn ke­resz­tül a bolt­ba jut, és köz­ben vi­ta­min­tar­tal­má­nak a fe­lét elve­szí­ti, azaz ma­rad 50 g. Ott­hon a le­ve­lek még né­hány na­pig bé­ké­sen he­ver­nek a hű­tő­szek­rény­ben, ami vi­ta­min­tar­tal­mu­kat 40 g-ra csök­ken­ti. Csak ezu­tán ké­szí­tünk ét­elt be­lő­le, több­nyi­re fő­zés­sel, ez a fő­ze­lék lan­dol azu­tán a gyom­runk­ban, és ek­kor már leg­föl­jebb 20 g C-vi­ta­min van ben­ne. Azaz a vé­gered­mény leg­föl­jebb húsz szá­za­lé­ka a ta­bel­lá­ban kö­zölt adat­nak.

 

 

Az E-vi­ta­min za­var­ba ej­tő pél­dá­ja

A Né­met Táp­lál­ko­zás­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság úgy vé­li, na­pi 10-12 mg E-vi­ta­min ele­gen­dő. A Ber­ke­ley egye­tem ál­lás­pont­ja: 270 mg (= 400 nem­zet­kö­zi egy­ség) kell. Ez az el­lent­mon­dás is jól bi­zo­nyít­ja, mi­lyen di­lem­ma előtt áll­nak a vi­ta­mi­nok fo­gyasz­tói. Ki­nek higgye­nek: a hi­va­ta­los ál­lás­pont­nak, vagy a füg­get­len tu­do­má­nyos in­té­ze­tek ku­ta­tó­i­nak? Ki­nek van iga­za? A le­gú­jabb ada­tok in­kább a Ber­ke­ley ja­vá­ra bil­len­tik a mér­le­get.

 

A pro­blé­ma azon­ban vi­szony­lag könnyen meg­old­ha­tó. Vi­ta­mi­nel­lá­tá­sun­kat meg­pró­bál­hat­juk a meg­fe­le­lő táp­lál­ko­zás­sal fe­dez­ni, ami pe­dig a táp­lá­lék­ki­egé­szítő­ket il­le­ti, ha szem előtt tar­tunk né­hány fon­tos sza­bályt – pél­dá­ul hogy a A-vi­ta­min­nal ter­hes­ség alatt na­gyon óva­to­san kell bán­ni –, ak­kor a vi­ta­min­ké­szít­mé­nyek a leg­rit­kább eset­ben okoz­nak bár­mi­fé­le pro­blé­mát.

 

Több­szö­rö­sen te­lí­tett zsír­sa­vak: a szám­la nem stim­mel

A táp­lál­ko­zás­tu­do­mány­nak ré­gó­ta nagy ked­ven­cei kö­zé szá­mí­ta­nak a több­szö­rö­sen te­lí­tett zsír­sa­vak, pél­dá­ul a csa­lá­nolaj. Az ilyen zsír­sa­vak azon­ban erő­tel­jes meg­kö­tő ak­ti­vi­tá­suk miatt nagy mennyi­ség­ben hasz­nál­nak fel an­tio­xi­dáns ha­tá­sú E-vi­ta­mint. Ezt a vesz­te­sé­get a vi­ta­min­táb­lá­za­tok nem ve­szik fi­gye­lem­be. Ott pél­dá­ul egy adag he­ring a fi­gye­lem­re mél­tó mennyi­sé­gű 26 mg E-vi­ta­min­nal kép­vi­sel­te­ti ma­gát, va­ló­já­ban azon­ban egy adag he­ring el­fo­gyasz­tá­sá­val in­kább mí­nusz­ba ke­rü­lünk. Ah­hoz ugya­nis, hogy a hal­ban ta­lál­ha­tó zsír­sa­vak ne oxi­dá­lód­ja­nak, le­ga­lább plusz 5 mg-nyi E-vi­ta­min fel­hasz­ná­lá­sá­ra van szük­ség.

 

Dr. Mül­ler-Wohlfahrt sze­mé­lyes tá­pa­nyag­aján­lá­sai

Az, hogy pon­to­san mennyi vi­ta­mint és egyéb táp­lá­lék­ki­egé­szítőt kell be­ven­nünk, min­dig az egyé­ni adott­sá­gok­tól függ (ét­ke­zé­si szo­ká­sok, stressz, élet­kor stb.), va­la­mint bi­zo­nyos be­teg­sé­gek meg­lé­té­től és a szer­ve­zet ál­ta­lá­nos ál­la­po­tá­tól. Et­től füg­get­le­nül a kü­lön­fé­le táp­lál­ko­zá­si sza­kér­tők, mint pél­dá­ul dr. Mül­ler-Wohlfahrt a kö­vet­ke­ző ada­go­kat ja­va­sol­ják (záró­jel­ben a re­fe­ren­cia­ér­té­kek = a Né­met Táp­lál­ko­zás­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság ál­tal ja­va­solt mennyi­sé­gek):

 

A-vi­ta­min 1-2 mg (1 mg)

bé­ta-ka­ro­tin 

6-15 mg (6 mg)
B1-vitamin (tiamin) 10-25mg 1,3 mg
B2-vi­ta­min (ri­bo­fla­vin) 5-50 mg (1,7 mg)
nia­ci­na­mid (B3)  250-750 mg (18 mg)

pan­to­tén­sav (B5) 

250-500 mg (6 mg)

pi­ri­do­xin (B6)

10-150 mg (1,8 mg)

fol­sav

400-800 mg (400 mg)

B12-vi­ta­min

400-1000 mcg (3 mcg)

bi­to­in

150-1000 mcg (60 mcg)

C-vi­ta­min

250-2000 mg (75-100 mg)

E-vi­ta­min

100-800 mg (12 mg)

D-vi­ta­min

5 mg (5-15 mg)

K-vi­ta­min

80-150 mcg (80 mcg)
     

 

Vi­ta­min és vi­ta­min kö­zött van kü­lönb­ség

A vi­ta­mi­nok több­fé­le for­má­ban jut­hat­nak a szer­ve­ze­tünk­be, ezek azon­ban nem egye­nér­té­kű­ek.

 

1. Az el­ső he­lyen áll­nak az en­ni­va­lók­ból szár­ma­zó vi­ta­mi­nok, eze­ket a ter­mé­szet al­kot­ta meg, nem a gyógy­sze­ri­par.

 

2. Ha­son­lóér­té­kű­ek a „táp­lá­lék­ba int­egrált” vagy ki­egé­szítő for­má­ban meg­lé­vő vi­ta­mi­nok. Jó pél­da le­het er­re a söélesz­tő, amely­ben meg­ta­lál­hat­juk az egész B-kom­ple­xet, még­hoz­zá op­ti­má­li­san ki­egyen­sú­lyo­zott for­má­ban. Ha­son­ló­an po­zi­tív pél­da a bú­za­csí­ra, a sok­fé­le mag, a ho­mok­tö­vis és a zöld­ség- és gyü­mölcskon­cen­trá­tu­mok.

 

3. Kö­zel áll a ter­mé­sze­tes­hez, még ha bi­zo­nyos kom­po­nen­sei na­gyobb dó­zis­ban for­dul­nak is elő, az or­to­mo­le­ku­lá­ris or­vos­lás sze­rei. Ezek ma­gas dó­zi­sú ha­tó­a­nyag-ke­ve­ré­ke­ket tar­tal­maz­nak, te­hát nem­csak vi­ta­mi­no­kat, ha­nem nyo­me­le­me­ket és nö­vé­nyi ki­vo­na­to­kat is (má­sod­la­gos nö­vé­nyi ha­tó­a­nya­gok, nö­vé­nyi hor­mo­nok), fő­ként olyan nép­sze­rű ve­gyü­le­te­ket, mint a li­ko­pin vagy a PQQ. Ezek a vi­ta­mi­nok azon­ban a lom­bik­ból szár­maz­nak.

 

   

Fontos vitaminforrások az árpafű, a papaya és nem utolsó sorban a zöld tea

 

4. Csak ezek után kö­vet­kez­nek a szo­ká­sos mul­ti­vi­ta­min-ké­szít­mé­nyek. Ezek több­nyi­re a hi­va­ta­los ha­táér­té­ke­ket ve­szik fi­gye­lem­be, szin­te­ti­kus vi­ta­mi­no­kat tar­tal­maz­nak, és nem­rit­kán pro­ble­ma­ti­kus ada­lék­anya­go­kat is.

 

5. Vé­gül lé­tez­nek a mo­no­ké­szít­mé­nyek, pél­dá­ul bé­ta-ka­ro­tin. Ezek­kel azon­ban le­gyünk óva­to­sak, több vizs­gá­lat ki­mu­tat­ta, hogy ha do­hány­zás mel­lett szed­jük, ak­kor a tü­dő­rák ki­ala­ku­lá­sá­nak ve­szé­lyét még emel­he­tik is. Ugya­n­ez nem vo­nat­ko­zik az élel­mi­sze­rek­ből szár­ma­zó ka­ro­ti­no­kra.

 

6. Tel­je­sen kér­dé­se­sek a funk­cio­ná­lis élel­mi­sze­rek, azaz a vi­ta­mi­nok­kal és egyéb anya­gok­kal dú­sí­tott en­ni­va­lók. Sok pénzt spó­rol­ha­tunk meg, ha nem ve­szünk ilye­ne­ket.

 

A vi­ta­mi­nok csap­dái

Vi­gyá­zat, kap­szu­la! A táp­lá­lék­ki­egé­szítő­ként sze­dett vi­ta­mi­nok több­nyi­re kap­szu­lá­ba zár­va ke­rül­nek a fo­gyasz­tó­hoz. Ezek zse­la­tin­tar­tal­ma el­len a ve­ge­tá­riá­nu­sok­nak le­het ki­fo­gá­suk, az al­ler­giá­sok­nak pe­dig a töl­tő-, kö­tő- és egyéb ada­lék­anya­gok sze­rez­het­nek kel­le­met­len meg­le­pe­té­se­ket, ők ke­res­sék a hi­po­al­ler­gén ki­vi­te­le­zé­sű vál­to­za­to­kat.

 

 

Fran­ken­ste­in üd­vöz­le­tét kül­di!

A vi­ta­mi­nok elő­ál­lí­tá­sá­ban is min­din­kább elő­re­tör a gén­tech­no­ló­gia. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban pél­dá­ul az asz­kor­bin­sa­vat gén­mó­do­sí­tott bak­té­riu­mok se­gít­sé­gé­vel a szo­kott­nál sok­kal gyor­sab­ban és gaz­da­sá­go­sab­ban tud­ják elő­ál­lí­ta­ni. Ugya­nez áll sok más vi­ta­min­ra is, fő­ként a B-kom­plex tag­jai­ra. Eze­kről a fo­gyasz­tó ke­ve­set tud, ho­lott, mint lát­tuk, a ter­mé­sze­tes for­má­juk­ban lé­vő vi­ta­mi­nok sok­kal hasz­no­sab­bak mes­ter­sé­ge­sen elő­ál­lí­tott tár­saik­nál.

 

 

A vi­ta­mi­nok mint gyógy­sze­rek

A táp­lál­ko­zás jó kö­zér­ze­tünk alap­kö­ve, és eb­ben a vi­ta­mi­nok kulcsfon­tos­sá­gú sze­re­pet ját­sza­nak. Va­ló­di or­vos­sá­gok, még ha nem is sza­ba­dal­maz­tat­ha­tók, ezért nem ke­cseg­tet­nek olyan nagy üz­le­ti ha­szon­nal, mint mond­juk a ko­lesz­te­rin­szint- vagy vér­nyo­más­csök­ken­tők.

 

Az or­vos­tu­do­mány több­nyi­re csak le­gyint a vi­ta­mi­nok­kal va­ló gyó­gyí­tás öt­le­té­re, el­te­kint­ve a kon­krét hi­ány­be­teg­sé­gek­től. A kö­vet­ke­zők­ben né­hány kon­krét pél­dát idé­zünk ar­ról, mi­lyen sze­re­pet játsz­hat­nak a vi­ta­mi­nok az egyes be­teg­sé­gek ter­ápiá­já­ban. Al­kal­ma­zá­suk előtt azon­ban kér­jük ki a té­má­ban já­ra­tos sza­kem­ber ta­ná­csát!

 

Artró­zis: a kór­ké­pre az ízü­le­ti szö­vet elvál­to­zá­sa (ko­pás) jel­lem­ző. Eb­ben a fo­lya­mat­ban meg­ha­tá­ro­zó­ak a sza­bad gyö­kök, mert meg­aka­dá­lyoz­zák a vé­dő ha­tá­súízü­le­ti fo­lya­dék ter­me­lő­dé­sét. Ép­pen ezért jó ter­ápi­ás ha­tá­sú­ak az an­tio­xi­dán­sok, kü­lö­nö­sen az E- és a C-vi­ta­min.

 
 

Artri­tisz: az ízü­le­ti meg­be­te­ge­dés gyul­la­dá­sos for­má­ja is jóészt a szu­pe­ro­xid-gyö­kök és a hi­d­ro­gén­pe­ro­xid szám­lá­já­ra ír­ha­tó. Eze­ket az anya­go­kat az im­mun­rend­sze­rünk kü­lön­fé­le bak­té­riu­mok el­le­ni harc­ra hasz­nál­ja. A fo­lya­mat azon­ban a kor elő­re­ha­lad­tá­val egy­re gya­k­rab­ban csú­szik ki az el­le­nőr­zés alól. A gyul­la­dá­sos fo­lya­mat kró­ni­kus­sá vá­lik, és tar­tó­san ká­ro­sít­ja az érin­tett ízü­le­tet. Itt is az an­tio­xi­dán­sok je­lent­he­tik a meg­elő­zés ha­té­kony for­má­ját.

 


A vitamindús zöldségek - frissen a természetből vagy biogazdaságból - nemcsak bioanyagokban gazdagok, hanem a szemnek is szép látványt nyújtanak

 

Al­ler­gia: Lüth pro­fesszor már húsz év­vel eze­lőtt „az egyet­len mel­lék­ha­tá­sok­tól men­tes an­tial­ler­gi­kum” né­ven em­le­get­te a C-vi­ta­mint. Hogy ez mi­ért nem is­mert szé­le­sebb kör­ben, ar­ra a pro­fesszor azt a vá­laszt ad­ja, hogy a gyógy­szer­gyá­rak el­le­n­ér­de­kel­tek. A C-vi­ta­min ezen­kí­vül a fer­tő­zés­re va­ló fo­ko­zott haj­la­mot is csök­ken­ti. Nagy dó­zis­ban, cink­kel együtt ada­gol­va pél­dá­ul ké­pes le­győz­ni a nát­hát. Ha ele­gen­dő C-vi­ta­min jut a szer­ve­ze­tünk­be, im­mun­rend­sze­rünk pre­cí­zeb­ben dol­go­zik, ez pe­dig meg­őr­zi egész­sé­gün­ket és fiat­al­sá­gun­kat.

 

Szem: a C-vi­ta­min ha­tá­sos vé­dő­té­nye­ző a szür­ke há­lyog meg­elő­zé­sé­ben.

 

Prosz­ta­ta­pro­blé­mák: az E-vi­ta­min kü­lö­nö­sen be­vált szer.

 

Mell­rák: el­le­ne újab­ban A- és D-vi­ta­mint, va­la­mint szó­ja-izo­fla­vo­no­i­do­kat és ome­ga-3 zsír­sa­va­kat hasz­nál­nak.

 
 

Fog- és íny­pro­blé­mák: ezen a te­rü­le­ten egy­re több sza­kem­ber ja­va­sol­ja a C-vi­ta­mint és a Q10 ko­en­zi­met.

 

Szív és vér­ke­rin­gés, szel­le­mi fri­ses­ség: B-vi­ta­mi­nok, C- és E-vi­ta­min, Q10 ko­en­zim és ko­lin/ino­si­tol.

 

Dia­bé­tesz: a cu­kor­be­te­gek azok kö­zé az em­be­rek kö­zé tar­toz­nak, akik­nek kü­lö­nö­sen sok an­tio­xi­dáns­ra van szük­sé­gük. A vi­ta­mi­nok és kí­sé­rő­a­nya­gaik se­gí­te­nek job­ban kor­dá­ban tar­ta­ni a feny­ege­tő szö­vőd­mé­nye­ket. A le­gú­jabb vizs­gá­la­tok azt is iga­zol­ták, hogy a za­vart szen­ve­dett ra­do­xe­gyen­súly és en­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként a sza­bad gyö­kök meg­nö­ve­ke­dett te­vé­keny­sé­ge sze­re­pet ját­szik a has­nyál­mi­rigy bé­ta-sej­tjei pusz­tu­lá­sá­ban és az agy­sej­tek számá­nak fo­gyat­ko­zá­sá­ban.

 

 A C- és E-vitamin antioxidáns hatására különösen nagy szükségünk van a sugárterheléssel fenyegető repülőutak alatt

 

Ne szálljunk gépre C- és E-vitamin nélkül!

Aki tá­vo­li tá­ja­kra in­dul re­pü­lő­gép­pel, azt nem­csak eg­zo­ti­kus be­teg­sé­gek feny­ege­tik, ha­nem nagy dó­zi­sú su­gár­ter­he­lés is, fő­ként in­ter­kon­ti­nen­tá­lis já­ra­to­kon. Ezt a ve­szélyt a leg­töb­ben alá­be­csü­lik, ho­lott sok rö­vi­debb re­pü­lő­út so­rán annyi su­gár­ter­he­lést szed­he­tünk ösze, mint egy rönt­gen­fel­vé­tel so­rán. Ép­pen ezért a ter­hes nő­ket fő­ként az észa­kra irá­nyu­ló re­pü­lő­u­tak­tól ta­ná­csol­ják el. Mi­előtt re­pü­lő­re száll­nánk, egy hét­tel ha­ma­rabb kezdjünk el na­pi 400 mg E-vi­ta­mint szed­ni, egy nap­pal az út előtt pe­dig ve­gyünk be ele­gen­dő mennyi­sé­gű C-vi­ta­mint. Ez utób­bit a leg­jobb re­tard kap­szu­la for­má­já­ban szed­ni, amely a ha­tó­a­nya­got hosszabb időn át fo­lya­ma­to­san bo­csát­ja ki. Az E-vi­ta­mint tá­rol­ja a szer­ve­zet, a C-t nem, ezért fo­lya­ma­to­san ada­gol­nunk kell, ha azt akar­juk, hogy szint­je a vér­ben egyen­le­tes ma­rad­jon.

 

Erős, mint Arm­strong 

Az öt­szö­rös To­ur-de-Fran­ce győz­tes ame­ri­kai Lan­ce Arm­strong ne­ve nem­csak a ke­rék­pár­sport ra­jon­gói számá­ra le­het is­me­rős. A te­xa­si fia­ta­lem­ber 1996-ban he­rer­ákot ka­pott. In­ten­zív ke­ze­lést kö­ve­tő­en 1997-től új­ra kezdhet­te él­spor­to­lói pá­lya­fu­tá­sát, és nem­csak a be­teg­sé­get, ha­nem el­len­fe­leit is le­győz­te. A dop­pin­gel­le­nőr­zés be­bi­zo­nyí­tot­ta azt, amit a spor­to­ló or­vo­sa min­dig is han­goz­ta­tott: Arm­strong nem szed sem­mi mást, ki­zá­ró­lag vi­ta­mi­no­kat.

 

Vi­ta­mi­nok a ter­mé­szet­ben

C-vi­ta­min: friss pet­re­zse­lyem, pa­pri­ka, brok­ko­li, ká­posz­ta­fé­lék, gu­á­va, pa­paya, ki­vi, fe­ke­te­ri­biz­li, pa­ra­di­csom­kon­cen­t­rá­tum, édes­kö­mény. Táp­lá­lék­ki­egé­szítő­ként: ace­ro­la, ho­mok­tö­vis, csip­ke­bo­gyó.

 

E-vi­ta­min: bú­za­csí­ra, bú­za­csí­ra­olaj, dió­fé­lék, ma­gok, man­du­la, édes­kö­mény. 50-50 g bú­za­csí­ra vagy mo­gyo­ró 25 mg E-vi­ta­mint tar­tal­maz.

 

 

A vitaminterápia beválik fog- és ínyproblémák esetén is

 

B-vi­ta­mi­nok, B-kom­plex: söélesz­tő, szó­ja­ter­mé­kek (B6), mo­gyo­ró, ke­su­dió, föl­di­mo­gyo­ró, man­du­la, na­pra­for­gó­mag (B5), pa­ra­dió, tel­jes őr­lé­sű ga­bo­na, tön­köly­bú­za, gom­ba, bú­za­fű­lé, ár­paf­űlé, édes­kö­mény, hü­ve­lye­sek.

 

Ka­ro­ti­nok, A-vi­ta­min: zöld szí­nű ká­posz­ta, spe­nót, aszalt sár­ga­ba­rack, édes­kö­mény, sár­ga­ré­pa, pa­ra­di­csom, sár­ga­din­y­nye, man­gó, sa­lá­ta, ci­kó­ria, zsá­zsa, pi­ros­pa­pri­ka. A máj, ame­lyet ko­ráb­ban le­gin­kább aján­lot­tak mint vi­ta­min­for­rást, ma már ma­gas ne­héz­fém­ter­helt­sé­ge miatt nem jön szó­ba.

 

Vi­zet pré­di­kál­nak és bort isz­nak

Sok ku­ta­tó azt hang­sú­lyoz­za, hogy fö­lös­le­ges a vi­ta­min­pót­lás, mert a vál­to­za­tos ve­gyes koszt fe­de­zi szer­ve­ze­tünk igé­nye­it. Ám az Egye­sült Ál­la­mok­ban vég­zett fel­mé­ré­sek­ből az de­rült ki, hogy a ne­ves táp­lál­ko­zás­tu­dó­sok na­pi 1000-3000 mg C-vi­ta­mint szed­nek. Ha­son­ló a hely­zet a kar­dio­ló­gu­sok­kal: majd a fe­lük (44 szá­za­lé­kuk) rend­sze­re­sen fo­gyaszt an­tio­xi­dán­so­kat. A lis­tát a ma­gas dó­zi­sú E-vi­ta­min ve­ze­ti (39 szá­za­lék).

-dr. ki-
X. évfolyam 1. szám

Címkék: vitaminok

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.