Biogazdálkodás

A géntechnológia kockázata

Háború a termőföldeken

Európában sokan elutasítják a géntechnológia alkalmazását a mezőgazdaságban, Németországban például az emberek háromnegyede tiltakozik ellene. Egyfelől azért, mert a kérdés körül sok a bizonytalanság, másfelől azért, mert a genetikailag módosított (GM) növényekre vonatkozó szabályozásban sok a kiskapu. Ha meg akarjuk őrizni annak a lehetőségét, hogy a jövőben is választhassunk a hagyományos és a génmanipulált növények között, akkor nekünk, fogyasztóknak is lépnünk kell.


A géntechnika jóvoltából az olyan haszonnövények, mint a kukorica, a repce vagy a gabona ellenállóvá válnak bizonyos kártevőkkel és növényvédő szerekkel szemben. Hogy mindez milyen hatást gyakorol az emberi egészségre, arra ma még senki nem tud választ adni

 

Ha sok ember sok kis lépést tesz, akkor megváltoztathatja a világot. Ennek a gondolatnak a szellemében indult el tavaly nyáron Berlinből Brüsszelbe a német Rapunzel nevű biocég vezetője, Joseph Wilhelm, hogy az 1000 km-es utat gyalog tegye meg. Gesztusával a mezőgazdaságban alkalmazott géntechnológia ellen akart békésen tiltakozni, illetve felhívni a figyelmet az ezzel kapcsolatos problémákra. Egyben pedig a fogyasztókat is arra akarta bátorítani, hogy fejezzék ki elégedetlenségüket. Háromezernél is többen csatlakoztak hozzá az út egészére vagy csak egy szakaszára, és közben 35 ezer aláírást gyűjtöttek, amelyet átnyújtottak az Európai Parlamentnek.

 

Az emberek többsége akkor is kételkedve néz a GM-növényekre, ha előállítóik meggyőzően magyarázzák az előnyöket: a nagyobb termést, amely a szegény országokban megszüntetheti az éhezést, a kártevőkkel és gyomokkal szemben ellenállóbb fajokat, az egészségesebb változatot (például az aranyrizst, amelynek extra magas az A-vitamin-tartalma). Közben azt is hangsúlyozzák, hogy az ilyen növények biztonságosak, és hogy termelésük közben betartanak minden előírást.

 

 

A GM-növények megzavarják a természetes ökoszisztémát

A géntechnikának azonban számos rizikója van. Például az előírt biztonsági távolság egy GM-növényekkel beültetett tábla és a normálnövények között 150, bioföld esetén 300 méter. Ehhez képest a virágpor, így a génmanipulált növény virágpora is akár ezerméteres távolságra is elrepül. A pollent begyűjtő méhek 3,5 km-es átmérőjű kört repülnek be. Ehhez jönnek még a pollent és gyümölcsöket terjesztő egyéb rovarok és madarak, valamint a földeken keresztülhajtó mezőgazdasági gépek. A GM-növények tehát teljesen zavartalanul és ellenőrizetlenül terjedhetnek, és megfertőzhetnek rokon fajokat.

 

Itt van például az MON810, az úgynevezett Bt-kukorica, amely a génmanipulált növények 90 százalékát előállító Monsanto laboratóriumaiból származik. A kukorica DNS-ébe injekciózott baktériumgén olyan méreganyagot termel, amely elpusztítja a kukorica legnagyobb kártevőjét, a kukoricamoly hernyóját. Ezek a hernyók megeszik a kukoricaleveleket és lyukakat fúrnak a csőbe. Ha bejut a szervezetükbe a méreg, elpusztulnak, jóval azelőtt, hogy a lepkeállapotot elérve szaporodhattak volna. A kártevő egyébként a termésnek akár az 50 százalékát is tönkreteheti.

 

A kukoricamoly közönséges lepkének látszik. A hernyója azonban a kukoricatermés legveszélyesebb kártevője. Kukoricamollyal és penészgombával fertőzött kukoricacső (jobbra)

 

Első látásra tehát a GM-kukorica nagyszerű dolog. Mára ugyanakkor kiderült, hogy az általa termelt méreg más rovarokat is elpusztít, késői következményekről és keresztreakciókról pedig egyelőre csak spekulálni lehet.

 

További veszélyt jelent, hogy a fajidegen gén beültetése végül nem várt, káros változást is eredményez. Az öröklés folyamatának minden részét a mai napig nem értjük. Ráadásul a génmanipuláció nem fordítható vissza.

 

A génmanipulált növényekben az idegen gén miatt olyan méreganyagok vagy új fehérjekombinációk keletkezhetnek, amelyek az embereknél allergiát vagy a vadállatoknál emésztési zavarokat válthatnak ki.

 

Nem bizonyosodott be az sem, hogy a GM-növények segítségével legyőzhető lenne az éhezés. Az új növények terméshozama nem magasabb, ehelyett inkább a helyi gazdákat kellene támogatni, és az ott honos növények termesztését elősegíteni.

 

Az első, nagy méretekben használt génmódosított növény a szója volt, amelyből Argentínában hatalmas táblákat ültettek be monokultúrás formában. Mára bebizonyosodott, hogy a dolognak több a hátránya, mint az előnye. A földek gyakran terméketlenné váltak, a parasztok betegségekkel küzdenek, ráadásul anyagilag is kiszolgáltatottak a vetőmagtermelő konszerneknek, amelyektől újra és újra kénytelenek megvenni a szabadalommal védett vetőmagot. Közben pedig lassan a gyomnövények is rezisztenssé váltak. 

 

A GM-növények az egész világon terjednek

Manapság a világ szójatermelésének majd kétharmada génmódosított növény. Hasonlóképpen gyakori a GM-változat gyapotból, kukoricából és repcéből. Ezek olaj, keményítő és liszt formájában több tízezer egyéb termékben előfordulnak. Európában több mint 30 termék engedélyezett, amely génmódosított hozzávalót tartalmaz.

 

Brazíliában óriási területeken pusztítják ki az őserdőt, hogy az így nyert földeken génmanipulált szóját termesszenek. Az import GM-szóját Európában is gyakran használják takarmányként

 

 

Az Amflora nevű krumpli örökítőanyagát úgy változtatták meg, hogy egy bizonyos antibiotikummal szemben ellenálló legyen. A gond csak az, hogy ha ez a tulajdonsága elterjed a természetben, akkor az orvoslásban alkalmazott antibiotikumok is hatástalanná válhatnak.

 

Fejlesztés alatt áll egy olyan árpafaj is, amelynek mesterségesen megnövelik az ellenállását bizonyos gombafajokkal szemben. Ez lehetővé tenné, hogy csökkentsék a növényvédő szerek alkalmazását. Vannak olyan kutatók, akik szerint a GM-növények és a biotermények békésen élhetnének egymás mellett. Ez azonban eléggé egyedülálló vélemény. A géntechnika ellenzői szerint csakis vagy-vagy létezik.

 

Európában egyelőre a GM-ellenzők vannak többségben. A biotermelők arra figyelmeztetnek, hogy a GM-növények révén eltűnhet a biológiai változatosság, és az „agrárgyárak” tönkreteszik a gazdaságokat és az ökoszisztémákat.

 

Németországban tavaly áprilisban betiltották a már említett GM-kukorica termesztését és kereskedelmét. A termék más EU-országokban – így Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon is – tiltólistán van.

 

Európán kívül azonban egészen más a helyzet. Itt semmi sem akadályozza meg a géntechnológia diadalmenetét: a föld 23 országában termesztenek GM-növényeket, 2007-ben 114,3 millió hektáron, ami a világ termőterületének 8 százalékát jelenti. A lista élén az Egyesült Államok áll 50 százalékkal, a második Argentína 17, illetve Brazília 13 százalékkal.

 

A termelés négy fő növényre összpontosít: szója, kukorica, gyapot és repce. Ezek teszik ki a GM-termények 99 százalékát, a maradékon pedig osztozik a génmanipulált dinnye, tök, krumpli és papaja.

 

 

A géntechnika hívei szerint a ma termesztett növények sem felelnek meg az egykori vadon növő változatoknak. Jelen formájukat évszázadokon át tartó nemesítések és keresztezések eredményeként nyerték el

 

„Mellékhatásként” a nagy területeket elfoglaló termesztés – főként a szója – egyedül Dél-Amerikában évente kétmillió hektárnyi őserdőt pusztít ki. Emellett az EU is nagy mennyiségű GM-szóját importál állati takarmánynak és szójaolajnak, míg a GM-kukoricából élelmiszer-adalékanyagokat (például szőlőcukrot és glukózszirupot) állítanak elő.

 

Európában a GM-növények vetésterülete 2005 óta nagyjából megduplázódott, és 2008-ban 110 ezer hektár körüli volt. Az előírások szerint az ilyen összetevőt tartalmazó vetést, valamint élelmiszert és takarmányt meg kell jelölni. Kivétel, ha a GM-anyag igazolható aránya 0,9 százalék alatt van, vagy ha alkalmazása véletlen vagy technológiailag elkerülhetetlen volt.

 

Ez a második kiskapu jól alkalmazható például az adalékanyagoknál, amelyeket csak akkor kell feltüntetni, ha közvetlenül génmódosított szervezet termelte azokat, például a GM-gyapotból származó metil-cellulózt, amelyet sűrítő- és emulgátoranyagként használnak. Ha azonban az adalékanyagokat génmódosított mikroorganizmusokkal állítják elő, akkor ez nem derül ki. Ez előfordulhat például a bornál, ahol ilyen baktériumok termelik az élesztőt. Szintén átcsúsznak az ellenőrzésen az aromák vagy vitaminok hordozóanyagai és az olyan segédanyagok, mint például az enzimek.

 

 

Csak a biotermék biztonságos

A fogyasztók ellenállása miatt a GM-termés legnagyobb része az állati takarmányba kerül, így ha tejet, sajtot, vajat, húst vásárolunk, nem tudhatjuk, az állatot mivel etették. Hasonlóképpen igazolható jelenlétük a mustárban, a mézben és a nugátkrémben is.

 

Manapság már létezik olyan jel, amely azt jelzi egy élelmiszeren, hogy GM-adalék nélkül készült. Ezt az a gyártó teheti fel a termékére, amelyik bizonyítja, hogy nem alkalmaz GM-adalékokat, és hogy az állatok legalább egy bizonyos ideje nem kaptak GM-takarmányt. Ugyanezt nehéz igazolni késztermékeknél, hiszen olyan sok feldolgozási folyamaton mennek keresztül. A bioélelmiszereknél abszolút tabu a géntechnika alkalmazása, ezek tehát biztonságosnak számítanak, ugyanakkor a termelők egyre nehezebben tudják megvédelmezni a termékeiket a szennyeződésektől. Aki nem akarja tétlenül nézni, hogy a GM-termékek elterjednek a piacon, az maga is tehet a folyamat megállításáért. Aláírhat tiltakozó jegyzéket a géntechnológia alkalmazása ellen, vagy írhat tiltakozó levelet az érintett politikusoknak és vállalatoknak – listájuk megtalálható például a Greenpeace honlapján.

 

 A növények gyökerei és a talajbaktériumok szimbiózisban élnek. Ha a gyökér megváltozik, mert például új fehérjét termel, a hasznos baktériumok károsodhatnak

 

 

Vásárláskor kérdezzünk rá a termék eredetére!

Akinek lehetősége van rá, vessen biokukoricát! Ha a vetés GM-mentes, akkor kötelező megőrizni a 300 méteres védőtávolságot, vagyis – legalábbis elvben – a környéken megakadályozhatjuk a GM-kukorica alkalmazását.

 

Mi tulajdonképpen a géntechnológia?

Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az örökítőanyagot transzgén technikával újrakombinálják és megváltoztatják. A hagyományos keresztezésekkel és fajtanemesítésekkel ellentétben, amelyek tudatos válogatással évtizedeket vettek igénybe, az új technika révén baktériumokból vagy vírusokból vesznek ki géneket, majd belehelyezik a gazdanövény DNS-ébe. Ezen a módon lehetséges például ellenállóvá tenni azokat egy bizonyos kártevővel vagy növényvédő szerrel szemben. Ez utóbbi normális körülmények között magát a kultúrnövényt is megsemmisítené, ám mivel a génmódosított növény rezisztens rá, csak a gazok pusztulnak ki. 

 

Mit mond a génmódosításról a tudomány?

Dr. Karl-Heinz Kogel biológusprofesszor a biológiai növényvédelemmel és a géntechnika biobiztonságának kutatásával foglalkozik. Véleménye szerint a génmódosított növények nem csökkentik a biodiverzitást, és az ilyen növényeket még tovább keresztezik. Álláspontja szerint a mai ipari mezőgazdaság óriási károkat okoz a környezetnek, és ez tovább nem tartható fenn. A géntechnika lehetővé teszi, hogy kevesebb növényvédő szert kelljen alkalmazni, és a Bt-kukoricában máris kevesebb természetes gombaméreg található, mint a „normál” kukoricában. Ezt a kukoricát 13 éve termesztik a világban, és eddig semmiféle káros hatására nem derült fény. Szerinte ez az egész vita európai jelenség, az Egyesült Államokban mindenki panaszkodás nélkül eszi a GM-papaját, -szóját vagy -kukoricát, és nem lát benne semmiféle veszélyt.

 

A professzor álláspontja szerint a géntechnikát alkalmazók nem játszanak istent, a növénynemesítés évezredei során jóval komolyabb változásokat idéztek elő emberek, mint most a génmódosítás. A repce például egyértelmű kultúrnövény, mesterségesen állították elő, és világszerte minden probléma nélkül termesztik. Az élővilág folyamatosan változik, hiszen a mutáció az evolúció alapelve.

 

És mit mondanak az ellenzők?

Georg Planthaler német biogazda szerint a biotermelés és a GM-növények termesztése kizárja egymást, a kettőnek nincs helye egymás mellett a földeken. Ha a bioföldek közelében GM-termelés is folyna, akkor ez utóbbi megfertőzné az előbbi talaját. Ezen az előírt határtávolságok sem segítenek, hiszen a természet nem ismer határokat.

 

A génmanipuláció ellenzői csak védőöltözékben hatolnak be a GM-kukoricával bevetett termőföldre

 

A biogazda úgy véli, nem lehet az egész földet egyetlen fajta vetőmaggal ellátni, a különféle növényekből számtalan változat létezik, amelyekből a helyi viszonyoknak megfelelően kell válogatni. A jövő nem a génmanipulált növényeké, hanem a diverzifiká­cióé. A lombikból származó növények olyan veszélyt is képviselnek, hogy kiszorítják a földekről az ott honos növényeket, például a szója az olyan, szintén fehérjetartalmú hüvelyeseket, mint a borsó vagy a bab. A géntechnika csodanövényei tehát tévutat jelentenek.

 

Christoph Fischer az úgynevezett etikus mezőgazdaság szószólója. Meglátása szerint a géntechnika alkalmazásának célja nem a több termés, hanem a több profit, ennek érdekében kizsákmányolják a földet és tönkreteszik a termőtalajt. Ráadásul a gazdák függővé válnak a vetőmag-előállító óriáscégektől. A GM-termékeket mindig csak az óriáscégek és a politikai lobbik propagálják, az emberek kételkedve szemlélik: Bajorországban például mindössze a gazdák 0,0169 százaléka foglalkozik ilyen növények termesztésével. Önmagát nem tartja kutatásellenesnek, éppen ellenkezőleg: nagy örömmel üdvözölné, ha a biotermesztés területén fokozottabb kutatómunka folyna. Ám ami a génmanipulációt illeti, az olyan, mint a bűvészinas története, aki általa kormányozhatatlan erőket idézett meg. A géntechnika hosszú távú hatásai is kiszámíthatatlanok, és ami egyszer elindult, azt már nem lehet visszafordítani. Ezért addig kell beavatkozni, amíg lehetséges.

- nori -
XVI. évfolyam 3. szám

Címkék: genetikailag módosított növények, génmódosítás, géntechnológia, GMO

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.