Biogazdálkodás

Bio csodagumó: Csicsóka

    Ajánlott cikkeink a témában:


 

Nem emészt­he­tő cu­kor, rá­adá­sul kel­le­me­sen édes ízű – lé­te­zik ilyes­mi? Igen, az ősi­dők óta is­mert és hasz­ná­la­tos csi­csó­ka az a nö­vény, amely a fen­ti tu­laj­don­sá­gok­kal ren­del­ke­ző, ki­vé­te­les élet­ta­ni ha­tá­so­kat hor­do­zó össze­tett szén­hi­drá­tot, az inu­lint tar­tal­maz­za.
A táp­lá­lék­ki­egé­szítők mai vá­lasz­té­kát te­kint­ve bi­zo­nyos­sá vált, hogy a vi­ta­min­kok­té­lok mel­lett a csi­csó­ka­tar­tal­mú ké­szít­mé­nyek a leg­na­gyobb for­gal­mú ter­mé­kek.

 

A csi­csó­ka­ké­szít­mé­nyek túl­nyo­mó ré­szét a pro­bio­ti­kumok ka­te­gó­riá­já­ba so­rol­ják. A pro­bio­ti­kum nem emészt­he­tő élel­mi alko­tó­rész, amely jó­té­kony ha­tá­sát az emész­tő­szerv­re a hasz­nos bél­fló­ra fej­lő­dé­sé­nek és/vagy te­vé­keny­sé­gé­nek fo­ko­zá­sá­val fej­ti ki. Kü­lö­nö­sen hasz­no­sak an­ti­bio­ti­ku­mok sze­dé­se ese­tén, hi­szen a nagy dó­zi­sú vagy hosszabb, kú­ra­sze­rű ada­go­lás­ban al­kal­ma­zott an­ti­bio­ti­ku­mok – kü­lö­nö­sen a szé­les ha­tás­spek­tru­mú­ak (pl. te­tra­ci­kli­nek) – az ár­tal­mas bak­té­riu­mo­kon kí­vül a hasz­nos bél­fló­ra tag­jait is pusz­tít­ják (1. táb­lá­zat).

 

Min­dez a bél­fló­ra ké­nyes egyen­sú­lyi hely­ze­tét fel­bo­rít­ja (dis­bió­zis v. dis­bak­te­rió­zis), a
me­g­úju­lá­si fo­lya­mat­ban pe­dig gya­kran elő­for­dul, hogy ép­pen a ked­ve­zőt­len ha­tást pro­du­ká­ló bak­té­riu­mok sza­po­rod­nak fel, rend­sze­res emész­tő­szer­vi pa­na­szok kí­sér­te­té­ben (1. ábra).

 

A bél­bak­té­riu­mok­nak két nagy cso­port­ja lé­te­zik; az em­ber­re néz­ve ár­tal­ma­sak és a ked­ve­ző ha­tá­sú­ak. Az egész­sé­get fo­ko­zó ha­tá­sú bak­té­riu­mok erő­sí­tik az im­mun­rend­szert, csök­ken­tik a puf­fa­dást, elő­se­gí­tik az emész­tést, fo­koz­zák a lét­fon­tos­sá­gú tá­pa­nya­gok fel­szí­vó­dá­sát és a vi­ta­mi­nok szin­té­zi­sét, ide­tar­toz­nak a bi­fi­do­bak­té­ri­um és a lac­to­ba­cil­lus-fa­jok. Ezek­kel szem­ben a ká­ros bak­té­riu­mok pa­to­gén ha­tá­sú­ak, has­me­nést, fer­tő­zé­se­ket, máj­ká­ro­so­dást, rá­kot, bél­rend­sze­ri rot­ha­dá­sos fo­lya­ma­to­kat idéz­nek elő. Az összes bél­rend­sze­ri bak­té­ri­um akár jó vagy rossz ha­tá­sú, fon­tos és spe­ci­fi­kus sze­re­pet tölt be, egy­más­hoz vi­szo­nyí­tott ará­nyuk és faj sze­rin­ti össze­té­te­lük hosszú időn át ál­lan­dó­sul és egyé­nek­től füg­gő­en el­té­rő. Tu­laj­don­kép­pen ez az arány tü­krö­zi az egyé­nen­ként vál­to­zó egyen­sú­lyi hely­ze­tet a bél­fló­rá­ban, mely­nek he­lyes mű­kö­dé­se biz­to­sít­ja az egész­sé­get. Ter­mé­sze­te­sen ez az egyen­súly könnye­dén meg­bo­mol­hat (2. ábra).

 

A csi­csó­ka fő ha­tó­a­nya­ga az inu­lin nö­vé­nyi ros­ta­nyag, amely ké­pes­sé te­szi a szer­ve­ze­tet ar­ra, hogy ön­gyó­gyí­tó te­vé­keny­sé­gé­nek ma­xi­mu­mát ér­je el. Az inu­lin fo­lyé­kony rost, me­lyet szá­mos nö­vény fruk­to­o­li­go­sza­cha­rid-ré­sze tar­tal­maz: gaz­dag inu­lin­for­rás a ci­kó­ria nö­vény gyö­ke­re, mely­ből pót­ká­vé is ké­szül, vagy a sa­lá­ta­ként fo­gyasz­tott en­dí­via és az ar­ti­csó­ka, de a leg­gaz­da­gabb inu­lin­for­rás ed­di­gi is­me­re­te­ink sze­rint az ősi bi­bli­kus idők­től is is­mert csi­csó­ka. Az inu­lin össze­tett szén­hi­drát­ve­gyü­let, amely azon­ban el­tér az eb­be a ka­te­gó­riá­ba tar­to­zó ke­mé­nyí­tők­től, va­gyis nem te­kint­he­tő cu­kor­nak sem, an­nak el­le­né­re, hogy édes ízű. A nagy el­té­rést ezek­től az ad­ja, hogy sem az em­ber szá­já­ban, sem az emész­tő­szer­ve­i­ben nincs olyan en­zim, amely ké­pes len­ne fe­lol­da­ni vagy meg­emész­te­ni az inu­lint. Az inu­lin víz­ben ol­dó­dó nagy­mé­re­tű rost, amely a bél­ben sér­tet­len ma­rad, s így ma­gá­hoz vonz­za a jó bak­té­riu­mo­kat a táp­lál­ko­zás­ra. Mi­köz­ben az em­ber számá­ra emészt­he­tet­len ma­rad, ka­ló­ria­ta­ka­ré­kos­ság szem­pont­já­ból ki­emel­ke­dő je­len­tő­sé­gű.

 

Az inu­lin leg­na­gyobb hasz­na pro­bio­ti­kus tu­laj­don­sá­gá­ban rej­lik – sze­lek­tív mó­don tá­pa­nya­gul szol­gál a hasz­nos bél­bak­té­riu­mok­nak, fő­leg a Bi­fi­do­bac­te­riu­mok­nak és Aci­dophylu­sok­nak. A ká­ros bél­fló­ra tag­jai számá­ra vi­szont az inu­lin a sza­po­ro­dást és táp­lál­ko­zást il­le­tő­en kö­zöm­bös. A rossz ha­tá­sú Clost­ri­di­um perf­rin­gens és sok egyéb ká­ros bak­té­ri­um in­kább a fi­no­mí­tott cu­kor bom­lás­ter­mé­ke­in él­nek.

 

A vas­tag­bél sok funk­ció­ja mel­lett a leg­ve­szé­lye­sebb to­xi­kus anya­gok tár­há­zá­nak szá­mít. Az em­ber, mi­re be­töl­ti az 50 éves kort, be­lei­ben mint­egy 5 kg mér­ge­ző hul­la­dék­anya­got tá­rol el. Ezek a to­xi­nok a bél­fló­ra ká­ros át­ala­kí­tá­sa ré­vén a rossz emész­tést (rot­ha­dá­sos), szék­re­ke­dést, rá­kos meg­be­te­ge­dést, az im­mun­rend­szer mű­kö­dés­kép­te­len­sé­gét okoz­hat­ják. Sze­ren­csé­re a rossz irány­ba vál­to­zott bél­fló­ra hely­re­ál­lí­tá­sá­ra al­kal­mas inu­lin hasz­ná­la­tá­val ezek a ká­ros ha­tá­sok is el­ke­rül­he­tő­ek.

 

A ked­ve­ző bél­fló­ra táp­lá­lá­sán és fenn­tar­tá­sán kí­vül az inu­lin­nak egyéb táp­lál­ko­zás-élet­ta­ni sze­re­pe is je­len­tős; elő­nyö­sen be­fo­lyá­sol­ja a bél pH-ér­té­két és a szék­let tö­me­gét. A bél pH-ér­té­ké­nek csök­ke­né­sé­vel több lét­fon­tos­sá­gú ás­vá­nyi só old­ha­tó­sá­ga is nö­ve­ke­dik, s ezál­tal ja­vul a szer­ve­zet kal­ci­um- és mag­né­zi­u­mel­lá­tott­sá­ga. Az ét­rend­be épí­tett inu­lin meg­szün­te­ti a szék­re­ke­dést, nö­ve­li a szék­le­tü­rí­tés gya­ko­ri­sá­gát. Ez­zel a bél­tar­ta­lom tran­zi­ti­de­je is le­rö­vi­dül, ami a to­xi­kus bom­lás­ter­mé­kek kép­ző­dé­sét és fel­szí­vó­dá­sá­nak le­he­tő­sé­gét meg­aka­dá­lyoz­za. Vizs­gá­la­tok alap­ján bi­zo­nyos­sá vált, hogy ala­csony vér­cu­kor­szint ese­té­ben az inu­lin ha­tá­sá­ra a glu­kóz fel­szí­vó­dá­sa nö­ve­ke­dik, a bél­tar­ta­lom sa­vas­sá vá­lik, a ko­lesz­te­rin­szin­tet sza­bá­lyoz­za, csök­ken­ti a szé­rum trig­li­ce­rid szint­jét és a vér­nyo­mást.

 

A Bi­fo­do­bac­te­riu­mok ser­ken­té­se ál­tal csök­ken a pa­to­gén bak­té­riu­mok élet­te­re, me­lyek kö­vet­kez­mé­nye­ként csök­ken a máj­to­xi­nok, a kar­ci­no­gé­nek mennyi­sé­ge, mér­sék­lő­dik az élel­mi­szer-in­to­le­ran­cia és im­mun­sti­mu­láns ha­tás ér­he­tő el. A Lac­to­ba­cil­lu­sok több­sé­ge és az Aci­dop­hi­lu­sok is nagy an­ti­mi­kro­biá­lis ak­ti­vi­tá­sú anya­go­kat tar­tal­maz­nak, így töb­bek kö­zött aci­do­lint, aci­dophyllint, aci­dolp­hint, lak­to­ci­dint és bac­te­rio­cint. Ezek a bak­té­ri­um-össze­te­vők csí­ra­el­le­nes és an­ti­vi­rá­lis ha­tást mu­tat­nak a Campylo­bac­ter, Lis­te­ria, Staphylo­coc­cu­sok, Can­di­da, va­la­mint a her­pesz és in­flu­en­za­ví­ru­sok el­len. Kü­lön em­lí­tést ér­de­mel a Lac­to­ba­cil­lus rham­no­sus törzs, mely­nek im­mun­sti­mu­láns ha­tá­sa a ma­kro­fá­gok fa­go­ci­ta­ak­ti­vi­tá­sá­nak és az im­mun­glo­bu­li­nok ak­ti­vi­tá­sá­nak nö­ve­ke­dé­sén ke­resz­tül va­ló­sul meg. Ezért ezt a bak­té­ri­um­tör­zset te­kin­tik a leg­fon­to­sabb­nak a Lac­to­ba­cil­lu­sok kö­zött. Az inu­lin ter­mé­sze­te­sen en­nek a törzs­nek is a táp­lá­lé­kot je­len­ti.

 

A hü­vely­gyul­la­dást oko­zó egy­sej­tű, a Tri­cho­mo­nas va­gi­na­lis ak­kor okoz pro­blé­mát, ami­kor a Lac­to­ba­cil­lus né­pes­ség je­len­tő­sen le­csök­ken a hü­vely fló­rá­já­ban. Az inu­lin ét­ren­di ada­go­lá­sa ez eset­ben is ered­ményt ad, elő­se­gít­ve a kí­vá­na­tos Lac­to­ba­cil­lus po­pu­lá­ció fel­sza­po­ro­dá­sát. Az or­vo­sok hü­vely­gyul­la­dás ese­tén a me­tro­ni­da­zo­le (Flagyl) ha­tó­a­nya­gú ké­szít­mény hasz­ná­la­tát ír­ják elő, amely va­ló­ban ha­té­kony szer­nek bi­zo­nyult a Tri­cho­mo­nas le­küz­dé­sé­ben, sőt a rit­káb­ban, de szin­tén hü­vely­gyul­la­dást oko­zó Gard­ner­el­la el­len is ha­té­kony. Utó­la­go­san vég­zett ál­lat­kí­sér­le­tek­ből azon­ban meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a me­tro­ni­da­zo­le a mell­rák po­ten­ciá­lis oko­zó­ja le­het.

 

A can­di­dó­zis­tól le­gin­kább a fia­tal nők szen­ved­nek, akik több­nyi­re öszt­ro­gén­tar­tal­mú fo­gam­zás­gát­ló­kat és an­ti­bio­ti­ku­mo­kat, fő­leg te­tracyclint, met­ri­di­na­zo­le-t tar­tal­ma­zó ké­szít­mé­nye­ket, vagy a bő­rön erythromycin-tar­tal­mú kré­met na­gyobb mennyi­ség­ben hasz­nál­nak. Kö­vet­kez­mény­ként az im­mun­rend­szer meggyen­gül, és a nor­má­lis bél­fló­ra – amely egyéb­ként ké­pes len­ne a Can­di­da fel­sza­po­ro­dá­sát meg­aka­dá­lyoz­ni – he­lyé­ben a Can­di­da fel­sza­po­ro­dá­sa kö­vet­ke­zik. A can­di­dó­zis­ban szen­ve­dők tü­ne­tei meg­szűn­nek az egész­sé­ges bak­té­ri­um­fló­ra hely­re­ál­lá­sa után. Ezt a bak­té­ri­um-„re­kul­ti­vá­ci­ót” azon­ban gya­kran meg kell is­mét­el­ni ah­hoz, hogy a be­teg ál­la­pot ne tér­jen vissza.

 

A gyer­mek­ko­ri élel­mi­szer-al­ler­gi­ák ese­té­ben meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy szin­te ki­vé­tel nél­kül a Lac­to­ba­cil­lus, az Aci­dop­hi­lus és a Bi­fi­do­bac­te­ria tör­zsek le­csök­kent számá­val egyide­jű En­ter­obac­te­ria­ce­ae csa­lád túl­fej­lő­dé­se a ki­vál­tó ok. Bél­fló­rát hely­re­ál­lí­tó be­avat­ko­zás­ként müz­li­be vagy dzsúsz­hoz ada­golt inu­lin­nal az élel­mi­szer-al­ler­gia meg­szün­tet­he­tő.

 

A szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek egyik elin­dí­tó­ja a ma­gas LDL-ko­lesz­te­rin tar­ta­lom. Ha­té­kony ko­lesz­te­rin­szint-csök­ken­tő gyógy­sze­rek lé­tez­nek, de mel­lék­ha­tá­suk miatt, le­he­tő­ség sze­rint, ke­rül­jük hasz­ná­la­tát.

 

Is­me­re­tes, hogy a máj szén­hi­drá­tok­ból zsír­sa­va­kat, trig­li­ce­ri­de­ket szin­te­ti­zál, ha nem jut a szer­ve­zet más for­rás­ból a zsi­ra­dék­hoz. En­nek kö­szön­he­tő töb­bek kö­zött az is, hogy a ko­lesz­te­rin­szint, amely egyé­nen­ként de­ter­mi­nált, zsi­ra­dék­men­tes dié­ta el­le­né­re is ma­gas le­het. Izo­lált máj-sejt­kul­tú­ra hasz­ná­la­tá­val ki­mu­tat­ták, hogy az inu­lin a zsír­sav-trig­li­ce­rid kép­ző­dé­sét elő­se­gí­tő en­zim ak­ti­vi­tá­sát gá­tol­ja. A ko­lesz­te­rin­kép­ző­dés ezen út­ja, il­let­ve a kép­ző­dés gát­lá­sa a ma­gas szén­hi­drát­tar­tal­mú ét­rend ese­té­re áll fenn. Va­gyis tész­ta­fé­lék, pék­áruk, sü­te­mé­nyek, üdí­tő­i­ta­lok vagy a rizs- és bur­go­nya­é­te­lek ked­ve­lő­i­nél ki­fe­je­zet­ten vér­li­pid­szint-csök­ken­tő ha­tá­sa van az inu­lin­nak.

 

Ko­lesz­te­rin-, trig­li­ce­rid­csök­ken­tő ha­tás el­éré­sé­nek egyik ha­té­kony mód­ja sze­rint 1-2 evő­ka­nál csi­csó­ka­port ke­ver­jünk 1-1,5 dl na­rancs­dzsúsz­ba, me­lyet el­fo­gyaszt­va nem csak az inu­lin elő­nyei vál­nak hasz­nun­kra, ha­nem egyút­tal a szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek meg­elő­zé­sé­ben sze­re­pet ját­szó esszen­ciá­lis ás­vá­nyi anyag­hoz, a ká­li­um­hoz is hoz­zá­ju­tunk.

 

A mell­rák a poszt­me­no­pau­za ál­la­po­tá­ban lé­vő nők­nél nép­be­teg­sé­gi szin­tre emel­ke­dett az utób­bi idő­ben. Ta­lán sze­ren­csén­kre ez is egy olyan rosszin­du­la­tú be­teg­ség, amely el­len a jó­té­kony bak­té­riu­mok ké­pe­sek fel­ven­ni a ver­senyt. Kli­ni­kai vizs­gá­la­tok sze­rint az ét­rend­be épí­tett nem emészt­he­tő szén­hi­drát (inu­lin) gá­tol­ta a tu­mor fej­lő­dé­sét. Az ét­rend­be épít­he­tő inu­lin fo­gyasz­tá­sa ri­zi­kó­men­tes, és könnye­dén al­kal­maz­ha­tó a rák­ter­ápiá­ban. A rá­kel­le­nes ha­tás a Lac­to­ba­cil­lus bé­ta-glu­cu­ro­ni­dáz en­zim gát­lá­sán ala­pul. Ez a szék­let­ben ta­lál­ha­tó en­zim a szer­ve­zet de­to­xi­ká­ló te­vé­keny­sé­gét gá­tol­ja ab­ban, hogy az öszt­ro­gén egy ke­vés­bé ak­tív/to­xi­kus for­má­ban est­riol­lá ala­kul­jon át. Az öszt­ro­gén to­xi­kus for­má­ja ugya­n­is a mell­rák ri­zi­kó­ját nö­ve­li. Az inu­lin a bél­fló­ra nor­ma­li­zá­lá­sa út­ján az öszt­ro­gén leg­to­xi­ku­sabb for­má­ját ki­ik­tat­ja.

 

Dia­bé­tesz ese­té­ben az inu­lin mint szén­hi­drát-ener­gia­for­rás azért je­len­tős, mert a vér­cu­kor­szin­tet tar­tós fo­gyasz­tás ese­tén sem eme­li. Az inu­lin me­ta­bo­li­zá­ció­já­hoz nincs szük­ség in­zu­lin­ra, sőt az in­zu­lin­füg­gő­sé­get is csök­ken­ti, s a vér­cu­kor­szint be­ál­lí­tá­sát meg­könnyí­ti. Az in­u­lin mond­hat­ni puf­fer­szere­pet tölt be az ál­lan­dó vér­cu­kor­szint meg­tar­tá­sá­ban.

 

1. táb­lá­zat. Az an­ti­bio­ti­kum-hasz­ná­lat és egész­ség­re ká­ros ha­tá­sai

An­ti­bio­ti­kum meg­ne­ve­zé­se Hasz­ná­la­ta

A hasz­ná­lat hátrá­nyai, mel­lék­ha­tá­sok

Az összes an­ti­bio­ti­kum Bak­te­riá­lis fer­tő­zé­sek meg­elő­zé­se és ke­ze­lé­se Szak­sze­rűt­len hasz­ná­lat
(pl. vi­rá­lis fer­tő­zé­sek)
re­zisz­ten­cia ki­ala­ku­lá­sá­hoz
ve­zet
Pe­ni­cil­li­nek Szi­fi­lisz, go­norr­hea, me­nin­gi­tis, an­trax ke­ze­lé­se Al­ler­gi­ás re­ak­ci­ók, láz, ana­fi­la­xi­ás sokk
Cep­ha­lo­spo­ri­nok Me­nin­gi­tis-tör­zsek le­küz­dé­se Rit­káb­ban al­ler­gi­ás bőr­re­ak­ció, ana­fi­la­xi­ás sokk
Ami­nog­gli­ko­zi­dok

Bak­té­riu­mos ere­de­tű fe­hér­je­-   
(strep­tomycin) szin­té­zist gát­ló ha­tá­sú,

gya­kran pe­ni­cil­lin­nel kom­bi­nál­va   

Hal­lá­sza­var, ve­se­ká­ro­so­dás
Mac­rol­idek (erythromycin)

Fe­hér­je­szin­té­zist gát­ló, strep­to­coc­cus-

és pneu­mo­coc­cus-fer­tő­zé­sek ese­té­ben, difté­ria ke­ze­lé­sé­re 

Orr­fo­lyás, émely­gés, has­me­nés
Szul­fo­na­mi­dok

Szin­te­ti­kus an­ti­bio­ti­ku­mok, sok­fé­le tí­pu­sú bak­té­ri­um el­len ha­tá­so­sak, né­hány

bak­té­ri­um re­zisz­tens­sé vált el­le­nük,

hasz­ná­la­ta in­kább hú­gyú­ti  fer­tő­zé­sek

és a Lyme-kór ke­zelé­sé­re szo­rít­ko­zik

Bél­trak­tus szé­te­sé­se, tú­lér­zé­keny­sé­ge
     

A csi­csó­ka bio­ter­mesz­té­se

A csi­csó­ka még az el­múlt szá­zad el­ső fe­lé­ben is igen nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dett, fő­leg a sze­gé­nyebb, vi­dé­ki la­ko­sok kö­ré­ben. A sze­gé­nyek krum­pli­ja ily mó­don au­to­ma­ti­ku­san ga­ran­tál­ta a gyen­gén és meg­le­he­tő­sen egyol­da­lú­an táp­lált nép­cso­por­tok sta­bil egész­sé­gi ál­la­po­tát. Ma­nap­ság re­ne­szán­szát éli a csi­csó­ka­ter­mesz­tés, fő­ként a bio­gaz­dák érez­tek rá a kor üze­ne­té­re, a ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek el­le­ni va­ló­sá­gos cso­da­szer­re. Öko­pia­co­kon, bio­bol­tok­ban kap­ha­tó ez a ki­csit gyöm­bér­re vagy írisz­gu­mó­ra em­lé­kez­te­tő táp­lá­lék, mely ta­laj­ban nem vá­lo­gat, a fa­gyo­kat is tű­ri, s ha va­la­ki meg­te­le­pí­ti kert­jé­ben, csu­pán fá­rad­sá­gos mun­ká­val tá­vo­lít­ha­tó el on­nan. A csi­csó­ká­nak gya­kor­la­ti­lag nincs kár­te­vő­je, ha­csak az őze­ket és vad­disz­nó­kat nem tart­juk an­nak, ame­lyek elő­sze­re­tet­tel dézs­mál­ják a friss édes cse­me­gét. (Ne­kik is szük­sé­gük van az inu­lin­ra!) A csi­csó­kát mint alap­ve­tő inu­lin­for­rást ehet­jük fris­sen, nyer­sen re­szel­ve sa­lá­tá­ba, süt­he­tünk be­lő­le po­gá­csát. Le­vét ki­pré­sel­ve ro­stos inu­li­ni­tal­ként fo­gyaszt­hat­juk. Fel­dol­go­zá­sa nagy sza­kér­tel­met és még ko­mo­lyabb gépé­sze­tet fel­té­te­lez, ezért ki­sebb vál­lal­ko­zá­sok ne­mi­gen mer­tek vagy tud­tak be­le­vág­ni az ér­té­kes alap­anyag fel­dol­go­zá­sá­ba. A csi­csó­ka vi­szony­lag ol­csó alap­anyag, szál­lí­ta­ni nem­csak hogy nem ér­de­mes, nem is igen le­het, mert ha­mar elve­szí­ti ned­ves­ség­tar­tal­mát, így fel­dol­go­zá­sa ne­héz. Je­len­leg a Deb­re­ce­ni Egye­te­men fo­lyik egy ku­ta­tá­si pá­lyá­zat ke­re­té­ben tech­no­ló­gia­fej­lesz­tés a csi­csó­ka­fel­dol­go­zás­ra és inu­lin­ki­nye­rés­re. Ad­dig is, amíg a ha­zai gyár­tás be­in­dul, im­port­ból fe­dez­zük a bio­mi­nő­sé­gű, csúcs­tech­no­ló­giá­val elő­ál­lí­tott, inu­lin­ban rend­kí­vül gaz­dag, fel­dol­go­zott csi­csó­ka­ter­mé­ke­ket: csi­csó­ka­sű­rít­ményt, csi­csó­ka ivó­le­ve­ket, ví­zold­ha­tó csi­csó­ka­port stb. A bio­csi­csó­ka fel­dol­go­zá­sa so­rán ter­mé­sze­te­sen sem­mi­lyen mes­ter­sé­ges be­avat­ko­zás sem meg­en­ge­dett. A szo­ká­sos szi­gor­ral biz­to­sít­ják a vég­ter­mék tel­jes vegy­szer­men­tes­sé­gét, amely az elő­ző­ek­ben fel­so­rolt gyó­gyí­tó ha­tá­sok elé­ré­se ér­de­ké­ben ter­mé­sze­tes kö­ve­tel­mény.

 

 

1. ábra: A disbiózis leggyakoribb tünetei

• Fá­radt­sá­gér­zet
• Szél­görcs
• Visz­ke­tő vég­bél­nyí­lás
• Sá­padt arc­szín
• Ét­ke­zés utá­ni émely­gés
• Fel­fú­vó­dás
• Test­súly­fe­les­leg-le­a­dás gát­lá­sa
• Szék­re­ke­dés vagy has­me­nés
• Ir­ri­tá­bi­lis bél­szind­ró­ma
• Ha­si fáj­da­lom vagy görcs
• Sza­bály­ta­lan bél­moz­gás
• Reu­ma­to­id ar­tri­tisz
• Vas­tag­bél­rák
• Rossz emész­tés
• Élel­mi­szer-al­ler­gia
• Gör­csös vas­tag­bél
• Ét­ke­zés utá­ni fá­radt­sá­gér­zet
• Hi­pog­li­ké­mia
• Szi­vár­gó­bél-szind­ró­ma

 

 

2. ábra: A dis­bió­zist ki­vál­tó fő okok

• emész­tő­szer­vi fer­tő­zés
• hely­te­len ét­rend (túl sok cu­kor, zsír vagy ál­la­ti fe­hér­je)
• stressz (tar­tós lel­ki stressz is)
• le­csök­kent im­mun­funk­ció
• kor­lá­tolt bél­moz­gás (szék­re­ke­dés)
• gyógy­sze­rek, fő­leg an­ti­bio­ti­ku­mok,
fo­gam­zás­gát­lók, kor­ti­zon fo­gyasz­tá­sa
• rossz emész­tés és fel­szí­vó­dás

Dr. Do­mok­os Já­nos–Frühwald Fe­renc
X. évfolyam 10. szám

Címkék: csicsóka

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.