Biogazdálkodás

Egyre erőteljesebben szerveződik a magyar biotársadalom!


 

 

Lehet, hogy a közelgő EU-csatlakozás, lehet, hogy a bolygók szerencsés konstellációja az oka a bio körüli pezsdülésnek, mindenesetre igen örvendetes tény, hogy a korábbi szűkös kínálat helyett sok esetben valóságos árudömping fogadja a vásárlókat.

 

Számomra egészen meglepő módon, egy komplett bolthálózat is nagy elánnal vetette be magát az induló „bioversenybe”, s mintegy húsz boltot nevezett ki „bio”-üzletnek. A kereskedők tehát beindultak.

 

Portékával még csak-csak bírható az iram, hiszen az export mellett egyre inkább telik a hazai piacra is a termelők áruiból, de mi lesz a vevőkkel? Vajon a kisebb és nagyobb piackutató cégek felméréseiben vakon meg lehet-e bízni? No, nem szakértelmüket vonom kétségbe, sokkal inkább a helyzet fonákságából adódó bizonytalanságot, miszerint bármilyen módszerrel is válogatják össze a panelt, a sztereotip kérdésekre túlzottan pozitívan reagálnak a válaszolók. Mert ugyan ki válaszolna nemmel olyan kérdésekre, hogy: Ön szerint fontos-e a vegyszermentes élelmiszerek fogyasztása?; Vásárolna-e Ön is szívesen bioterméket? Naná! Csak legyen miből megfizetni – motyogja magában a kérdezett.

 

Nos, éppen ezért, le a kalappal a bátor kezdeményezők előtt, akik sorban nagy fákba vágják fejszéiket. Az első és egyben legfontosabb lépések tehát mostanság megtétetnek. Ugyanakkor – mivel a feladat egyszerre fontos és kényes – elgondolkoztató, hogy ezek a méretüknél, szervezettségüknél is fogva jelentős objektumok mennyire lesznek képesek a helyes (valódi) irányba terelni a hazai biokereskedelmet.

 

Nagy szükség lenne rá! A probléma nem új keletű, ezen az oldalon is számtalan esetben ostoroztam a visszásságokat, ám a helyzet most nagyságrenddel komolyabb. Az új és kellően nagyméretű bioboltoknak demonstrálniuk kell a termékcsoport lényegét. Nevezetesen az ellenőrzött, minősített ökológiai gazdálkodásban fogant eredetét. Függetlenül attól, hogy japán sushit, indiai dahlt, arab falafelt vagy magyar birkagulyást szerepeltetnek a kínálatban. Ehhez természetesen megfelelő személyzet is kell.

 

A bioboltok eladóinak felkészültségével Európa-szerte gondok vannak. Nálunk talán még inkább. Nemrégiben bekapcsolódtam egy uniós projekt munkájába, melynek lényege, hogy szabványosítsa a bio-kiskereskedelmi boltok működésének lényegi feltételeit. Azon belül is a szakmai felkészültség minimálisan elvárható szintjét. A program kiterjed az EU valamennyi tagországára. A feltételek kidolgozása után a képzés az ún. e-learning, azaz internetes távoktatás módszerével folyna, amelybe minden boltos majdhogynem ingyen csatlakozhatna. A módszer kidolgozása most van folyamatban, az első tesztelések Csehországban és Lengyelországban folynak majd. (Nem annyival fejlettebbek, csak jobb az országimázsuk!) Magyarországon a Magyar Biokereskedők Egyesülete lesz majd a rendszer letéteményese, és reményeim szerint az alakuló Biokultúra Szövetség égisze alatt lesz minősítve a képzés.

 

Mit is kell majd megtanulniuk a „bioboltosoknak”? Az ökológiai gazdálkodás jogszabályi feltételeit, a minősítés rendszerét, a nemzetközi ökológiai gazdálkodási rendszerek ismérveit, védjegyismeretet, környezetvédelmi összefüggéseket, táplálkozási ismereteket, áruismeretet, vevőkapcsolatot, reklamációkezelést, logisztikai ismereteket és technikákat, árurendezési szempontokat, készletgazdálkodási fogalmakat és gyakorlatot, pénztárkezelési és bankkártyaműveleteket, térrendezés-elméletet (feng-shui), dekorációs és prezentációs ismereteket, árkalkulációt és árképzést stb.

 

Ma a legtöbb esetben ezek spontán folyamatok, melynek következtében a boltok legtöbbje nem tudja kihasználni potenciális lehetőségeit.

 

A tervek szerint a továbbképzésben részt vevő és a kialakítandó standardnek mindenben megfelelő bolt megfelelő minősítő védjegyet kapna, mely nagymértékben erősíti majd a vevői bizalmat, amire a bioboltoknak ugyancsak nagy szükségük van.

 

Addig is egy jó tanács a bioboltok vevői számára: Az, hogy valaki valamilyen terméket egy ún. „bioboltban” vásárolt, még korántsem jelenti azt, hogy a termék valóban elenőrzött biominőségű! Figyelje a kódszámot: HU-ÖKO-01 vagy HU-ÖKO-02. Az összes egyéb, jelzés nélküli álbiotermék szélhámos hamisítvány!

 

 

Új köntösben a bioélelmiszerek! 

Az ökológiai élelmiszerek széles körű elterjedése a csomagolás változásaiban is éreztette hatását. Míg korábban az újrafeldolgozott, barnás színű, nátronpapírra emlékeztető csomagolás hódított, alternatív, sokszor kézírás jellegű címkével, addig mára a trend alaposan megváltozott.

 

A marketingszakemberek rájöttek arra a kézenfekvő tényre, hogy a vásárlói kör bővülésével olyan fogyasztóknak kell a bioterméket eladni, akik semmilyen szellemi rokonságban nincsenek az alternatív környezetvédő fundamentalistákkal. Ők egyszerűen egészséges portékát szeretnének vásárolni, mindenféle filozófiai vagy vallási motiváció nélkül. Magyarul, azokat a termékeket szeretnék megvásárolni, amit eddig, csak most garantáltan biominőségben. Éppen ezért számukra az eddig megszokott formájú, színhatású csomagolóanyag a legtermészetesebb, ösztönösen ezután nyúlnak a biopolcon is.

 

 

Ennek megfelelően a gyártók felhagytak a túlkomplikált rajzos elemekkel és nagyon éles, egyszerű, letisztult formákat, színeket alkalmaznak, sokszor a harsányságig fokozva ezeket.

 

A fundamentalisták természetesen cikizik ezeket, mondván sérti a harmóniát, talán a feng-shui elveinek is ellentmond, s valóban, a korábbi gyakorlathoz képest az új stílus eléggé hagyománytörő. A gyakorlat azonban a marketinggurukat igazolta. A harsány, vidám, élénk színekbe öltöztetett biotermékek forgalma látványosan nő a konzervatív, piszkos színű újrapapír-csomagolással szemben. Magyarországon a helyzet nagyon kusza. Szinte minden megtalálható a bioboltok polcain. Kezdve a primitív tintasugaras nyomtatóval összetákolt házi címkéktől a kézzel rajzolt „spájz” címkéken át a valóban korszerű, élénk kontrasztszínekkel operáló megoldásokig vagy a high-tech alu verzióig. A beözönlő nyugat-európai biodömping valószínűleg termékenyítő hatással lesz a hazai termékek csomagolására is, hiszen annyival nem tud olcsóbb lenni a hazai, hogy ellensúlyozza a kezdetleges megjelenés okozta hátrányokat.

 

Kedves gyártók! A hosszú távú siker érdekében szíveskedjenek nagyobb figyelmet szentelni a portéka felöltöztetésére is. Ha lehet, a nemzetközi trendeknek megfelelően. Hiszen az sem lenne hátrány, ha az egységes európai piacon nem csak vásárolnánk, hanem el is adnánk.

Frühwald Ferenc
IX. évfolyam 6. szám

Címkék: biogazdálkodás

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.