Biogazdálkodás

Hogyan védik növényeiket a biogazdák?

A biogazdák nem termelnek túl magas hozamú terményeket, hanem a helyhez illő fajtákat

    Ajánlott cikkeink a témában:

A növényvédelem kifejezéshez pozitív képzeteknek kellene társulniuk. Mégis inkább negatív összefüggésben gondolunk rá, hiszen a szóról leginkább a vegyszerek jutnak eszünkbe. Holott a biogazdák is védik valahogyan a növényeiket, létezik biológiai megoldás.


Ellenálló, a helyi adottságokhoz illő fajokból jó termés várható hagyományos permetezőszerek nélkül is. Ezzel az ember és a természet egyaránt jól jár

 

Legyen bár tél vagy nyár, a zöldség- és gyümölcspultokon ott sorakozik a sokféle friss termék: piroslik az alma, ropogós zöld a saláta. A modern mezőgazdaságnak kémiai növényvédő szerek sokasága áll rendelkezésére, hogy a termésből mindig a maximumot hozza ki.

 

Ezekből a vegyszerekből egyedül Németországban majdnem 1200-féle használatát engedélyezik, amelyekben kereken 250-féle hatóanyag található. A nagy országban 2009-ben 30 ezer tonna növényvédő szert használtak fel, ennek legnagyobb részét a gyomirtók tették ki. Egyharmad részt jelentenek a gombaölő szerek, a baktériumellenes készítmények, valamint a vetőmagok kezelésére szolgáló vegyszerek. Mellettük a növekedésszabályozók is a hagyományos növényvédő szerek közé tartoznak, ezek gátolják például a gabonaszár növekedését, nehogy a kalászt még érés előtt lenyomja a szél vagy az eső.

 

Bár első látásra nagyon praktikusnak tűnnek, a növényvédő szerek rengeteg rizikót hordoznak. Felgyűlnek a talajban és a talajvízben, immúnissá teszik a kártevőket, így a gazdáknak mind erősebb szerekhez kell nyúlniuk. Az egyfajta növényből álló, ezért nagyon esendő monokultúrák csak tovább erősítik ezt az ördögi kört. Nem csoda, hogy az ellenőrzések újra és újra vegyszermaradványokat találnak az élelmiszerekben. Bár ezek ritkán lépik túl a megengedett határértékeket, általában egyszerre többféle szer maradványa is kimutatható. Azt pedig nem tudni pontosan, hogy még a határértékek betartása mellett is hogyan hatnak ezek a vegyszerkoktélok az emberi szervezetre.

 

Az ökológiai termesztésben növekedő növényeknél a károsanyag-mérleg egészen más képet mutat. Ezeknél a terhelés csekély vagy nulla, és ez az egész évre vonatkozik. Emögött tapasztalat előrelátás, jó időbeosztás és nagyon sok munka áll a gazda részéről. Egy 2009-ben elvégzett német bioélelmiszervizsgálat azt mutatta, hogy a megvizsgált növényi próbák közül 72 százaléknál semmiféle vegyszerterhelés nem mutatkozott, míg a többi esetében csak egy-egy szer minimális nyomait mutatták ki.

 

 

A talaj termőképességének megőrzése – a megelőzés az alfa és az ómega

Ahogyan a természetgyógyászatban, úgy a biológiai növényvédelemben is a megelőzésre esik a legnagyobb hangsúly. Mivel minden növekedés alapja az egészséges talaj, a biogazdák folyamatosan a talaj termőképességének megőrzésére törekszenek. Például a jól átgondolt vetésforgó gondoskodik arról, hogy a talajt az egyoldalúság ne lúgozza ki. Ezért termesztenek rendszeresen hüvelyeseket, például borsót, lucernát vagy babot, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét a talajban és tápanyagokkal gazdagítják a későbbi vetemény számára. Ezen kívül számos gazda szarvasmarhát tart, majd a trágyát komposztálja és korlátozott formában trágyaként a földekre hordja. Ezzel helyettesíthetők a konvencionális mezőgazdaságban nagy mennyiségben alkalmazott műtrágyák, amelyeknek már az előállítása is sok energiát igényel, ráadásul hatásukra túlságosan megnő a nitrogénszint a talajvízben és az élelmiszerekben.

 

A méhek nagyon fontosaak, hiszen ők termékenyítik meg a növények 80 százalékát

 

Jellemző az ökológiai és ezen belül is a biodinamikus, azaz antropozófikus irányultságú mezőgazdaságra (amelyet a Demeter-pecsét hitelesít), hogy a talajjavításra növényi kivonatokat is használ. Egyfajta táplálékkiegészítőként szolgál például az a marhatrágyából készült szer, amelynek előállításához télire marhatrágyával töltött tehénszarvakat ásnak bele a földbe. A trágya lassan felhígul, és – a homeopátiához hasonlóan – a finom anyagok szintjén hat.

 

 

A hasznos rovarok védőhatása

A biogazdák nem termelnek sem túl magas hozamú terményeket, sem divatos változatokat, hanem a helyhez illő fajtákat vagy betegség-ellenálló nemesítéseket. Főként a szőlők közül örvendenek közkedveltségnek a gombafertőzéseknek ellenálló borszőlőfajták. A biológiai borászatban még egy irányzat szembetűnő: a védő hatású rovarok alkalmazása. A szőlősorok között például mustár, tönkölybúza és hasonló növények nőnek, amelyek odavonzák a szőlő kártevőit elpusztító rovarokat. Hasonló megoldás figyelhető meg például a paradicsomok üvegházában. Ott tilos a vegyszer, viszont sok katicabogárral vagy darázzsal találkozni, amelyek elpusztítják a levéltetveket. Ez a megoldás nagyban is működik, például a biokarácsonyfák olyan ültetvényekről származnak, ahol birkák „nyírják” a füvet és a gyomnövényeket.

 

Bizonyos korlátok között a biogazdák is használhatnak növényvédő szereket. Számukra azonban a választékot mindössze 13 hatóanyag jelenti, köztük olyanok, mint a lenolaj, a lecitin, a káliszappan vagy a kén. Ugyancsak engedélyezettek a feromonok vagy szexuális csalogatóanyagok, amelyek csapdába csalják a kártevőket és megakadályozzák a szaporodásukat.

 

A haszonnövények elől a fényt és a tápanyagot elszívó és az aratást megnehezítő gyomok ellen a hagyományos mezőgazdaság gyomirtókat vet be. Ezek hathatnak csak egy fajra, vagy általánosan mindent megsemmisíthetnek. Ezen kívül az ipar megpróbálja a mezőgazdaságot elárasztani géntechnológiai eljárások eredményeként létrejött növényekkel. A génmódosítás miatt ezek vagy túlélik a növényvédő szeres permetezést, vagy maguk termelnek mérgeket. Ez elvben remekül működik.

 

A biogazdák nem használják a „gyom” kifejezést, mivel ez értéktelennek tüntet fel bizonyos növényfajokat. Helyette inkább a „melléknövény” szót használják. Ezekből bizonyos mennyiség tolerálható, mivel védi a humuszréteget és megakadályozza a talaj erózióját. A gazdák egyébként többnyire mechanikusan dolgoznak, akár kéziszerszámokkal, akár gépekkel, így nem rombolják a talaj struktúráját.

 

Sokaknak feltűnt már, hogy újabban a nyarak csendesebbek, mint korábban voltak: nagyon sok méh elpusztul. Ezért a táplálékhiány és egy kártevő ugyanúgy felelős, mint a sok vegyszer. Holott a méhek nagyon fontosak, hiszen ők termékenyítik meg a növények 80 százalékát. 2009-ben egy európai kutatócsoport először igazolta, hogy a hagyományos permetezőszerek rendszeres alkalmazása esetén a fajok sokfélesége akár 50 százalékkal is alacsonyabb volt, mint a biológiai földművelés esetén. Az ökológiai növényvédelem egy további előnye tehát a biodiverzitás megőrzése.

 

 

A réztartalmú permetezőszerek kritikája nyomán a szakma alternatívákat keres

A biogazdákat egy dolog miatt éri sok kritika: a réztartalmú permetezőszerek alkalmazása miatt. A réz ugyan egyfelől fontos nyomelem, másfelől viszont mint nehézfém megterheli a környezetet. A mezőgazdaságban fontos szerepet játszik, mivel segítségével legyőzhetők a termést fenyegető gombafertőzések. A hagyományos mezőgazdaságnak erre a célra szintetikus növényvédő szerek állnak rendelkezésére, a biogazdaságban azonban mostanáig nélkülözhetetlennek tűnt a réz.

 

Számos gazda szarvasmarhát tart, majd a trágyát komposztálja

 

Réz nélkül a jelenlegi klimatikus viszonyok között főként a szőlő-, komló-, gyümölcs- és krumplitermesztés vallana kudarcot, illetve alig hozna termést számos egyéb szabadföldi növény. A megengedett mennyiség azonban jóval alacsonyabb, mint a hagyományos termesztésben. Ezen kívül a szakma folyamatosan új lehetőségeket keres, valamint jobb alkalmazási technikákat és kiegészítő növénytermesztési módszereket. A biokrumpli termesztésében például hatékonynak tűnik a fajtaválasztás, a vetőburgonya előcsíráztatása, valamint az agyagkészítményekkel biztosított jó tápanyagellátás kombinációja. Egy új módszer, amelynek során a vetőburgonyát vékony, minimális réztartalmú védőfilmmel vonják be, ígéretesnek mutatkozik, mert megakadályozhatja a vetőmag elsődleges fertőzését.

 

 

Az integrált növényvédelem nem biológiai

A biotermékeket tehát nyugodt szívvel megvásárolhatjuk, a hagyományos mezőgazdaság termékeivel történő összehasonlításból mindenképpen győztesen kerülnek ki. Vigyázat, ne tévesszük össze az ökológiai növényvédelmet az „integrált növényvédelemmel”! Ez utóbbi különféle kultúrtechnikai módszerek kombinációját jelenti, amelyeknek skálája a hagyományostól a biotechnológiain át a biológiaiig terjedhet. Aki biominőséget akar, annak tehát bioterméket kell vásárolnia.

Szabó
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: biogazdaság, növényvédelem

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.