Biogazdálkodás

Mivel dicsekednek a nyugati biokereskedők?


 

Már nem azzal, hogy Magyarország a biotermékek előfordulásának Kánaánja, a kelet-közép-európai régió legpatinásabb termelőbázisa, ahol magas szintű jogszabály, EU által elismert ellenőrző szervezet gondoskodik a feltételek legmesszebb menő betartásáról.

 

A fair trade jelszava mögé bújt gyarmatosítók már jószerivel elhagyták ezt a korábbi aranybányát, és újabb prédaként a korábbi FÁK-országokat, Romániát és a volt Jugoszláviát bombázzák. No, nem NATO-szinten, csak amolyan kisebb kereskedelmi bombácskákkal. Rájöttek ugyanis, hogy amíg Magyarországon és a többi csatlakozásra példás fegyelemmel váró jelölt országban az árak, költségek ijesztő mértékben emelkednek, az előbbi régiókban komoly profitra tehetnek szert közvetlen vásárlásaik során.

 

Elsőként a gyógynövénypiac omlott össze, hiszen Bulgáriába olyan iszonyatos pénzt nyomtak az amerikaiak a hagyományos gyógynövényágazatba, hogy innentől kezdve velük nem is igen lehet versenyezni. De nincs ez másként a biofronton sem, a nagy holland importőrök állami támogatással nyomultak a piacra, bagóért felvásárolva az ottani, hagyományostól szinte alig különböző „bio”-gyógynövényeket. De nincs ez másként az egyéb bioágazatokban sem, amiről már régen beszéltünk, bekövetkezni látszik: nevezetesen az, hogy a magyar termelők vagy kiszorulnak az exportbiopiacokról, vagy meg kell elégedniük egy nagyon szerény árréssel.

 

Oroszországban például a holland kereskedők átlagban 10 000 hektáros farmokat állítanak át rekordsebességgel biominősítésűre, ahonnan jó minőségű búzát, kukoricát, egyéb gabonákat importálnak az EU-ba minden gátlás nélkül. Ezeket az akciókat ráadásul a holland kormány komoly összegekkel támogatja. A dolog persze nem kockázat nélküli. A legutóbbi német biobotrány, amely próbálta a régi NDK-s gabonatárolók fertőzöttségével magyarázni a Nitrofen-ügyet, elég szánalmasnak tűnik.

 

A valódi veszély a beszerzési árakat mindenképpen padlóba döngölő profitéhség.

 

Az úgynevezett fair trade megcsúfolása, hogy a hagyományos trópusi termékeken kívül (banán, kókusz, kakaó stb.) az egyébként Európában is megtermeszthető növényeket is egyre inkább Üzbegisztánban, Ghánában, Gambiában termeltetik, majd iszonyatosan nagy költséggel, sokszor az előállítási ár többszöröséért légi úton szállítják Európába, oktalan módon növelve az üvegházhatást. Ezzel további terheket rónak a környezetre, éppen a bio nevében.

 

Újabb kiváló biokozmetikum

A világhírű Hauschka cég legújabb sarkantyúkasamponja a nagyon szigorú Öko Teszt minősítése szerint is „nagyon jó” minősítést kapott. A sarkantyúkát eddig a biokertekben a vértetű riasztására, valamint ízletes saláta készítésére ismertük. Most a verseny során a 31-féle és a zsíros haj ápolására kifejlesztett sampon győzteseként is bizonyított.

 

 

A Hauschka cég egyébként minden ökológiai kritériumban győzedelmeskedett: a termék nem tartalmaz semmilyen irritáló anyagot (formaldehid, szerves halogénvegyületek stb.), kőolajszármazékoktól mentes, csomagolása környezetbarát. Mentes minden szintetikus illatanyagtól, szintetikus konzerváló- és színezőanyagtól, csak természetes növényi olajokat, esszenciákat tartalmaz, amelyeket szigorúan biodinamikus módszerekkel állítottak elő, valamint természetes illóolajokat.

 

A zsíros haj kezelésének ördögi körét (miszerint minél gyakrabban mossuk az ilyen hajat zsírtalanító samponokkal, annál hamarabb újra zsírosodik!) a sarkantyúkával sikerült megtörni. A kiegészítésül adott tormakivonat – és nem gyökérkivonat – segít a zsírosodás semlegesítésében, majd a kajszibarackmag-kivonat gyengén zsírosító hatása a hajhagymák „zsírtalanító mechanizmusát” gerjeszti. A búzacsíra-fehérjétől a haj selymesen fényessé válik, ráadásul a felhasznált anyagok kellemes, enyhe mentaillatban összegződnek.

 

Frühwald Ferenc
VIII. évfolyam 8. szám

Címkék: biogazdálkodás

Aktuális lapszámunk:
2018. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.