Biogazdálkodás

Rejtélyes E-számok

Gondolatok élelmiszereink adalékanyagairól


     

    Nemrég lehetett látni egy műsort az M2 televízióban, melynek az E-számok körüli homály eloszlatása lett volna a feladata. A műsorvezető Rózsa Péter volt, a meghívottak: Tóth Gábor élelmiszer-ipari mérnök, az „Élelmiszereink árnyoldalai, avagy az E-számokról őszintén” című könyv szerzője, Domoki János, az OÉTI osztályvezetője, Dömölki Lívia élelmiszer-szakértő, az Országos Fogyasztóvédő Egyesülettől és Hidvégi Edit gyerekorvos, ételallergia-szakértő.

     

    A műsorvezető nagyon korrekt módon igyekezett azoknak az embereknek a kérdéseit tolmácsolni, akik nem tudnak semmit a ma már több tízezerre rúgó élelmiszer-hamisító anyagról. A „vitaindító” apropó Tóth Gábornak ebben a témában írott könyve volt (amiről sajnos többet szó sem esett). A későbbiekben a rendkívül felkészült és meggyőző Domoki János jóvoltából megtudhattuk, hogy nekünk élelmiszer-fogyasztóknak (ők vajon miket esznek?) semmi okunk az aggodalomra, hiszen az OÉTI nagyon vigyáz arra, nehogy véletlenül az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű E-számot majszoljunk el. Megfogalmazása szerint az élelmiszer-ipari adalékanyagokra azért van szükség, mert az élelmiszergyártás és a fogyasztás „időben és térben elszakadt egymástól”.

     

    Ez igaz. Azonban senki sem tette fel azt a kérdést, hogy miért? Ma ez elfogadott álláspont, definíció. Hogy miért nem próbáljuk ezt a kapcsolatot legalább részben visszaállítani azzal, hogy a biogazdálkodás talaján álló korszerű mezőgazdaságot alakítunk ki, és a friss, élő termékeket és terményeket kulturált környezetben (szép és tiszta piacokon) árusítani, erről sehol sem esik szó! A pazarló fogyasztás miatti tömegtermelés és az extraprofit a fő cél, de ehhez az élelmiszereket muszáj tartósítani.

     

    Az általam is nagyon várt rendszerváltás előtt Magyarországon kb. 8000-féle élelmiszer volt forgalomban. Ma kb. 50 000 – de miből. A hipermarketekben kilométer hosszan lehet válogatni a műanyagnál műanyagabb műélelmiszerekből. A tejföl ma már nem egyszerűen a tej tetején egykoron úszó zsírtartalmú anyag, hanem zsírmentes tejből készült, sovány tejporral, növényi zsiradékkal „dúsított”, zselatinnal, pektinnel és keményítővel stabilizált nem folyékony valami. Nézzük meg, hogy az egyik hazai hipermarket-hálózatban miből készül az a baromfivirsli, amit a gasztroenterológiai szaktanácsadáson ajánlottak tejérzékeny gyermekeim számára.

     

    Készült: baromfi húspép, víz, baromfizsiradék, szója, fehérje, emulgeálószer (E 460), borsókeményítő, stabilizátor (E 412), tojás és tejfehérje, fűszerkeverék, stabilizátor (E 450), fűszerek és fűszerkivonatok, ízfokozó (E 621), dextróz, antioxidáns (E 300), savanyúságot szabályozó anyag (E 262), tartósítószer (E 250) felhasználásával.

     

    Tudom, hogy olcsó poén, de képzeljük el az átlagos mai fiatalasszonyt, aki hazafelé menet bevásárol és a következő gyors vacsorát tálalja fel a családjának vacsorára:

    Tyúkhúsleves csigatésztával, burgonyapüré, baromfivirsli mustárral. Desszertként lúdláb vagy orosz krémtorta. Italként az elmaradhatatlan kóla, vagy bármelyik üdítő, persze a diétás, mert fő az egészség!

     

    Ha valamennyi termékről a virslihez hasonlóan leolvassuk azt, hogy miből készült, akkor egy átlagos vacsoránál legalább 20-25 fajta E betűt csúsztatunk le a torkunkon. (E lap hasábjain már sok szó esett az ún. „üdítő” italok édesítőszeréről, az aszpartámról és hatásáról, akit érdekel, olvasson utána.) Ha a vacsora után engedelmeskedünk a „fogorvosok” ajánlásának és elrágunk egy cukormentes rágógumit, akkor további 11 E-betűvel fejeljük meg a napi adagot! És ez csak a vacsora.

     

    (A bioélelmiszerek esetén mindez szigorúan tilos! – A Szerk.) Tisztelettel felteszem azt a kérdést, ami a tv-műsorban is elhangzott, de sajnos érdemi válasz nélkül: ki, vagy kik vizsgálják azt meg, hogy a hosszú éveken át, napi rendszerességgel összesen elfogyasztott vegyszer milyen hatást gyakorol a felkészületlen emberi szervezetre? Hogyan reagál a génmanipuláció során előállt, eddig „sose volt” fehérjemolekulákra vagy a lombikokban kikísérletezett adalékanyagokra? A választ az orvosi és természetgyógyászati rendelőkben előforduló esetek adják meg! Allergiával, amelynek szinte mindig valamilyen anyagcserezavar-vonzata is van! Ezt a vádat persze azonnal lesöprik a felkészültnél felkészültebb szakemberek azzal, hogy nem bizonyítható egyértelműen pl. pont az E 250 tartósítószer hatása.

     

    Álljon itt egy olyan embernek a véleménye, aki hivatalból ezzel a témával foglalkozik. Ő az EU környezetvédelmi biztosa, Margot Wallström.

     

    „Egy vegyiszemét-telepen élek. Életem eddigi majd ötven éve alatt szépen megtöltöttem magam ezekkel a vegyszerekkel. A ruha, amit hordok, a bútor, amit otthon és az irodában használok, a komputerem, a kocsim, az étel, amit eszem – teli van vegyszerekkel. A legtöbbje természetesen ártalmatlan, ám némelyikük kifejezetten veszélyes. Már azelőtt, hogy az unió környezetvédelmi biztosa lettem, tudtam, hogy azok a vegyszerek, amelyekkel naponta kapcsolatba kerülök, beépülnek szervezetembe, de azt nem fogtam fel, hogy ezek közül néhány egy életre ott is marad. De most már egyre többet tudok!

     

    Néhány éve történt, hogy az egyik orvostól megtudtam: az átlagos felnőtt ember több száz vegyszert hordoz a szervezetében. Olyan vegyi anyagokat, amelyek nem az emberi szervezet szerves elemei, és amelyek súlyos betegségeket és életre szóló károsodásokat okozhatnak. Kíváncsivá tett, hogy énbennem mi van, ezért vérvizsgálatot végeztettem egy brit laboratóriumban. 77 különböző rovarirtót és növényvédő szert, tűzállóságot növelő anyagot és egyéb tiltott vagy még használható, de káros anyagot mutattak ki bennem, ezek közül 28 esetben pozitív volt a teszt. Az egyik közülük a DDT nevű rovarirtó, amit a 70-es években tiltottak be, mert megölte a madarakat is... És ez még ma, 30 év múltán is a szervezetemben van!”

     

    Gyermekkoromban abban a hitben neveltek szüleim, hogy „a tej élet, erő – egészség!” Sem nekik, sem nekem nem volt arról fogalmunk, hogy a magyarországi lakosság egyharmada felnőttkorában laktózintolerancia miatt nem képes rendesen megemészteni a tejet és a tejtermékeket. Azt sem tudtuk, hogy a pasztőrözés után az emészthetőség a maradék kétharmadnak is problémássá válik. Azt sem tudtuk, hogy mire az asztalunkra kerül egy tejtermék vagy margarin, addigra benne van a fél Mengyelejev periódusos rendszer. Bocsánat, hogy igazságos legyek, főleg csak a szénhidrogének, hiszen a kőolaj kimeríthetetlennek tűnő forrás volt még akkor. A „Tányéron a világ” című filmsorozatban (Spektrum TV) látható volt, hogy miként készül a kedvenc jégkrémünk „tejszínhabbal” kőolajból. Mindez a nálunk is ismert világhírű gyógyszergyár vegyészmérnökeinek „jóvoltából”. Ők vajon adnak ilyet a gyereküknek?

     

    Nézzük meg, hogy mi kerül ma annak a nyugdíjasnak az asztalára, akinek egészségéért mindig aggódik az éppen aktuális kormányunk. Nos, első helyen mindig a kenyér, másodikon pedig a tej és a tejtermékek szerepelnek (ide sorolják a még ma is vajnak nevezett műzsírt, a margarint), majd sorban a tojás. A hús csak ritkán, ha marad rá pénz, itt is inkább a virslinél részletezett olcsó, ám „jó minőségű” felvágottféle jut – időnként. A kenyér ma már nem az általam egykor megismert négy fő alkotóból: liszt, víz, élesztő (vagy kovász), sóból áll, hanem ezeken kívül állományjavító adalékból, térfogatnövelő szerből, savanyúságot szabályozó és penészedést gátló szerből, antioxidánsból, tartósítószerből (ha szeletelt), összesen mintegy 12-16-féle vegyszerből. Ezért akkora ma egy kilós kenyér, mint ezelőtt 30 évvel egy kétkilós, és ezért ehetetlen már aznap délutánra, vagy egyáltalán nem szeletelhető. Beltartalmi értéke élettanilag nincs, elsődleges forrása a légzőrendszer nyákosodásának, a szervezet savasodásának és a székrekedésnek. Nem elhanyagolhatóan a fehérlisztben megtalálható búzafehérje az első számú allergén!

     

    Ehhez jön a margarin (szinte mindig, mert „valamit csak kell kenni a kenyérre”) a maga 4-6 E betűjével. Hogy kellőképpen egészséges (light) legyen, ezért mi a fő összetevője? Kitalálták: víz. Elegendő egy pohár margarint felforralni, majd hagyni kihűlni ahhoz, hogy kiderüljön ez. Tudniillik szétesik az a törékeny rendszer, amit csak a vegyszerek hozhatnak létre: az emulzió. A természetben ilyen a friss tej, de mint az öregebbek még emlékezhetnek rá, az is megalszik (szétesik). Próbálja meg valaki a „bóti” tejet felforralni és aludttejet készíteni belőle! Azt gondolná az ember, hogy vidéken talán jobb a helyzet. Egy kis hegyaljai faluban élek, ahol ma már csak egy portán vannak tehenek, mégis az egész környéket, sőt még Budapestet is ellátják tejjel, bocsánat „reggeli itallal”. Hogy ez micsoda? Angyalföldön, ahol felnőttem, erre azt mondták volna, hogy olyan kevés ebben a tej, „mint tanácsi betonban a cement”. Nem baj, ettől nő majd szép nagyra a gyerek! Ez még az újságíróknak is feltűnt: „ha a boltokból valóban száműzik ezt a terméket, gondoskodniuk kell a reggeli ital készítéséhez használt, veszélyes hulladéknak minősülő tejipari melléktermékek ártalmatlanításáról. A reggeli ital ugyanis felerészben tejből, felerészben permeátumból áll. Utóbbi a tejből a fehérje kivonása után megmaradó tejcukrot, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó, baktériummentes folyadék.”

     

    (Népszabadság, 2004. 02. 27., 15. oldal, „Műtej: a gazdák szidják, a vevők isszák”)

     

    Valahol itt van a probléma lényege. A tejipar nem tud mit kezdeni a gyártási melléktermékekkel. Ha kiönti, környezetszennyezési bírságot fizet, vagy bezárják az üzemet – oda az extraprofit. Adjunk hozzá egy kis természetazonos anyagot (mi nem az ezen a Földön?), lobbizzunk egyet (milyen finom megfogalmazás!), és máris a vevőpulton a kizárólag csak nekünk kifejlesztett fantasztikus újdonság, ami „nem csak egészséges – finom is!”

     

    Olyannyira, hogy fej fej mellett van a búzafehérjével az allergizáló hatást tekintve, éppen hogy a második helyen.

     

    A harmadik helyet elfoglaló tojás sem olyan ártatlan, ahogy az általam említett tv-műsorban az allergia-szakértő véli. Szerinte együnk tojást is, csak mértékkel. Erre válaszul álljon itt egy példa Hans-Ulrich Grimm A leves hazudik című könyvéből.

     

    „Az evésnél a hároméves kislánynak mindig vigyáznia kellett: ugyanis halallergiában szenvedett. A szülők ezért tulajdonképpen egyáltalán nem aggódtak, amikor egy citromos kekszet kezdett el a gyermek rágcsálni. Nyálkahártyái azonban másodperceken belül megduzzadtak, és néhány percen belül kiütések borították el testét.

     

    A megrémült szülők a kislányt azonnal orvoshoz vitték, aki megvizsgálta a gyermeket, és különböző allergiatesztekbe kezdett. Az eredmény nem volt kétséges: a kiütések és a duzzanat halra adott allergiás reakció volt. A gyermek azonban sem pontyot, sem csukát nem fogyasztott, csak azokat a bizonyos citromos kekszeket. Különös jelenség. Az orvos ezért megkérte a gyártótól az összetevők listáját. Ekkor világossá vált az eset: mert hal nem volt ugyan a készítményben, de »teljes tojás« igen. A tyúkokat pedig halliszttel etették.

     

    Az ipari tojás egyre gyakrabban szerepel a halallergia kiváltójaként. Az orvosok döbbenetére: »A halallergén a tyúkon áthaladva épen bejut a tojásba, majd a keksz tésztájába kerülve sütés alatt sem tűnik el« - ámuldozott Friedrickarl Steurich saarlandi allergológus, aki gyakorta találkozik ilyen esetekkel.”

     

    (Friedrichkarl Steurich: Kann eine Eiallergie eine verdeckte Fischallergíe sein? In: Nahrungsmittel und Allergie. Herausgeben von Brunello Wüthrich. München-Diesenhofen: Dustri-Verlag Karl Fiestle, 1996)

     

    Nyugdíjasunk képzeletbeli asztalán időnként helyet kap még a felvágott és a hús. Az ún. „vörösáru” készítményekre: párizsi, krinolin, virsli, az alacsony fehérje- és zsírtartalom, annál magasabb víztartalom a jellemző. Ennek „vághatóvá” tétele a fentebb felsorolt eszközökkel érhető el. Az egyéb felvágottfélék, főleg az olcsóbbak, magasabb zsírtartalommal rendelkeznek. Ezekbe kerülnek a nyesedékhúsok, zsír, szalonna, bőrke stb., megannyi ínyencség. Persze ha jó apróra darálják és megfelelő mennyiségű sűrítő, emulgeáló és egyéb technológiai segédanyagot adnak hozzá, akkor már eladhatóvá válnak. És ez a fő szempont, más nem számít. A füstölt ízhatás elérésére ma már nem próbálkoznak a hosszadalmas és költséges művelettel. A füstölés régebben a tartósítás eszköze volt. Ma mindenkinek van hűtőszekrénye, ezért feleslegessé vált, meg különben is: annyit támadták a füstölt árukat a fa tökéletlen égése során keletkezett benzpirének rákkeltő hatása miatt. De az ízét meg szereti a fogyasztó! Mi a megoldás? Elegendő betenni a felvágottat, kolbászárut egy zuhanyzókabinba, és 15 perc múlva készen van az ínycsiklandozó „házi jellegű” vegyszerkolbász.

     

    Ezzel végére értünk az átlagnyugdíjas átlagtáplálkozásának. Vajon honnan kellene ezekről tudnia? Tud egyáltalán róluk? Kinek volt ez megnyugtató az illetékes szakembereken kívül?

     

    Mik azok az E-számok?

    Magyarországon az élelmiszerek előállítása során csak az egészségügyi miniszter által engedélyezett adalékanyagokat szabad felhasználni. Az adalékanyagok sokrétűségét mutatja, hogy felhasználási céljuk szerint 24 csoportba sorolhatók (Magyar Élelmiszerkönyv 1–2-89/107). A csoportnév egyikét láthatja a fogyasztó az élelmiszer címkéjén feltüntetett E-szám vagy név előtt, ezzel segítve a fogyasztót abban, hogy megismerje, milyen célból adták az adalékanyagot az élelmiszerhez, pl. állományjavító, antioxidáns stb.

     

    1. Színezékek

    Olyan anyagok, amelyek az élelmiszereknek színt adnak, vagy az élelmiszernek a feldolgozása során eltűnt eredeti színét helyreállítják.

    A felhasználható színezék lehet:

    • Természetes, ilyen pl. a céklavörös E 162, klorofill E 140 (zöld).

    • Természetes eredetű, ilyen pl. a karamell E 150a (sárga, barna), kárminsav E 120 (piros).

    • Mesterséges színezék, ilyen pl.: az indigókármin E 132 (kék), amarant E 123 (vörös).

     

     

    2. Tartósítószerek

    Olyan kémiai anyagok, amelyeket az élelmiszerekhez hozzáadva a mikroorganizmusok okozta romlás megakadályozható.

    A tartósítószerek döntő többsége csak az előírt feltételek betartása mellett használható. Ilyen pl.:

    a) Szorbinsav E 200, kálium-szorbát

    E 202, kalcium-szorbát E 203, benzoesav

    E 210, nátrium-benzoát E 211, kálium-benzoát E 212, kalcium-benzoát E 213, amelyek csak meghatározott élelmiszerekhez egyidejűleg és/vagy megadott élelmiszerekhez kombinációban használhatók fel az előírásban rögzített mennyiségben. (A kombináció a szorbinsav és benzoesav együttes jelenléte az élelmiszerben.) Csak szorbinsav használható fel pl. a margarinhoz, vagy benzoesav használható fel pl. a főzött céklához, szorbinsav és benzoesav kombinációja felhasználható pl. kis cukortartalmú dzsemhez, gyorsfagyasztott gesztenyekészítményhez.

     

     

    b) A kén-dioxid és szulfitok (E 220, 221, 222, 223, 224, 226, 227, 228). Felhasználási szintjük szintén maximált és korlátozott azoknak az élelmiszereknek a köre, amelyekhez adhatók. Pl. szárított gyümölcsök, tormakrém, dijoni mustár, gyümölcsbor.

     

    c) Általában húskészítményekhez adható a kálium-nitrit E 249, nátrium-nitrit E 250, nátrium-nitrát E 251, kálium-nitrát E 252, amelyek a vonatkozó előírás szerint csak bizonyos húskészítményekben, húskonzervekben alkalmazhatók.

     

     

    3. Antioxidánsok

    A tartósítószerekhez igen közel álló adalékanyag-csoport az antioxidánsok csoportja. Természetes vagy szintetikus úton előállított anyagok, amelyeket az élelmiszerekhez hozzáadva megakadályozzák vagy késleltetik az oxidációs folyamatokat (pl. zsírok avasodását, zöldségek színváltozását-barnulását), ezzel meghosszabbítva az élelmiszerek eltarthatóságát.

     

    Legismertebb és sok élelmiszerhez felhasznált antioxidáns az aszkorbinsav E 300 és a citromsav E 330. Az E 300 aszkorbinsavat (ismertebben a C-vitamint) általában nagy zsírtartalmú tejporokhoz, fagylaltporokhoz avasodásgátlóként, gyorsfagyasztott gyümölcskészítményekhez színrögzítőként adják hozzá.

     

    A E 320 butil-hidroxil anizolt (BHA) ételzsírokhoz, az E 306, E 309 tokoferolokat és az E 321 butil-hidroxil toluolt (BHT) leveskoncentrátumokhoz használják avasodásgátlóként.

     

     

    4. Más adalékanyagok

    • Emulgálószerek: lehetővé teszik a nem vegyülő fázisok (mondjuk víz-olaj) homogén keverékének kialakítását és annak megtartását, pl. az E 472B zsírsavak mono- és digliceridjeinek tejsavészterei.

    • Emulgálósó vagy ömlesztősó: a sajtban lévő

    fehérjéket olyan állapotúra alakítja át, hogy a zsír és más komponensek eloszlása biztosított legyen (a zsír ne váljon ki), pl. az E 340 kálium-foszfát.

    • Sűrítőanyagok: növelik az élelmiszerek viszkozitását, így lehetővé teszik a kedvező állomány kialakítását, pl. az E 414 gumiarábikum.

    • Zselésítő anyagok: az élelmiszerek (pl. dzsemek, zselécukorkák) állományát gélképzéssel alakítják ki, pl. az E 440 pektin.

     

    • Stabilizátorok: azok az anyagok, amelyek lehetővé teszik az élelmiszerek eredeti állapotának megőrzését, továbbá amelyek stabilizálják az élelmiszer meglévő színét. Pl. Az E 1202 polivinil-poli-pirrolidon, az E 585 színstabilizátor vas-II-laktát.

    • Ízfokozók: kiemelik, felerősítik, harmonizálják az élelmiszerek meglévő ízét, illatát, zamatát, pl. az E 621 nátrium-glutamát.

    • Étkezési savak: növelik az élelmiszerek savasságát és/vagy annak savanyú ízt adnak, pl. az E 330 citromsav.

    • Savanyúságot szabályozó anyag: megváltoztatja az élelmiszer savasságát, vagy szabályozza a savasságot vagy lúgosságot, pl. az E 296 almasav.

    • Csomósodást és lesülést gátló anyagok: olyan nedvszívó tulajdonságú szerves vagy szervetlen anyagok, amelyek csökkentik a por alakú élelmiszerek csomósodását, összetapadását, pl. az E 550 nátrium-szilikátok.

    • Módosított keményítők: amelyeket az étkezési keményítő kémiai átalakításával nyernek, az ételek, élelmiszerek sűrűségét növelik, különösen a főzés nélkül elkészíthető élelmiszerekhez használják (pl. hidegen elkészíthető puding).

     

    • Térfogatnövelő szerek: amelyek sütés közbeni gáz képződésével növelik a tészta térfogatát, pl. az E 953 izomalt.

    • Lisztjavító anyagok: javítják a tészta vagy a liszt sütési tulajdonságait, pl. az E 516 kalcium-szulfát.

    • Szilárdító anyagok: a zöldségeket, gyümölcsöket szilárdabbá, ropogósabbá teszik, pl. az E 523 alumínium-ammónium szulfát.

    • Nedvesítőszerek: megvédik az élelmiszert a kiszáradástól, pl. az E 967 xilit.

    • Kelátképző anyagok: azok az anyagok, amelyek fémionokkal komplexet képeznek, pl. az E 451 trifoszfátok.

    • Enzimek: általában technológiai segédanyagként játszanak szerepet az élelmiszerek előállításában, pl. növelik a gyümölcsökből kiszűrhető lé mennyiségét.

    • Tömegnövelő szerek: anélkül növelik az élelmiszer tömegét, hogy energiaértéke jelentősen növekedne, pl. az E 1200 polidextróz.

     

    • Hajtógázok és csomagológázok: a levegőtől eltérő gázok, amelyek lehetővé teszik, hogy a flakonból, dobozból kinyomjuk az élelmiszert, pl. flakonos tejszínhabszpré, E 942 dinitrogén-oxid. A csomagológázokat a csomagolásba vezetik, hogy az élelmiszer minőségét, aromáját tovább megőrizzék, pl. kávéknál az E 941 nitrogén.

    • Habzásgátlók: megakadályozzák vagy csökkentik a habzást (a palackba töltésnél lehet jelentősége), pl. az E 900 dimetil-plisziloxán.

     

    5. Édesítőszerek

    Az édesítőszerek a cukortól különböző, mesterséges vagy természetes úton előállított anyagok, amelyeket általában diétás vagy csökkentett energiatartalmú élelmiszerekhez hozzáadva édes ízt adnak azoknak.

    Az édesítőszerek egyik nagy csoportja a poliolok, alkoholos jellegű, a természetben is előforduló anyagok alkotják. Pl. a szorbit a szilvában fordul elő számottevő mennyiségben.

    A poliolok a következők: E 420 szorbit, E 421 mannit, E 953 izomat, E 965 maltit, E 966 laktit, E 967 xilit.

     

    Aszpartám E 951 felhasználásakor a jelölések között figyelmeztető feliratoknak kell lenni: „Fenil-alanin forrást tartalmaz”. A fenilalaninra ugyanis sokan allergiások, s fontos, hogy ne fogyasszanak ilyen élelmiszert. Az aszpartámnál az előírás a felhasználható élelmiszerek körén kívül a maximális felhasználási szintet is rögzíti, amely igen különböző. Pl. gyümölcs- és zöldségnektárok, illetve lé esetében maximum 600 mg/l, hozzáadott cukor nélkül előállított cukorkákhoz maximum 1000 mg/kg, hozzáadott cukor nélküli rágógumihoz maximum 5500 mg/kg.

     

    A többi édesítőszernél is szabályozott, hogy mely élelmiszerekhez milyen feltételekkel használhatók fel. (E 950 aceszulfam K, E 952 ciklaminsav és sói, E 954 szaharin és sói, E 957 taumatin, E 959 neoheszperidin-dihidrokalkon). Például:

    E 950: gyümölcs- és zöldséglé, maximum 350 mg/l, szilárd étrend-kiegészítőkhöz maximum 500 mg/kg.

    E 952: gyümölcs- és zöldségnektárok, levek, maximum 400 mg/l, csökkentett energiatartalmú dzsem, zselé, 1000 mg/kg.

    E 954: gyümölcs- és zöldségnektárok, levek, maximum 80 mg/l, hozzáadott cukor nélküli rágógumi, maximum 1200 mg/kg.

    E 957: hozzáadott cukor nélküli rágógumi, maximum 50 mg/kg.

    E 459: gyümölcs- és zöldségnektárok, levek, maximum 30 mg/l, szilárd étrend-kiegészítők maximum 100 mg/kg.

    Varga Sándor
    X. évfolyam 8. szám

    Címkék: e-számok

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.