Biokörnyezet

A lélek terei

Lakás-Egészség-Feng shui

Az épí­té­szet­ben kb. 20 éve in­dult meg az a vál­to­zás, amely szo­ro­san kap­cso­ló­dik az em­ber spi­ri­tuá­lis igé­nye­i­nek ki­elé­gíté­sé­hez. Olyan épí­té­szet van ki­ala­ku­ló­ban, amely cél­jául a test és a lé­lek re­ge­ner­álá­sát, az egész­ség meg­őr­zé­sét tűz­te ki. A ho­lisz­ti­kus épí­té­szet az öko­ló­giai és épí­tés­bio­ló­giai as­pek­tu­so­kat hoz­za össz­hang­ba, ugya­n­ak­kor a for­mát szel­le­mi-lel­ki hát­tér­rel kö­ti össze.


 

 

Már 1990-ben „Gaia In­ter­na­tio­nal” né­ven in­no­va­tív cso­por­tot hoz­tak lét­re 12 or­szág öko­é­pí­té­szei. Cél­jaik kö­zé tar­to­zik egy nem hi­va­ta­los, nem­zet­kö­zi há­ló­zat lét­re­ho­zá­sa, amely ha­son­ló gon­dol­ko­dá­sú mér­nö­kö­ket egye­sít. Az új irány­za­tok gyö­ke­rei a ré­gi ha­gyo­má­nyok­ra nyúl­nak vissza, amely­nek üze­ne­te nap­ja­ink­ban egy­re fon­to­sabb.

 

A há­zak is a Föld és a Nap gyer­me­kei.” Ez az idé­zet a vi­lág­hí­rű épí­tész­től, Frank Lloyd Wrighttól (1869–1959) szár­ma­zik, és ma ak­tuá­li­sabb, mint va­la­ha. Wright több mint egy fél év­szá­za­da az „or­ga­ni­kus épí­té­szet” meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­re­ke­dett, amely­re a for­mák és te­rek di­na­mi­kus egyen­sú­lya jel­lem­ző. Azt akar­ta, hogy épü­le­tei össz­hang­ban le­gye­nek kör­nye­ze­tük­kel, és szó sze­rint sze­res­sék azt a föl­det, ame­lyen áll­nak.

 

A ré­gi ko­rok em­be­re má­gi­kus uni­ver­zum­ban élt, amely­ben min­den min­den­nel kap­cso­lat­ban állt, az anya­gi és spi­ri­tuá­lis vi­lág ha­tár­ai nem vol­tak szi­lár­dak. A hét­köz­na­pi mun­kát, az em­be­ri kap­cso­la­to­kat és a ter­mé­szet­hez, a vi­lág­egye­tem­hez fűző­dő vi­szo­nyu­kat át­ha­tot­ta a kul­tusz és a ri­tu­á­lé. Eb­be a ho­lisz­ti­kus vi­lág­kép­be tö­ké­le­te­sen be­leil­lett az épí­té­szet is, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az ős­kor­ban vi­lág­szer­te el­ter­jedt sá­tor­szerű épü­le­tek­re.

 

A brit Da­vid Pe­ar­son, épí­tész a kö­vet­ke­ző­ket prog­nosz­ti­zál­ja: „Az em­be­ri vi­lág­ról alko­tott ké­pünk a jö­vő­ben je­len­tős mér­ték­ben meg­vál­to­zik. Az em­be­ri­ség új­ra ér­té­kel­ni fog­ja a boly­gót, ame­lyen él, va­la­mint az ál­ta­lunk elő­ál­lí­tott ter­mé­ke­ket. A jö­vő­ben nem aka­runk majd olyan vá­ro­sok­ban és épü­le­tek­ben lak­ni, ame­lyek nem öko­ló­giai szem­pon­tok sze­rint épül­nek, és nyil­ván­va­ló­an ká­ro­sít­ják egész­sé­gün­ket és kö­zér­ze­tünket…”

 

Ha­son­ló ál­lás­pon­ton van The­o­dor Henz­ler né­met mér­nök, a „Ho­lisz­ti­kus Épí­té­szet In­té­ze­té­nek” egyik ala­pí­tó tag­ja is: a kul­túr­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok sze­rint az em­be­ri­ség kul­tu­rá­lis tu­da­ta 30 éven­ként me­gújul. Egy ilyen új kor­szak kez­de­tén va­gyunk. „Mi­vel a tör­té­ne­lem so­ha nem egye­nes vo­nal men­tén ha­lad, az épí­té­szet­ben is ki­fe­je­zett irány­vál­tás­ra szá­mít­ha­tunk. A ste­ril üveg-acél hom­lok­za­tok vi­lá­gát fel­vált­ja az em­ber­lép­té­kű, vé­del­met, kö­zös­sé­gi szel­le­met su­gár­zó épü­le­tek vi­lá­ga.”

 


The­o­dor Henz­ler és fe­le­sé­ge, Ur­su­la, va­la­mint dr. Karlheinz Krug a „Ho­lisz­ti­kus Épí­té­sze­ti In­té­zet” ala­pí­tá­sa köz­ben

 

Azon­ban nem elég a pusz­ta öko­ló­giai épí­té­szet. Ép­pen ezért az el­múlt évek­ben lét­re­jött egy moz­ga­lom, amely cél­jául a „ho­lisz­ti­kus épí­té­szet” meg­va­ló­sí­tá­sát tűz­te ki cé­lul. A kü­lönb­ség meg­ér­té­se ér­de­ké­ben fon­tos tisz­táz­ni né­hány fo­gal­mat: az öko­ló­gia az élő­lé­nyek­nek a kör­nye­ze­tük­höz fűző­dő vi­szo­nyá­val, va­la­mint az élő és az élet­te­len vi­lág kö­zöt­ti kör­for­gás­sal fog­lal­ko­zik. Az öko­ló­giai épí­té­szet gyűj­tő­fo­ga­lom, amely fe­lö­le­li a ter­mé­szet- és kör­nye­zet­ba­rát épí­té­szet szem­pont­ja­it, amennyi­ben ezek anya­gi fo­lya­ma­tai ér­tel­me­sen be­il­leszt­he­tők a ter­mé­szet kör­for­gá­sai­ba. Az öko­ló­giai épí­té­szet ma­gá­ba fog­lal­ja a me­g­úju­ló ener­gia­for­rá­sok hasz­ná­la­tát – pl. nap-, szé­l­e­ner­gia –, va­la­mint a ter­mé­sze­tes épí­tő­a­nya­gok, mint pl. agyag, fa, mész, agyag, ho­mok, tég­la, szal­ma és az új­ra­hasz­no­sít­ha­tó anya­gok fel­hasz­ná­lá­sát. Azon­ban ah­hoz, hogy az em­be­rek va­ló­ban jól érez­zék ma­gu­kat a la­ká­saik­ban, ezek nem ele­gen­dő­ek. Ez utób­bi szem­pon­to­kat ve­szi fi­gye­lem­be az épí­té­sze­ti bio­ló­gia: ez az irány­zat össze­kö­ti az öko­ló­giai épí­té­sze­tet a spi­ri­tuá­lis és egész­ség­vé­del­mi szem­pon­tok­kal. Mi­vel az em­be­rek vi­sel­ke­dé­sét be­fo­lyá­sol­ják la­kás­kö­rül­mé­nye­ik, po­zi­tív köl­csön­ha­tás­ra van szük­ség a la­kó, az épü­let és a kör­nye­zet kö­zött. A ház csak ak­kor fe­lel meg a ter­mé­sze­ti igé­nyek­nek és la­kói igé­nye­i­nek, ha min­den har­mó­niá­ban van, ha a test, a szel­lem és a lé­lek ki­bon­ta­koz­hat.

 

A ho­lisz­ti­kus épí­té­szet egy lé­pés­sel to­vább­megy: int­egrál­ja az öko­ló­giai, épí­té­szet­bio­ló­giai szem­pon­to­kat, ugya­nak­kor a for­ma, az alak szel­le­mi-lel­ki hát­te­rét is igyek­szik össz­hang­ba hoz­ni. A ho­lisz­ti­kus ar­chi­tek­tú­ra szem­pont­já­ból ke­vés­bé fon­tos a funk­ció és az esz­té­ti­ka; ezek he­lyett sok­kal in­kább a lel­ki, szo­ciá­lis, tár­sa­dal­mi, szel­le­mi, gyó­gyá­sza­ti és ge­o­man­tiai szem­pon­tok ke­rül­nek elő­tér­be.

 

The­o­dor Henz­ler sze­rint a lé­lek­kel vég­zett épí­té­szet­hez hoz­zá­tar­to­zik az a tu­dás, mi­sze­rint min­den for­ma non­ver­bá­lis üze­ne­tet tar­tal­maz, amely se­gít­he­ti vagy gá­tol­ja az em­bert. Az épí­té­sze­ti for­mák­ban te­hát lel­ki ener­gia van. Ha úgy ter­vez­zük az épü­le­te­ket, hogy tisz­tá­ban va­gyunk ezek­kel az ener­gi­ák­kal, azok át­adód­nak az em­be­rek­nek, akik az így lét­re­ho­zott mes­ter­sé­ges kör­nye­zet­ben él­nek.

 

A ho­lisz­ti­kus épí­té­szet­ben az egész em­ber fon­tos, a gyer­me­kek fej­lő­dé­se, a kre­a­tív élet­tér az idő­sebb ko­rosz­tály­nak, a szo­ciá­li­san gyen­gék int­egrá­lá­sa és az új sza­bad­idős te­vé­keny­sé­gek.

 

A tes­tet, lel­ket, szel­le­met, tu­da­tot, kör­nye­ze­tet és la­kást ma­gá­ba fog­la­ló épí­té­sze­tért jött lét­re a „Ha­gia Cho­ra” is­ko­la. Ez az in­téz­mény út­tö­rő mun­kát vé­gez. 1996-ban ké­té­ves szak­kép­zést in­dí­tott „ge­o­man­tiai ház­ter­ve­zés” té­ma­kör­ben. Ste­fan Brönn­le tá­jé­pí­tész, az is­ko­la ve­ze­tő­je sze­rint ed­dig a ge­o­man­tiai ta­ná­csa­dás szét­ta­go­ló­dott kü­lön­fé­le irány­za­to­kra: ra­di­eszté­ziá­ra, feng-shui­ra vagy épí­té­sze­ti bio­ló­giára. En­nek az lett a kö­vet­kez­mé­nye, hogy a kli­en­sek több, egy­más­nak el­lent­mon­dó vé­le­ménnyel szem­be­sül­tek, ha ra­di­eszté­tát, feng-shui ta­ná­csa­dót, bel­ső­é­pí­tészt hív­tak, hogy át­ala­kít­sák la­ká­su­kat, há­zu­kat. Ép­pen ezért most kom­plex sza­k­em­be­rek kel­le­nek, há­zor­vo­so­kra van szük­sé­günk – or­vo­so­kra, akik há­za­kat gyó­gyí­ta­nak.

 

A ge­o­man­tia (geo = föld, man­ti­ka = szem­lé­lés, in­ter­pre­tá­ció) se­gít­sé­gé­vel, amely egy adott hely­szín tes­ti, szo­ciá­lis és szel­le­mi mi­nő­sé­gé­vel fog­lal­ko­zik, a jö­vő la­kó­tér­sza­kér­tői meg­is­mer­ked­nek a kó­ro­ko­zó föld­su­gár­zá­sok­kal, ezek meg­ta­lá­lá­sá­val. Ezek után olyan épí­té­sze­ti meg­ol­dá­so­kat ke­res­nek, ame­lyek a ház jö­vő­be­li la­kó­i­hoz iga­zod­nak. Ki­ke­re­sik azo­kat a (ter­mé­sze­tes ere­de­tű) épí­tő­a­nya­go­kat, ame­lyek a ház „ter­mé­sze­tes szö­ve­te­it” al­kot­ják, és fi­gyel­nek ezek ener­ge­ti­kai ha­tá­sai­ra. A feng-shui (= szél és víz), a koz­mi­kus ener­gi­át fi­gye­lő kí­nai ge­o­man­tia se­gít­sé­gé­vel a ta­nu­lók meg­ta­nul­ják, ho­gyan ala­kít­sák ki a bel­ső la­kó­te­re­ket úgy, hogy az ener­gia sza­ba­don ke­ring­hes­sen, ára­mol­has­son ben­nük.

 

 

Sa­ját szent uni­ver­zum”

A no­mád és fél­no­mád né­pek sát­rai nem szi­ge­tel­ték el la­kó­i­kat a kör­nye­zet­től, „át­eresz­tő” mó­don le­he­tő­vé tet­ték a sá­tor­la­kók és a kör­nye­ze­ti erők és szel­lem­lé­nyek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ót. Az esz­ki­mók ig­lu­ja lény­egé­ben egy hó­ból, jég­ből ké­szült sá­tor, amely­ben nin­cse­nek a lá­tást és hal­lást kor­lá­to­zó vá­lasz­fa­lak. Min­den­ki min­den­kit hall a sát­ron be­lül és kí­vül egy­aránt. A min­den­ütt je­len lé­vő kom­mu­ni­ká­ció azt a meg­győ­ződést kel­ti az ig­lu la­kó­i­ban, hogy a jég­kuny­hó a la­kói számá­ra sa­ját, szent uni­ver­zum. Ugya­nez vo­nat­ko­zik más ar­chai­kus haj­lék­for­má­kra is, mint ami­lyen a mon­gol jur­ta.

 

A mon­gol tör­zsek a jur­tá­juk te­te­jén lé­vő ke­rek szel­lő­ző­nyí­lá­son át min­dig lát­ják a mennybol­tot. A nyí­lás a nap­ko­ron­got szim­bo­li­zál­ja, amely fényt áraszt szét a sá­tor bel­se­jé­ben. A jur­ta meg­tisz­tí­tá­sa­kor, va­la­mint cer­emó­ni­ák elvég­zé­se­kor a mon­go­lok il­la­tos fü­ve­ket dob­tak a tűz­be, amely a sá­tor kö­ze­pén égett, és a me­leg ki­su­gár­zá­sa mel­lett ál­lan­dó­an em­lé­kez­te­ti a jur­ta la­kó­it az éle­t­ener­gia me­le­gé­re, tü­zé­re. Ugya­nak­kor szá­mos mon­gol törzs a mai na­pig hi­szi, hogy a jur­ta tü­zé­ben lak­nak tör­zsük vé­dő­szel­le­mei is. Ép­pen ezért a tűz­nek so­ha nem sza­bad ki­alud­nia, so­ha nem sza­bad hul­la­dé­kot dob­ni be­le, és a pa­ra­zsat sem sza­bad pisz­kál­ni, bot­tal szur­kál­ni. A jur­ta tűz­he­lye – az észak-ame­ri­kai in­di­án ti­pi­hez ha­son­ló­an – szent hely, amely alá­húz­za a sá­tor sza­krá­lis jel­le­gét. A jur­ta csak ak­kor biz­to­sít­ja a vé­del­met, az egész­sé­get, ha a szent szo­ká­so­kat tisz­te­let­ben és élet­ben tart­ják.

 


„Cher­bon­hof” öko­fa­lu Bam­bergben (1988), ahol meg­va­ló­sí­tot­ták a ge­ner­áci­ók együt­t­élé­sét. Fent bal­ra: Gyer­mek­ren­dez­vény. Jobb­ra: A há­zak elé ki­tett pa­dok a ge­ner­áci­ók

 

Az a rend, amely jel­lem­ző az el­té­rő he­lyen, el­té­rő kul­tu­rá­lis kö­zeg­ben élő né­pek meg­le­pő­en ha­son­ló sát­ra­i­ra, ar­ra a meg­győ­ződés­re ve­zet­he­tő vissza, mi­sze­rint az em­be­ri haj­lék a szel­le­mek vi­lá­gá­nak és az uni­ver­zum rend­jét kell tü­kröz­nie. A törzs össze­tar­to­zá­sát, va­la­mint a ter­mé­szet­hez va­ló tar­to­zás ér­zé­sét meg­erő­sí­ti, meg­szi­lár­dít­ja, ami­kor az em­be­rek kör­beü­lik a tü­zet a sá­tor­ban, amely így má­gi­kus tar­ta­lom­mal is gaz­da­go­dik. Black Elk la­ko­ta in­di­án a kö­vet­ke­ző­ket mond­ja né­pé­nek sát­ra­i­ról: „A ti­pik, ame­lyek­ben lak­tunk, ke­re­kek vol­tak, mint a ma­dár­fész­kek. Min­dig kör alak­ban ver­tük fel őket; egy kör­ben, amely az egész né­pet kö­rü­l­ölel­te, egy nagy fé­szek, amely több ki­sebb fé­szek­ből te­vő­dött össze, ahol gyer­me­ke­in­ket a Nagy Szel­lem aka­ra­ta sze­rint ne­vel­tük.”

 

A no­mád né­pek va­dá­szai és gyűj­tö­ge­tői ösz­tö­nö­sen kö­vet­ték a föld­su­gár­zá­sok­kal kap­cso­la­tos meg­ér­zé­se­i­ket. Az el­ső vá­ro­sok ala­pí­tá­sa, ame­lyek im­már nem kör alak­ban, ha­nem szög­le­te­sen he­lyez­ked­tek el, az ég­tá­jak­nak meg­fe­le­lő­en tá­jol­va, sú­lyos be­avat­ko­zást je­len­tet­tek a föl­di ener­gi­ák sza­bad áram­lá­sá­ba. A ge­o­man­tia egy­re bo­nyo­lul­tabb tu­do­mánnyá vált, amely ar­ról szólt, ho­gyan kell meg­ter­vez­ni a vá­rost, a tem­p­lo­mi ne­gyed­del, a ka­to­nák lak­he­lyé­vel, a ke­res­ke­del­mi kép­vi­se­le­tek­kel stb., hogy a koz­mi­kus erők be­fo­lyá­sa to­vább­ra is ked­ve­ző ma­rad­jon.

 


Da­vid Pe­ar­son brit épí­tész a nem­zet­kö­zi „Gaia In­ter­na­tio­nal” épí­tészcso­port ala­pí­tó tag­

 

A ko­ra óko­ri vá­ro­sok, mint pl. az et­ruszk te­le­pü­lé­sek a szent he­lyek lé­te­sí­té­sé­nek igé­nyé­vel épül­tek, orá­ku­lu­mok ki­kér­de­zé­se, szent ri­tu­á­lék és ál­do­za­tok be­mu­ta­tá­sa után. A ko­rai vá­ro­sok a sá­tor­kul­tú­rák­hoz ha­son­ló­an a tár­sa­da­lom és a koz­mi­kus rend kap­cso­la­tát tü­kröz­ték. A kép­ző­művé­szet, az épí­té­szet, a spi­ri­tuá­lis és po­li­ti­kai ele­mek, az asz­tro­ló­gia és az asz­tro­nó­mia az egész te­le­pü­lést élő or­ga­niz­mus­sá avat­ta.

 

A szent vá­ros, amely Já­nos je­le­né­se­i­­ben egy koz­mi­kus koc­ka for­má­já­ban me­rül fel, amely­nek alap­gon­do­la­tát fő­ként a tem­plo­mos lo­va­gok, ké­sőbb pe­dig a sza­bad­kő­műve­sek ma­gu­ké­vá tet­tek, azt a célt szol­gál­ta, hogy a vá­ros la­kói egy­be­ol­vad­ja­nak a kör­nye­ző vi­dék­kel és a spi­ri­tuá­lis ha­tal­mak­kal. Az ősi vá­ros szel­le­mi és spi­ri­tuá­lis jel­le­gét a mar­káns táj­for­mák­hoz fűző­dő kap­cso­la­tá­ból me­rí­tet­te: a szent for­rá­sok­ból és he­gyek­ből. Min­de­me be­fo­lyá­sok fi­gye­lem­be­vé­te­le azt a célt szol­gál­ta, hogy a jó­té­kony ener­gi­ák a vá­ros ut­cá­in, mint a test ar­té­riá­in ára­mol­ja­nak vég­ig, táp­lál­va a la­kó­kat, a gaz­da­sá­got és a kéz­műves­sé­get, a „po­zi­tív rez­gé­se­ket”.

 

A ho­lisz­ti­kus épít­ke­zés köz­pon­ti ele­me, amely szá­mos, „csak öko­ló­giai” te­le­pü­lés­re is jel­lem­ző, hogy a pusz­tán csak „jól aka­rom érez­ni ma­ga­mat a négy fal kö­zött” szem­pont­ja mel­lett elő­tér­be ke­rül a jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok ápo­lá­sá­nak, a kö­zös­sé­gi szel­lem­nek az igé­nye. The­o­dor Henz­ler sze­rint ha egy épí­tész 25-30 év­vel eze­lőtt a szom­szé­di kap­cso­la­to­król kez­dett be­szél­ni, ne­vet­sé­ges­sé tet­te ma­gát a szak­ma előtt. Má­ra ez a hely­zet meg­vál­to­zott. Már e tény alap­ján is tet­ten ér­he­tő a kol­lek­tív tu­dat vál­to­zá­sa. A szom­széd­ság le­becs­lé­se ál­tal lét­re­jött az el­kü­lö­nü­lés, az el­szi­ge­te­lő­dés és a gyö­kér­te­len­ség, el­sor­vadt a kö­zös­sé­gi szel­lem.

 

A szel­le­mi kö­zép­pont elvesz­té­se

Nya­ran­ta va­ló­ság­gal fe­lü­dü­lést je­len­te­nek az élet­tel te­li ba­zá­rok, a ba­rát­sá­gos em­be­rek, a há­zuk előtt ülő és dol­go­zó kéz­műve­sek lát­vá­nya a dé­li or­szá­gok­ban. Az em­ber­köz­pon­tú te­le­pü­lés sok he­lyet és ob­jek­tu­mot nyújt a pi­he­nés­re, amely be­szél­ge­tés­re csa­lo­gat. Ilyen hely le­het egy cso­bo­gó vá­ro­si kút, fe­dett sza­bad­té­ri ülő­al­kal­ma­tos­sá­gok vagy per­go­lák.

 


Az in­di­án ti­pi és a jur­ta te­te­je nyi­tott. Ez szim­bo­li­zál­ja a a napot

 

Va­jon mi rej­lik az em­be­rek vá­gya mö­gött a han­gu­la­to­sabb és egész­sé­ge­sebb élet­tér iránt?
A vá­lasz a ki­ábrán­dí­tó je­len­le­gi ál­la­po­tok­ban rej­lik: csú­nya épü­le­tek, ut­cák, kő- és asz­fal­tren­ge­teg, a zöld te­rü­le­tek hi­á­nya, túl nagy for­ga­lom, lár­ma, lég­szennye­zett­ség – ezek a vá­ro­sok meg­be­te­gí­te­nek min­ket. Egyes vé­le­mé­nyek sze­rint az épí­té­szet 1800 kö­rül elvesz­tet­te sa­ját szel­le­mi kö­zép­pont­ját. Ko­ráb­ban min­den te­le­pü­lés­nek volt köz­pont­ja. Ma a vá­ro­sok meg­ál­lít­ha­tat­la­nul bur­ján­za­nak és ter­jed­nek a kör­nye­ző táj­ba. A köz­pont hi­á­nyát épí­té­sze­ti hang­sú­lyok­kal pró­bál­ják el­len­sú­lyoz­ni – biz­to­sí­tók, be­vá­sár­ló­köz­pon­tok, áru­há­zak for­má­já­ban –, ami egyút­tal jel­zi, mit he­lyez a mai tár­sa­dal­mi tu­dat a kö­zép­pont­ba: a pénzt, a biz­ton­ság­ra tö­re­k­vést és a fo­gyasz­tást.

 

 

Ta­lál­juk meg az ott­hont ön­ma­gunk­ban

Új épí­té­sű vá­ro­sa­ink ka­ta­sztro­fá­lis mér­ték­ben egyol­da­lú­an pat­riar­chá­lis szel­lem­ben épül­tek. En­nek el­le­né­re a ré­gi vá­ro­sok nő­ies, ke­rek­ded for­mái erő­sebb ha­tás­sal van­nak az em­be­ri tu­dat­ra, mint a mo­dern vá­ro­sok pat­riar­chá­lis for­ma­vi­lá­ga. A nő­ies ar­chi­tek­tú­ra olyan, mint egy héj­szer­ke­zet, egy bu­rok. Ala­kít­ja a köz­tes te­re­ket, fon­tos­nak tart­ja az ud­vart, a bel­ső ker­tet, föld­kö­ze­li és vé­del­me­ző he­lye­ket nyújt. A fér­fi­as épí­té­szet ez­zel szem­ben nyi­tott, for­mai­lag in­kább szo­bor­szerű, ki­fe­lé ori­en­tált, mint egy em­lék­mű, moz­gal­mas, ak­tív és funk­cio­ná­lis. Az em­be­ri­ség egész tör­té­ne­té­ben a mat­riar­chá­lis épí­té­szet volt a jel­lem­ző. Csak né­hány, no­tó­riu­san pat­riar­chá­lis tár­sa­da­lom­ban, mint a ké­ső ró­mai kor­ban, va­la­mint je­len­le­gi, 1800-ban kez­dő­dő kul­tú­ránk­ban épí­tet­ték a la­kó­há­za­kat pat­riar­chá­lis szel­lem­ben.

 

  

Prof. Ei­ke Hensch, a „Ha­gia Cho­ra” do­cen­se egy hall­ga­tó­nak el­ma­gya­ráz­za a föld­su­gár­zás pál­cá­val tör­té­nő mé­ré­sét.  A Ha­gia Cho­ra do­cen­sei, a ho­lisz­ti­kus lak- és térrendező tanfolyam tanárai

 

Az épí­té­sze­tet hasz­nál­hat­juk az em­be­rek ma­ni­pu­lá­lá­sá­ra is, te­hát le­het a ha­ta­lom esz­kö­ze. A 19. szá­za­di Pá­rizs­ban szé­les egye­nes sug­áru­ta­kat vág­tak, mert a ha­ta­lom a szűk, gir­be-gur­ba kö­zép­ko­ri ut­cák­ban ve­szélyt lá­tott. Az új ki­ala­kí­tá­sú ut­cák a ka­to­nai és ren­d­őri el­le­nőr­zést szol­gál­ták. A la­kás min­dig szo­ciá­lis és tár­sa­dal­mi, va­la­mint po­li­ti­kai as­pek­tu­sok be­fo­lyá­sa alatt áll.

-tamás-
XII. évfolyam 5. szám

Címkék: biokörnyezet, feng shui

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.