Biokörnyezet

Igaz barátaink

Az állatok nem ítélkeznek

Az állatok előítéletek és számítás nélkül közelítenek hozzánk. Az emberben partnert vagy vezetőt keresnek, és cserébe közelségükkel ajándékozzák meg. Az állatterápia nemcsak számos betegség kiegészítő gyógymódjaként válik be a kómától a szívinfarktusig, hanem segítségükkel hétköznapjaink is barátságosabbak és színesebbek lesznek, és új emberek barátságára is szert tehetünk.



 

Az állatok hidat vernek az emberek közé. Ha kutyát sétáltatunk, sokkal több kontaktusban lehet részünk, mintha csak magányosan kóborolnánk. Ennek a kontaktusnak nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy veszekedésbe keveredünk egy futóval, akit a kutyánk megkergetett az erdőben. A jól nevelt kutya gazdája könnyedén és barátságos módon szóba elegyedhet más emberekkel: a gyerekek meg akarják simogatni a blökit, egyébként elfoglalt szomszédok mesélnek saját egykori kutyáikról vagy macskáikról, a mulatságosan ugráló kölyökkutya láttán pedig a legkomorabb járókelő is elmosolyodik. Sok, egyébként zárkózott ember megnyílik, ha állatokkal találkozik.

 

Az állatoknak ezt a közvetítőtevékenységét ma már a terápia is kihasználja. Legyen szó bár idősek otthonáról, beszéd- vagy mozgásterápiáról, a kómás betegek vagy fogyatékos emberek kezeléséről, az állat többnyire óriási segítséget jelent.

 

Az állatot tartók egészségesebben élnek. Aki naponta többször kutyát sétáltat vagy lovagol, jóval több időt tölt mozgással a szabad levegőn, mint az átlagpolgár. A másik lényért érzett felelősség és gondoskodás még idős korban is szellemileg frissen tartja a gazdát, a négylábú barát növeli az életörömet és fokozza a szociális kontaktusokat. És bár az állatok szó szerint nem értik az emberi beszédet, gazdáik számára gyakran mégiscsak fontos beszélgetőpartnerek. Gátlások nélkül elmondhatunk nekik mindent, nem kritizálnak, nem ítélkeznek fölöttünk, nem szakítanak félbe, hogy saját témáikkal hozakodjanak elő, és nem untatnak minket folyton ugyanazokkal a régi sztorikkal.

 

Egy felmérés nemrégiben arra a megállapításra jutott, hogy a hatvan éven felüli gazdik több mint fele rendszeresen beszélget a kutyájával. Emellett hetven százalékuk úgy nyilatkozott, hogy egészségi állapota jó vagy nagyon jó. Azok között a betegek között, akik több mint egy évvel túléltek egy szívinfarktust, lényegesen több állattartó akadt. Másfelől a dolog higiéniai kockázata csekély: ha az otthonról rendszeresen elhordott állatokat megfelelően oltják és féregtelenítik, az emberre veszélyes fertőzőbetegségek kockázata jóval alacsonyabb, mint amennyi pozitív hozadéka az állattartásnak van. Ellenérvként legföljebb annyi hozható fel, hogy az állatot gondosan kell nevelni és gondozni, valamint hogy a szőr, a toll és az ürülék allergiát válthat ki, amely olyan tünetekkel járhat, mint nátha, asztma, szemgyulladás.

 

A háziállat lehetőséget kínál arra, hogy gyakrabban legyünk vidámak és önfeledtek

 

Néhány idősek otthonában már felismerték, milyen pozitív hatást gyakorolnak az állatok az egészségre és az életminőségre, ezért megengedik, hogy a lakók házikedvencet tartsanak. Máshol szervezetten látogatják állatok az otthont, és sok idős ember számára az jelenti a hét csúcspontját, amikor az állatlátogató-szolgálat kutyáival, macskáival, tengerimalacaival vagy más, simogatható jószágaival játszhat. Az ötlet az angolszász országokból származik: Angliában vagy Új-Zélandon a "Pet Visiting Service" régóta elterjedt, de ma már Németországban is számos ilyen szolgálat tevékenykedik. Az idegenekkel szemben bizalmatlan vagy kommunikálni alig tudó idős emberek valósággal kivirulnak, amikor állatokkal találkoznak.

 

Az állatokkal végzett terápia ötlete tehát semmiképpen sem új. Angliában már a XVIII. században alkalmaztak kisállatokat a kvékerek által alapított elmeotthonban, míg a német Bielefeld epilepsziások számára létesített központjában a XIX. századtól a terápia részét alkották a kutyákkal, macskákkal, kecskékkel és birkákkal végzett kezelések.

 

 

A lovaglás javítja a mozgáskoordinációt és fokozza az önbizalmat

Ahogyan az egészséges ember is élvezi a lovaglást vagy akár csak a vágtató lovak látványát, úgy a lovaglást a lelki vagy pszichoszomatikus betegekkel végzett munka számos területén felhasználják. A lóval való közvetlen kapcsolat, a csutakolás, a felnyergelés segít legyőzni a szorongásokat. A futószáron végzett lovaglás igen erős testi és érzelmi tapasztalatokat ad. Az önálló lovaglás során a páciens átéli, hogy egy nagy és erős állat engedelmeskedik neki. Ez a tapasztalat, amikor az illetőnek befolyása, tekintélye és jelentősége van, növeli az önbizalmat, az önértékelést és az akaraterőt.

 

 

Újra mosolyognak a kómás betegek

Igen jó tapasztalatokat szereztek az állatoknak a súlyosan agysérült betegekre gyakorolt jótékony hatásáról. Még a kómában fekvő és a külvilágra egyébként nem reagáló begegek is örömmel fogadják egy állat jelenlétét. Hasonlóképpen a legkülönfélébb bántalmakban szenvedő gyerekeknél is segít az állat megtörni a jeget. Olyan kisfiúk és kislányok, akik kezdetben egyáltalán nem hajlandók beszélgetni a terapeutával, minden további nélkül eljátszanak a terápiás céllal bevetett cicával. Beszélnek hozzá, és ezzel lassan megnyílnak a terapeuta előtt is. A logopédiai praxisban is nagy előnyt jelent az állat, ha arról van szó, hogy a gyereket szólásra bírják. A beszédhibájuk miatt kicsúfolt gyerekek minden további nélkül boldogan csacsognak az állatnak, aki egészen biztosan nem fogja őket kicsúfolni a dadogásuk vagy a selypítésük miatt.

 

A mozgáskorlátozott gyerekek is önfeledt játékba fognak a kutyákkal, cicákkal, gátlásaik feloldódnak. A figyelemzavarban szenvedő gyerekeknek sem esik nehezükre, hogy a játékos kutyára összpontosítsanak. Egy eleven lény impulzusokat ad és reagál, szemben az élettelen játékszerrel. Koordinációs zavaroknál - például Down-kóros gyerekek esetében - a kutyák célzott mozgásra tanítják a kicsiket. Az állatok számítás és ítélkezés nélkül ajándékozzák meg az embert a bizalmukkal, kapcsolatokat alakítanak ki, kimutatják igényeiket, és arra biztatják az embereket, hogy bízzanak bennük.

 

Az állatot nem érdekli, gazdagok vagy népszerűek vagyunk-e

Az állatot nem érdekli, hogy nézünk ki, dadogunk-e vagy sem, csodálnak-e minket a többiek vagy kinevetnek, csinosak vagyunk-e vagy szorongásoktól szenvedünk. Egyszerűen megajándékoznak minket a közelségükkel és a szeretetükkel, és cserébe gondoskodást várnak el.

 

Sok ember csak az állatok segítségével kezd el nyíltan és gátlások nélkül beszélni, mivel lehull róla a színészkedés kényszere. Az az ember, akire szükség van, aki felelős egy másik élőlényért, a saját életéhez is gondosabban és tudatosabban viszonyul majd. Az állat egészen eltérő szükségletei miatt számos, látszólag magától értetődő dolog és összefüggés megkérdőjeleződik és újradefiniálódik. Az állat teljesen nyíltan éli ki olyan, az emberek világában tabunak számító érzéseit, mint a szexualitás, a kenyéririgység, a rivalizálás, de olyanokat is, mint a hűség, a barátság, a játékosság és a gyengédség, ezzel pedig arra indítja az embert, hogy szembesüljön és reagáljon rájuk. Az állat az életritmust is alapvetően megváltoztatja: a kora reggei séta a kutyával, az esti macskasimogatás vagy a napközbeni madáretetés idővel rituálévá válik. Ezek a sarokpontok pedig segítenek szabályossá tenni az életritmust.

 

 

A kutya, a macska, a madár vagy a rágcsáló azonban nagyon eltérő, fajspecifikus igényekkel rendelkezik, és semmiképpen sem jelentheti az emberi kapcsolatok pótlékát. Éppen ezért jól gondoljuk meg, mielőtt háziállatot szerzünk be. Nézzük meg, jó lelkiismerettel tudunk-e igennel válaszolni a következő kérdésekre:

 

• Képesek leszünk-e az állat élete végéig gondoskodni róla? Például arra, hogy az elkövetkezendő 15 évben mindennap, minden időjárásnál sétálni vigyük a kutyát?

 

• Meg tudjuk-e oldani az állat elhelyezését, ha például elutazunk vagy kórházba kerülünk? • Készek vagyunk-e arra, hogy rendszeresen eltakarítsuk az állat termelte szennyeződéseket: szőr, toll, ürülék stb.?

 

• Tisztában vagyunk-e az állattartás költségeivel: beszerzés, berendezések, ápolás, táplálék, állatorvos stb.?

 

• Meg tudjuk-e oldani a szomszédokkal esetleg felmerülő nézeteltéréseket?

 

• Elfogadjuk-e, hogy az állat esetleg megrongálja a lakást, a bútort, az aranyhörcsög megrágja az ágy lábát, a macska összepisili a szőnyeget stb.?

 

• Van-e elegendő időnk és erőnk ahhoz, hogy az állattal foglalkozzunk, és így lesz-e ez a későbbiekben is?

 

• Tájékozódtunk-e arról (más gazdiktól, könyvekből), mivel is jár pontosan az állattartás?

 

Nemritkán előfordul (főként gyerekeknél), hogy az állat már néhány hét után teherré válik. Vagy az állat alapvető viselkedését nem vettük figyelembe: például, hogy a hörcsögök éjszakai életmódot folytatnak, ezért gyerekek részére alkalmatlanok, hogy a tengerimalacok csoportosan élnek, a macskák szabadságkedvelő ragadozók és hogy minden háziállat sok-sok törődést, odafigyelést és időt igényel, nemegyszer több órát naponta. Aki ezekkel szolgálni tud, és magától, szívesen vállalja a következményeket, az sok örömét fogja lelni az állatában.

 

Sokszor egy rendszeresen látogatott állat a megfelelő döntés. Mindenképpen jobb, mint a robotkutya, ami Japánban divatba jött mint igénytelen háziállat. Talán kevesebbet kell vele törődni, viszont örömünket- bánatunkat semmiképp nem oszthatjuk meg vele, és a félelmünkre, elragadtatásunkra sem fog reagálni úgy, mint eleven négylábú társaink.

- szabó -
XII. évfolyam 8. szám

Címkék: állatok, biokörnyezet

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.