Biokörnyezet

Vissza a természetes építőanyagokhoz

Lakás – Egészség – Feng shui

    Az em­be­ri­ség le­ga­lább ki­len­ce­zer éve él agyag­ból ké­szült há­zak­ban, a föld la­kos­sá­gá­nak egy­har­ma­da még ma is. A le­gú­jabb idők épí­tő­a­nya­gai, a be­ton, az acél és az üveg ná­lunk sem tet­ték fö­lös­le­ges­sé a ter­mé­sze­tes anya­go­kat. A le­gu­tób­bi év­ti­ze­dek­ben ugya­nis érez­he­tő­en meg­élén­kült az ér­dek­lő­dés a ha­gyo­má­nyos épít­ke­zé­si mód­sze­rek iránt. Ér­de­kes mó­don az agyag – és a be­lő­le ké­szí­tett vá­lyog – egy sor olyan tu­laj­don­ság­gal ren­del­ke­zik, ame­lyek a jö­vő je­len­tős épí­tő­a­nya­gá­vá te­he­tik.


     

     Az agyagból való építkezés különféle aspektusai: agyaggal kitöltött favázas ház (fent balra), nagy, kenyér alakú agyagtéglákból épített fal (fent jobbra), az ég felé nyitott, kiégetetlen agyagtéglákból készült meditációs csarnok (lent balra),  masszív agyagból készült lendületes fal

     

    Az agyag és a vá­lyog a nem túl ré­gi múlt­ban le­gin­kább csak ak­kor vál­ha­tott há­zak alap­anya­gá­vá, ha kény­szer­hely­zet állt elő, pél­dá­ul a há­bo­rú alatt és nem sok­kal utá­na.
    A vá­lyog­épít­ke­zés­nek az el­múlt évek­ben meg­fi­gyel­he­tő fel­len­dü­lé­se mö­gött is kény­szer hú­zó­dik meg. Aki az öko­ló­giai épít­ke­zést csak fu­tó di­vat­áram­lat­nak vé­li, az té­ved. A ho­lisz­ti­kus épít­ke­zés hí­vei ugya­nis nem győ­zik hang­sú­lyoz­ni, csak ak­kor él­het­jük túl az el­kö­vet­ke­zen­dő év­ti­ze­de­ket, év­szá­za­do­kat, ha el­kez­dünk olyan ter­mé­sze­tes anya­gok­ból épít­kez­ni, mint a vá­lyog és a fa.

     

    A né­met Re­na­ta Wendt-La­za­re­scu egész élet­mód­já­val azt bi­zo­nyít­ja, mi­lyen ki­vá­ló, a tö­meg­ter­mé­kek­kel a ver­senyt jól fel­ve­vő épí­tő­anyag az agyag. Az agyag fel­le­lé­si he­lyé­től füg­gő­en el­té­rő­en néz ki. Épí­tő­a­nyag­ként al­kal­maz­va egye­di­leg kell meg­vizs­gál­ni és össze­ke­ver­ni. Alap­anyag­ként szin­te nem ke­rül sem­mi­be, ugya­nak­kor még­sem olyan ol­csó, mint so­kan hin­nék, mert igen in­ten­zív fel­dol­go­zást igé­nyel – ma­gya­ráz­za Re­na­ta, aki­nek egy két­száz éves pa­raszt­ház­ban ta­lál­ha­tó a mű­he­lye, az ott­ho­na és a sze­mi­ná­riu­mi ter­me egy­aránt. A mű­hely rak­tá­rá­ban nagy zsá­kok­ban áll az agyag, bi­zo­nyít­ván, hogy épít­ke­zés­hez va­ló alap­anyag­ként ugya­núgy szál­lít­ha­tó, mint a ce­ment. Utá­na a cél­tól füg­gő­en ke­ver­he­tő a leg­kü­lön­fé­lébb anya­gok­kal: ho­mok­kal, ka­viccs­al, víz­zel, szal­má­val vagy ép­pen ló­trá­gyá­val. A Re­na­ta sze­mi­ná­riu­ma­in részt ve­vő mun­ká­sok, mű­vé­szek és kör­nye­zet­tu­da­tos há­zé­pí­tők kö­zö­sen épí­tik fel a há­zat. Va­la­mennyi­en meg­va­ló­sít­hat­ják a sa­ját el­kép­ze­lé­se­i­ket. Mun­ká­juk ered­mé­nyén jól lát­ha­tó, ki hol tart a mes­ter­ség el­sa­ját­ítá­sá­ban: né­me­lyik fal si­ma és egye­nes, a má­sik in­kább dur­va fe­lü­le­tű és fer­de. A leg­több fal fes­tet­len.

     

    A vá­lyog­fa­lak me­le­get su­gá­roz­nak, en­nek a ben­nük ka­nyar­gó réz­cső­rend­szer a ma­gya­rá­za­ta. Az agyag ugya­nis ugya­no­lyan jól ve­ze­ti és tá­rol­ja a hőt, mint egy cser­pé­kály­ha. Ugya­nak­kor fel­me­rül a kér­dés, va­jon a vá­lyog kel­lő­en ví­zál­ló-e, il­let­ve a mi ég­haj­la­tun­kon ho­gyan bír­ja az idő­já­rás szél­ső­sé­ge­it.

     

     

    Sza­bá­lyoz­za a ned­ves­sé­get és tá­rol­ja a hő

    A fa­lak va­la­mi­kor fo­nott ágak­ból ké­szül­tek, és utá­na agyag­gal ta­pasz­tot­ták be őket. Eb­ből a már a kel­ták ál­tal is al­kal­ma­zott tech­ni­ká­ból fej­lő­dött ki a kö­zép­kor­ban a fa­vá­zas épít­ke­zés. Ma egye­dül Né­me­tor­szág­ban több mint két­mil­lió olyan ré­gi épü­let emel­ke­dik még, ame­lyek­nek fa­vá­zát fo­nott ágak­kal és agyag­ta­pasz­tás­sal töl­töt­ték ki. Egy má­sik tech­ni­kát – ami­kor a lágy agya­got egy, a fal ki­szá­ra­dá­sa után el­tá­vo­lí­tott, fá­ból ké­szült zsa­lu­ba ön­töt­ték – már jó­val ke­ve­sebb, kö­rül­be­lül 200 ezer épü­let kép­vi­sel. Ezek egyi­ke egy öt­eme­le­tes ház a Lahn mel­let­ti We­il­burgban, amely­ben 1828 óta lak­nak, és azó­ta nem volt szük­ség na­gyobb mé­re­tű ja­ví­tá­so­kra.

     

    A tör­té­nel­mi épü­le­tek fe­l­újí­tá­sá­hoz, ja­ví­tá­si mun­ká­la­tai­hoz min­den­kép­pen szük­ség van az agyag­gal dol­goz­ni tu­dó sza­kem­be­rek­re. De va­jon mi a hely­zet az új épí­té­sű há­zak­kal? Ami ugya­nis ko­ráb­ban lak­ha­tó­nak, sőt ké­nyel­mes­nek szá­mí­tott, az ma­nap­ság sem az em­be­rek kom­for­ti­gé­nye­it, sem a hi­va­ta­los szab­vá­nyo­kat nem elé­gí­ti ki. Az egyik fő aka­dályt Né­me­tor­szág­ban a szi­go­rú hő­szi­ge­te­lé­si elő­í­rá­sok je­len­tik, ame­lyek miatt az agyag­ból ké­szült épü­le­tek­re plusz kül­ső hő­szi­ge­te­lő ré­te­get kell rak­ni. Be­lül vi­szont jól al­kal­maz­ha­tók az ége­tet­len agyag­tég­lák, ame­lye­ket a ki­ége­tet­tek­hez ha­son­ló­an le­het meg­mun­kál­ni, de sok­kal me­le­gebb, ba­rát­sá­go­sabb és egész­sé­ge­sebb kör­nye­ze­tet ered­mé­nyez­nek. A bel­ső te­rek­ben újab­ban di­vat­ba jött az agya­gos fal­bo­rí­tás is.

     


    Ezt a Bad Zwestenben található meditációs csarnokot Minke professzor építette. Mellette: A kiégetetlen agyagtéglákból készült kupola alatt konyha található

     

    A né­met „agyag­pá­pa”, dr. Ger­not Min­ke, a kas­se­li épí­té­sze­ti fő­is­ko­la pro­fesszo­ra 1977 óta fog­lal­ko­zik agyag­épít­ke­zés­sel. A nyolcva­nas évek ele­jén az ő irá­nyí­tá­sá­val jött lét­re Né­me­t­or­szág el­ső öko­te­le­pü­lé­se, bel­ső agyag­fa­lak­kal és be­fü­ve­sí­tett te­tők­kel. Egyik leg­fon­to­sabb té­te­lét, hogy tud­ni­il­lik az agyag kel­le­mes és egész­sé­ges la­kó­kör­nye­ze­tet ered­mé­nyez, má­ra szá­mos tu­do­má­nyos vizs­gá­lat iga­zol­ta. Az, hogy egy adott tér­ben jól érez­zük-e ma­gun­kat vagy sem, szá­mos té­nye­ző­től függ. Ezek egyi­ke – ál­ta­lá­ban alul­be­csült sze­rep­ben – a le­ve­gő ned­ves­ség­tar­tal­ma. Ha a le­ve­gő re­la­tív ned­ves­ség­tar­tal­ma 40 szá­za­lék alatt ma­rad, ak­kor a nyál­ka­hár­tyá­ink ki­szá­rad­nak, és ez­zel fo­gé­ko­nyab­bá vá­lunk a meg­fá­zá­sos meg­be­te­ge­dé­sek­re. Ha vi­szont ez az arány túl­lé­pi a 70 szá­za­lé­kot, ak­kor a reu­más bán­tal­mak ki­ala­ku­lá­sá­nak esé­lye nő meg, il­let­ve feny­eget a pe­nész­gom­bák el­sza­po­ro­dá­sa, ami vi­szont az al­ler­gia fel­lé­pé­sé­nek ked­vez. Egy 1985-ben Kas­sel­ben épült la­kó­ház­ban, amely­nek fa­lai ki­zá­ró­lag agyag­ból ké­szül­tek, öté­ves mé­ré­si pe­rió­dus so­rán 50 szá­za­lék kö­rü­li re­la­tív ned­ves­ség­tar­tal­mat mu­ta­tott a le­ve­gő, kö­rül­be­lül öt­szá­za­lé­kos in­ga­do­zás­sal. Az agyag sok­kal gyor­sab­ban és sok­kal több ned­ves­sé­get ké­pes fel­ven­ni a le­ve­gő­ből, mint bár­mi­lyen más épí­tő­a­nyag (10-30-szor töb­bet, mint a be­ton vagy az ége­tett tég­la), és egy­ben ki­vá­ló sza­bá­lyo­zó is. A für­dő­szo­bát csem­pé­zés he­lyett ta­ná­csos in­kább agyag­gal bo­rí­ta­ni, ez egész­sé­ge­sebb és hi­gi­é­ni­ku­sabb – vé­li Min­ke pro­fesszor.

     

    Me­di­tá­ci­ós csar­nok agyag­ból

    A sza­kem­be­rek meg­kü­lön­böz­tet­nek szá­raz és ned­ves agyag­gal vég­zett épí­té­si tech­ni­kát. Az el­ső eset­ben a ki­szá­rí­tott agyag­tég­lá­kat ha­barc­csal rög­zí­tik egy­más­hoz, míg a má­so­dik­ban a ned­ves agya­got ha­barcs nél­kül, ütö­ge­tés­sel, nyo­más­sal, csap­ko­dás­sal te­szik szi­lárd­dá. Az év­szá­za­dok so­rán mind­két el­já­rás­nak szá­mos for­má­ja ala­kult ki, és a kas­se­li egye­te­men még to­váb­bia­kat hoz­tak lét­re. A ned­ves agyag lai­kus­nak és mű­vész­nek szám­ta­lan ér­de­kes le­he­tő­sé­get kí­nál, és ösz­tön­zi a já­té­kos meg­ol­dá­sok szü­le­té­sét. Min­ke pro­fesszor ta­lál­má­nya pél­dá­ul a „könnyű agyag­cső”, amely­nek lény­ege, hogy a föld­ből ki­ter­melt agya­got hosszú, ru­gal­mas pa­mut­csö­vek­be pré­se­lik be­le. Ezek nem sza­kad­nak el, könnyűőket szál­lí­ta­ni, és min­den gond nél­kül fel­hord­ha­tók egy, már meg­lé­vő fal­ra. Sze­re­pük a he­lyi­ség klí­má­já­nak ja­ví­tá­sa, de hő­szi­ge­te­lés­re is szol­gál­hat­nak, il­let­ve de­ko­rá­ció­ként is. A meg­ol­dást el­ső­ként 1992-ban Kas­sel­ben al­kal­maz­ták la­kó­há­zak­nál.

     


    Gernot Minke professzor éppen agyaggal töltött csöveket helyez el saját fürdőszobájában. A kasseli építészeti főiskolán 1977 óta foglalkozik agyagból való építészettel

     

    Egy má­sik ér­de­kes agyag­épít­mény ke­rek kül­se­jét fű bo­rít­ja, így egy­sé­get al­kot a kör­nye­ze­té­vel. A fű­vel be­nőtt ku­po­la alatt nyolcszög­le­tű, föld alat­ti te­rem rej­tő­zik. Sem a té­li hi­deg, sem a nyá­ri me­leg nem ha­tol be ide, a ku­po­la „sze­me”, egy két mé­ter át­mé­rő­jű fel­ső nyí­lás azon­ban za­var­ta­la­nul meg­mu­tat­ja a kék vagy ép­pen csil­la­gos eget. Az öt mé­ter ma­gas ku­po­la nyolc tá­masz­tó­í­ven nyug­szik. Az egyik a be­já­rat fö­lött ível át, a töb­bi alatt ülés­re, fe­kvés­re al­kal­mas zu­gok hú­zód­nak meg. Ez an­nak az agyag­ból ké­szült me­di­tá­ci­ós köz­pont­nak a 31 négy­zet­mé­te­res me­di­tá­ci­ós csar­no­ka, ame­lyet Min­ke pro­fesszor 1996-ban egy né­met ter­a­peuta ké­ré­sé­re ter­ve­zett és ké­szí­tett el. Az ener­gia­ta­ka­ré­kos épü­let füg­gő­le­ges fa­la­it po­ró­zus tég­lák al­kot­ják, a ku­po­la 20 cm vas­tag, ége­tet­len agyag­tég­lák­ból ké­szült, ame­lye­ket agyag­ha­barcs rög­zít egy­más­hoz. A ku­po­lát a kas­se­li egye­te­men ter­vez­ték.

     


    Ezt a házat a politológus Tomas Lemcke a Keleti-tenger melletti Böel faluban építette. A falak és a polcok tömör agyagból készültek

     

    A ku­po­la­ter­ve­zés egyé­b­i­ránt ön­ál­ló tu­do­má­nyág, az óko­ri egyip­to­mi­ak már 3000 év­vel eze­lőtt is­mer­ték, mint ezt oly jól bi­zo­nyít­ja II. Ram­szesz fá­raó lu­xo­ri ha­lot­ti tem­p­lo­má­nak ku­po­lá­ja. Az agyag­ku­po­lák szé­les kör­ben el­ter­jed­tek a har­ma­dik vi­lág és Dél-Euró­pa or­szá­gai­ban. Kel­le­me­sebb a klí­má­juk és ol­csób­bak is, mint a la­pos vagy fer­de te­tők. A mi ég­haj­la­tun­kon is elő­nyö­seb­bek, mert a koc­ka ala­kú te­rek­hez ké­pest ki­sebb fe­lü­le­tük spó­rol a fű­té­si ener­giá­val, és a tá­vol­ság vagy a meg­hitt­ség ér­ze­tét ad­ja. Az oszt­rák Pai­deu­ma tár­sa­ság 3-tól 24 mé­te­rig ter­je­dő át­mé­rő­jű, kész ku­po­lá­kat ké­szít, ame­lyek kö­zül a ki­seb­bek a há­zi­kert kom­posz­tá­ló­ja­ként mű­köd­het­nek, míg a na­gyob­bak meg­fe­lel­nek ter­ápi­ás te­rem­nek, ápo­lá­si ott­hon­nak és la­kó­ház­nak egy­aránt. Az épít­mé­nyek fá­ból, agyag­ból és cel­lu­lóz­ból ké­szül­nek, és az erő va­ló­di he­lye­it kép­vi­se­lik.

     

     

    Ki­vá­ló vé­gered­mény

    A ham­bur­gi Con­Ter­ra név­re hall­ga­tó épí­té­sze­ti tár­sa­ság szin­tén bio­a­nya­gok­ból épít­ke­zik: fá­ból, agyag­ból, tég­lá­ból, ter­mé­sze­tes kő­ből és üveg­ből. Há­zaik kis ud­var kö­rül cso­por­to­sul­nak, hogy a la­kók­nak egy­aránt le­he­tő­sé­get ad­ja­nak az el­kü­lö­nü­lés­re és a kö­zös­sé­gi élet­re. A cég ve­ze­tő­je, Jo­a­chim Rad­ler úgy jel­lem­zi mun­ká­ju­kat, hogy egész­sé­ges élet­te­re­ket épí­te­nek, ahol test, szel­lem és lé­lek egy­aránt jól ér­zi ma­gát. Akik ki­pró­bál­ták az ilyen épí­té­sze­ti mó­do­kat, bár a költ­sé­gek­kel nem spó­rol­hat­tak, az ered­ménnyel elé­ge­det­tek: kel­le­mes klí­ma, ki­vá­ló zaj­szi­ge­te­lés, fi­nom és egyen­le­te­sen me­leg bel­ső hő­mér­sék­let jel­lem­zi az agya­got fel­hasz­ná­ló la­kó­há­za­kat.

     

    Az öko­há­zat épí­tő­ket a sza­kem­be­rek el­ta­ná­csol­ják at­tól, hogy a fa­la­kat po­lisz­ti­rol­lal, fa­rost le­mez­zel bo­rít­sák, és a gip­szle­me­zek kö­zül is csak azo­kat ja­va­sol­ják a bel­ső te­rek­ben fel­hasz­nál­ni, ame­lye­ket kör­nye­zet­vé­del­mi szem­pont­ból ki­fo­gás­ta­lan­nak mi­nő­sí­tet­tek. Az alap­ve­tő épí­tő­a­nya­go­kat pe­dig olyan, a fel­hú­zan­dó ház kör­nyé­kén meg­ta­lál­ha­tó, ré­gó­ta jól be­vált anya­gok­ból ér­de­mes ki­vá­lasz­ta­ni, mint a fa, az agyag, a ter­mé­sze­tes kő, a mész, a ka­vics és a ho­mok.

     


    Ezt az ökológiai szempontokat szem előtt tartó házat a hamburgi ConTerra tervezőiroda tervei alapján készítették

     

    Az ilyen épí­tő­a­nyag elő­nyei töb­bet nyom­nak a lat­ban.

     

    Még egy to­váb­bi pél­da is bi­zo­nyít­hat­ja, mi­lyen me­sés ered­ményt hoz­hat, ha va­la­ki agyag­ból és a sa­ját ke­zé­vel épí­ti meg a sa­ját há­zát. A po­li­to­ló­gus To­mas Lemcke mun­ka­nél­kü­li volt, ami­kor egy vá­rat­la­nul jött örök­ség­ből föl­det vá­sá­rolt. Ott ás­ni kez­dett, agya­got ter­melt ki az öt­ven mé­ter­rel odébb lé­vő tó­ból, ná­dat sze­dett a Ke­le­ti-ten­ger part­ján, és a pár­já­val, Mar­lie­se Kep­pler­rel, il­let­ve a ba­rá­tai se­gít­sé­gé­vel fel­hú­zott egy tel­jes agyag­há­zat. Min­dez még 1981-ben tör­tént, ami­kor az agyag­ról és a vá­lyo­gról tá­vol­ról sem ír­tak ennyit, mint mos­ta­ná­ban. A pár­nak Min­ke pro­fesszor egyik kis fü­ze­te ad­ta az öt­le­tet. Lemcke az ős­ré­gi gép­pel ké­szí­tet­te az agyag­tég­lá­kat, amely­ből a há­zát épí­tet­te. Ma­ga az épü­let szin­te misz­ti­kus han­gu­la­tot áraszt, min­den pu­ha, ke­rek és nő­ies. A po­li­to­ló­gus köny­vet is írt ta­pasz­ta­la­tai­ról.

     

    A sza­kem­be­rek egye­tér­te­nek ab­ban, hogy az agyag­nak mint épí­tő­a­nyag­nak jó­val több po­zi­tív, mint ne­ga­tív tu­laj­don­sá­ga van. Az ipa­ri épí­tő­a­nya­gok­hoz ké­pest a kö­vet­ke­zők a hát­rá­nyai:

     

    nem szab­vá­nyos épí-tő­a­nyag,

    mé­re­te a szá­ra­dás­sal csök­ken,

    nem ví­zál­ló.

     


     Balra: RenataWendt-Lazarescu szemináriumot tart a műhelyében. Mellette: az agyag jó hőtároló képessége miatt ideális padlófűtésre

     

    Ez­zel szem­ben az elő­nyei:

    sza­bá­lyoz­za a le­ve­gő ned­ves­ség­tar­tal­mát,

    jó hő­tá­ro­ló,

    ener­gia­ta­ka­ré­kos és nem  szennye­zi a kör­nye­ze­tet,

    min­dig új­ra­hasz­no­sít­ha­tó,

    csök­ken­ti az épít­ke­zés és a szál­lí­tás költ­sé­ge­it,

    al­kal­mas ar­ra, hogy az em­be­rek ma­guk épít­sék  fel a há­zu­kat,

    kon­zer­vál­ja a fát,

    meg­fe­le­lő kar­ban­tar­tás­sal év­szá­za­do­kig ki­tart,

    kre­a­tív meg­mun­ká­lás­ra ösz­tö­nöz, az épü­let nem lesz unal­mas,

    jó hang­szi­ge­te­lő,

    könnyen ja­vít­ha­tó, könnyen el­he­lyez­he­tők ben­ne a csö­vek, a ve­ze­té­kek.

     

    Az épí­tő­ipar azért ré­sze­sí­ti előny­ben a be­tont és a tég­lát, mert az agyag nem te­he­tő szab­vá­nyos­sá. Ez ugyan le­het „unal­mas”, de min­den­ké­pen ol­csóbb. Ah­hoz alap­ve­tő vál­to­zás­ra len­ne szük­ség a gon­dol­ko­dá­sunk­ban, hogy az anya­gi szem­pon­to­kon kí­vül az egész­ség is sze­rep­hez jus­son. Ám ha nö­vek­szik irán­ta az ér­dek­lő­dés, ak­kor a jö­vő­ben na­gyobb sze­rep­hez jut­hat, és ez­zel kör­nye­ze­tün­ket is job­ban meg­óv­hat­juk.

     

     

    Az agyag­ház épí­té­sé­nek hat lé­pé­se

    Sze­rez­zünk be in­for­má­ció­kat új­sá­gok­ból, köny­vek­ből, sze­mi­ná­riu­mo­król, sze­mé­lyes kap­cso­la­tok ré­vén.

     

    Ha tu­dunk, ve­gyünk részt olyan tan­fo­lya­mon, ahol meg­ta­nul­hat­juk a szak­mai fo­gá­so­kat.

     

    Be­szél­ges­sünk el sza­kem­be­rek­kel, néz­zük meg a ki­sze­melt épí­té­si tel­ket. Igye­kez­zünk tisz­tá­ba jön­ni az agyag­ból va­ló épít­ke­zés tech­ni­ká­já­val. Re­áli­san mér­jük fel sa­ját le­he­tő­sé­ge­in­ket.

     


    Egy télikert agyagból készült fala. Ezt az agyagcsövekből való építkezési módot  Minke professzor találta ki

     

    A ter­ve­ket az agyag­ból va­ló épít­ke­zés­ben jár­tas épí­tésszel ké­szít­tes­sük el. Tisz­táz­zuk, mi mennyi­ben tu­dunk részt vál­lal­ni a mun­ká­la­tok­ból.

     

    A költ­ség­ve­tést füg­get­len sza­kem­ber­rel né­zes­sük át.

     

    Sze­rez­zük be az épí­té­si en­ge­délyt, a sta­ti­kai és mun­ka­ter­vet.

    -emel-
    XII. évfolyam 4. szám

    Címkék: természetes építőanyagok

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.