Biológiai fogászat

A gócos fog egészségügyi kockázatai

A tünetek sokfélesége és a betegség jellege mindenkinél egyedi, hiszen nincs két egyforma szervezet


 

 

Minden holisztikus orientáltságú terapeuta találkozott már olyan esetekkel, amikor az általa alkalmazott terápia nem hatott. E jelenség hátterében különösen gyakran bújnak meg fogászati gócok. Ilyen esetekben csak a fogak, a fogászati anyagok és a szervezet egészének összefüggéseit jól ismerő fogorvos segíthet.

 

A fogászati gócok vagy „zavaró mezők” alapvetően két fő csoportra oszthatók, nevezetesen a gyulladásos-degeneratív (endogén) és a krónikus-toxikus (exogén) jellegűekre. Ezek jelentős terhelést rónak szervezetünk önszabályozó mechanizmusaira.

 

A krónikus-toxikus gócok általában a fogászati anyagokhoz köthetők. A holisztikus fogorvoslás figyelembe veszi a különféle fogászati alapanyagok és a szervezet egészének kölcsönhatásait. A fő probléma az, hogy nem létezik egy vagy néhány, jól definiálható tünet, amely az ilyen környezeti terhelésekhez köthető.

 

A legfontosabb fogászati anyagok, amelyek gócként viselkedhetnek a szervezetben, a műanyagok, a fémek, fluoridok és a gyökérkezelt fogak. Ezek a beteg egyéni alkatától függően okozhatnak allergiát, mérgezést, gyulladástvagy genetikai mutációt.

 

A gyulladásos-degeneratív folyamatok a szájüregben és az állkapocscsont területén általában krónikus jellegűek, amelyekre nem jellemzőek a gyulladás tipikus jelei, a melegség, a pirosság, a duzzanat és a fájdalom. Ezért a krónikus betegek esetében nem tűnik kézenfekvőnek a vizsgálatokat kiterjeszteni a szájüregre is. Testünk ezeket a krónikus gyulladásokat többnyire nem képes önerőből leküzdeni, így azok tartósan terhelik immunrendszerünket és anyagcserénket, egyre inkább rontva szervezetünk reagáló- és önszabályozó képességét. A folyamat végén beáll a „regulációsblokád”. Ilyenkor egyetlen újabb terhelés, például egy fertőzés, egy sérülés  vagy egy erősebb pszichés stresszhatás, pl. egy közeli hozzátartozó halála, a munkahely elvesztése, az önszabályozó funkciók, valamint az immunrendszer teljes összeomlásához vezethet.

 

Az egyre inkább romló önszabályozásra utaló tipikus tünetek közül is a leggyakoribbak a fertőzésekkel szembeni fogékonyság, a többféle anyaggal szemben fennálló allergiák, a depreszsziós hangulatzavar vagy a fokozott fáradékonyság. A sort általában valamilyen krónikus betegség zárja. Ha az ilyen problémákkal küzdő beteg orvoshoz fordul, az általában csak egyes tünetekre figyel, és azokra gyógyszert ír fel. A tünetek sokfélesége és a betegség jellege azonban mindenkinél egyedi, hiszen nincs két egyforma szervezet. Azonos kiváltó ok esetén az egyik embernél reumás panaszok uralják a képet, míg a másiknál valamilyen belső szerv (pl. a szív, a hasnyálmirigy stb.) betegszik meg, egy harmadik pedig inkább pszichés problémákkal reagál (pl. pánikrohamok, depresszió stb.).

 

Sajnos a hivatalos orvoslás ilyenkor csak az utolsó cseppet látja, amitől a pohár túlcsordult. A felírt gyógyszerek ugyan átmenetileg segítenek, de a következő stresszhelyzetben a pohár ismét túlcsordul, és előfordulhat, hogy ezúttal valamilyen újabb tünet jelentkezik.

 

Ezért minden krónikus betegségben szenvedőnek, akinél a látszólag adekvát orvosi, sőt a holisztikus jellegű természetgyógyászati kezelés is csődöt mondott, ajánlatos felkeresnie egy holisztikus fogorvoslással foglalkozó szakembert.

 

A fogideg lappangó gyulladására akkor kerül sor, ha a fogat valamely külső hatás károsította, és a szervezet képtelen önmagától helyrehozni a károsodást. A leggyakoribb kóroki tényezők ebben az esetben a következők:

 

• mély caries (fogszuvasodás) bakteriális vagy kémiai szövődményei,

• műanyagok, ragasztók, amalgám tömések,

• fogorvos okozta sérülések, ha az orvos túlcsiszolja a fogat (esetleg a művelet alatt nem kellő mértékben hűti a csiszolt területet) koronák vagy zománchéjak előkészítése során.

 

A károsodott fog a legtöbb esetben nem fáj, csak érzékenyen reagál külső ingerekre, például hidegre vagy rágáskor. Ezek a tünetek azonban egy idő múltán enyhülnek. Egyébiránt az érintett fog ugyanolyan kevéssé „feltűnő”, mint bármelyik egészséges fog. A fog vitalitásának tesztelésével sem jutunk előbbre, ugyanis a lappangó gyulladás állapotában lévő fog ugyanúgy reagál a tesztre, mint az egészséges fogak. A fogászati gócok fellelésében sokkal megbízhatóbbak az ún. bioenergetikai vizsgáló módszerek, például a Voll-féle elektroakupunktúra vagy a kineziológiai tesztek.

 

A halott gyökerű fogak irritálják immunrendszerünket

A modern fogorvoslás sok olyan fogat képes megtartani, amelyeket korábban kihúztak volna. A gyökércsatornák preparálása, megtisztítása és betömése lehetővé teszi a halott gyökerű fogak megtartását. Ezek azonban immunológiai szempontból komoly egészségügyi terhelést rónak szervezetünkre a maradéktalanul el nem távolítható szövetmaradványok, valamint a potenciálisan allergén gyökértömő anyagok révén. Előbbiekhez társulhat bakteriális terhelés, gyulladásos mediátorok termelődése és bioenergetikai terhelés.

 

Idegen anyagok okozta krónikus terhelések

A zavaró gócok következő csoportja a következők szerint foglalható össze:

• impaktált (az állkapocscsontban rekedt, tehát elő nem bújt) fogak,

• gyökérmaradványok,

• idegen testek (pl. implantátumok),

• granulómák (a gyökércsúcson kialakuló gyulladásos gócok),

• ciszták.

 

Ezek idegen testekként hatnak, amelyek folyamatosan terhelik az immunrendszert és a szervezet önszabályozó képességét. Első pillantásra furcsának tűnhet, hogy testazonos szövetek, például egy elő nem tört fog is immunológiai és regulatív terhelést jelenthet. Az impaktált fogak körül azonban gyakran cisztás jellegű elváltozások keletkeznek, aminek hatására a környező csontszövet begyullad és pusztulni kezd.

 

A fogínygyulladás gyakran örökletes betegség

A gyulladt fogíny (parodontitis  marginalis) is lehet góc. A fogíny gyulladása örökletes hajlamon alapul. Ilyenkor a szervezet nem képes a banális gyulladásokra adekvát módon reagálni, helyette a minimális ingerekre is rengeteg gyulladásos mediátort (gyulladáskeltő anyagot, pl. interleukineket, alfa-tumornekrózis faktort, gamma-interferont stb.) termel. Ezek nem csak a fogínyben, hanem a szervezetben bárhol képesek gyulladásokat provokálni (az ízületekben, belső szervekben), jelentősen növelve a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. A parodontitis gyakran jár együtt krónikus bakteriális gyulladással és a sav-bázis egyensúly megbomlásával, ami optimális miliőt teremt a kórokozó csírák szaporodásának. Az állandóan irritált immunrendszer vagy túl gyengén, vagy túl hevesen reagál a folyamatra. Ha túl gyenge a reakció, akkor az immunrendszer nem képes önállóan elbánni a mikroorganizmusokkal, így a betegség rohamosan terjed. Túlságosan heves immunológiai reakciók esetén az immunrendszer aktivitását tompítani, fékezni kell, nehogy a szervezet saját szöveteit támadja meg (autoimmun-betegség).

 

A parodontitis tehát genetikai hajlam talaján létrejövő krónikus gyulladás, amely manifesztálódásának modern életmódunk nagyon is kedvező körülményeket teremt.

 

Krónikus állkapocscsontgyulladás

Az állkapocscsont idült gyulladását az angol nyelvű szakirodalomban a NICO (Neuralgia Inducing, Cavitational Osteonecrosis) betűszóval rövidítik. A csont lokális bakteriális fertőzése okozza, és a csontszövet felpuhulásával, elhalásával jár. Ez a gyulladás sem hívja fel magára a figyelmet fájdalommal, duzzanattal. Tovább nehezíti az orvos feladatát, hogy a csontelváltozás a röntgenfelvételeken alig látható, sokkal inkább csak speciális ultrahangvizsgálattal vagy bioenergetikai tesztekkel lehet a nyomára bukkanni.

 

Az állkapocscsont állományának felpuhulása sajnos elsőrendű góctörténés, amely súlyos szövődmények forrása. Bakteriális és toxikus terhelést jelent a trigeminus idegre, és folyamatosan túlterheli testünk önszabályozó mechanizmusait. Ráadásul a gyulladás, ha nem kezelik, egyre nagyobb területre terjed át, egyre fokozódó mértékű terhelést róva az immunrendszerre. Az állkapocscsont krónikus gyulladása, noha „lappangó” jellegű, nem is sejtett méreteket ölthet, és gyakran sebészeti úton kell eltávolítani.

 

Az állkapcsi ízület: sokféle fájdalom forrása

Az egészséges emberben a testtengelyek szimmetrikusak. Ha azonban valamilyen trauma (közlekedési baleset, esés stb.) következtében a medence kimozdul normális, vízszintes helyzetéből, a vázizmokban távoli testrészekre is áttevődő feszültség keletkezik, amely kihat többek közt az állkapcsi ízületre is. Ez aztán sokféle fájdalom forrása lehet. Azonban a nem jól illeszkedő vagy nem jól méretezett fogpótlások, a foghíjak is előidézhetik az állkapcsi ízületen keresztül a medence ferde állását.

 

A zavaró mezőből csak a túlterhelés hatására lesz góc

A krónikus zavaró mezőkre a következők vonatkoznak:

• Minden krónikus gyulladás potenciális zavaró mezőként viselkedik.

• Minden zavaró mező gátolja szervezetünk önszabályozó és immunológiai mechanizmusait. A szervezet a zavaró mezőknek az önszabályozásra és a meridiánokra gyakorolt hatásait csak korlátozott mértékben képes kompenzálni.

 

Összeadódó terhelések

• fogászati anyagok: amalgám, műanyagok, fémek, fluoridok stb.

• külső stresszhatások: pl. klimatikus tényezők, elektroszmog, radioaktivitás,

• drogok: alkohol, nikotin, cukor, kávé, kábítószerek,

• pszichoszociális stressz,

• gyógyszerek,

• tápanyagokban szegény étrend,

• környezeti mérgek: vegyszerek, mosószerek, kozmetikumok stb.

• krónikus gyulladások.

 

A legfontosabb foggócok

Gyulladásos-degeneratív (endogén) gócok

• impaktált fogak

• krónikus fogideggyulladás (pulpitis)

• gyökérmaradványok,

• granulómák és ciszták,

• idegen testek,

• fogínygyulladás (parodontitis),

• az állkapocscsont krónikus gyulladása,

• állkapcsi ízület és rágóizmok,

• gyökérkezelt fogak,

• hegek.

 

Krónikus-toxikus (exogén) gócok

• fluoridok,

• műanyagok,

•  cementek,

• aldehidek,

• minden fém,

• gyökérkezelt fogak.

 

Senki sem tudja megbecsülni, vajon a potenciális zavaró mező
mikor alakul definitív zavaró mezővé, azaz gócxcá. Ez minden esetben
egyedi tényezőktől függ.
A fogászati zavaró mező csak akkor válik gócxcá, ha túlterheli az
egyén sajátos kompenzációs képességeit. Hogy ez megtörténik-e, és
ha igen, mikor és milyen gyorsan, mindig egyedi tényezők függvénye.
Ezek közül a főszerep az örökletes hajlamé (genetikai tényező).
Ehhez társulnak az apránként összeadódó terhelések, végül, de nem
utolsósorban megemlítendő a szervezet önszabályozó kapacitása is.

-dr.ki.-
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: fogínygyulladás, gócos fogak, parodontózis

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.