Biológiai fogászat

Arctáji fájdalmak II. - Elektromos terhelések

A szék mellett... Dr. Csiszár Róbert biológiai fogászati tanácsai

"A fogászati problémák végigkísérik életünket, és felmerülő kérdéseinkre sokszor nem kapunk választ."


 

Tisztelt Doktor Úr!

 

A legutóbbi arcüreggyulladás, arcfájdalmak témájú cikkre, szeretnék reagálni, ugyanis az elmúlt években mindkettőhöz "volt szerencsém". Chr. sinusitis max. és trigeminus neuralgia (arcüreggyulladás és idegfájdalom - a szerk.) volt a diagnózis és következményeképpen hosszan tartó antibiotikum-, majd szteroidkezelés és rengeteg fájdalomcsillapító tabletta. Ezalatt foggyökérkezelések, CT és MR vizsgálatok, valamint a különböző szakorvosok általi konzíliumok. Mindezek nem vezettek eredményre, a fájdalmaim állandósultak és rohamokban jelentkeztek. Majd egy év után a kezeim is el kezdtek remegni. Az előtörténethez hozzátartozik, hogy két évvel ezelőtt, a tüneteim azután kezdődtek, miután először alulra, majd a felső fogaimra kaptam teljes hidakat. A "fémíz" érzést azonnal éreztem, és a nyilalló fájdalmak 4-5 nap után jelentkeztek. Ezt a különböző vizsgálatok alkalmával mindig megemlítettem, de miután a hidakat megnézték, azokat megfelelőnek találták. 2 hónappal ezelőtt a neurológus a trigeminus idegműtétjét javasolta a fájdalom megszüntetésére. Gondolkodási időt kértem és elmentem egy "biofogorvoshoz", aki a felső fémhídnál 1200 millivoltot, az alsónál 1100 millivoltot mért, ez nem sokkal kevesebb, mint egy ceruzaelem feszültsége. Így meg lehetett állapítani az ún. galvánáramhatást. A hidakat 2 hét különbséggel leszedte, és fémmentes műanyagokat kaptam. Az első híd levétele után a tüneteim kb. 50%-kal csökkentek, és most már nincsenek fájdalmaim, csak a belső félelem dolgozik még, meg az érthetetlenség, hogy miért kellett erre a diagnózisra 2 évet várnom.

 

Üdvözlettel: Cs. Imréné, nyugdíjas tanár.

 

 

Tisztelt Tanárnő!

 

Levelét bővebben idéztem, mert sok szempontból tanulságos. Az Ön esetében nem az amalgám, mint fogászati fémtömőanyag, oldódásával és egyéb negatív hatásaival találkozunk, hanem a fémvázas koronák, hidak elektromos hatásaival. A következőket ki kell emelnem: a szájba bekerülő fémek, legyenek akár fémtömések, akár fémvázas koronák, hidak vagy fémvázas kivehető fogpótlások, elektromos tulajdonsággal rendelkeznek, vagyis bennük feszültség, áramerősség indukálódik. Ez a feszültség, áramerősség egyszerű eszközökkel mérhető a milivoltos (mV), mikroamperes (mikroA) mérési tartományban. Ez különböző direkt és indirekt zavarok forrása lehet. Az így kialakuló zavarokat elektromos terhelésnek nevezzük.

 

 

Az elektromos terhelés okai

- A különböző "fémkombinációk" jelenléte a szájüregben, pl. az amalgámtöméssel együtt jelenlévő aranytömés vagy aranykorona, egyéb fémpótlások, fémvázas protézis stb. tovább fokozza az elektromos terhelést.

 

- Különböző időpontokban készített amalgámtömések, a természetes korrózió, kopás, elhasználódás miatt, különböző fémként viselkednek és így különböző értékű feszültséget, áramerősséget gerjesztenek.

 

- A közel egy időben, de nem egy típusú amalgámtöméseknél is fokozott terhelés mérhető, az alap elektromos terhelésen felül.

 

- A különböző, nem szerencsés elhelyezkedésű fogpótlás-kombinációk tovább rontják az állapotot (pl. alsó fémlemezalapú fogpótlás és felső arany- vagy amalgámtömések, vagy az egyik oldalon amalgámtömések, a másik oldalon fémhíd stb.)

 

- Az elektromos terhelés a fémalapú fogászati pótlások természetes velejárója, ennek mértéke viszont egyénenként különböző lehet.

 

- Az elektromos terhelés általában 50-60 mV-, illetve 2-3 mikroA alatt nem szokott problémákat okozni, de ezen értékek felett kétirányú direkt hatással számolhatunk; egyrészt az arctáji idegekre kifejtett állandó ingerstimuláció miatti idegi, neurológiai hatásokkal, másrészt az akupunktúrás csatornák energia áramlására kifejtett hatásokkal.

 

 

- Általánosságban kijelenthető, hogy 500mV-, ill. 6-7 mikroA felett mindkét rendszer (az idegi és az akupunktúrás) tartósan károsodhat.

 

- A kialakuló szájüregi áramot nevezzük galvánáramnak, a klasszikus iskolai kísérlet szinte mindenki számára ismert; ha egy sóoldattal teli tartályba két különböző fémet helyezünk, akkor közöttük feszültség-, áramerősség-különbség keletkezik. A szájüregben ugyanez történik, csak a sóoldatot a nyál, az elektródákat pedig a különböző koronák, tömések, fémvázak helyettesítik.

 

- Sok esetben nemcsak két különböző fémet, hanem sokkal többet találunk egyazon szájban, így a keletkező, kisülő elektromos áram számos különböző feszültség-, áramerősség-értéket mutathat.

 

- A betegeknél meglévő amalgámtömések, egyéb fémtömések (pl. ún. inlék - inlay-k), koronák, hidak és egyéb fémpótlások mind-mind különböznek egymástól az ötvözetek fémtartalmában és azok különböző koncentrációiban. Ezen az alapon elektromos áramkör jön létre a szájüregben, ahol a nyál az elektrolit folyadék.

 

- A különböző fémek jelenléte esetén a szájüregben keletkező elektromos áram képződésének tényét a fizikai mérőműszerek objektívan kimutatják.

 

- Az elektromos áram nagyságát a fémek összetételén kívül befolyásolja a szájüreg pH-értéke, a táplálkozás savas-lúgos jellege, a szájápolás, a nyál mennyisége, a foglepedék, a fogkrémek fluortartalma.

 

Az elektromos terhelés következményei

- Az elektromos terhelés következtében, direkt elektromos ingerléses és elektrolitikus alapon, elektrokémiai és allergiás folyamatok alakulhatnak ki.

 

- A károsító hatás egyénenként változó, de mindenképpen krónikusnak kell tekinteni, és sok esetben a kommulatív (a hatások összeadódásából eredő) komponens igen fontos.

 

- Először csak funkcionális zavarok, például helyi vagy kisugárzó fájdalmak, majd szervi elváltozások jöhetnek létre. Utóbbiak az akupunktúrás csatornák távolhatásainak következtében.

 

- A fájdalmak az arc területén lefutó idegek mentén jelentkezhetnek, az enyhe bizsergéstől a nyilalló-, villámütésszerű idegfájdalmakig. A hosszan tartó idegingerlés központi idegrendszeri tüneteket is okozhat, pl. depresszió.

 

- Változik a nyál minősége, a nyál összetétele, a nyálmirigyekre gyakorolt direkt és indirekt elektromos hatás miatt, és ez krónikusan zavarhatja az emésztés normális folyamatát, megjelenhet a gyomorsav-túltermelés.

 

- Megjelenik a "fémízérzés", melyet a nyálban oldott fémionok okoznak.

 

- A szájüregi áram a szövet nedveket is elektrolitként használja, így az amalgám és egyéb fémek ionizációja felgyorsul.

 

 

- Az ionvándorlás nemcsak a szájüreg, a nyál felé irányul, hanem a fogszövetek, az állcsontok felé is, nagyon gyakori jelenség például, ha a tömés alatt nincs szigetelő úgy nevezett "cementalap", vagy ha a koronák alól kioldódik a ragasztóanyag; a szöveteken keresztül folyó áramerősség nagysága meghaladhatja a szájüregben mértét.

 

- A szájüregi áram ionáramlás következtében jön létre; 10 mikroamper erősségű áram esetén 6,28x1013-on számú ion vándorol 1 sec alatt a nyálba, illetve a fogat körülvevő szövetekbe.

 

- A szájüregi áram helyi hatása lehet egyes fogak krónikus fájdalma, ínygyulladása, a szájüreg pH-eltolódása savas irányba, és az egész ínyre jellemző krónikus ínygyulladás, ínysorvadás.

 

- A létrejövő károsodások távolhatásként elsődlegesen a gyomor-lép/tüdő-vastagbél működési körök által uralt emésztőrendszert érintik. Ezek emésztési problémák, haspuffadás, székletzavarok, gyomor-, vastagbélfájdalmak, -görcsök képében jelentkezhetnek.

 

- A kialakuló funkciókárosodások már korai stádiumban mérhetők megelőzésképpen, az ún. Voll-féle készülékekkel.

 

Fémallergiák

A fémek elektromos terhelése, a fémallergia és az amalgámtömésekből eredő higanymérgezés fogalmait nem szabad összekeverni. A krónikus amalgám/higany terhelés minden mértékben káros és csak az egyén immunrendszerének állapotán, erősségén múlik, hogy mikor okoz effektív tüneteket. De ugyanakkor az amalgámtömések is elektromos aktivitást mutatnak és minél magasabb feszültséget, áramerősséget adnak le, annál több ionizált higany kerül a szervezetbe. Ezért célszerű az amalgámtömések cseréjénél az elektromos aktivitásukat egyenként megmérni, és a legmagasabb értéket mutatókat legelőször eltávolítani.

 

A fémallergia a fogászati ötvözeteknél jelentkezik. Minden, a fogorvoslásban alkalmazott fém több fémből álló ötvözet. Még az aranykoronák, tömések is számtalan ötvöző komponenst tartalmazhatnak, például: platina, palládium, ezüst, réz, ón, cink, nikkel, króm, iridium, vas, stb. Így a nagyon gyakori nikkel-, króm-, palládiumallergiát nem lehet kizárni, ha a betegnek "csak" aranyból készült fogpótlásai vannak. Ugyanakkor a magas elektromos értékek a fémallergiás folyamatokat is súlyosbítják.

 

Visszatérve a levelének miértjeire. A fogászatban alkalmazott fémötvözetek száma - egy felmérés szerint - világviszonylatban meghaladja az 1000-et. Ezeket elsősorban a fizikai jellemzőik alapján kísérletezték ki és csak az utóbbi évek kutatásai alapján fordult a gyártók figyelme az ún. "biofém" kategória felé. Ez általában nikkel-, króm-, palládiummentes különböző ötvözeteket jelent, de ez csak a kimutatott allergiás terhelésekre jelent megoldást. Az adott fém szájüregben várható "viselkedésének" mérése egyrészt a fogakra ragasztott fémminták segítségével történhet, másrészt előzetes bioelektromos anyagteszteléssel. Ezek a módszerek sok későbbi kellemetlenségtől kímélhetik meg a pácienst és a fogorvost egyaránt.

 

Dr. Csiszár Róbert fogszakorvos, a komplementer/biológiai fogorvoslás honoriscausa tanára, vizsgáztatója. A kérdések feltehetők levélben a szerkesztőség címén, és az interneten a www.biodent.hu/Tanácsadás rovatban.

Dr. Csiszár Róbert
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: biológiai fogászat, méregtelenítés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.