Biológiai fogászat

Fogaink és az egészség

Megdöbbentő összefüggések

Az, hogy a fej tájékán jelentkező fájdalmak összefüggésben állnak egy beteg foggal, még érthető - de mi a helyzet a térd, a hát, a gyomor vagy a belek panaszaival, a szívritmuszavarokkal vagy a depresszióval? Az állandóan új és új megállapításokat hordozó holisztikus fogászat szerint ezekben az esetekben is elképzelhető, hogy a szájüregben kell keresni a kiváltó okot.


A holisztikus fogászat szerint a krónikus bajok mintegy felében a rossz fogak, ill. az állkapocscsont betegsége áll

 

Wesley Shankland, az Ohiói Állami Egyetem fogorvosi karának profeszszora, számos publikációinak egyikében egy nő betegének esetéről számol be, akit évekig alsó fogsori fájdalmak kínoztak, miután a két leghátsó őrlőfogát először betömték, majd később kihúzták. A szerencsétlen beteg 8 fogorvossal konzultált - írja Shankland. Egy fogorvossal, két szájsebésszel, egy foggyökér-specialistával, egy fogíny-specialistával, két orrfül- gégésszel és egy általános orvossal - azonban egyikük sem talált rendelleneset, és végül azt ajánlották neki, forduljon pszichológushoz.

 

Amikor a hölgy dr. Shanklandhez fordult, már bal lábát és bal sarkát is fájlalta. A vizsgálat az állkapocscsont krónikus gyulladását mutatta ki. A gyulladás megszüntetését követően a lábfájdalmak egy csapásra megszűntek.

 

Dr. Johann Lechner müncheni fogorvost egy páciens csúnya, erősen viszkető bőrkiütésekkel és a lábfej erős ödémásodásával kereste fel. A fogászati kezelést követően 80%-os javulás állt be állapotában. Dr. Lechner egy gyökérkezelt, tehát halott fogat és a páciens szájában található aranytömést távolított el.

 

A fogazat megfelelő szanálásával megszüntethetők a kórokozó gócok és zavaró mezők

 

A Nemzetközi Holisztikus Fogászati Társaság célkitűzése, hogy megvalósítsa az integratív, holisztikus szemléletű gyógyászatot, amely az emberi szervezetet nem darabolja fel, hanem egységes egésznek tekinti. A társaság internetes honlapján ez olvasható: "A holisztikus fogorvoslás azon a felismerésen alapszik, hogy sok akut krónikus betegség eredete a szájüregben található. A fogak és az állkapocscsontok betegségei súlyos, az egész testre kiható következményekkel járnak."

 

A holisztikus orvoslás szerint az adott zavar oka gyakran a test más pontján keresendő, mint ahol a panasz jelentkezik. A kiváltó ok jellemzésére általában a zavaró mező kifejezést alkalmazzák. Ez lehet halott (idegkezelt) vagy gyökértömött fog, esetleg az állkapocscsont gyulladása, amit baktériumok okoznak, amelyek anyagcseretermékei toxikusak. Zavaró mezőkként működhetnek fogászati fémek, pl. amalgám, arany, palládium vagy titán, vagy fogpótlások, protézisek, esetleg fogszabályzók, és végül, de nem utolsósorban a fogsor fejlődési rendellenességei, amelyek a feji és nyaki izmok húzódását, merevségét okozzák, hátfájásokat okozhatnak. A holisztikus szemlélettel az orvoslásban sok költséget lehetne megtakarítani és felesleges szenvedéstől lehetne megóvni a betegeket.

 

Hogyan lehet megtalálni a fogászati zavaró mezőket?

Voll-féle elektroakupunktúra

Az 1950-es években a német dr. Reinhold Voll német orvos és villamosmérnök kifejlesztett egy módszert és a hozzá való műszert, az akupunktúrás pontok elektromos ellenállásának mérésére. Ezek a pontok elektromosan másképp viselkednek, mint a semleges bőrterületek. A Voll-féle módszerrel számos, a szervezetben zajló apró és komoly működési zavart lehet diagnosztizálni, sőt azt is lehet tesztelni, hogy egy adott gyógyszer pozitívan vagy negatívan hat a kórfolyamatra.

 

 

A Voll-féle elektroakupunktúra segítségével az egész testben felkutathatók a zavaró mezők

 

Az ilyen jellegű tesztekhez a vizsgált gyógyszert, ami lehet hagyományos orvosság vagy homeopátiás gyógyszer, az elektromos mérőkörbe iktatják. Voll dr. Fritz Kramer német fogorvossal együtt kidolgozott egy táblázatot a fogak és az egyes akupunktúrás meridiánok közötti összefüggésekről. A meridiánok nem csak a testfelszínen vannak jelen, hanem testünk belsejében kapcsolatot tartanak fenn, ill. kapcsolatot biztosítanak a szervekkel és a szervek között is. A metszőfogak pl. a húgyhólyag és a vesemeridiánokhoz, a szemfogak az epehólyag- és a májmeridiánokhoz, a bölcsességfogak pedig a szív- és vékonybél-meridiánpárhoz kapcsolódnak. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az elektromos mérésekkel könnyedén lokalizálhatók a fogászati gócok és zavaró mezők.

 

Energetikai végpontanalízis

A zavaró mezők fellelésének másik lehetséges módja az ún. „energetikai végpontanalízis” (ETD), amely Peter Mandel német természetgyógyász nevéhez fűződik, aki a 70-es években fejlesztette ki módszerét. Ő Szemjon Kirlian örmény kutató munkásságára alapozott. Kirlián magas frekvenciájú elektromos mezőbe helyezve fényképet készített emberek ujjairól. A meridiánok végpontjainál, a Kirlián-féle fotókon jellegzetes sugárirányú jelenségek, ún. "lumineszcenciák" voltak láthatók. Ezek mérete, alakja bizonyos zavarokra, betegségekre utal. E képek segítségével jól azonosíthatók a fogászati gócok is, pl. pontszerű kisugárzások (lumineszcenciák) formájában. Egy hölgy esetében, aki gyomortáji nyomásra, emlőfeszülésre, a gerincoszlop alsó részének fájdalmára és migrénre panaszkodott, az 5. és 6. fognál jelzett zavart a kép. A Voll–Kramer-féle rendszer szerint ezek a fogak a tüdővel, a gyomorral, a vastagbéllel és a hasnyálmiriggyel tartanak fenn funkcionális kapcsolatot. Ezeket a fogakat a további kezelések előtt kihúzták, mert az alapos fogászati kivizsgálás a jelzett fogak gyökerénél valóban gyulladást állapított meg.

 

Szájakupunktúra a fogászati zavaró mezők ellen

Voll és Kramer felfedezését igazolta az 1970- es években a müncheni fog- és orr-fül-gégész orvos, dr. Jochen Gleditsch "szájakupunktúrás" rendszere. A Großhaderni Klinika fájdalomcentrumában folytatott orvosi tevékenysége során a szájüregben akupunktúrás pontokat fedezett fel, amelyek megfeleltek a Voll-féle rendszer fog-szerv kapcsolatainak. Mivel a szájüregben nem alkalmazhatók a hagyományos akupunktúrás tűk, Gleditsch kifejlesztett egy speciális, injekciós akupunktúrás technikát, amelynek lényege, hogy kis dózisban helyi érzéstelenítőt fecskendez a megfelelő pontokba.

 

Az állkapocscsont gyulladása a röntgenképen gyakran nem észlelhető. A  Cavitat Scan módszerével azonban igen. Ez az eljárás az állkapocscsontot  (egyébként ugyanazt, amelyről a röntgenfelvétel készült) több részletben ábrázolja: A kialakult üregeket pirossal, a feloldódófélben lévő csontot sárga, az egészséges csontállományt zöld színnel jelzi

 

E módszerrel jó eredményeket ért el, főként a melléküreg-, mandula- és fülgyulladások, valamint idegfájdalmak kezelésében. Páciensei szinte minden esetben arról számoltak be, hogy fő panaszuk mellett még más, távoli panaszaik is megszűntek vagy javultak, pl. székrekedés, gyomornyálkahártya-gyulladás, ízületi panaszok (térd, csípő, váll). Mivel a terápia nem e "mellékes" panaszok kezelésére irányult, és a páciens sem várta azok javulását a szájüregi akupunktúrától, joggal leszögezhető, hogy nem placébóhatásról van szó. Sokkal inkább arról van szó, hogy a meridiánokon keresztül valóban kapcsolat áll fenn az egyes fogak és távoli szervek, testrészek között.

 

A halott fogak mérgezőek

A halott, gyökértömött fogak gyakori kiváltói különféle panaszoknak, mivel e fogak gyökerein előszeretettel telepszenek meg baktériumok, amelyek mérgező anyagokat, pl. hidrogénszulfidot vagy merkaptánt termelnek. Dr. Thomas Rau, a svájci Paracelsus Klinika vezető főorvosa arról számolt be, hogy a szklerózis multiplexben (SM) szenvedő betegek gerincvelőjéből ugyanazokat a toxinokat mutatták ki, mint e betegek elhalt, gyökértömött fogainak gyökeréből. Rau és csoportja mérgező zavaró mezőknek, gócoknak nagy jelentőséget tulajdonít. Már az 1920-as években Weston Andrew Price, amerikai fogorvos és táplálkozáskutató felismerte, hogy a gyökértömött fogakból bakteriális fertőzések indulhatnak ki. Felfedezését 1923-ban két kötetben publikálta, ezek az írások azonban hosszú időre feledésbe merültek. Csak néhány éve bízta meg dr. Georg Meinig fogorvost egy amerikai alapítvány az elfeledett írások újra szerkesztésével és kiadásával. Meinig, az amerikai Root Canal Association (gyökértömésre specializálódott fogorvosok szakmai szervezete) alapító tagja a következőket írja: „Miután a könyveket elolvastam, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy dr. Price nagyon alapos, részletes munkát végzett. Kutatási eredményeinek magja a következő: a gyökértömött fogak mindig fertőzöttek maradnak, bármennyire jól is néznek ki külsőleg, és nem okoznak panaszt a betegnek.” Meinig elfogadta Price eredményeit, és ma sok helyen előadásokat tart a gyökértömött fogak veszélyeiről.

 

Néma gócok az állkapocscsontban

A szájüregi zavaró mezők további fontos forrása az állkapocscsont gyulladása, orvosi nyelven krónikus mandibuláris (alsó állkapcsi) vagy maxilláris (felső állkapcsi) osztitisz, angol nyelvterületen pedig Neuralgia Inducing Cavitational Osteonecrosis (NICO). Az elnevezés dr. Jerry Bouqot-tól, a Nyugat-virginai Egyetem fogorvosi tanszékének professzorától származik, aki e betegség diagnózisára és kezelésére specializálódott.

 

 

A krónikus nátha is kapcsolatban állhat az amalgámmal. A terhes nőknél már nem ajánlják az amalgámtöméseket

 

Dr. Green Vardiman Black, a modern fogászat egyik atyja az állkapocscsont gyulladását már 1915-ben olyan krónikus gyulladásként ismerteti, amelynek során csontsejtek pusztulnak el, a csontban szövetpusztulás következtében üregek (kavitások) keletkeznek. Ezek önmagukban sokszor nem okoznak panaszt, de nagyon sok távoli betegséget idézhetnek elő, reumát, szívpanaszokat, idegfájdalmakat, ízületi és hátfájdalmakat, krónikus fáradtságot, fülzúgást és szédülést, látászavarokat és talán emlőrákot is. Mindenesetre dr. Josef Issels onkológus egyszer ezt írta le: "Ha az emlőrákban szenvedő nők Cavitat Scan felvételeit megnézzük, kivétel nélkül minden betegnél találtunk állkapocscsont- gyulladást az érintett akupunktúrás csatornához tartozó területen."

 

A Cavitat egy számítógéppel összekötött ultrahangos diagnosztikai rendszer. Képes olyan állkapocscsont-gyulladásokat kimutatni, amelyek a röntgenfelvételeken nem látszanak. Az egészséges csontban az ultrahang gyorsabban, könnyebben terjed, ez a számítógép képernyőjén zöld színnel látszik. A csontpusztulás által érintett üreges területeken az ultrahang lassabban fut végig, ezek piros színnel jelennek meg, a már megtámadott, de még nem üreges csontot a rendszer narancs- vagy sárga színnel jelzi. A diagnózis pontosságát alátámasztandó érdemes elvégezni a Voll-féle elektroakupunktúrás, illetve a végpont-analízises vizsgálatot is.

 

Egyes helyeken alkalmazzák a Topas-tesztet is, ami a baktériumok által termelt toxinokat vegyi úton mutatja ki. Ezt a vizsgálati módszert prof. dr. Boyd Haley, a Kentucky Egyetem vegyészeti karának professzora fejlesztette ki. Ehhez a motivációt saját lánya betegsége adta, aki számos eredménytelenül záródó orvosi vizsgálat után csak akkor nyerte vissza egészségét, amikor egy holisztikus szemléletű fogorvos eltávolította a fogaiból az összes amalgámot és kihúzta az összes halott, gyökérkezelt fogát. Haley professzor erre megvizsgálta a baktériumtoxinok és az amalgám hatását, aminek hatására elkötelezett ellenzője lett a higanytartalmú fogtöméseknek.

 

A világszerte zajló amalgámvita

Az amalgám 50%-ban folyékony higanyból áll, amit porított ezüsttel, rézzel és ónnal kevernek össze. Először 1820 körül alkalmazták francia fogorvosok a szuvas fogak betömésére. A módszer nagyon hamar elterjedt, hiszen az amalgám olcsó, tartós és könnyen előállítható anyag - igaz, kezdettől fogva heves viták zajlottak róla. Ugyanis fő alkotóeleme a higany, a legmérgezőbb, nem radioaktív anyag.

 

 

Az amalgám 50%-ban erősen mérgező higanyból készül. A berlini Wilmos Császár Intézetben már 1920-ban folytattak kísérleteket amalgámmal

 

Az USA-ban 1833-ban valóságos amalgámháború tört ki, aminek eredményeképp ezt a tömőanyagot egy időre betiltották. Az első amerikai fogorvosi társaság, (American Society of Dental Surgeons - ASDS), tagjainak megtiltotta az amalgám használatát. Utódszervezetük, az American Dental Association (ADA) ma arra az álláspontra helyezkedik, hogy az amalgám biztonságos.

 

Németországban az 1920- as években szakmai körökben heves vita bontakozott ki az amalgám lehetséges veszélyeiről. Ezt dr. Alfred Stocknak, a berlini Kaiser Wilhelm Intézet vegyészprofesszorának és vezetőjének cikke váltotta ki. Ő kutatómunkája kapcsán krónikus higanymérgezést szenvedett, ami súlyos egészségkárosodást okozott: állandóan eldugult az orra, csökkent a hallása és ízérzékelése, szemei és szájnyálkahártyája állandóan gyulladtak voltak. Ezenkívül gyomor-bél rendszeri bántalmai voltak, a legkülönbözőbb testrészei fájtak, szellemi tompaság, fáradtság, kedvetlenség, fokozott alvásigény társult a kórképhez.

 

Orvosainak minden igyekezetük ellenére nem sikerült meggyógyítani őt, csak Louis Lewin toxikológus vizsgálata derített fényt a betegség okára. Lewin felhívta Stock figyelmét a szájában található számos amalgámtömésre, és megkérte, hogy ezeket távolíttassa el. Stock ekkor figyelt fel az amalgám jelentette veszélyre, és számos kísérletet végzett, amelyekben kimutatta, hogy a higany az amalgámtömésből normális testhőmérsékleten is párologni kezd.

 

1926-ban publikált egy szakcikket "A higanygőz mérgező voltáról", amelyben ama kijelentése, miszerint "az amalgámok fogászati tömőanyagként történt könnyelmű bevezetése emberiség elleni bűntény volt", igen heves vitát váltott ki. "A fogászatnak mindenütt le kellene mondania az amalgámról mint tömőanyagról. Számomra minden kétséget kizáróan kiderült, hogy számos tünet, mint pl. a rossz hangulat, az ingerültség, a fejfájás, szédülés, memóriazavarok, szájüregi gyulladások, hasmenés, étvágytalanság és idült nátha hátterében olykor az amalgámtömésekből kis mennyiségben, de folyamatosan kiszivárgó higany áll. Az orvosoknak e tényeket komolyabban figyelembe kellene venniük" - írja a továbbiakban.

 

Az amalgám kivezetésében bevált a medvehagyma és a chlorella alga

 

Ezt követően az amalgám szószólói és ellenzői heves szócsatákba bonyolódtak, aminek eredményeképp új irányelveket dolgoztak ki az amalgámokkal kapcsolatban, javítottak az ötvözet összetételén, és betiltották a rézport tartalmazó amalgám használatát, mivel ebből különösen sok higany szivárgott ki. Végül abban is megegyezésre jutottak, hogy noha az amalgámból valóban oldódik ki egy kevés higany, mennyisége azonban annyira minimális, hogy nem jelent veszélyt az egészségre.

 

Ezután az amalgámkérdés hosszú időre nyugvópontra jutott. A vita csak az 1980-as években újult ki. A holisztikus szemléletnek és a természetes gyógymódok iránti egyre növekvő érdeklődésnek ebben bizonyára komoly szerepe volt. Ehhez társult a tény, hogy az elvégzett kísérletek szignifikáns összefüggést mutattak ki az amalgámtömések száma és a higanyterhelés között.

 

A higany által leginkább veszélyeztetett szervekben, a vesében és az agyban, a boncolások igen aggasztó eredményt mutattak, az amalgámtömést kapott és a nem tömött fogú emberek között 20-szoros különbséget lehetett kimutatni.

 

Az amalgám propagálói végül elismerték, hogy az amalgámot viselők vérében és vizeletében jóval magasabb a higany koncentrációja, mint azoknál, akikek fogában nem volt amalgámtömés. Ahhoz azonban továbbra is ragaszkodtak, hogy ezzel kapcsolatos egészségkárosodást nem lehet kimutatni. 

 

Azonban a kutatások aggasztóbb eredményekkel szolgáltak. A kísérletek szerint a tömésekből származó higany más anyagokkal reakcióba lépve veszélyesebb és mérgezőbb vegyületeket képes alkotni. Birkákon és emberszabású majmokon (ezek génjei és a testüket alkotó fehérjék 99%-ban megegyeznek az emberéivel) végzett kísérletekben a kísérleti állatok radioaktív amalgámtöméseket kaptak a fogukba. A higany csakhamar kimutatható volt az állatok agyában, veséjében, gerincvelőjében és hormontermelő mirigyeiben. Az amalgámpárti tábor szerint azonban továbbra sem bizonyítható, hogy mindez károsítaná egészségünket.

 

A kerámiából készült foganyagok mai tudásunk szerint a legkevésbé problémástömőanyagok. Ezt érdemes tudni, ha kezelésre kerül sor

 

Az amalgámot ellenzők tovább folytatták kísérleteiket. Boyd Haley biokémikus patkányokat kis koncentrációjú higanygőznek tett ki. Agyukban az Alzheimer-kórra jellemző degeneratív elváltozásokat mutatott ki.

 

Prof. Fritz Lorscheider, a Calgary Egyetem (Kanada) tanára idegsejteket erősen hígított higanyoldatban tárolt. Az oldat koncentrációja megegyezett az emberi agyvelőben talált  koncentrációval. Az idegsejtek növekedése megállt, és a sejtek degenerálódtak.

 

A fogorvosi praxisokban keletkező amalgámhulladék veszélyes hulladéknak minősül és ennek megfelelően kell kezelni. Érdekes: egyre több helyen olvashatjuk, hogy az energiatakarékos izzókat ne dobjuk a háztartási hulladékok közé, hanem erre specializált gyűjtőhelyeken adjuk le azokat. Ezek az izzók parányi mennyiségben tartalmaznak higanyt. És mindeme óvintézkedések azért szükségesek, hogy ez a parányi mennyiség se szennyezze a környezetet. Ha az amalgám veszélyes hulladék, akkor mit keres az emberek szájában? Norvégiában 2008 eleje óta betiltották az amalgámot. Svédországban a „Keml” környezetvédelmi hivatal környezetvédelmi és egészségügyi okokból javasolta az amalgám betiltását.

 

Káros fogtömések – bízzuk szakemberre

Az olyan erős méregnek, mint a higany, semmi keresnivalója a szánkban. Ha van ilyen tömésünk, mielőbb célszerű eltávolíttatni. Ennek természetesen kellő körültekintéssel és óvintézkedések betartása mellett kell megtörténnie. Fontos, hogy ezt követően nehézfém- kivezetést végezzenek.

 

Az amalgámról folytatott heves vita gyakran elfeledteti, hogy más fogászati anyagok sem tekinthetők ártalmatlannak. Főként az olyan fémötvözetekről van szó, amelyeket implantátumok, koronák, hidak vagy betéttömések (inlay) készítéséhez használnak. Ezek tartalmazhatnak aranyat, ezüstöt, palládiumot, nikkelt, titánt, indiumot, galliumot, platinát, kobaltot - a szájüregbena legkülönbözőbb fémek találkozhatnak egymással. A rágáskor zajló kopás során ezek a nyálba kerülnek, ezért folyamatosan fémionok kerülnek a szervezetbe. Ezek főként ötvözetek formájában okozhatnak különféle problémákat, pl. bizonyos enzimeket blokkolhatnak vagy allergiákat válthatnak ki.

 

 

Ha a fogsorba többféle fémet építettek be, azok között gyenge elektromos áram keletkezik. Az olcsóbb aranytömések is tartalmazhatnak más fémeket, pl. palládiumot

 

Prof. dr. Werner Becker, a német Holisztikus Fogászati Társaság elnöke szerint: "A fogászati anyagok 80-90%-át azonnal be kellene tiltani, ha az érvényes gyógyszertörvény irányelveit be akarnánk tartani." Azonban a fogászati anyagok nem gyógyszerek, hanem gyógyászati eszközök, és ezekre más irányelvek vonatkoznak.

 

A szájban elektromos folyamatok is lejátszódhatnak, és sokan, anélkül, hogy tudnák, kis elektromos elemet viselnek a szájukban. Elegendő, ha két különféle fém elektromosan vezetőképes folyadékba - pl. nyálba - merül, és máris áram folyik egyik fém irányából a másikhoz. Ennek az áramnak a feszültsége jóval meghaladhatja a test bioelektromos áramainak erejét. Az elektromosságra érzékeny embereknél mindez fejfájást, izomfájdalmakat, a koncentráció zavarait, fáradtságot vagy pszichés zavarokat okozhat.

 

Az ilyen jelenségek megítélését megnehezíti, hogy minden ember másképp reagál. Ami az egyiknek nem okoz problémát, a másiknál már komoly tüneteket válthat ki. Ebben döntő szerepet játszik az öröklött alkat, a genetika, de a táplálkozás, az életvitel és a pszichés és lelkiállapotunk is. A hatásokat nem lehet általánosítani, ezért teljesen felesleges "határértékekre" hivatkozni. Minden egyes embernél egyénre szabottan kell vizsgálni, hogy egy adott anyag vagy eljárás milyen mértékben káros. Megfelelő tesztek léteznek már.

 

Milyen fogászati anyagot tolerál szervezetünk?

A fogászati anyagok tolerálhatóságát biokémiai szinten vizsgálhatjuk, az ún. limfocita-transzformációs teszttel (LTT). A páciens véréből izolált limfocitákat (fehérvérsejtek, amelyek fontos szerepet játszanak immunrendszerünk működésében) az adott fémmel (vagy egyéb vizsgált anyaggal) több napra összehozzák. A limfociták reakcióiból felismerhető, hogy az adott anyagot tolerálja-e szervezetünk, vagy sem.

 

Az energetikai végpontanalízis során a páciens ujjainak végét nagy frekvenciájú elektromos térbe helyezik és lefényképezik. Az akupunktúrás meridiánok végpontjainál jellegzetes kisugárzások, ún. lumineszcenciák láthatók. Ezek alakja, mérete stb. alapján következtethetünk a zavaró mezőkre (felső kép). A fogászati zavaró mezők pl. pontszerű lumineszcenciák formájában mutatkoznak meg (alsó kép). Itt a 4., 5. és a 6. fog érintett

 

Bioenergetikai szinten a már említett Voll-féle elektroakupunktúrás méréssel vagy a kineziológia módszerével vizsgálhatók a kérdéses anyagok. Egyébként az általánosan problémamentesnek vélt arany is válthat ki panaszokat, ha a páciens erre a nemesfémre érzékeny.

 

Valóban, az tűnik a legegyszerűbbnek, ha a fogászatban egyáltalán nem alkalmaznánk fémeket, helyettük teljesen kerámia alapanyagú fogműveket használnánk. Ezek nem mérgezőek és nem keltenek káros elektromos feszültségeket. Jelenleg a kerámia a legjobban tolerált és leginkább ajánlható anyag a fogászatban. Megjegyzendő, hogy ugyanakkor sokkal drágább, mint bármely más anyag, és általában nem térítik a betegbiztosítók. Itt még sok dolgon lehetne javítani, ugyanis, ha az egészségügy nem a megfelelő helyen takarékoskodik, nem kevesebb, hanem több költséggel kell szembenéznie. 

V. T.
XIV. évfolyam 9. szám

Címkék: amalgám, fogászat, holisztikus fogászat

Aktuális lapszámunk:
2017. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.