Biológiai fogászat

Koronák, implantátumok veszélyei

Minden, a fogak környékén fellépő zavaró tényező zavart okozhat a test távoli részeiben is. Ez nem csak a gyökerek vagy a fogágy krónikus gyulladásaira vonatkozik, hanem a tömések, koronák és implantátumok anyagaira is. A fogászat új ága ez utóbbi terén szeretne megoldást nyújtani. Művelői tisztában vannak vele, hogyan lehet tesztelni az egyéni érzékenységet a különféle anyagokra, miként lehet megtalálni mindenkinek a megfelelő anyagot a beépítendő fogműhöz.


 

Amalgám – régóta fennálló probléma

A fő gondot a fogászatban alkalmazott fémek jelentik, melyek közül vitathatatlanul első helyen áll az amalgám. Ezt a fémötvözetet először 1820-ban francia fogorvosok használták szuvas fogak tömésére. A módszer csakhamar széles körben elterjedt: az amalgám ugyanis olcsó, tartós és könnyű vele dolgozni. Igaz, kezdettől fogva kritikusan viszonyultak hozzá. Az amalgám 50 százalékban folyékony higanyból áll, amelyhez porított ezüstöt, rezet és ónt kevernek. A higany pedig a legmérgezőbb nem radioaktív anyag, amelyet ismerünk.

 

Németországban már az 1920-as években heves vita folyt az amalgám jelentette potenciális veszélyekről. A vitatott fogtömő anyag elkötelezett ellenzői között volt a híres toxikológus, Louis Lewin, valamint prof. Alfred Stock vegyész, a berlini Vilmos Császár Intézet igazgatója.

 

Semmi kétségem sincs felőle – írta Stock akkoriban –, hogy sok panasz hátterében az amalgámtömésekből kiszivárgó higany áll, amely igen kis mennyiségben, de folyamatosan oldódik a tömésekből. Az orvosoknak komolyabban kellene venniük ezt a tényt. A panaszok között említendő a levertség, a szédülés, a rossz memória, a fejfájás, a szájüregi gyulladások, a hasmenés, az étvágytalanság, az idült nátha és a felső légúti hurutok.

 

A fogpótlás fontos és hasznos dolog, de meg is betegíthet. A felhasználandó anyagokat ezért minden esetben érdemes tolerálhatóság szempontjából tesztelni

 

Ennek ellenére az amalgám hívei kerekedtek felül, és egészen a 80-as évekig többé-kevésbé tartotta magát az amalgám elfogadottsága. Csak ekkor újult ki ismét a vita. A természetes és holisztikus gyógyítás iránti érdeklődés mellett az új kutatási eredmények is minden bizonnyal szerepet játszottak a folyamatban.

 

 

Mit mond a mai tudomány?

A kísérletek tanúsága szerint a higanykoncentráció szignifikánsan függ az amalgámtömések számától. A holttesteken végzett vizsgálatok tízszeres mértékben emelkedett higanykoncentrációt mutattak a vesékben, a pajzsmirigyben, a májban és az agyvelőben. Ezen kívül azt is megállapították, hogy az amalgámtöméseket viselőknél emelkedett az öngyilkosságra való hajlam is. További vizsgálatok eredménye szerint a tömésekből kioldódó higany a testben más anyagokhoz kötődik, így fokozódik mérgező hatása. Állatkísérletekben emberszabású majmoknak – ezek génjei és fehérjéi 98 százalékban megegyeznek az emberéivel – radioaktív módszerrel jelölt amalgámmal tömték be a fogaikat. Rövid időn belül kimutatható volt a radioaktív higany a veséjükben, agyukban, gerincvelőjükben és hormonmirigyeikben, és ott is maradt.

 

Végül az amalgám védelmezői is kénytelenek voltak elismerni, hogy az amalgámot viselők vérében és vizeletében a higany jóval nagyobb mennyiségben van jelen, mint azoknál az embereknél, akiknek nincs amalgám a szájukban. Ugyanakkor továbbra is makacsul kitartottak abbeli álláspontjuk mellett, miszerint „eddig semmilyen egészségkárosodást nem lehetett igazolni az amalgámmal kapcsolatban”. Az orvosok és páciensek által hangoztatott, ennek ellentmondó véleményeket pedig nemes egyszerűséggel a szőnyeg alá seperték.

 

Csak „a rendkívül ritka amalgámallergia” létezését fogadják el, bár elismerik: „Az amalgámtömésekből felszabaduló higany kétségtelenül felszívódik, és hozzájárul a szervezet higanyterheléséhez.” 

 

Amikor a fogorvosi praxisba az amalgám alapanyagát szállítják, a csomagoláson halálfejes szimbólum látható. Ha az alapanyagból vagy a bekevert ötvözetből megmarad bizonyos mennyiség, a maradék veszélyes hulladéknak számít, amellyel akként is kell eljárni. Furcsa, mintha ez az anyag a páciens szájába kerülve mágikus módon elveszítené veszélyességét és ártalmatlanná válik. Vagy talán a páciens szájürege a betegbiztosítók által szubvencionált veszélyeshulladék-lerakónak számít?

 

Az amalgám megkötésére és a testből történő eltávolítására a természetgyógyászat medvehagymát, klorella algát alkalmaz. Aki ezeket nem bírja fogyasztani, helyettesítheti azokat savanyú káposztával

 

Az Erlangeni Egyetemen amalgámtömést viselő páciensek nyálát vizsgálták, és literenként 4,9 mikrogramm higanyt találtak benne. Tíz percig tartó rágógumirágás után ez az érték megközelítette a 200 mikrogramm/litert. Ha itt figyelembe vesszük az ivóvízre vonatkozó jogszabályokat, amely literenként legfeljebb egy mikrogramm higanyt engedélyez, akkor az amalgámtömést viselőknek meg kellene tiltani a nyál lenyelését.

 

 

Mit kínál a természet a higany kivezetésére?

A fentiekben idézett kutatási eredmények és klinikai tapasztalatok alapján leszögezhetjük, hogy az olyan mérgező és veszélyes anyag, mint az amalgám, nem való az emberi szájba. Akinek pedig még van amalgámtömése, mihamarabb cseréltesse ki más anyagra. Az amalgámtömés eltávolításának nagy műgonddal és megfelelő óvintézkedések mellett kell megtörténnie. Fontos, hogy az amalgámtömések kifúrását megfelelő nehézfém-kivezetésnek kell követnie.

 

A holisztikus fogorvosok, mint dr. Dietrich Klinghardt (Freiburg) mára megfelelő tapasztalat birtokába jutottak a nehézfémek kivezetése terén. Dr. Klinghardt medvehagyma, koriander és klorella alga kombinációját alkalmazza. Ezeken kívül glutationt, egy a szervezetünkben is termelődő antioxidánst és DMPS-t, egy nehézfémeket megkötni képes kénvegyületet is alkalmaz. Aki nem bírja a klorellát, az ehet savanyú káposztát vagy almapektint. Ezek metionint (egyfajta aminosav) tartalmaznak, amelynek méregtelenítő hatása van. A kezelés kiegészíthető C-vitamin, szelén, cink, kecskesavó és homeopátiás készítmények szedésével.

 

Ajánlott a gyümölcsben, zöldségben bővelkedő étrend is. A növényi táplálékban rengeteg ún. szekunder növényi hatóanyag található, főképp polifenolok, karotinoidok, glukozinolátok, amelyek antioxidáns hatásúak, és segítenek a mérgező anyagok semlegesítésében és eltávolításában. A brokkoliban és más káposztafélékben lévő szulforafán aktiválja a máj által képzett méregtelenítő hatású enzimeket.

 

 

Miért kell minden fogászati tömőanyagot egyénre szabottan tesztelni?

Az amalgám körül folyó heves vita okán azonban nem szabad megfeledkezünk a többi fogászati alapanyagról és ezek esetleges káros hatásairól sem. Az amalgám helyettesítésére alkalmazott műanyag tömőanyagok szintén tartalmazhatnak toxikus összetevőket. Főképp a TEGDMA és HEMA nevű akrilátokat éri kritika. Aki biztosra szeretne menni, kérhet olyan műanyagokat, amelyek nem tartalmazzák ezeket.

 

 

A magas feszültségű vezetékek jelentette állandó terhelés hatására a szájban lévő fémek, pl. titánimplantátumok irritációt okozhatnak, ami fülzúgást is eredményezhet

 

A polikarbonátok szintén problémásak lehetnek, ugyanis tartalmazhatják a biszfenol-A nevű anyagot. Ez az anyag az állatkísérletekben meddőséget okoz és az agy fejlődésének zavarát idézi elő. Azonban az erről zajló vita meglehetősen ellentmondásos, és emberen hosszú távú klinikai vizsgálatokat még nem végeztek. Annál fontosabb, hogy a szájüregbe kerülő anyagot minden alkalommal egyénre szabottan teszteljék.

 

A koronák, hidak, inlay tömések, implantátumok készítéséhez felhasznált fémek, fémötvözetek szintén problémát jelentenek. Arany, ezüst, palládium, nikkel, titán, indium, gallium, platina, kobalt – egy sor különféle fém kerülhet a szánkba. Olyan miliőbe kerülnek, amelynek kémhatása a lúgos és az enyhén savas között ingadozik, és különféle baktériumok hatásának is ki vannak téve – mindez kedvező feltételeket biztosít a korróziónak. A rágáskor fellépő kopáskor leváló mikroszkopikus fémszemcsék eljutnak a szervezet távoli területeire is. Itt blokkolhatnak enzimeket, vagy allergiás reakciókat válthatnak ki.

 

Kis elektromos erőmű a szájban

A fogszabályzók is problémát okozhatnak. Egyfelől azzal, hogy nikkelt, krómot és kobaltot tartalmaznak, amelyek allergén fémként ismertek, másfelől azáltal, hogy a középső szájpadvarrat (sutura palatina mediana) blokádját idézhetik elő. Ez gátolja a kemény szájpad mozgását, ami az érintett gyermekeknél fejfájást, koncentrációzavart, émelygést, szédülést, keringési problémákat okozhat. 

 

A fogszabályzó holisztikus alternatívája lehet az ún. „Bionator”. Ez dr. Wilhelm Balters fogszabályozó fogszakorvos találmánya, aki kollégájával, dr. Adolf Müllerrel együtt a NUK-cumit is feltalálta, amely alkalmazkodik a gyermek szájüregének anatómiájához. A Bionator műanyag állvány, egy az ajkaktól az orcákig húzódó ívből és egy nyelvrészből áll. Különféle kivitelben gyártják, attól függően, hogy milyen a korrigálandó fogsor torzulása. Nem kell egész nap viselni, lazán helyezkedik el a szájban, edzi a nyelv, az ajkak és az orcák izomzatát. Ezáltal elérhető az állkapocscsont és a fogsor pozitív alakváltozása.

 

A fogászati fémek nem csak kémiai, hanem fizikai szinten is előidézhetnek zavarokat. Akadt olyan páciens, akinél a titánból készült híd behelyezését követően fülzúgás lépett fel. A betegen elvégzett teszt nem jelzett túlérzékenységet, intoleranciát a titánra. Később azonban kiderült, hogy közvetlenül a páciens lakhelye mellett egy magas feszültségű távvezeték húzódik. A híd fémstruktúrája a magas feszültségű vezeték miatti indukció révén képes volt neurovegetatív irritációt előidézni a páciens belső fülében. 

 

Az aranytömés is tartalmazhat nikkelt és krómot, csakúgy, mint a ma széles körben elterjedt fogszabályzók

 

Elegendő, ha csupán két különböző fémet merítünk elektromosan jól vezető oldatba – pl. nyálba –, és máris megindul az elektromos áramlás a kevésbé nemes fémtől a nemesebb fém irányába. Ennek során a természetes idegrendszeri bioelektromosságnál jelentősen magasabb feszültség keletkezhet. Az elektromosságra érzékeny embereknél mindez fejfájást, izomfájdalmakat, koncentrációzavart, fáradtságot, reumás panaszokat, pszichés változásokat okozhat, főképp, ha a fémek a már fentebb említett biokémiai úton is hatnak a szervezetre. 

 

Amikor immunrendszerünk túl hevesen reagál

Immunrendszerünk természettől fogva arra van berendezve, hogy a deformált, elfajult testi sejteket és a behatoló kórokozókat, baktériumokat, vírusokat stb. elpusztítsa. Védekező rendszerünk több millió év alatt specializálódott ezekre a feladatokra. Mai civilizált, higiénikus környezetünkben azonban egyre ritkábban találkozunk ez említett kórokozókkal, annál gyakrabban különféle vegyszerekkel, amelyekhez immunrendszerünk egyelőre nem tudott alkalmazkodni. Ezeket az anyagokat szintén veszélyesnek ítéli meg, ezért felveszi a küzdelmet ellenük. Márpedig ezek az anyagok szó szerint mindenütt jelen lehetnek. A levegőben, a vízben, táplálékainkban, bútorainkban, ruházatunkban, a festékekben, a játékokban és műszaki berendezéseinkben.

 

Dr. Werner Sutor holisztikus fogorvos ezért úgy véli, nem elég, ha fogorvosként valaki egyszerűen csak belenéz a páciens szájába. Mindenre figyelnie kell. Arra is, hogy milyen környezetben él, hogy milyen vegyszerekkel van körülvéve otthonában, munkahelyén. Kutatnia kell olyan dolgok után, amelyek a pácienst folyamatosan körülveszik, szervezetét terhelik. Ez gyógyulást ugyan nem eredményez, de megfelelő elkerülési stratégiákkal szolgálhat.

 

A zavaró tényezők hihetetlen sokfélesége miatt a holisztikus fogorvosok szívesen kooperálnak más szakorvosokkal: immunológusokkal, környezeti orvosokkal, holisztikus szemléletű ortopéd szakorvosokkal, fájdalomcsillapításra szakosodott orvosokkal.

 

Megnehezíti a környezeti ártalmak megítélését a tény, miszerint minden ember egyéni módon reagál. Ami az egyiknek meg sem kottyan, a másiknál súlyos panaszokat okozhat. Ebben az egyéni alkatnak, őseinktől örökölt genetikánknak fontos szerepe van. De befolyásolja mindezt természetesen életmódunk, táplálkozási szokásaink és pszichés állapotunk is. A hatásokat nem lehet általánosítani, ezért a „határértékekre” való hivatkozás teljesen értelmetlen.

 

A fogászati anyagok tolerálhatóságát különféle módszerekkel vizsgálhatjuk, például kineziológiával

 

Szervezetünk különböző enzimrendszerek segítségével szabadul meg a mérgező anyagoktól. Ha azonban e méregtelenítő enzimek előállításának „terveit” vagy „receptjét” kódoló géneink nem megfelelően működnek, esetleg hiányoznak, e fontos vegyületek nem termelődnek a testünkben. Az ilyen génhibákkal küzdő embereknél már a legcsekélyebb mennyiségű környezeti mérgek, például nehézfémek, higany stb. drámai hatással járnak.

 

Méregtelenítőképesség szempontjából megkülönböztetünk gyors, extenzív, közepes és gyenge metabolizmusú embereket. Utóbbiak különösen érzékenyek a környezeti ártalmakra. Ez az egyik oka annak, miért kell mindenkinél személyre szabottan tesztelni, mennyire érzékeny vagy érzéketlen valamely anyagra, például a fogászatban.

 

Hogyan működnek a modern tesztmódszerek?

A fogászati anyagok toleranciája tesztelhető biokémiailag, ún. limfocitatranszformációs teszttel (LTT). Ehhez a pácienstől levett vérből elkülönítik a limfocitákat (az immunitásban fontos szerepet játszó fehérvérsejttípus), majd kémcsőben reagáltatják azokat a tesztelt anyaggal. Ez több napig zajlik. A vérsejtek reakció­jából megállapítható, hogy az adott anyagot tolerálja-e a beteg. 

 

Az ún. „Enzyme Linked Immuno Spot Technique” (Elispot) módszere során a vizsgált anyag hatására az egyes immunkompetens sejtek által termelt citokinek mennyiségét mérik. Ezzel szintén megállapítható az allergén hatás.

 

Bioenergetikai szinten a Voll-féle elektroakupunktúrával is lehet tesztet végezni. Az alkalmazott kineziológia módszereivel is vizsgálható, mi hasznos és mi elvetendő a páciens szempontjából.

 

Cirkon-oxid-kerámia: biológiailag jól tolerálható és tartós

Általános felfogás szerint az arany jól tolerálható, ritkán okoz problémát, egyeseknél azonban akár súlyos zavarokat is előidézhet. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy nem tiszta aranyat alkalmaznak a fogászatban, hanem aranyötvözeteket. Ezekből nagyon sokféle létezik, általában az ötvözet 70 százaléka tiszta arany, amihez palládiumot, ezüstöt, cinket, platinát vagy rezet szokás adni. Ezek közül bármelyikre kialakulhat intolerancia.

 

Úgy tűnik, a legegyszerűbb az lenne, ha a szájüregbe egyáltalán nem építenének fémet, helyette kerámiát alkalmaznának. Ezek az anyagok igen stabilak, nagyon tartósak, nem allergizálnak, nem keltenek áramot és nem mérgezőek. A különféle kerámiatípusok közül a cirkon-oxid teljes kerámiát alkalmazzák a leginkább a holisztikus fogászatban.

 

Ez a speciális kerámia eredetileg az űrutazásokhoz készült, rendkívül szilárd, ugyanakkor nagyon rugalmas is, „fehér acélnak” is nevezik. A fogtechnikusok koronákat, hidakat, héjakat és implantátumokat készítenek belőle. A tanulmányok szerint a cirkon-oxid „oszteoinduktív” hatású, azaz igen jól beépül az emberi csontba, ezért ma egyre gyakrabban alkalmazzák csípőízületi implantátumokban is.

 

Sajnos azt fizetik, ami beteggé tesz

Létezik tehát a fémek mellett jó minőségű, jól tolerálható, „biokompatibilis” alternatíva, ami igen örvendetes hír. A dolognak egy szépséghibája van csupán: a fogászati kerámiák – meglehetősen borsos – költségeit a betegbiztosítók nem térítik. 

- dr. ki -
XVI. évfolyam 4. szám

Címkék: amalgám, fogpótlás, implantátumok, koronák

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.