Biológiai fogászat

Méregtelenítés I.

Dr. Csiszár Róbert biológiai fogászati tanácsai

„A fogászati problémák végigkísérik életünket, és felmerülő kérdéseinkre sokszor nem kapunk választ.”


Ígéretemhez híven a mostani számtól a méregtelenítési módszereket fogjuk áttekinteni. A fogászatban alkalmazott méregtelenítést általában le szoktuk szűkíteni a higany/ amalgám kivezetés területére. De valójában többről van szó. A méregtelenítés divatos fogalommá vált, de valódi tartalma elveszik az ajánlatok, hirdetések dömpingjében. Nehezen tudjuk elkülöníteni, mire van valójában szükségünk és mi felesleges, az egyes hatástani magyarázatok és terápiás javaslatok is nehezen követhetők. Nem mindegy, hogy a páciens egy amalgámterhelt, vagy egy daganatos beteg. Nem mindegy, ha már muszáj, vagy ha az egészségünk fenntartása miatt végezzük a méregtelenítést.

 

A méregtelenítés a tápanyagbevitel-feldolgozás-beépítés-mobilizálás-kiválasztás anyagcsere-folyamatainak optimalizált módszertana, tágabb értelemben minden olyan eljárás ide sorolható, mellyel befolyásolható a szervezetbe jutó, azt „terhelő”, mérgező anyagok mennyisége. Napjainkban a le- és kivezető módszerek, az ún. konstitucionális kezelések az általános orvosi terápia alapfeltételeivé válnak, és az erősen differenciált orvosi világban mind a technikai, mind a gyógyszeres kezeléseket kiegészítik.

 

 

Alapok

Bernhard Aschner - munkásságáért Nobel-díjra előterjesztett német orvos - több mint 60 évvel ezelőtt vezette be a le- és kivezető gyógymódok fogalmára a „konstitúciós” kezelések elnevezést (Technik der Konstitutions Terapie). A mai napig helytálló elmélete szerint az anyagcsere-területzavarai, melyek a nem megfelelő étkezésből, az élvezeti és gyógyszerek mértéktelen fogyasztásából erednek, plusz és mínusz de kompenzációt okoznak, és mindkét esetben a szervezet belső és külső inger-válaszreakció képessége csökken. A szervezet kiegyensúlyozott vegetatív működésének egyik alapja az élettani ritmusok; a széklet- és vizeletürítés, a légzés, az alvás és ébrenlét, a hőszabályozás harmonikus működése. A koplalással és a szelektív diétával mindezeket a folyamatokat befolyásolni lehet, és a szervezet reakcióképessége normalizálódik. A klinikai gyakorlatban ma már általánosan alkalmazott eljárások a hashajtás, a léböjt, a diéták, a vizelethajtó teák stb. Ha a beteg a kezelési forma hátteréről is informált, akkor a szervezet hosszú távú áthangolásával a panaszok is lényegesen csökkenthetők, megszüntethetők.

 

 

A méregtelenítés „helyszíne”

A legújabb sejt- és molekuláris biológiai kutatások szerint a sejt vázát alkotó fehérjestruktúra - citoszkeleton - az egész szervezetben egységes hálózatot alkot. Ez a fehérjerendszer nem ér véget a sejtfalnál, ha nem azon áthatolva kapcsolatba lép a kötőszövetet alkotó fibrocitákkal. Az indukciós sejtmodell szerint ebben a fehérjeszerkezetben az alacsony entrópiájú (magas szabadenergia-tartalmú) állapot fenntartását egy gliko-lipoproteid-víz-kálium-ATP rendszer végzi, melyben a víz nem oldószerként, hanem „strukturált” aktív alkotórészként szerepel. A vízmolekulák magas fokú rendezettsége az információ hordozás biofizikai lehetőségét jelenti. (Ezért is nagyon fontos - szinte minden méregtelenítési programban - napi 2-3 liter jó minőségű víz, lehetőleg forrásvíz fogyasztása.)

 

Míg az idegrendszer a mikro- és makroszkopikus struktúrák vezérlését végzi, addig az intercelluláris térben és a sejteken belül is kimutatható citoszkeleton rendszer a hozzá kapcsolódó „asszociált” molekulákkal másik egységet alkot, mely az „ideginél” nagyságrendekkel nagyobb kommunikációs funkcióval rendelkezik. Ez a rendszer adja például az akupunktúrás csatornahálózat alapját.

 

A kötőszövetben lerakódott bármilyen toxin vagy idegen molekula a kötőszöveti rendszer működését negatívan befolyásolja. A leggyakoribb kóros állapot az emésztési rendszer egyensúlyvesztése. Meghatározó okai a túlsúly, a mozgásszegény állapot, a rendszertelen étkezés, az alacsony folyadékfogyasztás, a kiegyensúlyozatlan ébrenlét-alvás ciklus. Az alaprendszert befolyásoló kockázati tényezők még az élvezeti szerek rendszeres fogyasztása; kávé, fekete tea, alkohol, szénsavas üdítők, tej, kakaó, édességek, a dohányzás, a külső és belső vegyi ártalmak (ide tartoznak a fogászati anyagok hatásai), a szennyezett környezet stb.

 

 

A mérgezettség általános tünetei

Enyhe toxikózis - a fellépő tüneteket a betegek nem betegségként érzékelik; székrekedés, hasmenés, erős szagú széklet, vizelet, izzadás, szájszag, lepedékes nyelv, gyulladt és sorvadásos íny, haspuffadás, étkezéseket követő fáradékonyság és dekoncentráltság, visszatérő hurutos megbetegedések, alvászavarok, hangulati ingadozások.

 

 

Közepes toxikzóis - a beteg nem érzi magát egészségesnek, a tünetei csökkentésére gyógyszereket szed, jellemző lehet a vérnyomás ingadozása, kismértékű, de tartós vérnyomás-emelkedés vagy -csökkenés, a koleszterin- és a vércukor értékek a felső határon mozognak. Gyakori a fejfájás, az ízületi fájdalmak. Háttér lehet az allergiás légúti és bőrbetegségeknél, reumatikus kórképeknél, krónikus emésztési zavaroknál, menstruációs rendellenességeknél. A jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések kialakulásakor mindig fellelhetők az életmódbeli és táplálkozási hiányosságok.

 

Erős toxikózis - a szakirodalomban a metabolikus X-szindróma néven szereplő tünetegyüttes; elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás-betegség, érelmeszesedés, zsíranyagcsere-zavarok, húgysavszintemelkedés. Ebben az esetben a szívinfarktus és az agyvérzés kockázata lényegesen magasabb. A metabolikus X-szindróma, méregtelenítő módszerekkel, eredményesen kezelhető. ,

 

 

Az egyensúlyi állapot és a diszbakteriózis

Immunrendszerünk sejtjeinek száma körülbelül 1000 milliárd, összsúlya 1,5 kg. Ennek 80%-a a bélnyálkahártya alatt elhelyezkedő ún. Peyer-plakkokban található, amelyek felülete kb. 4000 négyzetméter. A bélnyálkahártyában elhelyezkedő nyirokcsomók sejtjei, a test egyéb területein található nyirokcsomók sejtjeihez képest, gyorsabban szaporodnak, és naponta 12-14 g specifikus proteint (pl. immunglobulin) termelnek. Ezt a struktúrát egyrétegű hengerhámsejtek alkotják és egy glikoproteinekből álló nyálkaréteg választja el a bélflórától. Az ezt alkotó 1014 (kb. 500 különféle fajból álló) baktériumok mennyisége körülbelül 10-100-szor több sejtből áll, mint maga az emberi test.

 

Mai tudásunk szerint e két szerv (emésztő- és nyirokszerv) egymással szoros kölcsönhatásban áll. A táplálékfelvétel helye tehát egyúttal fontos színtere az anyagcsere-folyamatoknak és az enzimek tevékenységének, itt zajlanak le az ún. antigén-antitest reakciók. Az emésztés egyensúlyának feltétele az összehangolt gyomor-, hasnyálmirigy-, bélnedv- és epekiválasztás, és a normál, strukturált bélflóra. A bélflóra az adott emberre jellemző, de az élet folyamán változik. A normál bélflóra vizsgálata csak speciális laboratóriumi háttérrel végezhető (intestinalis ökogram), így a bélflóra összetételének eltolódása - diszbakteriózis - csak költséges eljárással mérhető. Viszont az egyensúlyi állapot felbillenésére utaló másodlagos jelek bármilyen eltolódása a normál paraméterektől a bélflóra egyensúlyzavarát is jelentik. Ezek az étkezések időpontjának megváltozása, az étvágy, az éhségérzet, a fizikai teljesítőképesség, a koncentrálóképesség és közérzet változása, a gyomor kiürülése és a teltségérzet változásai, a has bőrének rugalmassága és hőmérséklete, a hasi légzés akadálytalansága és az „enyhe toxikózis”-nál említett tünetek.

 

 

A vékonybél-diszbakteriózisra gyakran jellemzők a köldök körüli panaszok, a teltségérzet, a has bőrének hűvössége, görcsök és a legyengült immunrendszer miatt gyakori hurutos megbetegedések. A kórtörténetben gyakran szerepel a hosszantartó antibiotikum-fogyasztás is. A vékonybél-diszbakteriózis következménye: erjedés - savasodás - nyálkahártya-felmaródások - bomlástermékek bejutása a vér- és nyirokkeringésbe - a bélfelmaródások keletkezése és ezek állandó „kényszer”-regenerációja miatt - állandó immunterheltség.

 

A vastagbél-diszbakteriózis hasonló savas folyamatokat eredményez, továbbá számolni kell az epesavak kóros lebomlásával (epesavak lebomlása karcinogén anyagokká, egyes baktériumtörzsek részvételével, erre a döntően húsfogyasztók hajlamosak).

 

A szájüregi flóra stabilitása - bármennyire is meglepő - a vastagbélflóra egyensúlyával áll kölcsönhatásban, bármelyik egyensúlyi eltolódása a másikat is veszélyezteti. Krónikus szájnyálkahártya- és fogágybetegségek mindig a szájüregi flóra megváltozásával is járnak, mindezeket időben gyakran megelőzi a vastagbélflóra működési zavara.

 

Következik a méregtelenítési módszerek csoportosítása.

 

Dr. Csiszár Róbert fogszakorvos, a komplementer/biológiai fogorvoslás honoris causa tanára, vizsgáztatója. A kérdések feltehetők levélben a szerkesztőség címén, és az nterneten a www.biodent.hu/Tanácsadás rovatban.

Dr. Csiszár Róbert
XI. évfolyam 9. szám

Címkék: biológiai fogászat, méregtelenítés

Aktuális lapszámunk:
2017. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.