Biológiai fogászat

Méregtelenítési módszerek 1.

Komplementer orvoslás – biológiai fogorvoslás XI. rész

A sorozattal a biológiai fogorvoslás teljes területét szeretnénk bemutatni, részletesen kitérve az egyes tudományterületekre, az alternatív orvoslás kapcsolódási pontjaira, a legújabb diagnosztikus és terápiás ismeretekre. Célunk, hogy az érdeklődő olvasók és a szakemberek is pontos információkhoz jussanak, akár munkájukhoz, akár személyes problémájuk megoldásához várnak segítséget.


 

A méregtelenítés a tápanyagbevitel – feldolgozás – beépítés – mobilizálás – kiválasztás anyagcsere-folyamatainak optimalizált módszertana, tágabb értelemben minden olyan eljárás idesorolható, mellyel befolyásolható a szervezetbe jutó, azt „terhelő”, mérgező anyagok mennyisége. Napjainkban a le- és kivezető módszerek, az ún. konstitucionális kezelések az általános orvosi terápia alapfeltételeivé válnak, és az erősen differenciált orvosi világban mind a technikai, mind a gyógyszeres kezeléseket kiegészítik.

 

A biológiai fogorvoslás terápiás eszközeinek is lényeges részét alkotják. A fogászatban alkalmazott méregtelenítést általában le szoktuk szűkíteni a higany/amalgám kivezetés területére, de valójában többről van szó. A méregtelenítés divatos fogalommá vált, ám a valódi tartalma elveszik az ajánlatok, hirdetések dömpingjében. Nehezen tudjuk elkülöníteni, mire van valójában szükségünk és mi felesleges, az egyes hatástani magyarázatok és terápiás javaslatok is nehezen követhetők. Nem mindegy, hogy a páciens egy amalgámterhelt vagy egy daganatos beteg. Nem mindegy, ha már muszáj, vagy ha az egészségünk fenntartása miatt végezzük a méregtelenítést.

 

 

Mi a méregtelenítés?

Bernhard Aschner – a munkásságáért Nobel-díjra előterjesztett német orvos – több mint 60 évvel ezelőtt vezette be a le- és kivezető gyógymódok fogalmára a „konstitúciós” kezelések elnevezést. A mai napig helytálló elmélete szerint az anyagcsere-terület zavarai – melyek a nem megfelelő étkezésből, az élvezeti és gyógyszerek mértéktelen fogyasztásából erednek – plusz és mínusz dekompenzációt okoznak, és mindkét esetben a szervezet belső és külső inger-válaszreakció képessége csökken.

 

A szervezet kiegyensúlyozott vegetatív működésének egyik alapja az élettani ritmusok: a széklet- és vizeletürítés, a légzés, az alvás és ébrenlét, a hőszabályozás harmonikus működése. A koplalással és a szelektív diétával mindezeket a folyamatokat befolyásolni lehet és a szervezet reakcióképessége normalizálódik.

 

A klinikai gyakorlatban ma már általánosan alkalmazott eljárás a hashajtás, a léböjt, a diéták, a vizelethajtó teák stb. Ha a beteg a kezelési forma hátteréről is informált, akkor a szervezet hosszú távú áthangolásával a panaszok is lényegesen csökkenthetők, megszüntethetők.

 

A méregtelenítés „helyszíne”

A legújabb sejt- és molekuláris biológiai kutatások szerint a sejt vázát alkotó fehérjestruktúra – citoszkeleton – az egész szervezetben egységes hálózatot alkot. Ez a fehérjerendszer nem ér véget a sejtfalnál, hanem azon áthatolva kapcsolatba lép a kötőszövetet alkotó fibrocitákkal. Az indukciós sejtmodell szerint ebben a fehérjeszerkezetben az alacsony entrópiájú (magas szabadenergia-tartalmú) állapot fenntartását egy gliko-lipoproteid-víz-kálium-ATP rendszer végzi, melyben a víz nem oldószerként, hanem „strukturált” aktív alkotórészként szerepel. A vízmolekulák magas fokú rendezettsége az információhordozás biofizikai lehetőségét jelenti. (Ezért is nagyon fontos – szinte minden méregtelenítési programban – napi 2-3 liter jó minőségű, lehetőleg forrásvíz fogyasztása.)

 

Míg az idegrendszer a mikro- és makroszkopikus struktúrák vezérlését végzi, addig az intercelluláris térben és a sejteken belül is kimutatható cito­szkeleton-rendszer – a hozzá kapcsolódó ún. „asszociált” molekulákkal – másik egységet alkot, mely az „ideginél” nagyságrendekkel nagyobb kommunikációs funkcióval rendelkezik. Ez a rendszer adja például az akupunktúrás csatornahálózat alapját. A kötőszövetben lerakódott bármilyen toxin vagy idegen molekula a kötőszöveti rendszer működését negatívan befolyásolja. A leggyakoribb kóros állapot az emésztési rendszer egyensúlyvesztése.

 

Az alaprendszert kórosan befolyásoló állapotok

Az említett egyensúlyvesztés talaján kialakuló
• túlsúly,
• mozgásszegény állapot,
• rendszertelen étkezés,
• alacsony folyadékfogyasztás,
• kiegyensúlyozatlan ébrenlét-alvás ciklus.

 

Kockázati tényezők

Az élvezeti szerek rendszeres fogyasztása:
• kávé,
• fekete tea,
• alkohol,
• szénsavas üdítők,
• kakaó, édességek,
• a dohányzás,
• a külső és belső vegyi ártalmak (idetartoznak a fogászati anyagok hatásai is),
• a szennyezett környezet stb.

 

A mérgezettség általános tünetei

Enyhe toxikózis – a fellépő tüneteket a páciensek nem betegségként érzékelik: székrekedés, hasmenés, erős szagú széklet, vizelet, izzadás, szájszag, lepedékes nyelv, gyulladt és sorvadásos íny, haspuffadás, étkezéseket követő fáradékonyság és dekoncentráltság, visszatérő hurutos megbetegedések, alvászavarok, hangulati ingadozások.

 

Közepes toxikózis – a beteg nem érzi magát egészségesnek, a tünetei csökkentésére gyógyszereket szed, jellemző lehet a vérnyomás ingadozása, kismértékű, de tartós vérnyomás-emelkedés vagy -csökkenés, a koleszterin- és a vércukorértékek a felső határon mozognak. Gyakori a fejfájás, az ízületi fájdalom. Háttér lehet az allergiás légúti és bőrbetegségeknél, reumatikus kórképeknél, krónikus emésztési zavaroknál, menstruációs rendellenességeknél. A jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések kialakulásakor mindig fellelhetők az életmódbeli és táplálkozási hiányosságok.

 

Erős toxikózis – a szakirodalomban a metabolikus X-szindróma néven szereplő tünetegyüttes; elhízás, cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség, érelmeszesedés, zsíranyagcsere-zavarok, húgysavszint-emelkedés. Ebben az esetben a szívinfarktus és az agyvérzés kockázata lényegesen magasabb. A metabolikus X-szindróma – méregtelenítő módszerekkel – eredményesen kezelhető.

 

Az egyensúlyi állapot

Celluláris immunrendszerünk körülbelül 1000 milliárd sejtet számlál, melyek összsúlya 1,5 kg. Ennek 80%-a a bélnyálkahártya alatt elhelyezkedő ún. Peyer-plakkokban található, amelyek felülete kb. 4000 négyzetméter.

 

A bélnyálkahártyában elhelyezkedő nyirokcsomók sejtjei – a test egyéb területein található nyirokcsomók sejtjeihez képest – gyorsabban szaporodnak.

 

Ezen túlmenően naponta 12-14 g specifikus protein (pl. immunglobulin) termelődik. E szervet egyrétegű hengerhámsejtek alkotják, és egy glikoproteinekből álló nyálkaréteg választja el a bélflórától. Az ezt alkotó (kb. 500 különféle fajból álló) baktériumok mennyisége körülbelül 10-100-szor több sejtből áll, mint maga az emberi test.

 

Mai tudásunk szerint e két szerv (emésztő- és nyirokszerv) egymással szoros kölcsönhatásban áll.

 

A táplálékfelvétel helye tehát egyúttal fontos színtere az anyagcsere-folyamatoknak és az enzimek tevékenységének, itt zajlanak le az ún. antigén-antitest reakciók.
Az emésztés egyensúlyának feltétele az összehangolt gyomor-, hasnyálmirigy-, bélnedv- és epekiválasztás és a normál bélflóra.

 

A bélflóra változásai

A bélflóra az adott emberre jellemző, de az élet folyamán változik. A normál bélflóra vizsgálata csak speciális laboratóriumi háttérrel végezhető (intesztinális ökogram), így a bélflóra összetételének eltolódása – diszbakteriózis – csak költséges eljárással mérhető.

 

Viszont az egyensúlyi állapot felbillenésére utaló másodlagos jelek bármilyen eltolódása a normál paraméterektől a bélflóra egyensúlyzavarát is jelentik.
Ilyen jelzés például az étkezések időpontja, az étvágy, éhségérzet, a fizikai teljesítőképesség, a koncentrálóképesség és közérzet, a gyomor kiürülése és a teltségérzet változásai, a has bőrének rugalmassága és hőmérséklete, a hasi légzés akadálytalansága, a vegetatív egyensúly megbomlása és az „enyhe toxikózis”-nál említett tünetek.

 

 

Diszbakteriózis

A vékonybél-diszbakteriózisra gyakran jellemzők a köldök körüli panaszok, a teltségérzet, a has bőrének hűvössége, görcsök és a legyengült immunrendszer miatt gyakori hurutos megbetegedések. A kórtörténetben gyakran szerepel a hosszan tartó antibiotikum-fogyasztás is. A vékonybél-diszbakteriózis következménye: erjedés › savasodás › nyálkahártya-felmaródások › bomlástermékek bejutása a vér- és nyirokkeringésbe › a bélfelmaródások keletkezése és ezek állandó „kényszer”-regenerációja miatt › állandó immunterheltség.

 

A vastagbél-diszbakteriózis hasonló savas folyamatokat eredményez, továbbá számolni kell az epesavak kóros lebomlásával (epesavak lebomlása karcinogén anyagokká, egyes baktériumtörzsek részvételével, erre döntően a húsfogyasztók hajlamosak).

 

 

Kapcsolat a szájüreggel

A szájüregi flóra stabilitása – bármennyire is meglepő – a vastagbélflóra egyensúlyával áll kölcsönhatásban, bármelyik egyensúlyi eltolódása a másikat is veszélyezteti. Krónikus szájnyálkahártya- és fogágybetegségek mindig a szájüregi flóra megváltozásával is járnak, mindezeket időben gyakran megelőzi a vastagbélflóra működési zavara.

 

 

Méregtelenítési módszerek általános csoportosítása

Az egészséges ember élettani méregtelenítése folyamatos és szabályozott. A betegek, betegségek méregtelenítési módszereinek általános elvei a következők:
• A bevitel normalizálása, az emésztés harmóniájának helyreállítása.
• Intenzív kúrák, biokémiai áthangolás és kivezető módszerek – hashajtás, beöntések, kolon-hidroterápia.
• A mobilizálást és a kiválasztást serkentő, le- és kivezető gyógymódok, valamint a homeopátia és a fitoterápia méregtelenítő eljárásai.
• Az autointoxikációt megszüntető enzimterápiák, mikrobiológiai terápiák.

 

 

Az intenzív kúrák általános indikációi

• elhízás,
• hiperlipidémiák, II. típusú diabétesz,
• magasvérnyomás-betegség
• purin-anyagcserezavarok, köszvény,
• metabolikus X-szindróma,
• krónikus máj-, hasnyálmirigy-, vastagbélgyulladás, Crohn-betegség,
• érelmeszesedés,
• glaukóma,
• reumatikus kórképek,
• allergiás betegségek, bőrbetegségek, akné,
• akut és krónikus légúti és emésztőrendszeri hurutok,
• vitamin- és ásványianyag-hiányos betegségek
• rákmegelőző állapotok, a rákbetegség egyes stádiumai,
• méregtelenítés, a toxikózis stádiumai,
• levegőszennyezés, nehézfémterhelés.

 

Kolon-hidroterápia

 

 

Kontraindikációk

• elmezavarok, depresszió, skizofrénia,
• akut legyengült állapotok,
• akut pajzsmirigy-működési zavarok,
• veseelégtelenség,
• tartós szteriodkezelés,
• terhesség, szoptatás,
• kisgyermekkor a pubertáskorig,
• időskori súlyos érelmeszesedés, Alzheimer-kór,
• ha a beteg nem teljes meggyőződéssel teszi,
• fokozott kontroll szükséges vízhajtót, szívműködés-szabályozót, véralvadásgátlót, inzulinkészítményt, pajzsmirigyhormont szedőknél.

 

 

A diéta mint alapterápia

A diéta maga a helyes ételmód, a teljes értékű táplálkozási rendszer, folyamatos preventív méregtelenítés, az anyagcsere-folyamatok optimalizálásával. Ennek részletezése meghaladja e cikk terjedelmét és jórészt ismert is, ezért csak vázlatszerűen a legfontosabb elemek:
• étkezések ideje-hossza, rágás,
• natúr-bio, friss zöldség-gyümölcs – teljes őrlésű gabonafélék,
• olajos magvak, hidegen sajtolt olajok,
• finomított, tartósított, konzervált élelmiszerek, fehér cukor, vörös húsok kerülése,
• kevés só (tengeri), kevés fűszer,
• zsírszegény főzési eljárások.

 

 

A böjt és hatásai

A böjt vallásos szokásból alakult természetgyógyászati módszerré. Az ételtől való tartózkodás az áldozatvállalást, a lélek felkészítését és megtisztulását célozta. A természetgyógyászati böjt intenzív kúrákkal kombinálódik. Ma már önálló tudományág, mikrobiológiai-kórélettani-biofizikai ismeretekkel, módszertannal, úgynevezett le- és kivezető eljárásokkal (Németországban a „böjtorvosok” szakképzése egyéves elméleti és gyakorlati képzésből áll).

 

Általános jellemző az anyagcsere tehermentesítése, a felhalmozott salakanyagok kiválasztásának fokozása, bőséges folyadékbevitel (ásványvizek, forrásvizek, gyümölcs- és zöldséglevek, gyógyteák). Béltisztítási módszerek: beöntés, glaubersó*, keserűsó, kolon-hidroterápia**.

 

Általános élettani hatások

• Szív és keringés – vérnyomáscsökkenés, vércukor-, vérzsírszintcsökkenés, a húgysavszint emelkedhet a fokozódó sejtátépülés miatt.
• Anyagcsere-folyamatok szabályozása, méreganyagok kiválasztódása.
• Gyulladáscsökkentés – immunrendszer-aktivitás fokozódik.
• Vízhajtás – a szövetek Na- és víztartalma csökken, az ödémák kiürülnek, vérnyomás csökken.
• Salaktalanítás – a felesleges zsírok, szénhidrátok, fehérjék, az anyagcsere-bomlástermékek, a káros vegyi anyagok, a nehézfémek, a toxinok, az allergének kiürülnek.
• Idegrendszeri hatás – a funkcionális szív- vagy emésztőrendszeri panaszok csökkennek, az alvás kiegyensúlyozottabb lesz.
• Emésztőrendszer – a nyálkahártya letisztul, regenerálódik, az emésztőnedv-termelés és a bélmozgás javul.
• Hormonális rendszer – a hormonális diszfunkciók megszűnhetnek, a menses-rendellenességek javulhatnak.
• Statikus rendszer – ízületek, lábboltozat, gerincoszlop panaszai enyhülnek.

 

(* glaubersóoldat: 40 g só 750 ml meleg vízben oldva, 15 perc alatt kell meginni.
** kolon-hidroterápia: bélfürdő, az utóbbi évtizedben az Egyesült Államokból kiindult eljárást bevezették az európai gyakorlatba is, a vastagbél öblítése, a víz nyomásának, hőmérsékletének és a mosási sebességnek terapeuta általi szabályozása és a bélfalról leváló lerakódások üvegfalon keresztül történő értékelése.)

Dr. Csiszár Róbert
XIII. évfolyam 11. szám

Címkék: biológiai fogászat, méregtelenítés

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.