Biológiai fogászat

Tűszúrások a szájban? - A neurálterápia fogászati alkalmazása

"A fogászati problémák végigkísérik életünket, és felmerülő kérdéseinkre sokszor nem kapunk választ." A szék mellett... Dr. Csiszár Róbert biológiai fogászati tanácsai  


 

A klasszikus egésztest-akupunktúra Kínán kívüli terjedésének eredményeképpen új akupunktúra-rendszerekkel egészült ki az utóbbi évtizedekben. Ezek közül a francia eredetű (Nogier-féle) fülakupunktúra a legismertebb. A kéz-, az orr-, a koponya-, illetve a szájüregi akupunktúra (oralakupunktúra) a kevésbé ismertek közé tartozik még, hiszen fiatal tudományágakról van szó, melyek a szakemberek számára széles körű diagnosztikus és terápiás lehetőséget rejtenek. A felsorolt mikroszisztémák közös lényege: az egész test vetülése térképszerűen, egy adott területre, vagyis a makrorendszer tükröződése a mikrorendszerben.

 

A fogak és a szervezet kölcsönös kapcsolatai

Voll és Kramer mutatták ki, hogy kölcsönös kapcsolat van a fogak és bizonyos szervek között. Bioelektromos mérési módszerrel - az ún. Voll-féle elektroakupunktúrával (EAV) - bebizonyosodott, hogy a fogak fúrásának és csiszolásának hatására a bőr meghatározott akupunktúrás pontjain mérhető változások lépnek fel a bőr elektromos potenciáljában. Ezeket a változásokat rendszeresen és szabályszerűen meg lehetett figyelni, és ez tette lehetővé, hogy az egyes fogak és az akupunktúrás pontok viszonyát megfigyeljék. Így vált ismertté, hogy az adott fogak adott szervhez, illetve meridiánhoz tartoznak és fordítva, a belső szerveknek is kapcsolatuk van a fogakkal. Az egyes belső szervi betegségeknél a fogágyban körülírt gyulladásos vagy degeneratív folyamatok lépnek fel. A fogak, azok nyálkahártyája és környező tartószövetei - az ún. fogmeder vagy "fogágy" - funkcionális egységet képeznek, ez az odonton.

 

Az odonton energetikai egység, melynek ionizációs változásait - az áramerősséget, a feszültséget, az ellenállást - mérni és szabályozni lehet. Erre alkalmas készülékek a Voll- és Pitterling-típusú diagnosztikus berendezések.

 

 

Jochen Gleditsch fedezte fel az 1960-es évek végén, hogy ezek a területek nem csak funkcionális egységek, hanem inger hatására aktiválódó akupunktúrás pontokat is tartalmaznak. Több mint 4000 betegen, 10 éven át folytatott kísérletsorozat eredményeképpen bebizonyosodott, hogy a speciális szájüregi pontokba adott injekciókkal gyors gyógyulást lehetett elérni igen egyszerűen. Mivel Gleditsch professzor fül-orr-gégész, elsősorban az arcüreggyulladások (bővebben a következő számban), mandulagyulladások, idegfájdalmak, középfülgyulladások, fejfájások kezelésével foglalkozott, melyek folyamodványaképpen nemcsak az fül-orr-gége szakterület betegségei gyógyultak, hanem más régebbi - a betegek által nem is említett - tünetek is megoldódtak; pl. évek óta fennálló emésztési problémák, székrekedés, gyomorproblémák, váll-csípő-térd panaszok, pszichés kórképek stb.

 

A szájüregi akupunktúrás rendszer képezi az alapját, illetve részegységét a Voll-féle diagnosztikának, a biológiai fogorvoslásnak, a neurálterápiának, az elektroakupunktúrának stb. Komplett diagnosztikus és terápiás rendszer, mely önálló és kiegészítő diagnózisnak és terápiának is alkalmazható. Hozzájárul, hogy a beteget mint funkcionális egységet szemléljük.

 

Ugyanazon fogcsoportoknak és a nekik megfelelő szájakupunktúra-pontoknak az egyes szervekkel és a testterületekkel meglévő kapcsolatai képezik a funkcionális kapcsolási rendszert. Ez a páros összekapcsolás az alapja a jin és jang meridiánok kapcsolatának:

 

szív-vékonybél,

lép/hasnyálmirigy-gyomor,

tüdő-vastagbél,

máj-epehólyag,

vese-hólyag.

 

A táblázatban az egyes funkciós körök szájüregi megfelelései láthatóak. A funkciós körök a szervezet önszabályozó és regeneráló szervrendszerei, specifikus, kommunikációs, energetikai kapcsolatok, melyeknél a szájüregi pontok a szabályozó, bekapcsoló egységek. A megterhelések és diszfunkciók (elégtelen működések) egy-egy szabályzó körben jelennek meg.

 

Ez két új szempontot jelent a gyógykezelésben:

 

• A szájüregi nyálkahártya egyes területeinek érzékenysége, illetve folyamatai diagnosztikus értékűek.

• Szájüregi pontokon keresztül egésztest-akupunktúrát, illetve meridián befolyásolást lehet végezni.

 

 

Neurálterápia

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Bizottságának 1998-as állásfoglalása szerint a neurálterápia a természetgyógyászati diszciplínák 1. csoportjába, vagyis a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott kategóriába tartozik, orvosi, fogorvosi diplomával végezhető tevékenység. A neurálterápia a vegetatív idegrendszeri hálózat anatómiailag pontosan meghatározott pontjain történő injekciós beavatkozás, ún. szabályozó vagy regulációs terápia. A beadott kis dózisú hatóanyag érzéstelenítő folyadék, általában adrenalinmentes lidocain. A terápiás pontok közel háromnegyede ismert akupunktúrás pontnak felel meg.

 

 

A neurálterápia hatásmechanizmusa több komponensből tevődik össze, ezek egy része még nem teljesen tisztázott. A helyi érzéstelenítő folyadék fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatását kiegészítik az idegi (vegetatív, érző, motoros és reflex), a hormonális, az akupunktúrás és az alapregulációs rendszert szabályozó működések. A kezelések hatására elsősorban a belső szabályozás normalizálódik, így a hiper- és hipofunkciók, a túl- és alulműködések is ugyanazokról a pontokról kezelhetők.

 

 

Regulációs góc, zavaró mező

A neurálterápiában a fogalmak egyértelművé tétele miatt inkább zavaró mezőről beszélünk (a góc fogalmát a neurálterápia más vetületben használja, mint a hagyományos orvoslás). Zavaró mező alatt értünk minden olyan helyet és szervet, amelyek patológiailag elváltoztak, vagy egyszer már megbetegedtek és így képessé váltak arra, hogy a közvetlen környezetükön túl más megbetegedéseket is előidézzenek vagy fenntartsanak. A patogén, vagyis betegséget okozó gócok, a zavaró mezők 80%-a a fej-, nyakrégióban található (mandulák vagy azok hegei, melléküregek, gyökérkezelt vagy műtött fogak, krónikus szájüregi gyulladások stb.). A szervezet egyéb részeiben zavarómező lehet a gyulladt bélrendszer, az epehólyag vagy más belső szerv és terület is. A zavaró mező nem más, mint a vegetatív idegrendszerben és a kötőszöveti alaprendszerben rögzült információ, mely évekig tartó nyugalom után bármikor aktiválódhat, valamilyen inger, trauma, meghűlés, műtét stb. hatására. A betegséget okozó információáramlások a zavarómezőtől húzódnak a megbetegedett területhez. Ezt az állandósult kapcsolatot szakítja meg a neurálterápia, mint egy rövidzárlatot okozva harmonizálja a normál működést.

 

 

A krónikus zavaró mező meglétét valószínűsíti:

 

• a betegséggel szemben alkalmazott hagyományos terápiák hatástalansága,

• additív ingerek; pl. nátha, műtétek vagy szülés után kialakuló másodlagos betegségek,

• a hosszan tartó antibiotikum-, kortikoid-, pszichoterápiás vagy antiallergiás gyógyszeres kezelés,

• a féloldali betegség, a zavaró mező legtöbbször "azonos oldaliságot" mutat,

• a vegetatív kísérőtünetek; fáradtság, alvászavar, frontérzékenység, hőemelkedés, magasabb vérsüllyedés, hajproblémák,

• a meglévő panaszok ellenére normál laborértékek.

 

 

A neurálterápia fogászati alkalmazása

Mint a neurálterápiában, a komplementer fogorvoslásban is rendkívül fontos a páciens általános anamnézise, a mindenre kiterjedő kikérdezés és a korábbi általános vizsgálatok értékelése.

 

A körülírt, meghatározott területre lokalizált fog körüli folyamatokat úgy kell tekinteni, mint a hozzájuk tartozó funkciós kör zavarait fenntartó háttérelváltozásokat. Ezek a zavaró mezők lehetnek elhalt fogak, gyökerek, gyökércsúcs körüli elváltozások, hegesen gyógyult fog helyek, műtéti területek, a fog meder krónikus gyulladásai.

 

 

A szájüregi tartós ingerek, elektrolízis útján diffundáló nehézfémek, idegen testek (túltömések), mechanikus ingerek (protézis szélének nyomása), implantátumok is zavaró mezőt tarthatnak fent. Következményként a szervezet egyéb területein krónikus betegségek alakulhatnak ki, fájdalomszindrómákkal, és hozzájárulhatnak meglévő alapbetegségek súlyosbodásához. A szájüregben végzett neurálterápiás kezelést oralakupunktúrás injekciós terápiának vagy mezoterápiának is nevezzük.

 

A megfelelő injekciós technikák alkalmazása a fogorvosok számára nem okoz gondot, de a különböző (vegetatív, akupunktúrás) rendszerekben való gondolkodásmód komplementer-biológiai fogászati jártasságot igényel.

 

Dr. Csiszár Róbert fog szakorvos, a komplementer/biológiai fogorvoslás honoris causa tanára, vizsgáztatója. A kérdések feltehetők levélben a szerkesztőség címén és az interneten www.biodent.hu/Tanácsadás rovatban.

Dr. Csiszár Róbert
XII. évfolyam 1. szám

Címkék: biológiai fogászat, méregtelenítés, neurálterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.