Csodás gyógyulások

Egy hosszútávfutó viszontagságai

Az akarat diadala


 

Alapelv: az élet mozgás. Viszont van néhány ezer sportember, a hosszútávfutók, mi több maratonfutók, akik az embert próbáló órák alatt igyekeznek testi és részben lelki határterületüket bejárni. Miért állnak rajtvonalhoz ezek az elszánt, életerős emberek? A jó helyezések, jutalmak várományosain kívül részint, hogy a fiatal már komoly felnőttnek érezze magát, a negyvenes, hogy még képes erőn felül teljesíteni, hölgyek, hogy ők sem adják alább. De vannak olyanok is, akik életük drámáján jutottak túl. Jelen sorok írója súlyos betegségből való felgyógyulás végleges állapotaként futotta le e versenyt.

 

Van egy autoimmun-betegség, az akaratlagos izmok jelentős erőcsökkenése, majd funkciónélküliség miatti sorvadása (myasthenia gravis), amelyben már néhány futólépés is nagy erőfeszítést igényel. E kórnak van gyógyszeres (időnként szteroiddal kiegészített) immunszupresszív terápiája. Időleges tünetcsökkentő állapotot a vérplazma cseréjével (plazmaferezis) igyekeznek beállítani a klinikákon. A betegség oka kérdéses: "nem ismert" kórlefolyása egyéntől függő, lehetnek tünetmentes időszakok.

 

Tizen-egynehány évvel a diagnózis után a Hősök terén eldörrent a startpisztoly - ideális a rajt-cél állomás elnevezése, helye. A futók közül sokan az első lépések után mintegy hosszú meditatív állapotban teljesítik a távot. Hol diaképként, hol mozgófilmként egymásba érnek a 13 évvel korábban kezdődött betegség mindennapjai, a több hónap kórház, a terápiák utáni "valamelyest energikusság". Az alkalmazott klinikai metódusok végeredményben nem vezettek sikerre. Maradt több mint egy évtized vegetáló hétköznapokkal, látásproblémákkal, szédüléssel, "a kétszáz méter futás már sok, 14 óra alvás még kevés" lehangoló állapotokkal, gyomor-bél panaszokkal.

 

Már tizenegy éve küzdöttem a betegséggel, amikor jött egy baráti jó tanács; "Ne egyél ezt-azt, meg amazt, meg összevissza!" Talán a vég kezdete, ha már a megszokott "normális ennivalót" sem ehetem meg? Mégis átgondolva meghoztam a döntést: "Új életet kell kezdeni, ez így nem mehet tovább!" Ebben partnerem volt feleségem is. Forrásvizet szereztem, mindenféle olajokat, kásának való magokat vásároltam, a tejet már kihagytam. Jött az első meghatározó élmény: 3 nap múlva másként mozdultak izmaim, már nem olyan nyomorultul fáradtan, hanem mintha egy hajszállal frissebbek lennének. Fegyelmezett sportoló szintjén kellett komolyan venni, hogy mit, mikor, miért eszem. Alapelv: az emberhez rendszertanilag közelebb álló (emlősök osztálya) élőlények húsából, szekréciós anyagaiból készített termékekből és a cukorból (ipari szacharóz) minimális és termékenként súlyozott mennyiség fogyaszthatósága. 2002 karácsonyán krumpli hagymával, köleskása, meg miegyebek volt az ünnepi ételeim 2 hónap után már 3 km gyaloglás is ment. Nyáron már egy hosszabb gyalogtúra, majd megtörténtek első futólépéseim.

 

A versenyen harminc kilométer körül már jó volt egy kicsit gyalogolni. A célban családom várt. Gyermekeim nagyon elfáradtak, kérték, hogy vegyem fel őket és akár vihetném a hátizsákot is! Bizony én futottam ki magam, mégis ők voltak fáradtak! A sportfieszta végén emlékeimet, fájó múltamat végleg otthagytam. A gyógyulás és a sikeres célba érkezés nagy elégtétel volt. Ámbár motoszkált bennem egy kérdés: miért alakult ki ez a kór, miért ad többeknek elviselhetetlen és hullámzó betegállapotot.

 

Egyre komolyabban érdekelt a téma, terv szerint vizsgálódni kezdtem táplálkozási szempontból és folyamatosan csiszoltam önvizsgálati metódusaimat. A gyakran - akár napszakonként is - változó tüneteket közel tíz kategóriába osztottam fel, a pontosan kategorizáltam ezek mélységét. Az élelmiszer-fogyasztásra, általános közérzetre (%), sportteljesítményre kihegyezve hónapon keresztül lejegyeztem az elfogyasztott termékeket fajta és fontosabb összetétele alapján. A visszaeséseket, javulásokat kiemeltem, később hosszabb idő után tudatosan "visszafertőztem" magam vélt "problémás ételekkel".

 

Végeredményben megbizonyosodtam arról, hogy szervezetem toleranciáját a fentebb említett "emlős állati termékek" jelentősen igénybe veszik. Másrészt gyógyulásomat nagymértékben segítették a régi magyar konyha mára már elfeledett egyszerű alapanyagai, elkészítési módjai, különösképpen a gabonakonyha termékei. Aztán különösen oda kell figyelni a folyadék mennyiségére, minőségére is. Meg vagyok győződve arról, hogy a szervezet sav-bázis háztartás stabilitása, a velünk együtt élő bélbarát mikroorganizmusok és ennek lassan- lassan helyreálló kedvező aránya alapvetően befolyásolják a myasthenia gravis immunológiai tüneteit és az általános testi és szellemi közérzetet. Az újrakezdett sport pedig nyirokkeringési, emésztésserkentő, bélpasszázsjavító, majd kedvező eredőként immunológiai szempontból is javítja az általános állapotot.

 

Lelkes Zoltán
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: testmozgás

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.