Egészséges életmód

A fiatalos öregség diétája

Sav-bázis egyensúly - Antiaging

A tradicionális kínai orvoslás alapelve szerint az emberi egyensúlyok megőrzése a jin és jang erők egyensúlyában rejtőzik. Amennyiben tehát egészségünket hosszú távon szeretnénk megőrizni, úgy táplálkozási szokásaink esetében is ezt az alapelvet kell mindig szem előtt tartanunk. Anyagcserénk esetében a jin és jang erők által létrehozott sejtharmóniát a sav-bázis egyensúlynak táplálkozásunk segítségével történő megtartása jelenti.


Jelen korunk életvitele és táplálkozási szokásai sajnos olyan, kifejezetten savas sejtállapothoz és vérbeli pH-értékekhez vezetnek, amelyek tartós gyulladásokat, valamint ezek következtében kialakuló krónikus, degeneratív és a gyógyszeres terápiáknak egyre ellenállóbb betegségek kialakulását eredményezik. Ezeknek a folyamatoknak az eredménye azután a szervezet korai öregedése, a bőr ráncosodása, töpörödése, az ízületek mozgásának beszűkülése, a fájdalmak megjelenése, a szerv- és szövetfunkciók romlása, a szabályozási mechanizmusok blokkja, illetve gyengülése.

 

Milyen táplálkozási alapokon fejlődik ki a szövetnedvek savas elfajulása, az acidózis?  Egyértelműen az állati eredetű fehérjék, mindenekelőtt a húsok túlzott fogyasztása következtében. Ezen kívül leginkább a magas fehérjetartalmú késztermékek, a cukortartalmú készítmények, alkoholos italok terhelhetik túl a szervezet sav-bázis egyensúlyt fenntartó rendszerét. Az ilyenkor fellépő tejsavas (laktát-) acidózis és húgysavtúlsúly - a gyümölcsök, zöldségek folyamatosan csökkent vitamin- és ásványianyag-tartalmának következtében beálló hiánnyal kombinálva - vezetnek köszvényhez, kínzó sokízületes gyulladásokhoz, s a legkülönbözőbb enzimatikus zavarokhoz. A savasság agresszivitása legelőször általában a nyálkahártyákon és a legnagyobb felületű kiválasztószervünkön, a bőrön jelentkezik. A pórusokból kiváló izzadság savassága például rendkívül lecsökkenti a védekezőképességet, amelynek következtében részint allergiás kiütések jelennek meg, másrészt gombás vagy egyéb fertőzések képében lázad fel a kültakaró. Ezek a jelenségek a klinikailag mérhető acidózist is meg szokták előzni!

 

A vér elsavasodásának, vagyis a pH-értéknek a csökkenése már laborvizsgálatok nélkül is sejthető a következő tünetekből:

 

- testi gyengeség érzése, főleg savanyú táplálékok elfogyasztása után,

- csökkent testhőmérséklet, hideg kezeklábak, borzongás,

- végtag- és izomfájdalmak,

- energiahiány, fáradtságérzés,

- gyakran változó nyugtalansági állapotok, ingerültség,

- gyakori, de folytonosan váltakozó tünetek, panaszok,

- s legfőképpen: fertőzésre, megfázásra való hajlam.

 

A kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy az acidózis és az immunrendszer megrendülése között szoros kapcsolat áll fenn. A savak agresszivitása és a vele együtt járó ásványianyag-hiány - az enzimeknek legfontosabb kálium, magnézium, cink, réz, valamint a csontokból elvont kalcium - a szervezet védekező sejtjeinek, mindenekelőtt a T- és B-lymfocitáknak a mennyiségét csökkentik le. Az immunfolyamatok "besavanyításának" pedig makacs, visszatérő fertőzések, majd rosszindulatú elváltozások lesznek a következményei.

 

A táplálkozás savas irányba történő eltolódását természetesen az emésztőrendszer érzi meg a leghamarabb. A gyomor visszafogja saját savtermelését, ezért a savhiányos gyomorhurut tünetei fognak először megjelenni, fájdalmak, gyomorégés, görcsök, étvágytalanság, majd fekély képében. A vékonybél sem tudja ellátni táplálékfeldolgozó és - felszívó munkáját, aminek következtében a zsírok, szénhidrátok és fehérjék bomlásakor keletkező foszfor, kén és húgysav a vérbe kerülnek. Mivel a vér mindenáron fenn akarja tartani saját normális pH-értékét, a telítetlen savakat a szövetekbe rakja le. Ez a mechanizmusa az izom- és ízületi reumáknak, a fibromialgiának, a köszvénynek, az ekcémáknak, a pikkelysömörnek és számos más kötőszöveti betegségnek. Az elsavasodás okozta szövetgyengeség tesz azután hajlamosabbá a porckorongsérvekre, szalagszakadásokra, de a csontritkulásra, az abból eredő spontán vagy kis traumára bekövetkező törésekre és az elhúzódó sebgyógyulásokra is.

 

Táplálkozás és hangulat

Mielőtt konkrét étrendet javasolnánk, érdemes rávilágítanunk a fiatalító táplálkozás egy olyan aspektusára, amely egyáltalán nem közismert. Az idősek körében ugyanis halmozottan gyakori a lelki elszürkülés, a nyomott hangulat, a depresszió. A jó hangulat hátterében egy ingerületátvivő anyag, a "jó közérzet hormon"-nak nevezett szerotonin áll. A hormon jelentőségét abból (is) le lehet mérni, hogy az újbóli felvételét gátló szerek használata elképesztő mértékben terjed! Ugyancsak a szerotoninnal kapcsolatos az amfetamintartalmú szerek (például az Ecstasy tabletták) hatása, amelyek a központi idegrendszert valamennyi szerotonin "kifecskendezésére" késztetik, ezáltal okozva eufórikus, feldobott állapotot.

 

Tekintve, hogy táplálékainknak - s persze nem csak öregkorban - az lenne a feladata, hogy drogok nélkül is jó közérzetet biztosítsanak, ezért ki kell fürkésznünk a szerotonin titkait. Ez a jóléthormon az L-triptofán nevű aminosavból szintetizálódik, de ennek nagyobb dózisú bevétele mégsem váltja ki az emelkedett állapotot. Táplálékaink közül a banán, a csokoládé és a dió az, amely a legnagyobb triptofánkoncentrációval rendelkezik, amelyből azután az agytörzsben szerotonin szintetizálódhat. Sajnos ezekből akármennyit ehetünk, a hatás meglehetősen rövid ideig fog csak tartani, s a folyamatos banán- és csokoládéevés pedig egyéb utakon fogja károsítani a szervezetet. Egyéb természetes úton pedig nem sikerült a szerotoninfelvételt elősegíteni. A baj ott van, hogy a táplálékban előforduló egyéb aminosavak - pl. a valin, leucin, izoleucin, tirozin, fenilalanin - ugyanazokat az átalakítási útvonalakat követik, mint a triptofán, sőt a vér-liquor gáton át erőteljesebben jutnak a vérből az agyba, mint a jóléthormon előfutára. Hosszas kutatások után sikerült egy olyan természetes szert, az Aminal-Vitalkostot előállítani, amely valóban szebbé teszi az életet. A készítmény a Dél-Amerikából származó "álgabonák", a Quinoa és az inkabúzának is nevezett disznóparéj vagy amaranta magterméséből, valamint a topinambur növény gyökérgumójából készül. Ebben sokfajta aminosav mellett hosszú láncú szénhidrátok is találhatóak. Ez utóbbiak kicsalogatják a hasnyálmirigyből az inzulint, amely nem csak a cukorral foglalkozik, de segíti az aminosavak beépülését is a mindig energiaéhes vázizmokba. A vázizomzat élettanáról tudnunk kell, hogy működéséhez valamennyi aminosavból merít energiát - egyedül a triptofánra nem tart igényt, így az most már vetélytárs nélkül juthat át a vér-agy gáton és alakulhat át szerotoninná, a "hormonkoncert karmesterévé". Mivel a szerotonin felezési ideje 20 óra körül van, napi egyszeri bevétel biztosítja a jó közérzetet!

 

Táplálkozásunk elfajulása a tűz felfedezésével és a masszív húsfogyasztással kezdődött. A természet ugyanis úgy állított be minket, hogy a nappal-sötétség belső jelzését, vagyis az alváshormonnak nevezett melatonint a szerotoninból állítsuk elő, mint ahogy azt a gorillánál, csimpánzoknál látjuk, akik 99%-ban növényi táplálékon élnek. Amint azt Rolf Ehlers német táplálékbiológus mondja, az emberek ezt az ősi titkot elfelejtették és ezért szenvednek agyi szerotoninhiányban, illetve annak negatív idegi-hangulati következményeitől.

 

Köztudott, hogy a fizikai erőkifejtés jobb hangulatra serkent, aminek élettanilag ugyanaz az alapja, mint az Aminal-Vitalkosté. Az izmok a rendelkezésre álló valamennyi aminosavat energianyerés céljára használják fel, így azok nem akadályozzák a szerotonineufória kialakulását.

A szerotonin azonban - mint a szervezetünkben minden vegyület - leépül, s ennek gyorsasága attól függ, milyen szellemi-lelki terhelés, stressz ér minket, így azok az embertársaink, akik megtanulják a stresszhelyzeteket kezelni, nyilvánvalóan tartósan jobb lelki állapotban is maradnak. Élettanilag igazolt az is, hogy a szerotonin az egyetlen neurohormon, amely a stresszhormonok (CDH, kortizol, adrenalin, noradrenalin) "túlgerjesztő" hatásait kompenzálni képes. Mindennek a táplálkozásra levont tapasztalati vonatkozása az, hogy az L-triptofánnak vagy annak származékának, az 5-HTP-nek tablettában való fogyasztása gyakorlatilag semmilyen haszonnal nem jár, viszont a napi kétszeri étkezés annál inkább. Reggelire nyers kosztot, magokat, diót, tejtermékeket - főleg kefirt, juhterméket - fogyasztva, majd kora este könnyű, főleg zöldségekből, barna rizsből álló vacsorával a szervezet optimálisan képes működni.

 

 

Gyulladás = öregedés

Dr. Andrew Weiss, a Harvard Egyetem táplálkozáskutató orvosa egyértelműen kimutatta, hogy a szervezetet a savas irányba elvivő táplálkozás sejtjeinkben, szöveteinkben olyan krónikus, eleinte tüneteket sem adó gyulladásos állapotot eredményez, amely működési zavaraink nagy részét előidézi. A sejtöregedés megelőzésének tehát az az aranyszabálya, hogy olyan "gyulladásellenes" táplálkozási módokat válasszunk, amely megvédi immunrendszerünket, azaz szervezetünknek azt a képességét, hogy alkalmazkodjon a külvilág agresszióihoz és változásaihoz. Ez az az étrend, amit nálunk "mediterrán koszt"-nak, másutt "krétai étrendnek" is neveznek. A gyulladásos folyamatokat ugyanis mindenekelőtt a túl sok telített zsírsav fogyasztása okozza, ami a tehéntejben és termékeiben, valamint a húsokban - főként a vörös húsokban - fordulnak elő. Ezzel szemben a telítetlen, vagyis könnyen felhasználható és nem savasító telítetlen zsírsavak a halakban és a minőségi, nem kezelt, hidegen sajtolt növényi olajokban találhatóak. Ezenkívül a vitaminok elbomlása, a fehérjék denaturálódása és a sokféle adalékanyag miatt kerülendők az iparilag készített vagy finomított élelmiszerek. Dr. Weiss egyenesen kijelenti, hogy a finomított élelmiszerek fogyasztása teljesen értelmetlen, sőt káros. A gabonafélék esetében például a legértékesebb csírát és proteinréteget távolítja el ez a művelet a benne lévő E-vitaminnal és ásványi anyagokkal együtt. Ennek következtében az ún. glikémiás index is magasabb lesz és eltűnnek azok a rostok is amelyek a bélműködés harmóniájához szükségesek. (A glikémiás index azt mutatja meg, hogy valamely élelmiszer elfogyasztása után milyen gyorsan emelkedik a vércukorszint. Minél magasabb ez az érték, annál inkább elősegíti nem csak a gyulladások kialakulását, hanem az elhízást is!)

 

A Harvardon végzett számos kutatás egyértelműen kimutatta egyes élelmiszerek potenciális veszélyét a krónikus gyulladásos folyamatok kiváltásában. A finomított cukor például - szemben a melaszos barna cukorral - a szervezetben egyébként is savasan alakul át, a fehérjékkel olyan, gyulladást elősegítő vegyületeket képez, amelyek meggyorsítják a sejtek öregedési folyamatait. Ugyanez mondható el a modern élelmiszerekről, húskészítményekről is, amelyekben az omega-6 zsírsav túlsúlyban van az érvédő omega-3-mal szemben. A kívánatos omega-3-omega-6 aránynak 4:1-nek kellene lennie az általában tapasztalt 1:3 helyett. Egy 2006-ban befejezett vizsgálat kimutatta, hogy a finomított szénhidrátokkal, sok édességgel, telített zsírsavval, kevés antioxidánssal és omega-3-ban szegény étrenden élőknél a mérgező, gyulladást elősegítő citokinek felszaporodása révén túlpörög a velünk született immunrendszer. Ennek pedig egyenes következménye az olyan autoimmun-betegségek elszaporodása, mint a szklerózis multiplex, a fekélyes vastagbélgyulladás, a lupus erythematodes nevű bőrbetegség, a Chron-betegség, a reumás ízületi megbetegedések. Más kutatások bebizonyították, hogy a mediterrán étrendet folytatók vérében a gyulladásjelző vegyületek (markerek) szintje sokkal alacsonyabb a "hagyományos civilizált étrenden" élőkénél. A "mediterránosok" vérében ugyanis megnövekszik a gyulladásgátló adinopektin szintje, s emellett sejtjeik jobb hatásfokkal használják fel az inzulint is.

 

 

"A hosszú élet-diéta" legfontosabb alkotóelemei

A szénhidrátok a napi kalóriabevitel 40-50%-át kell, hogy kitegyék, de olyan elemekből kell állniuk, amelyek glikémiás indexe alacsony, vagyis kevéssé finomított, átalakított, természetes anyagokat tartalmaznak (teljes kiőrlésű gabonákból készült termékek, barna cukor, méz, kukorica, zabpehely stb.).

 

A zsírszerű anyagok, a lipidek azok, amelyek - kevés proteinnel kombináltan - a sejtfalak fő alkotóelemei, s ezáltal meghatározzák annak minőségét. A zsírokból, olajokból szerzett napi kalóriamennyiségnek nem szabadna túllépnie a 30%-ot, s ebből 25% lehet a telített zsírsav, 25%-nak kellene lenni a többszörösen telítetlen és 50%-nak az egyszer telítetlen zsírsavnak, úgy, hogy biztosítsa a megfelelő omega-3-bevitelt. Az omega-3 ugyanis az egyik legjobb rákmegelőző szer, mivel közreműködik számos hasznos, gyulladásgátló anyag (prosztaglandinok, tromboxanok, leukotrének) képzésében.

 

Az elfogyasztott olajok és zsírok összetétele tehát meghatározza sejtjeink átjárhatóságát, életképességét, következésképp élettartamát is. A telített zsírsavak - amelyeket azután a velük együtt járó szabad gyökök is támogatnak - tönkreteszik a sejtfal mobilitását, alkalmazkodóképességét, ami a funkciózavarok révén a krónikus gyulladások és rosszindulatú daganatok keletkezésének legfőbb tényezője.

 

Az öregedés lelassításának és a rák megelőzésének alaptényezője tehát, hogy olyan élelmiszereket fogyasszunk, amelyek többször telítetlen zsírsavakat és jelentős mennyiségű antioxidánst tartalmaznak. Érdemes elkerülnünk a zsíros húsokat, a szárnyasok bőrét, a kókusz- és pálmaolajat, a melegen sajtolt olajokat, a tehéntejet, a zsíros sajtokat, a tejfölt, tejszínt, a vajat, a hidrogénezett margarinokat. Ezzel szemben javasolt a zsíros halak (lazac, harcsa, ponty, angolna, szardínia, makréla, hering), a dió, a lenmagolaj, a tökmagolaj, az olívaolaj fogyasztása. Az egyik leghatékonyabb rákmegelőző lipidforrásnak a kísérletek szerint az anyagcserénkre sokoldalúan pozitív hatást gyakorló feketekömény vagy parasztbors (Nigella sativa) olaja bizonyult. Ezzel szemben magas omega-6-tartalma miatt a szakértők nem ajánlják tartós fogyasztásra a napraforgóból, a kukoricából, a szójából, a földimogyoróból és a szőlőmagból készült olajokat - főként, ha azok nem hidegen sajtoltak.

 

A fehérjékből összességében napi 80-20 gramm elégséges – kortól és igénybevételtől függően - úgy, hogy a napi kalóriabevitel 20-30%-át fedezze. A fehérjebevitel nagy részének növényi eredetűnek kell lennie, s legfőképpen a vörös húsok, valamint a szárnyasok bőre kerülendő a magas telített zsírsavtartalom miatt. Különösen értékes fehérjéket, antioxidánsokat (ún. fitofenolokat), rostokat (ezekből legalább napi 40 gramm fogyasztandó) és vitaminokat tartalmaznak a hüvelyesek, az árpa, a zab, a búzafű, a szója.

 

Mit és hogyan?

Elemi fontosságú, hogy a tápanyagokat leginkább eredeti, kolloidális formában vigyük be a szervezetbe, hogy szervezetünknek minél kevesebb energiát kelljen felhasználnia a lebontáshoz, a sejtekbe történő beépítéshez. Az "élő" növény kevesebb toxint, viszont több vitamint, enzimet visz be és segít a méregtelenítésben is. A nyers hagyma, retek, torma, a (savanyú) káposzta rákellenes hatása (magas indoltartalmuk okán) bizonyított, de sok egyéb növényünk is kifejezetten betegségmegelőző hatású gazdag rost- és vitamintartalma miatt. A gyümölcsök közül a körte, a sárga- és az őszibarack, a mandula, a szilva, a dió, az áfonya, a szeder, a fekete ribizli, a narancs, a papaja, a citrancs, a kivi, az avokádó, a füge, a licsi a legértékesebbnek mondható. Külön említést kell tennünk egy Tahitiból származó gyümölcsről, a noniról, amelynek kivonata nálunk is kapható. Ez intenzíven stimulálja a szervezet sejtes immunitását (szaporodásra készteti a makrofágokat és a limfocitákat), s a kísérletek szerint képes megakadályozni sejtjeink rosszindulatú elfajulását. (Nyomatékosan fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy gyümölcsöt, gyümölcskészítményt csak reggel, délelőtt - délután 2 óráig - fogyasszunk, mert délután-este a vastagbél energiacsökkenése miatt a gyümölcscukor alkoholosan erjed és károsítja a bélflórát!)

 

A zöldségek közül a fokhagyma, a lila hagyma, a spárga, a brokkoli, a cukkíni, a sárgarépa, a cékla, a zeller, a búzacsíra, a szójacsíra, a leveles zöldségek, az édes burgonya, a hüvelyesek, a paradicsom és a paprika bőséges és változatos, kíméletes módon elkészített változatai segítenek a sejtjeinket fiatalosan tartani. Kifejezetten öregedés- és következésképp rákmegelőző hatású a ginszeng, a kurkuma, a vörösborban lévő resveratrol (amelynek antioxidatív hatása az E-vitaminénak 30-szorosa, de alkoholtartalma miatt napi két-három decinél többet nem illik fogyasztani!), valamint a ketchupben a paradicsomnál is nagyobb koncentrációban jelen lévő likopén.

 

Mindezek után külön ki kell emelnünk azokat a "szupertáplálékokat", amelyeket a világ a leghosszabb átlagéletkorú nemzettől, a japánoktól vett át. A különböző tengerialga-készítményekről van szó. A zöld alga, a chlorella amellett, hogy - speciális cellulóztartalma révén - a mérgek egyik legintenzívebb eltávolítója, rendkívül gazdag C-, B- és E-vitaminban, vasban, kalciumban, káliumban, magnéziumban, béta-karotinban. Rendkívüli a regeneráló és májvédő hatása, megköti a mérgeket és a nehézfémeket.

 

A másik híressé vált algafajta a spirulina. Kiváló minőségű fehérjéje mellett gazdag a vastartalma és kiválóan kiegészíti az árpa, a búzafű és a chlorella rákmegelőző és fertőzésgátló hatását. Úgy tartják, hogy ezeket csalán- és gyermekláncfűteával, valamint kitozánnal kombinálva, reggelenként éhgyomorra elfogyasztva, a legtökéletesebb rákmegelőző és sejtfiatalító kombináció állítható elő.

 

A fentieket kiegészíthetjük napi 500 mg C-vitamin, 400 egység alfa-tokoferol (E-vitamin), 200 mikrogramm szelén, 400 mikrogramm folsav és 10 000 egység karotin bevételével, valamint napi legalább két liter folyadék fogyasztásával.

 

Amennyiben a pozitív, nyitott, befogadó karakterű gondolkodás mellett a fentiekben vázolt táplálkozási alapelveket sikerül életvitelünkbe integrálnunk, egyre többünk számára adatik meg az esély, hogy déd- és ükunokáinknak is nyűgmentes testtel és friss elmével örülhessünk.

Dr. Simoncsics Péter
XIV. évfolyam 1. szám

Címkék: anti-aging, diéta, öregség, sav-bázis egyensúly, táplálkozás

Aktuális lapszámunk:
2018. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.