Egészséges életmód

A tánc mint életelixír

Hogyan táncolhatjuk ki magunkból a gondjainkat ?

Pápua–Új-Guinea kukukuku asszonyai vagy a lakota sziúk naptáncosnői számára a tánc az élet elválaszthatatlan része. A testmozgáson kívül elsősorban azt a célt szolgálja, hogy átlépjék saját határvonalaikat és megtalálják önmagukat. Petra Schönl felkereste ezeket a természeti népeket, és megtanulta táncuk nyel vét. Olyan gyógyító tapasztalat ez, amelyet ma más asszonyoknak ad tovább. A tánc ugyanis erősíti az öntudatot, új energiát ad és megszabadít a lelki terhektől.


 

Pet­ra Schönl számá­ra az afri­kai tánc a fiat­al­ság és az erő ki­apad­ha­tat­lan for­rá­sa. A ké­pen a sam­bu­ru törzs asszo­nyai­val lát­ha­tó. Tánc köz­ben erőtel­jes mell­kas­moz­du­la­to­kat vé­gez­nek, és et­től len­dü­letbe jönnek több kilogrammot nyomó nyakláncaik

 

1997 elején elváltozást fedeztem fel a mellemben - emlékszik vissza Petra Schönl -, és bár tudtam, mit jelent, nem fordultam orvoshoz. A férjem ugyanis (aki gyógyító és sámán) nyárra azt tervezte, felkeresi Amerikában a lakota sziúkat, én pedig mindenképpen vele akartam menni. Azért utaztunk Dél-Dakotába, hogy részt vegyünk a naptáncon, a lakoták egyik legfontosabb és legszentebb szertartásán. A tánc neve onnan származik, hogy a nap járását követi. Ez azt jelenti, hogy napfelkeltekor kezdődik és napnyugtakor ér véget. A naptánc elsősorban hódolat a Földanyának. Egyidejűleg a tánccal mindig összekapcsolódik egy kívánság is, az ember ennek a teljesülését kéri. A ceremónia általában négy napig tart, ezalatt a résztvevők semmit nem esznek, csak táncolnak és imádkoznak. A férfiak a „lándzsázás” szertartásán is átesnek: ez olyan hús- és véráldozat, amikor a mellizomzat fölött egy részen átdöfik a bőrt.

 

Ebben az esetben rólam volt szó. A férjem együtt táncolt és imádkozott a törzsbeliekkel a gyógyulásomért. Ez az élmény nagyon mélyen érintett, és hirtelen teljesen világosan megláttam magam előtt a saját utamat is. Két nappal azután, hogy visszatértünk Németországba, felkerestem a nőgyógyászt. A mellrák diagnózisa ekkor már nem jelentett halálos ítéletet számomra. De meg kellett hoznom egy olyan döntést, amelyet senki nem hozhatott meg helyettem.

 

A ke­le­ti tán­cot nem­csak néz­ni jó, ah­hoz is hoz­zá­segí­ti a nőket, hogy feltárják a nőiesség titkait

 

A férjemmel együtt felvettük a kapcsolatot lakota barátainkkal, akik biztosítottak minket szellemi segítségükről és támogatásukról, amit azután az elkövetkezendő időkben újra és újra éreztem.

 

Elhatároztam, hogy megműttetem magam egy olyan orvossal, akiben bízom. Hatórás beavatkozással távolították el a tumort, a mellemet a hátamból kivett darabbal újra felépítették, és eltávolították a nyirokmirigyek egy részét is. Mindezt nagyon jól viseltem. A megelőzésként ajánlott kemo- és sugárterápiát elutasítottam. Helyette inkább samanisztikus-természetgyógyászati kezelést választottam. Ennek része volt - az olyan szereken túl, mint a kígyóméreg, gyógynövény keverékek és homeopátiás szerek - mindenekelőtt a tánc, amellyel teljesen egészségessé tettem magam.

 

 

A naptánc mint energiaszolgáltató

Újra elutaztunk Dél-Dakotába a lakota sziúkhoz. A gyógyuláshoz vezető úton számomra az áttörést a naptánc jelentette. Az indián asszonyok körében tánc közben olyan szoros kapcsolatot éltem át mindazzal, ami él, és olyan mélyen tapasztaltam meg Isten közelségét, amilyenben azelőtt soha nem volt részem. Az elkövetkező évek során még inkább elmélyedtem a tánc gyógyító, spirituális művészetében. Ennek során nagyon sok erőt nyertem. Megtettem olyan dolgokat, amelyeket korábban soha nem tartottam volna lehetségesnek. Ezen kívül az is világossá vált számomra, hogy pozitív tapasztalataimat tovább kell adnom a többi nőnek. Hogy ők is hozzám hasonlóan egészségesek lehessenek, és az egész életüket pozitívra fordíthassák.

 

Megtanultam a Hawaii-táncot, az indiai kathak-táncot és a kukukuku asszonyok beavatási rítusának táncát. És megtanultam, hogy a természeti népek a nőiességet akarják kifejezésre juttatni, biztonságot akarnak adni a nőnek. A lényeg, hogy biztosak legyenek önmagukban, hogy a női létet nem a társadalom által rájuk erőltetett szerepnek lássák, és főleg nem olyasminek, ami a férfiaktól függ. Ugyan ki tartaná emancipáltnak azt a nőt, aki férfiként lépne fel? Egyetlen nő sem lehet valóban emancipált mindaddig, amíg el nem fogadja önmagát nőként!

 

Pet­ra Schönl a tur­ka­na törzs­nél, Észak­nyu­gat-Keny­ában. Az ön­tu­da­tos asszo­nyok sú­lyo­kat varr­nak be­le a szok­nyá­juk sze­gé­lyé­be, és a fér­fi­ak előtt ezt lengetik a combjuk körül a közös tánc során

 

A keleti tánc gyönyörű kifejezési formái is ahhoz segítenek hozzá minket, nőket, hogy megtaláljuk önmagunkat. Hogy a testünk mozgékony maradjon időskorunkban is. Ezen a területen a keleti tánc sokkal többet nyújt, mint a puszta hastánc. A köröző mozdulatok szépsége, a végtelen szimbolizáló szalagok harmóniája, az izolációs és vibrációs technikák hozzásegítenek ahhoz, hogy felfedezzük a nőiesség titkait.

 

A keleti népek asszonyai a mai napig megtartják hagyományos táncünnepségeiket egy-egy születés, első menstruáció, esküvő vagy más fontos esemény alkalmából. A kislányok természetesen nőnek bele az asszonyok világába. Vessük hát le a konvenciók bilincseit, rázzunk le magunkról mindent, ami rabbá tesz minket!

 

 

Afrikai tánc: a határtalan lehetőségek kifejezése

Valamennyi afrikai táncnál megtaláljuk a határtalan, féktelen testmozgások lehetőségét. Ennek majdnem mindig spirituális háttere van, még ha ez a szemlélő számára első pillantásra nem is válik nyilvánvalóvá. Az ilyen táncoknak része lehet az elemek, a természet, az állatok, a mindennapok, az aratás, a termékenységkultusz és sok más egyéb megjelenítése. Mindezt dobolás, fantáziadús ütőhangszerek zaja, tapsolás kíséri. A magával ragadó ritmus minden táncmintának része: ha elképzeljük a tüzet, mozgásunkkal is kifejezzük ennek a csodálatos elemnek a lobogását. Ha a kígyót képzeljük el, mozgékonyak és selymesek leszünk, mint ő, ha az elefántot, nehezek és súlyos léptűek, és tévedhetetlenül járunk az utunkon.

 

A pá­pua asszo­nyok fel­sza­ba­dul­tan tán­col­nak a Sing-Sing ün­ne­pen

 

Az egyik utunk a kukukuku asszonyokhoz vezetett, Pápua-Új-Guinea egyik érintetlen fennsíkjára, ahol még soha nem járt fehér ember. 1994 januárjában, a negyedik utunk során egyedi film- és fotóanyagot készítettünk az érett kislányok beavatási rítustáncáról. Miközben a beavatásra váró a „keresztanyjával” egy marhabőrrel borított fedél alatt rejtve marad a háttérben, a törzs asszonyai a nagy tűz körül táncolnak. A ceremóniát levezénylő asszony mindegyik körhöz valamilyen kívánságot társít, így szentelik meg a lány későbbi feladatait mint feleség, anya és a törzs tagja. De a szenvedést, a boldogságot, a szerelmet és a gyászt is egyre növekvő intenzitással ábrázolják. A keresztanya suttogva adja tovább védencének a történéseket.

 

Az asszonyok egy egész éjszakát így táncolnak végig. Ennek során némelyek egészen transzszerű állapotba kerülnek, mások a totális kimerülésig táncolnak. A szertartás végén feloldódik minden feszültség, visszatér a nyugalom. Az asszonyok arcáról csendes mosoly sugárzik. Ez a riutálé úgy hatott rám, mint egy gyógyító önterápia, amint az asszonyok már feloldódva ültek a fűben, és élvezettel kortyolták a cukornád édes levét.

 

 

Az asszonyok hulatánca: öregedésellenes hatás test, szellem és lélek számára

A Hawaii-szigeteken egy valaha a férfiak által bemutatott kultikus táncból fejlődött ki a hula. Ezt a táncot manapság túlnyomórészt nők járják. Azt mondják, a gyerekek hamarabb tanulják meg a hulát, mint a járást. A szertartást turisták sokasága csodálja meg, és igyekeznek elsajátítani legalább az alaplépéseket. Ezekből nincsen túl sok. A legfontosabb kézmozdulatokat, amelyekkel az asszonyok a történetet kísérik, nem nehéz utánozni, ha az ember egyszer már elsajátította a szöveget és a kedves dallamot.

 

Némi gyakorlás után szert tehetünk a megfelelő kecsességre és a nélkülözhetetlen csípőmozgásra. A hula szelíd módon lazítja el az izmokat, a fejtetőtől az ujjak hegyéig. Mindez valódi, átfogó öregedésellenes programot kínál test, lélek és szellem számára.

 

A be­ava­tá­si szer­tar­tás után az asszo­nyok elé­ge­det­ten élve­zik a cu­kor­nád édes ned­vét

 

A hula során a szigetek utánozhatatlan, egyedi természeti adottságait vizualizálják: az óceánt, az elemeket, a hegyeket, a sziklaszirteket, a vízeséseket, a napot, a holdat és a csillagokat. Minden érzést és természetesen a mindent átfogó Aloha érzését (légy szeretve!). A hulatánc, meditáció és terápia egyszerre. Olyan ajándék, amelyre minden nő rászorulna a stresszes munkanapok után.

 

 

Az indiai tánc mágiája

2004 májusában egy gyermekkori álmom is valóra vált: négy hetes kathak-, azaz klasszikus indiai táncoktatáson vehettem részt. A tanárnőm Molly Roychaudhuri volt Kalkuttából, ő ennek a művészetnek a mestere és számos kitüntetés birtokosa. Útmutatása nyomán teljesen új testérzést tapasztalhattam meg. Molly, akárcsak hawaii hula-tanárnőm, Ka’anohi, abban erősített meg, hogy ne engedjem semmivé válni a női táncról világszerte beszerzett tapasztalataimat, hanem adjam tovább a Nyugat asszonyainak.

 

A be­ava­tá­si ün­nep: a fia­tal be­ava­tan­dót ke­resz­tany­ja ve­ze­ti be a felnőtt nők körébe

 

Éppen ezért arra biztatom a nőket, hogy ábrázolják az életüket táncolva, fejezzék ki sokféle tevékenységüket, és ismerjék fel, mit és hogyan tesznek. Mert mindaz, ami egy nő érzéseiben rejtőzik, kifejezésre juttatható ősi testbeszédében, ebből pedig öntudatot és bátorságot nyerhet az élethez. A lehetőségek valóban határtalanok: a keleti tánc során például meggyógyíthatjuk sérült nőiességünket, az afrikai tánccal pedig megszabadulhatunk az agressziótól és a haragtól.

 

Hu­la-im­presszi­ók: a kéz­moz­du­la­tok egy

tör­té­ne­tet me­sél­nek el: a szívem érzi...

... a vízesést
... a szelet
... a szerelmet
... a földet
... az esőt
   

M. L.
XI. évfolyam 5. szám

Címkék: naptánc, tánc, testmozgás

Aktuális lapszámunk:
2019. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.