Egészséges életmód

A víz él

Ma­sa­ru Emo­to ja­pán ku­ta­tó ré­gó­ta vizs­gál­ja a víz bio­fi­zi­kai tu­laj­don­sá­gait. Ami azon­ban el­ső­re unal­mas labor­mun­ká­nak tű­nik, az a va­ló­ság­ban rend­kí­vül iz­gal­mas te­vé­keny­ség. Emo­to spe­ciá­lis fo­tó­tech­ni­ká­val bi­zo­nyít­ja, hogy a víz meg­őr­zi gon­do­la­ta­in­kat és ér­zé­se­in­ket. Meg­mu­tat­ja azt is, ho­gyan le­het po­zi­tív in­for­má­ci­ók „su­gár­zá­sá­val” a víz mi­nő­sé­gét egy szem­pil­lan­tás alatt ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­ni.  

 


Ja­pán Ál­ta­lá­nos Ku­ta­tó­in­té­zet (IHM) és a sváj­ci Wi­se Crystal in­té­zet el­nö­ké­nek ti­zen­két éves ku­ta­tás után si­ke­rült nap­ja­ink va­ló­szí­nű­leg leg­for­ra­dal­mibb fel­fe­de­zé­sét meg­ten­nie. Az 1943-ban Jo­ko­ha­má­ban szü­le­tett Ma­sa­ru Emo­to meg­ta­lál­ta a tu­do­má­nyos bi­zo­nyí­té­kot ar­ra, amit az al­ter­na­tív gyógy­mó­dok­ban – pl. a ho­me­o­pá­tiá­ban – már ré­gó­ta el­fo­gad­tak: a víz meg­őr­zi kör­nye­ze­tünk in­for­má­ció­it, ké­pes ön­gyó­gyí­tás­ra és meg­vál­toz­tat­ja struk­tú­rá­ját az őt ért be­fo­lyá­sok alap­ján.

 

 

Gyó­gyí­tó in­for­má­ció

A tör­té­net 1984-ben kez­dő­dött, dr. Lo­ren­zen ame­ri­kai bio­ké­mi­kus mun­ká­já­val. Ő a bio­re­zo­nan­cia ho­me­o­pa­ti­kus mód­sze­rét fi­no­mí­tot­ta, még­hoz­zá úgy, hogy a víz­be mű­sze­res el­já­rás­sal jut­ta­tott gyó­gyí­tó in­for­má­ci­ót. Lo­ren­zen kau­ká­zu­si ke­firt és a macs­ka­ka­rom ne­vű gyógy­nö­vényt hasz­nál­ta: mind­két anyag tu­laj­don­sá­gait át­ír­ta a víz­re, és ez­zel kú­rál­ta sú­lyos be­teg fe­le­sé­gét. Lo­ren­zen el­já­rá­sa ma már szten­derd­nek szá­mít a ho­me­o­pá­ti­ás gyógy­szer­gyár­tás­ban.

 

Ma­sa­ru Emo­to, aki 1986-ban is­mer­ke­dett meg dr. Lo­ren­zen­nel, ér­dek­lő­dött az iránt, ho­gyan le­het a víz­re át­írt gyó­gyí­tó in­for­má­ci­ót lát­ha­tóvá ten­ni. 1998-ban si­ke­rült elő­ször fény­ké­pet ké­szí­te­nie a víz­ről fa­gyott ál­la­pot­ban, mikrosz­kóp alatt. En­nek alap­ján ala­kí­tot­ta ki Emo­to azt a fel­te­vést, hogy a víz kris­tá­lyos szer­ke­ze­té­nek alak­ja a ka­pott üze­ne­tek­től függ.

 

Masaru Emoto, a Nemzetközi HADO Társaság elnöke

 

Nem sok­kal ezu­tán nagy­sza­bá­sú kí­sér­let­­sorozat­ba kez­dett, koc­ká­ra té­ve ez­zel a spi­ri­tuá­lis jel­le­gű pro­jekttel ad­di­gi ko­moly tu­dós te­kin­té­lyét. Ő és mun­ka­tár­sai klasszi­kus és mo­dern ze­nét ját­szot­tak le a víz­nek, amely­nek a ke­ze­let­len kris­tá­lyait le­fény­ké­pez­ték, be­fa­gyasz­tot­ták, majd új­ra le­fény­ké­pez­ték. „Annyi­ra el­ké­ped­tünk”, em­lék­szik vissza ma Emo­to, „hogy elő­ször el se akar­tuk hin­ni, mi tör­tént”. A kris­tá­lyok ugya­nis szer­ke­ze­tü­ket je­len­tő­sen meg­vál­toz­tat­ták: Mo­zart és Rach­ma­ni­nov ze­né­jé­re cso­da­szép, har­mo­ni­kus kris­tály­szer­ke­ze­tek kép­ződ­tek, míg az AC/DC és ha­son­ló ze­nék ha­tá­sá­ra kao­ti­kus szer­ke­ze­tek ala­kul­tak ki. Ek­kor Emo­to még job­ban el­tá­vo­lo­dott a tu­do­mány be­já­ra­tott út­ja­itól. A vi­zes üveg­csék­re olyan sza­va­kat írt, mint „sze­re­tet”, „ör­dög”, „kö­szö­nöm”, vagy „te hü­lye”.

 

Meg­kö­ze­lí­tő­leg 10 000 fo­tó do­ku­men­tál­ja for­ra­dal­mi ered­mé­nye­it az in­for­má­ció­val el­lá­tott kris­tá­lyok­ról. A cso­dá­la­tos ké­pes kö­te­tek meg­je­le­né­se után (A víz üze­ne­tei 1–2.) Emo­to két év­vel eze­lőtt meg­je­len­tet­te a Ko­ha ki­adó­nál a „Víz­kris­tá­lyok” cí­mű köny­vét is, amely­ben ku­ta­tá­sai tör­té­ne­tét min­den­ki számá­ra ért­he­tő mó­don ír­ta le.

 

Emo­to ku­ta­tá­sai azt mu­tat­ják, hogy a víz ural­ja a tu­da­tot és em­lé­ke­ze­tet, te­hát olyan élő­lény, amely az ér­zé­sek­re hoz­zánk ha­son­ló­an re­agál. Rá­adá­sul be­fo­lyá­sol­ha­tó, mert szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben szo­mo­rú lesz, ha pl. Adolf Hit­ler ne­vét ír­juk rá. Ha azon­ban a „sze­re­tet” szó­val je­löl­jük meg, ak­kor kris­tá­lyai tel­jes szép­sé­gük­ben pom­páz­nak. Min­da­mel­lett a víz in­tel­li­gens is: min­degy számá­ra, mely nyel­ven ír­ják rá az in­for­má­ci­ót.

 

 

A ter­mé­szet em­lé­ke­ze­te

A kö­vet­ke­ző fe­lis­me­ré­sek­nek szin­tén je­len­tős kö­vet­kez­mé­nyei van­nak az egész­ség­gel és be­teg­ség­gel kap­cso­la­tos fel­fo­gá­sun­kra, mert vé­gül is 70%-ban víz­ből ál­lunk.

 

A ve­ze­té­kes víz – szár­maz­zon az bár­hon­nan – gya­kran kü­lön­le­ge­sen disz­har­mo­ni­kus, fe­kély­sze­rű kris­tá­lya­la­kot ölt. El­rak­tá­roz­za a ne­ga­tív kör­nye­ze­ti be­ha­tá­so­kat, ame­lyek az ivás­sal tes­tünk­be ke­rül­nek és az im­mun­rend­szert gyen­gí­tik. Az ivó­víz­kin­cset ugya­nak­kor rö­vid tá­von fel le­het ja­ví­ta­ni, ahogy azt Emo­to egyik pro­jektje is mu­tat­ja, mely­ben budd­his­ta pa­pok­kal dol­go­zik együtt. A pa­pok
né­hány na­pig egy szennye­zett ja­pán duz­zasz­tott tó­nál áll­tak és mon­do­gat­ták szu­trái­kat és szent éne­ke­i­ket. A víz mi­nő­sé­ge et­től je­len­tő­sen ja­vult.

 

Ha a kö­vet­ke­ző évek­ben ezek­nek a fel­tű­nő fe­lis­me­ré­sek­nek a tel­jes bi­zo­nyí­tá­sa si­ke­rül­ne, az iga­zol­ná a ter­mé­szet em­lé­ke­ze­té­nek lé­te­zé­sét és a hi­per­kom­mu­ni­ká­ció té­zi­sét: azaz, hogy min­den egy ősok­ból ered és kom­mu­ni­kál egy­más­sal.


X. évfolyam 10. szám

Címkék: víz

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.