Egészséges életmód

Alkímia a gyógyászatban

Szétválasztás, tisztítás, újraegyesítés

Az alternatív szemléletű gyógyítók véleménye szerint manapság burjánzik a kemoterápia, és a betegek 30 százaléka szenved a gyógyszerek mellékhatásaitól.


 

 

A gyógyszeripar kémiai laborjaiból nap mint nap eláraszt bennünket újabbnál újabb mesterséges készítményekkel,melyek nagy részéről - függetlenül a klinikai vizsgálatoktól - csak jóval később derül ki, hogy milyen hatással van szervezetünkre. Ezt a "mellékkörülményt" a gyógyszerészet szentesíti is azzal a véleményével, hogy minden gyógyszer szükségszerűen mellékhatásokkal is jár, ellenkező esetben pozitív hatást sem gyakorol a szervezetre. Számolnunk kell tehát allergiás reakciókkal, mérgezésekkel, rákkeltő hatással, a gyógyszerek kölcsönhatásairól nem is beszélve.

 

Ha jól belegondolunk, a gyógyszerészet viszonylag új tudomány, de vajon hogyan gyógyítottak a régebbi korokban? Tudjuk, hogy a gyógyszerészet hajnalán nagyon hatékony és közkedvelt terápiás eljárásnak számított a Hahnemann-féle homeopátia és a Schüssler-sókkal való gyógyítás. Ám ha a kutató mind mélyebbre ássa magát a letűnt idők gyógyszerészeti irodalmába, mind gyakrabban találkozik egy mára szinte teljesen elfeledett fogalommal, az alkímiával. Az érdekes filozófiai rendszer gyakorlati alkalmazásából született a spagírika, amely görög eredetű szó, jelentése: spao = szétválás, ageiro = újraegyesítés. Az alkímiai laboratóriumok e két fontos alapelv szerint működtek, és ennek alapján számtalan kiváló, hatásos gyógykészítményt produkáltak, melyek kaphatók voltak minden patikában.

 

Biológiai módszerekkel termesztett gyógynövények gyűjtése Észak-Olaszországban

 

Paracelsus, a híres ókori orvos, aki csodával határos gyógyító eredményeiről vált ismertté, az alkímiai orvoslás híve és megszállottja volt. 1609-ben létrehozták a kémiai tanszéket a Marburgi Egyetemen, melynek docense, Johannes Hartmann, az alkímia professzora volt. A professzor az alkímiát oktatta hallgatóinak, Paracelsus tanai alapján.

 

Jogos tehát a kérdés: Hogyan tűnhetett el szinte nyomtalanul a gyógyítás palettájáról ez a hajdan oly nagyra tartott gyógyító tudomány? A 18–19. században a kémia fantasztikus fejlődésével egyszerűen elvetették a több évszázados empirikus tapasztalatokat, és azok gyógyszereit. A 19. századi filozófiai irányzat, a pozitivizmus a megismerés egyetlen elfogadható alapjának az érzékszervekkel való tapasztalást tartotta, a metafizikát pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta. S minél inkább elmerültek a részletek tanulmányozásában, annál kevésbé voltak képesek az egész áttekintésére. A kémia elvetette az alkímia metafizikai és filozófiai alapjait, és a következő álláspontot képviselte: nem az egész növény gyógyít, csak a benne megtalálható vegyület, amit ki kell vonni belőle, s az később mesterségesen is előállítható. A növény maga pedig nem más, mint felesleges, elhanyagolható "burok" az őket érdeklő vegyület körül.

 

Hogy ez az elgondolás mennyire nem helytálló, azt jól példázzák azok az esetek, amikor is Paracelsus receptúráit próbálták hasonló módon „lemásolni”, ám a várt eredmény elmaradt. Elmaradt azért is, mert a készítményeknél nem alkalmazták az alkímiai gyógyszerkészítés alapelveit, nem követték a szétválasztás, tisztítás, újraegyesítés folyamatát. Paracelsus köztudottan higannyal gyógyította a szifiliszt. Ám ez a higany, nem az a higany, amit ma egészségre ártalmasnak, vagy veszélyes környezeti hulladéknak tartanak. Ehhez hasonlóan Paracelsus arzénból, antimonból, ólomból és sok más elemből készített gyógyszert, ám ezeknek az anyagoknak az alkímiai módszerekkel felszabadított esszenciáit használta csupán. Miután a gyógyszeripar nem alkalmazván helyesen a paracelsusi alkímia elméletét és gyakorlatát, annak hatását igazolni sem tudta, így azt tudománytalannak tartotta és elvetette.

 

Ahhoz, hogy megértsük a spagírika lényegét, meg kell ismerjük az alkímia gondolkodását, melynek egyik legfontosabb alaptétele az úgynevezett megfelelések törvénye, azaz: ami fent , úgy lent - ami lent, úgy fent. Ez tovább bővíthető oly módon, hogy: ami kint, úgy bent - ami bent, úgy kint. Ez lényegében azt jelenti, hogy minden létező szoros, belső kapcsolatban áll egymással, minden dolog valaminek az analógiája, annak mintájára működik. Így például a növények és az ásványok bizonyos bolygókhoz rendelhetők, az ember pedig a makrokozmosz kicsinyített mása, leképeződése, s mint ilyen, minden létezővel belső kapcsolatban áll. Minden egyes szervrendszer bizonyos bolygóhoz tartozik, és ugyanehhez a bolygóhoz társítható növényekkel és ásványokkal gyógyítható. Továbbmenve, a növényekben különleges gyógyító erő rejlik, s ennek az erőnek, más szóval energiának köszönhető a gyógyulás. A spagírika pontosan ezekkel az energiákkal dolgozik, és persze tudja, hogy a titokzatos erők salakanyagokban rejtőznek, s az a dolga, hogy a salaktól megtisztítsa azokat. A folyamat végén tiszta gyógyító erőt, elixírt kapunk.

 

Paracelsus, híres orvos és alkímista

 

Az alkímia további fontos alapgondolata: a természet három alapeleme a kén, a só és a higany. Ezeket az archaikus neveket azonban nem szabad összetéveszteni a modern kémia fogalmaival. A ként, a sót és a higanyt az alkímia Sulfur, Sal és Merkúr néven is említi, melyek a test, a lélek és a szellem megfelelői. A test az anyag, a lélek a tudat, a szellem pedig maga az élet. Ennek megfelelően minden létezőnek van külső formája, élete és tudata - noha eltérő mértékben. Az erőnek mindig szüksége van anyagi, fizikai hordozóra. A Merkúr-elv fizikai hordozója a növényvilágban egy nagyon illékony anyag, az alkohol. A só ezzel szemben sűrítő, tömörítő princípium, ami a növényeknél a gyantaolajban testesül meg. A kén adja a növényi tinktúrák színét. Általában véve az alkoholt a Merkúrral, az olajokat a Sulfurral, a sókat pedig a Sal elvével társítják. Ezek hordozói bizonyos természetes erőknek, amelyeket jobb híján Sal, Merkur és Sulfur néven említünk.

 

Az ásványokat és fémeket szintén el tudjuk különíteni e három alapelvnek megfelelően, és meg tudjuk tisztítani a spagírika módszereivel. A Sulfur itt is olajos szubsztancia, a Merkur illékony anyagokat jelent (az alkimisták ezt alkaheszt névvel illették), a Sal pedig az ásványi sókban ölt testet.

 

A tiszta anyagok kiszabadítása a kiinduló anyagokból erjesztés, desztillálás, kalcináció stb. módszerével történik. Ha a három említett alkotóelemet sikerült szeparálni, a tisztítás folyamata következik. A három alkotórészt külön-külön is lehet a gyógyításban alkalmazni, attól függően, hogy milyen betegséggel állunk szemben. Paracelsus szerint pl. az ürömfűből nyert só 14 betegséget képes gyógyítani. Az ugyanezen fűből nyert "kén" hat nagyobb betegségre jó, míg az üröm "Merkurja" mintegy 106 betegség kezelésére szolgál.

 

A valódi spagírikus gyógyszer azonban a szeparált, megtisztított alkotórészek újraegyesítéséből születik. A spagírikus készítményt tovább lehet finomítani állandó keringetéssel, vagy többször ismételt desztillálással és újraegyesítéssel. Ezáltal teljesülnek az alkímia magas szintű követelményei, nevezetesen a szilárdat illékonnyá tenni, az illékonyt pedig szilárddá. Eközben az anyag átalakul. Az ilyen termékre már kevésbé a spagírikus, sokkal inkább az alkímiai vagy a "parakémiai" jelző illik leginkább. Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert csak ezek az alkímiai szerek képesek valóban csodálatosnak tűnő gyógyhatásokra, amelyekről az irodalom is beszámol. Az ilyen készítmények képesek a kiinduló anyagokban lakozó gyógyító erők teljes potenciálját közvetíteni a szervezet felé, nem károsak, nem idéznek elő mellékhatásokat, megtisztítják és újra felépítik a szervezetet.

 

A tinktúrák hónapokon keresztül érlelődnek a természet ritmusával, összhangban a Nappal és a Holddal

 

Az alkímia szerint a legnagyobb gyógyító erővel nem a növények, hanem az ásványok és a fémek rendelkeznek. Ezek ugyanis hosszú évmilliók, évmilliárdok alatt jöttek létre, ezért sok őserőt tudtak raktározni. Ha a megfelelések törvényét felidézzük (amint fent, úgy lent), az emberben megtestesülő mikrokozmosz a makrokozmosz rendjét tükrözi, pontosabban naprendszerünk és a zodiákus jeleiben megnyilvánuló rendet. Mivel a tizenkét állatjegy mindegyikéhez egy-egy égitestet társítanak, és mivel az alkímia törvényei szerint az ezekkel társított erők ránk, emberekre is hatnak, elméletileg lehetséges az ásványvilágból származó 12 tinktúrával minden létező betegséget meggyógyítani. 

 

Hahnemann homeopátiájában is jól ismert gondolat, miszerint hasonlót hasonlóval gyógyíthatunk, nem ismeretlen az alkímiában. A Similia similibus curantur azonban ez esetben a kozmikus kapcsolatokra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az a szerv, amely egy bizonyos planetáris erő hatása alatt áll, olyan gyógyszerrel gyógyítható, amely ezt az erőt tartalmazza, közvetíti. Hahnemann ezt a fogalmat vette át és alkalmazta saját rendszerében a gyógyszervizsgálatok során.

 

Emlékezzünk vissza az alkímia három alappillérére, a három fő alkotórész, a Sal, a Sulfur és a Merkúr szétválasztására, a tisztítására, valamint az újraegyesítésére, amely során a kiinduló anyagból ezeket az őserőket kinyerik és salakanyagoktól megtisztítják. A homeopátiás őstinktúrák készítésénél ezt az elvet nem veszik figyelembe. Utóbbiaknál a Sulfurnak tisztítatlan formáját alkalmazzák, a Merkur elemet csak borpárlat formájában, ami pedig hiányzik, azok az ásványi sók. Ez elmondható a növényi őstinktúrákról. Ha az ásványi anyagok homeopátiás elkészítését vesszük figyelembe, ezeket szintén nem vetik alá a spagírika által diktált szétválasztási eljárásnak, hanem egyszerűen csak porítják és eldörzsölik azokat. Ennek következtében azonban nem tisztítják meg őket a salakanyagoktól.

 

A homeopátia rendszerében azonban az ún. dinamizálás eljárásával finomítják az anyagot, míg végül a magasabb potenciákban már egyáltalán nem tartalmaz a gyógyszer egy molekulányit sem a kiinduló anyagból. A kiinduló anyag fogyatkozásával fordított arányban nő a gyógyító erők mennyisége a készítményben, amely információ formájában alkoholra vagy tejcukorra vihető át. Léteznek tehát az alkímia és a homeopátia között rokon vonások: mindkét rendszerben gyógyító erők hatnak. Az egyikben ezeket folyamatos hígítással és rázogatással szabadítják fel, míg a másikban ez többszöri keringetéssel, desztillálással és újraegyesítéssel történik. Feltételezhetnénk, hogy mégis eltérő, egymástól különböző erőkről van szó, hiszen a homeopátiában a beteg egyéni állapota, tünetei és panaszai segítenek megtalálni a megfelelő gyógyszert. Ugyanakkor a parakémiai, ill. alkímiai gyógytermék kiválasztása során nem a szimptómákra kell támaszkodnunk, hanem a gyógyszert a kozmikus hasonlósági elv alapján kell kiválasztani.

 

Ami a gyógyszerek hatását illeti, a spagírikus és homeopátiás szerek e téren is különböznek egymástól. A homeopátiásan potenciált készítmények farmakológiai információt közölnek a szervezettel. Finom biológiai impulzust bocsátanak ki a vegetatív irányítás alatt álló öngyógyító erők mozgósítására, specifikus védelmi rendszereket hoznak működésbe, feltéve, hogy sikerül eltalálni a megfelelő gyógyszert, ami adott időpontban úgy illik a beteghez, mint kulcs a zárba. Amint azt minden homeopata tudja, a similimum pontos megtalálása gyakran rendkívül hosszadalmas és fáradságos munka eredménye.

 

A spagírikus házipatika szerei gyógyírt jelentenek minden bajra

 

A homeopátiás gyógyszerek hatása szintén csak hosszabb idő után érvényesül, pontosabban a gyógyszer bizonyos reakciós láncolatot hoz működésbe, amelynek lezajlásához időre van szükség. Az alkímiás gyógyszerek néhány óra, de legfeljebb néhány nap alatt képesek arra, amihez más gyógyszereknek hosszabb időre van szükségük. Paracelsus leírta, hogy Ingolstadtban egy születése óta béna 23 éves leányt egy éjszaka alatt kigyógyított a bénaságából spagírikus gyógyszerrel, amit ő "Azoth"-nak nevezett. Az alkímiás gyógyszeradagolásnál azonnal működni kezd a testben ugyanaz az erő, ami a makrokozmoszt irányítja és a testből hiányzik. Átjárja az egész testet, és olyan esetekben is képes segíteni, amikor az olyan finom ingerekre, mint egy homeopátiás gyógyszer, már nem reagál. Ez az erő adagolástól függően azonnal hatni kezd, nincs szüksége ingerválaszra, mint más terápiák esetében.

 

Hogy áll a spagírika mai helyzete? Napjainkban is léteznek gyógyszergyárak, amelyek azt állítják, hogy készítményeiket a spagírika törvényeinek megfelelően készítik. Dr. Bernhard Aschner bécsi orvos Paracelsus-fordításának harmadik kötetében a következőket írja: "Tekintettel Paracelsus és kortársai által leírt csodálatos gyógyulásokra, amelyek ma lehetetlennek tűnnek, kötelességünk, hogy ezeket a bonyolult gyógyszerkészítési eljárásokat megvizsgáljuk és gyógyhatásukat teszteljük. Ez olyan munka, amely gyógyszervegyészek és orvosok egész seregét igényli, de meg kell történnie. Fontos, de legalább ilyen mértékben hálás feladata a tudománynak, hogy az akkori és a későbbi alkimisták összegyűjtött műveit hozzáférhetővé tegyük." Ha dr. Aschner ma élne, bizonyára örülne, hogy szavai nem találtak süket fülekre. Számos korai művet újra kiadtak, az alkímia és a spagírika valóságos reneszánszát éli napjainkban.

V. T.
XI. évfolyam 5. szám

Címkék: Hahnemann, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.