Egészséges életmód

Aschner-diéta soványaknak

A vegetáriánus táplálkozás nem mindenki számára ideális


    Az alapvetően növényi alkotóelemekre építő, teljes értékű táplálkozás jelentősége nem vitatható. Ám vannak olyan emberek, elsősorban a vékony alkatúak, akiknek ez a diéta kevésbé való. Közülük sokan bizonyára csodálkoztak már, hogy hiába a nyerskoszt és a barna kenyér, mégsem válnak életerősebbé. A bécsi orvos, Bernhard Aschner már a XX. század elején tisztában volt ezzel.

     

    A természetgyógyászat szívesen beszél kivezetésről, méregtelenítésről, az anyagcsere tehermentesítéséről és savtalanításról, mint a krónikus betegségek megfékezésének előfeltételeiről. Ennek megfelelően általában a táplálkozási ajánlásokat is úgy alakítják ki, hogy az előtérben a „lúgos koszt” álljon. Lúgos koszt azonban ebben az értelemben nem létezik, hiszen akkor szappanízű lenne. Legföljebb lúgképző vagy túlnyomóan lúgos kosztról beszélhetünk.

     

    A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a vékony, aszténikus testalkatúak ezzel a táplálkozási formával nem túl jól boldogulnak. Az erősen vegetáriánus és sok gabonával dolgozó kosztot többnyire érzékeny emésztőrendszerük nem jól tűri. A nagy nyerskosztarány „lehűti” őket, és csak tovább erősíti amúgy is fennálló fázékonyságukat.

     

    Ezt felismerve alakította ki Bernhard Aschner úgynevezett „tonizáló diétáját”. A tonizáló itt azt jelenti, hogy serkentő, erőt adó. Ez a módszer főként azoknak a pácienseknek javasolható, akik gyengeségi állapotokban és különféle érzékenységekben szenvednek. Többnyire aszténikus testalkatúakról van szó, akik karcsúak, gyakran fáznak, a lábuk sokszor hideg. A nők hajlamosak a hólyaghurutra, a férfiak inkább prosztatabántalmakra. Mivel esetükben általában nyirokgyengeség is fennáll, gyakran alakul ki náluk torok-fül-orr fertőzés, de a hörgőik is érintettek lehetnek. Az ilyen típusok gyakran lelkileg is nagyon érzékenyek, rendkívül intelligensek és művészi hajlamaik vannak.

     

     

    A mész és a zöldség nem való nekik?

    Aschner tonizáló diétája első látásra sok szempontból ellentmond annak, amit a modern táplálkozástudomány egészségesnek nevez. Egy helyen például azt írja, az olyan divatos táplálkozási irányzatok, mint a vegetarianizmus vagy a nyerskoszt a maguk fehérjeszegény, sótlan és fűszermentes diétájával pontosan ellentmondanak a roboráló, azaz erősítő koszt előírásainak. A „mész és zöldség” alapú diéták az anyagcsere oly gyakori túlterheltsége esetén biztosan jól beválnak, de sovány, vérszegény, aszténikus testalkatú, gyenge típusoknál nincs helyük.

     

    Nekik inkább húsra, csekély mennyiségű alkoholra és fűszerekre van szükségük ahhoz, hogy javuljon az étvágyuk, magukra szedjenek néhány kilót, jobb legyen a vérképzésük, feszesebb a bőrük, és egyáltalán erősebbek legyenek. Ezek ősi tapasztalatok, Olaszországban például azok a szegények, akik nem jutottak elegendő húshoz, borral serkentették a vérképzésüket.

     

    A tonizálás és erősítés leghatékonyabb szerei közé tartozik a babkávé is, amennyiben mértékkel élvezik. Az aszténikus gyomor kezelésében döntő szerepet játszik a gyors gyógyulásban. Ilyen gyomorállapot mellett a sok tej, víz és gyümölcslé fogyasztása gyakran inkább hátrányos – írja Aschner. A müzli helyett sonkás zsemlét ajánl, babkávéval.

     

    Nincs általánosan ideális táplálkozás

    Az egész első hallásra furcsának tűnik, holott Aschnernek abban igaza van, hogy mindenki számára ideális, egyedül üdvözítő táplálkozási módszer nem létezik. Ez mindig az adott személy testalkatától és általános állapotától függ.

     

    Ha ezek után egyenként szemügyre vesszük Aschner tételeit, a tejhez való kritikus hozzáállásával egyet lehet érteni. A mind gyakoribb tejcukor-érzékenységtől eltekintve a tejfehérje megterheli a nyirokrendszert. Ez főként gyerekeknél vezet fokozott fertőzésre való hajlamhoz, mandulagyulladáshoz, középfülgyulladáshoz és állandó orrduguláshoz. Azt is tudjuk, hogy a tej főként emésztőszervi megbetegedések esetén inkább árt, mint használ. Sok krónikus bélbeteg ezért ösztönösen is kerüli.

     

     

    Az elegendő vas jelentősen hozzájárul az életminőség javításához

    Ami a húst illeti, a szigorúan vegetáriánus koszt rizikófaktort is képviselhet. Főként a már említett vékony testalkatúak hajlamosak amúgy is vas-, B-vitamin- és folsavhiányra, ha hús nélkül táplálkoznak.

     

    Manapság rengeteget foglalkozunk a legkülönfélébb, egzotikus vitaminokkal és nyomelemekkel. Mindeközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a vasról, amely egyaránt nélkülözhetetlen a vérképzéshez, a szervezet oxigén­ellátásához és az immunrendszer zavartalan működéséhez. Holott a kielégítő vasbevitel jelentősen hozzájárul az életminőséghez. Ugyan vannak jó vasforrásnak számító növényi táplálékok, például a fekete ribizli, a zeller- és paradicsomlé, a vér vasszintjének normalizálására azonban ezek önmagukban általában nem elegendőek. A mérsékelt húsfogyasztás – a legjobb, ha természetes tartásból származó állat húsát esszük – heti egy-három alkalommal az étrendbe iktatva nagy segítséget jelent. Ennek nemcsak a hús magas vastartalma az oka, hanem az is, hogy a benne lévő vas – máig megmagyarázhatlatlan okokból – űgy tűnik, jobban felszívódik.

     

    A homociszteinvitával összefüggésben manapság sokat teszünk a kielégítő B6-, B12-vitamin- és folsavbevitelért is. Bár a homocisztein szintje túl sok állati eredetű fehérje fogyasztására megemelkedik, a szigorúan vegán étrendet követőknél általában magasabb a homocisztein szintje, mint a normálisan táplálkozóknál. Ez megfelelő mennyiségű B-vitamin és folsav fogyasztásával ellensúlyozható. A vegetáriánus aszténikus testalkatúak ehhez nemigen jutnak hozzá, főként akkor nem, ha emésztőrendszerük nem működik tökéletesen.

     

    Az alkoholról általában az a vélemény, hogy heti legföljebb három-öt pohár ital sorolható a „nem ártalmas” kategóriába. A sok alkoholt fogyasztóknál jellemző a vér besűrűsödése, ami a megnövekedett hematokritértékekről ismerhető fel. A vérsejtek ilyenkor megnövekszenek, a vér sűrűbbé válik. Így Aschnernek valószínűleg ebben a kérdésbenis igaza van: az alkoholnak nyilvánvalóan vérképző szerepe van. Ettől függetlenül is bizonyos alkoholféleségek, például a száraz sherry, elősegítik a gyomorsavképződést, ami főleg érzékeny emésztőrendszer vagy étvágytalanság esetén nem hátrány.

     

    Erősít-e a zsír és a babkávé?

    A fentieken túl Aschner az erősítés részeként javasolja a kielégítő zsírellátást is. Ebben is igaza van. Természetesen – bár ezt ő nem hangsúlyozza – ügyelnünk kell a zsiradékok megkülönböztetésére: értékes növényi olajakat kell fogyasztanunk, mint amilyen a repceolaj, az olíva- vagy a lenolaj, illetve még mértékkel vajat. Ettől eltekintve az állati eredetű zsiradékokkal takarékosan kell bánnunk. A transzzsírokat, amelyek főként hevítési és keményítési folyamatok során keletkeznek, teljesen kerülnünk kell.

     

    A babkávéról mindeddig azt tartottuk, hogy nincs helye az egészséges diétában. A gyomor­égésben vagy bőrbetegeségekben szenvedők valóban rosszul reagálnak rá, ugyanis a savasító hatású pörkölt anyagok megterhelhetik az anyagcserét, és így ronthatják a tüneteket. Ennek hatására a reumatikus panaszok és a bőrbajok is rosszabbodhatnak. Ezenkívül úgy tűnik, a kávé enyhén megemeli a Helicobacter pylori baktériumfertőzés arányát. A szűretlen kávé a koleszterinszintet növeli.

     

    A sonkás zsemle és a babkávé nem jellemezhető igazán egészségesnek. Bizonyos esetekben azonban ez az étkezés hasznosabb lehet, mint az  úgynevezett egészséges táplálkozás

     

    Ezzel szemben Aschner a kávéban található keserűanyagokat az izom- és emésztőrendszer működését, valamint az emésztőnedvek felszabadulását serkentő hatásúnak tartja, ez pedig nagyon hasznos lehet főként székrekedés és bélrenyheség esetén. A kávéban lévő koffein ezenkívül javítja az agy, a szív és a vesék vérellátását.

     

    A táplálkozástudomány újabban azt mutatta ki, hogy a kávéban bőven találhatók polifenolok, olyan másodlagos növényi hatóanyagok, amelyek csökkentik a vérzsírokat és a vércukorszintet, illetve erősítik az immunrendszert és rákmegelőző hatásúak. Egy amerikai tanulmány szerint a mérsékelt adagban fogyasztott kávé csökkenti a bélrák előfordulásának esélyét. Ebben tehát megint csak egyetérthetünk Aschnerrel: aki szereti a kávét és mértékletesen él vele, annak ez az ital erősítő- és tonizálószert jelenthet.

     

     

    A fűszerek erősítik a napfonatot

    Az is igaz, hogy az erős fűszerek serkentőleg hantak a vérellátásra és az emésztőrendszer működésére. Aschner – az ájurvédához hasonlóan – a gyömbérre esküszik, mellette pedig olyan, keserűanyagokat tartalmazó növényekre, mint az ezerjófű vagy az üröm. Ezek nemcsak a renyhe emésztőszervek működését aktivizálják, hanem a napfonatot is erősítik. Ez utóbbi a hasüregben található, vegetatív – azaz tudatosan nem befolyásolható – idegrendszerünk részeként, és közérzetünket alapvetően befolyásolja. „Vegetatív disztónia“ névre hallgat az a szervi okokkal nem magyarázható, ám életminőségünket jelentősen rontó betegség, amelyet állandó nyugtalanság, idegesség, szorongás és a lelki egyensúly hiánya jellemez. Az érintett betegek állapotában fontos szerepe van a napfonat és a hozzá közel található gyomor terheltségének.

     

    Modern Aschner-diéta: mint a mediterrán étrend

    Mindebből az következik, hogy a vegetárius túlsúlyú teljes értékű táplálkozás megfelelő a civilizációs betegségekben – diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, reumatikus bántalmak – szenvedő emberek többségének, főként akkor, ha testalkatuk atlétikus vagy piknikus. Ezenkívül számos aszténikus testalkatúhoz is illik ez a fajta táplálkozás. Ha azonban éveken át teljes értékűen és nagy szemű gabonát fogyasztva táplálkoznak, azt vehetik észre, hogy nem érzik magukat igazán jól. Mégis folytatják, mert mindenkitől azt hallják, ez az egészséges.

     

    Az ilyen embereknek a táplálkozás módosítása javasolható. Számukra igen hasznosak lehetnek Aschner tanácsai, de figyelembe kell venni a történelmi változásokat. A múlt század 20-as éveiben a népesség nagy része valódi szegénységben élt, így a túlsúly és a ma elterjedt civilizációs betegségek nem álltak az orvostudomány érdeklődésének középpontjában. Ezzel szemben az erősítésnek, az energiafokozásnak a mainál jóval nagyobb jelentősége volt.

     

    Hasonlóképpen tanácsos Aschner némiképp rusztikális javaslatait a modern táplálkozástudományi felismerésekhez és a gyakorlati tapasztalatokhoz igazítani. Ha ezt következetesen végigvisszük, akkor elérkezünk ahhoz a koszthoz, amelyet manapság általánosan egészségesnek ismernek el: a mediterrán diétához sok zöldséggel, illatos zöldfűszerekkel, gyümölcsökkel, olivaolajjal, hallal, fokhagymával, hagymával, kenyérrel, tésztafélékkel és rizzsel, valamint csekély mennyiségű, az étkezéshez fogyasztott vörösborral.

    M.L.
    XIII. évfolyam 9. szám

    Címkék: aschner-diéta

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.