Egészséges életmód

Az egészség iskolája

Születésünkkel egy időben magunkkal hozzuk a genetikai energiánkat, mely tulajdonképpen a kozmoszból és a földről ered, de szüleink szerelmi, szexuális együttlétével került szervezetünkbe.

Sokféleképpen képzeljük el egészségünk megóvását és a minél teljesebb élet megvalósítását. Van, aki már fiatalon eldönti, mit is fog kezdeni az életével. De olyan is van, aki nem tervez sem hosszú, sem rövid távra. Csak él egyik napról a másikra.


Amikor egy új, alig ismert, esetleg csak elképzelt úton szeretnénk elindulni, az egyik legfontosabb feladatunk a tájékozódás. Még csak sejtéseink vannak a merre és a hogyan vonatkozásában, de mindenesetre tisztáznunk kell a célt

 

A tudatosság már iskoláskorban szerencsés adottság. A jövő, az egész élet megalapozásának időszaka ez. Ha sikeres, ha az ifjúkori érdeklődési kör és a felnőttkori hivatás egybeesik, ez kiindulópontja lehet a kiegyensúlyozott, teljességre törekvő életpályának. Ez nemcsak a szakmai érvényesülés szempontjából fontos, hanem a szellemi-lelki-idegrendszeri stabilitás megteremtésén keresztül a harmonikus fizikai és neurohumorális egészségi állapot kialakításának is biztosítéka. Nem véletlenül hangsúlyozzuk az idegrendszer stabilitásának elsődleges fontosságát. Valójában ezen múlik a testi egészség.

 

Amikor egy új, alig ismert, esetleg csak elképzelt úton szeretnénk elindulni, az egyik legfontosabb feladatunk a tájékozódás. Még csak sejtéseink vannak a merre és a hogyan vonatkozásában, de mindenesetre tisztáznunk kell a célt. És most éppen az egészség minél hosszabb ideig tartó megőrzése, vagy ha már nem vagyunk birtokában, a visszaszerzése lehet a cél. Kissé sablonosan hangzik, de igaz: az egészséges és önkritikus elmével meghatározott cél elérhető. Itt az egészség mindhárom aspektusára gondolunk, a testi-fizikai, a lelki-szellemi és idegrendszeri egészségre egyaránt.

 

Ha kellő megfontolás után az egészség megőrzése, visszaszerzése elvárt állapotát választjuk, a következő lépés az önvizsgálat, önmegismerés, mintegy állapotfelmérés lehet. Tisztáznunk kell a cél ismeretében azt, hogy honnan indulunk. Ez látszólag könnyű feladat, ám valójában talán a legnehezebb, és az eredményesség szempontjából a legfontosabb mozzanat. Mert elfogultak vagyunk önmagunkkal szemben. És elnézőek. Nos, ezeket a fogyatékosságokat kell elsősorban leküzdenünk.

 

Nem nézhetünk el egyetlen olyan tünetet sem, melynek megléte vagy éppen hiánya tévútra terelheti törekvésünket. Ez az első átfogó öndiagnosztika megkívánja, hogy bizonyos sarokpontokat jelöljünk ki. Ilyenek például a mozgásszervi panaszok, az anyagcserezavarok, a keringési, a légzési, az emésztőszervi, az idegrendszeri működészavarok. De fontos tényező lehet az elhízás és a kóros soványság is. Azután lényeges feltárnunk káros szokásainkat. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a különböző serkentők, mint a kávé mértéktelen fogyasztása. A különböző, akár enyhe kábítószereket  csak félve merem megemlíteni. De veszélyes kábítószerként kezelhető a különböző lelki traumákat elfedni akaró, abnormális terhelést jelentő „munkamánia” is.

 

A továbblépéshez szükséges a további kategorizálás.

 

1. Életkor szerinti: fiatal, felnőtt, idős, öreg.
2. A tünetek súlyossága szerinti: enyhe, közepes vagy erős fájdalommal járó külső tünetek nélküli, illetve ugyanilyen súlyosságú, de külső jelekkel, helyi gyulladásos tünetekkel (fájdalom, bőrpír, duzzanat) járó állapot. Külön csoportot képeznek az érzékszervi zavarok.

 

A tanulóévek, fiatalkor

Az életkor szerinti differenciálásra azért van szükség, mert a fiatal és pillanatnyilag önmagát teljesen tünetmentesnek és egészségesnek érző egyén látásmódja szerint a betegség csak mások, elsősorban idősebb felnőttek sajátsága lehet. Ez a veszélyérzet hiánya diagnózis jellemzi a fiatalok gondolkodását. Úgy gondolják, mivel nem lehetnek betegek, így szükségtelen minden olyan életmód-változtatás, mely megelőzése lehet bármilyen szervi funkciózavar kialakulásának.

 

Az iskolából kikerülve önálló életet, egzisztenciát kell teremteni. Mindez hihetetlen életenergiát, egyetemes életerőt és a már meglévő genetikai energiát feltételez

 

Ám a fiataloknak is tudniuk kell, hogy a mindennapi élet és annak szokásai betegségforrások. Meg kell érteniük, hogy bármikor, bármilyen súlyosságú betegség szenvedő alanyai lehetnek. De azt is meg kell értetnünk velük, hogy a fiatalság  az az életkor, amikor a legtöbbet tehetjük és a legeredményesebben küzdhetünk és készülhetünk fel a betegségek megelőzésére. A fiatalkori betegségmegelőző tevékenység - ha az szakmailag megfelelő és végrehajtása korrekt - egyesélyes, vagyis mindig sikeres lesz.

 

Az iskolákból kikerülve önálló életet, egzisztenciát kell teremteni. De ebben az időszakban lenne a legszerencsésebb családot alapítani is. Mindez hihetetlen életenergiát, egyetemes életerőt és a már meglévő - és szerencsés esetben többségében még meglevő - velünk született genetikai energiát feltételez. Ezek a külvilág felé irányuló tevékenység számára biztosított energiák átmenetileg vagy akár hosszabb időre is védtelenné teszik a kielégítő életfolyamatok vezérlését ellátni nem képes belső energetikai központokat, és a központok közötti energiaáramlás zavartalanságát nem tudják biztosítani. Emiatt az energia a pályák bizonyos szakaszain megreked, és a szervek működészavarában nyilvánul meg. Az energiaáramlás eme zavara leginkább a fiatalkor sajátságai. És jellemzője, hogy amilyen hirtelen fellép, ugyanolyan gyorsan meg is szűnik. Ekkor még következmények nélkül. Élemód-változtatással, az élethez való pozitív hozzáállással még biztosíthatjuk fejlődésünket. Támaszkodhatunk a táplálkozási reformra. A nyerskosztos, illetve kevesebb húst fogyasztó vagy teljes vegetárius táplálkozásra, a fizikai és szellemi tevékenység megkívánta mennyiségű - az évszaktól is függő - fehérje, szénhidrát, zsír, vitamin, ásványi anyag biztosítására. A másik fontos feladat: fiatalkorban is gondolni kell a mérgező és salakanyagok közömbösítésére a májfunkció és vesefunkció javításával, vagyis a méregtelenítésre.

 

A fiatal szervezet fokozottan képes a feleslegesen felvett szénhidrátokat és zsírokat felhasználni és melléktermékeiket eltávolítani a fokozott mozgás segítségével. Ebben a korban még nem lehet ennek akadálya az erek beszűkülése, a szív gyengülő teljesítménye vagy a légzéskapacitás csökkenése. Az anyagcsere-, az emésztő- és egyéb enzimatikus folyamatok viszonylagosan még zavartalanok, a gyomor és bél nyálkahártyájának érintetlensége, az emésztő-, a hormontermelő szervek, az ezeknek a szerveknek a működését szabályozó agyalapi mirigy és az ezt kormányzó hipotalamusz jó állapota miatt. Ezt pedig a fiatalkori agyi erek jó állapota, a különböző agyi területek kielégítő vérellátása biztosítja.

 

Fiatalkorban is gondolni kell a mérgező és salakanyagok közömbösítésére
a májfunkció és vesefunkció javításával, vagyis a méregtelenítésre

 

Még egy nagyon fontos tényre kell figyelmünket irányítani, és ez nem más, mint a nemi érdeklődés, a nemi élet kialakulása és ennek energetikai és idegrendszeri háttere, vonzata és hatása. A pubertás beállta után egy új világ kapuja tárul fel a fiatallá cseperedett gyermek életében. A korábban fontos dolgok, játékok, melyek eddig lekötötték a figyelmét, most egyszerre kevésbé fontossá válnak, és az első ejakulációérzet és orgazmusféleség egy egészen új, izgalmas és eddig nem tapasztalt érzést ismertet meg. Mivel ez mind energiaemésztő folyamat, a fizikai, az idegrendszer az energiatartalékokat használja fel, de ami a  legfontosabb, hogy a velünk született genetikai energiát is fogyasztja. Ezen kívül az idegrendszer érzékenységét is fokozza, aminek felnőttkori következménye lehet a korai magömlés, mely a párkapcsolatok bensőségességét és mindkét fél szexuális kielégítettségét zavarhatja meg.

 

 

Nyomás alatt - a felnőttkor

A felnőttegészségügy nem az orvosoknál és a kórházaknál kezdődik, hanem ott végződik. A legfőbb probléma, az egzisztenciális bizonytalanság napjaink talán legfőbb stresszora, melynek negatív hatása alól szinte senki sem vonhatja ki magát. Az egzisztenciális bizonytalanság állapotából önként adódik az egészséges életmód elhanyagolása. Az önkizsákmányolás. Menet közben nem figyelünk azokra az eleinte apró jelekre, melyek mutatják, hogy energiakészletünk kimerülőben van. Az egzisztenciális bizonytalanság másért is felelős. Szülőatyja a mának élés pótcselekvésének. Valahogy el kell viselni az életet, amikor úgy látjuk, minden irányból fejünk felett összecsapódó hullámok gyülekeznek. A mának élés technikája stresszoldó lehet, talán ad is egy kevés pozitív energiát, de mégsem tekinthető megoldásnak. A felnőttek felelőssége, hogy gyermekeiket az életre neveljék. Az elkényeztetés, az „őfelsége a gyermek” szemlélet hiba nemcsak a gyermekkel, de a majdani felnőttel szemben is.

 

A gyermekvállalás-gyermeknevelés kérdéskörét meg kell előznie a családalapítás kérdésének. A helytelen gyermeknevelés, a gyermekajnározás eredményeképpen a már felnőtt, egyetemet végzett vagy szakmát szerzett fiatalok sokszor 30-40 évesen is még mindig a „családi tűzhely melegénél” lazsálnak, nem mernek kilépni az életbe, mert erre nem készítettük fel őket. Természetesen itt megvan a társadalom feladata is. A szakmai képzés mellett biztosítani kell az önálló élet megkezdéséhez szükséges biztos hátteret, mint például önkormányzatok olcsó bérlakásai, melyek segítenek a családalapítás és a korai gyermekvállalás nem könnyű feladataiban.

 

A fiatal szervezet fokozottan képes a feleslegesen felvett szénhidrátokat és
zsírokat felhasználni, és melléktermékeiket eltávolítani a fokozott mozgás
segítségével

 

A szexuális szabadosság odáig vezet, hogy a felgyülemlett és „felesleges” szexuális energia levezetése a fiatalok számára nem probléma. Eredmény a másik nem tiszteletének elmaradása. Az érzéki és érzelmi kiüresedés sivárrá teszi a nő és férfi legszebb, legszentebb kapcsolatát. És akkor hogyan is lehetne szerelmük gyümölcsére, a gyermekvállalásra gondolni is?

 

A nemi energia életünk legfontosabb és legerősebb hajtóereje. Ha ezt értelmetlenül elpazaroljuk,  ráadásul nem ismerjük ennek a fontos energiának megújítási módjait, hamarosan kiégünk. Nem lesz kedvünk, erőnk semmihez, nem törekszünk szakmai és emberi fejlődésünk biztosítására, csak sodródunk és panaszkodunk. S azután már ott kopogtat a csalóka pozitivitás, a pótcselekvések sora: dohányzás, alkohol, gyenge, majd erősebb kábítószerek. Ki törődik ekkor már az egészségével?

 

A káros energiáktól való megszabadulásnak két útja lehetséges. Mivel ezek a stresszorok a negatív energiáikat az emberek egymás közti kapcsolata révén növelik, a bennünk felhalmozódó negatív energiát egyszerűen - mivel már nem vagyunk képesek tovább tárolni - másokra ömlesztjük. Ennek formái a legváltozatosabb indulatkitörések.

 

Eredményeképpen ugyan átmenetileg megszabadulunk negatív energiánk feleslegétől, de ez az energia nem enyészik el, csak egy másik személy negatív energiaállományát növeli. Ez az állapot azután ismét „negatív energiarobbanást” idéz elő. A stressz okozta negatív energiák másik lehetséges kezelési módja az energiaelnyelés, vagyis a felgerjedt indulatokat egyszerűen „lenyeljük”, magunkba fojtjuk. Ebben az esetben egyfajta negatív energia-önmérgezést követünk el, melynek káros következménye idegrendszeri és hormonális egyensúlyvesztés és annak következményeként kialakuló szervi-szervrendszeri működészavarok, melyek tartós fennállása és gyakori ismétlődése a szervezetben sejtpusztuláshoz, heveny és idült gyulladásokhoz, majd kóros sejtburjánzáshoz, rosszindulatú daganatok kialakulásához vezet.

 

A pubertás beállta után egy új világ kapuja tárul fel a fiatallá cseperedett gyermek életében

 

A megoldás meglehetősen egyszerű, bár végrehajtása korántsem az. A negatív energiát pozitívvá kell transzformálni. A módszer kétlépcsős. Mivel a negatív energiák legártalmasabb és szinte állandóan ható formáját embertársaink közvetítésével kapjuk, így ezen kell valamilyen formában „fogást” találnunk. Ez a fogás pedig a sajnálat. Ez a leggyengébb pont az indulatos és gyűlölködő, olykor nevetséges semmikért negatív érzelmi záport ránk zúdító emberünkben. Kereshetünk negatív jegyeket a testén, a viselkedése biztosan rejt valami tudati zavarodottságot, de szellemi fejlettsége, érettsége mindenképpen defektes lehet, ha képes negatív szellemi szeméttel másokat mérgezni. A negatív jellemzők felismerésével már eljutottunk a sajnálatpontig. Ha erre gondolunk, akkor már közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amikor semlegesítődik bennünk a nekünk címzett szellemi vagy érzelmi negatív hulladék. Semlegesítődik, de nem fojtottuk el! És ez az elmondottak fényében egészen más megvilágításba helyezi stresszkezelésünket. Nincs és nem is lehet egyfajta negatív önmérgezés, mint a stressz elfojtása esetén. A tennivalónk most már csak az, hogy a sajnálatenergiát pozitív energiává alakítsuk. Ezt pedig a mosolyenergia segítségével tehetjük. A végső stabilizáció érdekében további érzelmi-tudati programozásra van szükség.

 

A tudat szintjén látjuk, hogy milyen szánalomra méltó a negatív forrásunk. De nevetséges is. Egy mosolyt mindenképpen megérdemel. A mosolyenergiát a 3. szem pontjában képezzük, összegyűjtjük és levezetjük a szívbe. Szívünket szinte megfürdetjük ebben a pozitív energiában, felerősítjük és szétküldjük az egész testünkben. Maga a módszer egészen egyszerű. Csak koncentrálunk a pozitív energiára, segíthet, ha valamely képzeletbeli formába öltöztetjük és belső látásunkkal ezt a formát visszük el minden testrészünkbe. Szerencsés esetben, amikor eddig eljutottunk, már talán nem is nagyon emlékezünk arra a negatív indulati energiára, mely ezt az egész idegrendszeri neutralizációs folyamatot elindította.

 

 

Fizikai és/vagy szellemi túlterheltség

Az egzisztenciális bizonytalanság mind több munkára kényszeríti az embereket, így viszont az energetikai tartalékok hamarabb kimerülhetnek, hiszen ilyen körülmények között alig van lehetőség pótolni az elvesztett energiát. Sokan a pihenésre szánt időt is feláldozzák, hogy családjuknak tisztességes megélhetést, a gyermekeknek megfelelő szintű taníttatást biztosíthassanak. Ilyen körülmények között a betegség vagy baleset egzisztenciális katasztrófát jelenthet. Külön probléma, hogy a családot összefogó, a családi „tűzhely melegét” fenntartó és őrző anya az esetek többségében a már említett okok miatt kénytelen munkát vállalni. Bár ez pozitív tényező lehet az egzisztenciális bizonytalanság szempontjából, előbb vagy utóbb a család érzelmi, szellemi és végül fizikai széteséséhez is vezethet.

 

Mit tudunk mi orvosok, természetgyógyászok, az emberek egészségének felelős teherhordói tenni, tanácsolni, hogy az emberek belássák, elsősorban ők maguk tehetnek a legtöbbet a betegségek megelőzésében? E téren a szellemi muníciót is csatasorba állítjuk, de azt a fizikai síkon nekik kell működtetni.

 

Az egzisztenciális bizonytalanság állapotából önként adódik az egészséges életmód elhanyagolása

 

E kérdéskörhöz tartozik, hogy amikor egészségről beszélünk, gondolataink akarva-akaratlanul az energia fogalomkört érintik. Egyszerűen úgy gondoljuk, hogy aki egészséges, az tele van energiával, aki beteg, az energiahiányban szenved. Miért van az, hogy egyik emberben több energia raktározódott, a másikban pedig kevesebb, az egyik emberben több a fizikai tevékenységhez szükséges energia, míg másokban inkább a szellemi síkon működő energia van túlsúlyban?

 

Az egyetemes energia magában foglalja a napfény, a bolygók, a galaxisok energiáit, az egyetemes szeretet, a teremtő (isteni) szeretet energiáit is. Az egyetemes energia közvetlen befogadására az ember alkalmas, bár e képességét részben elveszítette, ahogyan mind távolabb került a természettől. Ezt a képességünket újra vissza kell szereznünk. E képességünk révén salakanyagok felvétele és felesleges energiaráfordítás nélkül - emésztés, felszívódás, méregtelenítés, salaktermelés és kiválasztás - juthatunk a legértékesebb életfenntartó energiához.

 

Születésünkkel egy időben magunkkal hozzuk a genetikai energiánkat vagy öröklött energiánkat (öröklött, eredeti csi), mely tulajdonképpen a kozmoszból és a földből ered, de szüleink szerelmi, szexuális együttlétével került szervezetünkbe. Ez az energia a génekben akkumulálódik. Növények esetében a virágporban és a magvakban. A magvakban tárolt genetikai energia a talaj nedvessége és melege révén konkretizálódik, vagyis a földenergia által. A talajból kibúvó kis növény további fejlődését a napsugárzás, az egyetemes energia leglátványosabb  és leginkább „megfogható”, megérthető formája biztosítja.

 

Az emberben éppen úgy, mint a gerinces állatokban a genetikai energia hordozói a gonádok, a nemi mirigyek termékei, vagyis az ondósejtek és a petesejt. De ugyanezt a célt szolgálják a halak ikrái, a baktériumok spórái, a férgek petéi stb. Az állatok húsa is tartalmazza természetesen mindhárom energiafajtát, de túlsúlyban a földenergia szerepel, mely a fizikai test felépítésében játszik döntő szerepet.

 

A nemi energia életünk legfontosabb és legerősebb hajtóereje

 

A növényi táplálékra jellemző, hogy több egyetemes energiát és kevesebb földenergiát tartalmaz annak ellenére, hogy látszólag szorosabb a kapcsolata a földdel, de fejlődésének és terméshozásának időszakában főképpen a magasabb rendű egyetemes energiát használja fel (napfény, fotoszintézis). Ezáltal a növényi részek és termések emésztéséhez és a bennük tárolt energia felszabadításához kevesebb energiára van szükségünk. A nyert energia a finomabb szellemi-érzelmi-érzéki energiaigényünket elégíti ki. Az állati eredetű táplálékok viszont kevesebb egyetemes, kozmikus napfényenergiát tartalmaznak és több földenergiát. Emésztésükhöz több energiára van szüksége a szervezetnek, és a felszabaduló táplálékenergia alacsonyabb értékű földenergia, mely a fizikai test energiaszükségletét biztosítja nagyobb mértékben.

 

Ha a különböző tápanyagféleségeket energetikai szempontból vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a fehérjék a leggyengébb energiaforrások, energianyerésre a legrosszabb hatásfokkal alkalmazhatók. A fehérje testépítő, különösen az állati eredetű. A növényi fehérjék a hormonok, enzimek, nukleinsavak, vitaminok építésében játszanak szerepet. A zsírok fizikai energiaraktárak, a fizikai test legjelentősebb hosszú távú energiatartalékai, kalóriaforrásai, de egészségbiztosító szerepük is jelentős (zsírban oldódó vitaminok aktiválói). A növényi szénhidrátok a leggyorsabban hozzáférhető energiatényezők. Gyorsan mobilizálhatók, salakmentesek, az idegsejtek, az enzim- és hormontermelő mirigysejtek első számú földenergia-forrásai.

 

 

Időskor, a harmadik felvonás

Utólagos játéka a szellemnek, hogy a harmadik felvonásban hogyan is látjuk az előző felvonásokban történteket. Hogy a vágyak reálisak voltak-e, és ha igen, miért és hogyan tudtuk valósággá tenni? Ha csak lidérces álmok voltak, miért ragaszkodtunk hozzájuk, és ha reálisak voltak, miért maradtak csak vágyak, elképzelések, miért nem tudtuk megvalósítani őket?

 

A növényi táplálékra jellemző, hogy több egyetemes energiát és kevesebb földenergiát tartalmaz, annak ellenére, hogy látszólag szorosabb a kapcsolata a földdel

 

Kérdések, melyekre tudjuk is a választ, meg nem is. Vagy talán nem is foglalkoztat bennünket olyan intenzíven ez a kérdésfelvetés, hogy őszintén választ keressünk rá. Most már minden mindegy. Belefáradtunk az egészbe. A jelen is csak annyiban foglalkoztat bennünket, hogy a felszínen maradhassunk. Elképzelések, vágyak és valóságos pozitív jövőkép nélkül. Központi kérdéssé nő az életben maradás, az egészség megtartása, az idült betegségek, melyek csírái és kezdeti heveny gyulladásos tünetei már évtizedekkel ezelőtt megjelentek, de gyógyszerekkel elnyomtuk őket, nem törődtünk a kiváltó okokkal, azokat éppen ezért meg sem kíséreltük megszüntetni. Az alapvető fiziológiás folyamatokat ellátó szervek, az  enzimeket, hormonokat, ingerületátvivőket termelő szervek hiányos működése a szervezet homeosztázisát elveszíti. Mindezt tetézi a mozgáshiány, mely kezdetben, még aktív korban az időhiánnyal magyarázható. Amikor már több időnk van, akkor viszont a szív- és keringési rendszer károsodása, az erek meszesedése, az ízületek kopása, vese- és emésztési problémák jelentenek akadályt. A mozgás aktív korban örömöt, felszabadulásérzetet, kikapcsolódást jelent pszichikailag, és mindezek hátterében jó keringés, az ízületek változatos igénybevétele, a térben többirányú, eltérő erejű megterhelése, a váltakozó mélységű légzésintenzitás áll.

 

Komoly törést okoz fizikailag is és pszichésen is az aktív és passzív életkor váltása. Aki megszerezte a nyugdíjjogosultságot (időben) és el akar menni nyugdíjba, mert elfáradt, mert beteg, azt nyugdíjazni kell. Aki a nyugdíjkorhatár elérése után tovább akar dolgozni és feladatát képes változatlan intenzitással és eredményesen végezni, azt hagyni kell dolgozni. Ellenkező esetben felerősödhetnek a már említett pszichés és szomatotróp (szervi) elváltozások tünetei, beláthatatlan következményekkel az egyén és a környezete vonatkozásában. A pszichés zavarok a valóság hibás felismerésében és értékelésében, emlékezetromlásbanmutatkozhatnak meg. És kézenfekvő a reménytelenség vélt orvossága, az alkohol.

 

A fehérjék a leggyengébb energiaforrások. A fehérje testépítő, különösen az állati eredetű

 

Szólnunk kell az aktivitás jelentőségéről is. A tevékenység maga az élet. A passzivitás, a tétlenség a halál. Természetes, hogy a fiatalabb generációk aktivitása felülmúlja az idősek tevékenységének mértékét. A fiatalkori ténykedés hajtóereje a megismerés vágya. Mindannyiunkban, amíg csak élünk, lobog a felfedezés vágyának lángja. Ez a láng fiatalkorban hatalmas energiamáglya.Ez a tobzódó aktivitás azután az évek múlásával egyre lanyhul. Talán, mert egyre inkább meghízik egy másik erő, mely elszívja energiánkat, és ez az erő a kötelesség. Vagy más szóval az elvárás. A társadalom, a család elvárásai. És mindezekkel szemben, vagy inkább mellett, ott van az önmagunkkal szembeni elvárás is. Ezeknek a gyakran homlokegyenest ellentétes elvárásoknak nagyon nehéz, néha szinte lehetetlen megfelelni. Van az embernek egy csodálatos képessége, és ez a  kompromisszumkészség. Bizonyos mértékig képes az ellentétes hatások, vélemények kiegyensúlyozására, elfogadására. A probléma az, hogy mindig, amikor visszalépünk valamilyen mértékben korábbi elképzelésünk, vágyaink realizálásában, nemcsak önbecsülésünk egy-egy kis részét adjuk fel, de genetikai energiánkat is csökkentjük. Mégpedig azáltal, hogy a lemondás olyan idegingerületi, idegélettani gátló folyamatot indít el, mely alapjaiban változtatja meg elsősorban az idegsejtek működésében az aktív és passzív, az élénkítő és gátló ingerületátvivők arányát, hogy a gátló hatások felerősödnek, ennek következtében az egész szervezet fiziológiás működése a visszafogott enzimatikus, hormonális folyamatok hatása alá kerül. Vagyis tökéletlen, gátolt lesz az emésztés, a felszívódás, romlik a sejtek anyagcseréje, az idegrendszer működése, a fizikai fáradság hamarabb jelentkezik, a szellemi frissesség tompultságba megy át. Minél több életünkben a kompromisszum, az önfeladás, annál hamarabb égünk ki, adjuk fel korábbi elképzeléseinket.

 

 

Öregkor, epilógus

Nagyon nehéz helyzetbe kerülünk, amikor megkíséreljük kategorizálni, csoportokra osztani az embereket elsősorban életkoruk alapján. Ezen igyekezetünk különösen akkor tűnik meddőnek vagy kevésbé célirányosnak, amikor az egészségi állapotot helyezzük igazodásunk fókuszába. Az öregedés és életkor nem egyenlő az idült betegségek kötelező megjelenésével, a fizikai és szellemi teljesítmény csökkenésével. Bár a közfelfogás az öregkor és az elesettség, gyámoltalanság, kiszolgáltatottság és a gyógy gyógyszerszedés közé megkülönböztetett szeretettel tesz egyenlőségjelet.

 

Valójában akkor mikor is kezdődik az öregkor? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Talán az a legkézenfekvőbb állásfoglalás, hogy lassan, lépésről lépésre „belefogyunk” ebbe az állapotba.

 

Az öregedés és életkor nem egyenlő az idült betegségek kötelező megjelenésével, a fizikai és szellemi teljesítmény csökkenésével

 

Jelentős változás az aktív munkavégzés megszűnése. Ez lehet kényszerű, amikor nincs más választás, mert különböző betegségek lépnek fel, vagy régi, már idült folyamatok olyan mértékben súlyosbodnak, hogy akadályozzák a rendszeres munkavégzést.

 

Mindegy, hogy milyen volt az előadás. Mindegy, hogy rövid volt vagy hosszú. A lényeg, hogy őszintén, becsületesen, szeretetet árasztva játszottuk végig. És a lényeg a játékon van. Az életet, amelyet kértünk és megkaptunk, komolyan kell venni. Komolyan, azért, mert valamilyen célzattal, feladattal kaptuk. Szerencsés dolog, ha éveink múlása egyre világosabbá teszi a célt, amiért kértük és amiért megkaptuk a lehetőséget. Játékosan pedig azért, mert csak így lehet az egészség és életkedv megtartásával, átlábalva a napi stresszhelyzetek megpróbáltatásain elérni azokat a komoly, magasabb egyéni fejlődési fokokat, amelyek miatt most és ide, erre a Föld nevű bolygóra, ebbe az országba és ebbe az évezredfordulóba beleszülettünk.

Dr. Pőcze Tibor, Dr. Deák Krisztina
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: anti-aging, genetikai energia

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.