Egészséges életmód

Cukorfüggőség

Életünk természetes édesítői


 

Cukor nélkül nem lenne élet a földön. Ám akinek erről a szóról a zacskóba zárt fehér kristályok jutnak eszébe, az téved. A cukor ebben a formájában csak körülbelül kétszáz éve létezik, igazán értékes, létfontosságú formája a növényekben található. Ez utóbbi tartalmazza mindazt, amit az iparilag előállított termék reklámjai ígérnek: az erőt, a teljesítményt és a jó közérzetet. Cikkünkből kiderül, mennyi cukor egészséges, hol kezdődik a függőség, és hogyan szabadulhatunk ki ebből a csapdából.

 

A legtöbb ember édesen szereti: ez az íz a jutalomhoz és a kellemes érzéshez kapcsolódik a fejünkben. Nem véletlenül beszélünk arról, hogy valakinek „megédesítik az életét”, hiszen ehhez a fogalomhoz csupa pozitív asszociáció társul. Ennek okát a tudósok abban látják, hogy az anyatej nagyon édes, és emiatt hozzászokunk ehhez az ízhez. Egy másik értelmezéssel az emberiség története szolgálhat: az embernek először meg kellett tapasztalnia, mi tesz jót neki és mi nem. Az édes gyümölcsök az előbbi jelképévé váltak, míg a keserű a méreghez kapcsolódott. És valóban, az emberek mindig is szerették az édességet: a gyümölcsök, később aszalt formában is, illetve az ilyen ízű ennivalók kezdettől fogva nagy becsben álló ételeknek számítottak.

 

Aztán feltűnt a színen az élelmiszeripar, amely manapság milliós bevételekhez jut, édességkedvelésünknek hála. Ezzel azonban háttérbe szorultak a gyümölcsök a maguk szelíd ízével, és előtérbe kerültek az olyan, finomított cukrot tartalmazó termékek, mint a csokoládé, a sütemény, a praliné. Az édes csábítás kínálata zavarba ejtően bőséges, így egyre nő a cukorfogyasztás, ennek következményeként pedig szaporodnak az olyan betegségek, mint a diabétesz, túlsúly, szívinfarktus, szélütés, rák, depresszió, evési zavarok, szenvedélybeteg túlingereltségek, agresszió, erőszak, csökkenő teljesítmény. Mindezen túlmenően a reklámok elhitették a fogyasztóval, hogy a cukor természetes erőforrás, amelyre sürgető szükségünk van ahhoz, hogy a megfelelő teljesítményt nyújtsuk. Holott akinek sikerül megszabadulnia a cukorfüggőségtől, megdöbbenve tapasztalja, mennyivel jobban felismeri teste igényeit, és mennyivel jobban, illetve tetterősebbnek érzi magát.

 

Valójában azonban nem a cukorról van szó, hanem arról, mi mennyire vagyunk értékesek önmagunk számára. Egészségben és testi épségben élt, kielégítő életről van szó, önmeghatározásról. Arról, hogy ne nyeljünk le mindent kritika nélkül, amit az élelmiszeripar elénk tálal. És arról a darabka szabadságról, amelyre valamennyien vágyunk.

 

Test és lélek: hogyan hat a cukor?

Megesszük a cukrot, és a szervezetünk azonnal reagál: a hasnyálmirigy kiválasztja az inzulin nevű hormont, hogy lebontsa a vérbe került cukrot. Ez olyan kis mennyiségnél, amennyi a gyümölcsökben található, kiválóan működik, ha azonban nem egy adag ananásszal, hanem mondjuk egy szelet csokoládéval kell megbirkóznia, a szervezetünkben pánik tör ki. A vércukorszintet a lehető legrövidebb időn belül újra le kell vinni, ez pedig rendkívüli módon megterheli a hasnyálmirigyet.

 

Normális esetben a vérben lévő cukor koncentrációja 85 és 105 mg/dl között van. Aki egészségesen táplálkozik, annak a vércukorszintje evés után némiképp megemelkedik, majd újra visszasüllyed a normál tartományba. A hasnyálmirigy elvégezte a munkáját, minden rendben van.

 

Az édes a fogaknak is árt, mindegy, cukrozott manduláról, ketchupos sült krumpliról vagy édes sütiről és kávéról van-e szó

 

Ha azonban valami édességet eszünk, főleg ha a cukrot zsírral kombináljuk, a vércukorszint nagyon gyorsan megemelkedik, akár 300- as érték fölé is, s az egyébként fontos vércukor mérgező dózist ér el. Az édes étkezést követően a vércukorszint újra leesik, de nem a normális szintre, hanem az egészséges érték alá, talán 70 körüli értékre. Ezt az állapotot nevezik hipoglikémiának (túl alacsony vércukorszintnek). Cukorbetegeknél ez életveszélyes, halálos kimenetelű kómát is előidézhet. Az állandó édességfogyasztás miatt sok embernél folyamatosan túl alacsony vércukorszint alakul ki, ami idegessé, nyugtalanná, agresszívvé és rossz teljesítményt nyújtóvá teszi őket. A túl alacsony vércukorszint következményeként a szervezet újra táplálék után sóvárog, mivel a vércukorszintet az egészséges 100 érték közelében kell tartania. Ezzel mintegy be is programozza a farkaséhségrohamokat és az édességmajszolást. Az egész folyamat kezdődik elölről, és ezzel a szervezet állandó stresszállapotba kerül.

 

Ezt az összefüggést a tudósok is átgondolták, például dr. Alexander Schauss, aki fiatalkorú bűnözőket vizsgálva megállapította, esetükben a cukorfogyasztás rendkívül magas szintű. Így aztán ha a családban akadnak olyan rokonok, gyerekek vagy felnőttek, akik agresszívak, depressziósok vagy szorongásrohamok gyötrik őket, akkor mindenképpen tanácsos átgondolni a cukorfogyasztásukat.

 

A lélek számára az édesség csak először jó, mert a hatása gyorsan visszájára fordul. Ha édeset eszünk, az agyunkban szerotonin szabadul fel, és ez boldogsággal tölt el minket. Ez a hatás azonban nem tartós: mihelyt a vércukor visszasüllyed az egészséges szint alá, nagyon gyorsan megint rosszul érezzük magunkat, ezzel fizetünk a boldogság tűnő pillanataiért.

 

A cukorrépa bonyolult vegyi folyamatokon megy keresztül, mire cukor lesz belőle. A végeredményben semmi nem árulkodik természetes eredetéről

 

A megnövekedett cukorfogyasztás különösen csalafinta következménye, hogy tönkremegy szervezetünk természetes érzékelőrendszere, bölcsessége. Mivel szervezetünk nem készült fel a cukor jelentette állandó túlingereltségre, hatására zavarba jön és pánikba esik. Ezek azok az esetek, amikor farkaséhesen rávetjük magunkat a lehető legegészségtelenebb dolgokra: a testünk hibás jelzéseket adott ki. Szegény tulajdonképpen nem akarna mást, mint gyümölcsöt, zöldséget, jó minőségű húst, sok vizet és néha-néha egy kis édességet. Az állandó cukorsokk miatt azonban elveszíti az érzékenységét, így nem halljuk meg halk, belső hangját, helyette azt hisszük, csupa egészségtelenre vágyik.

 

Ilyenkor ördögi kör alakul ki: a test többé nem jelzi, hogy nincs is szüksége ennyi cukorra, nem is tudja feldolgozni, mi pedig folytatjuk tovább az egészségtelen táplálkozást, a kevés mozgást, és azt, hogy nem figyelünk saját magunkra. A következmények ismertek. A legtöbb ember mégis akarata ellenére kiszolgáltatottá válik a hormonjainak, és újra meg újra beleesik a cukorcsapdába. Az ismertetendő gyakorlati program segítségével azonban mindannyian kikeveredhetünk ebből a csapdából.

 

 

Valóban a természet ajándéka?

Minden vállalkozónak az az álma, hogy feltalál egy olyan terméket, amelyre az emberek pozitívan reagálnak, és utána függőségbe kerülnek tőle, miközben a termékre voltaképpen senkinek nincsen szüksége. Beindul a reklámgépezet, azt sugallva, hogy e termék nélkül senki nem lehet boldog és teljesítőképes. Sőt, aki nem vásárolja meg ezt a terméket, annak drasztikus következményekkel kell szembenéznie.

 

A cukoripar számára valósággá vált ez az álom. Milliárdokat keres egy olyan termék jóvoltából, amely nemhogy nem nélkülözhetetlen, hanem egyenesen veszélyes. Ezt persze vehemensen tagadják. Milliókat költenek évről évre arra, hogy a cukor imázsát javítsák. Legfőbb ideje, hogy alaposan szemügyre vegyük a hirdetők állításait!

 

A reklámok szerint a cukor a természet ajándéka. Ez valóban igaz, elvégre maga a természet is termel cukrokat, például a gyümölcsökben. A hirdetések azonban azt sugallják, hogy a háztartási cukor tisztán természetes anyag. És hogy a cukorrépából származó cukor nem esik át vegyi folyamatokon.

 

Valójában ezt a "természetes" anyagot akrilamiddal és nátrium-akriláttal tisztítják. Utána a cukorrépadarabkákat felhevítik, így minden vitamint elpusztítanak. Így keletkezik a cukorlé, amelyből kivonják a vizet. Ennek során normál esetben lerakódások keletkeznek, ezt a nátrium-polakrilát hivatott megakadályozni. Ezzel létrejön a cukorsűrítmény. Hogy jól kristályosodjon, újabb vegyszereket adnak hozzá. Az egész cukor-előállítás folyamata során fennáll a habképződés veszélye, ezt poliakilenglikoléter segítségével akadályozzák meg. Hát így néz ki egy természetes anyag?

 

Erről írja a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember, Volker Pudel professzor: "A drogok jellemzője, hogy esetükben folyamatos dózisnövelésre van szükség, alkalmazásukkor eufórikus érzést váltanak ki, és ha elhagyják őket, testi elvonási tüneteket idéznek elő. Ez egyaránt vonatkozik a kábítószerekre és az alkoholra. Ám olyan cukorfüggő, akinek folyamatosan növelnie kellene a cukoradagját, és a leállás után súlyos megvonási tüneteket produkálna, nem létezik."

 

A fehér kristálycukorból és az ezzel készült ennivalókból hiányoznak a  tápanyagok. Ezzel szemben a friss gyümölcs ellátja szervezetünket mindazzal, amire valóban szükségünk van ahhoz, hogy egészségesek és erősek maradjunk

 

A professzornak (legalábbis részben) igaza van: a csokoládéadagot nem szükséges folyamatosan emelni, az ember beáll egy bizonyos, elég magas adagolásszintre (néhányan például napi négy táblát is megesznek), és ott szépen megmarad. Ugyanakkor az is tény, hogy számos édességfüggő képtelen abbahagyni a csokoládémajszolást, hiába van tisztában azzal, hogy károsítja az egészségét. És ez a lényeg: ha valaki valamiről képtelen leszokni, bár a dolog nem vág egybe az akaratával, az függőségben él.

 

A cukorfüggőség kialakulását a tudósok azzal magyarázzák, hogy a cukor bizonyos aminosavakat juttat az agyba. A triptofán nevű aminosav az agyban olyan "boldogsághormonokká" alakul át, mint amilyen például a szerotonin. Hogy ez a folyamat pontosan hogyan játszódik le, és kialakulhat-e belőle függőség vagy szenvedélybetegség, arra intenzíven keresik a választ elsősorban amerikai kutatók. Az érintettek ennél egy lépéssel előbbre járnak: számukra nem kérdés, hogy függőségben élnek.

 

Az kétségtelen, hogy agyunknak cukorra van szüksége, napi több mint száz grammot használ fel. Az agy azonban nem iparilag feldolgozott cukorra vágyik, hanem olyan természetes cukrokra, amilyenek a gyümölcsökben, aszalt gyümölcsökben és keményítőtartalmú ennivalókban található. Ha tehát teljesen lemondanánk a finomított cukorról, a szervezetünk akkor sem szenvedné meg, mivel a szükséges menyiséghez hozzájutna a gyümölcsökből, zöldségekből és gabonafélékből.

 

A cukorlobbi jóvoltából sokan elhiszik, hogy a cukor egészséges, és annyit ehetnek belőle, amennyit csak akarnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban egészen másképp látja a kérdést. Ajánlásuk szerint a napi kalóriabevitel mindössze tíz százalékának kellene cukorból állnia, ez nagyjából 50 gramm cukornak felel meg. Ehhez képes az átlag német napi cukorfogyasztása 130 g körül van. Mivel ebbe a statisztikába a csecsemők is beleszámítanak, abból indulhatunk ki, hogy az átlagfelnőtt cukorfogyasztása ennél a 130 grammnál is magasabb. Vagyis ezt az értéket a felére kellene csökkentenünk ahhoz, hogy megfeleljünk a WHO ajánlásainak.

 

 

További tévhitek a cukorról

A cukor értékes élelmiszer

A cukor nem áll másból, mint szacharózból. Nincsenek benne vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, semmi olyasmi, ami az emberi szervezetnek előnyére válna. Az egész dologban az a gond, hogy valamennyien magunkhoz vehetünk bizonyos mennyiségű energiát anélkül, hogy meghíznánk. Az uralkodó elméletek szerint ez nagyjából 2000 kalória naponta. Ha viszont napi 100 g cukrot fogyasztunk, és ezzel 400 kalóriát, már csak 1600 kalóriánk marad arra, hogy fedezzük létfontosságú anyagokból (magnézium, kalcium, C-, B-, E-, A-vitamin, szelén, folsav stb.) fennálló szükségleteinket.

 

Az ételeinkben lévő túl sok cukor agresszívvé vagy depresszióssá tehet

 

Ez már csak azért is nehézségekkel jár, mert a táplálkozásunk általában véve nem tartalmaz túl sok értékes elemet: túl kevés benne a zöldség, túl sok a (szintén rejtett cukrokban gazdag) készétel, kevés a gyümölcs, sok az állati eredetű zsiradék. Így gyakran hiányoznak szervezetünkből a létfontosságú anyagok, főként a túlsúlyosoknál, akik a túl sok evés mellett éheznek.

 

A cukor nem rontja a fogakat

Ez csak akkor igaz, ha nagyon ritkán eszünk cukrot, utána alaposan fogat mosunk, és a nassolást egyetlen étkezésre korlátozzuk. Ezek a követelmények azonban az ideális esetet jelentik, a valóság egészen másként néz ki: a felnőttek többsége kevesebb mint három alkalommal mos fogat naponta, és a legtöbb ember fogai szinte egész nap cukorban fürdenek. Kezdődik az egész az édes reggeli kávéval, a gyerekeknél a nugátkrémmel, amely sok cukrot tartalmaz. Napközben ehhez jönnek az édesített italok, délután a süti és az édes kávé, este a szintén cukortartalmú készétel vacsorára. A gyerekek este is szívesen esznek sült krumplit ketchuppal, amelyben szintén rengeteg a cukor.

 

A cukor nem hizlal

Közvetlenül nem, ahogyan közvetlenül a zsíros szalonna, a sertéssült vagy a tejszínes szósz sem. A vércukorszinten keresztül azonban a cukorfogyasztás oda vezet, hogy egykettőre vágyni kezdünk a következő nassolnivaló után, így a szükségesnél jóval többet eszünk. A cukros ételek evésrohamokat váltanak ki, és még több cukorra meg zsírra vágyunk.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, napi kalóriabevitelünknek maximum 10 százaléka álljon cukorból, ez körülbeül 50 gramm cukor. Ehhez képest az átlagos európai polgár legalább napi 130 g cukrot fogyaszt

 

Ez az egyik legnagyobb probléma, amit a cukor okoz: szervezetünk többé nem bocsát ki megbízható jeleket. Mivel képtelen megbirkózni ekkora mennyiségű cukorral, elromlik természetes jóllakottság-érzékelője. Így aztán egyetlen jelet bocsát ki: még, még, még!

 

 

Az új édes élet

Az átállás célja nem az, hogy teljesen lemondjunk a cukorról. Vannak ugyan olyanok, akik így tesznek és teljesen egészségesek, ám a legtöbb ember számára nem ez a követendő út. A többség számára az lehet a cél, hogy értelmesen, saját maga által meghatározott módon bánjon az édességekkel.

 

Aki idáig akarata ellenére is folyton édességeket majszolt, annak az lehet a célja, hogy végre ő legyen az úr a házban, és ő határozhassa meg, mennyit akar enni! Nagyszerű érzés lesz, ha többé nem érzi magát kiszolgáltatottnak és akarattalan bábnak. Ez a lépés öntudatosabbá és magabiztosabbá teszi majd.

 

Cukor: igen, de tudatosan

Nem azzal a cukorral van baj, amit tudatosan eszünk meg, hanem azzal, amit nap mint nap, akaratunk ellenére az élelmiszerekkel viszünk be a szervezetünkbe. A cukor ott van mindenütt, és nem tudjuk, hol rejtőzködik. Ha tudatossá tesszük, mennyi cukrot is eszünk meg nap mint nap, már megtettük az első lépést a helyes irányba: az egészség felé vezető úton. Vásárláskor tehát jól nézzünk körül!

 

Cukor: igen, de a legjobb formájában

A cukor élvezetének legjobb formáját a gyümölcsök jelentik. Felhasználásukkal sokféle desszertet készíthetünk, amelyekhez szinte egyáltalán nem lesz szükségünk cukorra. A második legjobb megoldás a saját kezűleg sütött sütemény, egy tábla igazán értékes csokoládé vagy házi csokihab.

 

Ha valami édesre vágyunk, a jelszavunk a mennyiség helyett a minőség legyen. Igazi ínyencségnek számít a kézzel készült csokoládé vagy a nagy kakaótartalmú étcsoki

 

Ha igazán figyelünk, rájöhetünk, hogy a túlságosan édes, olcsó tömegtermékek idézik elő a nagy zabálásokat. A szeretettel, a legjobb hozzávalókból elkészített desszert sokkal elégedettebbé tesz minket, mint a szupermarketek olcsó készpudingjai. A drága, kézzel készített csokoládét nem fogjuk csak úgy mellékesen elmajszolni, hanem tudatosan élvezzük. És nem is lesz belőle olyan sokra szükségünk, mint az olcsóbb változatból, amelyből szinte semmi nem elég.

 

Az élet édes oldalai

Akinek túl sok édességre van szüksége, annak valószínűleg nem jut elegendő az élet egyéb édes oldalaiból. A magas cukorfogyasztás annak a jele lehet, hogy az illető hiányt szenved figyelemben, elismerésben, gondoskodásban és szeretetben. Mert ezek azok a dolgok, amelyek boldoggá tesznek minket. Akinek ezekből nem jut elegendő, az gyorsan csokoládéval vigasztalódik.

 

Ez a legnehezebb feladat: átgondolni az életünket, felismerni a szükségleteinket és megédesíteni az életünket. Keressünk hát olyan dolgokat, amelyekkel elérhetjük ezt a célt. Ezekből fogyasszunk mindennap!

 

Milyen alternatívák léteznek?

Egyre többen ismerik fel, hogy nem egészséges ez a rengeteg cukor, amit manapság megeszünk, és alternatív megoldások után kutatnak. Kérdés, ezek mennyire hasznosak.

 

Édesítőanyagok

Ilyenkor felmerül a kérdés: ha az egészségünk érdekében lemondunk a cukorról, mi értelme van az egésznek, ha helyette vegyszereket és génmanipulált adalékanyagokat viszünk be a szervezetünkbe? A tudósok még vitatkoznak arról, a mesterséges édesítők okoznak-e betegséget vagy sem. De talán tanácsosabb lemondani róluk, amíg erre a kérdésre megnyugtató választ nem találnak.

 

Az édesítőszerek ellen szól az is, hogy "becsapják" az agyunkat. Az édes ízt érezzük ugyan, de a cukorral járó boldogságérzés elmarad, ezért az édesítőszerek nem tesznek igazán elégedetté. Sokan a hatásukra megéheznek vagy zabálási rohamokat kapnak. Ez pedig nem lehet a cél - akkor már inkább kevesebb cukor, de semennyi édesítőszer.

 

Méz

A méz csodálatos édesítőanyag, de nem jobb a cukornál. Konzisztenciája miatt olyannyira a fogakhoz ragad, hogy a cukornál még agresszívebben támadja meg őket. Ezenkívül a méz hatóanyagai miatt sokkal inkább gyógyszernek számít, mint élelmiszernek (a népi gyógyászat megfázás és sérülések ellenszereként előszeretettel alkalmazza).

 

A méz gyógyszerként csodálatos, édesítésre azonban csak takarékosan alkalmazzuk

 

Éppen ezért a mézet használhatjuk, de csak takarékosan. A mézzel ízesített kekszeket, csokikat és süteményeket ne vásároljuk meg, mert elkészítésükhöz valódi méz helyett mézport használnak, amelyhez maltodextrint is adnak, ez pedig megint csak cukor, hiába hirdeti a csomagolás: méz!

 

Barna cukor

A barna cukor sajnálatos módon ugyanúgy rombolja az egészséget, a fogakat és az alakot, mint fehér társa. A különbség annyi, hogy kevésbé feldolgozott variáció, ám ásványi anyagok és vitaminok csak igen kis mennyiségben fordulnak elő benne. Néhány barna cukor úgy készül, hogy a finomított fehér cukorhoz melaszt és színezéket kevernek, itt a vitamintartalom nagyjából nulla. Ettől eltekintve is az esetleges ásványianyag-tartalom nem kárpótol a cukorfogyasztás kiváltotta stresszért, amely az inzulinkiválasztás eredménye. Ásványi anyagokhoz más élelmiszerekből is hozzájuthatunk.

 

Agávészirup

A déligyümölcsökből készült szirupok manapság nagyon divatosak, sajnos teljesen alaptalanul, ezekben sincsenek vitaminok és ásványi anyagok. Ajánlható lenne a kék agávé leve, mert a benne lévő nagy mennyiségű inulin (egyfajta poliszacharid) serkenti bizonyos bélbaktériumok szaporodását és ezzel az egészséges bélflóra fennállását. A kék agávét azonban Közép- és Dél-Amerikában főként tequilagyártáshoz használják, ezért nincs belőle túl sok. Ám ha mégis hozzájutunk a kék agávé szirupjához, takarékosan használhatjuk édesítőszerként.

 

Gyümölcscukor

A gyümölcscukor természetes formájában számos gyümölcsben megtalálható. Az iparilag előállított gyümölcscukor azonban ugyanúgy szacharózból készül, azaz teljesen normális cukorból, és semmi köze a gyümölcsökhöz. Por és szirup formájában kapható, és más édesítőszerekhez hasonlóan csak mérsékelt adagolása javasolható.

 

Stevia - egészséges édesség évszázadok óta

Erről a növényről mostanában olyan sokat olvashattunk, hogy joggal merül fel a kérdés: miért nem kapható minden szupermarketben? Miért nem ezzel édesítik a desszerteket és az italokat?

 

A válasz egyszerű: ha az ember szemügyre veszi azokat a milliárdokat, amelyeket a cukoripar jövedelmez, nem kérdéses, miért létezik a steviának erős ellenlobbija. A másik okot azok a hihetetlenül magas költségek jelentik, amelyekkel egy új édesítőanyag engedélyeztetése jár. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a termék behozná az árát, lévén hogy természetes anyag, ezért nem lehet szabadalmaztatni.

 

A stevia leveleiből származó kivonat 200-300-szor édesebb a cukornál. További előnye, hogy nincs benne kalória

 

A stevia dél-amerikai növény, amelyet Brazíliában és Paraguayban évszázadok óta ismer és alkalmaz a népi gyógyászat. A leveleiből származó kivonat rendkívül édes, körülbelül 200-300-szor édesebb a cukornál. Édes íze a benne lévő glikozidoknak köszönhető, amelyeknek az a különleges tulajdonságuk, hogy a szervezet anyagcseréje nem hasznosítja őket, magyarán nincsen bennük kalória. Ha a stevia csak úgy természetesen és kalóriamentesen édesíteni tudna, az már önmagában nagyszerű dolog volna. Ám ez a csodálatos növény ennél sokkal többet tud:

 

• Az édes anyagok általában lebontják a C-vitamint, ezzel szemben a stevia megakadályozza a lebomlását. A cukorbetegeknél már évszázadok óta alkalmazzák a steviát Dél-Amerikában. Ráadásul harmonizáló hatással van a vércukorszintre,

 

• Japánban a steviát évek óta használják, az ipar minden évben több száz tonnát használ fel belőle. A Coca-Cola még egy őszibarackitalt is édesít steviával, ez azonban sajnos csak Japánban kapható.

 

Németországban a stevia mint édesítőszer nincs engedélyezve, mert állítólag nem tudni, milyen hatással lehet az emberi egészségre. Erre ugyan mondhatnánk, hogy évszázadok óta veszélytelenül használják Dél-Amerikában. Mindegy, a német drogériákban mint táplálékkiegészítőt árusítják ezt az anyagot.

 

Ötletek steviavásárláshoz:

• Csak megbízható forrásból származó steviát vásároljunk, a gyógyszertárakban vagy bioboltokban, és ne kétes dél-amerikai cégektől az interneten.

• Mindig kérdezzük meg, honnan származik a termék.

• Kérdezzünk rá, nincsenek-e benne növényvédőszer-maradványok.

 

 

Már a csecsemőket is beetetik

A bébiételekben és babateákban is nagy mennyiségű cukor található. Lehet, hogy a címkéjén az áll, "kristálycukor nélkül", ha azonban elolvassuk az összetevőket, olyanokra találhatunk, mint maltodextrin, glukózszirup, fruktóz és hasonlók - ezek mind cukrok!

 

Már a bébiételekben is több cukor van, mint azt az anyukák gyanítanák. Így aztán nem csoda, hogy a gyerekek a természetesnél sokkal jobban kötődnek  az édes ízhez

 

Így aztán az egészségtudatos anyukát jól átverik. Ennek eredményeként a gyerekeknél kialakul a cukorhoz való kötődés. És így lesz ez később is, amikor ők mondhatják meg, mit akarnak enni: csokit, édesített zabpelyhet reggelire, édes üdítőitalokat napközben. Számos gyerek emiatt évről évre testsúlya sokszorosának megfelelő cukrot fogyaszt, és ezzel alig jóvátehető károsodást okoz a szervezetének. Ezt pedig a szülőknek, nagyszülőknek kell megakadályozniuk, hacsak nem akarják a gyerekük halálát okozni! Következő tanácsaink arra vonatkoznak, hogyan bánjunk egészségesen a cukorral a családban.

 

 

Sose használjuk jutalmazásra!

A gyerekek fejében a szeretet és az édesség hamar összekapcsolódik. Ha egy gyerek jól viselkedik, jó jegyet kap, ha születésnapja van, ha néhány napra a szülei nélkül maradt, ha jön a karácsony – mindig édességet kap, bármilyen alkalom adódjon rá. A háttérben mindig ott a "jutalom" gondolata. Nem csoda, ha a gyerekek vigasztalásként édességre vágynak, ha egyszerűen nem tanultak meg más módszert.

 

Tegyük a családban általános szabállyá, hogy jutalomként nem adunk édességet! Ha a gyerek megérdemli, süthetünk neki tortát, de itt a hangsúly az erőfeszítésen lesz. Ez egészen más, mint az egykettőre lenyelhető édesség.

 

 

Fosszuk meg vonzerejüktől a reklámokat!

A gyerekek imádják a tarka és hangos dolgokat. Ha jól megnézzük a reklámok hangulatát, hamar világossá válik, kik is jelentik a célcsoportot, és sikerrel. Nem csoda, hogy egy német felmérés szerint a gyerekek és a fiatalok többsége azt hiszi, a cukor elősegíti a fejlődésüket.

 

Éppen ezért minél hamarabb magyarázzuk meg a gyereknek, hogy az édesség nem tesz egészségessé vagy erőssé. Ezeket a meséket csak azért találják ki, hogy az adott termékből minél többet el tudjanak adni.

 

Időről időre rendezzünk csokinapot!

Ahogyan a felnőttekre, a gyerekekre is az vonatkozik, hogy a tiltás nem vezet eredményre. Minden, ami tiltott, a figyelem középpontjába tolakszik. Kössünk inkább megállapodást a gyerekkel, hogy az édességet ne csak úgy lenyelje, hanem tudatosan élvezze, és utána gondosan mosson fogat.

 

A csokinap is nagyszerű találmány: a gyerek egy héten át összegyűjti az édességeit, és mondjuk szombaton megeheti. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a gyerek nem fog egész héten nyafogni, és az inzulinszintje nem lesz állandóan magas.

 

 

Világosítsuk fel a gyereket!

Nemcsak a szerelem és a szex tudnivalóiról kell felvilágosítanunk a gyereket, hanem arról is, hogyan élhet egészséges életet. Tanítsuk meg erre a gyereket, és az elméletet azonnal változtassuk át gyakorlattá is, amennyiben például közösen főzünk egészséges ételeket.

 

A gyerekek imádják a tarka és feltűnő dolgokat. A szülők dolga felvilágosítani őket a valóságról, amikor a reklámok arról akarják meggyőzni őket, hogy a  cukor serkenti a növeledésüket

 

Azt is fontos elmagyarázni neki, milyen veszélyekkel jár a cukor, például elromlik tőle a foga. Ha fél a fájdalmas beavatkozástól, könnyebben ellenáll a csoki csábításának. Ezzel olyan sok veszélytől megkímélhetjük a gyereket, hogy nem nagy ár érte a fogorvostól való szorongás.

 

 

Vegyük körül a gyereket csupa jó dologgal!

Tény, hogy ami kéznél van, az előbb-utóbb elfogy. Ha a hűtő tele van cukros üdítővel, a gyerek azt fogja inni. Ha viszont mindenhol vízzel találkozik, akkor azt.

 

Ha mindig ott egy csokival teli doboz, amihez a gyerek szabadon hozzáfér, fog is élni a lehetőséggel. Ha viszont gyümölccsel kínáljuk, akkor azt eszi majd. Mindez a szülők kezében van! Valóban időt vesz igénybe felvágni a gyümölcsöt, reggel uzsonnát készíteni, de a gyerek egészsége megéri.

 

Tanítsuk meg, hogyan készítsen magának egészséges innivalót, például narancslével kevert ásványvizet, amibe egy kis juharszirupot csöpögtet. Vegyük körül a gyereket értékes élelmiszerekkel, mert csak akkor majszol folyton csokit meg jégkrémet, ha nincs más.

 

 

Stratégiák cukorfüggőség ellen

Gyakorlati program

Ennek a programnak az a célja, hogy új magatartásmintát tanulhassunk meg a cukorral való bánásmód kapcsán. Az édességfüggőség nem szüntethető meg rövid idő alatt, de a gyógyulás útján azért elindulhatunk. Ehhez szolgálhat kezdő lépésként ez a program. Kipróbálhatják mindazok, akik csökkenteni szeretnék cukorfogyasztásukat, és azok is, akik már cukorfüggőségtől szenvednek.

 

Legyünk cukordetektívek!

Az egészséges élet felé vezető első lépés az legyen, hogy felderítjük, pontosan mennyi cukrot is fogyasztunk. Éppen ezért gondosan olvassuk el a címkéket. Egy-két perc alatt megtudhatjuk, mennyi cukor landol a bevásárlókosarunkban. Fontos tudnivaló: minél előrébb áll a cukor az összetevők listáján, annál több van benne a szóban forgó élelmiszerben. Nézzük meg bevásárlás közben: nincs hasonló termék cukor nélkül? Ha igen, válasszuk azt. Ha nem, gondoljuk végig, nem tudjuk-e az adott terméket valami teljesen mással helyettesíteni. Például a cukorral tartósított zsírszegény sonkát a mészárosnál vásárolt, cukormentes változattal. A ketchup is mindig tele van cukorral, de reformboltokban találhatunk alacsonyabb cukortartalmú vagy teljesen cukormentes változatot.

 

Egy étkezés cukor nélkül

Próbáljunk egy héten át minden áldott nap egy étkezést teljesen cukor nélkül lebonyolítani. A legjobb, ha mindjárt a reggelivel kezdjük, aki ugyanis már reggel cukrosat eszik, annak napközben éhségrohamokkal kell számolnia. A vércukorszint ugyanis gyorsan megemelkedik, majd ugyanilyen gyorsan lezuhan, és a szervezet, miközben megpróbálja kiegyenlíteni, egyfolytában édesség után kiabál.

 

Próbáljunk meg heti három nap nem enni lekvárt, nugátkrémet stb. Igyuk a kávét cukor nélkül, és néhány nap alatt hozzászokunk ehhez az új ízhez. Ha eddig dobozos müzlit ettünk, mostanra már bizonyára felfedeztük, hogy többnyire tele van cukorral. Inkább próbáljuk meg saját magunk keverni a müzlinket, ha a csokisat szeretjük, legalább étcsokit reszeljünk hozzá. Abban lényegesen kevesebb a cukor, mint a tejcsokiban.

 

Együnk több zöldséget, gyümölcsöt, salátát

Élvezzük az érett alma, kivi, papaja, banán, ananász ízét! Keverjünk szójashake-et, főzzünk édes zöldséglevest. Így kevesebb cukorra vágyunk majd.

 

A zöldség és a gyümölcs hozzásegít minket a cukorról való leszokáshoz. Idővel a testünk is megtanulja, mi tesz jót neki: a kevéssé feldolgozott, friss élelmiszer.

 

Ha megéhezünk, próbáljunk valami igazán értékeset enni, ne holmi croissant-t vagy hasonlót. Ne nassoljunk, hanem válasszunk igazán értékes energiaforrást.

 

Ne tiltsunk!

 

Mindegy, mennyire árt valami a szervezetünknek (cukor, nikotin, alkohol), a szervezet megpróbál hozzájutni napi adagjához. Ezét keveseknek sikerül csak úgy, egyik napról a másikra leállni a cukorral. Azonnal jelentkeznek a "megvonási tünetek": rosszkedv, fejfájás, enyhe depresszió és társai.

 

A szupermarketek olcsó édességei helyett mindig válasszuk az igazán értékes ennivalót, mert az egészségünknek csak a legjobb az elég jó

 

Ezekkel a tünetekkel akkor tudunk megbirkózni, ha nem jelentjük ki, holnaptól nem eszünk csokoládét. Ettől a sóvárgás csak még erősebb lesz. Mindannyian ismerjük, és nemcsak gyerekkorunkból: minél jobban tiltanak valamit, annál kívánatosabbnak tűnik.

 

Egy szó mint száz: ne tiltsuk el önmagunkat az édességtől! Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk (attól csak még nehezebbé válik az egész), és ne hibáztassunk senkit, saját magunkat sem. Az önmarcangolás és az elégedetlenség csak oda vezet, hogy még rosszabbul fogjuk érezni magunkat. És akkor már semmi sem választ el minket a következő édességhabzsolási rohamtól.

 

Tudatosan fogyasszuk az édességet!

Az édességet nagyon gyakran csak úgy mellékesen szopogatjuk el: egy tábla csokit tévézés közben, egy zacskó gumicukrot a számítógép mellett ülve. Amit azonban mellékesen elmajszolunk, azt a szervezetünk nem észleli igazán. Amit nem észlelünk, azt nem is élvezzük, és amit nem élvezünk, abból egyre többre van szükségünk. Aki viszont lassan eszik, élvezi, ahogy a csokoládé szétolvad a nyelvén, az nemcsak nagyobb örömet szerez magának a csokival, de nem is fog kritikátlanul felfalni mindent, ami édes.

 

Az olcsó csoki helyett vásároljunk értékes árut: kézzel készült csokoládét, ha lehet, biominőségűt. Abból nem fogunk gyorsan elrágni egy egész táblával, már csak az ára miatt sem. De a minőség és az ezzel járó élvezet oda vezet, hogy nem is lesz olyan nagy adagra szükségünk. Néhány darabka elég, miközben korábban egy egész táblát benyomtunk. Ez a tény önmagában is megéri a magasabb árat.

 

A jó csokoládé ismérvei:

• Csak kakaóvaj van benne, idegen zsiradék nincs.

• A kakaó részaránya az első osztályú tejcsokinál 41, az étcsokinál 75-100 százalék.

• A szájban a csoki lassan és simán olvad el. A kakaóaroma erősen érződik. A jó csokoládé csillog és simán törik, nem morzsálódik.

 

A készen kapható, olcsó sütikben rengeteg a cukor és a zsír, ilyet ne vegyünk! Ha sütit szeretnénk, mi magunk süssünk. A receptben megadott cukormennyiségnek nyugodtan vegyük csak az egyharmadát, annyi is bőven elég lesz az ízhez.

 

Az édességek listáján ott található a lekvár is. Olcsó változatai helyett inkább natúrtermékeket vegyünk, amelyekben kevesebb a cukor. Ugyanez vonatkozik a jégkrémre is: felejtsük el a legolcsóbbat, és vegyük a lehető legdrágábbat! Még jobb, ha mi magunk állítjuk elő a legjobb alapanyagokból, kevés cukorral és sok szeretettel.

 

Határozzuk el, hogy bizonyos helyeken nem eszünk édességet, például a számítógépnél dolgozva vagy a tévé előtt. Vagy döntsük el, hogy nem eszünk csokit délelőtt/délután, a nap más szakaszában viszont ehetünk. Nyújtsuk meg az édesség nélküli időt, és a végén egy egész napot kibírunk nélküle. Nem lesz olyan nehéz, ha arra gondolunk, hogy másnap újra ehetünk.

 

Együnk kevesebb finomlisztből készült terméket, világos színű tésztát és fehér rizst!

 

A finom édes zöldségleves is jó édesség. A friss gyümölcs (lehetőleg bio) mindig jó, ha kéznél van

 

A fehér kenyérnek, a fényezett rizsnek vagy a sós stanglinak első látásra semmi köze a cukorhoz, a bennük lévő keményítő azonban a szervezetben cukorrá alakul át, és szintén gyorsan megemeli a vércukorszintet. Holott minél stabilabb a vércukorszintünk, annál kevésbé vágyunk édességre. A teljes őrlésű lisztből készült tésztafélékben egyébként több a vitamin és az ásványi anyag, mint fehér változataikban, és ugyanez áll a fehér rizsre is.

 

Nem arról van szó, hogy démonizáljuk a fehér kenyeret és társait. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy aki minden reggel fehér kenyeret eszik lekvárral, az napközben joggal számíthat farkaséhségrohamokra.

 

Táplálékkiegészítők

Az édesség utáni legyőzhetetlen vágy, főként a csokoládéfüggőség arra utal, hogy a szervezetünkből bizonyos anyagok hiányoznak. A magnézium- és a krómhiány gyakran édességhabzsolási rohamokat vált ki. Ha a fenti módszerek nem vezettek sikerre, akkor érdemes megpróbálkozni ezeknek az anyagoknak a pótlásával. Akinek különösen gyakran és különösen sok csokoládéra van szüksége, annál bizonyos zsiradékok hiánya is fennállhat.

 

Ha az ismertetett lépésről lépésre haladó taktika nem válik be, vagy nem boldogulunk vele, akkor érdemes megfontolni a radikális édességmegvonást, de nem orvosi felügyelet nélkül. Mondjunk le teljesen legalább két hétig a finomított cukorról, utána a nehezén már túl vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nem eszünk készételeket, sütit, nem teszünk cukrot a teába, nem majszolunk édességeket.

 

Az édes íztől való megszabadulás érdekében ne vessünk be mesterséges édesítőszereket! Két hét múlva úgyis meglepetéssel tapasztaljuk majd, hogy az ízlésünk megváltozott. Sokkal kevesebb cukorra lesz szükségünk ahhoz, hogy ugyanolyan édes ízt érezzünk. Közben feltétlenül szedjünk táplálékkiegészítőket. A megvonás nagy megrázkódtatás a szervezet számára, segítsünk neki elviselni!

 

Emeljük meg a szerotoninszintünket!

Akármelyik módszert válasszuk is, tegyünk meg mindent azért, hogy szerotoninszintünk magasan maradjon. Különben képtelenek leszünk kitörni a cukorcsapdából.

 

Ezekkel a módszerekkel próbálkozhatunk:

 

• A biztonság megemeli a szerotonin szintjét. Ha úgy érezzük, támogatnak, megértenek minket és gondoskodnak rólunk, szerotoninszintünk megnövekszik.

 

• Együnk jó minőségű zsiradékokat: lenmagolaj, lazac, tonhal, hering, makréla, diófélék, repceolaj, kenderolaj, dióolaj.

 

• A megfelelő táplálkozás is elősegíti a boldogsághormonok termelődését: búzacsíra, parmezán, banán, vadhús, ananász, padlizsán, csalán, orbáncfű, kivi, dinnye, paradicsom és dió - mindezek az ennivalók serkentik kiválasztásunkat.

 

• Szedjünk megfelelő táplálékkiegészítőket.

 

• A napfény az első számú boldogságserkentő. Ez akkor is érvényes, ha éppen borult az idő: felhős ég alatt is több fény éri a szervezetünket, mint ha a négy fal között üldögélünk.

 

• A friss levegőn való mozgás a leghatásosabb segédeszköz, amihez csak nyúlhatunk: minden egyes, mozgással töltött perc hozzájárul ahhoz, hogy agyunkat elárasszák a boldogsághormonok.

 

• A pozitív gondolatok elősegítik a szerotonin termelődését: olvassunk kellemes dolgokról, gondoljunk kellemes dolgokra. Keressünk olyan elfoglaltságot, amelyet lelkesedéssel végzünk, gondoskodjunk másokról.

 

A gondoskodás, a szeretet és a barátság igazi boldogító tényezők. Aki folyton nassol, annak érdemes elgondolkodnia azon, milyen hiányt akar ezzel kompenzálni

 

• Nevessünk! Nevessünk mindennap, minden esetben, amikor csak alkalmunk nyílik rá. Ha pedig nem, teremtsük meg magunk rá a lehetőséget.

 

• A meditáció és az ima szintén emeli a szerotonin szintjét. Ha eddig még nem próbálkozott csendes meditációval, most itt van rá a legjobb alkalom. Az is meditáció, ha a cicánkat simogatjuk vagy a kertünkben figyeljük a virágokat. Jól beválnak a meditációs kazetták is. Aki vallásos, annak nem kell feltétlenül templomba mennie egy kis elmélyedésért, az imádkozás bárhol és bármikor hatásos.

 

Teszt: Ön is cukorfüggő?

Ha a lenti kérdések közül legalább kettőre igennel válaszolt, akkor nagy valószínűséggel cukorfüggőségben él.

 

1. Ha nincs otthon valami édesség, ideges leszek.
2. Ha frusztrált vagyok, azonnal valami édeset kell ennem.
3. Ha hosszabb ideje nem ettem már édességet, nyugtalanná válok.
4. Titokban édességet majszolok.
5. Rejtegetem az édességes zacskókat, csokiutánpótlást.
6. Mindennap eszem édességet.
7. Minden bevásárlásnál kerül a kosaramba valami édesség.
8. Néha jó messzire is képes vagyok elmenni, csak hogy valami finomsághoz hozzájussak.
9. Gyakran észre se veszem, milyen sokat ettem már.
10. Gyakran édességgel jutalmazom meg önmagamat.

 

 

Így termesszünk otthon steviát!

A fiatal növényeket tavasszal megvásárolhatjuk a kertészetekben vagy megrendelhetjük az interneten. Mivel a növény délszaki vidékekről származik, nem fagytűrő.

 

• Május közepétől kiültethetjük a kertbe.
• Ha cserépben tartjuk, használjunk humuszban gazdag kerti földet vagy virágföldet.
• Mértékletesen locsoljuk.
• 15-20 foknál a növény áttelel, ez alatt viszont ne szedjünk belőle.

 

 

Jó dolog-e a cukormentes élelmiszer?

Hát persze. Ugyanakkor a csomagoláson lévő „hozzáadott cukor nélkül” kifejezés kizárólag a háztartási cukorra vonatkozik, azaz a szacharózra. A keményítőből (kukorica, rizs, krumpli,  búza) származó cukrot tartalmazó élelmiszerek cukormentesként jelölhetők meg, ami a fogyasztó félrevezetése. A cukor cukor marad, függetlenül attól, az ipar minek nevezi.

 

 

Így nyerjük vissza az egészségünket!

1. Ne tegyük tilalmi listára az édességeket, ezzel ugyanis csak azt érjük el, hogy többet eszünk majd a szükségesnél.
2. Csakis a legjobb minőségű édességet vegyük meg: kézzel készült csokoládét, értékes kakaótartalmú változatokat. A gumicukor és az olcsó csokoládé csak tönkreteszi az ízlésünket.
3. Ha otthon sütit sütünk, édesítsük cukor helyett steviával.
4. Sajnos a méz és a juharszirup ugyanúgy édesség, mint a cukor.
5. Figyeljünk a rejtett cukrokra: vásároljunk cukormentes ketchupot és cukor nélkül tartósított sonkát.
6. Ne jutalmazzuk a gyereket édességgel, és szolgáljunk számára mi magunk példaképül: mi se jutalmazzuk önmagunkat édességekkel.
7. Ha édességet eszünk, élvezzük tudatosan, figyeljünk minden egyes falat ízére. Közben ne érezzünk lelkiismeret-furdalást!
8. Az édességre ugyanaz vonatkozik, mint a többi étkezésre: üljünk le, együnk figyelmesen, én ne csak úgy mellékesen nyeljük le az ételt.
9. Csak azt együk meg, ami tényleg ízlik, a többit felejtsük el.
10. Tartsuk magasan a szerotoninszintünket, ezzel megakadályozhatjuk, hogy legyőzhetetlen vágyat érezzünk a csokoládé után.
11. Vizsgáljuk meg kritikus szemmel, képesek vagyunk-e cukor nélkül élni. Sokan ugyanis már függővé váltak, anélkül, hogy észrevették volna.
12. Készítsük el mi magunk az édességeinket! Minél kevesebb iparilag készült ennivalót eszünk, annál jobb. Mi magunk is nagyobb hűhó nélkül megcsinálhatjuk a desszertet, jégkrémet,  üteményt vagy müzlit.

 

Boldogító müzli (boldogsághormon-csalogató)

Hozzávalók: búzacsíra, búzapehely, zabpehely (teljes őrlésű), pirított szezámmag, napraforgómag, kölespehely, diófélék (kesú, dió, mogyoró), pürésített banán. A hozzávalókat keverjük össze, öntsük le szójatejjel, tejjel vagy joghurttal.

 

Cukor mindenhol!

A következő nevek mögött szintén cukor rejtőzik: Glukóz, fruktóz, gyümölcscukor, szacharóz, maltóz, nyerscukor, glukózszirup, rizsszirup, juharszirup, méz, invertcukor, laktóz, farin, kukoricaszirup, maltodextrin, maltóz/malátacukor, mannit, melasz, répacukor, szőlőcukor.

 

Vigyázat, édesség!

Szintén édességnek számítanak a következők: Lekvár, ketchup (cukortartalma akár 50 százalékos is lehet), reggelizőpehely, joghurt, gumicukor, üdítőitalok, jeges tea, a legtöbb gyümölcslé, „gyerekélelmiszerek”, sok kész müzlikeverék.

M. L.
XII. évfolyam 1. szám

Címkék: cukorfüggőség, édesítőszer

Aktuális lapszámunk:
2018. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.