Egészséges életmód

Édes és zsíros csábítások

A legjobb tippek és pszichológiai trükkök súlyproblémákra

A cukor, a zsiradékok és a só megfelelő arányú keverékével el lehet érni, hogy valaki többet egyen, mint amennyi egészséges. Az élelmiszeripar ennek megfelelően „optimalizált ízű” termékeket kreál, és örül az egyre növekvő forgalomnak.


Minden, ami színes, jó illatú és édes, csábít bennünket. Az ipar a hizlaló élelmiszerek gyártásával óriási profitot zsebel be

 

Egyes amerikai légitársaságok újabban kénytelenek voltak meghosszabbítani az ülésekhez tartozó biztonsági öveket, mivel egyre több utasukon egyszerűen nem érnek össze a hagyományos övek. Ezen kívül a légi közlekedés biztonságára felügyelő hatóságok új súlyszámítást vezettek be a személyszállító repülőgépeknél, miután egy gép közvetlenül felszállás után lezuhant, mert túlterhelték – méghozzá nem poggyásszal, hanem túlsúlyos utasokkal.

 

Dr. Jeffrey Koplan, az USA Járványügyi Felügyeletének vezetője a témával kapcsolatban „fertőző járványról” beszélt, a WHO pedig világméretű epidémiát emleget. E járvány okozója nem vírus vagy baktérium, nem gyilkos mikroba, hanem egy első hallásra ártalmatlannak tűnő jelenség: a túlsúly. Súlyosabb esetben elhízás, orvosi nevén adipositas.

 

A súlyfelesleg azért jelent veszélyt, mert nem csupán esztétikai probléma, de számos betegség kialakulásához is vezet: főképp magas vérnyomáshoz, szívbetegségekhez, cukorbetegséghez, köszvényhez, ízületi elváltozásokhoz, csontritkuláshoz.

 

Az USA-ban 2007-ben a lakosság elhízásának költségvetési következményeit 90 milliárd dollárban állapították meg. Ezzel párhuzamosan a fogyasztást elősegítő szerek forgalma évi 35 milliárd dollárra emelkedett. Zseniális konstrukció: az élelmiszeripar legalább annyit keres a probléma előállításán, mint annak megoldásán.

 

Az amerikai csak egy példa a sok közül, ugyanis globális problémával állunk szemben. Már 2000-ben megállapították, hogy a világtörténelemben először több a túlsúlyos emberek száma, mint az alultápláltaké. A túlsúly ma kb. évi 2,6 millió ember halálát okozza közvetlenül.

 

 

Az egyszereggyel az egészséges táplálkozást is tanítani kell

A testsúly általános mértékegységének ma a testtömegindexet (BMI) tekintik. Ezt az értéket úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a testmagasság (méterben) négyzetével. Egy 1,70 m magasságú, 70 kg súlyú felnőtt esetében ez tehát: 70 osztva 1,7-szer 1,7 = 24,22. Ez azt jelenti, hogy az illető normális testsúlyú, ugyanis a normális BMI legfelsőbb értéke 25. Innentől, az előbbi példánál maradva, 72,25 kg-tól az említett felnőtt túlsúlyosnak számít. Az elhízás 30-as érték felett kezdődik (1,70 m magas egyénnél ez 86,7 kg). A 40-es BMI feletti értékek esetében súlyos elhízásról vagy elzsírosodásról beszélünk.

 

Különösen aggasztók a fejlemények a gyerekeknél és a fiataloknál. Az elhízott gyerekek száma az utóbbi 25 évben megháromszorozódott, ráadásul e téren egyes országok már meg is előzték az USA-t. Haiti szigetén és Brazíliában az utóbbi növekmény az eredeti szám három és félszeresét jelenti, míg Egyiptomban az elhízott gyerekek száma az utolsó 25 évben a négyszeresére nőtt. Az utolsó 10 esztendőben Chilében megduplázódott, Costa Ricán pedig megháromszorozódott, Ausztráliában és Ghánában megnégyszereződött az elhízott gyerekek száma.

 

A polcok roskadoznak a sok ételtől, a fogyasztót egészen megzavarja a túlkínálat – itt valóban önfegyelem szükséges a mérték megtartásához

 

Minden figyelmeztetés és törekvés ellenére azonban semmit sem javul, sőt inkább tovább romlik a helyzet. A miértre a szakértőknek meglepően egyszerű válaszuk van. Keveset mozgunk és túl sokat eszünk. Eredeti, állandóan mozgó élőlényből „ülőlénnyé” változtunk át. Míg kőkori elődeink még 20-30 km-t gyalogoltak naponta, mi ma csupán napi 600 lépést teszünk meg. És míg az ősember csak álmodhatott a rendszeres és bőséges étkezésről, addig nekünk egész évben hihetetlen élelmiszerbőség áll rendelkezésünkre. Sok ételt akár a világ másik végéről is, de eljuttatják az éjjel-nappal nyitva tartó szupermarketekbe. De nem csupán túl sokat, hanem a nem megfelelő összetételű ételeket esszük. Denaturált, erősen feldolgozott termékeket, amelyekben kevés a ballasztanyag, helyette inkább sok finomlisztet, rengeteg cukrot, húst eszünk, és nagyon kevés gyümölcsöt, zöldséget.

 

 

Az élelmiszeripar trükkjei

Evolúciós fejlődését tekintve az ember, a hozzá biológiailag legközelebb álló emberszabásúakhoz hasonlóan, ún. frugivore, azaz gyümölcsevő. A gyümölcsök színesek, jó az illatuk és édesek. Ha tehát valamely étel színes, jó illata van és édes, akkor ösztönünk is azt súgja: ezt edd meg, ez a neked megfelelő táplálék. Ezzel pedig egyúttal félre is vezet minket, ugyanis ami ma színes, illatos és édes, az főképp az iparilag feldolgozott élelmiszerek garmadája. Csupa olyan étel, amelyektől csak úgy roskadoznak az élelmiszerboltok polcai, és amelyek hizlalnak. Csak ki kell nyújtani érte a kezünket és leszedni őket, mint a gyümölcsöt a fáról.

 

Az élelmiszeripar mindezzel tisztában van, és ki is használja a helyzetet. Megfelelő lobbival és politikai befolyással, bőséges reklámra fordítható anyagi eszközökkel rendkívül hatékonyan képes érvényesíteni érdekeit. És ezek az érdekek nem a népegészségügyet szolgálják, hanem a forgalom fokozását, bármi áron.

 

Minden igyekezet és tájékoztatás ellenére a gyerekek között egyre több a túlsúlyos

 

Dr. David Kessler, az amerikai gyógyszerészeti és élelmiszer-felügyeleti szerv, az FDA egykori vezetője A nagy zabálás vége című könyvében górcső alá vette az élelmiszeripar stratégiáit. Ami állandó evésre késztet bennünket, az nem az éhség, hanem az ételek íze. Ez érthető, hiszen a nyelvünkön tízezernél is több ízlelőbimbó helyezkedik el – a macskáknál ez a szám mindössze 500. Minél sokrétűbb, minél intenzívebb az ízélmény, annál nagyobb a csábítás, hogy még többet együnk, még akkor is, ha már rég jóllaktunk.

 

És nem csak a cukorról van szó, hanem egy speciális, „optimalizált ízű” cukor-zsír-só keverékről, amelyeknek köszönhetően a keksz, a pizza, a hamburger és a csipsz ellenállhatatlanná válik. Méghozzá nem csak nekünk, embereknek. Az USA-ban folytatott állatkísérletek eredménye szerint a patkányok normális esetben csak akkor esznek, ha éhesek. Amikor jóllaknak, azonnal abbahagyják az evést. Ha azonban kellemes ízű, tejszínes, sok cukrot és zsiradékot tartalmazó folyadékkal kínálják őket, vadul falni kezdenek, és csak úgy tömik magukba a csemegét.

 

Egy másik kísérletben laboratóriumi patkányok egy csoportja a megszokott táplálékot kapta, míg egy másik csoport tipikus szupermarketételek válogatott keverékét: sűrített tejet, csokoládés kekszeket, szalámit, sajtot, banánt, tejcsokoládét és mogyoróvajat. A kísérlet végén a szupermarketétrenden tartott patkányok kétszer súlyosabbak voltak a kontrollcsoport tagjainál.

 

 

Hogyan működik a csábítás?

Hogy a megfelelően ízesített hizlaló ételek fogyasztására erőteljesebben felhívja a figyelmet, az élelmiszeripar sokat invesztál hirdetésekbe – csupán az USA-ban több mint 30 milliárd dollárt évente. Németországban az édességipar évi szinten több mint 600 millió eurót költ tv-reklámra. A kereskedelmi adókon a televíziós reklámok több mint fele élelmiszert hirdet.

 

A reklám, az optikai utaló ingerek, az állandó elérhetőség és az „ízszenzáció” elvárása gyakran öntudatlan inger-reakció láncolatot indít meg: meglátni, elvenni, megenni. Az agykéreg általában már csak későn, utólag kapcsol be, többnyire rossz lelkiismeret, bűntudat formájában.

 

A gyerekek ma teljesen az édes íz rabjai. A legtöbben zsebpénzük nagy részét édességekre költik

 

Több mint kétezer éve Hippokratész megfogalmazott egy mára klasszikus mondatot, amelyet Sebastian Kneipp átvett tőle: „Ételetek legyen orvosságotok.” Mai ételeink inkább kórokozóknak tekinthetők, akkor is, ha vitaminokkal, ásványi anyagokkal mesterségesen dúsítják őket. A táplálék eredetileg élelmi szer, azaz az élethez szükséges „szer”, a természet ajándéka volt. Mára ezzel szemben a táplálék megtervezett, mesterségesen előállított, gondosan adjusztált termékké vált. Státusszimbólummá, pszichológiai mankóvá, amely a stressz által gyötört átlagembernek jó közérzetet hivatott nyújtani. Kellemes érzéseket, amelyekre másutt egyre ritkábban bukkan.

 

Ha azt kérdezzük az emberektől, miért esznek – írja könyvében a volt mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter, Renate Künast –, a legkülönfélébb választ kapjuk: örömszerzésből, magányosság ellen, a külsőjük miatt, kíváncsiságból, félelemből, a fitnesz érdekében, boldogság okán vagy csak unalomból. Az éhség, mint ok, a hosszú lista utolsó helyeinek egyikén szerepel.

 

Senkinek semmi kifogása nincs az ellen, hogy az étel okozhat örömet – sőt ellenkezőleg. Azonban ez, mint annyi minden más esetében is, mérték kérdése. Márpedig a mértékletességet a statisztikai adatok szerint végképp elvesztettük. Hogy mindez masszív problémák forrása, nyilvánvaló. De mit tehetünk?

 

 

Ami valóban segíthet

Az egyik első lépésünk az lehet, hogy a továbbiakban nem engedjük, hogy az élelmiszerreklámokkal tovább kábítsanak bennünket. Vegyük saját kezünkbe a felelősséget testünkért és egészségünkért. Cselekedjünk tudatosabban, és a kínálkozó ingerek esetén se vegyük le a polcról a csábító csemegéket. Álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól, milyen ingerünket akarjuk csillapítani az adott étellel – éhségünket vagy ingerültségünket?

 

 

Aki kellő időt szán az étkezésre, mindent alaposan megrág, kevesebb kalóriát fogyaszt el. Ezzel szemben a tartós stressz éhségrohamokat okoz

 

Az egyik leghatásosabb, egyben legegyszerűbb szabály így hangzik: Csak akkor egyél, ha éhes vagy, és fejezd be az evést, amikor jóllaktál. A Firenzei Egyetem kutatói egy klinikai teszttel bebizonyították, hogy a túlsúlyos emberek különösebb fogyókúrák, speciális diéták és testmozgás nélkül is képesek voltak 6,7 kg-ot fogyni pusztán e módszerrel. Fogyásuk a klinikai tesztet követően is folytatódott, ha erre az egyszerű szabályra figyeltek. A fenti szabályt még egy fontos kiegészítéssel kell ellátni: Lassan egyél, élvezd az ízeket, és minden falatot nagyon lassan, nagyon alaposan rágj meg. Ezzel a módszerrel az elfogyasztott étel mennyisége könnyen csökkenthető ésszerű mennyiségre.

 

Egy másik fontos tanács: Lehetőleg kerüld a túl sok stresszt. Bizonyos mértékű stressz, ún. eustressz persze pozitív hatású, hiszen aktivál, kihívást jelent, felébresztheti kreativitásunkat. Ha azonban a stressz elhatalmasodik, és ún. disztresszé alakul, károsítja egészségünket és közvetetten hozzájárul a hízáshoz is.

 

Különféle tesztek eredménye szerint jelentős az összefüggés a tartósan magas kortizol (egy stresszhormon) szintje és a táplálékfelvétel mértéke között. Ráadásul a kortizol hatására testünk az elfogyasztott kalóriák jó részét hajlamosabb zsír formájában elraktározni, főképp a hason – és mindez főképp a férfiakra jellemző.

 

Más tudományos kutatási eredmények összefüggést állapítottak meg az alvással töltött órák és a túlsúly mértéke között. Ez azt jelenti, hogy azok, akik túl keveset alszanak vagy valamilyen alvászavarban szenvednek, szintén hajlamosabbak a hízásra. A következő szabály tehát így hangzik: Aludd ki magad. Szintén jól bevált módszer: Igyál sok vizet. Ez a témától függetlenül is fontos, hiszen legtöbbünk túl kevés folyadékot iszik, de ráadásul a víz megtölti a gyomrunkat, csillapítja az éhséget, ugyanakkor a szervezet igyekszik megnövelni a testhőmérsékletet, amivel szintén megnő az energiafelhasználás.

 

Azt nem kell különösen hangsúlyoznunk, hogy a sportolással, edzéssel szintén többletenergiát fogyasztunk el. Az izomtömeg növelése igazolhatóan elősegíti a fogyást, hiszen az izmok nyugalmi állapotban is sokkal több energiát használnak fel, mint a zsírszövet. Szinte már hókuszpókusznak tűnik a következő mondat: A gondolatok hatására is jóllakhatunk. Pedig a Carnegie Mellon University (Pittsburgh) kutatása pont ezzel az eredménnyel zárult: Ha csak futólag gondolunk egy ételre, akkor megéhezünk. De minél részletesebben elképzeljük, miként fogyasztjuk el az adott ételt, annál inkább csökken a vágyunk, hogy a valóságban is megegyük. A kutatók szerint alapvetően téves az a gyakorlat, hogy kívánt ételeink gondolatát elfojtjuk magunkban, hogy megfékezzük étvágyunkat.

 

Három egyszerű szabály hízás ellen: elegendő alvás, sok folyadék ivása és izomfejlesztő edzés

 

A kísérleti személyek egy csoportját arra kérték, hogy lehetőleg minél részletesebben képzeljék el, miként fogyasztanak el csokoládés pralinékat. A másik csoport tagjainak azt kellett elképzelniük, hogy egy automatába pénzérméket dobálnak. Amikor a gondolatkísérletet követően mindkét csoportot csokoládés pralinékkal kínálták meg, megállapították, hogy a „gondolatban evők” kevesebb csokit ettek, mint a „pénzdobálók”. Tehát ez is egy lehetőség: csak képzeljük el, hogyan fogyasztjuk el nagy élvezettel kedvenc csemegénket. Ezzel rengeteg kalóriát takaríthatunk meg.

 

 

Hogyan kerülhetjük el a farkaséhségrohamokat?

Az elfogyasztott ételek esetében gondosan tanulmányozzuk azok összetételét. A táplálkozáskutatók a teljes értékű élelmiszerek kiegyensúlyozott arányú keverékét ajánlják. Főképp növényi eredetű fehérjéket, halat, szárnyast, hidegen sajtolt olajokat, amelyek sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Teljes őrlésű gabonákat fehér liszt és cukor helyett, mindehhez sok zöldséget és gyümölcsöt, amelyek gazdagok antioxidánsokban és egyéb növényi hatóanyagokban.

 

A zöldségek ezenkívül összetett szénhidrátokat, olyan hosszú láncú cukrokat tartalmaznak, amelyeket emésztésünk csak lassan, több lépésben képes lebontani, míg végre glükózzá alakulva felszívódhatnak a belekből a vérbe. Mivel ez lassú folyamat, a vércukorszint csak lassan, fokozatosan emelkedik, és a vércukrot a sejtekbe szállító inzulin nevű hormon is csak apránként, fokozatosan szabadul fel. Az eredmény tartós jóllakottság és az éhségrohamok megszűnése.

 

Fontos, hogy kikísérletezzük, megfigyeljük, mely élelmiszereket kedveljük jobban, és azt is, hogy melyek milyen hatást gyakorolnak ránk. Melyik tölt fel energiával, mitől gyengülünk le, mi használ és mi káros az egészségünknek.

 

XXL-adagok fogyasztásával sokan tudat alatt védőpáncélt növesztenek magukra 

 

William Donald amerikai orvos, a „Metabolic Typing” nevű táplálkozási irányzat megalkotója három anyagcseretípust különböztet meg: a szénhidráttípust, a fehérjetípust és a kettő keverékét. Hogy ki melyik típushoz tartozik, egy kérdőív kitöltésével, a derékkörfogat, a vérnyomás, a vércukorszint, a trigliceridszint és a koleszterinszint mérésével állapítható meg. Ezek alapján személyre szabott táplálkozási tanácsokat tudnak adni a páciensnek.

 

A „Metabolic Balance”, vagy a „fogyás alvás közben” nevű fogyókúrás módszerek alapelve, hogy a zsírégetés főképp alacsony inzulinszint mellett jön létre. A fogyókúra alapelve, hogy naponta csak három étkezés engedélyezett, amelyek között öt óra szünetet kell tartani, és közben csak kalóriamentes folyadékokat szabad inni. Az ételekben főképp a fehérjék dominálnak, alacsony a szénhidráttartalmuk, és főképp este szabad csak nagyon kevés szénhidrátot enni. Ezzel a módszerrel igen komoly eredményeket lehet elérni. A rengeteg diéta és fogyókúra fő problémája nem is annyira a fogyás – azt sokféle módszerrel elérhetjük –, hanem a visszahízás veszélye.

 

 

Evés mint pszichológiai drog

A túlsúly hátterében mindig valamilyen pszichés probléma áll, ezeket pedig diétával nem lehet kezelni. E témával foglalkozik Andreas Winter „pszichocoach” Fogyni könnyebb, mint meghízni című könyvében. Véleménye szerint nem az a döntő, hogy mit eszünk, hanem, hogy miért eszünk. Nem az ételek mennyisége miatt hízunk, hanem amiatt, ahogyan testünk a táplálékokat feldolgozza. Sokan nem azért esznek, hogy testüket táplálják, hanem, hogy a stresszt csökkentsék, egy hiányt próbáljanak pótolni, vagy hogy ismét jól érezzék magukat. És mert az evéshez kötődő kellemes érzéseket meg akarjuk őrizni, testünket tudat alatt arra utasítjuk, hogy a táplálékot is őrizzék meg, tartsák vissza. Ennek hatására a szervezet a megfelelő hormonokat kezdi termelni, amelyek az elfogyasztott ételeket zsír formájában elraktározzák.

 

Ezen kívül a túlsúly védelmező funkciót is elláthat. Nem csoda hát, hogy ha valaki környezete nyomásának hatására lefogy, csakhamar visszahízza védőpáncélját, mert szüksége van rá, hogy biztonságban érezze magát. Ha sikerül kideríteni a hátteret, és az illető megérti, milyen lelki tényezők motiválják hízását, automatikusan le fog fogyni, különösebb erőfeszítések nélkül. Ez Andreas Winter elmélete, amely számos terápia alkalmával a gyakorlatban is igazolódott.

- vörös -
XVIII. évfolyam 1. szám

Címkék: psziché, pszichés súlyproblémák, táplálkozás, tippek súlyproblémákra

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.