Egészséges életmód

Életadó víz és só

Testünk a két őselemből, a vízből és a sóból áll. Ezek az anyagok újabban újra az érdeklődés homlokterébe kerülnek, mert felmerül a kérdés, milyen formájukban tanácsos őket fogyasztanunk. A tiszta víznek és a finomítatlan, természetes sónak óriási ugyanis a jelentősége testi és lelki egészségünk megőrzésében.  


 

Kissé furcsán hangzik az a megállapítás, hogy szűkölködünk vízben és sóban. Hiszen a víz mintegy eláraszt minket, folyik valamennyi vezetékből, és az ásványvizek, üdítőitalok, gyümölcslevek, teák és kávék választéka is bőséges. Manapság már a só sem számít fehér aranynak, néhány forintért bármelyik élelmiszerboltban megkaphatjuk. Az orvosok pedig mindig a túlzásba vitt sófogyasztás veszélyeire hívják fel a figyelmünket. A túl sok só bevitele számos civilizációs megbetegedés kialakulásában szerepet játszik.

 

Ám főként kémiai úton előállított italokat iszunk, és értéktelen, egészségtelen sót eszünk. Jobban mondva olyan, fontos kémiai alkotórészeitől finomítás útján megfosztott sót, amely már csak nátrium-klorid. Holott a só a maga természetes formájában több mint nyolcvannégy elemből áll, nem csupán kettőből.

 

 

Miért fontos a folyadékegyensúly?

Jó néhányan elfogyasztanak ugyan ennyi folyadékot, de nem tiszta, természetes vizet. Holott csak ez az ásványi anyagokban lehetőleg szegény víz képes megvédeni szervezetünket a kiszáradástól és betöltetni a fentebb említett feladatokat. Néhány olyan ital, mint például a kávé, a kóla vagy az erős szesz, még pluszfolyadékot von el a szervezettől. Mindannyian ismerjük azt az érzést, mennyire szomjasak vagyunk egy átmulatott éjszakát követően, és azt is észrevesszük, mennyivel gyakrabban kell vécére mennünk kávéivás után. Vannak olyan országok, ahol éppen ezért minden egyes csésze kávé mellé felszolgálnak egy pohár vizet is.

 

 A felvételeken jól látható a kétféle só közötti különbség: 1. kristályos só, 2. főzősó

 

Vessünk egy pillantást ivási szokásainkra! Az átlagember napja általában egy csésze kávéval indul, délelőtt jöhet egy pohár gyümölcslé, délben a kötelező kóla, délután egy újabb kávé, este meg két deci bor. Ám ezek az italok mind folyadékot vonnak el a szervezettől, és semmiképpen sem képesek teljesíteni a tiszta, természetes víz feladatait. Nem mindegy ugyanis, milyen folyadékot fogyasztunk, ezek nem egyenrangúak. Az üdítőitalokban például nagy mennyiségben található cukor, édesítőszer, színezőanyag, tartósítószer, aroma és egyéb adalékanyag. Ezeket a szervezetnek újra fel kell oldania, és ehhez megint csak vízre van szükség, nagyjából ugyanannyira, mint amennyi az elfogyasztott üdítő volt. A szénsavas ásványvíz sem megoldás, mert nem képes testünkben megkötni és kiválasztani a salakanyagokat, mivel éppen a szénsav miatt nincsenek szabad kötőhelyei.

 

A kávé, a fekete tea, a kóla és a magas alkoholtartalmú szeszes italok semlegesítéséhez az elfogyasztott mennyiség dupláját kitevő vízre van szükség.

 

Az emberi szervezet 70 százalékban vízből áll, sőt, a csecsemőknél ez az arány a nyolcvan százalékot is elérheti, ugyanakkor az idősebbeknél 60 százalékra csökkenhet. A folyadékhiány a felelős olyan civilizációs és időskori megbetegedésekért, mint például a reuma, az emésztési panaszok, a szív- és érrendszeri megbetegedések. De a ráncos bőr és az emlékezetvesztés is ugyanerre az okra vezethető vissza. Egy iráni orvos, Batmanghelidj szerint – mint könyve címe is mondja – nem betegek vagyunk, hanem szomjasak. Ő maga kizárólag víz itatásával meggyógyított olyan bántalmakat, mint a gyomorfekély, allergia, hátfájás vagy depresszió. A víznek azonban nemcsak testi feladatai vannak, felelős gondolkodásunkért és érzéseinkért is. Víz nélkül nem tudunk gondolkodni, mert agyunk több mint 90 százalékban vízből áll.

 

 

Árulkodó vízkristályok

A vizet illetően új tudományos felfedezés is lázba hozta a világot az utóbbi időben. Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információkat tárolni. Néhány évvel ezelőtt azonban a japán kutató, dr. Masaru Emoto új módszerrel kezdte vizsgálni a víz tárolóképességét. Egy műszakilag meglehetősen bonyolult eljárás segítségével az anyagi és a nem anyagi jelenségek – gondolatok, szavak, zene, globális események – vízre gyakorolt hatása egyaránt megjeleníthető. Az elektronmikroszkóppal készített lenyűgöző fotók segítségével a laikus számára is világossá válik, hogy a vízre valóban lehetséges kívülről hatást gyakorolni, és ezeknek a hatásoknak az eredményeként a víz különféle struktúrákat képez. Ha például laboratóriumban különféle zenék hatásának tesszük ki a vízmintákat, és kémcsövükre eltérő szavakat ragasztunk, mint például egészség, szeretet, háború, betegség, szenvedés, akkor az adottságoktól függően fagyasztás után gyönyörű, geometriailag tökéletes kristályokat képeznek, vagy riasztó, abnormális, kaotikus mintákat. (Lásd a Természetgyógyász Magazin februári számát.)

 

A vízbe tett pozitív kisugárzású kristály a vizet is pozitív energetikai hatásúvá változtatja

 

A tudósok felfedezték, hogy a vízmolekulák folytonos mozgásban vannak, és folyamatosan új mintákba rendeződnek. Ezt a mintát nevezik clusternek. Nagy teljesítményű mikroszkóp alatt a molekulák tánca is látható, és ha hoszszabb időn át figyeljük, észrevehetjük, hogy ennek a táncnak is struktúrák képezik az alapját. A clusterek kristályhoz hasonló szerkezeteket képeznek, amelyek magas frekvencián rezegnek. A Kalifornia Egyetem kutatóinak sikerült ezeket a rezgéseket a rádióhullámokhoz hasonlóan egy infravörös-abszorpciós spektrométer segítségével felfogniuk és lerajzolniuk. Feltételezhető, hogy ezekben a kristályhoz hasonlatos clusterszerkezetekben információk tárolódnak. A víz tehát nemcsak kémiailag igazolható anyagokat tartalmaz, hanem mindenféle egyéb információkat, amelyekkel csak érintkezésbe került. Egy szakember szerint a víznek olyan tartós az emlékezete, mint egy elefánté. Ez pedig azt jelenti, hogy a víz képes mindenféle jellegű információkat meghatározott frekvenciamintákon tárolni, és ezeket az információkat más rendszerekre – például az élő szervezetre – átvinni. Ezért olyan alapvető fontosságú, milyen vizet iszunk: nemcsak lehetőleg káros anyagoktól mentesnek és ásványi anyagokban szegénynek kell lennie, hanem energetikailag pozitív rezgésűnek. A vízszűrő kiszűri az esetleges káros anyagokat, de az energetikai előkészítésre csak bizonyos kristályok alkalmasak: kössük őket a vízvezetékre, vagy tegyük a kancsóba, és a rájuk öntött vizet hagyjuk állni a hűtőben néhány órán át. A legősibb információkat azonban a tiszta, természetes ásványvíz hordozza.

 

Az ásványvíz összetételét az üveg címkéjéről olvashatjuk le. Ügyeljünk rá, hogy lehetőleg lágy, ásványi anyagokban szegény vizet vásároljunk, hozzáadott szénsav nélkül. A buborékok ugyanis szétroncsolják a víz szerkezetét, és savanyúvá teszik a vizet. Savakból pedig éppen elég van e nélkül is a szervezetünkben. Az ásványi anyagokban való szegénység azért fontos, mert szervezetünk nem tudja felvenni a vízben oldott ásványi sókat, molekuláik túl nagyok ahhoz, hogy a sejtekbe hatoljanak. Csak a szerves sókat tudjuk hasznosítani, azokat, amelyek például a gyümölcsökben vagy a zöldségekben fordulnak elő. A szervetlen sókat testünk elraktározza, lerakódnak az érfalon és az ízületekben. Éppen ezért az ideális ivóvíz az artézi kútból származó lágy víz.

 

A só a természet kincse

A másik fontos anyag a só, amelynek fogyasztásától általában eltanácsolják az embereket. Ám az a só, amelyet ma eszünk, nem só, hanem nátrium-klorid, amely valóban káros, csak két elemet tartalmaz abból a nyolcvannégyből, amely eredetileg a természetes sót alkotja. Ezek az említett elemek a testünkben is előfordulnak, hiszen végső soron mindannyian a tengerből származunk. Vérünk, könnyeink, a magzatvíz – mindezek a folyadékok egyszázalékos sóoldatnak felelnek meg, olyan sóoldatnak, amely azonos az őstengerrel. Az általunk használt főzősóból azonban eltávolítanak egy sor, szennyeződésnek tartott elemet, míg végül csak kettő marad. Ha ezt a kettőt, a nátriumot és a klórt elválasztanánk egymástól, veszélyes anyagot kapnánk: a klór méreg, a nátrium pedig robbanószer. Ráadásul ezeket az elemeket gyakran két továbbival kombinálják, jóddal és fluorral, amely veszélyességüket csak tovább fokozza.

 

 A bal oldalt mutatott főzősóhoz képest a jobb oldali képen látható kristályos só tartalmazza mindazt az ásványi anyagot és nyomelemet, amire az emberi szervezetnek szüksége van

 

Felmerül a kérdés, vajon miért is van szükség arra egyáltalán, hogy kivonják a természetes sóból eredeti, fontos alkotóelemeit. A só finomításának több oka is van. Egyrészt a világ sótermelésének 93 százaléka nem a gyomrunkba, hanem az iparba jut, ahol különféle kémiai folyamatokhoz tiszta nátrium-kloridra van szükség. Másrészt mi, emberek mindent finomítva szeretünk: a cukrot, a lisztet, így a sót is. Ráadásul az étkezési sóhoz (amelyet már megfosztottak számos értékes elemétől) még tartósítószert is adagolnak, ezek szintén tovább rontják a só minőségét. Holott a sóra nagy szükségünk van, hiszen testünk ugyanazokból az elemekből áll, mint a tiszta só. Egyetlen életfolyamatunk sem játszódik le só nélkül. Minden idegi impulzus csak akkor vihető át, ha só van a testfolyadékban. Mindannyian ismerjük a só vezetőképességét bizonyító kísérletet fizikaóráról: ha desztillált vízbe merítjük egy megszakított áramkör két elektródáját, a rácsatlakoztatott villanykörte nem fog világítani, ám ha a vízbe némi sót teszünk, akkor igen.

 

Ha megfelelő sót akarunk választani, akkor egyszerűen mondjunk le a hagyományos főzősóról! Még a marhasó vagy a kősó is jobb, akárcsak a tengeri só, amely azonban magán viseli a tengerek szennyeződésének nyomait.

 

A legjobb azonban a kristályos só, amely a szervezetünknek legmegfelelőbb mennyiségben és koncentrációban tartalmazza a számunkra szükséges valamennyi ásványi anyagot és nyomelemet. Ez a kristályos só évmilliókkal ezelőtt keletkezett a hegyek mélyén, rendkívüli nyomás alatt. Ennek köszönhetően nagyon egyenletes kristályos rácsszerkezetet képzett, amelybe optimálisan illeszkednek a létfontosságú elemek. A kősó és a kristályos só között akkora a különbség, mint mondjuk egy kavics és egy hegyikristály között. A kettő tisztán kémiai szempontból nézve azonos, ám a minőségük szembetűnő. Biofizikai síkon igazolható a kristályszerkezet magas frekvenciájú harmonikus rezgése.

 

Testünket a kiszáradástól leginkább a tiszta, természetes, ásványi anyagokban szegény víz tudja megóvni

 

A kristályos só alapvetően élelmiszer, ám serkentheti a szervezet bizonyos fontos folyamatait, és ilyenkor gyógyszerként is funkcionálhat. Egyfelől fontosak a benne lévő anyagok, másfelől az általa tárolt rezgések. Ezek mind hozzájárulnak szervezetünk öngyógyító folyamatainak beindulásához. A természet eme ajándékának élvezetére a legjobb az úgynevezett sótinktúra, amely kristályos só és tiszta forrásvíz keveréke, ebből naponta egy teáskanállal tanácsos fogyasztani. Az orvoslásban számtalan sóterápiás lehetőség kínálkozik, az inhalálástól kezdve az öblítésen át a pakolásokig. A konyhában is tanácsos takarékosan sózni, de mindenképpen kristályos sóval.

 

 

Az univerzum női elemei

Dr. Rüdiger Dahlke, a neves orvos és író arra a kérdésre próbál meg választ adni, miért irányul mostanában az emberek figyelme a vízre és a sóra.

 

A híres ezoterikus orvos szerint a só és a víz azért olyan fontos, mert mindkettő az univerzum női eleme. A víz az érzés, az intuíció, a sejtelem jelképe, a lelkierőé és az én feloldódásáé. A só vagy föld pedig a testiséget, az érzékiséget, az anyag szerkezetét és rendjét jelképezi.

 

Az elmúlt évszázadban a nőiséget elnyomták, sötét, veszélyes, kiszámíthatatlan és gonosz erőként ábrázolták, miközben a férfiasság virágzott. Ez utóbbi elemei a levegő és a tűz: a levegő a logikus gondolkodás, a tűz az aktivitás, az akaraterő és az egoizmus jelképe. Manapság azonban újra emlékezni kezdünk az elhanyagolt nőiességre, az érzelmek és az intuíció mind nagyobb teret nyer, bölcs, fölöttünk lévő struktúrák után vágyunk. Ezért áhítoznak az emberek a nőiességet jelképező anyagok, így a víz és a só után.

 

A legjobb minőségű a tiszta, természetes forrásvíz

 

A víz sokféle szempontból ellentmond a fizika törvényeinek. Más anyagokkal ellentétben nem úgy viselkedik, ahogyan viselkednie kellene, például mínusz 75 fok helyett (ahol molekulasúlya miatt kellene) csak plusz 100 fokon forr fel, és nulla fokon fagy meg, holott a periódusos rendszer szerint csak mínusz 120 foknál kellene. A víz fagyáskor kitágul és nehezebb lesz, ahelyett, hogy szabályosan összehúzódna és könnyebbé válna. Mindezeket a szabálytalanságokat a tudomány máig nem tudta megmagyarázni. Ugyanakkor éppen ezeknek a szabálytalanságoknak köszönhető, hogy élet létezik a Földön. Mert ha a víz úgy viselkedne, ahogy tisztán logikai szemszögből nézve viselkednie kellene, akkor Földünk lakatlan, puszta sivatag volna, mindenfajta szerves élet nélkül.

 

Mindezeken túlmenően lenyűgöző a víz kristályformáló képessége is. Nincs a világon két teljesen egyforma hópehely, mindegyik egyedi, egyéni és individuális, de mindenképpen nagyon szabályos, hatszög alakú kristályt épít. Úgy néz ki, mintha valamennyi vízcsepp önálló individuum volna, egyfajta személyiség megváltoztathatatlan karakterrel. Még ha egy hópelyhet fel is olvasztunk, majd újra megfagyasztunk, hajszálpontosan ugyanazt a mintát képezi, mint korábban. Ez tökéletesen meghökkentő, már csak azért is, mert felolvasztva vízcseppé válik, amely minden további nélkül összevegyül a többi vízcseppel. A víz tisztító tulajdonsága annak köszönhető, hogy készségesen vesz fel anyagokat, egyszerűen továbböblíti őket.

 

A víz a testben is feloldja a méreg- és salakanyagokat, és megszabadítja szöveteinket és szerveinket a maradványoktól. Ezért olyan fontos, hogy elegendő vizet igyunk.

 

Ami a sót illeti, a káros rezgések semlegesítésére való képességét jól ismerjük például arról a módszerről, amelynek keretében a káros atomhulladékot sóvágatokba rejtik. A só képes a nagyon veszélyes nukleáris sugárzást egyszerűen felszívni. Mindebből számunkra az következik, hogy a tiszta kristályos só olyan erős, harmonikus frekvenciával rendelkezik, hogy képes újra semlegesíteni azokat a diszharmonikus impulzusokat és sugárzásmezőket, amelyek hatásának nap mint nap ki vagyunk téve.

 

Speciális fotótechnikával dr. Emotónak sikerült a víz kristályos formáját optimálisan visszaadnia Valóságos szabályos műalkotások keletkeznek iylen módon. Fent a lourdes-i szent forrásból származó víz kristályképe, jobbra a harmonikus virágokhoz hasonló kristály, amely egy japán népdal hatása alatt formálódott

 

Só nélkül azonnal kiszáradnánk, mivel sejtjeink nem volnának képesek többé megkötni a vizet, és a megkötött vizet megtartani. A folyadék egyszerűen kifolyna belőlük, mint egy lyukas edényből. Szimbolikus jelentésében a só intuitív sejtéseink és érzéseink nélkülözhetetlen szerkezetét, keretét, formáját adja meg. Az anyag, a só edényül szolgál lelkünk, a víz számára. Újra meg kellene nyitnunk létünknek ezt a nőies oldalát, megtanulni értékelni a vizet és a sót, és egyszerűen hinni az élet folyamában.

 

 

Ahol segíthet a víz és a só

A víz és a só nem csodaszerek, de sok panasz esetén meglepően eredményesnek bizonyulnak. Például:

túlsúly,

a szervezet elsalakosodása,

bőrproblémák,

ráncképződés,

narancsbőr,

allergia,

érelmeszesedés,

artrózis,

reuma,

anyagcsere-bántalmak,

magas vérnyomás,

keringési panaszok,

megfázás,

krónikus fertőzések,

immungyengeség,

fejfájás,

migrén,

hátpanaszok,

feszültségek,

fáradtság, kedvetlenség,

idegesség,

koncentrációs zavarok,

feledékenység,

hangulati problémák.

Sz. Z. L.
VIII. évfolyam 7. szám

Címkék: , víz, vízkristályok

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.