Egészséges életmód

Erő és egészség gabonával

Kisebb szenzációnak számított, amikor amerikai kutatók a közelmúltban, Izraelben egy kézi malom köveit fedezték fel, és a malom kövének recéiben keményítőmaradványokat találtak. Ami igazán nagy feltűnést keltett: a tárgyi emlékek Kr. e. 20 000 körül keletkeztek. A leletek alapján a kutatók azt feltételezik, hogy a malommal árpát vagy búzát őröltek. A lelet a jelenleg ismert legrégebbi tárgyi emléke a gabona feldolgozásának. Az emberiség és a gabona sorsközössége tehát sokkal régebbi, mint azt eddig feltételeztük. A gabonák ma szinte minden reformétrend alapját alkotják világszerte, jó okkal. Ugyanis az erőt adó magok olyan előnyöket nyújtanak, amelyekről sokunknak fogalma sincs.


 


 

Körülbelül három évvel ezelőtt megjelent a piacon a barna köles, és nagy feltűnést keltett. Azelőtt a gabonafűlé és az árpalé okozott világszerte szenzációt. Az árpát egyébként már az ókorban is természetes "doppingszerként" alkalmazták az ókori olimpiai játékokon, és nemrégen felfedezték, hogy az "árpaolaj" rendkívül gazdag E-vitamin-forrás. Európában csak a beavatottak tudnak róla, ám Angliában rendkívül nagyra értékelik a Barley-Watert, azaz az "árpavizet". A szigetországban évszázadok óta ez a népgyógyászat egyik legkedveltebb orvossága, amit szinte minden bajra alkalmaztak.

 

Receptje: az árpavízhez kb. 100 g árpát 2 liter vízben órákig áztatunk, majd az egészet felforraljuk. Ezután kis lángon két fügével vagy néhány szem datolyával kb. 1,5 órán át lassan főzzük. A leszűrt levet fogyasztjuk. Ehhez némi frissen facsart citromlevet és frissen reszelt (kezeletlen) citromhéjat is adhatunk. Ha szükséges, mézzel vagy akár csipetnyi sóval is ízesíthető. Az említett adalékokon kívül legfeljebb 0,5 liter gyümölcslével (általában almalével) is gazdagíthatjuk. Az így készített italt melegen, hidegen egyaránt fogyaszthatjuk.

 

Barna köles ásványianyag-hiány ellen

A fentebb említett barna köles, más néven ősköles a mindenki által jól ismert köles vad formája. Itt a teljes gabonaszemet használják fel, megőrölik. Főként nyers étkezésre szánják. A barna köles kitűnik rendkívül magas ásványianyag- tartalmával. A legfeltűnőbb a magas kovasavtartalma, de többek között igen sok vasat is tartalmaz. A szilíciumot (kovasav alapanyaga) egészségünk megőrzése szempontjából eddig méltánytalanul elhanyagolták. Ez az ásvány az egyik fő "építőeleme" a porcoknak és a kötőszöveteknek, valamint a hajunknak, a bőrünknek és körmeinknek.

 

Az eredeti Bircher-féle müzli alapanyagai: zabpehely, citrom, alma, mogyoró/dió, méz, víz, sűrű tejszín/joghurt

 

A barna kölesnek számos pozitív hatást tulajdonítanak. Jótékony hatású reuma, artrózis vagy visszértágulat, hajhullás és fülzúgás eseteiben. Nem árt tehát kipróbálni - azonban mértékkel. Akinek bélpanaszai vannak - pl. cöliákiában szenved -, jobban teszi, ha inkább tartózkodik tőle. A magas csersavtartalom és a hegyes maghéjtörmelék erősen irritálhatja a beleket.

 

Ettől eltekintve a barna köles a természetes táplálkozás része lett. Viszonylag eredeti, természetes nyersanyag, telis-tele különleges értékekkel. Remekül gazdagíthatjuk vele a konyhánkat és csökkenthetjük az egészségünket fenyegető kockázatokat (hiányállapotok, degeneratív elváltozások).

 

Köles sokféle van. Mi mostanáig csak az aranykölest, másik nevén sárga kölest ismertük. Ennek is számos kiváló tulajdonsága van. A kölest hántolják, így nyerik az aranysárga golyócskákat, amelyeket nem kell sokáig főzni. Könnyen emészthető, fehérjetartalma igen értékes, szénhidrátjai nagyon táplálóak. Az aranykölesben is rengeteg értékes ásványi anyag és nyomelem, vitamin és bioaktív növényi anyag található.

 

A gabonák más formában is népszerűek. Szinte legendássá vált az ún. esszénus kenyér, amely egy Kr. e. 165-től Kr. u. 50-ig létező zsidó vallási irányzat követőiről kapta a nevét. Egyesek szerint ez a kenyér egyike a lehető legegészségesebb étkeknek. Nem sütik, hanem beáztatott, többé-kevésbé előcsíráztatott magokból készítik. Lepényekről van szó, nem az általunk ismert cipó alakú kenyérről. Németországban újabban inkább bagetthez hasonló rudak formájában forgalmazzák. Az esszénus kenyér esetében garantált a minőség, ugyanis a kenyér csak gabonából és forrásvízből készül, és sütés helyett kb. 30 °C-on inkább csak kiszárítják.

 

 

Az ősrégi malomkőleletek arra utalnak, hogy a gabona már az emberiség hajnala óta alapélelmiszerünk. A római legionáriusok erőnlétét friss gabonakásákkal biztosították. A források szerint minden katona közel egy kilót fogyasztott belőle

 

Szintén ősrégi, a búzához közel álló gabonafajta a tönkölybúza, amelyet a híres, középkori német gyógyító apátnő, bingeni Szent Hildegard gyakran alkalmazott. A művelt apátnő úgy vélte, a tönköly belsőleg úgy gyógyít, "mint egy balzsam", és a létező legjobb gabonának tartotta. Fogyasztójának garantálta a "jó húst és a jó vért", és elűzte a nehéz gondolatokat.

 

Tiszta természet: a kamut

A kamut egy nemrégen újra felfedezett, ősi, egyiptomi gabona. Különlegesen finom, és értékes anyagokban rendkívül gazdag.

 

A kamut (triticum turgidum polonicum), másik nevén tritikálé, a kemény búzafajták egyike, és már a fáraók idejében nagy mennyiségben termelték. Hagyományosan tésztakészítéshez használták fel. Nevének eredeti jelentése: a föld lelke.

 

Úgy hangzik, mint egy keleti mese, és Tutankhamon sírjának felfedezésére emlékeztet mindaz, ami a kamuttal történt. 1948-ban, ásatások során bukkantak egy korsóban a különleges, nagy méretű gabonaszemekre. Mint kiderült, csíraképesek voltak. Gondos szaporítással sikerült kellő mennyiségben előállítani és mezőgazdasági módszerekkel termelni.

 

A hidegen sajtolt búzacsíraolaj az egyik legkiválóbb E-vitamin-forrás. A sárgabarack gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Az aszalt gyümölcsben különösen nagy koncentrációban vannak jelen ezek az értékes anyagok

 

Az "antik" gabona csakhamar fogalommá vált a természetes táplálkozás hívei között. A kamut olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek igen vonzóvá teszik: fogyasztóját kb. 6000 évvel korábbra repíti vissza. A gabonát soha egyetlen más fajtával sem keresztezték, nem manipulálták, génállománya teljesen eredeti. Különleges, enyhén diószerű íze és különleges "beltartalmi" értéke van: ez azt jelenti, hogy 40%-kal magasabb a fehérjetartalma, mint bármely más gabonának. Sok telítetlen zsírsavat és kb. 35%-kal több ásványi anyagot (magnéziumot) és nyomelemet (cinket, szelént) tartalmaz, mint a modern kultúrgabonák.

 

Müzli – a svájci sikertörténet

A müzli a svájci orvos, Maximilian Bircher-Benner világra szóló felfedezése. A hegyvidéket járva megfigyelte, hogy az alpesi emberek milyen egészséges, gabona- és gyümölcsalapú táplálékot fogyasztottak. A receptúrát családi körben tesztelte és sikeresen továbbfejlesztette.

 

Recept: a müzli előkészítéséhez 1 evőkanál zabpelyhet 12 órára 3 evőkanál vízbe áztatunk. Ételkészítéskor egy fél citrom levét, valamint 1 evőkanál sűrített tejet adunk hozzá - a hegyi pásztorok nyilván friss tejet vagy tejszínt és 1-2 almát adhattak a gabonához. Ha utóbbiak mellett döntünk, akkor a gyümölcsöket hámozatlanul a gabonapéphez kell reszelni, és azonnal össze kell azzal keverni. Végül 1 evőkanálnyi durván aprított diót vagy mogyorót, esetleg mandulát adunk a keverékhez.

 

Ez az eredeti recept, de nem feltétlenül kell ehhez ragaszkodnunk. Számtalan variánsa létezik, ezek mind az ízek finomságáról és az egészséghez szükséges alapanyagokról gondoskodnak: aszalt gyümölcsök, magok (pl. lenmag, szezámmag), frissen facsart levek, hogy csak néhányat említsünk.

 

 

A szakértők szerint a búzafű és az árpafű a tápanyagokban leggazdagabb élelmiszerek közé sorolható. Az USA-ban sláger: a méregzöld koktélok, amelyek búzafűléből és algákból készülnek. Az árpafüvet ma már kapszula formájában
is lehet kapni. Ezt leginkább az immunrendszer erősítésére ajánlják

 

A búzakorpa sokáig igen divatos volt. Lényegében a gabonaszem héjáról és peremrétegeiről van szó. Ebben igen sok a rost, ami gondoskodik a megfelelő székletmennyiségről és az emésztés akadálytalan működéséről. Fogyasztása mellett azonban elengedhetetlen, hogy kellő mennyiségű folyadékot vegyünk magunkhoz.

 

Az utóbbi években a búzakorpa helyett inkább a zabkorpát ajánlják. Ez ugyanis a rostokon kívül rengeteg értékes ásványi anyagot (magnézium) és nyomelemet (vas, cink) tartalmaz. A zabkorpa bizonyítottan csökkenti a vérzsírértékeket, mivel az egészségünket veszélyeztető zsír-fehérje komplexeket megköti a belekben és nem engedi felszívódni azokat. Aki három hétig naponta 100 gramm zabkorpát fogyaszt, koleszterinértékét 20%-kal, a szívinfarktus kialakulásának kockázatát pedig 10%-kal csökkentheti.

 

A zabkorpáról az utóbbi években további pozitív hatások derültek ki. Felfedezték, hogy tartalmaz egy béta-glukán nevű anyagot, amely stimulálja immunrendszerünket. A zabkorpa egyéb hatóanyagait jelenleg intenzíven keresik.

 

Egészen más jellegű "gabonatermék" a sörélesztő. Lényegében önálló élőlénnyel, pontosabban egy egysejtűvel van dolgunk. A sörélesztő a vitális anyagokban igen gazdag árpamalátán szaporodik, és a vitális anyagok széles spektrumát képviseli, többek között olyan életfontosságú anyagokat termel, amelyek nélkülözhetetlenek a sejtek regenerálódásához. A sörélesztő tehát a ritka, egészségünk szempontjából igen értékes hatóanyagok kiapadhatatlan forrásává válik.

 

Aki rendszeresen barna kölest fogyaszt, annak egészségesebb lesz a bőre, a csontja, a haja és körmei

 

Meg kell említenünk a "folyékony gabonát", a kvaszt is. Ezt az erjesztett terméket az orosz népgyógyászat fejlesztette ki évszázadokkal ezelőtt. Az ital alapanyaga teljes őrlésű kenyér. Nyugat-Európában a 80-as évek óta kínálják. Az ital igen gazdag a bélbarát (bifidoés laktobacillusok) baktériumokban, valamint az ezek által termelt, biológiai szempontból értékes, jobbra forgató tejsavban.

 

Fűlevek

A búzafűlé magas klorofilltartalmával tűnik ki. A növény "zöld vérét" a frissen aratott búzafű préselésével nyerik. Tehát "fiatal" növényekről és belőlük készített termékről van szó. Néhány éve valóságos sláger volt a természetes étkezés terén. Amerikából indult a mozgalom, amely elterjesztette, vezetője Ann Wigemore volt.

 

A búzafűlé azonban sokkal több, mint puszta klorofillforrás. Egyes kutatók szerint tápanyagokban az egyik leggazdagabb anyagról van szó. Különösen erőteljes tisztító és regeneráló hatása.

 

Az USA-ban, a "zöld trendek Eldorádójában" sok bárban, vendéglőben, még gyorsbüfékben is kapható a méregzöld, frissen préselt lé, amelyet egyes helyeken algaporral dúsítanak.

 

A legősibb gabona, a kamut (tritikálé) nyomaira egyiptomi ásatások során bukkantak

 

A búzafűlé mellett nem sokkal később megjelent az árpafű leve is, főként az immunrendszer erősítése céljából. Yoshihide Hagiwara japán gyógyszerész fedezte fel, illetve kutatta, hogy milyen értékes anyagokat tartalmaz az árpafű. A készítményeket frissen préselt léből készítik. Számtalan bioaktív anyagot, vitaminokat, fehérjéket, enzimeket és nyomelemeket tartalmaz.

 

Búzacsíra – vitaminbomba és gyökfogó

Ha búzacsíráról beszélünk, a lisztgyártás során eltávolított gabonacsíra-kezdeményre gondolunk. Ez nem azonos a valódi csírával.

 

A búzacsíra nagy mennyiségben és koncentrációban tartalmazza mindama enzimeket és növekedést serkentő anyagokat, amelyek a növény kifejlődéséhez szükségesek. A hatóanyagok spektruma a vitaminoktól (E, B1, B3) a speciális zsírsavakon, enzimeken, ásványi anyagokon (magnézium), nyomelemeken (cink, mangán) keresztül a fitoösztrogénekig és az olyan speciális anyagokig terjed, mint az alfa-liponsav. Utóbbi az ún. "gyökfogók" közé sorolható, tehát semlegesíti az agresszív, sejtkárosító oxigéngyököket. A búzacsíra igen gazdag folsavban is. Ez a gabonatermék a II. világháború után lett igazán népszerű, a vegetáriánusok és az életreform-mozgalom követői körében.

 

Nem kevésbé nagyra becsült termék a csírákból kíméletes módszerrel nyert olaj sem. Kifejezetten gazdag természetes E-vitaminban, természetes kokoferolok keverékében. A hidegen sajtolt búzacsíraolaj éppen ezért a legkiválóbb minőségű természetes E-vitaminforrás, amely minőségben túltesz a szintetikus E-vitaminokon.

 

Az esszénus kenyér csíráztatott búzából és forrásvízből készül. A legfinomabb néhány csepp olívaolajjal

 

Tippünk: A búzacsírát lehetőleg ne tartogassuk sokáig, mielőbb fogyasszuk el. Többszörösen telítetlen zsírsavaik hamar tönkremennek. Éppen ezért az ipar gyakran "stabilizálja" (hevíti) a csírát. A bioüzletekben léteznek nem hevített, mégis hosszabb ideig eltartható búzacsíratermékek. Ezeket légmentesen, védőgázba csomagolva hozzák forgalomba.

 

Érdemes fermentált termékekhez is folyamodni, amelyek nem avasodnak olyan gyorsan, és hatóanyag-tartalmukat az erjesztés szintén nem károsítja.

 

A búzacsírapelyhet sokoldalúan használhatjuk, például édességekhez és pikáns ételekhez, joghurthoz, túróhoz. Különösen müzlikhez és péksüteményekhez kiváló. A legjobb, ha a pelyheket a frissen készült ételekre egyszerűen rászórjuk (salátákra, levesbe, felfújtra stb.).

 

A "valódi" gabonákhoz hasonlóan lehet fogyasztani a hajdina, amaránt és a quinoa (ejtsd: kinoa) magjait. Ezek ugyan nem tartalmaznak sikért (glutén), amely elsősorban a sütéshez fontos, de a gluténérzékenyek (cöliákiások) szempontjából éppen ezért előnyösek. Ezek az "álgabonák" is sok értékes tulajdonsággal bírnak: a hajdina igen gazdag rutinban, amely erősíti és rugalmassá teszi az érfalakat. Az "inkák gabonája", a quinoa ugyanakkor értékes zsírsavakat, ásványi anyagokat tartalmaz, csakúgy, mint a fehérjékben rendkívül gazdag és szintén az Andokból származó amaránt.

 

 

Csak teljes őrlésűt?

A gabonáknak számos barátja és ugyanennyi kritikusa akad. A gyümölcsalapú étrend hívei azt állítják, hogy a gabona a testben nyákot képez. Ráadásul napjainkban azok a fogyókúrák kerültek előtérbe, amelyek erősen korlátozzák a szénhidrátokat. Utóbbi irányzatok ellenzik a péksütemények, a kenyér, a főtt tészták fogyasztását, amelyeket korábban sokáig kiváló energiaforrásnak tartottak, és főként sportolóknak ajánlottak.

 

E téren egyelőre sok nyitott kérdés van. Azonban a fogyasztó helyesen teszi, ha nem hagyja magát minden felröppenő hírtől és divatirányzattól befolyásolni. Gabonáink, minden negatív híresztelés ellenére, továbbra is az életfontosságú tápanyagok értékes forrásai. Ilyenek pl. a lignánok, tehát védő hatású fitoösztrogének, a szilárd és oldódó ballasztanyagok (amelyek az emésztés és méregtelenítés szempontjából nélkülözhetetlenek). A gabona nem csak a mostanában rossz szemmel nézett szénhidrátokat (keményítő formájában) tartalmazza, hanem számos ritka nyomelemet, pl. krómot (antidiabetikus faktor) vagy szelént és egyéb, az anyagcsere szempontjából nélkülözhetetlen anyagot. Ezek mellett azonban számos olyan növényi hatóanyagot tartalmaz, amely fontos a rák és az érrendszeri elváltozások megelőzésében, s amelyekkel kapcsolatban jelenleg is nagy erőkkel folynak a kutatások.

V. T.
XIV. évfolyam 8. szám

Címkék: búzacsíra, gabona, kamut, köles, müzli, reform étrend

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.