Egészséges életmód

Férfiak és nők hamarosan összhangban

Az 1968-as forradalomtól számíthatóan végérvényesen megváltozott a férfiak és a nők közötti régi szerepmegosztás. Már láthatóak az új tendenciák – de még hosszú út áll előttünk.  


 

A skóciai St. Andrews Egyetem kutatói skót, dél-afrikai és japán nők körében végeztek számítógépes felmérést, hogy milyen eszménykép él bennük a másik nemről. A kísérleti személyek jócskán módosították azt a képet, a „kemény fickók” hagyományos modelljét, amelyet a kutatás felkínált nekik. Lágyabb arcrészleteket választottak, megértést sugárzó szemeket, kevésbé szegletes állkapcsot. Az álomférfinak ez a gyöngédebb optikája sokkal többről árulkodik, mint egy új szépségideálról. Főként a fiatal nők nyilatkozták egyértelműen, hogy számukra a hűvös macsó figuráját játszó férfi, aki nem tud beszélni az érzéseiről, partnerként szóba sem jöhet.

 

Időközben sok férfi rájött, hogy a nők immár többet várnak egy kapcsolattól, és meg kell változniuk, hogy megfeleljenek ezeknek az igényeknek. Hiszen a nők már régen megváltoztak. Férfias foglalkozásokat hódítottak meg, férfias sportágakat fedeztek fel a maguk számára. Az olyan modellek, mint Nadja Auermann vagy Kate Moss, akiket gyakran felelőssé tesznek több ezer fiatal lány kóros anorexiájáért, csupán annak az átalakulásnak az örökösei, amely már a tizenkilencedik században elkezdődött, amikor az első feministák Európában nadrágot húztak, és ezzel sokkolták a polgárságot. Ma a fiús külsejű kifutószépségek tekintete épp annyira férfias, mint nőies, megjelenésükkel összezavarják a közönséget, alakjuk férfiöltönyben is éppoly jól érvényesül, mint estélyi ruhában.

 

Az üzenet tökéletesen megfelel a kor szellemének: mindannyiunkban egyaránt lakoznak férfias és nőies vonások. A férfiasságról és a nőiességről alkotott sztereotip elképzelések szemlátomást megkérdőjeleződnek. Nem létezik többé kötelező mintakép, csak lehetséges modellek végtelen száma.

 

Az androgin forradalom

Korunk pszichológusai ma már a szerepek átalakulásáról beszélnek, ami olyan, mint egy forradalom, és — mint minden hasonló változás — áldozatokkal jár. Elisabeth Badinter francia filozófusnő, aki egy sor szociológiai tanulmányban vizsgálta a férfiak és nők újfajta kapcsolatát, már a 80-as évek végén megfigyelte az androginitás forradalmát, amely megváltoztatta a világot. Az eszménykép átalakulása nemcsak viselkedésünket és értékképzeteinket kérdőjelezi meg, hanem legbelsőbb énünkre is hatással van.

 

Minél inkább elhalványul a férfi- és női szférára felosztott társadalomkép, annál inkább úgy érezzük, elveszítettük személyes tájékozódási pontunkat. És mindazon a számos érven túl, amely a pólyázóasztal mellett álló férfiak vagy a fegyvert viselő nők mellett vagy ellen szól, fennáll annak a veszélye, hogy figyelmen kívül hagyjuk egy ilyen jellegű fejlődési folyamat lelki következményeit, amely pedig a nemek közti kapcsolatot alapvetően megváltoztatja. Bele sem gondolunk talán, hogy ez a nagy változás tényleg egyenrangúvá engedi válni a társas együttélést.

 

Az éremnek azonban két oldala van. A születések száma évtizedek óta csökken, mindenekelőtt a női menedzserek fizetnek nagy árat. A vezető állásban dolgozó nőknek, akiket a European Women’s Management Development (EWMD) nemzetközi hálózata fog át, csekély 10 százaléka mondhatja magát anyának. A csúcspozícióban dolgozó nők gyakran egyedülállóak, mások ugyancsak gyerek nélkül élnek egy hasonlóan sikeres férfi társaságában. Nagyon kevesüknek van olyan férje, aki magára vállalja a gyereknevelést és a házimunkát. A hamburgi egyetem egy tanulmánya szerint a férfi menedzserek 45 százaléka él olyan nővel, aki az otthoni teendőket teljesen magára vállalja, míg a megkérdezett női menedzsereknek csupán két százalékát várja otthon ilyen férfi.

 

A legtöbb fiatal nő igényt tart a munkaerőpiacon az esélyegyenlőségre (93 százalék) és ragaszkodik ahhoz, hogy otthon egyenrangúan oszoljanak meg a házimunkák (76 százalék). Ennek ellenére a hasonló teljesítményt nyújtó és egyforma képesítéssel rendelkező nők még mindig gyakran 30 százalékkal kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik. A nők többsége a házimunkák egyenlő felosztásáról is csak álmodozhat: a müncheni pedagógiai intézet egyik tanulmánya szerint a párok 75 százaléka törődik a gyerek születésétől fogva közösen a háztartással. Négy hónappal a szülés után a megkérdezett anyák 64 százaléka arról számol be, hogy többnyire egyedül takarít vagy rak rendet.

 

Mindenekelőtt a média által célratörőnek, céltudatosnak és pragmatistának bemutatott 20-30 évesek generációja van kitéve annak a veszélynek, hogy nem tudnak úrrá lenni a szerepek megváltozásával járó nehézségeken.

 

Depresszióra várva

A csíkos öltönyt viselő üzletasszony példája, ha jobban megnézzük, minden, csak nem jellemző – végső soron a nagy vállalatok vezető beosztásaiban a nők részaránya csak öt százalék. A férfiaknak csak 1,5 százaléka megy gyesre, az esetek 98,5 százalékában az állítólagos gügyögő apukák egész nap dolgoznak, és csak akkor érnek haza, amikor a gyerekek már alszanak. Miközben a nők már hosszú ideje a munka és a család kettős terhe alatt vívnak ki a maguk számára új öntudatot, egyre világosabbá válik, hogy épp a férfiak azok, akik leghevesebb emancipációs fájásaikat még maguk előtt tudhatják.

 

A basából posztmodern, szociális felelősséget érző és érzelmileg kompetens emberré és társsá való átalakulás folyamata az eddigi szerepek lényegét érinti. Az újabban szerte a világon megrendezésre kerülő konferenciák magukért beszélnek: 1998-ban a skandináv országokban kinevezték a „férfikutatás koordinátorait”, 1997-ben pedig, az UNESCO védnöksége alatt, konferenciát rendeztek a férfiszerepek és a férfiasság jelentőségéről egy békés kultúra megteremtésében, amely egész Európából és a világ más részeiből is vonzott résztvevőket. Chilében a latin-amerikai és a Karib-szigeteki férfiasságról szerveztek konferenciát. Japánban szintén számos vitát rendeztek a férfiakról és a férfiasságról, és az ország egy újonnan alapított „férfiközponttal” is büszkélkedhet.

 

A modern férfi pszichológiai helyzetét így lehet összegezni: olyan sok egymásnak ellentmondó elvárással találják szemben magukat a szakmai életben és a párkapcsolatban egyaránt, hogy az őket érő nyugtalanító ingerek minden határt meghaladnak. Talán ez ad magyarázatot arra, hogy a kulisszák mögött gyakorta miért szenved nehéz lelki válságban a sikeres menedzser, a kiválóan érvényesülő szabadfoglalkozású férfi és a makkegészséges rizikósportoló. A depresszió különösen a férfiaknál egyre gyakoribb. A férfiak felismerték, hogy hagyományos szerepükért nagyon nagy árat kell fizetniük. Évtizedeken át fél életet kell élniük, amelyben az érzelmi oldal tökéletesen elhalványul. Amikor azonban e szerep új vonásokkal egészül ki, a családfenntartásban vállalt felelősségük mellé a gyerekekkel kapcsolatos és az otthoni teendőkből is mind többet magukra vesznek, az nemritkán alig elviselhető terhet ró rájuk.

 

Mindkét erőt érvényre juttatni

Hogyan oldható fel ez a veszteség? A férfiak 37 százaléka véli ma úgy, hogy élete gazdagabbá válik, ha gyermeknevelési szabadságra megy. Közben olyan társadalomban élünk, amelyben a férfiak még mindig többet keresnek, mint a nők, és azokat a férfi alkalmazottakat, akik gyesre mennek, puhánynak bélyegzik, rendbontónak.

 

A minden emberben meglévő férfi- és női princípium nem hozható összhangba úgy, hogy kigyűjtjük mindkét princípium előnyös vonásait, csakis úgy, ha sikerül mindkettőt érvényre juttatnunk. Pillanatnyi helyzetünkben egész emberként élni azt jelenti, hogy a férfiak megtalálják azokat az érzelmeket, amelyeket eddig elnyomtak magukban, a nők pedig felfedezik a teremtő természetet. Az átalakulások mára létrehoztak egy olyan társadalmi teret, amelyben a nemek többé nem riválisai egymásnak és szabadon érintkezhetnek. Sok jel utal arra, hogy a nemek társadalmi elkülönülésének mértéke a jövőben tovább csökken. A jövő közös megalkotásának lehetősége sokkal ígéretesebb. Ha kapcsolatokban megfogalmazódó, és nem személyes célokat állítanának előtérbe, és lenne bátorságunk valóban közösen megközelíteni a döntő kérdéseket — izgalmas korszak elébe nézhetnénk.

(roland)
VIII. évfolyam 8. szám

Címkék: férfiak, nők

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.