Egészséges életmód

Fitten, mint a kőkorszakban

Eddig az orvosok a testmozgást leginkább betegségek megelőzésére ajánlották. Az Alzheimer-kór kutatói, a szívgyógyászok és onkológusok egyre inkább belátják, hogy a testmozgás a beteg ember gyógyulásában is segít - sokszor hatékonyabban, mint a tabletták vagy a bonyolult műszerek.


 

Wayne Sandler kaliforniai pszichiáter praxisában a heverő mellett két futópad is van. A páciensek gyakran mondták, milyen jól érzik magukat, ha mozoghatnak, de mindig arra hivatkoznak, sohasem jut idejük a sportra. A pszichiáter ezért elhatározta, hogy a beszélgetésterápiás foglalkozást testedzéssel kombinálja. Sandler természetesen némelyik betegének, ha szükséges, felír gyógyszert is. Ennek ellenére meggyőződése, hogy a rendszeres testedzés sokkal inkább képes helyreállítani a lelki egyensúlyt, mint a tabletták, gyógyszerek.

 

Carolyn Kaelin szintén elkötelezett híve a mozgás terápiás hatásainak. A kétgyermekes anya Bostonban él. 2003 nyarán mellrákot diagnosztizáltak nála. Akkor 42 éves volt. A kemoterápia és öt műtét - amelyek során a mellét is amputálták - után sem tudták eltántorítani attól, hogy rendszeresen ellátogasson a fitneszstúdióba, és munkahelyére gyalog járjon: ezzel aktívan hozzájárulok a gyógyulásomhoz, és tudom, hogy használ - mondja. Ő csak tudja, hiszen emlőrákkal foglalkozó sebész, és ő vezeti a Harvard Egyetem Brigham and Women's Hospital kórházának Comprehensive Breast Health Centerét. Kaelin rendszeresen megtartott előadásain beszámol az egyre halmozódó vizsgálati eredményekről, amelyek azt bizonyítják, hogy a mozgás meghosszabbítja az emlőrákban szenvedő nők életét, illetve jelentősen csökkenti a visszaesések kockázatát.

 

Sok esetben a módszeresen adagolt testmozgás a bevált terápia értékes kiegészítése. Egyes klinikai tanulmányok egyenesen odáig jutottak, hogy a mozgás hatásosabb, mint a tabletták és a drága műszeres terápiák vagy műtétek. Az edzés hatására új sejtek keletkeznek a testünkben, és a kóros folyamatok visszájukra fordulhatnak. Az amerikai Duke University kutatói által végzett tanulmány szerint aki hetente legalább háromszor egy fél órára megerőlteti magát, az legalább olyan hatékonyan védekezik a levertség, búskomorság ellen, mint azok, akik naponta hangulatjavító tablettákat szednek.

 

Futóverseny Berlinben (2005): Az emberi szervezet normális működésének alapfeltétele a testmozgás
 

Rainer Hambrecht, a Lipcsei Egyetem kardiológusa szerint a mozgás a szívbetegségek kezelésében is fontos terápiás eljárássá vált, amit "orvosságként" lehet adagolni a betegeknek. A stabil koszorúér-szűkületben szenvedők élettartama jelentősen növelhető, ha elkezdenek sportolni. Minél többet tapasztalnak és kezdenek megérteni a kutatók, annál határozottabban követelik, hogy a gyakorló orvosok hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, hogy a betegeket az ágyba parancsolják. Különösen a daganatos betegeket kárhoztatják gyakran fizikai tétlenségre - abból a tévhitből kiindulva, hogy így jobban kibírják a betegséggel és a kezelésekkel járó tehertételeket. Pedig éppen ennek az ellenkezője igaz. A mozgás javítja a betegek életminőségét, erősíti szervezetük rák elleni védelmi mechanizmusait.

 

A kutatók értékelték az inaktivitásnak a még egészséges emberek szervezetére gyakorolt hatását. Eszerint a keveset mozgó irodai dolgozóknál az ülő életmód legalább olyan romboló hatású az egészségre, mint a dohányzás. A lusta emberek halálozási rátája háromszor nagyobb az aktív életmódot folytatókénál. Aki naponta egy mérfölddel (1,6 km) kevesebbet gyalogol kortársánál, átlagosan egy évvel korábban hal meg.

 

A hit, miszerint a lustaság kevésbé káros, ha az embernek nincsen súlyfeleslege és normálisan táplálkozik, Frank Booth, a Missouri Egyetem kutatója szerint tévedés. A modern ember genetikai szempontból még mindig halászó, vadászó és gyűjtögető életmódot folytató őseivel azonos, mivel az emberi gének az elmúlt 10 000 évben semmit sem változtak. A világ lakosságának egy része azonban fejlett ipari társadalmakban él, és olyan életmódot folytat, amire teste nincs beprogramozva. Milliárdnyi ember tölti napjának nagy részét ülve vagy fekve. Igaz, hogy a kiváló higiénés és szülészeti viszonyoknak, valamint az antibiotikumoknak köszönhetően várható élettartamuk őskori elődeikhez képest jelentősen javult.
 

Hotdogevő világbajnokság (2004): Archaikus gének

 

A lusta ember szervezetében a biokémiai folyamatok akadozva zajlanak, pl. a vérzsírok szintjének emelkedése gyakrabban okoz epekövet: a nem sportolók közül sokkal több embernek távolítják el epekő miatt az epehólyagját, mint a rendszeresen mozgókét. A renyhe testben az anyagcsere is renyhévé válik, a testben sokkal tovább tartózkodnak rákkeltő anyagok, anyagcseretermékek - az inaktív emberek bélrákkockázata 50%- kal magasabb, mint a sportolóké. A mozgás nem egyszerűen valami hasznos plusz, amellyel hozzájárulhatunk egészségünk megőrzéséhez. Sokkal inkább alapfeltételnek kell tekintenünk, ami lehetővé teszi, hogy testünk megfelelő módon működjön.

 

Az új felismerések birtokában új fényben tűnnek fel azok a változások is, amelyek az évek múlásával nyomot hagynak rajtunk: amit eddig természetes öregedésnek hittünk, az jelentős mértékben a fizikai inaktivitás következménye. A fejlett ipari országok lakosai évente eurómilliárdokat adnak ki öregedést lassító, ún. anti-aging készítményekért; azonban minden vitaminkúra, hormonterápia stb. csődöt mondott. Valójában csak egyetlen valódi fiatalító eszköz létezik - a mozgás.

 

Mindezt a bostoni Tufts University Human Nutrition Research Center kutató orvosai számos klinikai vizsgálattal igazolták. A kutatóközpont fitnesztermében hetvenes éveikben járó idősödő személyek hajtják a szobakerékpárokat, súlyokat emelnek. A kutatókat nem érdeklik a ráncok, a táskás szemek és a ritkuló hajkoronák, ők ezek helyett 10 biológiai mutatót (biomarker) figyelnek, amelyeket műszeresen is mérni tudnak: az izomtömeget, az erőt, az anyagcsereszintet, a testzsírhányadot, az aerobkapacitást, a vércukortoleranciát, a vérzsírok összetételét, a vérnyomást, a csontsűrűséget és a testhőmérséklet szabályozásának képességét.

 

 

Van Praag emlékezetkutató, Rosenberg mozgáskutató, Kaelin emlősebésznő:A testi és szellemi fittség álma
 

"Az öregedés nem kronológiai, hanem biológiai folyamat" - magyarázza Irwin Rosenberg. "Ha a testi funkciókat sikerül megőrizni, a biológiai öregedés legyőzhető."

 

Rosenberg csoportja évekkel ezelőtt összeállított egy mozgásból és erősítő edzésből kombinált programot, amely otthon is elvégezhető, és amelyet számos, nem edzett személyen kipróbáltak. Az orvosok számtalan esetben megfigyelték, hogy aki a gyakorlatokat 16 hétig következetesen folytatta, annak biomarkerei javultak (különösen, ha nem dohányzott), és joggal számíthatott hosszú, egészséges életre.

 

Számos, epidemiológiai vizsgálat eredménye bizonyítja, hogy a napi rendszerességgel folytatott testmozgás jelentősen csökkenti a szív- és keringésrendszeri megbetegedések, az agyvérzés, az emlékezetromlás, a depresszió, a cukorbetegség, az elhízás kialakulásának esélyét, és meghosszabbítja az élettartamot. Sőt mozgással az emlő- és bélrák kialakulásának veszélye is csökkenthető. Persze a testmozgás minden egyes személy esetében nem garantálhatja, hogy nem lesz beteg. James Fixx egykor a tartós, lassú tempójú futást "jogging"-nak (kocogás) nevezte el és népszerűsítette világszerte - majd a kocogóguru 52 évesen kocogás közben, az utcán hirtelen összeesett és meghalt.

 

Ennek ellenére a testmozgás áldásos hatása nem tagadható. Az ötvenévesnél idősebb korosztály 90%-a biztosan profitálhatna a rendszeres edzésből. "Persze ez nem mindenképpen kell, hogy kocogás legyen" - mondja Herbert Löllgen (63 éves), aki állandóan edz, és eddig már tíz maratoni futást abszolvált. A nordic walkingnak és a gyors gyaloglásnak is kimutathatóan jó hatása van.

 

A testmozgás pontosan azt ígéri, amire az emberek vágynak: a testi és szellemi egészség megőrzését. Minden újévkor rengetegen fogadják meg, hogy megváltoznak, elkezdenek mozogni. A felnőtt németek 60%-a azt állítja magáról, hogy fizikailag aktív. A valóságban azonban mindössze 10-20%-uk végez olyan testedzést, amely valóban segíti az egészség megőrzését.

 

 Aerobic óra Stuttgartban: Aki nem mozog naponta, annak szervezetében vészhelyzet alakul ki

 

Számos következtetést a kutatók az USA déli államaiban és Mexikó területén élő pima indiánokon végzett vizsgálatokból szűrtek le. Az USA-ban élő pimák mindennap 500-600 kilokalóriával többet esznek, mint szegényebb, mexikói rokonaik. Ennek következtében átlagosan 26 kg-mal nehezebbek, és a törzsre kivetítve náluk a leggyakoribb a cukorbetegség. Ennek az anyagcsere-betegségnek a kitörése az evolúciós medicina szakértői szerint mintapéldája annak, hogy az emberi szervezet még mindig a kőkorszaki viszonyokra van beállítva. A szervezet viszonylag kis mennyiségű szőlőcukrot (glukóz) képes az izmokban és a májban elraktározni; ez a mennyiség egynapi koplalás után kimerül. Éppen ezért testünknek olyan mechanizmusokra van szüksége, amelyekkel e glukóztartalékokat éhínség idején képes megőrizni.

 

Őseink szempontjából előnyös volt, hogy csak az aktív izmok használtak fel glukózt. A burgonyacsipsz és autózás korában ez az előny hátránnyá válik. Az inaktív izmok nem képesek a glukózt a vérből kivonni, így az egyre inkább koncentrálódik. A magas vércukorszint szabályozása érdekében a hasnyálmirigy nagy mennyiségben termel inzulint. Azonban a túltermelés hatására a testi sejtek idővel ellenállóvá válnak az inzulinnal szemben. A cukoranyagcsere összeomlik, kialakul a cukorbetegség. A 2-es típusú cukorbetegség egyik leghatásosabb gyógymódja ezért a rendszeres testmozgás. A kínai Dacsing városában az emelkedett vércukorszintű pácienseket arra kötelezték, hogy rendszeresen mozogjanak. Ezért cserében továbbra is ehettek és ihattak, amit akartak. Hat évvel később diebéteszkockázatuk 46%-kal csökkent. Ezzel szemben a kontrollcsoport tagjainál, akik tovább lustálkodhattak, de diétázniuk kellett, a csökkenés csak 31%-os volt.

 

Szívkatéterezés (St. Georg khz. Hamburg): A mozgás a szervezet által kivitelezett őssejtterápia a szívben?

 

A krónikus betegségekkel szembeni harc megnyerése szempontjából a fiziológusok a mozgást fontosabbnak tartják, mint a diétázást és az állandó testsúlymérést. Aki kőkorszaki génjeit koplalással, fogyókúrázással akarja legyőzni, általában kudarcra van ítélve. Génjeink azt diktálják, hogy mindig a legszaftosabb sonkát és a legédesebb gyümölcsöt kívánjuk.

 

Egy tudományos kutatás eredménye szerint 50 éve különféle divatos diéták váltják egymást, de egyetlen csodakúrát sem sikerült találni. Aki egy diétát 15 hétig folytat, akár 11 kg-ot is fogyhat. Azonban a leadott kilókat 3-5 éven belül visszahízza.

 

Ezzel szemben a mozgás pozitív hatással van egészségünkre, akkor is, ha közben nem fogyunk egy kilót sem. A mozgás különösen az elhízott férfiakat képes megvédeni a szívinfarktustól. Azonban az aktív túlsúlyos nőknél is kismértékben alacsonyabb a szívinfarktus kockázata, mint az inaktív és sovány kortársaiknál.

 

Arra, hogy a mozgás milyen jelentős tényező a jó közérzet elérésében, az űrkutatás hívta fel a figyelmet. A súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásának tanulmányozására 1966-ban egy dallasi kórházban 5 fiatalembert három hétig fektettek. Nem volt szabad felkelniük, speciális, sovány étrenden éltek, hogy ne hízzanak, és nem volt szabad mozogniuk. A három hét alatt csak egyszer zuhanyozhattak, WC-re kerekes székben tolták őket.

 

Idős nők taj-csi közben (Sanghaj): Soha nem késő elkezdeni

 

Emberi roncsok voltak, akik a 21 nap elteltével nehézkesen tudtak feltápászkodni az ágyból. Sejtjeik oxigénfelvevő kapacitása 28%-kal, szívük vérszállító kapacitása 25%-kal romlott. Szívizmaik 11%-ot zsugorodtak. Amikor futópadon futniuk kellett, az öt fiúból kettő ájultan összerogyott.

 

Az a látványos fizikai leromlás, amit az öt ifjonc három hét alatt ért el, ma a lakosság széles köreiben zajlik, igaz, több év leforgása alatt. A középkorú felnőttek nagyobb része teljesen inaktívvá válik. Minél többet ülnek, annál inkább sorvadnak izmaik, és annál több zsír rakódik rájuk. Rosenberg 1988-ban egy nemzetközi konferencián szarkopéniának (sarx = hús, penia = hiány) nevezte el ezt a jelenséget. Ez a lassú sorvadás, valamint az annak következtében jelentkező teljesítményromlás ürügyül szolgál arra, hogy az emberek kitartsanak henye életmódjuk mellett. A sorvadt izomzatú (szarkopéniás) emberek ráadásul normálisnak tartják állapotukat: "Ez a természetes öregedés következménye" - hangoztatják minduntalan.

Pedig ez óriási tévedés! Az igen előrehaladott korú emberek is képesek erőnlétük nagy részét megőrizni, ha izmaikat rendszeresen használják. Maria Fiatarone tíz, 87-96 éves férfit és nőt figyelt meg, akik 8 héten keresztül súlyzókkal edzették magukat. A comb izmainak tömege 10%-kal gyarapodott, aminek hatására az idős személyek erőnléte megháromszorozódott. Ráadásul járásuk biztosabbá és gyorsabbá vált. A kísérleti csoport egyik tagja, Sam Semansky, akkoriban 93 esztendős volt, a kísérlet után járókeret nélkül tudott közlekedni.

 

Az erő- és koordinációs tréning a csontoknak is jót tesz, időskorban sokkal jobban védi őket a töréstől, mint bármilyen gyógyszer, amint ezt nagy populáción végzett felmérések bizonyították. Az Egyesült Államokban 10 000, 65 évesnél idősebb nőt figyeltek meg öt éven keresztül. Azoknál, akik hetente kb. két órát edzettek, 36%-kal alacsonyabb volt a combnyaktörések száma, mint inaktív kortársaiknál. Abszolút számokban kifejezve: egyetlen év alatt, 1000 nőre vonatkoztatva, az edzett nők csoportjában hat combnyaktöréssel kevesebb volt, mint az inaktív csoportban. Ez a hatás a statisztikai adatok szerint kétszer jelentősebb, mint amit a drága, csontritkulás ellen szedett gyógyszerekkel lehet elérni. A csonttörések elkerülése érdekében döntő jelentőségű, hogy az edzett emberek eleve ritkábban esnek el. Egyensúlyérzékük, a járás biztonsága és erőnlétük jelentősen javul az edzések hatására. Az erősítő edzés éppen ezért az egyik legjobb módszer a csontsűrűség javítására és az elesések elkerülésére. A taj-csi szintén kiválóan fejleszti a test és a mozgás feletti uralmat, csökkentvén az időskori eséseket és csonttöréseket.
 

A keresztcsonti fájdalom szintén olyan bántalom, amelynek enyhítésében a testmozgás kulcsfontosságú lehet. Angol ortopéd sebészek az idén tavasszal publikálták eredményeiket, miszerint az edzésprogram gerincbántalmak esetében legalább olyan hatásos és sokkal olcsóbb, mint a merevítő műtét, amely során fémpálcákkal és csavarokkal rögzítik a csigolyákat. Ezt a beavatkozást legalább 90 éve végzik, eddig azonban egyetlen ortopéd sebész sem jutott el odáig, hogy megkérdőjelezze szükségességét vagy összehasonlítsa más gyógymóddal.

 

 

Kísérleti úton létrehozott súlytalanság: A mozgásra vonatkozó első eredmé- nyek az űrkutatásból származnak

 

A reumás térdízület szintén fontos területe az orvosi iparnak. Vagy drága gyulladáscsökkentő gyógyszereket írnak fel a betegeknek, vagy térdprotéziseket építenek be. A bostoni Tufts University kutatónője, Miriam Nelson azonban úgy véli, ezeken a betegeken másképp is lehet segíteni, a fájdalmaktól gyötört páciensek sokat javíthatnak állapotukon, ha fájó lábukat rendszeresen és módszeresen erősítik. Nelson és kollégái kidolgoztak egy 16 napos edzéstervet, amit egy szék és néhány, bokára erősíthető súlyzó segítségével bárki otthonában végezhet. A program eredményét tudományos kritériumoknak eleget téve, teljes inaktivitással hasonlították össze. A sportolók jóval kevesebb fájdalomról számoltak be, 17 fizikai feladatot sokkal jobban tudtak elvégezni, mint a semmittevő kontrollcsoport tagjai. Azok a betegek, akik fájdalmaik miatt egyre nehezebben voltak képesek mindennapi teendőiket elvégezni, az edzés hatására ismét képesek voltak erre, életminőségük jelentősen javult.

 

Bármilyen egyértelműek is az eredmények, az orvosok nagyon nehezen tudják mozgásra buzdítani az embereket. Sokan csalódottan veszik tudomásul, hogy a dohányzó, lusta, túlsúlyos emberek nem képesek vagy nem hajlandók helytelen életmódjukon változtatni. Pedig számos olyan érvvel próbálják meggyőzni betegeiket, amelyek manapság az orvosok körében világszerte élénk érdeklődést váltanak ki. Lipcsei kutatók a mozgásnak szívünkre gyakorolt hatását molekuláris részletekig képesek megmagyarázni. Egy klinikai tanulmány keretében a lipcseiek 12, szívelégtelenségben szenvedő pácienst ellenőrzött körülmények között tornáztattak: mindennap 20 percet kerékpároztak, heti 60 percet gyalogoltak vagy labdajátékot űztek. A program végén a comb feszítő izmaiból apró szövetmintát vettek tőlük. Az eredményt április elején a Circulation c. szaklapban tették közzé: a 11 passzív szívbeteggel összehasonlítva a sportolók izmaiban a szabad gyököket semlegesítő enzimek szintje jelentősen megemelkedett. Ez azt jelenti, hogy a szívbetegek rendszeres kerékpározással és gyaloglással molekuláris szinten is jelentősen képesek pozitív irányban befolyásolni betegségüket.

 

A pozitív hatások azzal kezdődnek, hogy a mozgás hatására javul az érkeringés. Az érfalakon ilyenkor fellépő nyíró erő, súrlódás következtében egy bizonyos enzim termelődése fokozódik. Ez az enzim a nitrogén-monoxid termelését segíti elő, amely biztosítja az erek rugalmasságát, nyújthatóságát. Mint tudjuk, az érelmeszesedésben szenvedőknél pontosan ez a tulajdonság korlátozott. A lényeg tehát: sportolással az érelmeszesedés kezdeti stádiumban még visszafordítható folyamat.

 

A fizikai aktivitás nem csak a biokémiai folyamatokat normalizálja, de a szervekben és szövetekben új, friss sejtek növekedését is elősegíti. Ezt tapasztalták a lipcsei orvosok 18 férfi páciensnél, akiknek a dohányzás hatására kezdeti érszűkület alakult ki a lábszárban. Ezeket a pácienseket rábírták arra, hogy négy hétig naponta egyszer futópadon kocogjanak. Noha sokuk 50-200 méter után már erejük fogytán volt, testükben a futás csodát tett: a keringésben kimutatható őssejtek száma megháromszorozódott; ezek a mindentudó sejtek pedig belülről elkezdték kijavítani a tönkrement véredényeket. A kutatók azt feltételezik, hogy a mozgás a test saját őssejtterápiája.

 

A pszichiátereket és a gerontológusokat mindezek az eredmények nem ejtik ámulatba. Saját kutatásaik eredményeképp ugyanis ők is rájöttek, hogy , szaporodnak az agyban. Pedig egészen a közelmúltig ennek ellenkezőjét tekintették normálisnak, nevezetesen azt, hogy 24 éves korunktól agysejtjeink folyamatosan, feltartóztathatatlanul pusztulnak. Ennek következtében az agy egyre inkább zsugorodik. A 30. és 90. életévünk közötti időben agysejtjeink 15-25%-a elpusztul, ráadásul pontosan az emlékezetért és a tanulásért felelős területek sínylik meg e folyamatot a leginkább.

 

Arthur Kramer, az Illinoisi Egyetem kutató pszichológusa igazolta a zsugorodást: 55 idősebb személy koponyáját világította át mágnes rezonanciás tomográffal. Azonban jó hírekkel is szolgált. Azoknál a személyeknél, akik jól teljesítettek a futópadon, az agyi veszteségek sokkal kevésbé voltak súlyosak, mint az inaktívaknál. Noha a sportosabb emberek agysejtjei is folyamatosan pusztulnak, náluk a mozgás hatására folyamatosan képződnek új agysejtek is. A további kísérletek keretében Kramer logikai feladatok megoldása közben készített felvételeket a vizsgált személyek agyáról. A sportos idősek nemcsak hogy jobban teljesítették a feladatokat, de a felvételek szerint agyuk sokkal aktívabban működött, mint a lustáké.

 

Agykutatás MR készülékkel: Az aktív test a szellem formálója

 

A mozgás még akkor is felérhet egy jó gyógyszerrel és sokat javíthat állapotunkon, ha észleljük, hogy feledékennyé kezdünk válni. Laboratóriumi egerekben megfigyelték, hogy ha hónapokon keresztül mókuskerékben futottak, agyukban csökkentek az ún. amiloid plakkok, amelyek felszaporodása együtt jár az Alzheimer-kór kialakulásával. Gyógyszervegyületek helyett ez olyan természetes és egyszerű gyógymód, amely hatékonyan tudta csökkenteni az Alzheimer-kórra jellemző patológiás elváltozásokat az agyban. E folyamat természetesen az emberben is megfigyelhető.

 

De pontosan hogyan is történik mindez? Henriette van Praag, a dél-kaliforniai La Jolla városában található Salk Institute munkatársa megtalálta a választ. A neurobiológusnő egy csődbe ment biotechnológiai cégtől 19 hónapos laboratóriumi egereket kapott (ez emberi léptékben 60 éves kornak felel meg). Egész életüket ketrecben töltötték. Ideális alanynak tűntek arra, hogy tanulmányozzák rajtuk, hogyan hat az idegrendszerre a testedzés. A kutatónő két csoportra osztotta az egereket, és az egyik csoport ketrecébe mókuskereket helyezett, amelyen naponta 5-6 km-t futottak. A másik csoportot élete nem változott, ők továbbra sem mozogtak.

 

Henriette van Praag 35 nap múlva minden egeret vízzel teli edénybe tett. A kerek edény közepén kis, láthatatlan kiemelkedés volt, mint egy zátony a tengerben. Mivel az egerek félnek a víztől, örülnek a zátonynak és nem úsznak tovább, hanem megállnak rajta. Ha egy egeret többször ugyanabba az edénybe helyeznek, megjegyzi a zátony helyét, és azonnal odaúszik. Ebben a tesztben a rendszeresen futó egerek teljesítettek jobban. Míg a renyhe állatoknak 30 másodperc kellett ahhoz, hogy megtalálják az emelvényt, edzett társaik kétszer gyorsabbak voltak náluk: már 15 másodperc alatt megtalálták a menedéket. A gondolkodásban kimutatható különbségek Henriette van Praag és kollégái szerint azzal magyarázhatók, hogy a mókuskerékben rendszeresen futó egerek agyában új idegsejtek keletkeztek. A szövettani vizsgálatok igazolták a fenti feltételezést; a sportoló egerek agyában jóval több egészséges neuront találtak, mint lustálkodó fajtársaiknál. Az egerek elsatnyult agya futás hatására megfiatalodott.

 

 

A testedzés nyilvánvalóan serkenti az olyan proteinek termelődését, amelyek elősegítik az idegsejtek szaporodását. A neuronok szaporodását elősegítő faktorok egyikét BDNF-nek hívják (brain-derived neurotrophic factor). Henriette van Praag további kutatásainak tárgya, hogy azonosítsa azokat az anyagokat, amelyek pozitív hatással vannak az emberi agyra. Ennek egyik módja, hogy sportolók és inaktív életet élő emberek vérét hasonlítják össze, megpróbálván azonosítani azokat a vegyületeket, amelyek a sportolók vérében jelentősen nagyobb mennyiségben találhatók, mint az inaktívakéban. Következő lépésben ezeket az anyagokat embrionális őssejtekhez adják és figyelik, hogy az őssejtekből idegsejtek képződnek-e. Bár ezek a kísérletek még csak most kezdődtek el, Henriette van Praag máris biztosra veszi, hogy a mozgás nem csak az egerek agyának tesz jót, hanem nekünk embereknek is.

 

A mozgás gyógyító hatásában az angol Sir Richard Asher már akkor is hitt, amikor kollégái minden páciensnek pihenést és kíméletet rendeltek. "Micsoda szörnyű látvány" - írta Asher 1947-ben, egy ágyban senyvedő beteg láttán a British Medical Journal hasábjain. "A vére megalvad vénáiban, a kalcium eltűnik csontjaiból, belében felgyülemlik a sok fekália, a hús lerohad az ülepéről, és életkedve elszáll a lelkéből!"

 

 

A sport mint gyógymód

A sporttevékenység szervezetünkre gyakorolt hatásai 

 

 

V. T.
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: testmozgás

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.