Egészséges életmód

Folyékony egyensúly

Többször (előző cikkünkben is) megemlékeztünk már a sav-bázis egyensúly megteremtésének és megtartásának fontosságáról. Most ennek gyakorlati oldalát szeretnénk bővebben kifejteni.


 

Annak ellenére, hogy bizonyos biokémiai folyamatok inkább savas, míg mások inkább lúgos környezetben játszódnak le tökéletesen, vérünk hidrogénion- koncentrációja (azaz pH-ja) meglehetősen stabil - 7,35-7,40. A gyomorban erősen savas környezetben folyik a táplálék feldolgozása, az epés bélben erősen lúgos, majd a további bélszakaszokban az emésztés hatékonyságának függvényében és a bélbaktériumok tevékenységének megfelelően szűk határok között semleges vagy gyengén bázikus közeget találunk. A belekből felszívódó tápanyagok már megközelítően hét körüli pH-értéket mutatnak. A beállítást a mellékpajzsmirigy parathormonja végzi a csontok bázistartalékából. Ugyanakkor a táplálék lebontása alapösszetevőkre, majd ezekből az alapösszetevőkből a bioaktív anyagok és energetikai rendszerek előállítása során az ezekre a funkciókra szakosodott sejtekben savas jellegű mellék- és bomlástermékek keletkeznek. Ugyancsak savas anyagcseretermékek keletkeznek túlságosan megerőltető és emiatt oxigénhiányos aerob-anaerob folyamatokat indikáló fizikai tevékenység során.

 

Tehát az első gyakorlati teendőnk nem a vér, hanem a vizelet pH-értékének mérése. Sajnálatos módon napjainkban a szervezet elsavasodása már-már természetes állapotnak tekinthető. Az 5,5-ös pH-s vizeletet majdhogynem normálisnak tartják, holott egyáltalán nem az. A vizelet mérését bárki elvégezheti a gyógyszertárakban kapható tesztcsíkokkal. Mivel éjjel folyik a szervezet méregtelenítése, általában a reggeli vizelet a legsavanyúbb. Napközben mindig emelkedik az érték, és délután öt óra körül éri el a legmagasabb bázikus szintet. Az alábbi pontokban összefoglaljuk, hogy mitől is függ a vizelet (szervezet) savassága.

 

1. Az anyagcsere-folyamatok során termelődő savaktól (húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sósav).

2. Helytelen táplálkozás - túl sok fehérje, alkohol, nikotin, telített zsírsavak fogyasztása.

3. Környezeti méreganyagok.

4. Kémiai eredetű gyógyszerek.

5. Negatív gondolatok.

6. Stressz, illetve feldolgozatlan mentális terhelések.

 

 

A szervezetben keletkező savak a vérbe kerülnek. Ha a vér pufferrendszere (nátrium-hidrogénkarbonát, szódabikarbóna) kimerül, a savfelesleg a kötőszövetekben tárolódik. Ha a sav-bázis egyensúly helyreáll, a savak a kötőszöveti raktárakból ismét a véráramba kerülnek, és a szervezet elvégzi közömbösítésüket, majd kiválasztásukat. Ha erre nem kerül sor, és a kötőszöveti raktárak is telítődnek, a savak savas sók formájában lerakódnak az ízületekben és heveny vagy idült gyulladást okoznak. Ilyen az artrózis, amit a szervezet saját fehérjével, a véralvadásban is szerepet játszó fibrinnel igyekszik ellensúlyozni. Így azonban a kötőszövet rugalmatlanná válik, megjelennek a ráncok, kialakul a cellulitisz, majd később krónikus gyulladások, állandó fájdalmak jelentkeznek.

 

Az elsavasodás károsítja a vörösvértesteket is, amelyek így elveszítik rugalmasságukat, és nem jutnak el a sejtekhez, hanem eltömik a kapillárisokat.

 

Érdekes a sav-bázis vonatkozásában a gyomor szerepe. A gyomorsav szintetizálásához konyhasó, szén-dioxid és víz szükséges. A gyomorsav sósav, ugyanakkor a jelen lévő nitrogénből, szénből, nátriumból és oxigénből szódabikarbóna, illetve nátrium-hidrogén-karbonát keletkezik. Kevés bázistartalék esetén több konyhasót bont a szervezet szódabikarbóna előállítására, amivel párhuzamosan felesleges mennyiségű gyomorsav is termelődik, ami gyomorégést, majd fekélyt okozhat.

 

Az egyensúly megteremtésében a már említett vizelet pH-mérés a meghatározó. Az értékeket mindig jegyezzük fel. Ha a több napon át végzett reggeli vizsgálatok eredményei nem érik el a 7-es pH-körüli értéket, mindenképpen csökkenteni kell savszintünket. Itt azonban figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a megfelelő pH-érték mellett is elkezdődhetett már a savak és savas sók lerakódása a kötőszövetekben. (Éppen emiatt a lerakódás miatt nem jelentkezik hatásuk kezdetben a vizeletben.) Ez utóbbi esetben mindaddig bázikus kiegészítőket kell szednünk, ameddig a bázikus kiegészítők ellenére savassá nem válik a reggeli vizeletünk, és utána stabilizálódik újra 7-es pH-érték körül. A stabil érték után bekövetkező visszaesés mindig azt jelenti, hogy eddig még fel nem szabadított savlerakó helyek nyíltak meg.

 

 

A savak közömbösítése és a salaktalanítás menete

A diagnózis, vagyis a vizeletérték mérése után az első feladat a kötőszövetekben elraktározott savak és savas sók feloldása. Ez történhet léböjtkúrával, salaktalanító teákkal, illetve teljes böjttel. Ez utóbbi a leghatásosabb. A teák készülhetnek articsókából, gyermekláncfűből, csalánból, zsúrlóból, aranyvesszőből, kutyabengekéregből stb.

 

 

Második lépésként a felszabadított savakat kell semlegesíteni. Kiváló közömbösítők a zöldséglevek, pl. a cékla, a sárgarépa, a káposzta, a burgonya, a csicsóka leve. A Sander-féle semlegesítő recept: nátrium-foszforikum 10 gramm, kálium- bikarbonikum 10 gramm, nátrium-bikarbonikum 80 gramm, kalcium-karbonikum 100 gramm, magnézium-karbonikum 50 gramm. Célszerű egyszerre két adagot készíteni és naponta egy kávéskanálnyit fogyasztani a keverékből. Növényi készítményekkel is elérhető a savlekötés. Ilyenek a virágpor, a spirulinaalga, a zöldárpalé és a búzacsíra. Nemcsak a feloldás, hanem a savtalanítás is megoldható teákkal. Fő összetevői az articsókalevél, akácvirág, gyermekláncfű. A megfelelő hatás érdekében naponta háromszor egy csészével kell fogyasztanunk belőlük.

 

A feloldás és a semlegesítés után a semlegesített savakat, sókat ki kell választani. A kiválasztást fokozhatjuk a naponta elfogyasztott víz mennyiségének növelésével, valamint tisztító, salaktalanító, vízhajtó teákkal, zöldséglevekkel. A bázikus belső kezelések eredményesen kiegészíthetők hasonló hatású külső kezelésekkel, pl. bázikus fürdőkkel (szódabikarbóna, levendula-, eukaliptuszolaj vagy zsurló, kamilla, cickafark vászonzacskóba kötve helyezhető a fürdőbe). Érdemes megfontolni a bázikus beöntések használatát is. Ha úgy ítéljük meg, hogy a keringésben túl sok a savas hatású bomlástermék, akkor érdemes a sorrendet megfordítani és a kivezetéssel kezdeni az egyensúly helyreállítását.

 

Gyógyulási krízisek

A savtalanítás fiziológiájából adódik, hogy közben számottevően változhat a vérben keringő savas természetű salakanyagok mennyisége. Amikor ez növekszik, akkor általános közérzetünk romlik. Ezt a növekedést jelzi még a depresszió, az aluszékonyság, a fáradékonyság, a csökkent ellenálló képesség. Előfordulhatnak enyhe keringési zavarok, és gyakoriak a hurutos megbetegedések elhúzódó gyógyulási idővel. A helyi tünetek a savas sók depóit jelzik. Rendszerint izomfájdalomként élik meg a kötőszövetben lerakódott savas sók jelenlétét (ilyen pl. a jól ismert izomláz).

 

 

Természetesen van olyan depó, amely nem okoz közvetlen fájdalmat, mivel zsírszövetbe ágyazódva helyeződik el. Fogyókúra során nagyon sok, korábban a zsírraktárakban lekötött savas természetű salakanyag szabadulhat fel és kerülhet a keringésbe, ezzel a már fentebb felsorolt tüneteket idézve elő. Amikor a vérben a savas bomlástermékek szintje csökken, a közérzet észrevehetően javul.

Dr. Pőcze Tibor
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: egyensúly, sav-bázis

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.