Egészséges életmód

Génekre szabott táplálkozás

A nutrigenomika új, minden korábbinál megbízhatóbb utat mutat egészségünk megőrzéséhez

Vajon töltenénk- e homokot autónk tankjába? Pedig „korszerű táplálkozás” címén valami ilyesmit teszünk a saját testünkkel. Erre hívja fel a figyelmet a HVG Kiadónál nemrég magyarul megjelent könyvében a rendszerszemléletű medicina világszerte elismert úttörője, dr. Filippo Ongaro. Az Úgy egyél, hogy jól legyél! című kötet szerzője más szálon is kötődik Magyarországhoz. Az európai űrhajósok kiképzésében is tapasztalatokat szerzett szakember a nemzetközi orvos-igazgatója a Quintess Egészségközpontnak – az egyetlen hazai intézménynek, ahol testre szabott, genetikailag megalapozott életmódprogramot kaphatunk, s amely a krónikus betegségek valódi okainak feltárására, nem pusztán tüneti kezelésére vállalkozik.


 

Ha nyolcvan évet élünk, összesen átlagosan 30-60 tonnányi „emberüzemanyagot”, azaz táplálékot fogyasztunk el. Kézenfekvő gondolat, hogy ez az ételtömeg alapvetően befolyásolja egészségi állapotunkat, közérzetünket. Érdekes módon azonban mindezt csak az utóbbi pár évtized tudományos kutatásai bizonyították be. Talán a legizgalmasabb az a felfedezés, hogy az élelem nemcsak energiát ad a szervezetnek, hanem információt is közöl sejtjeinkkel. A tápanyagok kölcsönhatásba léphetnek génjeinkkel, módosíthatják a sejtválaszt.

 

Evolúciós örökség

Azok a gének és molekulák, amelyek a mai ember anyagcseréjét irányítják, körülbelül 150 ezer évvel ezelőtt alakultak ki. Akkoriban azoknak a géneknek kedvezett az evolúció, amelyek egy vad és primitív világban hasznosnak bizonyultak a túlélésért folytatott harcban. Azóta az egész világ megváltozott. A civilizáció gyökeresen és erőszakosan megváltoztatta szokásainkat. Mindennek persze vannak előnyei is, ám ebben a földtörténetileg röpke pillanatnak számító időben képtelenek voltunk alkalmazkodni az új életformához. Fajunk biológiailag ugyanolyan maradt, s ennek most viselnünk kell a következményeit.

 

Anyagcserénk például a tartalékolásra rendezkedett be, hiszen őseinknek rengeteget kellett nélkülözniük. Túlélésünk állt vagy bukott azon, mennyi tartalékot halmoztunk fel a szervezetünkben. Ez a komplex mechanizmus ma – amikor túlzott kalóriabevitellel bombázzuk testünket – ellenünk dolgozik. Belebetegedhetünk, sőt bele is halhatunk.

 

A DNS, a genetikai kód nem pusztán az öröklött tulajdonságok tárolására szolgál. Ennél sokkal több szerepe van. Génjeink felügyelik a fiziológiai és génbiokémiai működésünket szabályozó információfolyamot is, s a helyes szabályozáshoz figyelembe kell venniük a külvilágból érkező információkat. Így az, hogy egy-egy öröklött, genetikailag kódolt tulajdonság - például betegségre való hajlam - ténylegesen érvényre jut-e (szaknyelven szólva: valamely gén kifejeződik-e), nagymértékben külső hatásoktól, vagyis életmódunktól, táplálkozásunktól függ.

 

Információt eszünk

Táplálékunk hatalmas mennyiségű és sokféle információt közvetít, s ezzel befolyásolja a gének kifejeződését. A tápanyag-molekulákba zárt „tudás” génállományunkkal kölcsönhatásba lépve hat az anyagcserénkre. Eszerint hízunk vagy fogyunk; betegszünk meg vagy maradunk egészségesek.

 

Korunk tudományának nagy felfedezése, hogy a táplálkozás alapvető funkciója a génjeinkre gyakorolt hatása – hangsúlyozza dr. Ongaro, aki az ezzel foglalkozó új tudományágnak, a nutrigenomikának egyik élenjáró kutatója.

 

Kiderült: a DNS-nek ahhoz, hogy szervezetünket egészségesen tartsa és optimálisan működtesse, jelentős mennyiségű tápanyagra van szüksége. A genetikusok a DNS stabilitásáról, illetve instabilitásáról beszélnek, amelyet az határoz meg, hogy milyen mennyiségű és minőségű táplálékot fogyasztunk. A gén instabilitása funkciócsökkenést, károsodást, a DNS önjavító képességének csökkenését jelenti. Ahogy öregszünk, nő az instabilitás, s vele a betegségekre való hajlam – sajnos ez biológiai programunk része. Ugyanakkor megfelelő táplálkozással lelassíthatjuk ezt a folyamatot: segíthetünk DNS-ünknek abban, hogy minél hosszabb ideig stabil maradjon. Ezt szaknyelven epigenetikus szabályozásnak nevezik.

 

Az elveszett egyensúly nyomában

Kialakulásakor az emberi faj természetes módon megfelelően táplálkozott, a szervezete számára szükséges tápanyagokban dús élelmet vett magához. Ezt a civilizáció kalóriában gazdag étrendre cserélte fel, s táplálkozási szokásaink egyre károsabbak lettek. Az élelmiszergyártás ipari méreteket öltött, s eluralkodtak a finomított, cukrozott, hidrogénezett élelmiszerek, amelyek nem tartalmaznak elegendő rostot, vitamint és növényi hatóanyagot. A modern konyhánál szegényesebbet, mesterségesebbet elképzelni is nehéz, ráadásul mai ételeink tele vannak kalóriával és káros anyagokkal. Napjaink krónikus betegségeinek jó része összefüggésben van a modern táplálkozással, amely nem képes megadni a szükséges tápanyagokat, ugyanakkor sok potenciálisan káros anyagot visz be szervezetünkbe.

 

A nem megfelelő táplálék nem egyszerűen valamely betegség kialakulásához vezet. A génkifejeződés módosulása rosszul működő fehérjehálózatot hoz létre. Csökken az anyagcsere-folyamatok hatékonysága, s így hajlamosakká leszünk bizonyos (például krónikus) betegségekre.

 

Dr. Filippo Ongaro

 

Ha tartósan helytelenül táplálkozunk, egy sor olyan mechanizmus indul el, amelyek együttesen súlyos elváltozásokat idéznek elő a szervezetünkben. Ezek már rég jelen vannak, mire az első betegségtünetet észleljük. Napjaink hagyományos orvoslása egy-egy szervet vizsgál. Márpedig a ma szokásos eljárásokkal – ultrahanggal, röntgennel, MRI-vel – csak akkor lehet kimutatni a szervi elváltozásokat, amikor a molekuláris egyensúly már hosszú ideje felbomlott, s az egyensúlyhiány tartósan károsította szervezetünket.

 

Nem véletlen, hogy ma már nem a fertőzések vezetik a halálokok listáját, hanem a szív- és agyérproblémák, a daganatos és krónikus betegségek. Szemben a fertőzésekkel, amelyeket egyetlen, viszonylag könnyen beazonosítható kórokozó idéz elő, a krónikus betegségek többtényezősek. Hátterükben meghatározó jelentőségű az életmód, illetve ezen belül a táplálkozás.

 

Táplálékkal a betegség ellen

Biológiai „terepünk” betegségek táptalaja lehet, de egészségünk is virulhat rajta. A nutrigenomika megmutatja, milyen étrenddel és étrend-kiegészítőkkel szolgálhatjuk egészségünket, jó közérzetünket. Megérthetjük, hogyan hatnak a különböző táplálékok a génjeinkre. A Quintess Egészségközpontban dr. Ongaro irányításával dolgozó orvosok például a nutrigenomika eredményeire támaszkodva a páciens személyére szabott, célzott étrendet állíthatnak össze, az illető adottságainak megfelelő étrend-kiegészítőket javasolhatnak.

 

A szakemberek többsége ma már dr. Ongaróhoz hasonlóan azt vallja: a táplálkozásnak alapvető szerepe van számos, napjainkban mind gyakoribb betegség megelőzésében és kezelésében. Ilyenek például

 

• a diabétesz (cukorbetegség) és metabolikus szindróma (súlyos anyagcserezavar);

• a zsíranyagcsere-zavarok, az érelmeszesedés, a szív- és érrendszeri megbetegedések;

• az elhízás, a túlsúly;

• a daganatok;

• a krónikus gyulladásos betegségek;

• az Alzheimer-kór, illetve a kognitív zavarok;

• a csontritkulás és az ízületi gyulladások.

 

A nutrigenomika új megvilágításba helyezte a táplálék, a táplálkozás szerepét. Rámutatott, hogy messze nem az energia- (kalória-) tartalom a legfontosabb, hanem az a molekuláris információ, amely a szervezetbe jutva kapcsolatba lép az emésztőrendszerrel és a sejten belüli mechanizmusokat szabályozza. Ha ez az információ nem felismerhető, nem megfelelő, akkor elindul egy lassú, de progresszív folyamat – a sejtek egyensúlya felborul. Márpedig a modern, agyonfinomított, kalóriában gazdag táplálékok a testünk számára ismeretlen nyelvet beszélnek.

 

 

Háború helyett tárgyalást!

Forradalmi változás zajlik az orvostudományban. A nutrigenomika új, miden korábbinál megbízhatóbb utat mutat egészségünk megőrzéséhez, illetve krónikus betegségek esetében az állapot javításához. Mint a Quintess Egészségközpontban magyarázzák: nem az a céljuk, hogy diagnosztizáljanak, gyógyszert rendeljenek. Ennél sokkal többre vállalkoznak: arra, hogy kiderítsék, milyen pszichológiai és fizikai tényezők állhatnak a felborult egyensúly hátterében, s azokat egyenként helyreállítsák.

 

Egy konfliktust mindig jobb tárgyalásos úton megoldani, mint fegyverrel. Így van ez a betegségekkel is – írja könyvében dr. Ongaro. Van, mikor csakugyan elkerülhetetlen a kemoterápia, a műtét, az erős gyógyszer, de akkor is kárt tesz a szervezetben. A nutrigenomikára építő orvos ehelyett „diplomáciai kapcsolatfelvételt” ajánl, párbeszédet testünk és a betegség között. Minél inkább képes a szervezet meggyógyítani magát helyes táplálkozással és életvitellel, annál kevésbé van szükség külső beavatkozásra. A „tárgyalásnak” köszönhetően nemcsak meggyógyulhatunk, de tovább és jobban is élhetünk. Amit tehát a nutrigenomika ajánl, az nem valamiféle diéta, hanem táplálkozási kultúránk forradalmi megújítása.

 

Diétahiba

Miért van az, hogy a fogyókúra-kísérleteknek mindössze 2-6 százaléka sikeres? Mi okozza, hogy amikor a diéta után visszaállunk a régi kerékvágásba, 2-3 kilóval nehezebbek leszünk, mint korábban? A nutrigenomika eredményei erre is rávilágítottak.

 

Megbukott az a rég hirdetett, logikusnak tűnő állítás, miszerint ha több kalóriát veszünk magunkhoz, mint amennyit elégetünk, akkor meghízunk, fordított esetben pedig lefogyunk. A különböző tápanyagokból származó kalóriák ugyanis csupán energetikai szempontból egyenértékűek. Szervezetünkben azonban az ilyen-olyan forrásokból kapott kalóriák – a rostok, fehérjék, szénhidrátok, zsírok és egyéb tápanyagok mennyiségétől függően – más és más sebességgel, ütemben szívódnak fel.

 

Minden élelmiszer egyedi molekulakeverék, s ennek megfelelően rá jellemző, komplex szabályozó üzeneteket küld anyagcserénknek. Egy cukrozott szénsavas üdítő például gyorsan felszívódik, bár semmilyen hasznos információt nem hordoz testünk számára. Drasztikusan fellöki a vércukorszintet, és ha ez a nagy menynyiségű kalória nem ég el azonnal, zsírként rakódik le. Hántolatlan rizsből viszont például ugyanennyi kalória lassan szívódik fel, a vércukorszintet nem emeli meg azonnal, így nagyobb valószínűséggel ég el testünk energiafelhasználása során. A rizs emellett rengeteg „hírvivő” növényi tápanyagot is tartalmaz, s így létfontosságú információt ad sejtjeinknek.

 

Cukor? Zsír?

Ha sok cukrot és finomított szénhidrátot veszünk magunkhoz, azzal serkentjük az inzulinkiválasztásunkat és megbolygatjuk vércukorszintünket. Ennek közép- és hosszú távú hatása, hogy nő a koleszterin- és a trigliceridérték. Ez a folyamat a máj kóros elzsírosodásához (szteatózishoz), majd elhízáshoz vezet.

 

Különösen fontos a vércukorszint csökkentése – mutat rá dr. Ongaro. A nutrigenomika szabályait követő kalóriamegszorítással a vércukorszintet tartósan 5 mmol/l szint alatt tarthatjuk, s így lelassíthatjuk az öregedéshez, a betegségek kialakulásához vezető folyamatokat. Fokozott jelentősége van mindennek a rákos betegségek megelőzésében, hiszen a daganatok cukorra és kalóriákra „vágynak”.

 

Ugyancsak a nutrigenomikának köszönhetően érthettük meg: mi az oka annak, hogy – bár napjainkban kalóriában mérve kevesebb  zsírt fogyasztunk, mint valaha – egyre több a krónikus betegség és a túlsúlyos ember. Nos, a magyarázat részben az, hogy a zsírban szegény diéták többnyire finomított szénhidrátokat (fehér lisztes tésztát, rizst, kenyeret, péksüteményeket) javasolnak. A másik ok, hogy egy kalap alá veszik az ártalmas és szervezetünk számára hasznos, egészséges zsírokat. A szív- és érrendszeri kockázat szempontjából ugyanis az összkoleszterinszintnél sokkal nagyobb súllyal esik latba a rossz és a jó koleszterin (az LDL és a HDL) közötti kapcsolat. Bebizonyosodott: az összkoleszterinszint és a HDL közötti kapcsolat szinte kizárólag a szervezetbe bevitt szénhidrátok típusától függ.

 

 

 

Új piramis

Mai ismereteink fényében az iskolában belénk sulykolt táplálkozási piramist is át kell rajzolnunk. A nutrigenomikára építő piramis alján zöldségek állnak, különösen a keresztesvirágúak, mint a brokkoli, a káposzta vagy a kelfélék, a hagyma, a fokhagyma; a fűszerek közül a kurkuma, a sáfrány, a rozmaring és a fahéj. Ezeket naponta bőségesen fogyaszthatjuk! Jól kiegészítik a zöldségféléket a 100 százalékig természetes, feldolgozatlan szénhidrátok: a hántolatlan rizs, a teljes kiőrlésű lisztből készült tészta és kenyér, a hajdina, a köles, az amaránt. Hasznos az olívaolaj és a diófélék családja is. Bár ez utóbbiak magas zsírtartalmúak, kulcsszerepük van a krónikus, degeneratív kórképek hátterében megbúvó gyulladásos folyamatok szabályozásában. A diófélék sokféle vitamint és antioxidánst tartalmaznak. Fogyasszunk azután hüvelyeseket, melyek gazdagok rostban, növényi tápanyagban és fehérjében. Jóllehet a bab, a lencse, a szója és a csicseriborsó nem mondható kalóriaszegénynek, mindegyik segíti a koleszterin- és a vércukorszint csökkentését. Dr. Ongaro szerint a helyes táplálkozásba belefér a hal, különösen a makréla és a lazac, a fehér hús. A piramis csúcsán a vörös húsokat, finomított szénhidrátokat, édességeket, a tejet, tejtermékeket találjuk, amelyekből csak minimális mennyiséget tanácsos fogyasztani.

 

 

A nutrigenomika táplálkozási tízparancsolata, dr. Filippo Ongaro könyve alapján

1. Csökkentsük a glikémiás terhelést! Teljesen zárjuk ki, vagy legalábbis csökkentsük minimálisra étrendünkben a cukrot, a lekvárt, a mézet, az édességet, az üdítőitalt, az alkoholt! Fehér lisztből készült tészta és kenyér helyett teljes kiőrlésűt, hántolt rizs helyett hántolatlant fogyasszunk!

 

2. Legyen bőséges a reggeli! A reggeli adja az első fontos jelet a testünknek: beindítja és felpörgeti az anyagcserét. Együnk biotojást, diót, magvakat, mogyoróvajat (természetesen adalékanyagoktól és idegen zsíroktól menteset), 99%-os fekete csokoládét, teljes kiőrlésű szénhidrátokat (kenyeret, rizst, tésztát, hántolatlan gabonaféléket), de párolt zöldségeket és nemes fehérjéket is, mint például a lazac. Inkább bőségesen reggelizzünk a bőséges ebéd helyett, a kiadós vacsorákról pedig legjobb, ha lemondunk!

 

3. Osszuk be a kalóriákat! Együnk 2-3 óránként, így a vércukorszintünk nem ingadozik. Tízóraira bekaphatunk egy marék diót vagy mandulát és egy gyümölcsöt.

 

4. Csökkentsük a stresszt! Szervezetünk a testi és lelki stresszt vészhelyzetnek fogja fel, ami ellen zsírraktározással védekezik. Az elhúzódó stressz a zsigeri zsírok lerakódásához és inzulinrezisztenciához vezet.

 

5. Légzéstechnikával csökkentsük étvágyunkat és együnk lassan! Evés előtt aktiváljuk a paraszimpatikus idegrendszerünket: végezzünk lassú és mély hasi légzést 5-ször (2-3 másodperc belégzés és 5 másodperc kilégzés). Ez a technika csökkenti az étvágyat és lassítja a nyelést, rágást. Ha gyorsan eszünk, romlik az emésztés, ugyanakkor a zsírfelhalmozódás fokozódik, különösen a has körül.

 

6. Elalvás előtt 2-3 órával ne együnk semmit! Este lelassul az anyagcserénk, ezért a csak részben felszívódott étel zsírrá alakul és lerakódik. Éjjel a DNS-ünk önjavításba kezd, ne terheljük azzal, hogy másfajta aktivitásra kényszerítjük!

 

7. Csökkentsük a derékkörfogatot! A hasi zsírsejtek (zsigeri zsírok) endokrin (hormonális aktivitású) szövetet alkotnak, ami képes a gyulladásos folyamatok beindítására. A hasi zsírpárnák eltüntetése fontosabb, mint maga a fogyás.

 

8. Bőségesen fogyasszunk biozöldséget és -gyümölcsöt! A zöldségek és gyümölcsök nagy mennyiségben tartalmaznak az optimális sejtműködéshez nélkülözhetetlen antioxidánsokat, vitaminokat, növényi tápanyagokat. Különösen a zöldségeket ne hagyjuk ki egyetlen étkezésünkből sem!

 

9. Gyorsítsuk fel az anyagcserét! A személyre szabott és ésszerű testmozgás – azon kívül, hogy egészségünk szempontjából nélkülözhetetlen – alapanyagcserénket is felgyorsítja.

 

10. Segítsük a máj méregtelenítő funkcióját! Bár a méregtelenítés enzimek szintjén zajló folyamatai az egész szervezetünkben jelen vannak, a méregtelenítés és a biológiai átalakítás fő szerve a máj. Hogy feladatát maximálisan el tudja látni, sok tápanyagra, növényi hatóanyagra és vitaminra van szüksége. Ha sok finomított szénhidrátot és cukrot eszünk, annak elsősorban a májunk látja kárát.

Dr. Kuklis Eszter
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: Dr. Filippo Ongaro, nutrigenomika, táplálkozás

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.