Egészséges életmód

Hogyan működik a szétválasztásos diéta?

A siker kulcsa az inzulinszint

A szétválasztásos diéta a legnépszerűbb étrendek közé tartozik. Néhány évvel ezelőttig sok táplálkozástudományi szakértő a módszert butaságnak tartotta. Ma már másképp áll a helyzet, miután a diéta elvei tudományosan megmagyarázhatók és igazolhatók. A legmeggyőzőbb érvet pedig maga a sikeres fogyás szolgáltatja.


A szétválasztásos diéta – annak köszönhetően, hogy sok nyerskosztot, zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz, viszont lemond az édességekről – alapvetően kalóriaszegény diéta

 

20. század elején az oxfordi tudós, dr. Robert McCarrison a himalájai Karakum- vidéken élő hunzák táplálkozási szokásait tanulmányozta. Megfigyeléseit és a belőlük eredő következtetéseket átvette az amerikai orvos, dr. Howard Hay, és kifejlesztette belőlük az úgynevezett Hay-féle alapelvet. Ez a nálunk szétválasztásos diéta vagy testkontroll néven ismert módszer, amely nemcsak itthon népszerű, hanem egész Európában, ahol a cukorbeteg-diéta és a vegetáriánus táplálkozás után a harmadik leggyakrabban követett étrend. Ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy alkalmazásával valóban súlycsökkenés érhető el.

 

Fontos elv, a hunzák által valósággal dogmaként követett előírás, hogy nem szabad kenyeret hússal együtt enni. McCarrison doktor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a hunzák egy étkezésen belül vagy túlnyomórészt szénhidráttartalmú, vagy túlnyomórészt fehérjetartalmú ételeket fogyasztanak. Ezt az elvet dr. Hay továbbiakkal is kiegészítette, mindenekelőtt azzal, hogy a tápláléknak lehetőleg minél természetesebb formában kell a tányérra kerülnie. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy elhagyandó a cukor, a fehér kenyér, a fényezett rizs és a konzervek, helyettük viszont fogyasztandó teljes őrlésű gabonából készült kenyér, természetes rizs, sok zöldség, saláta, valamint némi nyerskoszt. Ezek az ételek – szemben az ipari feldolgozású finomított élelmiszerekkel – jóval kevésbé emelik meg a vércukorszintet, azaz alacsonyabb a glikémiás indexük. Ezzel jelentősen csökkentik az inzulinkiválasztást is.

 

Ennek azért van jelentősége, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az inzulin nemcsak a vércukorszintet csökkenti, hanem egyben a zsírszövet-újraképződés kulcsfontosságú vegyületét is jelenti. Ma már tudományosan megalapozott tény, hogy az alacsony inzulinszint a kívánatos, mivel számos, a túlsúllyal kapcsolatos megbetegedés jár magas inzulinszinttel. Ezzel szemben az alacsony inzulinszint kedvező körülményeket teremt a lipolízishez, azaz a zsírszövet feloldásához.

 

A szétválasztásos diéta testsúlycsökkentő hatásának magyarázata is az inzulin-anyagcsere megértésében rejlik. A mindenkori étrendnek az inzulin- és vércukor-anyagcserére gyakorolt hatását csak azóta lehetséges mérni, amióta valóban pontosan meg tudjuk határozni az inzulinszintet. A szétválasztásos diéta - annak köszönhetően, hogy sok nyerskosztot, zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz, viszont lemond az édességekről - alapvetően kalóriaszegény diéta, azaz aki ezt követi, az eleve kevesebb energiát vesz fel, ez pedig valamennyi súlycsökkentő étrend alapja.

 

            szénhidrátok                     zöldségek és zsírok        fehérje (és gyümölcs)
A szétválasztásos elv szerint egy étkezésen belül nem fogyaszthatók együtt a szénhidrátok (balra) és a fehérjék (jobbra). A zöldségek és zsírok semleges csoportja mind a szénhidrát-, mind a fehérjetartalmú ételekkel kombinálhatók. Kivétel ez alól a gyümölcs. A dr. Noelke-féle módosított szétválasztásos diéta szerint a gyümölcsöket elkülönítetten, két étkezés között lehet fogyasztani.

 

A módszer népszerűsége annak köszönhető, hogy egyfelől könnyű követni, másfelől valóban fogyasztó hatású. Bizonyos ételekről legalább a fogyókúra idején le kell mondani, például a finomított lisztről és cukorról, mások, így a méz vagy a lekvár csak kis mennyiségben kerülhetnek az asztalra. A régebbi felfogás szerint a zsírokat mind a szénhidrátokkal, mind a fehérjékkel szabad volt kombinálni, ma már inkább az az elv, hogy a szénhidrátban gazdag fogások egyben zsírszegények is legyenek. A fogyókúra reális célkitűzése az lehet, hogy a túlsúlyos férfiak naponta körülbelül 110 grammot, a nők 80 grammot fogyhatnak. A cél alapvetően az, hogy a kívánt, elért testsúlyt tartósan megőrizzék. Ez akkor érhető el a legjobban, ha az egészséges étrendet több mozgással kombináljuk.

 

A szétválasztásos diéta szénhidráttúlsúlyú fogásai esetében (tészta, rizs, krumpli stb.) vegetáriánus fogásokról van szó. Ilyenkor előre lehet számítani az inzulinelválasztás növekedésére, mivel a szénhidrátok lényegesen megnövelik a vércukorszintet és ezzel az inzulin termelődését. Az inzulin hatására ezek a szénhidrátok és a velük egyidejűleg elfogyasztott zsírok zsírszövetté alakulnak át. A megnövekedett inzulinszint tehát nem kerülhető el, ám időtartama jelentősen lerövidül. Az elmondottak miatt tanácsos elhagyni a szénhidráttartalmú étkezésből minden látható zsírt, például a zöldségekre tett vajat. A zsírszegény szénhidráttartalmú diéta eredménye az inzulinszint nagyon rövid, maximum egy óráig tartó, nem háromórás emelkedése. Ennek az az oka, hogy a szabad zsírsavak, például a kiegészítésként felvett étkezési zsiradékok megakadályozzák az inzulinnak a májban történő felvételét és lebontását, ami hosszasan megemelkedett inzulinszinthez vezet.

 

Az ilyen vegetáriánus ételek esetében a szénhidrátok (például tészta, rizs, krumpli) aránya legföljebb húsz százalék lehet, a többi nyolcvan százalékot zöldség teszi ki, illetve egy-két teáskanál olaj. Egy kevés jó minőségű zsiradékra az életfontosságú esszenciális zsírsavak és a zsírban oldódó vitaminok, valamint az ízhatás miatt van szükség. Az ideális az olíva- vagy a repceolaj, amelynek magas a telítetlen zsírsavtartalma és sok benne az omega-3 zsírsav is.

 

A 2-es típusú cukorbajban szenvedőknek nem szokták ajánlani a szétválasztásos diétát, holott a többségük nem igényelne gyógyszerezést, ha többet mozogna és lefogyna. Ha magas vérnyomás is fennáll náluk, akkor ki kell igazítani a gyógyszerezésüket, mivel a diéta hatására már az első héten a vércukorszint jelentős csökkenése figyelhető meg. Az alacsonyabb inzulinszint pedig megváltoztatja a vese vérellátását, megnő a nátriumkiválasztás, és ezzel csökken a vérnyomás is. 

- emel -
XV. évfolyam 3. szám

Címkék: diéta, inzulin, szétválasztó diéta

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.