Egészséges életmód

Hogyan növeljük agyunk teljesítőképességét?


 

 

Einstein álmában egy fénycsóván látta magát lovagolni, közvetlenül azelőtt, hogy a relativitás elmélete megszületett volna az agyában. A zseniális fizikusban egyesül az élénk képzelőerő (jobb agyfélteke) a racionális logikával (bal agyfélteke). Az iskolás korunkból származó traumatikus sikertelenségélmények mindannyiunk gondolkodását korlátok közé szoríthatják. Vera F. Birkenbihl ismert pszichológus és menedzsmenttréner felfedezte, hogy szürkeállományunk optimális kihasználásával hogyan tudjuk kimeríteni szellemi potenciálunkat, és hogyan lehetünk képesek még több sikert elérni az életben.

 

Képzeljenek csak el egy autóvezetőt, aki vezetés közben éveken át kizárólag az első sebességet használja. Majd idővel rádöbben, hogy járművét minden bizonnyal kivételesen rosszul építették meg, és teljes kiábrándultság lesz úrrá rajta. Csodálattal nézi a többi autóvezetőt, aki kocsijával elsuhan mellette, és vezetéstechnikai „zseninek” tartja őket.

 

Abszurd példa? Semmi esetre sem. Legtöbbünk úgy bánik legfontosabb „eszközével”, az aggyal, mint ez az ember az autójával. Agykérgünk olyan szántóföldhöz hasonlít, amelynek legjobb esetben 20 százaléka van megművelve. Hogyan tehetnénk ezt a parlagon heverő 80 százalékot is termővé? Mindannyiunkban megbújik egy kis „zseni”, egy „csodagyerek”, egy „szellemóriás”. Miért elégszünk meg hát egy életen át azzal, hogy csupán „normálisak” legyünk?

 

Ennek egyik lényeges oka feltehetően az, hogy nevelési rendszerünk „áldásainak” köszönhetően kiveszett belőlünk az öröm, amelyet a szellem gyarapodása ébreszt. Hiszen ne feledjük, a tanulás, mint minden túléléshez fontos emberi funkció, eredetileg szoros kapcsolatban állt az örömmel. Figyeljenek csak meg egyszer egy kisgyereket: micsoda kíváncsisággal, lelkesedéssel, fáradhatatlan energiával kutatja világát, és minden nap tanul valami újat — miközben sem fáradságot, sem kényszert nem érez. Velünk született lehetőség, hogy növekedjünk.

 

Aki belső gazdagságának teljes bőségét ki szeretné meríteni, annak először bátran át kell lépnie egy döntő gondolati küszöbön: meg kell tanulnia kételkedni önmagával szemben táplált kételyeiben. A tanulási folyamathoz bizonyos energia mennyiség áll a rendelkezésünkre. Amennyiben a folyamat nem felel meg az agynak (például ha szárazon szavakat biflázunk), növekszik benne az ellenállás, és kellemetlen érzések keletkeznek az emberben. Az úgynevezett „hüllőagy”, a fejünk hátsó részében található ősrégi agyrész ilyenkor stresszhormonokat termel, amelyek gondolati blokádokat okoznak bennünk. Ezeknek az ellenállásoknak a leküzdése sok erőt kíván, amelyet eredetileg meglévő tanulási energiánk gyűjtőmedencéjéből kell merítenünk. Már amikor csupán megpróbáljuk „összeszedni” magunkat és figyelmünket a feladatra összpontosítjuk, az egymás ellen szegülő erők közti őrlő küzdelemben máris dupla annyi energiát használunk el.

 

Agyunk működése során az egyik lényeges probléma az, hogy nem kielégítően használjuk jobb agyféltekénket, ahol az intuíció és az érzelem, valamint a képi és a teljességre törekvő gondolkodás központja van. Agyunk egy kevéssé hatékony vállalathoz hasonlít, ahol az egyik dolgozó, nevezzük „Bal úr”-nak, folyamatosan túlterhelt, miközben egy másik, nevezzük „Jobb úrhölgy”-nek, az ujjaival malmozik unalmában, és emiatt frusztrált és motiválatlan. Értelem és logika uralta „férfivilágunkban” ugyanis a képzelet, a kreativitás és a teljességre törekvő gondolkodás gyakran alulfejlett. Mindebből könnyedén levonhatjuk a következtetést, hogy „Bal úr” terheit csökkentenünk kell, és bízzunk több munkát „Jobb úrhölgy”-re. Konkrétan ez annyit jelent, hogy mindenről, amit gondolunk, hallunk, olvasunk és meg akarunk tanulni, képeket kellene alkotnunk magunkban.

 

Íme néhány ötlet, hogyan lehet a képi gondolkodást elsajátítani:

 

 

Képláncok

Ha több dolgot kell egyszerre megjegyeznie (például elintéznivalókat, amelyek még önre várnak), alkosson magának minden egyes napirendi ponthoz egy belső képet és kapcsolja össze őket, mint egy lánc szemeit. Ha például levelezőlapot kíván küldeni fivérének Ausztráliába, majd közvetlenül utána a kislányáért megy az óvodába, és végül el kell vinnie az autóját a szervizbe, képzelje egyszerűen a következőt. 1. kép+2. kép: egy kerten kenguru ugrál át (Ausztrália), miközben a kertben gyerekek játszanak. 2. kép+3. kép: gyerekekkel teli kert, előtte egy parkoló autó. Annyi képet kapcsolhat így össze egymással, amennyit csak kedve tartja.

 

 

Saját életből vett példák

Ha elvont fogalmakat vagy tényállásokat kell megjegyeznie, merítsen példákat a saját életéből. Vegyünk egy elvontnak tartott fogalmat, a „lelkiismeretet”. Ezt könnyedén elbeszéléssé alakíthatja: „amikor gyerek voltam, betörtem egy ablakot, és utána rossz volt a lelkiismeretem.”

 

 

Szemléletes hasonlatok

Ha bonyolult, például az orvostudomány valamely témaköréből vett folyamatokat kell megjegyezni, használjon emlékeztetőül a hétköznapi életből szemléletes hasonlatokat. A fehérvérsejteket elképzelheti antiterrorista kommandóként, amely megvédi testét a terroristák (káros anyagok) támadásától. Az ilyen képzetek valóságos csodára képesek, mint ahogy azt a holisztikus rákterápiában is bizonyították.

 

 

Faggassuk ki a tudattalan emlékezetet

Ha sehogy sem tud emlékezni egy szóra, egy névre vagy egy eseményre, ne kutasson görcsösen és elkeseredetten az emlékezetében. Tegyen fel egy kérdést a tudattalanjának, és teljesen lazán várjon egy kicsit. A kívánt információ lassan, de biztosan tudattalanjának felszínére emelkedik.

 

 

Személyes brainstorming

Ha növelni akarja kreativitását, írja fel kis lapocskákra minden ötletét, ami egy adott témával kapcsolatban önben felmerül. Keverje össze a lapokat, vegyen ki közülük kettőt, és írja fel, ami a két fogalommal kapcsolatban spontán az eszébe jut. Nagyon fontos, hogy ne cenzúrázza magát. Semmit ne tartson vissza, ami átfut a fején. A brainstorming nem ismer „ostoba ötleteket”.

 

 

A célok elérése

A filozófus Jean-Paul Sartre azt mondta egyszer: „Az ember mindig egyetlen célra tör.” Aki tovább szeretne lépni az életben, minden erejét egy nagy cél érdekében kell összpontosítania. Ezt leghatékonyabban úgy teheti, ha képet alkot céljáról, és e képet mélyen emlékezetébe vési.

 

Képzelje el önmagát minél elevenebben, amint eléri áhított célját. Nem fog többet vakon tovaszaladni a nagy lehetőségek mellett, meg fogja érezni, kik azok az emberek, melyek azok a helyzetek és információk, amelyek segítségére lehetnek célja elérésében.

 

Aki korunk mélyen szántó változásaival lépést akar tartani, annak mindenekelőtt szellemét kell fejlesztenie, amihez a gondolkodás és a tanulás új, súrlódásmentesebb és örömtelibb kultúrájára van szükség. Ha így, az agynak megfelelő módon végezzük munkánkat, egyre éhesebbek leszünk az új, alkotó gondolatok iránt.

 

 

Képzeteink világot teremtenek

Az uralkodó nevelési rendszer felfogása szerint az iskolában nem csak ténytudást kell elsajátítanunk, hanem azt is, hogyan uralkodjunk vágyainkon, vagyis megtanuljuk a fegyelmet, melynek gyakorlásával „legyőzhetjük” magunkat. Holott régen a gyerekek másképpen tanultak. Egyszerűen utánozták, amit a nagyoktól láttak.

 

A tanulási feladat és annak értelme összhangban állt. Nincs szükség fegyelemre ahhoz, hogy valaki megértse, egy tehenet meg kell fejni, ha fáj a tőgye.

 

Ma az iskolai algebra oktatásban fontos például a gyökvonás elsajátítása. Hétköznapjainkban azonban soha nem találkozunk vele. Ha megkérdezzük a tanárt, miért kell gyököt vonnunk, azt a választ kapjuk, „mert benne van a tananyagban”. Milyen következtetést vonhat le ebből magának az ember? Leginkább azt, hogy nem érdemes kérdeznünk. Megtanuljuk, hogy ne keressük az értelmét annak, amit éppen teszünk. Puszta fegyelem minden értelem nélkül, hová vezet mindez?

 

Azt hisszük, ha valaki sikeres akar lenni az életben, nagyon erős akaratra van szüksége. Tévedés. Amire szüksége van, az a nagy képzelőerő. Az akarat és a képzet között keletkező konfliktus során mindig a képzelőerő győz. Egy példa. Tegyük fel, hogy fekszik az ágyában és azt mondja magának: el akarok aludni. Ez azonban egyáltalán nem segít, ha különben azzal foglalkozik, hogy nem tud elaludni. Ha tudatossá tesszük magunkban képzeteinket (ez az agynak megfelelő gondolkodás alapja), céltudatos ábrándokat alkothatunk, amelyek kikényszerítik, hogy megvalósuljanak.

 

Ha genetikai képességeinknek azt a részét, amelytől a „nevelés” megfosztott minket, sikerülne ismét fejlesztenünk magunkban, nagyagykérgünknek talán 20 százalékát is kihasználhatnánk. Csak ezután indulhatna meg az a fejlődés, amire képesek vagyunk, hogy szellemi és kreatív nagyságokká váljunk.

 

(A képek forrása: Walter Schels: Das offene Geheimnis, Mosaik Verlag)

 


Jobb arcfelek - Bal arcfelek

 

Wal­ter Schels fo­tó­művész, író és asz­tro­ló­gus egy tel­je­sen egy­sze­rı fo­to­grá­fiai trük­kel rend­kí­vül fi­gye­lem­re mél­tó fel­fe­de­zés­re ju­tott: az em­be­ri arc aszim­met­ri­kus. Ha egy cse­cse­mő ar­cát egy fény­ké­pen el­fe­lez­zük, két tö­ké­le­te­sen el­té­rő gye­re­kar­cot fi­gyel­he­tünk meg: az arc jobb ol­da­la – ame­lyet a bal (ra­cio­ná­lis) agy­fél­te­ke ural – ér­zé­ket­len, hı­vös, csak­nem der­medt. A bal ol­dal – ame­lyet a jobb (emo­cio­ná­lis) agy­fél­te­ke ural – ez­zel szem­ben lágy­nak és ki­fe­je­zőnek tı­nik, mint­ha a gye­rek sír­ni sze­ret­ne.

-roland-
XI. évfolyam 9. szám

Címkék: agy, agyfél, brainstorming, tudatalatti, tudattalan

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.