Egészséges életmód

Hús nélkül, boldogan

A vegetáriánus táplálkozás előnyei

Mindig voltak olyan emberek, akik hús fogyasztása nélkül éltek. Részben etikai okokból, hogy ne kelljen miattuk egyetlen állatot sem megölni. Ehhez jött még az egészségi szempont, amikor kiderült, hogy a túl sok hús fogyasztása megbetegít. Most újabb szempont társult az előző kettőhöz: a tömeges állattartás jelentős környezeti terheléssé lépett elő.


A szakértők legújabb véleménye szerint tanácsos lenne visszatérnünk ahhoz a szokáshoz, hogy csak vasárnap kerül hús az asztalunkra, egyébként pedig a mediterrán diétát követjük. A mezőgazdaság ugyanis a fejlett országokban nagyban hozzájárul a környezeti terheléshez, és ennek nagy részéért az ipari mértékűvé lett állattenyésztés a felelős. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adatai azt mutatják, hogy az állattenyésztés az üvegházhatás 18 százalékáért felelős, ami magasabb arány, mint a közlekedésé a maga 13 százalékával. Az esőerdőktől óriási területeket vesznek el és vonnak be a mezőgazdasági termelésbe, a szén-dioxid-termelést semlegesíteni tudó fákat kivágják, és ez csak tovább fokozza az üvegházhatást. A modern állattartás következményei között ott találjuk a klímaváltozást, a levegőszennyezést, a vízhiányt és a biológiai sokszínűség csökkenését.

 

 

Mennyi földre van szüksége egy tehénnek?

A jégmentes földterületeknek ma egyharmadán tenyésztenek állatokat, a szántóföldeknek pedig körülbelül 33 százalékán állati takarmányt. Ez rendkívüli pazarlása a földnek, mert ugyanakkora területen, amely egy kiló hús előállításához szükséges, 200 kg paradicsomot vagy 160 kg krumplit, esetleg 16 kg gabonát lehetne megtermelni. Arról nem is beszélve, hogy az ember számára direkt módon megemészthető növényi táplálék átalakítása hússá rendkívüli forráspazarlás. Egy kiló állati fehérje előállításához 7-16-szor annyi energiára van szükség, mint egy kiló növényi fehérje előállításához. Más szóval, míg növényi táplálékkal 7-16 ember lakhatna jól, addig állati eredetűvel csak egy.

 

 

Az állatok szenvedése

A problémának csak az egyik része az, hogy a modern, tömeges állattartás károsítja a környezetet. Ezen túlmenően az állatok számára kínzást jelent, mert az állattartók messze nem követik a törvényi előírásokat. A tyúkok például nem viselkedhetnek szabadon, hanem büdös, szűk ketrecekbe zárják őket, levágják a csőrüket, majd összekötözött lábbal szállítják a vágóhídra, ahol egy gép vágja le a fejüket.

 

Így mészárolják le a tyúkokat. És ilyen körülmények között teszik meg életük utolsó útját

 

A marhákat kasztrálják, megbélyegzik, levágják a szarvukat, szintén érzéstelenítés nélkül. Utána szűk helyen, fajuktól idegen táplálékon tartják, és többek között növekedési hormonnal és fűrészporral etetik őket, amíg el nem érik a vágósúlyt. Hasonló szűk helyen tengődnek a disznók is, kasztrálják őket, levágják a farkukat és összekapcsolják a fogukat, hogy ne sebezzék meg egymást. Szintén hormont, és ha megbetegszenek, antibiotikumot kapnak.

 

Ha a hús megbetegít

A húsban természetesen vannak fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok - de számtalan egészségtelen anyag is: vegyszerek, hormonok, antibiotikumok, nehézfémek, dioxin. De nemcsak ezek az egyébként tiltott anyagok teszik egészségtelenné a húst, hanem néhány természetes alkotóeleme is. Ezek főleg akkor válnak egészségtelenné, ha túl sokat eszünk belőlük. A heti javasolt adag 300-600 g lenne, ehhez képest például az átlagos európai ember heti 1200 grammot fogyaszt.

 

A libamáj különleges csemege. De ilyen módszerek láttán megakad az ember torkán

 

Az úgynevezett EPIC-vizsgálat (a rák és a táplálkozás európai prospektív vizsgálata) 1992 óta követi nyomon jó félmillió EU-állampolgár étkezési szokásait. A vizsgálat eredményei szerint napi 100 g disznó-, marha-, borjú- vagy bárányhús fogyasztása 49 százalékkal növeli meg a bélrák kialakulásának veszélyét, míg napi 100 g felvágott, szalonna vagy sonka 70 százalékkal.

 

A hús ezen kívül különösen sok purint tartalmaz, amely a szervezetben húgysavvá bomlik le, és a veséken át választódik ki. Ha valaki túl sok húst és ezzel purint fogyaszt, húgysavkristályok rakódnak le az ízületeiben, és ezzel kialakul a köszvény. Ez mindig is a sok húst evők jellegzetes betegsége volt.

 

Egy másik kockázatos anyag a húsban és a húskészítményekben a koleszterin, amely lerakódik az érfalon, érszűkülethez és szív- és keringési betegségekhez vezetve. A húsban található nagy mennyiségű zsírsav, közülük is az arachidonsav nagyon veszélyessé válhat. Szervezetünk napi szükséglete 0,1 mg lenne, ehelyett a húsevők napi adagja 200-400 mg. Ebből a szervezet olyan gyulladáskeltő anyagokat produkál, amelyeknek allergia, neurodermatitisz, reumatoid artritisz lehet a következménye. A migréneseknek is azt tanácsolják, mondjanak le az arachidonsavban gazdag ételekről.

 

A vágóhídra vezető út néha több napig is eltart, hidegben és hőségben

 

A húsevés miatt kialakult betegségek kezelése a becslések szerint például Németországban 70 milliárd eurót tesz ki évente. Ha ehhez vesszük még az etikai és ideológiai meggondolásokat, láthatjuk, hogy a helyzet tovább nem tartható. Annál kevésbé, mert létezik egy bevált és egyszerű módja a probléma megoldásának: a vegetáriánus táplálkozás.

 

A vegetarianizmus története

Évezredek óta voltak emberek, akik hús nélkül éltek, elsősorban etikai okokból, mert nem akartak egyetlen állatot sem megölni. Elsőként az indiaiak követték az erőszakmentesség, az ahimszá filozófiáját. Mahatma Gandhi maga is vegetáriánus volt, és úgy vélte: "Azt hiszem, a spirituális fejlődés egy ponton azt követeli tőlünk, hagyjunk fel azzal, hogy velünk élő lényeket testi kívánságaink kielégítése céljából megöljünk."

 

Az ókori Görögországban is voltak olyan filozófusok, mint Püthagorasz, Diogenész és Plutarkhosz, akik mellőzték a húsevést. A rómaiaknál Seneca követte a példájukat, de a költő Ovidius is azt írta: "Az a letűnt kor, amelyet aranykornak nevezünk, megelégedett a fák gyümölcsével és azzal, amit a föld adott, és nem szennyezte be a száját vérrel."

 

 

  Híres vegetáriánus volt többek között Leonardo Da Vinci, George Bernard Show, Mark Twain és Abraham Lincoln

 

Hogy Jézus vegetáriánus volt-e vagy sem, vitatott kérdés, de a korai keresztények között sokan megvetették a húst, közöttük például Jeromos egyházatya. Ő az „ártatlan ételeket" részesítette előnyben, amelyekhez nem volt szükség vérontásra. Mohamed próféta ugyancsak forrásvízen, árpakenyéren és datolyán élt, és fennmaradt egy mondása: "A has ne váljon állatok temetőjévé."

 

Későbbi híres vegetáriánusok voltak Leonardo da Vinci, Jean-Jacques Rousseau, Abraham Lincoln, Nicola Tesla, Thomas Edison és Lev Tolsztoj, aki úgy vélte: "Amíg vannak vágóhidak, addig csatamezők is mindig lesznek." Angol kollégája, George Bernard Shaw pedig így nyilatkozott: "Az állatok a barátaim, és a barátainkat nem szokás megenni." Az író Mark Twain és a zeneszerző Richard Wagner szintén a húst nem evők nagy csoportjába tartozott.

 

Az első szervezett vegetáriánus mozgalom a 19. században jött létre Angliában, a Vegetarian Society 1847-es megalapításával. Németországban 1867-ben hívták életre az első ilyen társaságokat. 1908-ban alakult meg a Nemzetközi Vegetáriánus Unió, és még ugyanebben az évben megrendezték Drezdában (az egykori nagy vágóhídon) az első vegetáriánus világkongresszust, nagyjából egy tucatnyi résztvevővel. Tavaly, a százéves jubileum alkalmából már lényegesen többen gyűltek össze Drezdában: 700 résztvevő 33 országból.

 

 Számos híresség akad a vegetáriánusok között, mint például Paul McCartney, Claudia Schiffer, Pierce Brosnan vagy Julia Roberts

 

A "vegi" mozgalom mára divattá vált, számos híresség akad a követői között. Az úttörőknek a Beatles tagjait tekinthetjük, akik közül Paul McCartney így fogalmazott: "Aminek arca van, azt nem szabad megennünk." Ugyancsak hús nélkül él többek között Pierce Brosnan, Clint Eastwood, Dustin Hoffman, Willem Dafoe, Joacquin Phoenix, Robert Redford, Richard Gere, Elijah Wood és Tobey Maguire. A nők közül idetartozik Brigitte Bardot, Claudia Schiffer, Julia Roberts, Kim Basinger, Jamie Lee Curtis, Pamela Anderson. Ez utóbbi egy szál káposztalevélben pózolt az állati jogokért síkraszálló plakáton. A lista tehát meglehetősen hosszú, az emberek többségét azonban inkább az érdekelné, milyen egészségre vonatkozó érvek szólnak a húsmentes táplálkozás mellett.

 

 

Az egészséges előnyök

Számos tudományos vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy a vegetáriánusok hosszabb és egészségesebb életet élnek, és jóval csekélyebb az esélyük arra, hogy rákban megbetegedjenek. Lényegesen ritkábban lépnek fel náluk epe- és veseproblémák, szinte soha nem kapnak köszvényt vagy artritiszt, jóval ritkább náluk a 2-es típusú cukorbaj, a szív- és érrendszeri megbetegedés, a légzőszervi és emésztési probléma. Nagyon ritkán túlsúlyosak, ennek megfelelően jobbak a vér-, máj- és koleszterinértékeik, vérnyomásuk általában normális.

 

Brazília esőerdői hatalmas mennyiségű szén-dioxidot képesek felvenni, de elpusztítják azokat, például azért, hogy a helyükön takarmányszóját termesszenek

 

Általánosságban elmondható, hogy egészségesebbek, mint a húsevők, de azért akadnak kivételek. A hús elhagyása ugyanis nem elég, ha az ember vegetáriánus módon, de egészségesen akar étkezni.

 

Hogyan csináljuk helyesen?

Alapvetően háromféle vegetáriánus táplálkozási irányzatot különböztetünk meg: az ovo-laktovegetáriánust, amely a húsról mond le, de megtartja a tejtermékeket és a tojást. A laktovegetáriánust, amely a tojást is elhagyja, és a vegánt, amely elhárít mindenfajta állati eredetű terméket. Főleg ez utóbbi csoport tagjait érik olyan kritikák, hogy hiányállapotok alakulhatnak ki náluk, főként ami a fehérje-, kalcium-, vas- és B12-vitamin-ellátottságot illeti. Ugyanakkor mára bebizonyosodott, az étrend megfelelő összeállításával megoldható, hogy a szervezet egyetlen létfontosságú tápanyagból se szenvedjen hiányt, még húsmentes táplálkozás mellett sem.

 

A zöldségek, hüvelyesek, diófélék és magvak elegendő mennyiségű fehérjéről gondoskodnak, és megfelelően kombinálva tartalmazzák valamennyi esszenciális aminosavat. Tisztán növényi táplálkozással fedezhető a szervezet kalcium- és vasszükséglete is. A zöldségekben és gyümölcsökben nagy mennyiségben található C-vitamin serkenti a vasfelszívódást, míg a kalcium felszívódását D-vitaminnal segíthetjük elő. Ehhez természetesen tanácsos sokat a szabadban tartózkodni, vagy teljes spektrumú megvilágításról gondoskodni, hogy az ibolyántúli sugarak hatására a bőrben megfelelő mennyiségű D-vitamin képződhessen.

 

Modern disznóélet – vajon ez a hús tényleg egészséges?

 

A B12-vitamin fontos szerepet játszik a sejtosztódásban, a vérképzésben és az idegrendszer működésében. Ezt az anyagot az emberi emésztőrendszerben élő mikrobák állítják elő, vagy a mosatlanul elfogyasztott ételekről kerül a szervezetünkbe. Mivel napi adagja a többi vitaminhoz képest viszonylag csekély (nagyjából 1 mikrogramm), és a szervezet saját raktáraiban három-öt évre elegendő mennyiség található belőle, jó megoldás néha-néha mosatlan gyümölcsöt vagy zöldséget enni (bioterméket). Kiegészítésként savanyú káposztát, egyéb erjesztett termékeket, algákat is fogyaszthatunk.

 

Dr. Kollath sikeres koncepciója

A táplálkozástudomány mai állása szerint a legegészségesebb étkezési forma a vegetáriánus teljes értékű táplálkozás. Ennek első képviselői között találjuk a svájci orvost, dr. Maximilian Oskar Bircher-Bennert, a róla elnevezett müzli kitalálóját. Ő állította fel a táplálkozási rangsort, amelyben a nyerskoszt, amelyet napfénytápláléknak nevezett, különösen értékes helyet foglalt el. A főtt zöldséget kevésbé tartotta értékesnek, a hús pedig nála a skála végén állt. Saját szanatóriumában a 20. század elején nagy sikereket ért el ezzel a módszerrel.

 

A német orvos és táplálkozástudós, dr. Werner Kollath a 1940-es években átvette Bircher-Benner elveit, és ezek alapján kifejlesztette saját koncepcióját, amelyet a teljes értékű táplálkozás jellemez. Az élelmiszereket hat csoportba osztotta, feldolgozottsági fokuknak megfelelően:

 

1. Természetes élelmiszerek (például magok és diófélék, nyers gyümölcs és zöldség, tojás és nyers tej).

 

 

Rizs zöld spárgával, kuszkusz babbal és paprikával és tagliatelle zöldséggel

 

2. Mechanikusan megváltoztatott élelmiszerek (mint az olajak, a teljes őrlésű liszt, a frissen préselt levek, tejszín, író, vaj).

 

3. Erjesztéssel megváltoztatott élelmiszerek (mint például a savanyú káposzta, a joghurt, kefir, túró, bor, sör).

 

4. Főtt táplálék (teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, főtt zöldség és gyümölcs, sült hús és hal).

 

5. Konzervélelmiszerek (finomlisztből készült péksütemény, zöldségkonzervek, gyümölcskonzervek, szárított vagy füstölt hús).

 

6. Iparilag előállított élelmiszerek (finomított cukor, aromaanyagok, vitaminkészítmények, húskivonat, desztillált alkohol).

 

Kollath azt javasolja, részesítsük előnyben a növényi eredetű élelmiszereket, ennek is a fele legyen nyers, valamint a teljes őrlésű lisztből készült termékeket. A finomított lisztet és cukrot kerüljük, a hús és a hal csak ritka szereplője legyen az étkezésnek, ha egyáltalán. Zsiradékként válasszunk hidegen préselt olajakat és vajat. Ezenkívül azt javasolja, egyszerűen és mértékletesen táplálkozzunk, csak akkor, ha éhesek vagyunk, olyankor viszont szánjunk rá időt, és rágjunk meg minden falatot alaposan.

 

Még a táplálkozástudományi szakemberek is úgy vélik, manapság túl sok húst eszünk

 

 

1945 után Kollath elképzelései iránt kevés érdeklődés mutatkozott, így lassan feledésbe merültek. Csak a 70-es évek végén tették újra népszerűvé a teljes értékű táplálkozást Claus Leitzmann professzor publikációi. A giesseni egyetemen számtalan vizsgálatot végzett, hogy bebizonyítsa ennek a táplálkozási formának az előnyeit. Sikerült is igazolnia, hogy a teljes értékű táplálkozás hasznosabb a megszokott, nem teljes értékűnél, míg más tanulmányok azt bizonyították be, hogy a vegetáriánus vagy jól megtervezett vegán étrend ellátja a szervezetet minden nélkülözhetetlen tápanyaggal.

 

 

Táplálkozás dr. Bruker és dr. Schnitzer módszere szerint

Dr. Max Ott Bruker és dr. Johann Georg Schnitzer orvosok átvették Kollath teljes értékű táplálkozását, amelyben kevés szerep jutott a húsnak, de mégsem volt teljesen húsmentes, és kifejlesztették belőle saját, teljesen vegetáriánus, illetve vegán változataikat. Időközben maga Leitzmann professzor is teljesen áttért a vegetáriánus táplálkozásra, és ő lett az első, aki az étkezés ökológiai szempontjait is figyelembe vette. A giesseni egyetemen létrehozta a táplálkozásökológiai tanszéket, és egy tanulmányában így fogalmazott: "Ha minden ember vegetáriánus lenne, sokkal jobban nézne ki az egészségünk, a környezetünk és a társadalmunk."

 

 

Vitatott kérdés: mindenevő-e az ember?

Még ma sincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, vajon az ember alapvetően húsevő, vagy csak történelme folyamán hozzászokott a húsevéshez. Van, aki szerint a hús iránti vágyunk nem kulturális jelenség, hanem biológiai. De vajon tényleg így van-e?

 

A biológusok megkülönböztetnek húsevőket, növényevőket, mindenevőket és gyümölcsevőket. Az ember semmiképpen sem számít a teljesen húsevők közé, ez egyértelmű. Mások a fogaink és az állkapcsunk, a nyálunk és a vizeletünk lúgos, nem savas, a gyomrunk felépítése más, és a bélrendszerünk sokkal hosszabb. Nem tudunk C-vitamint előállítani, nincsenek karmaink, van viszont millió pórusunk és verejtékmirigyünk.

 

 Főtt krumpli túróval és lenolajjal – nemcsak finom, hanem egészséges is

 

 

Ugyanakkor a tisztán növényevőktől is eltérünk olyan jelentős mértékben, hogy nem sorolódhatunk közéjük. Ezért neveznek minket mindenevőknek, ahová a barnamedve, a patkány, a disznó vagy az olyan emberszabású majmok is tartoznak, mint a csimpánzok vagy a bonobók.

 

A mindenevő kifejezés tudományos meghatározása azonban nem pontos. Annyit mond csak, hogy olyan élőlényekről van szó, amelyek húst és növényeket egyaránt magukhoz vesznek. Ámde a mindenevők is többnyire növényeken élnek: a disznók gyökereket, gumókat, gyümölcsöket és leveleket esznek, ezenkívül férgeket és alkalomszerűen kisebb gerinceseket. A ragadozók közé tartozó barnamedvék is elsősorban növényeken élnek: füvet esznek, gyomnövényeket, hajtásokat, virágokat, diót és bogyókat, gyökereket, gumókat és gombát. Emellett bogarakat és lárvákat, madarakat és a tojásaikat, egeret és egyéb rágcsálókat. Csak ritkán esznek nagyobb állatokat, főként akkor, ha könnyű zsákmányul ejteni őket, például egy-egy, a nyájból elragadott birkát vagy kecskét.

 

A csimpánzok étrendje jó 90 százalékban gyümölcsből, diófélékből és levelekből áll, emellett esznek még virágokat, magokat, rovarokat és néha kisebb emlősállatokat. Emberi nyelvre átfordítva tehát a „mindenevők" kosztja leginkább a teljes értékű, kevés húst tartalmazó táplálkozásnak felel meg. Szintén közeli rokonaink, a gorillák szinte teljesen vegán módon étkeznek, még rovarokat is csak ritkán esznek. Génjeik és szervezetük fehérjéi majdnem 98 százalékban azonosak a mieinkkel, feltételezhető tehát, hogy ugyanolyan vitaminokra, ásványi anyagokra és esszenciális aminosavakra van szükségük, mint nekünk. És hozzá is jutnak, méghozzá anélkül, hogy húst, halat, tejet fogyasztanának, vitamin- és ásványianyag-tablettákat, omega-3 kapszulákat és jódozott sót szednének.

 

A finom különbségek

A mindenevőktől azonban néhány dolog mégis megkülönböztet minket. Elsősorban a szemfogunk, ezenkívül a lapos körmünk és az ösztöneink. Ezek alapján inkább a gyümölcsevőkhöz számítunk: azt a táplálékot szeretjük, ami édes, tarka, jó ízű és jó az illata. Ezek pedig a gyümölcsök. A mesében Eldorádó olyan hely, ahol az étel a fán nő: sült csirke, disznósült, puding és süti. A valóságban azonban a gyümölcs nő a fán. Szinte minden kultúra hagyományaiban megtalálható az édenkert, és a Teremtés könyvében Isten így szól a emberhez: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen." Egy szó se esett tehát borjúsültről, töltött libáról, tükörtojásról vagy rántott halról.

 

Az ínyenckonyha is felfedezte a vegetáriánus táplálkozást: jeges paradicsomterrine

 

Ha egy gyereknek odaadunk egy almát és egy nyuszit, a nyuszival játszani kezd, és az almát eszi meg. Ha valakinek odaadunk egy szelet nyers húst és egy érett őszibarackot, a barackot eszi meg. A hús nem is ízlik nekünk, mindenféle fűszerrel kell kezelni, hogy meg tudjuk enni, azok pedig mind növények. A tatár bifsztekhez nyers hagymát, mustárt, fűszereket, sót, borsot, tojássárgáját kell kevernünk, hogy meg tudjuk enni.

 

A természetes táplálék a természetben az, amit az ember a maga erejéből elér, a fogával fel tud aprítani és az emésztőrendszerével minden gond nélkül nyersen meg tud emészteni. A két kezünk meg a fogunk nem elég ahhoz, hogy akár egy nyúllal is végezzünk és megegyük. Csak néhány évezreddel ezelőtt tanultuk meg, hogyan készítsünk kőeszközöket, amelyek segítségével húsevőkké válhattunk. És csak amikor feltaláltuk a tüzet, akkor tudtuk úgy elkészíteni a húst, hogy azt ízletesnek is találjuk. Természetünknél fogva nem vagyunk húsevők, csak hozzászoktunk. Talán a környezeti változások miatt, amelyek ezt kívánták tőlünk. De ha valamihez hozzászoktunk, akkor ugyanarról le is tudunk szokni, ha a körülmények úgy hozzák.

 

 

Mire van valóban szükségünk?

Az tehát tény, hogy hús nélkül is teljes értékű, egészséges és jó minőségű táplálékhoz jutunk hozzá. A húsban ugyan vannak fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok, ugyanakkor olyan problémás anyagok is, amelyek károsítják az egészségünket. A növényi táplálék szintén tartalmaz vitaminokat, ásványi sókat és fehérjét, ugyanakkor olyan anyagokat is, amelyek védik az egészségünket: másodlagos növényi hatóanyagokat, karotinokat, polifenolokat, flavonoidokat, szaponinokat és egy sor más hasznos dolgot. Olyanokat, amelyek csökkentik a vérnyomást, gátolják a rák kialakulását, serkentik az emésztést, szabályozzák a vércukorszintet, segítik az immunrendszer működését és legyőzik a baktériumokat.

 

A csimpánzok és a barnamedvék a mindenevőkhöz számítanak, ennek ellenére jórészt leveleket, gyökereket és bogyókat esznek

 

 

Az olyan vegetáriánusok, mint Carl Lewis, Martina Navratilova, Dennis Rodman vagy Boris Becker bebizonyították, hogy hús nélkül kiemelkedő sportteljesítményeket is el lehet érni. A 2005-ös body building világbajnok, Alexander Dargatz példája pedig azt igazolja, hogy vegán koszton is lehetséges szuperbicepszet növeszteni.

 

A mozgalom mára a konyhaművészetet is elérte, mint ez a francia sztárséf, Alain Passard szavaiból is kiderül. Amikor három csillaggal kitüntetett párizsi éttermében új, szokatlan zöldségfélékkel és új feldolgozási technikákkal kezdett kísérletezni, így nyilatkozott: "A hússal megterhelt konyhát magam mögött hagyom, hogy egy olyan új terület felfedezésébe kezdjek, amely még sok meglepetést ígér." Más sztárszakácsok is úgy nyilatkoztak, hogy a jövő a vegetáriánus táplálkozásé. Ez azonban nem veszteség, hanem nyereség, ízlelésünknek, egészségünknek, a környezetnek és az állatoknak. Ahogyan Albert Einstein fogalmazott, aki élete vége felé áttért a vegetáriánus táplálkozásra: "Semmi nem növeli úgy meg a túlélés esélyét a földön, mint a vegetáriánus táplálkozás felé tett lépés."

Sz. Z. L.
XV. évfolyam 6. szám

Címkék: táplálkozás, vegetáriánus táplálkozás

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.