Egészséges életmód

Instant nemzedék frusztrációja

Gondolkodásunkra könnyen ráragad annak a technikai fejlődésnek a szelleme, amely szédítő sebességek elérésére képes


 

 A nagy életversenyben való eszeveszett futás több szempontból is veszélyes

 

A 21. század „civilizációs kultúrájának” legjellemzőbb jellemvonásává vált az „itt és most”, az azonnali, a sürgősség, a mindent elsöprő sebesség keresése. Ma már a sikeres vállalkozásnak nem az az alapelve, hogy a nagy hal megeszi a kisebbet, hanem az, hogy a gyors hal kíméletlenül felfalja a lassúbbat. Ehhez pedig szakadatlanul, szinte levegővételnyi szünetet nem engedve magunknak kell „pörögnünk”, gyűjtenünk az információkat, mert az információ a hatalom. A hatalomért pedig állandó harcban, készenlétben kell állnunk!

 

A mérhetetlenül sok adat azonban olyan lavinaként zúdul életünkbe, amelytől szinte elrettenünk. A nyolcvanas években az új ismeretek áradata olyan sebes volt, hogy azokat például a NASA nem volt képes elég gyorsan számítógépre vinni. Ma már egy számítógép egy nap alatt képes olyan mennyiségű művelet elvégzésére, amelyet egy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben készült komputer több billió év alatt tudott volna csak feldolgozni.

 

Az első ismert civilizációk – a sumérok, kínaiak – óta 1900-ig, mintegy hatezer év alatt az emberiség komoly tudásanyagot gyűjtött össze, de ezt 1950-ig, vagyis ötven év alatt megduplázta! Ezt a bámulatos gyorsaságot azután állandóan fokoztuk, 1970-ig 20 év alatt sikerült ismét kétszeresére emelni az emberi tudásanyagot, manapság pedig már egy éven belül megtörténik mindez. Az egyes szakmákban dolgozók pedig egyre zavartabban néznek körül a világban, és egyre kisebb területekre specializálódva vesztik el nem csak az egész átlátásának képességét, hanem sokszor biztonságukat, önbizalmukat, valódi önértékelésüket is. Ez a hihetetlen mennyiségű tudásanyag több mint egy kvantumugrás, és beözönlése az emberi agyakba az emberiség gondolkodásmódját kezdi alapjaiban megváltoztatni. A „mindig, minden azonnal elérhető a Google ablakára kattintva” mentalitás természetes módon áttevődik az élet egyéb területeire is. Minél gyorsabban, minden eszközt bevetve, anyagi forrásokhoz jutni, a boltokban gyorsan, sorbaállás nélkül megvenni mindent és rohanni tovább. Az azonnali pénzhez jutás mámora kísért minket a kaparós sorsjegyeknél, a bankok 120-150 hónapra felvehető instant hiteleinél, a tömeges lelki függőséget okozó nyerőgépek esetében. A „mindent máris és azonnal tevékenységek” közepette azonban megvan a dolognak egy nagy veszélye: elfelejtünk élni.

 

Egy spanyol lapban olvastam egy jellegzetes példát, amely valóban megvilágítja a lényeget. Azelőtt a kávékészítés hosszas rituáléja a kávé megőrlésétől kezdve a kotyogás kellemes hangján keresztül a tej vagy tejszín lassú hozzákeveréséig megnyugtató társasági esemény volt. (Hasonló, sőt sokkal inkább meditációra és elgondolkodásra bíró rituálét jelentett a Távol-Keleten a teaszertartás is.) Ma két rohanás és kattintás között bedobjuk a forró vízbe az instant – például „3 az egyben” – kávét. Emiatt nevezte el egy amerikai pszichológus nemzedékünket „neszpresszó-generációnak”.

 

A „mindig, minden azonnal elérhető a Google ablakára kattintva” mentalitás  természetes módon áttevődik az élet egyéb területeire is

 

A nagy életversenyben való eszeveszett futás több szempontból is veszélyes. Testi szempontból egyrészt a számítógépekhez köt, és az ülő életmód minden hátrányával megáldja a generációt, másrészt a teljesítménykényszer miatt a szervezetet leginkább energiaitalok fogyasztásával igyekszik felkorbácsolni és eredeti kapacitásánál nagyobb fordulatszámra felpörgetni. Lelki vonatkozásban pedig nem tudjuk, nem is akarjuk tudni, hol az igazi, emberi célunk, mit is akarunk igazán kezdeni az életünkkel. Azért rohanunk, hogy ne kelljen elgondolkodnunk, s azért, mert félünk attól, ha megállunk, elszegényedünk, kirúgnak, lemaradunk, és különben is minden dolog idegesít, amit nem azonnal lehet megszerezni, amire egyáltalán várni kell.

 

A régebbi korokban – még a 19. században és a 20. század elején is – az igazán nagy művek, feltalálások, események a türelem és a megfontolva haladás erényei mentén születtek meg. „A természet nagy törvénye a következő: ne rohanj, ne legyél türelmetlen, legyen bizodalmad az örök ritmusban” – mondta a görög filozófus, Nikosz Kazantzakisz. A világ csodálatos katedrálisait például sokszor 2-300 év alatt készítették el, de egyegy középkori kódexremekmű kézi másolása is évekig tarthatott.

 

Egy angol tudós, Malcolm Gladwell 10 000 órában állapította  eg azt az időt, amely alatt nagyon kiváló dolgok születhetnek. Egy szintén angol író, Chesterton szerint a sietséggel az a baj, hogy végül is nagyon sok időt veszítünk el. Az igazi probléma azonban a lelki kényszer, amely félelmet, aggódást, szorongást, frusztrációt eredményez, és állandó rossz közérzethez, számtalan pszichoszomatikus betegséghez, magas vérnyomáshoz, szívinfarktushoz vezet. A „neszpresszó-generáció” általános jellemzője lett emiatt a szorongás, amit egyre többször alkohollal, droggal, „instant szexszel” igyekeznek feloldani. Karl Kraus osztrák író szerint „a sebesség semmire nem való, ha közben elhagyod az agyad”. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy csodálatos történet, amely a lényegre világít rá.

 

A „neszpresszó-generáció” általános jellemzője a szorongás, amit egyre  többször alkohollal, droggal, „instant szexszel” igyekeznek feloldani

 

Az amerikai autósztrádán egy fiatalembert lestoppol egy indián. A srác Porschéjával 280 kmes sebességgel száguld és büszkén ecseteli kocsija csodás adottságait. Egyszer csak a sivatag közepén az indián hirtelen megkéri, hogy azonnal álljon meg. Miért? – kérdi a fiatalember. Az indián egyre csak arra kéri, hogy álljon meg. Mikor ez megtörténik, kiszáll a kocsiból és gondolataiba mélyedve áll. Most mégis miért kellett megállnunk, mondd már meg – kéri a csodaautó tulajdonosa. – Azért, mert meg kell várnunk, míg a lelkem utolér engem – válaszol az indián.

 

Az állandó és gyors cselekvési kényszer egyszerűen nem hagy időt és teret a szükséges el- és átgondolásra, a lelki nyugalomra, a várakozás izgalmára és örömére. Ahogy a televízióban is egy-két percen belül átkapcsolunk egy másik csatornára, ha nem elég mozgalmas, amit nézünk, úgy az életben is szinte heroikus küzdelmet kell vívnia az „instant ifjúságnak”, ha valami nem tüstént érkezik. Igaz, a rendszeres testmozgás hiánya, a gyorséttermi és előre elkészített gyári ételekkel való táplálkozás eredményeként a kitartás és az erőfeszítés egyébként is nehezükre esik. A kínai orvoslás és harci művészetek gyakorlói például titkaikat csak azoknak adják át, akiben a türelem, odaadás, kitartás, lelkierő képességét felfedezik.

 

A kultúrájukat „gyors evéssel behabzsolóknak” nagy pénzért csak a felszínt mutatják meg – vagy még azt sem. Egészségünk – és az egyre fontosabbá váló spirituális fejlődés – érdekében meg kell békélnünk azzal a gondolattal, hogy az élet minden területén akkor származik számunkra igazi haszon, ha rászánjuk az őt megillető időt és energiát!

 

 

„Perces társkereső”

A „most azonnal” szenvedélyének talán legaberráltabb megnyilvánulása a „Speed Dating”, amit nálunk „rapidrandi” néven ismerhetünk. Ez olyan társkereső formula, amikor az egyedülállók 7 percet kapnak arra, hogy egy másik nemű partnert megismerjenek, majd másik asztalhoz és partnerhez ülve át, kb. egy órán keresztül rohannak végig a jelentkezőkön. A szeánszok végén kis papíron közlik, hogy kivel akarnak a jövőben kapcsolatot tartani és kivel nem. Ezzel a módszerrel óránként mintegy 10 „párkapcsolatot” lehet létesíteni. A gyorsított változatban 2 percenként ismertetik meg egymást a felek, így óránként már 25 „ismerkedési est” is megvalósulhat. Ez persze komoly idegmunkát igényel, úgyhogy ilyenkor közben pizzát, hamburgert vagy hotdogot esznek, mivel, ha az ember valamit szorongat a kezében, az állítólag csökkenti a feszültséget. A tolakodóan hangos kísérőzene „megkönnyíti” a kapcsolatteremtést.

 

Milyen pszichés következményekkel jár ez a „Porsche-flörtölés”? Az illetők megismerési vágyának toleranciaküszöbe drasztikusan lecsökken, és – sarkítva a dolgokat – ha még egyszer hét percet kell szánnia a másik komplexebb, mélyebb megismerésére, akkor vagy csalódik, vagy másik irányba rohan tovább. A sietség és a vele járó türelmetlenség, toleranciacsökkenés vezet ahhoz, hogy egyre kevesebben vállalják a házasságot, általában könnyebben bontanak fel párkapcsolatokat, a szülők egyre kevésbé akarnak ráérni gyermekeik nevelésére, és általában mélyebb emberi értékek kifejlesztésének igénye nélkül elrohanunk saját magunk elől is.

 

A kínai orvoslás és harci művészetek gyakorlói titkaikat csak azoknak adják át,  kiben a türelem, odaadás, kitartás, lelkierő képességét felfedezik

 

A Római Klub a hetvenes években arra a következtetésre jutott, hogy ha egy globális problémára találunk egy megoldást, akkor az átlagban négy új problémát vet fel! Szerintük a rohanó társadalom a célból cselekszik így, nehogy utolérjék az igazi problémák. A psziché sebesen menekül a fájdalmak és a halál elől, de hát a fájdalom kitartó hoszszútávfutó, és a testi-lelki fájdalmak megelőzésére éppen a dolgok jelenségeinek mélységéről való elmélkedés, kitartó tanulás véd meg leginkább. Gondolkodásunkra könnyen ráragad annak a technikai fejlődésnek a szelleme, amely szédítő sebességek elérésére képes. Sajnos a technika a sebességnövelés mámora közepette elfelejtkezett a fékek kifejlesztéséről.

 

 

A globalizáció és a szegény bőség

A frivol és a tüstént mellett a fejlett országok lakói hozzászoktak a bőséghez, és annak gyors megszerzésére irányítják gondolkodásukat, cselekedeteiket. A korábbi és a jelenlegi jóval szegényebb közösségekben – és a természetben élő népeknél ez többnyire ma is így van – mindig volt egy hely a betérő számára az asztal mellett, egy tányér leves és némi érdeklődő, az ételnél is jobb ízű beszélgetésre. A „neszpresszó-generáció” látja a Föld természeti értékeinek pusztulását, a fejlődő világ népességének gyors szaporodását, és tudat felett – de még inkább tudat alatt – félelem tölti el attól, hogy a bőség akár holnap elveszhet, ezért még ma ki kell kapnia belőle a részét.

 

A globalizáció előbb-utóbb rá fog kényszeríteni miket a nyugodtabb, „alacsonyabb költségű” (low cost) életvitelre. Az energiaárak ugyanis folyamatosan emelkedni fognak, így a hazai környezetet és termékeket mindenütt a világon egyre jobban meg fogják becsülni. Nem csak a száguldás, általában a közlekedés lesz egyre inkább luxus, hanem a téli eper vagy déligyümölcs is. Amint egy amerikai közgazdász, Jeff Rubin fogalmazott: Azért, mert a világ azon a ponton van, hogy sokkal kisebbre zsugorodjék.

 

A sietség és a vele járó türelmetlenség, toleranciacsökkenés vezet ahhoz, hogy egyre kevesebben vállalják a házasságot

 

A globalizációnak természetesen szellemi síkon is vannak jelentős előnyei. Az irdatlan mennyiségű ismeretanyag áramlása képletesen megtöltötte az emberi társadalmak ötödik csakráját és ezáltal utat nyitott a felsőbb, spirituális rendeltetésű hatodik és hetedik csakrához. Az elmúlt években született gyermekek spirituális nyitottsága összehasonlíthatatlanul magasabb szintű, mint a mai átlag, és ezért nyilvánvaló, hogy az emberiség nagyon jelentős változások előtt áll. A szellemi tudás az évezredek folyamán csak kevesek kiváltsága volt és szigorú szabályok szerint őrizték titkaikat. A különböző spirituális csoportok és vallások mindegyikének megvolt a maga rejtett, nyilvánosság elől elzárt tudása.

 

Azután az 1960-as évek közepétől kezdve a féltett titkok őrzői, a világ csaknem valamennyi spirituális csoportja hirtelen, mintha összebeszéltek volna, szinte egy időben nyitotta fel titkos tudásának archívumát. Manapság egy átlagos könyvesboltban vagy az interneten olyan tömegű titkos tanításról értesülhetünk, ami 50 évvel ezelőtt teljességgel elképzelhetetlen volt. Ezek a bölcsességek pedig számtalan megoldást kínálnak a sebességgel járó szédülés, szorongás és frusztráció enyhítésére, illetve megszüntetésére. Öröm az ürömben: nem lehet nem észrevenni, hogy a lélekemelő és gyógyító tanítások folyamatosan tért nyernek a fiatalok körében is.

 

 

A gyógyító tempóváltás

A lázas-zajos „életkerülés” megváltására, a neurózis megelőzősére és az élet békés kávéházába  való visszatéréshez számos lehetőséget találhatunk. Mindenekelőtt nyerjük vissza azt a képességünket, hogy várni tudunk, bölcsen hagyjuk megérni a dolgokat, higgyünk abban, hogy a türelem rózsát terem. A helyzetet hasonlíthatnám ahhoz, amikor a piacon a gyönyörű gyümölcs előtt sorban állni érdemes, és nem rohanunk a másik pulthoz, ahol ugyan fonnyadt az áru, viszont nem áll senki és ennek következtében azonnali kiszolgálásban lehetne részünk.

 

„Fagyasszuk le” azokat az elektronikus leveleket, amelyek úgy tűnik, hogy konfliktust fognak szülni. Ne azonnal, hirtelen felindulásból válaszoljuk meg azokat, hanem akár 24 órán át is gondoljuk végig a válaszlehetőségeket és az esetleges következményeket. Sok éven át felépített jó kapcsolatok tönkretételét előzhetjük meg ily módon.

 

Menjünk el valamelyik közelben lévő könyvesboltba, és keressünk igazi élményt adó olvasmányt. Ehhez nyugodtan kérjük ki az ott lévő szakeladó véleményét, s ha az ajánlott könyv éppen nincs raktáron, ne szaladjunk összevissza keresni, hanem rendeljük meg. A várakozás öröme „majdnem olyan” lesz, mint ha a szeretett lénnyel való randevúra készülnénk: türelem a türelmetlenségben.

 

Az elmúlt években született gyermekek spirituális nyitottsága  összehasonlíthatatlanul magasabb szintű, mint a mai átlag, és ezért  nyilvánvaló, hogy az emberiség nagyon jelentős változások előtt áll

 

Keressünk a tv-ben vagy a moziban olyan filmet, amely a  kommerciális száguldás-ütés-lövés-robbantás stb. helyett mélyebb művészi és emberi értékeket közvetít, mint például a hatvanas-hetvenes évek európai mozija, a Távol-Kelet elgondolkoztató, mély szellemiségű filmjei.

 

A Távol-Kelet mozgáskultúrájának elsajátítása, a jóga, a csi-kung vagy a taj-csi rendszeres gyakorlása eredményesen képes megfékezni a napi gondolatrohanást és az örökké felcsigázott idegállapotot, megszelídíti az „azonnal ide nekem az oroszlánt is” vágyakat.

 

Rendkívül nagy szolgálatokat tesznek ezen kívül a meditációs technikák, a megfelelő komoly- vagy könnyűzene, vagy természetesen a meditációs zenék is.

Dr. Simoncsics Péter
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: Instant nemzedék frusztrációja, psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.