Egészséges életmód

Ivóvíz-panoráma

Hogyan javítható a víz minősége?

• Ásványvíz vagy csapvíz? • Problémák a víz minőségével • Hogyan tehetjük élővé a vizet, és hogyan élvezhetjük ennek előnyeit a mindennapokban? • A víz mint kommunikációs eszköz és információhordozó.


Mindenki eldöntheti, csapvizet vagy ásványvizet szeretne-e inkább inni. Szennyező anyagok mind a kettőben előfordulhatnak, de a csapvíz az esetek többségében ártalmatlan

 

Bolygónk felületét több mint 70 százalékban víz borítja. Földi víztartalékunk nem kevesebb, mint 1386 milliárd km3, amiből majdnem 97 százalékot tesz ki az óceánok sós vize. A maradék nagy részét megkötik a sarki jéghegyek, a gleccserek és a tartósan fagyos talajok. Csak egy aprócska része, egészen pontosan 0,6 százaléka használható fel ivóvízként. Ez elég kevésnek tűnik, de szerencsére ez a vízmennyiség nem tűnik el, hanem folyamatos átváltozás közepette örök körforgásban mozog a föld körül.

 

Annak, hogy a víz mennyiségével és minőségével mégis világszerte számos helyen adódik probléma, három fő oka van. Az egyik, hogy a víz eloszlása a bolygón nem egyenletes. A másik, hogy az emberiség folyamatosan szennyezi, és megtisztítása fáradságos és drága feladatot jelent. A harmadik pedig, hogy a mind több ember mind több vizet fogyaszt.

 

Globálisan nézve a "kék arany" mennyisége mind szűkösebbé válik. Már ma is jó kétmilliárd embert fenyeget a vízhiány, becslések szerint pedig 2025-re a vízszükséglet körülbelül 5 százalékkal lépi majd túl a rendelkezésre álló készleteket. A szakértők emiatt komoly konfliktusokat jósolnak, sőt akár a vízért folyó háborúkat is. A téma már Hollywood figyelmét is felkeltette: a legutolsó Bond-filmben (A kvantum csendje) az egyik gonosztevő rámutatott: a víz a világ legdrágább alapanyaga, ezért minél több fölött meg kell szerezniük az uralmat. És az illetőnek igaza van: míg az olaj helyettesíthető egyéb hajtóanyagokkal, például biomasszából származó energiával, addig az ivóvíznek nincs alternatívája. Ugyanolyan életfontosságú, mint a levegő, minden élőlény számára.

 

 

Milyen minőségű az ivóvizünk?

Bár a hivatalos minősítések szerint kiváló, egyre több helyen olvashatunk olyan szennyező anyagokról, amelyek megterhelik az ivóvizet: ilyenek az ipari szennyvízből származó vegyszerek, a nitrát, a foszfát és a mezőgazdaság növényvédő szerei, illetve a vécén keresztül távozó gyógyszerek és a vezetékekben lakó élőlények ürüléke és teteme.

 

 

Európa országaiban rendszeresen ellenőrzik az ivóvíz tisztaságát

 

Az ipari országokban szigorú előírások léteznek az ivóvíz minőségére, számtalan káros anyagra nézve állapítottak meg határértékeket, amelyeket rendszeresen ellenőriznek. Ezeket figyelembe véve a felhasznált ivóvízmennyiség több mint 99 százaléka megfelel az előírásoknak. Az is igaz ugyanakkor, hogy a határértékeket nem hosszú távú vizsgálatok és tudományos ismeretek, hanem becslések és feltételezések alapján állapítják meg, továbbá nem veszik figyelembe az egyes emberek eltérő érzékenységét sem. Arról nem is beszélve, hogy lehetnek a vízben olyan további szennyező anyagok is, amelyekre nézve nem léteznek határértékek és ellenőrzések. Végül pedig az ellenőrzés csak a nyilvános hálózatra terjed ki, hogy a háztartások vezetékeiben milyen káros anyagok rejtőznek, az mindenhol a háztulajdonos felelőssége.

 

Még mindig vannak olyan házak, ahol a víz ólomcsövekben fut. Ez a fém lerakódhat a csontokban és károsíthatja az idegeket. De a vezetékekből kioldódhat réz és cink is, ha a víz túl savas. A krómozott szerelvényekből pedig nikkel választódhat ki, ami allergiás reakciókat idézhet elő.

 

Az ivóvízben oldott káros anyagok mennyisége és potenciális káros hatása területenként változó. Ahol a természetes vízkészletek nem elegendőek, ott tisztított szennyvíz is a vezetékekbe kerül, ez pedig megnöveli a veszélyét annak, hogy baktériumok, vírusok vagy gyógyszermaradványok maradjanak a vízben. Mindez a hivatalos jelentések szerint alatta van a határértékeknek, és mint ilyen, az egészségre nincs befolyással. Hogy ez valóban így van-e, és főleg hogy az érzékeny emberek nem találják-e másként, azt senki nem tudja megmondani.

 

Alternatív megoldást jelent-e az ásványvíz?

Nem csoda, hogy sokan inkább palackos vízzel csillapítják a szomjukat, az ásványvízfogyasztás évek óta folyamatosan emelkedik. A boltban kapható vizek 44 százaléka azonban világszerte csak tisztított csapvíz, nem ásványvíz, és csak az üvegre ragasztott címkében, illetve az árában különbözik attól, ami a csapból folyik. Az ilyen vizeknek csak a csapvízre vonatkozó előírásoknak kell megfelelniük, többnek nem. A gyógyvizek a gyógyszerek közé számítanak, és csak bizonyos indikációk esetén fogyasztandók.

 

A víz a legfontosabb élelmiszerünk. Ha azonban a minőségéről van szó, nagyon keveset tudunk róla

 

Az ásványvíz elnevezés engedélyezéséhez hivatalos követelményeknek kell megfelelni, és itt a határértékek különbözhetnek az ivóvízre vonatkozó minősítéstől. Bizonyos anyagokra (például növényvédő szerekre) nézve nincsenek is előírások, mivel a szabályalkotók abból indulnak ki, hogy az ásványvíz föld alatti, szennyeződésektől védett vízraktárokból származik, és természetes tisztaság jellemzi. De vajon így van-e ez ma is?

 

A Foodwatch nevű szervezet 435 ásványvízmárkát vizsgált meg, és minden nyolcadik esetben túl magas értékeket talált. Az Ökotest című német lap 149 ásványvizet vett górcső alá, és némelyikben nemcsak uránból, hanem arzénből, bórból és fluorból is túl magas koncentrációt talált. A többség azonban veszélytelennek bizonyult, és "nagyon jó" minősítést szerzett.

 

Műanyag vagy üveg - ez itt a kérdés

A palackos vizeknél további problémát jelenthet a csomagolóanyag. A német Áruteszt Alapítvány (Stiftung Warentest) a nagy diszkontáruházak nyolc ásványvízmárkájánál az íznek "nem megfelelő" minősítést adott, mivel túl sok volt benne az acetaldehid. Ez a vegyület a műanyag palackok gyártásánál keletkezik, és a palackozást követően kerül át a vízbe. A frankfurti Goethe Egyetem munkatársai üveg-, illetve műanyag palackból származó ásványvizeket hasonlítottak össze, és 20 mintából 12-ben hormonhoz hasonlító vegyületeket találtak, amelyek feltételezhetőleg a felhasznált műanyagból származtak. Kérdés, mindez jelent-e kockázatot az emberi egészségre nézve.

 

A fordított ozmózis szűrőelve. A fordított ozmózis különösen hatékony technika, ha káros anyagoktól mentes és energiában gazdag ivóvizet szeretnénk nyerni

 

A tudomány mai állása szerint mindenesetre biztonságosabbnak tűnik, ha előnyben részesítjük az üvegpalackból származó vizet. Ezen kívül számtalan különféle ásványvíz létezik, és a legjobb minőségűekről sem mondható el, hogy mindenkinek egyaránt optimálisak. Nagyon fontos megfigyelni, hogyan reagálunk egyénileg az egyes ásványvizekre, melyik ízlik, melyik nem, hogyan érezzük magunkat tőlük.

 

De egyáltalán szükséges-e a szomjunkat ásványvízzel csillapítani? Aki kedveli a különböző ízű vizeket, az nyugodtan kísérletezhet. Egészségmegőrzési szempontokból ugyanakkor nem feltétlenül szükséges ásványvizet innunk. Szervezetünk ásványianyag-szükségletét fedezhetjük kiegyensúlyozott táplálkozással (például mediterrán jellegű teljes értékű koszttal) is. Az ásványvízhez úgy is viszonyulhatunk, mint a borhoz, hogy csak különleges alkalmakkor engedjük meg magunknak.

 

Amennyiben a vezetékes ivóvíz minősége nem felel meg az elvárásainknak, minden további nélkül feljavíthatjuk különösebb költségek nélkül. Az első lépés a vezetékes víz ellenőrzése. A benne található anyagok mennyiségét és összetételét a helyi vízműveknél tudhatjuk meg, de ezek az adatok általában az interneten is hozzáférhetők. Ha egyéni analízist kérünk, azzal a megfelelő laboratóriumhoz kell fordulnunk.

 

Mi, közép-európaiak keveset érzékelünk a globális vízkrízisből, nálunk egyelőre bőségesen folynak a kutak

 

A vizsgálatnál fontos tényező az egyéni érzékenység, akárcsak az ásványvíznél. Mennyire ízlik a csapvíz, nincs-e valamilyen furcsa szaga, hogy érezzük magunkat, miközben isszuk? Ha kellemetlen, meg kell változtatni. Aki nagyon alapos, az kineziológiai vizsgálattal, biofeedback-teszttel vagy varázsvesszővel teszteltetheti ki, melyik az igazán neki való, illetve nem neki való ásványvíz.

 

Mit kell tudni a szűrőkről?

Ha a csapvizet mi magunk akarjuk megszűrni, többféle módszer közül választhatunk.

Szűrőkanna

A legegyszerűbb módszer a vízszűrő kanna: a beleöntött víz keresztülfolyik a szűrőn és alul a kannarészben összegyűlik, onnan önthetjük ki, ha inni akarunk. A filterben általában műgyanta-granulátum található, amely a vízben lévő kalcium- és magnéziumionokat nátriumionokkal helyettesíti. Ezáltal a vízből kiszűri a meszet, amely így lágyabb lesz. A pH-érték azonban ennek a folyamatnak a során a savas irányba tolódik el, ami nem túlságosan kívánatos az amúgy is elsavasodással jellemezhető civilizációs ember számára. A megnövekedett nátriumtartalom pedig a magas vérnyomásban szenvedők számára lehet problematikus. Ezen kívül a filterrész aktívszén-granulátumot is tartalmaz, ami elsősorban a klórt és a klórvegyületeket távolítja el, ezzel hozzájárulva a víz ízének finomításához. Erre Európában általában nincs szükség, mivel az ivóvizet normál esetben jellemzően már nem klórozzák. Mivel a granulátum hajlamos az elfertőződésre, olyan vegyületet szoktak hozzáadni, amely elpusztítja a baktériumokat. A leggyakoribb az ezüst, amely kis mennyiségben átjut az ivóvízbe, ez viszont nem javítja a víz minőségét. Ha ilyen szűrőt használunk, nagyon fontos, hogy rendszeresen és időben cseréljük.

 

Az eleven víz az állatoknak is jót tesz. A bécsi Spanyol Lovasiskola lovai nem szenvednek többé kólikától, amióta ilyet isznak, és a berni állatkert fókáinak sem algásodik el többé a vize a medencéjükben

 

A szűrőkanna a szakemberek szerint a víz ízének és megjelenésének javítására kiválóan alkalmas, az egészségkárosító anyagok kiszűrésére azonban nem.

Aktívszén-blokkos szűrő

Jó megoldás lehet az aktív szenet tartalmazó filter. Ebben a fából, tőzegből vagy kókuszdióhéjból készült szenet szilárd blokká préselik és utána "aktivizálják". Ennek során vízgőz és szén-dioxid alkalmazásával 700-1000 fokosra hevítik fel, miáltal felszabadulnak a szén megszámlálhatatlanul sok apró pórusai. A szén belső felülete ezáltal rendkívüli módon megnagyobbodik: 4-5 gramm aktív szén egy futballpálya felületét tartalmazza. A vízben oldott káros anyagok ezen az óriási felületen lerakódnak és megkötődnek.

 

Körülbelül hat hónap elteltével azonban a szűrőnek ez a tulajdonsága kimerül, és ki kell cserélni. A jó aktívszén-szűrő néhány százaléknyi töredékrész pontossággal megbízhatóan távolítja el a vízből a nehézfémeket, a növényvédő szereket, a gyógyszermaradványokat, a klórt és bomlástermékeit, a szerves vegyületeket, a baktériumokat, parazitákat és az azbesztet. Nem szűri ki viszont a nitrátot, a nitritet és az ásványi anyagokat, ezek benne maradnak a vízben.

 

Sok műanyag palackból mérgező anyagok kerülhetnek át a beletöltött vízbe 

 

Szakértők szerint az ilyen, egyébként többféle kivitelben kapható aktívszén-szűrős készülékek képesek kiszűrni a vízben előforduló káros anyagokat. Olyanoknak valók, akik ásványi anyagokban gazdag vizet szeretnének inni, és a csapból folyó ivóvizükben csekély a nitrát- és nitritszennyezés.

Modulszűrők

Még jobb szűrőteljesítményt produkálnak az úgynevezett modulszűrők, amelyek a víztisztulás természetes folyamatát modellezik. Bennük a víz különféle modulokon áramlik át: kavicságyszűrőn, aktívszén-szűrőn, gyantatöltésű szűrőn, dolomitkőzeten, redox-gyapjún. Végül a mikroorganizmusok eltávolításáról egy orvosi membránfilter gondoskodik.

 

A rendszer előnye, hogy az egyes modulok kiválasztásával lehetséges az egyéni igények kielégítése, a hátránya a magas ára.

Gőzlepárlás

Akik azt szeretnék, ha a vízben semmiféle anyag nem maradna, azoknak való a lepárlókészülék. Ez a vizet nem megszűri, hanem gőzzé alakítja és újra kondenzálja. Hogy a könnyű, folyékony összetevők is távozzanak a vízből, a készülékhez egy aktívszén-szűrő is csatlakozik. A lepárlás során a víz kémhatása erősen eltolódik a savas irányába, a pH-érték általában 4 körül van. Az ízét meg kell szokni. A szakértők egyelőre vitatkoznak rajta, van-e értelme folyton desztillált vizet inni. Ez a módszer egyébként villamos áramot is fogyaszt.

Fordított ozmózis

Ha különlegesen tiszta vizet szeretnénk, akkor választhatjuk a fordított ozmózist mint alternatívát. Az ilyen víztisztító berendezés központi eleme egy rendkívül finom szűrőmembrán, amelyen kizárólag a vízmolekulák képesek áthatolni, minden más visszamarad. Mivel a készüléket így gyorsan eldugítják a nagyobb méretű anyagok, egy sor előszűrőt kell beépíteni: durvafilter, finomfilter, szénblokkfilter. A membránon felgyűlő anyagokat rendszeresen le kell öblíteni, ezen kívül az előszűrőket is folyamatosan cserélni kell.

 

  

Mielőtt víztisztító berendezést vásárolunk, el kell döntenünk, pontosan mit is akarunk kiszűrni. A választék az egyszerű asztali készülékektől a drága, beépíthető berendezésekig terjed

 

A fordított ozmózissal működő víztisztító berendezésekből számtalan különféle minőségű és árú változat létezik, ezért gondosan ellenőrizni kell, milyen készüléket vásárolunk. Kérjünk szakembertől tanácsot, és mindenképpen kóstoljuk meg vásárlás előtt a készülék által kibocsátott vizet, mert az ásványi anyagok eltávolítása miatt a pH-érték savas irányba tolódik el, és a víz íze megváltozik. Olyan változatok is léteznek, amelyekhez ásványi anyagokkal dúsító kiegészítő tartozik.

 

 

Desztillált víz pró és kontra

Évek óta vita tárgya, van-e értelme, illetve egészséges-e folyamatosan desztillált vizet inni, amilyet például a vízlepárló készülék vagy a fordított ozmózissal működő berendezés állít elő. A módszer hívei szerint a desztillált víz különösen jó tisztító hatást gyakorol a szervezetre, mivel kimossa belőle a nemkívánatos anyagokat. A kritikusok viszont azt hangsúlyozzák, hogy az ilyen víz „kirabolja" a szervezet ásványianyag-tartalékait, mert olyan anyagokat is kimos belőle, amelyeknek ott kellene maradniuk. Kérdés, kinek van igaza.

 

Mióta ember él a földön, mindig olyan vizet ivott, amely egy bizonyos mennyiségű ásványi anyagot és mikroorganizmusokat tartalmazott. Ha a szervezetünk ezekkel nem tudna elbánni, akkor már rég nem is élnénk. A mikroorganizmusok többsége egyébként is ártalmatlan vagy szükséges. Még az ásványi anyagokban különösen gazdag víz is felvevőképességének csak egy töredék részét merítette ki, és bőségesen alkalmas arra, hogy elszállítsa a szervezetből a salakanyagokat.

 

Még ha a vízműveknél rendben is van a minőség, a vízbe bejuthatnak káros anyagok a fogyasztóhoz vezető úton. Ilyenkor a vízelemzés adhat felvilágosítást a valós helyzetről

 

Ha emellett még meggondoljuk, hogy a vidéken felnövő gyerekeknél ritkább az allergia, mint a hiperhigiénikus környezetben élőknél, akkor feltehetjük a kérdést, vajon jót teszünk-e önmagunkkal, amikor minél tisztább vizet akarunk inni. Nem lehetséges-e, hogy ezzel megfosztjuk szervezetünket annak a képességének jó részétől, hogy megvédelmezze önmagát? Az már más kérdés, hogy vannak olyan anyagok, amelyekkel nem vele született feladata megbirkózni a testünknek. Ilyenek a gyógyszermaradványok, a növényvédő szerek, a nehézfémek és a hormonok. Ezeknek semmi keresnivalójuk nincs az ivóvízben, ezért amennyire lehet, el kell azokat onnan távolítani.

 

Mikor víztisztítót választunk, azt kell szem előtt tartanunk, valójában milyen káros anyagok találhatók a vízben. Ez egyénileg változó. A legtöbb esetben azonban elegendő a nem túl drága aktívszén-szűrős változat.

 

Fontos: az eleven víz

Ha meg is szűrjük a csapból jövő vizet, az azért nem ugyanaz, mint a hegyi forrásból előbugyogó víz. Aki mindkettőt kóstolta már, tudja, mi a különbség. A csapvíz megszűrése csak az első lépés, a következő a víz elevenné tétele.

 

A víz ugyanis nem csupán formátlan folyadék. Elektromos töltése révén összeköti az egyes vízmolekulákat, és különböző mintákat és struktúrákat épít ki, az úgynevezett clustereket. Ezek közül sok folyékony, sok szilárd, és ezekben a mintákban információk tárolódnak és szállítódnak. Kutatók bebizonyították, hogy a víznek egyfajta emlékezete van: "emlékszik" azokra az anyagokra, amelyekkel kapcsolatba került.

 

„A természet nem ismer egyenes vonalakat. A természet ereje a forgásban rejlik“ – vélte a természettudós Viktor Schauberger. Ennek az elméletnek az alapján fejlesztette ki a víz örvény formájú mozgására épülő vízkezelő rendszerét

 

A homeopátiából is tudjuk, hogy a magas potenciáloknál akkor is fennáll a hatás, ha az ősszubsztanciából már egyetlen atomot vagy molekulát sem tartalmaznak, hanem csak a megfelelő információt. Ugyanígy elképzelhető, hogy az anyagi szintű káros anyagok eltávolítása után visszamarad a vízben egyfajta "károsanyag-emlékezet", amely hasonló hatást válthat ki, mint maga a káros anyag. Ezért lehetőleg ennek a feloldására is szükség van.

 

Erre az egyik megoldás lehet a víz örvényszerű mozgatása, amely feltöri a clusterstruktúrákat és új elrendeződést tesz lehetővé. A legendás vízkutató, Viktor Schauberger (1885-1958) már a múlt században foglalkozott ilyen módszerekkel. Számára a forrásvíz "eleven" volt, míg a vízcsapból folyó csak "vízhulla". A szakember 1930-ban kifejlesztett egy módszert a forrásvízhez hasonló minőségű víz előállítására, amelyet később szabadalmaztatott is. Ennek során a sterilizált Duna-vizet fémekkel, ásványi anyagokkal és szénsavval gazdagította, lehűtötte négy fokra, megkeverte, átvezette hajlított üvegcsöveken, arany- és ezüstlamellákon, és végül felfogta egy tartályban. Az egész apparátus nagyon nagy és bonyolult volt, de később készített egy egyszerűbb készüléket, amelyben a víz egy tojás formájú nemesfém tartályban zubogott, és "cikloid térgörbemozgást" végzett.

 

Még ha a vízműveknél rendben is van a minőség, a vízbe bejuthatnak káros anyagok a fogyasztóhoz vezető úton. Ilyenkor a vízelemzés adhat felvilágosítást a valós helyzetről

 

Schauberger fia, Walter apja halála után további vízörvénylő elvekkel kísérletezett. Végül Wilhelm Martin német mérnökkel közösen egy olyan tojás formájú vízkavargatót kísérleteztek ki, amelyet a normál vízcsapra lehet felszerelni. Ilyen "örvénykészülékek" különféle kivitelben kaphatók, a "víznemesítő" készülék például a természetes forrásvíz clusterstruktúráját állítja elő, így jobbra forgatott víz jön a csapból.

 

Levitáció

A fizikus Wilfried Hacheney egy olyan nagyméretű készüléket tervezett, amelynek alakja a lemniszkátára, azaz egy fekvő nyolcasra emlékeztet. Az ebben a készülékben örvénylő - vagy ahogyan a feltaláló nevezte, levitáló - víznek szintén különleges tulajdonságai vannak, például a vele összekevert cement eltérő struktúrájú és szilárdabb a megszokottnál. Akad olyan biogazda, aki ilyen vízzel locsolja a növényeit, hogy azok gyorsabban nőjenek. Ugyanő ezzel a vízzel készít kenyeret, mert a tészta akkor jobban megkel és a kenyér lazább lesz.

 

Kristályenergia

A víz struktúrájának megváltoztatására szolgáló másik módszer az amerikai dr. Henry Coanda felismerésein alapul. A szakember a legendás Hunza-völgy lakóinak egészségét kutatta Pakisztán északi részén, és feltételezte, hogy állapotuk nem utolsósorban az ott ivott gleccservízzel áll összefüggésben. Ez a víz számos apró ásványi kolloidot tartalmaz, amelyeknek mind elektromos töltésük van.

 

A természetes, friss forrásvíz valódi életelixír

 

Dr. Patrick Flanagan, akit Coanda beavatott az ismereteibe, a Hunza-víz mintájára olyan koncentrátumot fejlesztett ki, amely szintén tele van ásványi kolloidokkal és szabad, negatív töltésű hidrogénionokkal, és amely a kristályenergia (Crystal Energie) névre hallgat. Ha ebből néhány cseppet normál vízbe cseppentünk, akkor a vízmolekulák ekörül a kolloid körül rendeződnek el. Új struktúrák és minták alakulnak ki, és az esetleges károsanyag-információk kitörlődnek. Egyidejűleg csökken a víz felületi feszültsége és megnő a pH-értéke, ami például lakmuszpapírral is igazolható.

 

A módszer előnye, hogy a víz változása ebben az esetben tartósabb, mint az előbb leírt eljárásoknál, mivel a vízmolekulák koncentrációja az ásványi kolloid körül olyan stabil struktúrát eredményez, amely egy folyadékkristállyal hasonlítható össze.

 

 

Grander-víz

A vízben található károsanyag-információk kioltásának és a víz bizonyos mértékű formálásának további módszere abban áll, hogy olyan információhordozóval hozzák össze, amelyre bizonyos „informatív rezgések" jellemzőek.

 

Normál esetben szervezetünk ásványianyag-ellátásáról a megfelelő táplálkozás gondoskodik. A szükségletet azonban megnövelheti például a sportolás

 

Ezen a területen az egyik legismertebb módszer az osztrák Johann Granderé. A lényege, hogy egy lezárt bányajáratból való vizet speciális módon kezel - hogy pontosan hogyan, azt ugyanúgy nem árulja el, mint a többi vízjavító eljárás feltalálói -, és a csapvizet ez előtt az "információs víz" előtt vezeti el. A módszer kritizálói "ezoterikus humbugról" beszélnek, a víz sok használója azonban lelkesedik érte. Egy mosodatulajdonos például állítása szerint 12 ezer eurót spórol vele évente, mert ily módon kevesebb mosószerre van szüksége.

 

Egy bécsi lovasiskolában is ezt a vizet isszák a lovak, és azóta nem gyötri őket a kólika, míg egy műanyaggyárban a hűtővíz-felhasználást sikerült optimalizálni a különleges víz segítségével.

 

Információdús kvarchomok

A német Roland Plocher információkkal tölt fel kvarchomokot, majd ezt a homokot csövekbe tölti és a csöveket vízbe meríti. Ily módon sikerült például eliszaposodott tavakat újra élővé tennie. A szakemberrel számos német és svájci állatkert dolgozik együtt, a berni állatkert például a fókák medencéjét tartja így tisztán. Plocher olyan házi használatra szánt készüléket is kifejlesztett, amely a csapvíz minőségét javítja.

 

 

A különleges víztranszformer: a memon

Ugyancsak információkkal feltöltött homokkal dolgozik a memonrendszer, amelyet Winfried M. Dochow talált fel. A speciálisan kezelt homok mint információhordozó olyan rezgést alakít ki, amely ellene hat a káros anyagok rezgésének, és ezt destruktív interferencia révén kioltja. Ezzel a módszerrel is számos felhasználó szerzett már jó tapasztalatokat.

 

Tapasztalat kontra tudomány

Valamennyi fenti módszer alkalmazója arról számolt be, hogy a közérzete javult, panaszai (például ekcéma, lábödéma, fejfájás stb.) eltűntek. Ezen kívül a növényeknél jobb csírázási képességet és növekedést tapasztaltak. Erre a jelenségre természettudományos magyarázat nincsen, a hivatalos tudomány csalásról, placébóeffektusról vagy "szelektív érzékelésről" beszél. Ám ha mindez emberek, állatok és növények esetében is csak a hit és a képzelőerő eredménye lenne, akkor az azt jelentené, hogy megtaláltuk az univerzális orvosságot, a mindent meggyógyító panaceát.

 

A japán dr. Masaru Emoto híressé vált kísérleteivel bebizonyította, hogy a vízkristályok formáját az érzelmek is képesek befolyásolni, pozitív és negatív értelemben egyaránt

 

A kanadai McGill Egyetem professzora, Bernard Grad a 60-as években kísérletsorozatot végzett árpamagokkal: az egyik maréknyi adagot sima csapvízben csíráztatta ki, míg a másikat olyan vízben, amelyet fél órán át a kezében tartott egy szellemi gyógyító. Ez utóbbi közegben több mag csírázott ki, és a növények nagyobbra nőttek. A japán dr. Masaru Emoto különböző forrásokból származó vízcseppeket lefagyasztott és lefotózott 200-500-szoros nagyításban. Az így keletkezett felvételek megdöbbentő különbségeket mutattak. Azt demonstrálták, hogy a víz nemcsak bizonyos anyagokra, hanem zenére, írásjelekre, gondolatokra és érzésekre is eltérő módon reagál.

 

A stuttgarti egyetem professzora, Berndt H. Kröplin szintén vízcseppeket vizsgált, de nem lefagyasztotta, hanem elpárologtatta azokat egy tárgylemezről, és a maradványokat sötétmező-technikával lefotózta. Az eredmények azt mutatták, hogy ugyanaz a víz eltérő mintákat adott, ha különböző személyek cseppentették a tárgylemezre. Az is kiderült, hogy a víz más vizekkel is képes kommunikálni, például a vízcsepp mintája megváltozik, ha egy másikat cseppentenek mellé. A professzor végső következtetése az volt, hogy a víz képes kölcsönös hatásgyakorlásra és információk átadására, ugyanakkor nem minden víz kommunikál minden vízzel.

 

 

A víz egészen különleges anyag

A víz meglehetősen öntörvényű anyag, amely sok szempontból egészen másként viselkedik, mint a kémia vagy a fizika törvényszerűségei alapján viselkednie kellene. Egy tudományos feljegyzés szerint 63 olyan tulajdonsága van, amely eltérő más hasonló anyagokétól.

 

 

Az ásványvíz mára az egyik legkedveltebb itallá vált, a fogyasztás folyamatosan emelkedik

 
Ugyanakkor egyértelmű, hogy a víz elevenné tételének működésére nincs tudományos bizonyíték. Nem marad más hátra, mint kipróbálni a különböző módszereket, és a saját tapasztalataink alapján eldönteni, számunkra melyik működik és melyik nem. Mielőtt azonban megvennénk egy drága készüléket, mindenképpen kössük ki a csere vagy a visszaváltás lehetőségét. És azt se felejtsük el, hogy a víztisztító berendezésekkel csak a tünetet kúráljuk, nem az okot. Ha az ivóvíz tele van káros anyagokkal, akkor az annak a jele, hogy szennyezzük a környezetünket, és meg kell változtatnunk az ipari és mezőgazdasági termelés technikáját. Abba kell hagynunk a környezet rombolását és azt a gyakorlatot, hogy az egészségünket először tönkretesszük, majd gyógyszerekkel próbáljuk helyrehozni. Ha ezen nem változtatunk, akkor a víztisztítás puszta kozmetikázás marad, és alapvető segítséget nem jelent.
 

Friss ivóvizes koktélreceptek

Mojito light

Friss mentaleveleket nyomkodjunk össze nyerscukorral, és zöldcitromkarikákkal együtt tegyük koktélospohárba. Öntsük fel hideg, friss vízzel.

Rózsabólé

A hideg, friss vízbe tegyünk néhány fújásnyi rózsaszirupot, és a szezontól függően keverjük rózsalevelekkel vagy eperrel.

Bodza-narancs delight

Töltsük fel a koktélospoharat friss vízzel és némi bodzasziruppal, és díszítsük bazsalikommal és narancshéjspirállal.

Italian dream

A friss hideg vizet keverjük össze egy kis amarettosziruppal, és adjunk hozzá friss dinnyedarabkákat.

Sz. Z. L.
XV. évfolyam 12. szám

Címkék: ivóvíz, vízminőség, vízszűrés

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.