Egészséges életmód

Kovácsné esete az epres joghurttal

Miről árulkodnak és miről nem az élelmiszercímkék?

    Az élelmiszerek csomagolásán számtalan információ szerepel az adott termék összetevőire vonatkozóan. Hogy aztán ezt értelmezni is tudjuk, ahhoz valósággal külön diplomára van szükségünk. Ez a helyzet alapvetően az EU új élelmiszer-információs rendelkezéseinek életbe lépését követően sem fog változni. Mindannyian nap mint nap tapasztaljuk, milyen nehéz kisilabizálni, mi is rejtőzik valójában egy-egy élelmiszerben. Ezt bizonyítja Kovácsné hétköznapi esete az epres joghurttal.


    Aki azt szeretné, hogy valódi eper legyen a joghurtjában, az legjobban teszi, ha maga keveri bele

     

    Közeleg a hétvége, és ezzel a nagybevásárlás ideje. Kovácsné a tejespult előtt álldogál a szupermarketben, a tekintete végigsöpör a tejtermékek szédítő választékán. Eszébe villannak a nagynénje szavai: a gyártók nem árulják ám el, mi minden van a termékeikben! De ma, ma minden kiderül! Kovácsné ugyanis szentül elhatározta, ma szó szerint nagyító alá veszi a termékeket, a csomagolásukon lévő minden adatot, beleértve a képeket és az apró betűs feliratokat is. A nagyítóra pedig azért van szüksége, mert anélkül elég nehéz kibetűzni a szöveget.

     

    Akiknek valamiért nagyon fontos pontosan tisztában lenniük azzal, mi is rejtőzik egy-egy élelmiszerben – például mert allergiásak valamelyik összetevőre és ezért azt el szeretnék kerülni –, sokat tudnának mesélni róla, milyen nehéz kiigazodni a csomagoláson feltüntetett információk dzsungelében. A tájékoztatás ellenére is gyakran maradnak tisztázatlan pontok, és sok fogyasztó végképp elveszítette a bizalmát az élelmiszeriparban. Mihez tartsák akkor magukat?

     

    Kovácsné levesz a polcról egy gyümölcsjoghurtot, amelynek az oldalán gyönyörű piros eprek mosolyognak csábítóan. A nagybetűs név alatt (Epres álom!) a következő szöveg áll: joghurt 10%-os gyümölcskészítménnyel, 3,8%-os zsírtartalmú tejjel. Ebből kellene kikövetkeztetni, milyen termékről van is szó valójában. A gyártó kötelessége feltüntetni a gyümölcs százalékos arányát, vagy magában az elnevezésben, vagy az összetevők listáján.

     

    Mit jelent tulajdonképpen a gyümölcskészítmény?

    Kovácsné többet szeretne megtudni a gyümölcskészítményről, ezért megkeresi az összetevők listáját, ami apró betűs formában ott található a joghurtos pohár hátulján: joghurt, cukor, eper-gyümölcskészítmény (eper, cukor, módosított keményítő, glukóz-fruktóz szirup, sűrítőanyag: pektin, guar liszt, céklalékoncentrátum, természetes aroma). Kovácsné tudja, hogy az összetevőket mennyiségük szerint kell listázni, azaz az élre az kerül, amelyikből a legtöbb, a végére pedig, amelyikből a legkevesebb található a szóban forgó termékben. Itt az elején a joghurt és a cukor áll. Kovácsné elgondolkodik: 10% gyümölcskészítmény egy 150 grammos pohárban 15 grammot jelent, és ez még csak nem is egész eper!

     

    De vajon akkor honnan jön a szín és az íz? Kovácsné még egyszer végignézi a listát, és megáll a céklalé-koncentrátumnál. Hát persze, ettől olyan szép rózsaszínű a joghurt! Igen ám, de a dobozon másutt meg az áll, hogy „színezőanyag nélkül”. Nem ellentmondás ez? Az élelmiszertörvény szerint az adalékanyagok közé számít minden olyan színezőanyag, amelynek E-száma van (E 100 – E 180), és az adalékanyagengedélyezési előírás hatálya alá esik. De a lé nem tartozik ide. A lé, az összetevő. A lista tehát elvben korrekt, mégis zavaró és dühítő, mivel sok fogyasztó elvárja, hogy egy színezőanyag nélküli élelmiszer színét ne módosítsák. A céklalé hozzáadásával ugyanis a joghurt úgy néz ki, mintha több eper volna benne a valóságnál.

     

    A gyártók egyre inkább azt hirdetik, hogy az úgynevezett „clean label”, azaz tiszta, világos, egyértelmű címkét használnak. A „nélkül” kifejezés alapvetően üdvözlendő: színezőanyag nélkül, tartósítószer nélkül, ízfokozó nélkül, aroma nélkül. A német fogyasztói központok 2010-es piacelemzése azonban azt mutatta, hogy a „clean labellel” megjelölt termékek 60-90 százalékánál valami olyan anyagot kevertek a termékbe, amely hatásában megfelelt a helyettesített adalékanyagnak. Ezek az alternatívák egyes esetekben talán kevésbé kockázatosak, mint az eredeti vegyület volt, de mégiscsak félrevezetik a fogyasztót.

     

    A „tiszta címke” mint a fogyasztó félrevezetésének modern eszköze

    A színezőanyagok helyett gyümölcspor, zöldség- és algakoncentrátum javítja fel az élelmiszer színét. A tartósítószernek számító szorbin és a benzoesav helyett (E 200 és 210) ecetsav, antioxidánsok és egyéb konzerváló hatású vegyületek, mint például a mustár hoszszabbítják meg a termék eltarthatóságát. Ez ad magyarázatot arra, mit keres például a virsliben gyümölcskivonat. Az ízfokozó glutamát (E 620-625) vagy inozinát (E 630-633) helyett olyan anyagok teszik ízletesebbé az ételeket, mint az élesztőkivonat, fehérje-hidrolizátum (fűszernek is nevezik), szójaszósz vagy paradicsompor. Ezek glutaminsav-tartalmuknak köszönhetően szintén ízfokozóként működnek, és olyan ízt adnak a zacskós levesnek, amellyel az egyébként nem rendelkezne.

     

     A gyártó kötelessége feltüntetni a gyümölcs százalékos arányát

     

    Kovácsné tűnődve méregeti a joghurt címkéjét. Vajon mit jelenthet az, hogy „mesterséges aromák nélkül”? A listán az szerepel, hogy „természetes aroma”, ez stimmel. A törvény szerint mesterséges aromának számít, amit szintetikusan állítottak elő, és amelyik olyan kémiai vegyület, amely a természetben nem fordul elő. A vaníliarúdból származó vanilin kémiai szerkezete ugyanolyan, mint azé, amit olcsón és nagy mennyiségben fából (egészen pontosan a fa ligninjéből) állítanak elő. Mivel ez utóbbi nem számít mesterséges aromának, gond nélkül belekerülhet a joghurtba. Ha az állna a céduláján, hogy eperaroma, akkor annak 95 százalékban valódi eperből kellene származnia. Alaposan vegyük tehát szemügyre a címkét! Az összetevők feltüntetéséről csak nagyon kivételes esetekben lehet lemondani. Ha például nagyon kicsi a csomagolás felülete, akkor fordulhat ez elő, és akkor nem jutunk hozzá a megfelelő információkhoz.

     

    Ha egy összetevő adalékanyaga nincs technológiai hatással a végtermékre, akkor ezt az anyagot nem kell feltüntetni a csomagoláson. Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy az a konzerválószer, amely eltarthatóvá teszi Kovácsné joghurtjának gyümölcskészítményét, nem magát a joghurtot tartósítja, ezért nem kell szerepelnie az adalékanyagok között. Ha a gyümölcskészítmény a joghurtnak kevesebb mint 2 százalékát tenné ki (azaz egy 150 g-os joghurt esetében kevesebb lenne 3 grammnál), a gyártók lemondhatnak arról, hogy ennek az összetevőnek az egyes alkotóelemeit megnevezzék. Az aromát vagy színezőanyagot azonban mindenképpen szerepeltetni kell, mivel ezek a joghurt ízét és színét befolyásolják. Az említett 2 százalékos előírás nem vonatkozik a 14 fő allergénre, ezeket mindig gondosan fel kell tüntetni.

     

    Bár a hivatalosan megnevezendő adalékanyagok sokat elárulnak a termékről, általános recept nincs. Sok anyagot ugyanis csak általánosságban neveznek meg: fűszerek, növényi/állati zsiradékok, keményítő. Csak az allergének szerepelnek a név után zárójelben, például: fűszerek (zeller), keményítő (búza). Elég bonyolult.

     

     

    Segédanyagok, amelyek egyetlen adalékanyag-listán sem találhatók meg

    A színpompás élelmiszerek színpadának kulisszái mögött olyan vegyületek is megbújnak, amelyek soha nem lépnek a rivaldafénybe, jóllehet döntő hatásuk van: az úgynevezett gyártási vagy műszaki segédanyagok. Ezek megkönnyítik a gyártási folyamatokat, és nyomokban megmaradhatnak a késztermékben is, jóllehet sehol nem kell szerepelniük a címkéjén. Idetartoznak a fehérítőszerek (például a diónál), a derítőszerek (például a boroknál és szörpöknél) és egy sor enzim (például a sonkában a húsdarabok összeragasztásánál használják).

     

    Az enzimeket főleg a sütőipar alkalmazza nagy előszeretettel. Ezeknek köszönhetően a tészta gyorsabban megkel és könnyebb vele dolgozni, a kenyér tovább friss marad, és szép, ropogós lesz a héja. Az enzimek révén a géntechnika sokkal mélyebben behatolt az élelmiszereinkbe, mint gondolnánk. Géntechnológia útján állítják elő az amilázokat a keményítő cukrozásához, a pektinázokat és cellulázokat a gyümölcslé kinyeréséhez és a kimozint a sajtgyártáshoz. Minderről azonban a fogyasztót elfelejtik felvilágosítani.

     

    Kovácsné ekkor valami egyszerűbb után kezd el nyomozni: a joghurt cukortartalmára kíváncsi. És íme, valóban ott áll a címkén, 12 gramm – na, az még elmegy. Hoppá, ez a menynyiség 100 g termékre vonatkozik, az egész dobozban tehát 18 g van, ami nem kevesebb, mint 6 db kockacukornak felel meg. A tápanyagok ilyen jellegű feltüntetése ma már általános a címkéken, eddig azonban önkéntes volt.

     

    Kovácsné visszarakja a polcra az epres joghurtot. Nahát, éppen akciós a sima joghurt, mivel eltarthatósági dátuma másnap lejár. Milyen jó, hogy Kovácsné már tudja, a termék még ezt követően is sokáig fogyasztható marad. Az eltarthatósági dátum ugyanis csak azt jelenti, hogy a gyártó addig a napig garantálja a változatlan minőséget. Kovácsné tehát egyszerűen megnézi a dátumot, majd alaposan szemügyre veszi, megszagolja és megkóstolja az ennivalót, ez alapján könnyen el tudja dönteni, rendben van-e még a joghurt vagy sem. Erről eszébe jut, hogy otthon a hűtőben várakozik még egy darab sütni való hús, aminek a dátuma szintén másnap jár le. Ez viszont egyértelműen azt jelenti, hogy addig meg kell enni. Milyen jó, hogy vannak egyértelmű és könnyen érhető dolgok!

     

    Kovácsné számára világos, hogy a saját igényeinek szakértőjévé kell válnia és további információkat gyűjtenie. Az is egyértelmű, hogy a jövőben is mind több feldolgozott és előre csomagolt árut hagy majd a polcon, és inkább friss zöldtermékeket vásárol. Ez neki és a környezetnek egyaránt hasznára válik.

     

    Mit mondanak a szabályok?

    Egy sor szabály írja elő, milyen adatokat kell, illetve lehet feltüntetni az élelmiszerek csomagolásán.

     

     A kisbetűs információkhoz gyakran nem elég a jó szem, nagyítóra van szükség. De sajnos nem ez az egyetlen probléma az összetevők listájával: sok fontos dolog egyáltalán nem is szerepel rajta

     

    A fogyasztókat leginkább érdeklő adatok feltüntetéséről az élelmiszerek jelöléséről szóló rendeletek intézkednek. Ezeket időről időre módosítják.

     

    Ezen kívül külön jogszabályok intézkednek a tápérték, a diétás tudnivalók feltüntetéséről és a csomagolásról.

     

    Léteznek olyan speciális élelmiszerek, mint például a tojás, a tej vagy az ásványvíz, amelyekre önálló szabályok vonatkoznak. A tejnél például mindig jelezni kell, mekkora a zsírtartalma és hogyan hőkezelték.

     

    A biotermékek jelölését az EU-öko szabályok határozzák meg.

     

    Arra is vonatkoznak előírások, milyen egészségre gyakorolt hatást állíthat magáról a termék. Ennek értelmében „A jelölés és az alkalmazott jelölési módszer

     

    a) nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait – így az élelmiszer fajtáját, azonosságát, jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását vagy eredetét és előállítási vagy termelési módját – illetően,

     

    b) nem tulajdoníthat az élelmiszernek olyan hatást vagy tulajdonságot, amelyekkel az valójában nem rendelkezik,

     

    c) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik.” 

     

    2011. december 12. óta érvényben van az európai élelmiszer-jelölési szabályozás, ám 2014-ig, sőt, akár 2016-ig is eltarthat, amíg ezek mindegyike életbe lép valamennyi EU-tagállamban. A jogszabály arra kötelezi a gyártókat, hogy termékeiken áttekinthető táblázatban tüntessék fel a 100 g-ra, illetve 100 ml-re vonatkozó kalóriatartalmat, valamint 6 meghatározott tápanyag (zsír, telített zsírsavak, szénhidrát, cukor, fehérje, só) mennyiségét. Fogyasztóvédelmi szervezetek kritizálják, hogy elutasították arra vonatkozó kérelmüket, hogy a kalóriatartalmat a termék első oldalán kelljen szerepeltetni. Ezen kívül ezeknek a szervezeteknek a többsége szívesen látott volna a csomagoláson olyan színes jelzéseket (piros, sárga, zöld), amelyek egyértelművé tették volna a tápértékek és a problematikus összetevők arányát. Az új EU-jogszabály mégis előrelépést jelent bizonyos területeken:

     

    • Az információk betűméretének minimumát meghatározták (1,2 mm).
    • Fel kell tüntetni a friss hús származási helyét.
    • A fogyasztó félrevezetését megakadályozandó az élelmiszer-imitációkat (analógsajt, ragasztott hús stb.) azonnal a termék neve mellett fel kell tüntetni.

     

    Nagy előrelépést jelent az új szabályozás az allergiások számára. Az allergéneket nemcsak valamilyen módon ki kell emelni a csomagoláson (például más színnel), és ezáltal könnyebben észrevehetővé tenni, hanem a nem előre csomagolt árunál is jelezni kell a jelenlétüket, például a hentesnél vagy a péknél. Az azonban beletelik némi időbe, amíg ezek a szabályok általánossá válnak.

    -emel-
    XVIII. évfolyam 10. szám

    Címkék: adalékanyag, EU-szabályozás, joghurt

      Aktuális lapszámunk:
      2018. június

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.