Egészséges életmód

Kronobiológia – ahogyan belső óránk ketyeg

Ritmus nélkül nincs egészséges élet

    Ajánlott cikkeink a témában:


 

Egy órát könnyű átállítani. És utána ugyanúgy ritmusosan ketyeg tovább, mintha mi sem történt volna. Belső óránkkal azonban más a helyzet: bár bizonyos változásokra hajlandó, utána nem működik kifogástalanul. Aki élete során tartósan figyelmen kívül hagyja a természetes ritmust, az rövidebb-hosszabb távon betegségek kialakulásával számolhat. Sokat mesélhetnének erről a több műszakban dolgozók, vagy akiknek rendszeresen kell repülővel távoli tájakra utazniuk és jetlagtől szenvednek.

 

„A mozgás belső és külső mozgást jelent. A nyugalom mozgás nyugalomban. Nincs egyetlen olyan dolog sem a világegyetemben, amely ne mozogna.” Ez a gyönyörű kalligráfiában ránk maradt szöveg néhány ezer éves, és a csi-kung, azaz a hagyományos kínai orvoslás légzés- és meditációs gyakorlatának egyik mesterétől származik. Jobban ma sem tudnánk kifejezni azt, amit ősidők óta követtek az emberek, és amit mára a tudomány is igazolt: bár a biológiai ritmusok kialakulásának folyamatát még nem sikerült teljesen tisztázni, azt tudjuk, hogy életünk alapjait képezik. Az atomi részecskéktől kezdve az egysejtűeken, növényeken, állatokon és az embereken át az égitestekig minden ritmusos rezgésben van. A természettudománynak régóta el kellett ismernie, hogy az élőlények belülről vezérelt ritmikus magatartást követnek, és nemcsak azért, mert külső jelekre reagálnak.

 

Az emberi szervezetnél a ritmus zavarai veszélyeztetik az egészség érzékeny egyensúlyát: először közérzeti problémák lépnek fel, majd komoly tünetek, végül valódi betegségek. A krónikus megbetegedések 70-80 százaléka a helytelen táplálkozásra, a mozgáshiányra és a stresszre vezethető vissza. Ha azonban benézünk a kulisszák mögé, szinte mindig az értelmes ritmusok (például a rendszeres étkezés vagy a feszültség és lazítás váltakozása) figyelmen kívül hagyását ismerjük fel kiváltó okként.

 

Vegyünk egy egyszerű példát: mindannyian tudjuk, milyen fontos a nyugodt éjszakai pihenés. Szinte mindannyian ismerjük az olyan „önkísérletek” következményeit is, amikor az éjszakából csinálunk nappalt: kimerültnek és szétesettnek érezzük magunkat, a normális teljesítőképességünknek pedig nyoma sincs. Belső óránk ugyanis a nappali fényhez van igazítva. A világosság jelenti számunkra a nappalt, ezért kell még borult idő esetén is mindennap legalább 20-30 percet a szabadban tartózkodni. A sötétség szervezetünket az éjjelre programozza át, ez a magyarázata annak, hogy az alváshormon, a melatonin csak sötétben kezd termelődni.

 

 

Miért betegít meg a tartósan végzett több műszakos munka?

A nappal-éjszaka változásának bioritmusa ha tartósan zavart szenved (ahogyan például a több műszakban dolgozók esetében), akkor az egészségünk károsodik. Főként a műszakok idejének állandó változása zavarja össze az emberi szervezet alkalmazkodóképességét. A több műszakban dolgozóknál lényegesen gyakoribbak a betegségek. Az ilyen módon dolgozó nőknél például jelentősen megnő a mellrák kialakulásának veszélye.

 

Egyébként manapság csak az emberek töredéke dolgozik olyan időpontokban, amelyek valamikor normál munkaidőnek számítottak. Egy tipp az érintetteknek: ha már a legfontosabb tempómeghatározó, a nappal/éjszaka ritmusa ellen kell élniük, két másik tempódiktáló annál fontosabb: a rendszeres étkezési és mozgási időpontok segítenek a szervezetnek abban, hogy alkalmazkodjon a megváltozott ritmushoz. Ezek a módszerek beválnak a repülőút utáni jetlag esetén is. A napi ritmus átállításának azonban csak akkor van értelme, ha egy ideig biztosan azt kell majd követnünk (például két-három hetet a messzeségben töltünk). Ezzel manapság minden műszakbeosztó főnöknek tisztában kellene lennie.

 

„Régen minden jobb volt.” Az ilyen kijelentésekkel manapság nem sokat tudunk kezdeni. Ennek ellenére érdemes szemügyre venni a korábbi korok időbeosztását. Az alapot a munka ritmusa határozta meg, míg a rituálékban, ünnepekben és ünnepségekben ápolt ritmus hozzájárult a külső és belső tartás megőrzéséhez. Az éneklés (amit manapság az mp3-lejátszóról hallgatott zene helyettesít) az ember belsejét is rezgésbe hozta: énekléssel a munka igazolhatóan könnyebben megy.

 

A régi kultúrák prevenciós és terápiás koncepciói a belső és külső ritmusok figyelembevételére alapoztak. Erre számos utalást találunk az ájurvédában vagy a hagyományos kínai orvoslásban. A „kínai szervóra” például azt mondja ki, hogy minden egyes szervet a nap és az éjszaka meghatározott időpontjaiban jár át a legjobban az energia. Így például az asztmás rohamok gyakoribbak a korai reggeli órákban, amikor a kínai felfogás szerint a tüdő ellátásának legnagyobb mennyiségét kapja meg.

 

 

A másodperc törtrészétől az év lefolyásáig

Egy ausztrál tanulmány szerint az artrózisos betegek a legsúlyosabb fájdalmakat 17 óra tájékán érzékelik. A szervóra szerint a vese ebben az időben éri el energiájának maximumát. Az ízületek és a csontok pedig a hagyományos kínai orvoslás szerint a vesék funkcióköréhez tartoznak.

 

Manapság számtalan úgynevezett bioritmust ismerünk. Gunther Hildebrandt, a kronobiológiai folyamatok egyik legjelentősebb kutatója az emberi szervezet szabályozófolyamatait mind hozzárendelte a másodperctől az évig terjedő időtartományhoz:

• Így például a ritmusos idegi akciók a tizedmásodperctől a másodpercig terjedő időtartományban játszódnak le.
• A nyugalmi szívverés a másodperces tartományba tartozik, percenkénti 60-80-as pulzusszámmal.
• A vérnyomás, a légzés és a bélmozgás a perctartományon belül változik.
• Az izmok feszültségének és az alvás mélységének változásai az óratartományban játszódnak le.

 

A 24 órás periodicitás, az úgynevezett cirkadián ritmus a legismertebb az orvostudományban. Ezzel a ritmussal szoros kapcsolatban áll a testhőmérséklet változása (reggel 5 órakor 36,5 fok körül, délutánonként 37,5 fok körül), a vércukorszint változása, illetve a hormonkiválasztás emelkedése-süllyedése.

 

 

A gyógyulási folyamatok egy hét leforgása alatt történnek meg. Erre utal az a népszerű mondás, amely szerint a megfázás kezeléssel egy hét, a nélkül hét nap alatt múlik el. A kronobiológia a betegségek lefolyásában valóban felismert ilyen „cirkaszeptán” ritmusokat, és feltételezhető, hogy a valamikori heti ritmusú kúraelőírásnak nem csupán bürokratikus előnyei voltak.

 

Az éves ritmus a növekedéssel és az éréssel áll szoros kapcsolatban. Ezzel alapvetően az antropozófiai pedagógia és orvoslás foglalkozott. Ez az ember hétéves ritmusát a fogváltással (7 év), a serdülőkorral (14 év) és a szervfejlődés befejeződésével (21 év) hangsúlyozza.

 

Érdekes módon korábban az ember csak az első három hétéves ciklus lezárása után vált nagykorúvá. 42 évesen kezdődik az öregedés, amit mai, fiatalságőrült korunkban nem szívesen hallunk. Érdekes, hogy az ókori Rómában csak az lehetett szenátor, aki betöltötte a 42. életévét. A szenátor szó pedig a latin senex, azaz öreg kifejezésből származik. Manapság ennek az életkornak az elérése természetesen nem azt jelenti, hogy már vonulhatunk is be az idősek otthonába, ám ebben az életkorban gyakran szembesülünk új döntésekkel.

 

Nem a szív esik ki a ritmusból, hanem maga a ritmus sérül

Az orvosok szívritmuszavar esetén gyakran beszélnek arról, hogy a szív kiesett a ritmusból. Ez azonban nem teljesen igaz, mert a ritmus nem ütemet jelent, azaz ugyanannak a pontos ismételgetését, hanem hasonlónak a megismétlését hasonló időközökben. És éppen a variációra való képesség adja egy nagyszerű zenedarab, egy vers vagy az egészséges szervezet alapját.

 

A szívfrekvencia tehát nem ütem, hanem ritmus. Alvás közben például törvényszerűen csökken, de nagyon változatos marad, és szabálytalan vagy hektikus fázisok is felléphetnek. Meglepő módon ez a variábilitás megszűnik többek között szívinfarktust követően, ebben az esetben a szívműködés sokkal inkább gépies ütemhez válik hasonlatossá – és a ritmushoz, a rugalmassághoz való visszatérés a jobb prognózisra utal.

 

A gyerekeknek természetes mértékre és rendszerességre van szükségük

Egy még újnak számító mérési eljárással – a szívráta-variábilitás (HRV) megrajzolásával – manapság már mérhető a szervezhet alkalmazkodási képessége. Ennek során a páciens hosszabb időn át egy kényelmesen ráerősített, hosszú távú EKG-készüléket hord. A HRV alapján Maximilian Moser professzor a grazi egyetemen kifejlesztette az úgynevezett egyéni időképet (auto-chronos), a szervezet saját, egyéni idejének képét. Ez többek között megmutatja, harmonikusan váltakoznak-e a feszültség és a lazítás fázisai. Az egyéni kép kiértékelése alapján személyre szabott életvezetési tanácsok adhatók.

 

A ritmika ismétlést, erősödést és elmélyülést jelent. Gondoljunk csak a járni tanuló kisgyerekre. Olyan folyamat ez, amelyet több-kevesebb türelemmel, de makacsul ismételget mindaddig, amíg sikerül felegyenesedve járnia.

 

Főként a gyereknek van nagy szüksége élete első éveiben ritmikus folyamatokra ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessen. Így az állandó helyváltoztatás, a megszokott környezetből való kiszakítás vagy a rendszertelen étkezés nyugtalanságot hoz a fejlődésébe. Ennek következményeként olyan panaszok léphetnek fel, mint alvászavarok, hiperaktivitás és hangulatingadozás. A külső rend a belső stabilitás alapja, amely az erőteljes egészség bázisát teremti meg. A ritmus erősíti az akaraterőt és ezzel együtt a gyerek teljesítőképességét is. Így például tanulási zavarok esetén gyakran az az ok áll a háttérben, hogy a növekvő gyerek életéből hiányoznak a szilárd pontok.

 

A mai társadalmunkat átható „az idő pénz” felfogás a külső és belső ritmus megőrzése ellen hat. És elég nehéz elképzelni, hogy az iskolarendszer követelményeit („a gyerekem nem hiányozhat két hetet az iskolából, akkor túl sokat mulaszt”) össze lehetne kötni az egészséges mozgás és étkezés iránti igénnyel anélkül, hogy felismernénk a ritmus megőrzésének szükségességét.

 

Aki nem birkózik meg a változással, az megbetegszik

A ritmus a polaritások közötti egyensúly megteremtését és a közöttük való ide-oda mozgást jelenti. Ami a kínaiak számára a jin és a jang, az a mi világunkban is a mindig jelen lévő oszcillálásként fogható fel. Ha ide-oda ingadozunk ébrenlét és alvás, ki- és belégzés, lent és fent, élet és halál között, akkor mozgásban tartjuk a szükséges alkalmazkodási folyamatokat. Az az ember, aki soha nem éli át a hőmérséklet ingadozását, az első hidegnél megfázik, és az első melegnél szívműködési zavarai támadnak. Annak a gyereknek, aki nem él át egyetlen fertőzést sem, legyengül az immunrendszere. Minél kifejezettebb a ritmikus ingadozás, annál jobb a szervezet alkalmazkodóképessége.

 

Hogyan vigyünk egy kicsivel több rendet az életünkbe?

A holisztikus természetgyógyászat egyik módszere a rendterápia, amelynek célja egészséges rendet vinni mindennapi életünkbe. A periodikus ciklusokhoz apró lépésekkel juthatunk újra közelebb. Jelöljünk ki egy meghatározott időpontot, néhány percet, és mindennap ugyanebben az időben tegyünk valamit önmagunkért az aktivitás csendjében, vagy ahogyan a csi-kung mondja, belső vagy külső nyugalomban. Lehet ez egy vers, egy meditációs gyakorlat, séta a természetben vagy sport, egyedül vagy csoportban. A nap végén tekintsünk vissza az adott napra, mintha az elmúlt órák történéseit visszafelé levetített filmen látnánk.

 

Csodás lehetőség a nagyobb ritmusok rendjének átélésére az év nagy ünnepeinek megtartása, például az aratóünnepé. Még ha a ritmusok szemmel láthatólag elveszítették is már az erejüket – az emberek számtalan bántalmában könnyen felismerhető, hogy a kozmikus törvényszerűségek továbbra is érvényesek ránk. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell térnünk a múltba. A ritmus nem merev ütemet jelent, hanem dinamikus alkalmazkodást és ingadozást. Csak így érezhetjük meg és tarthatjuk karban kényszerektől mentesen saját belső ritmusunkat.

M. L.
XIII. évfolyam 11. szám

Címkék: belső óra, kronobiológia

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.