Egészséges életmód

Le a káosszal!

Az új rend friss energiát ad

A káosz blokkolja az energiát, míg a kitakarítás és az elrámolás újra felszabadítja. De miért esik annyira nehezünkre a rendrakás? Az alábbi cikkből hasznos tippeket kaphatunk otthonunk és munkahelyünk újbóli elrendezéséhez.


A rendszeres selejtezés új energiákat szabadít fel. A legjobb, ha mindjárt ki is próbáljuk!

 

Hogy a rend milyen fontos, azt már a nagymamáink is tudták. De a rendnek nemcsak annyi az előnye, hogy időt takarítunk meg, ha tudjuk, minek hol a helye és hol találjuk. A szakértők egyetértenek abban, hogy jobban, tisztábban és szabadabban élünk, ha a papírok nem borítják el az íróasztalunkat, és ha a szekrényt kinyitva nem zúdul három pulóver a nyakunkba.

 

A brit Karen Kinston Feng shui a mindennapok rendetlensége ellen című könyvében azt írja: "ha rendet teszünk a külső világban, belső világunkban is változások játszódnak majd le." Úgy is mondhatnánk, hogy a rendrakás felszabadít.

 

Nyilvánvalóan egyszerű, de rendkívül hatásos mechanizmus: a káosz gátol, a rendrakás szabad teret teremt. Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy ha ez így van, és ezzel mindnyájan tisztában is vagyunk, miért esik nehezére olyan sok embernek az összevisszaság felszámolása és tartósan a rend megőrzése?

 

Az első válasz az lehet: megszokás. A második, hogy a rendrakás és -tartás meglehetősen fárasztó dolog. Már a totális káoszba süllyedt pince gondolata is elég elriasztó ahhoz, hogy ne legyen energiánk belekezdeni a felszámolásába. Ám a jó hír mindehhez, hogy néhány egyszerű trükkel és némi fegyelemmel a legmakacsabb szokások is megváltoztathatók. Ha pedig egyedül nem boldogulunk, akkor szakszerű segítséget kaphatunk. Ez segíthet, ha a rendrakáshoz a minimális energiánk is hiányzik.

 

Aki egyedül nem képes rendet rakni, az szakember segítségét kérheti

 

Az utóbbi években hihetetlen méreteket öltött a rendteremtésről és magáról a rendről szóló segítő könyvek kiadása. Emellett pedig önálló szolgáltatássá fejlődött az a fajta tanácsadás, amely a négy falunk közötti káosz felszámolásával foglalkozik. Szorgos szakemberek közreműködésével mondhatunk búcsút a fölösleges ballasztoknak otthon, az irodában, a szekrényünkben vagy az íróasztalunkon, és hozzájárulásukkal meghozhatjuk azokat a döntéseket is, amelyekre egyedül nehezen lennénk kaphatók.

 

 

Mi köze a takarításnak a gyászmunkához?

A takarítás azt is jelenti, hogy elválunk és elengedünk. Ez teszi annyira fárasztóvá és olykor érzelmileg megterhelővé. A nagymamánkról ránk maradt fületlen csészével vagy az egykori kedvesünkkel tett párizsi repülőút beszállókártyájával a múlt egy darabját is megőrizzük. Egy közösen átélt pillanatot, amely mindaddig eleven marad, amíg a tárgyi emlékét tartogatjuk. Ha pedig kidobjuk, úgy érezzük, a fületlen csészével együtt az emlékek is a szemétre kerülnek.

 

A rendrakásban profi segítséget nyújtó szakemberek szerint ilyenkor nem is az a megoldás, hogy kidobjuk a szóban forgó tárgyat. Éppen ellenkezőleg, létük lehetőséget nyújt arra, hogy kapcsolatba lépjünk a múlttal, kimondjuk a ki nem mondottat, kifejezzük az örömünket vagy helyet adjunk a gyásznak.

 

Főként azoktól a tárgyaktól nehéz megválnunk, amelyek egy másik ember elvesztéséhez kapcsolódnak. Így válik a takarítás egyszerre gyászmunkává is. Érthető, hogy erre egyedül nem mindig vagyunk képesek. De a szakértők szerint vajon mi a teendő akkor, ha nehezen dobnám ki meghalt partnerem régi öltönyeit? A profik ilyenkor kreatív megoldást javasolnak: például a gombokból kollázst alkothatunk, és munka közben arról az emberről beszélgetünk, aki valaha az öltönyöket hordta, majd a képnek díszhelyet adunk a lakásban. Az is lehet, hogy a holmikat csinosan összepakoljuk, és ünnepélyes rituálé keretében mondunk nekik búcsút - a legtöbb embernek csak az a fontos, hogy közben ne legyen egyedül.

 

A kitakarított lakás harmóniát teremt és megnyugtat, ez a feng shui ősi bölcsessége

 

Akármi is legyen a kiváltó ok, válás vagy haláleset, mindenképpen fontos a múlt terhétől megszabadulni. Ez ad ugyanis csak alkalmat az újrakezdésre. Az életre az a tendencia jellemző, hogy kitölti az üres teret. Ahol felhalmozódik a régi, a szemét, ott nem nőhet semmi új.

 

A régi emlékekhez hasonlóan nehéz megválni a fölösleges ajándékoktól. Bár nem szeretjük a szóban forgó tárgyakat, mégis helyet szorítunk nekik, mert attól félünk, az ajándékozó rájuk fog kérdezni. Ilyenkor az őszinteség és a bátorság hiányzik. Így azután tovább trónol a komód tetején a ronda váza, mi pedig dühösek leszünk, valahányszor ránézünk. Sajnos az sem segít, ha eldugjuk a szekrény mélyére, mert a rossz érzés megmarad.

 

Legyünk bátrak és váljunk meg az ilyen ajándékoktól! Végül is a saját lakásunkról van szó, mi dönthetjük el, mi vegyen minket körül. És mi magunk is elcsodálkozunk majd, milyen nagy segítséget jelent ez a kis tett ahhoz, hogy a jövőben is szuverén módon kiálljunk a magunk igazáért hasonló helyzetekben.

 

A rendetlenség egy teljesen más kategóriáját jelenti az a kényszer, hogy semmit ne dobjunk ki, aminek esetleg valamikor a jövőben majd még hasznát vesszük. Jó lesz ez még valamire! - ezzel a felkiáltással gyűjtögetjük a kiürült joghurtospoharakat, két sorba rendezzük a soha nem használt szakácskönyveket, és a példák még sorolhatók. A tárgyak pedig csak gyűlnek, gyűlnek, és teletömik a szekrényeinket.

 

 

A limlom a megrekedt energia

A nap mint nap minket körülvevő fölösleges kacatok belső stresszt idéznek elő, amely tudattalanul is megterhel minket. A felhalmozott újságok folyamatosan arra emlékeztetnek minket, hogy többet kellene olvasnunk. A sarokban porosodó szobabicikli figyelmeztet, hogy el kellene kezdenünk sportolni. Mindez csak lelkifurdalást kelt bennünk, és elszívja az energiánkat.

 

Az el nem olvasott újsághalmok anélkül teremtenek stresszt, hogy észrevennénk

 

Dobjuk ki őket! A lomtalanítás ugyanis emeli az önbizalmunkat is. Ne a tárgyak határozzanak meg minket, hanem mi döntsük el, mivel vesszük magunkat körül! Ezzel visszanyerjük cselekvési képességünket és kilépünk az áldozat szerepéből.

 

A rend természetesen nagyon egyéni ügy. Aki azonban felismeri, mi okozza a rendetlenségét, az már megtalálta a kulcsot a rendhez. Mindegy, hogy gyűjtőszenvedélyről, felhalmozási kényszerről vagy telitömött szekrényekről van-e szó, ha kidolgoztuk a stratégiát, a jövőben könnyebben gondoskodunk majd a rendről.

 

 

A szupermarket csapdája

Van, aki számára a rendrakás már jóval a lakása ajtaja előtt megkezdődik: a diszkontárak, a kivételes ajánlatok és persze a reklámok mind azt sugallják, hogy a boldogság és az elégedettség azzal szerezhető meg, ha vásárolunk valamit. Ezzel már be is csapódik mögöttünk a csapda, és megint több elrakodni- és kidobnivalónk lesz.

 

Ha könnyen befolyásolnak minket a reklámok és nehezünkre esik nemet mondani, kísérletezzünk a következő módszerrel: határozzunk meg egy minőségi szintet, amit el kell érniük azoknak a tárgyaknak, amelyekkel körülvesszük magunkat. Nyissuk ki a ruhásszekrényünket és vizsgáljuk át a tartalmát darabról darabra. Írjuk fel, mit jelent számunkra a minőség. Vasalást nem igénylő anyagot, bizonyos színeket, pamut alapanyagot stb. Utána határozzuk meg azt is, mi az, amit nem szeretünk. Például a szárítógépben nem szárítható fehérnemű, a csak kézzel mosható termék. Ezek alapján már a legközelebbi vásárlás során is jobban eldönthetjük, valóban illik-e a szekrényünkbe a csábító ruhadarab vagy sem. Ugyanez megoldható műszaki cikkekkel, konyhai felszerelésekkel, dekorációs darabokkal is. Emellett segít az is, ha tér- és időbeli távolságot állítunk önmagunk és az ajánlat közé. Halasszuk el a döntést másnapra, vagy az áruházban menjünk egy emelettel följebb.

 

De mi a teendő akkor, ha a káosz már túlságosan kiterjedt, és nem tartozunk azok közé a zsenik közé, akik uralkodni tudnak rajta? Először is nem tanácsos túl nagy feladattal kezdeni a káosz felszámolását. Kezdjük egyetlen fiókkal vagy szekrénnyel, rámoljunk ki belőle mindent, alaposan tisztogassuk ki, és utána szortírozzuk szét a darabokat. Ennek során nagyon pontosan válasszuk ki, mi az, amit valóban vissza akarunk rakni, és mi az, amit nem. Amit nem használunk, nem szeretünk, vagy ami elromlott, dobjuk ki, ajándékozzuk el vagy adjuk el.

 

Nem kell rögtön az egész lakást rendbe tennünk, kezdetnek jó a könyvesszekrény vagy egy fiók is

 

A határozatlanoknak az ABC-módszer nyújt segítséget a válogatáshoz. Ehhez először is szükségünk lesz három dobozra. Az A jelűbe kerül mindaz, amit meg akarunk tartani, a B jelűbe a bizonytalan sorsú tárgyak, míg a C jelűbe mindaz, amit eldobhatunk. A B dobozt egy nappal később még egyszer nézzük át. Vegyünk a kezünkbe minden egyes tárgyat, és tegyük fel a következő kérdéseket:

 

• Fokozza az energiaszintemet, ha erre a tárgyra gondolok vagy nézek?

• Szeretem teljes szívemből?

• Valóban szükség van rá?

 

Ha továbbra is megmarad a bizonytalanság, akkor a tárgyat tegyük vissza a dobozba és vigyük fel a padlásra vagy le a pincébe. Vagy adjuk kölcsön az egyik barátnőnknek egy meghatározott időre. Ha a tárgy ezalatt nem hiányzik nekünk, akkor az idő leteltével végleg megszabadulhatunk tőle.

 

Hogyan szabaduljunk meg a energiavámpíroktól?

A már nem szeretett vagy szükségtelen tárgyak mellett van a lomoknak egy további kategóriája is: minden olyasmi, amit nem zártunk le. Idetartozik a vízcsap, amit meg kellene szereltetnünk, a cipő, amit el kellene vinni a suszterhez - csupa olyan el nem intézett dolog, ami hátráltatja az előrelépésünket az életben. Apró energiavámpírok ezek, amelyek összességükben mégis nagy frusztrációt eredményezhetnek.

 

Ilyenkor a megoldás az, hogy fogunk egy darab papírt, és végigmegyünk a lakáson. Felírunk mindent, amit el kell intéznünk, semmit ne hagyjunk ki, akármilyen hosszúra sikeredik is a lista. Azután szabjunk meg egy fix időpontot és időtartamot, például minden pénteken délután 4 és 5 óra között. Ezek után határozzuk meg az első öt feladatot, amellyel elkezdjük a rendrakást. És rajta! Magunk is meglepődünk majd, ha eljön a megadott időpont, és elkezdhetjük a rendrakást, mekkora örömet jelent kihúzni egy letudott tételt a listánkról!

 

Az akciók csapdája: a kedvező ár gyakran vásárlásra csábít, holott valójában nincs is szükségünk az adott tárgyra

 

Néha csak azért van rendetlenség, mert rosszul rendszerezzük a dolgokat, vagy túl sok tárgyat akarunk elhelyezni egy térben. A szakemberek szerint ilyenkor az a megoldás, ha a gyakran használt tárgyakat derék- és szemmagasságban helyezzük el, ezzel mindig kéznél vannak. A ritkán használtak jönnek fölülre, a nehéz tárgyak alulra. Általában véve jó ötlet minden tárgynak kijelölni a lakásban egy fix helyet. Ha mindig ide tesszük vissza, automatikus lesz a rend, és ez megkönnyíti a takarítást is. 

 

Hogy a rend hosszabb távon is megőrződjön, érdemes minden családtag számára előírni bizonyos szabályokat:

 

• Ha valamit elveszek valahonnan, használat után ugyanoda teszem vissza.

• Ha kinyitok valamit, vissza is zárom.

• Ha valami tönkremegy, akkor a következő három napon belül megjavíttatom.

 

A rendteremtés és a rend megtartása mindig megéri. Az életünk kevésbé lesz zaklatott, több energiánk és időnk lesz, és több pénzünk is, mert a lomok kiselejtezése hatással van a pénztárcánkra is. A fölösleges dolgok ugyanis helyet foglalnak, és a hely pénz. Gondoljunk csak azokra a szekrényekre és polcokra, amelyek azért kellett megvásárolnunk, hogy helyet biztosítsunk a lomoknak! A legjobb, ha kidobjuk őket. Szabaduljunk meg a fölösleges ballaszttól, és élvezzük az új lehetőségek előtt felszabaduló teret. Kint ugyanúgy, mint odabent.

 

A rendrakás pszichológiája

Külföldön már olyan pszichológusok is akadnak, akik kimondottan a rendteremtéshez nyújtanak szakszerű tanácsot. Meglátásuk szerint az elrámolás és a kitakarítás a külvilágban elvégezve belső világunkba is rendezettséget hoz. A káosz ugyanis blokkolja az energia áramlását, és az a sok apróság, amelyre tudatosan nem fordítunk figyelmet, stresszel és megterhel minket. Ha viszont búcsút mondunk az összeviszszaságnak, akkor az energiaáramlás újra felszabadul.

 

A páciens és a pszichológus közös munkája során elsőként is megállapítják, hol van szükség segítségre, majd egyfajta szerződést kötnek, sőt, az illető olykor még házi feladatot is kap. Az előre egyeztetett időpontban tárgyról tárgyra haladnak, majd a páciens eldönti, mi az, ami maradhat, minek lehet bizonytalan a sorsa, és mi kerül azonnal a szemétbe.

 

Újrakezdésnél nagyon fontos, hogy megváljunk a fölösleges dolgoktól. Erre jó lehetőség a lomtalanítás

 

A szakemberek egyébként nem értenek egyet azzal a vélekedéssel, hogy ami már egy éve nem volt a kezünkben, attól szabaduljunk meg. Sok oka lehet ugyanis annak, hogy egy tárgyat olykor két-három évig elő se veszünk. Óvatosnak kell lennünk, mivel egy-egy tárgytól búcsút venni annyit jelent, hogy búcsút mondunk olyan személyeknek vagy eseményeknek is, amelyeket még nem dolgoztunk fel. Ilyenkor felelősségteljes cselekvésre van szükség, nehogy olyan folyamat induljon be, amelyet már nehéz kézben tartani.

 

A rendetlenség egyébként személyes kapcsolatainkra is kihat: gátolja a kommunikációt, megrekeszti az előrehaladást, és például azt is okozhatja, hogy valaki nem talál új partnerre, mivel tudattalan szinten még nem tette magát szabaddá. Már csak
ezért is megéri rendet teremteni.

Sz. Z. L.
XIV. évfolyam 3. szám

Címkék: rend, rendterápia

Aktuális lapszámunk:
2017. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.