Egészséges életmód

Mit kell tudni az antibiotikumokról?

Az antibiotikumok bizonyos betegségeknél nélkülözhetetlenek és életet menthetnek. Azonban ha banális betegségeknél is túl korán felírják, hatásukat az ellenkezőbe fordíthatja: a páciens szervezete túlzottan megterhelődik, és a gyakran használt antibiotikumokra amúgy is egyre inkább rezisztens baktériumok száma megsokszorozódik. Ezért is nagyon fontos tudni, hogyan működik az antibiotikum-terápia, milyen kísérő szereket érdemes szedni mellette például a bélflóra védelme érdekében, és milyen esetekben segítenek a növényi helyettesítő szerek.


 Főleg náthás jellegű megbetegedésekre gyakran írnak fel túl gyorsan antibiotikumot, holott az ilyen gyógyszert súlyos esetekre
kellene tartogatni

 

Az antibiotikum szó a görög anti (valami ellen), illetve a biotikos (az élethez tartozó) szavakból származik, és ennek megfelelően azt jelenti: valami olyasmi, amely az élethez tartozó ellen hat. Amikor 1910-ben Paul Ehrlich bevezette az első antibiotikumot a szifilisz ellen, 1928-ban Alexander Fleming felfedezte a penicillint, 1935-ben pedig Gerhard Domagk piacra dobta a szulfonamidot, mindenki meg volt győződve róla, hogy új korszak határát léptük át. És valóban: rengeteg beteg életét mentették meg az antibiotikumok, vagy megfelelően alkalmazva megakadályozták, hogy a betegek életveszélyes állapotba kerüljenek. Többek között jelentősen sikerült csökkenteni a csecsemőhalandóságot, elkerülhetővé váltak a veszélyes sebfertőzések, sikeresen legyőzhetővé a korábban nemritkán halálos kórnak számító tüdő-, vesemedence- és agyhártyagyulladások, és a lista a végtelenségig folytatható. Tény, hogy antibiotikumok nélkül elképzelhetetlen a modern orvoslás. Ugyanakkor vannak olyan tények, amelyekről annak idején nem tudtak, és amelyek ma sem kapják meg a megfelelő figyelmet:

 

• Vannak rossz, de jó baktériumok is, nemcsak kórokozók, hanem olyanok, amelyek az egészségünket védelmezik. Ez utóbbiak a nyálkahártyákon találhatók meg, és védelmezik, illetve edzik az immunrendszert.

 

• Az antibiotikumok többé-kevésbé válogatás nélkül megtámadnak mindent, ami a látókörükbe kerül, így a természetes, védelmező baktériumflórát is.

 

• A vírusok ellen az antibiotikumok hatástalanok - a légúti fertőzések 70-90 százaléka vírusos eredetű.

 

• A baktériumok tanulékonyak. Egy generációjuk nagyjából 20 percet él, ami azt jelenti, hogy egy ember élete harminc éve alatt körülbelül 250 ezer baktériumgenerációt hagy maga mögött. Ezen idő alatt az egysejtűek megtanulják, hogyan védekezzenek a káros mérgek ellen. Ez ad magyarázatot arra, miért létezik rengeteg olyan baktérium, amely ellen szinte nincsen hatékony antibiotikum.

 

• Egyes antibiotikumok elnyomhatják az immunrendszert, amennyiben megtámadnak bizonyos immunsejteket. Ennek az lesz a következménye, hogy a beteg egyik gyógyszert kapja a másik után.

 

Mi a közös a penészes kenyérben és az antibiotikumokban?

A még ma is használatos penicillint a Penicillium chrysogenum nevű penészgombából vonják ki, azaz természetes kiinduló anyaga van. Baktériumellenes hatása nem teljesen új: már a középkorban ettek az emberek penészes kenyeret, mert a tapasztalat megtanította őket arra, hogy segítségével védekezhetnek a fertőző betegségek ellen. Egy szintén középkori gyógyászati leírás azt javasolta a gennyes sebekkel küszködő betegeknek, hogy telihold idején éjszaka menjenek ki a temetőbe, és a frissen eltemetett halottak sírjának holdfényben csillogó földjéből szórjanak a sebükre, hogy az meggyógyuljon. Japán kutatók megvizsgálták ezt a furcsa javaslatot, és azt találták, hogy a holdfényben csillogó földben elszaporodó baktériumokban az aureomycin nevű hatóanyag termelődik, amely rendkívül hatékony sebfertőzéseknél.

 

Már a középkorban ettek az emberek penészes kenyeret,
mert a tapasztalat megtanította őket arra, hogy a segítségével
védekezhetnek a fertőző betegségek ellen

 

Ez a természetes módon lejátszódó antibiotikus elv az erősebb törvényét követi: az egysejtűek és a többsejtűek egymást fenyegetik a túlélésért vívott harcban. A baktériumok és a gombák itt különleges stratégiát fejlesztettek ki, hogy távol tartsák a többi mikroorganizmust: antimikrobiális hatóanyagot termelnek, amely megakadályozza a többi csíra szaporodását vagy növekedését.

 

Az embernél alkalmazott antibiotikus hatóanyagok felismerik a baktériumsejteket, és célzottan beavatkoznak az anyagcseréjükbe. Gátolják vagy blokkolják életfontosságú folyamataikat, és megölik a kórokozókat (baktericid hatás), vagy gátolják a mikrobák szaporodását (bakteriosztatikus hatás). Ez azonban nem mindig sikerül, mivel a megtámadott baktériumok olyan mechanizmusokat fejlesztenek ki, amelyekkel védekeznek a támadások ellen. Ezen kívül arra is képesek, hogy ezeket a tulajdonságokat az örökítő anyag cseréje révén továbbadják.

 

 

A mikroba meghatározására a gyakorlatban ritkán kerül sor

Az ilyen jellegű rezisztencia elkerülése érdekében az antibiotikumokat tanácsos csak súlyos bakteriális fertőzés esetén bevenni, ehhez azonban az orvosnak pontos diagnózist kell felállítania. Ideális esetben a kórokozót laboratóriumban azonosítják, amely azonban a gyakorlatban gyakran túlságosan időigényes és sokba is kerül. A laborban meghatározható, hogy bakteriális vagy vírusos eredetű fertőzésről van-e szó. Ezen kívül azt is megnézik, a szóban forgó baktérium nem rezisztens-e bizonyos antibiotikumokra. Ez az optimális útja a kezelésnek, ha elegendő idő áll rendelkezésre a tesztelésre és egy adott antibiotikum célzott alkalmazására. Ilyen eljárásnak van létjogosultsága például skarlát esetén: a torokváladék alapján a labor megállapíthatja, Streptococcus-fertőzésről van-e szó, amely jól kezelhető penicillinnel. Az antibiotikum adásával várni kell az eredmény megérkezéséig, ami általában 2-3 napot vesz igénybe. Számtalan további fertőzés létezik, például húgyúti, bőr- vagy csontgennyesedés, amikor előnyt jelent az eredmény megvárása, mielőtt felírnák az antibiotikumot.

 

Amikor azonnali beavatkozásra van szükség, az orvos általában széles spektrumú antibiotikumot ír fel. Ezek a szerek széles fronton pusztítják el a baktériumokat, amelyek között általában megtalálható a kórokozó is. Ennek a terápiának azonban nagyon magas a rezisztenciarátája, és a bélflórát is károsítja. Ezek a gyógyszerek az allergia kialakulását is elősegítik.

 

Éppen ezért ha csak lehetséges, a legszűkebb hatásspektrumú készítményt kell választani, amely csak egy bizonyos baktérium ellen irányul. A kezelés hatékonyabb, a mellékhatások csekélyebbek, a feltétel viszont az, hogy a baktériumot laboratóriumban meghatározzák. A hétköznapi gyakorlatban ennél sokkal gyakoribb, hogy a beteg panaszai alapján rendel gyógyszert az orvos, azaz széles spektrumú antibiotikumot ír fel.

 

Az antibiotikumokat mindig kellően hosszú ideig kell szedni, hogy a kórokozókat lehetőleg teljesen hatástalanítsa. Ez általában 8-10 napot jelent. Ha valaki idő előtt megszakítja a terápiát, mert jobban érzi magát, annál fennáll a veszélye annak, hogy a szervezetében visszamaradnak a kórokozók, és a betegsége kiújul. Ha az antibiotikum szedését követő három napon belül nem következik be javulás, akkor vagy a diagnózist kell korrigálni, vagy a gyógyszert megváltoztatni. A felbontott csomagokat juttassuk vissza a gyógyszertárba, ne tároljuk otthon!

 

 

Akadályozzuk meg a mellékhatásokat!

A páciensek antibiotikum szedése közben gyakran tapasztalnak olyan mellékhatásokat, mint hasmenés, puffadás, émelygés, hányás vagy hüvelygomba. Ez a bél-, illetve hüvelyflóra károsodásával függ össze, amely többek között kedvez a candidagombák és a hasmenést okozó baktériumok elterjedésének. Ilyenkor az antibiotikumokhoz nagy dózisú tejsavbaktériumokat tanácsos szedni, mint amilyenek a laktobacilusok vagy a bifidobaktériumok. Ezek elősegítik a beteg saját flórájának regenerálódását, ami aztán kontrollálja a káros csírák és gombák szaporodását. Az antibiotikum-terápia befejezése után pedig probiotikum-kúra következik.

 

Manapság sajnos túl gyakran írnak fel antibiotikumokat, aminek lehet az oka az orvos aggodalma, nehogy elnézzen egy súlyos fertőzést, másfelől viszont a beteg türelmetlensége is. Az antibiotikus terápia banális fertőzések vagy vírusinfekciók esetén ma műhibának számít, hiszen számos alternatíva áll rendelkezésre.

 

 

A mustárolaj a baktériumok természetes ellensége

Idetartoznak például az antimikrobiális hatóanyagok, amelyeket méltatlanul ritkán használunk. Forrásaik a zsázsa, a mustár, a retek, a rukkola, a káposzta, a brokkoli, a karfiol, a hagyma, a fokhagyma és a medvehagyma. Ezek a növényi antibiotikumok  egyaránt hatékonyak vírusok, baktériumok és gombák ellen. Nem okoznak rezisztenciát, nem támadják meg a bélflórát, aktivizálják a szervezet saját védekezőrendszerét és megakadályozzák a visszaesést. Ugyanakkor természetesen nem olyan gyorsak és célzottak, mint a valódi antibiotikumok.

 

A mustárolaj-tartalmú kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) mint növényi antibiotikum nemcsak a baktériumokat, hanem a vírusokat és a gombákat is elpusztítja. Különösen hatékony lég- és húgyúti fertőzések esetén. Nagy előnye, hogy nem okoz rezisztenciát és nem támadja meg a bélflórát

 

Ezeket a fitobiotikumokat fogyaszthatjuk ételként vagy gyógyszerként. Fertőzések megelőzésére bevehetünk naponta egyszer egy nyers fokhagymagerezdet (előtte nyomjuk szét!), vagy ha valakit zavar a szaga, zsázsát fogyaszthatunk.

 

Fertőzés esetén jó a kerti sarkantyúka és a torma, mert mindkettő mustárolajat tartalmaz. A mustárolaj a gyomor nyálkahártyáján keresztül szívódik fel, és a tüdőn, illetve a veséken keresztül választódik ki, ott győzi le a kórokozókat. Ezért különösen hatékony légúti és húgyúti fertőzések esetén.

 

 

Gerániumgyökér köhögésre, vörös áfonya a húgyhólyagra

Akut bronchitis jó ellenszere a dél-afrikai muskátli (Pelargonium sidoides) gyökeréből készült kivonat. A hatóanyag meggátolja, hogy megtelepedjenek a légutak nyálkahártyáján a baktériumok és vírusok, illetve ott elszaporodjanak. Ezen kívül aktivizálja az ölősejteket és a makrofágokat az immunrendszeren belül. Hasonló tulajdonságai vannak az amerikai vörös áfonyának, amely viszont kizárólag a húgyutakra hat. A visszatérő húgyúti fertőzésektől szenvedő betegeknél feleolyan gyakorivá vált a kiújulás, miután vörösáfonya-levet vagy -szirupot fogyasztottak. A levet nagy dózisban kell inni hosszabb ideig (napi 2x200 ml).

 

A fentieken túl bizonyos illóolajak is rendelkeznek célzott mikrobaellenes hatással. Ma egyre gyakrabban használják ezeket például bakteriális eredetű hüvely-, illetve gombafertőzések ellen. Ehhez szintén laborban, kenet alapján azonosítják be az adott kórokozót, és erre adják a megfelelő aromatikus olajakat. Ha valaki több mint két alkalommal szed évente antibiotikumot, annak feltétlenül szüksége van probiotikumos kezelésre, mely helyreállítja a bélflóra egyensúlyát.

 

A leggyakrabban használatos antibiotikumok

Hatásspektrumuk alapján különféle antibiotikumokat különböztetünk meg:

 

• Penicillinek
Alkalmazási terület: enyhe és középsúlyos fertőzések, például mandulagyulladás, skarlát, felső és alsó légúti fertőzések, fül-orr-gégészeti gyulladások, akut hólyaghurut.

 

• Cephalosporinok
A leghatékonyabb antibiotikumok közé tartoznak. Alkalmazási terület: légúti, fül-orr-gége, bőr- és lágyrészfertőzések, akut húgyúti fertőzések.

 

• Makrolidok és clindamycin
Alkalmazási terület: légúti, fül-orr-gége, bőr- és lágyrészfertőzések, urogenitális fertőzések.

 

• Tetraciklinek
Alkalmazási terület: légúti, fül-orr-gége, húgyúti fertőzések, az akne bizonyos formái.

 

• Fluorokinolonok
Alkalmazási terület: széles spektrum, a fej területén lévő fertőzések, légúti infekciók, a bőr, a lágyrészek és a húgyutak fertőzései.

 

• Szulfonamidok/trimethoprim
Alkalmazási terület: légúti, fül-orr-gége fertőzések, egyszerűbb húgyúti fertőzések.

- dr. ki -
XV. évfolyam 5. szám

Címkék: antibiotikum, bélflóra

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.