Egészséges életmód

Modern egészségőrlő: a mobbing

    Az utóbbi években pszichológusok és szociológusok között igazi „divattémává” vált egy olyan, a mindenütt élesedő konkurenciaharccal együtt tömegesebbé váló munkahelyi lélekártó tényező, amely világszerte mobbing néven híresült el.  


    Aki úgy érzi, hogy utaznak rá, ne riadjon vissza attól, hogy támadóját szóra bírja. A munkaadónak kötelessége, hogy alkalmazottait megvédje. Adott  esetben az áldozat jogi úton kártérítést, vagy fájdalompénzt követelhet

     

    A fogalom nem egészen új keletű, hiszen már Conrad Lorenz, a híres viselkedéskutató is alkalmazta az állatközösségek vizsgálata során, amikor állatcsoportok agresszív harcát írta le a közösség egyes tagjaival szemben. Maga a kifejezés az angol „mob” = „csorda, csürhe, randalírozó tömeg” szóból származik. Ennek igealakja, a „to mob” pedig azt jelenti, valakire csoportosan rátámadni, rászabadulni, zaklatni.

     

    A téma azért került manapság reflektorfénybe, mert számos tényező összhatása emelte a mobbingot az érdeklődés színpadára. Egyre fokozódik ugyanis a munkahelyféltés jelensége, egyre gátlástalanabbá válik a társadalmi és financiális vetélkedés, egyre inkább nyomasztja az embereket a teljesítménykényszer. A vezetési hiányosságok, a vállalati, üzleti szerkezetek átláthatatlansága, a szerződéskötések tisztaságának hiánya, a kifizetési megbízhatatlanságok stb. mind kiváló táptalajt biztosítanak a mobbingnak.

     

    Mindenekelőtt érdemes megismerkednünk a fogalommal, amely nyugat-európai kutatások szerint a munkahelyeken 1–17%-ban érint embereket, függetlenül a hierarchiában elfoglalt pozíciójuktól, de potenciálisan mindenkit „mobbolhatnak”. Mindenekelőtt érdemes megismernünk a fogalom mögött rejlő lényeget. Wolmerath és Esser szerint: „a mobbing a munka világában kifejlődött történési folyamat, amikor romboló cselekedetek különböző formában, ismételten és hosszabb időn keresztül történnek egyénekkel szemben, akik ezt személyük károsodásaként és sérelmeként élik meg. Ez egy fékevesztett folyamat során oda vezet, hogy pszichés állapotuk és egészségük fokozatosan károsodik, munkahelyi izolációjuk és kiközösítésük egyre nyilvánvalóbbá válik. Mindezek vonatkozásában eltűnnek a kielégítő megoldás esélyei, és az érintettek tevékenységi köre törvényszerűen végletesen beszűkül.” Mindehhez hozzá lehet tennünk, hogy a „mobberek” kreativitása általában igen magas szintű, s a szerencsejátékos szenvedélyével találnak ki újabb bosszantásokat, kitolásokat, rágalmazási formákat, hírnévrontást, mószerolást stb.

     

     

    Magyarországon – mivel nálunk az egymásnak való keresztbetevés „nemzeti sportnak” számít – a mobbingtól szenvedők aránya bizonyosan jóval magasabb a nyugat-európainál. Ezt – az általános tapasztalaton túl – például az a statisztika is alátámasztani látszik, hogy a leginkább munkaképes korú, 40–50 év közötti férfiaknál a „felhúzások”, „betartások” és társai által generált magas vérnyomás következtében beálló agyi katasztrófák arányszáma a duplája az európai átlagnak! Amint egy hasonlókban testileg-lelkileg tönkrement betegem megfogalmazta: „soha nem tudtam volna elképzelni, hogy emberekben ennyi öncélú gonoszság legyen!”

     

     

    A mobbing kihatásai

    A mobbingolás kezdetén a szenvedő fél mozgósítja mellékvese-tartalékait: aktívabb, megpróbál szóban védekezni, kifogásokat keres, megpróbálja elkerülni a kellemetlen szituációkat, védelmet keres a főnökénél vagy valamely munkaügyi szervnél. Néha ezek az eljárások eredményre is vezetnek: az érintettben elég tetterő marad, és a mobbingolással a környezet fel is hagyhat. Ehhez azt kell hozzáfűznünk, hogy a mobbingolás mindenekelőtt ott nyerhet teret, ahol hiányzik a vitakultúra, ahol nincs lehetőség – vagyis általában a főnök nem teremt lehetőséget – arra, hogy a konfliktusokat közösen megbeszéljék, elemezzék és azokból sikeresen megtalálják a kiutat a résztvevők komolyabb önérzeti, lelki károsodása nélkül.

     

    Amennyiben az érintett a fenti módok igénybevétele után sem tud sikeresen „mobbingtalanítani”, vagyis békülési kísérletei és ellenintézkedései csődöt mondanak, akkor kezdődik számára az egészségőrlő ördögi kör.

     

    Becsvágyó, sikeres, csinos és öntudatos – az ilyen nők gyakran válnak a mukahelyi mobbing áldozatává

     

    Az érintett energiáját fokozatosan elrabolja az, hogy méltánytalanok, igazságtalanok vele szemben, minden intézkedését, cselekvését támadják, esetleg nevetségessé teszik, meghurcolják, megalázzák. Ekkor már csak arra az önemésztő kérdésre marad ereje: „miért éppen én vagyok a céltábla?” A stressz-spirálba belekerülve azután az egyéni érzékenységnek, gyenge pontnak megfelelően bizonyosan megkezdődik valamely pszichoszomatikus betegség kialakulása. A „mobbingártalom” a leggyakrabban a következő tünetegyüttesekben jelenik meg:

     

    Általános rossz közérzet, amelyhez hozzátartozhat gyakori fejfájás, alvászavarok, migrén, késztetés hiánya, szív- és gyomorpanaszok, a trapézizom, a kínai hagyományos orvoslás „lélekizmának” állandó feszültségi állapota következtében kialakuló tarkó- és hátfájás.

     

    Lelki egyensúly zavarok: bizonytalanságérzés, önértékelési zavarok, kisebbrendűségi érzés, koncentrációs és gondolkodási nehézségek, határozási képtelenség, depresszív hangulat.

     

    Függőségek kialakulása, kompenzáló szenvedélyek: extrém kávé- és/vagy cigarettafogyasztás, táplálkozási anomáliák (bulimia vagy anorexia), játékszenvedélyek, alkoholizmus, drogfüggőség, nyugtató-altató tabletták rendszeres használata stb.

     

    Tartóssá váló „valódi” betegségek, mint gyomor- és bélfekélyek, szív- és érrendszeri problémák (elsősorban magas vérnyomás, szívritmuszavarok, anginás panaszok), immunbetegségek, rosszindulatú daganatok.

     

    Általános félelmi állapotok, amelyek a rezignációtól a kétségbeesésen, az egzisztenciaféltésen és az értelmetlen harc gondolatán át egészen az öngyilkosságig vezethet.

     


    Telefonterror, pletykák – a mobbingnak sok arca van

     

    Ez a legutóbbi tényező, a félelem, olyan kiemelt jelentőségű egészségünk, illetve betegségeink kialakítása szempontjából, hogy feltétlenül külön is szólnunk kell róla. Mai világunkban amúgy is az általános félelemkeltés időszakát éljük, a terrorizmustól a drasztikus klímaváltozáson át a napi bűnözésekig sok minden tartja sakkban lelkünket – ha hagyjuk. Osho, a világhírű filozófus és tanító szerint a világon a legtöbbet a politikusok és a papok hazudnak, éppen azért, hogy az e világi és túlvilági félelmektől való biztosítást kínálva testünket-lelkünket a markukban tarthassák. Általánosságban azonban a félelem az, amivel az embereket a legkönnyebben manipulálhatják – és sajnos az orvosok is a kelleténél többet használják ezt az eszközt, hogy a betegek alternatív irányú gondolkodását megtörjék. Sok főnök osztja azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy „nem kell, hogy a beosztottjaim szeressenek, csak féljenek tőlem”. Hallottam már olyan – végtelenül cinikus – vezetői vélekedést is, hogy „inkább mindenki kapjon körülöttem infarktust, csak én ne!”.

     

    Spanyolországban rendszeresen készítenek felmérést abban a témakörben, hogy mitől félnek legjobban az emberek. A lista élén – kis különbségekkel, felváltva – mindig a terrorizmustól való félelem vagy a munkanélküliségtől való rettegés áll. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy – nem tudom, milyen kritériumok alapján végzett – felmérés szerint Olaszországban a munkahelyek 70%-a (!) bizonytalan, akkor beláthatjuk a munkahelyi mobbingolás félelemkiváltó hatásának rendkívüli jelentőségét.

     

    A félelem a nyugati pszichológia szerint is a legmélyebb lelki folyamatokat bénítja, károsítja. A hagyományos kínai orvoslásban a félelem a vese energiapáholynak negatív érzelme, vagyis ezt a funkciókört – ami nagyjából a mellékvese hormonrendszerét jelenti – teszi tönkre. Az általa okozott tartós stressz a hormonrendszer alapjait kezdi ki, a szervezet ellenálló képességét töri meg, „kioltja a szervezet kazánjának a tüzét”.

     

     

    Kihatások a szociális környezetre

    Tisztán kell látnunk azt, hogy a mobbing-környezet nem csak az érintettre van negatív hatással, hanem családjára, baráti körére, ismerőseire is. A legtöbb ember ugyanis a negatív szituációk folytonos ismétlésétől, a megoldhatóság valószínűtlenségének ecsetelésétől hamar elfárad és elfordul a sértettől, ami csak fokozni fogja depresszióját, elidegenedését, egyedülállás-érzését. Nem csoda, ha ilyenkor bekövetkeznek a legkülönbözőbb destruktív cselekedetek. Leginkább azonban a munkahely elhagyása, a lerokkantosítás gondolata (esetleg valósága), végleges munkaundor, emberkerülés, mindenképp lényeges teljesítménycsökkenés és betegségközpontú gondolkodás lesz a meghatározó. A mobbing következésképp nem csak az érintett egészségét és szociális helyzetét ássa alá, hanem az egyén és a család gazdasági helyzetét, egzisztenciáját is.

     

    Dr. Alfred Fleissner, a hamburgi egyetemi klinika munkatársa, mobbingszakértő

     

    Azoknak a személyeknek az általános állapotát, akik hosszú távon kénytelenek a mobbingot elviselni, a kutatók azokéhoz hasonlítják, akik repülőgép-lezuhanást, hajótörést éltek át, túszok voltak vagy romok alá kerültek. A pszichológusok ezt az állapotot poszttraumás stressz-szindrómának (angol rövidítése PTSD, post-traumatic stress-disorder) nevezik. Mindezek az eseménykövetkezmények azért végtelenül súlyosak, mert a tapasztalat szerint az emberek ezekkel egyedül nem képesek megküzdeni.

     

    Egyéb negatív hatások

    A mobbing azonban sok egyéb negatív hatással is jár, s ezt a munkahelyi környezetben mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy világosan lássa. A mobbingolt ugyanis egyre gyakrabban fog betegszabadságra menni, és akkor a „kikezdők” az ő munkáját is kénytelenek lesznek elvégezni! Emellett nyilván romlani fog a munkahelyi légkör is, csökken a cég teljesítménye, de nagy valószínűséggel az ilyen közösség érzelmi intelligenciájának hiányosságai következtében új személyt fognak mobbingnak alávetni!

     

    A nők, különösen a 25 évesnél fiatalabbak 75%-kal nagyobb mobbingveszélynek vannak kitéve, mint a férfiak

     

    A mobbingnak azonban igen fontos következményei vannak a társadalom egészének egészsége szempontjából is. Úgy tartják, hogy ez a jelenség csak olyan közösségekben jöhet létre, ahol hiányzik az a normális vitakultúra, amely az alkalmazottaknak lehetőséget adna arra, hogy problémáikat nyíltan megbeszéljék, a konfliktusokat négy- vagy többszemközti beszélgetésekben megoldják. A mobbing gyakorivá válása odáig vezethet, hogy a társadalom nagy része elveszti azt a képességét, hogy a konfliktusokon, nézeteltéréseken nyíltan, konstruktív módon kíséreljen meg felülemelkedni. Nem kell országunkból kitekintenünk, hogy lássuk, mindez a szóbeli és tettleges erőszak szaporodásához, az egymás melletti elbeszéléshez, kölcsönös vádaskodásokhoz, a kommunikációs kompetencia megbénulásához vezet.

     

     

    Megelőzés és gyógyító műveletek

    A legfontosabb természetesen a nyílt, őszinte légkör megteremtése, a tolerancia szemlélete, a problémák megérzése, megelőzése, előrelátásának képessége, valamint a kockázatcsökkentés. Mindez akkor, amikor a munka modern világában a konkurenciaharc ennyire éles, amikor a karriervágy, a hatalomvágy ennyire elhatalmasodott, a munkahelyért való aggódás, félelem enormis méreteket öltött, s ezt a konkrét munkahelyi gondok (a menedzsment hibái, szoros határidők, tervezési, vezetési hibák, romlott munkahelyi légkör stb.) súlyosbítják, bizony, magas intelligenciaszintet és nagyon jó emberismeretet követelnek. Mindezekből következik, hogy a mobbing gyakorlatilag nem kizárható, és még olyan – kívülről problémamentesnek látszó – munkahelyeken is felütheti a fejét, ahol a résztvevők alapproblémája a morálisan rossz beállítottság, a konfliktusgerjesztő képesség, a megoldáshoz pedig hiányzik a józan belátás vagy a civil kurázsi. A sikeres mobbingmegelőzéshez feltétlenül szükséges a vezetők és az alkalmazottak emberséges és pszichológiai beiskolázása. A már meglévő konfliktust is az egyén és a közösség egészsége érdekében fel lehet még oldani, persze a felek munkahelyének megváltoztatásával, a „mobber” komoly figyelmeztetésével vagy büntetésével is.

     

    A legfontosabb: a szenvedő alany helyes védekezése

    Mihelyst valaki észleli, hogy ilyenfajta agresszív „projekt” célkeresztjébe került, és úgy tűnik, hogy az egészségét aláaknázó tevékenység hosszabb ideig fog tartani, soha ne fogadja ezt flegmán, sorscsapásként vagy olyannak, hogy ez „majd valahogy megoldódik”.

     

    Minél hamarabb vonja le a helyzetből a megfelelő következtetéseket, lépjen fel aktívan, magabiztosan, vállalja fel a cselekvés felelősségét, bármennyire nehéz vagy bizarr is legyen az a kezdetben! Minél hamarabb indítja meg a védekező hadműveleteket, annál nagyobb ugyanis az esélye, hogy a veszélyes körforgásból kikerül, sőt esetleg mások esetében is megelőzheti a mobbing szellemének elszabadulását.

     

    A családi és baráti háttér, vagy az önsegítő csoport segíthet a lelki egyensúly visszaszerzésében és a sérült önértékelés gyógyításában

     

    A pszichológusok által ilyen szituációkban javasolt cselekvési, „környezet- és lélekgyógyítási” lehetőségek a következők:

     

    a mobbingkérdés megoldásának feltétlen elsőbbséget adni,

    bátorságot meríteni azzal a tudattal, hogy érdemben tehetek valamit a mobbing ellen,

    beszélgetőpartnert, szövetségest keresni,

    a jó szándékú tanácsokat megfogadni,

    időt nyerni,

    a gondokat részletesen elemezni,

    a saját testi-lelki egyensúlyra maximálisan odafigyelni,

    a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni a függőséget a mobbertől,

    saját stratégiát kifejleszteni.

     


    Az erőnket meghaladó problémákra egyedül megoldást keresni helytelen. Ez teljes elmagányosodáshoz vezethet

     

    Ennek a stratégiának a legfontosabb eleme pedig a félelmek szorításából kilépni, és a félelem helyébe az önbizalmat és a bátorságot léptetni, megérezni a függetlenség erejét, a feloldás lehetőségét. Amint azt az agykontroll tanítja: „semmi kétségem a felől, hogy bármilyen feladat elé állít az élet, azt előnyömre meg tudom oldani, mert meg van hozzá a képességem és tehetségem, és megkapom hozzá a támogatást a Legfelsőbb Intelligenciától!” Ez az az út, amelyen felvállalhatjuk a kockázatokat, megőrizhetjük reakciókészségünket és a győzelem esélyével szállhatunk szembe a kihívásokkal.

     

    Egy nehéz jelenben végtelenül nehéz a jövőbe látni. Véssük azonban a gondolkodásunkba, hogy testi-lelki egészségünk megőrzése saját magunk és emberi környezetünk számára a legfontosabb feladat, és hogy ha őseink képesek voltak áldatlan körülmények között túlélni a jégkorszakot, akkor nekünk a civilizáció körülményei között kell annyi akaraterőnknek lenni, hogy a mobbing által kiváltott fagyos lelki környezetet intelligenciánkkal, akaraterőnkkel, bátorságunkkal barátságossá, együttműködővé melegítsük.

    Dr. Simoncsics Péter
    XIII. évfolyam 8. szám

    Címkék: mobbing

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.