Egészséges életmód

Nyerskoszt

Melegen ajánlott ellentmondások

    Az emberi faj őstörténetével foglalkozó kutatások jelenleg azon a véleményen vannak, hogy őseink mintegy félmillió évvel ezelőttig kizárólag „sületlenségeken”, vagyis a természet adományozta nyerskoszton éltek. Körülbelül erre az időszakra tehető tehát, hogy a görög mitológia szerint Prométheusz ellopta a tüzet az istenektől, és az embereknek ajándékozta azt. (Azóta viszont azok a keselyűk élnek nyerskoszton, akik Prométheusz állandóan megújuló máját csipegetik.)  


     

     

    A tűz valóban megváltoztatta ember és táplálkozás viszonyát: a nyílt lángon, majd speciális edényekben, tűzhelyekben, kemencékben átvarázsolt ételek alapvetően más táplálkozásélményt jelentettek, mint a magok, levelek, szárak, gumók, gombák natúr elfogyasztása.

     

    Az ízélmények mellett az emberiséget egyáltalán nem érdekelte, milyen – esetleg káros – elváltozások mennek végbe az egyes élelmiszerekben. Mintegy száz éve kezdték csak kutatni, hogy a vitaminok, enzimek nagy része már 40-41 fok felett elbomlik, vagy szerkezete előnytelenül megváltozik. Sütéskor-főzéskor ugyanis olyan kémiai változások lépnek fel, amelyek a természetben teljesen ismeretlen vegyületeket eredményeznek, s ennek következtében nincsenek igazán baráti viszonyban emésztőrendszerünk különböző elemeivel.

     

    Amint például szorgos élelmiszervegyészek összeszámolták, egyedül a burgonyában a különféle elkészítési módok alkalmával mintegy 450 „problémás vegyület” keletkezik.

     

    A konyháinkban lezajlódó kémiai reakciók mibenlétével és esetleges káros voltával azonban – teljesen érthető módon – a szakirodalom és a médiumok leginkább mély hallgatás formájában foglalkoznak. Már az 1980-as évek derekán két amerikai kutató, John C. Larsen és E. Paulsen olyan megállapításra jutottak, amelyet azóta sokszorosan alátámasztottak: „Most már közismert, hogy a felforrósításkor az élelmiszerek jó részében az öröklési anyagunkat veszélyeztető mutagén vegyületek képződnek. Különösen a fehérjékben gazdag táplálékok, mindenekelőtt az állati izomszövet sütése, grillezése és főzése alkalmával figyelhető ez meg.” Mindez fokozottan igaz a mikrosütőben végzett ételkészítésre. Saját méréseim szerint a legbarátságtalanabb szerkezetváltozásokat a mikrohullámú rezgések a tehéntejfehérjében és a vörös húsokban okozzák. Minél magasabb hőfokon történik a konyhai manőver, annál több potenciálisan rákkeltő anyag képződhet a csábító ételben. Ezeknek a vegyületeknek a nagy része azonban ún. aromaanyag, amelyből például a pörkölt kávéban mintegy ezret (!) azonosítottak. Ezek az aromaanyagok színeikkel és illatukkal szinte ellenállhatatlanul körülzsongják érzékszerveinket, és tűzbe hozzák nyál- és gyomorsavtermelő sejtjeinket. A szakzsargon ezt „Maillard-reakciónak” nevezi. Corneille Maillard (1876–1936) volt ugyanis az a francia biokémikus, aki – korántsem egészségvédelmi célokból, hanem a piaci értékesítést elősegítendő – a sütés közben keletkező aromaanyagokat behatóan tanulmányozta, művi úton történő előállítás céljából.

     

    Már 150-180 fokon a szénhidrátok és a fehérjék rendkívül ínycsiklandó újfajta struktúrává – melanoidinné – alakulnak, a fehérjékből chinolinok, akrilamidok keletkeznek. Legveszélyesebbnek a füstölést és a grillezést tartják, mivel az ilyen típusú ételkészítéskor kulináris élvezeteink ördöge igen agresszív policiklikus aromás szénhidrátokat csempész táplálékunkba. Természetesen ezt a kását sem eszik ilyen forrón, és véletlenül sem lenne jó, ha valaki minden étkezés után bűntudatot érezne vagy karcinofóbiája lenne!

     

    A mértékek, arányok és étkezési módok a veszélyeket lényegesen lecsökkentik úgy, hogy az étkezés öröme is megmaradjon. Ezen a területen sem szabad szélsőséges mozgalmakat követni.

     

    A nyerskoszt részarányának növelése azonban feltétlenül üdvös és kívánatos lenne. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt utalnék egy mindenki által ismert „orvosi dogmára”, amely szerint vérvételre mindig éhgyomorral kell mennünk. Jó 150 évvel ezelőtt Rudolf Virchow észlelte kísérleteiben, hogy minden étkezésünk után a fehérvérsejtszám megemelkedik, mégpedig olyan mértékben, amint az a kórokozókkal szembeni védekező reakció folyamán történik. Önként felvetődik a kérdés, vajon normálisnak nevezhető-e az a táplálkozási szokás, amelyet folytatunk, ha ilyen intenzív védekező reakciót vált ki? Egy lausanne-i kutatóorvos, dr. P. Kusakoff mutatta ki 1927-ben, hogy az immunválasz csak abban az esetben jön létre, ha főzött-sütött táplálékot fogyasztunk, és a fehérvérsejtszám-emelkedés annál nagyobb, minél magasabb hőfokon készítettük el az ételt. Nyers növényi koszt elfogyasztása esetén nem lép fel leukocitózis! Mindez kétségbe vonja a szokásos táplálkozásunkra fenntartott „normális” jelzőt!

     

    Legveszélyesebb a füstölés és a grillezés

     

    Az igazán emberi táplálkozásról azonban 1001-féle nézet alakult ki. A múlt század elején lendült fel az őseink nyerskosztjához való visszatérés mozgalma, amelyhez Németországban Thomas Mann, Franz Kafka és Heinrich Hesse is csatlakozott. Azóta a nyerskosztpártiak rengeteg „igaz utat” jelöltek meg. Az amerikai Natural Health Movement (természetes egészség mozgalom) szerint „a magok csak a madaraknak valók”, míg a „napízlelők” vadon termő növényekkel táplálkoznak, az „Instinctos” (ösztönösek) viszont nem vetik meg a nyers húst, halat, tojást sem. A Diamond-féle Fit-for life és a „Fruitians” (gyümölcsösök) fő táplálékforrásnak tekintik a gyümölcsöket, míg a Natural Health főként salaktalanításra ajánlja. Waldmaker szerint – aki egyébként nyolcvanas évei közepén még sportrepülőt vezet – a gyümölcs az egyetlen olyan élelmiszer, amelyhez nem kell adalék. „Nem a levelek, kérgek, magok, gyökerek valók az embernek, hanem a végtermék, a gyümölcs.”

     

    A gyümölcsök ténylegesen sok könnyen felhasználható gyümölcscukrot tartalmaznak. A „gyümölcsösök” egyik fő minősítő érve az, hogy a gyümölcsökből 90%-os az energiafelhasználás, míg a zöldségekből csak 70%. Ez az önkényesen kiragadott szempont azonban erősen megkérdőjelezhető, hiszen a bizonyítottan előnytelen gyári finomított cukorból 100%-ban felhasználjuk az energiát. Mások, például dr. J. Schnitzer úgy vélik: „A gyümölcs nem is olyan fontos. A legjelentősebb élő táplálkozásreformerek azért hagyják figyelmen kívül a zamatos, lédús gyümölcsöket, mert szervezetünk fejlődéstörténetileg nem állt rá ezek fogyasztására. A ma termesztett gyümölcsfajták csaknem kivétel nélkül újonnan kifejlesztett fajták – még a nálunk forgalmazott trópusi gyümölcsök is. Mindenesetre a gyümölcsbarátoknak nem árt tudni, hogy a gyümölcssavak károsítják a fogzománcot, illetve felpuhítják azt. Ha a fogszuvasodástól való félelmünkben közvetlenül gyümölcsfogyasztás után fogat mosunk, értékes foganyagot dörzsölhetünk le. A sok zöldséget vagy nyerskosztot fogyasztók egyébként erősen lúgos nyállal rendelkeznek, ami 20-30 perc alatt helyreállítja a szájüreg eredeti pH-ját. Aki mégis tart a fogromlástól, gyümölcsfogyasztás után meleg vízzel vagy szódabikarbonáttal öblítheti ki a száját.”

     

    Sok nyerskosztbarát az ún. elválasztódiétát követi, vagyis a proteinben, illetve szénhidrátokban gazdagabb táplálékokat nem fogyasztja együtt, mások a gyümölcsöket soha nem eszik együtt a csonthéjasokkal. A „monokosztosok” egy étkezésre csak egyfajta gyümölcsöt engednek meg maguknak – és ezt ráadásul sokszor heteken keresztül. Mások ezt frissen préselt gyümölcslevekkel (Norman Walter iskolája) vagy csírákkal és rügyekkel (Viktoras Kulvinskas) egészítik ki. Sokan egyáltalán nem engedik meg, hogy a táplálékot az étkezés előtt mechanikusan feldolgozzák (például a répát, céklát megreszelni, a káposztát meggyalulni stb.),

     

    mások bármilyen módon denaturált élelmiszert is elutasítanak, így például a köztudottan rendkívül egészséges, de tejsavasan erjesztett savanyú káposztát, vagy a joghurtot és a kefirt is, hogy a sörfajtákat már ne is említsük. (Mindezt a környezeti ártalmak és az iparilag előállított élelmiszerek által szervezetünket veszélyeztető túlsavasodás okán.) Megint mások, akik 100 százalékosan nyerskosztosnak mondják magukat, multivitamin-, antioxidáns-, zöldárpa- vagy algatablettákkal egészítik ki rendszeresen étrendjüket.

     

    Mint a fenti vázlatból látható, nehéz tisztázni, mit nevezünk „a” nyerskosztnak.

     

    A fenti elméletekben és gyakorlatokban talán csak az az egy közös, hogy minden hőkezelt táplálékot elutasítanak. Ebben az esetben azonban kizárják a kenyeret, a sült és főtt tésztaféleségeket, a bármilyen frissen mélyfagyasztott, de mikróban vagy gáztűzhelyen felmelegített zöldségeket, a pasztörizált tejet. Másik két alapvető élelmiszerünk, a rizs és a burgonya sem fogyasztható nyersen. A krumpliban lévő szolaninok nyersen kifejezetten mérgezőek, s ezek a hosszabb álláskor megjelenő zöldes rügyekben, csírákban feldúsulnak, így azokat felhasználás előtt feltétlenül el kell távolítanunk. Ugyancsak vannak gombafajták, amelyek nemcsak ehetőek, hanem ízletesek és táplálóak is – például a gyűrűs tuskógomba –, de ha „ősembermintára” nyersen fogyasztjuk őket, akkor erősen mérgezőek, 20 percnyi hőkezelés után pedig kiváló csemegék.

     

    Bizonyos gombafajták nyersen mérgezőek

     

    A nyerskoszttal szemben sok támadás indult, főleg a B12-vitamin-, a kalcium-, a vas- és a fehérjebevitel elégtelenségét felhozva. A kutatási eredmények itt is ellentmondóak. A „napdiétás” David Wolfe szerint a súlycsökkenés azért következik be, mert az illetők „főtt ételekkel félreléptek”. Mások viszont éppen a főtt ételeket tartják az elhízás okozójának. (Az izommennyiség elvesztésének lehetőségére gondolva egyébként a nyerskosztot kínáló intézmények, szervezetek a kúrákat rendszeren sportolással és légzőtornákkal, meditációkkal kötik egybe.) Sok helyen a nyaralók aktívan részt vehetnek a kerti munkákban, a szénagyűjtésben, az aratásban, ami a test mellett a lelket is méregteleníti. Németországban például a legújabb katalógus szerint 146 helyen hirdetnek „bioudvar-vakáció” lehetőséget, de Ausztriában is egyre több ilyen parasztudvart tüntetnek ki „osztrák környezet” emblémával. A kérdés tisztázására már 1937-ben kísérletet tett a marburgi egyetem, amikor aktív sportolókon vizsgálta a tisztán növényi étrend hatásait. Megállapításaik szerint a szervezet feltűnően kevés, növényi eredetű fehérjével fenntartja magát.

     

    A sok vita, ellentmondás megértéséhez lényegesen közelebb tudunk kerülni, ha „belekóstolunk” a kínai diatetika alapelemeibe. Táplálékainknak – mint mindennek a kínai filozófiai és gyógyító rendszerben – jin és jang felosztása van, s ez vonatkozik nemcsak a tápanyagok állagára, színére, hanem ízére is. Emellett a diétás gyógyítás – kínaiul shiliao – maximálisan figyelembe veszi az étkező ember habitusát, temperamentumát, aktuális egészségi állapotát is. A nyerskosztra irányítva figyelmünket elmondhatjuk, hogy ezek nagyrészt friss, illetve hideg természetű táplálékok, amelyek célja a nyugtatás, a hűtés, a szervezet túlburjánzó jangjának, tüzének csillapítása. Ennek logikus folyományaként ez a típusú étrend két fő embercsoportban látszik a legmegfelelőbbnek. Az egészségesek közül a hiperaktívak, örökmozgók, állandó tűzben égők, genetikailag sok janggal megáldott emberek (ilyenek az élsportolók is) számára biztosan előnyös az ilyen típusú étrend favorizálása. A betegek társadalmában pedig a túláradó jang, a hőség, a tűz kiváltotta betegségek kezelésében válhat a nyerskoszt a harmonizálás fontos részévé.

     

    Ilyen kórképek a lázas állapotok, az akut betegségek, a hirtelen fellépő fájdalmak, a nagy stressz okozta idegesség, ingerültség, magas vérnyomás, a hormontúlműködések (elsősorban a pajzsmirigy-túlműködés). A jang típusú egyénekben és a jang karakterű betegségekben tehát az ilyen jin típusú étkezés feltétlenül hozzájárul a testi-lelki egyensúly megtartásához, illetve helyreállításához.

     

    Tudnunk kell azonban, hogy nem mindenkinek az emésztőrendszere rendelkezik a nyerskoszt feldolgozásához szükséges csivel (energiával), illetve annak jang aspektusával. A kínai orvoslás tanítása szerint a táplálék” első elosztását a gyomor végzi, amely a „tiszta”, vagyis a szervezet számára szükséges és felhasználható részt a léphez küldi, a tisztátalant pedig a vékonybélbe továbbítja. A gyomor és a lép összes funkcióját együttesen nevezik középső melegítőnek, vagyis a fent felsoroltak energiaállapotától függ a nyerskoszt hasznos vagy panaszokat okozó volta.

     

    Ha a gyomorba túl sok „hideg természetű” táplálék jut, gyomortáji nyomás és teltségérzés, hányinger, hányás, csuklás, gyakori böfögés, korgás, édeskés szájíz, laza széklet, sok világos vizelet lehet a tünet. Jellemző lehet a meleg italok utáni vágy.

     

    A lép-jang hiányakor vértelen, fehér arc, nyomásra, melegre enyhülő hasi fájdalmak, emésztetlen részeket tartalmazó híg széklet, általános hasi diszkomfortérzés jöhet létre. Súlyosabb esetben kóros lesoványodás, petyhüdt végtagok, szellemi-testi fáradékonyság, tompaság, közönyösség alakulhat ki.

     

    Amennyiben az egész középső melegítő érintett, kő- és feszülésérzés lehet a gyomorszáj környékén. Lelassul az emésztés, teltségérzés lehet a mellkasban is, a hang gyenge, az illetőnek nehezére esik a beszéd, néha fojtogató érzés jelentkezik a torokban, étvágytalanság, hasmenés, heves bélkorgások léphetnek fel. A nyerskoszt által megsértett középső melegítős kliensnek nagyon jól esik, ha masszírozzák a hasát, de a helyi meleg is enyhíti a tüneteket.

     

    Amennyiben a táplálék második elosztásának felelősét, a vékonybelet hűti le túlságosan a nyerskoszt, rejtett, bizonytalan, nyomásra és melegre enyhülő alhasi fájdalmak, haspuffadás, idült hasmenés, heves, gyakori bélkorgás, gyakori, kellemetlen vizeletürítés lesz a következmény.

     

    Minden felsorolt tünetkép rendszertelen és/vagy kapkodó étkezés esetében is felléphet, illetve ezek súlyosbíthatják a nyers étrend okozta panaszokat. Lényeges tehát, hogy ha a fenti tüneteket kezdjük észlelni, gondoljuk át táplálkozási szokásainkat.

     

    A nyers növényi étrend természetesen nagyon hasznos lehet, hiszen kettős célt követ. Elősegíti a növények biológiai értékének minél teljesebb megőrzését, miközben segít elkerülni a mérgező vagy fölösleges anyagok felszaporodását szervezetünkben. Emellett a főként vagy teljesen nyerskosztot felhasználó orvosi étrendek (Gerson-terápia, Melius-kúra, Moermann– Breuss-kúra, Buchinger–Lützner-féle gyógyböjt stb.) számtalan esetben bizonyították csodatévő hatásukat a legkülönbözőbb allergiás megbetegedések, ízületi gyulladások, szív-érrendszeri panaszok, kóros elhízás, sőt rosszindulatú daganatos betegségek esetében is.

     

    Nem mindenkinek az emésztőrendszere rendelkezik a nyerskoszt feldolgozásához szükséges energiával, illetve annak jang aspektusával

     

    Emésztőrendszerünk feladatainak optimális segítése céljából feltétlenül oda kell azonban figyelnünk a következőkre:

     

    – az alapanyagokat a lehető legfrissebb állapotban kell feldolgoznunk,

    – a nyers ételeket az elkészítés után gyorsan el kell fogyasztani,

    – a nyers gyümölcsöt vagy zöldséget ne hagyjuk felaprítva állni.

     

    Bizonyítottan sokoldalú pozitív hatásai miatt nyugodtan állíthatjuk, hogy általában érdemes a nyerskoszt arányait növelnünk. Igaz ez elsősorban jang típusú emberek estében és a jang időszakokra (nyár), a felpörgetős életszakaszokra, jang típusú betegségek időszakára. Mindig törekedjünk azonban az ízek és színek harmóniájára, a változatosságra, az elkészítés szabályaira, a rendszerességre és az alapos rágásra.

     

    Életünk és étkünk teljesebbé tétele céljából azonban mindenkinek jó szívvel ajánlhatóak a japán aikidómester, Koichi Tohei buddhista ihletésű gondolatai az étkezés mentális-lelki-spirituális tartozékairól. „A világmindenség megengedi, hogy éljünk és feláldozzunk más lényeket. A többi élőlény létezése azonban akkor nyer értelmet, ha megháláljuk életüket és megengedjük, hogy részesei legyenek a világmindenség kormányának. Bármilyen növényt vagy húst fogyasszunk is, háláljuk meg a szellemüknek, hogy a testünk táplálására feláldozott életet nem pazaroltuk el, hanem húsunkká és vérünkké válva velünk együtt továbbra is részt vesz a világmindenség munkájában. Nincs jogunk panaszra, akár jó az étel, akár nem, akár szeretjük, akár nem. Valamennyi a világmindenségből érkezik, nekünk pedig úgy kell elfogyasztanunk, mint a legfinomabb csemegéket. Ha felismerjük, hogy mindennek megvan a maga zamata, továbbá hálásak vagyunk önfeláldozásukért, minden ételünk ízleni fog. Együnk hálatelt szívvel. Az otthoni béke titka a hálatelt szívvel összegyűlő család. Ugyanez a szellem sokat tehet a világ békéje érdekében. Az étel készítésénél mindent meg kell tennünk, hogy a feláldozott életek ne vesszenek kárba, és velünk együtt részt vehessenek a világmindenség állandó fejlődésében.”

    Dr. Simoncsics Péter
    IX. évfolyam 2. szám

    Címkék: nyerskoszt

      Aktuális lapszámunk:
      2019. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.