Egészséges életmód

Őrizze meg memóriája frissességét

Antiaging

Nemrég lehetett olvasni egy 80 év feletti amerikai professzorokról, akik újabb és újabb kutatási-fejlesztési programjaikhoz kértek és kaptak támogatást, mivel azok jövőbe mutató, újszerű ötleteket hoztak szakterületükön. Milyen titkai vannak a szellem és a memória ilyen frissen tartásának?  


 

Világszerte egész iparágak, könyvek, számítógépes programok foglalkoznak az „agy-jogging” terjesztésével, de a tudományos kutatások – és persze a gyakorlat is – egyértelműen bizonyítják, hogy ez nem elég. A drezdai Neurológiai és Őssejtkutató Központ orvosa, Gerd Kempermann egérkísérleteken bebizonyította, hogy a sok mozgásra szorított egerek a köztiagynak azon részében (a hippocampusban), amely embernél is a tanulás és az emlékezés szervezője, új idegsejtek képződtek. Sokáig az orvosi egyetemeken is azt tanították, hogy a központi idegrendszer sejtjeinek száma a születéskor adott, és azok csak növekednek, de nem szaporodnak. Ma már tudjuk, hogy az agynak ez a területe – ha megfelelő impulzusokkal működésre sarkalljuk – életünk végéig képes idegsejtgyártó műhelyét működtetni. Ennek az idegsejtképzésnek (a neurogenezisnek) nyilvánvalóan az a célja, hogy az újabb célokhoz, körülményekhez, kihívásokhoz képesek legyünk alkalmazkodni. Egy sor amerikai összehasonlító vizsgálat mutatta ki, hogy azok az idős emberek, akik rendszeresen fizikai tevékenységet végeztek – akár csak sétáltak is –, lényegesen jobb teszteredményeket produkáltak, mint a „szobakukacok”. Azt például mindenki tudhatja a híradásokból, hogy a versenyszerűen sakkozók, akiknek a memóriára és a kombinációs készségre egyaránt a legnagyobb szükségük van, intenzív sporttevékenység segítségével érik el a felsőfokú szellemi aktivitást. Egy angol kutató szellemes megjegyzése szerint „az elhülyülés legbiztosabb módja, ha egész nap a televízió előtt ülünk”. Ennek fényében érdemes értékelni azt a legújabb magyarországi felmérést, miszerint nálunk az 50 év feletti lakosság 30%-a, a 65 év felettiek
41%-a egyértelműen tv-függő!

 

A versenyszerűen sakkozók,akiknek a memóriára és a kombinációs készségre egyaránt a legnagyobb szükségük van, intenzív sporttevékenység segítségével érik el a felsőfokú szellemi aktivitást
 

A müncheni Alzheimer-kutató Hans Förstl viszont megállapította, hogy a tartós stressz, a megoldhatatlan vagy annak vélt helyzetek, illetve az egyéni teherbíró képességen felül elvállalt feladatok következtében ez a fentebb említett neurogenezis nagyon lelassul vagy elakad.

 

A szellemi és testi tevékenység szoros összefüggése gyakorlatilag minden nagy ókori kultúrkörben kialakította azt a holisztikus gondolkodásmódot, amely az emberi energiák szabad áramlásának biztosításával az „idegsejtvirágok” öntözését is megoldotta. Ilyen memóriakonzerválásban közreműködő módszerek a csi-kung, a taj-csi, a jóga s az egyéb „harcinak” nevezett technikák, de hasonló célt szolgált a régi görögöknél a peripatetikus iskola is. Az Arisztotelész által alapított filozófiai iskola a görög „patetosz” – sétány – szóból nyerte nevét, ami arra utalt, hogy a mester séta közben oktatott vagy vitatkozott tanítványaival, mert úgy találta, az oszlopcsarnokokban vándorolva frissebben bugyognak a gondolatok, mint asztal mellett ülve.

 

 Az emberek jó részénél a spirituális érettséget reprezentáló hatodik és hetedik csakráig (a homlok- és a fejtető energiaközpontjáig) nem érkezik el „a Kundalini tüze"
 

Amint az a modern kutatásokból kitűnik, az agy hosszú EEG-hullámokat bocsát ki működésekor, és a járás ritmusa ezeket normalizálja, szinkronizálja.

 

Egy amerikai kutató, Arthur Kramer idős embereken végzett mágnesrezonanciás vizsgálatokkal egyértelműen igazolta, hogy a rendszeres sportszerű tevékenységet folytató emberek minden agyrégióban kevésbé mutatnak leépülést, mint az otthonülő kortársaik. A keresztrejtvényfejtés tehát egyedül nem fékezi igazán az agy öregedési folyamatait. Ez segít a speciális feladatok megoldásában, de az agy egyéb területeinek funkcióromlását nem fékezi. Hans Förstl szerint mindent bátran tegyünk meg, ami izgalmas, örömet okoz, megtöri a mindennapi rutint. Akik törekednek az élménygazdag elfoglaltságra, azoknak sokkal nagyobb esélyük van a szellemi öregedés lassítására, mint a valamilyen meggondolásból a társaságtól és a társadalomtól visszavonuló kortársaiknak.

 

Általában elmondható az, amit egy amerikai természetgyógyász orvos, Andrew Weil mondott mindennemű krónikus jellegű betegségben szenvedő és gyógyult betegével kapcsolatban. Nekik közös vonásuk az volt, hogy adott körülményeikhez a legteljesebb mértékű pozitivitással, aktivitással és optimizmussal álltak hozzá, magyarul értelmet találtak életük további folytatásához. Ehhez természetesen társakat kell találni, amihez komoly segítséget nyújthat a közvetlen környezet, de mindenekelőtt az az alapvető szemléletváltozás a kívánatos, hogy az izolációból kitörni vágyjon az idős ember. Mindenekelőtt az lenne kívánatos, hogy szépkorú kortársunk elvonultsága által kiváltott rossz hangulatot, letörtséget, depressziót ne a gyógyszerek segítségével kívánja megoldani. Magyarország – Franciaországgal vállvetve – az elsők között van a pszichét befolyásoló ún. pszichotróp szerek – szorongásoldók, nyugtatók, altatók, antidepresszánsok – fogyasztása terén. A franciáknál 70 éves kor felett minden második nő és minden harmadik férfi rendszeresen fogyaszt ilyen szereket. E gyógyszerek elsősorban a modern kor és a hanyatló képességek miatti szorongást hivatottak oldani, illetve a kívánatosnak tartott alvást segítenék elő. A probléma nem csak ott van, hogy az idős emberek úgy érzik, a szintetikus szerek megoldják problémáikat, hanem az orvosok is a részletes felvilágosítás és életviteli tanácsadás helyett a könnyebb utat választva, a beteg kérésére csaknem mindig hosszú távon felírják receptre ezeket a készítményeket. Márpedig az idősek testileg-lelkileg is sérülékenyebbek. A máj- és vesefunkciók csökkenésével a szerek a szervezetben – elsősorban a központi idegrendszerben – felhalmozódnak, s annak funkcióit folyamatosan rontják. Ennek egyenes következménye, hogy a kreativitás, a világ dolgai iránt való érdeklődés, az aktív élet megvalósítása egyre nehezebb lesz, már csak azért is, mert olyan jellegű függőség alakulhat ki, mint a drogoknál. A pszichotróp szerek elhagyásakor kifejezett elvonási tünetek léphetnek fel, amit méregtelenítési eljárásokkal, bőséges folyadékfogyasztással, homeopátiás szerek adásával mérsékelni lehet, de általában 4-10 hét szükséges egy-egy szer fokozatos elhagyásához.

 

Nem kizárólag a pszichére, az értelmi funkciókra, az elme nyitottságára történő negatív hatások miatt korlátozták például Franciaországban e szerek használatát, hanem azért is, mert a statisztikákból kiderült, hogy a benzodiazepin-származékok által kiváltott éberségiszint-csökkenés 50%-ban felelős azokért az esésekért, amelynek combnyaktörés volt a következménye! Ily módon világos az orvosok felelőssége abban a tekintetben: vegyék a fáradságot, hogy az idős embereket „az életvitel higiénéjéről” tájékoztassák. Például ahhoz, hogy jól aludjanak, elég lehet, ha délután, este nem isznak kávét vagy teát, este nem néznek akciós filmeket, hanem keresnek egy kellemes társaságot, kimozdulnak, színházba, operába mennek, számukra kellemes zenét hallgatnak vagy egy jó könyvet olvasnak (akik rossz látásukra panaszkodnak, azoknak ma már számtalan „hangos könyv” is a rendelkezésükre áll).

 

A nyitottság az intelligencia egy formája, képesség arra, hogy meghallgassunk, megértsünk a mienkétől eltérő véleményeket
 

Azt is érdemes elmondani, hogy az idős ember alvásigénye lényegesen lecsökken, s néha 4-5 óra is elegendő lehet a reaktiváláshoz, megtoldva egy kis ebéd utáni sziesztával. Az alvásról tudni kell, hogy az kifejezetten óvja az idegsejteket és elősegíti a szervezet regenerációját, ezért erre természetes úton törekednünk kell, mert a nyugtató- és altatószerek hosszú távon bizonyítottan csökkentik a tanulási képességet és rontják a memóriát. Nagy megrázkódtatások esetén, mint amilyen például egy szeretett társ elvesztése vagy egyéb komoly stressztényező, indokolt lehet szintetikus nyugtatószerek rövid ideig történő használata, de tartós eredményt csak a pozitív gondolkodási mód alkalmazásával, meditációval, életviteli változtatásokkal, esetleg komlót vagy macskagyökér-kivonatot tartalmazó növényi alapú nyugtatók ideiglenes használatával érjünk el. A memóriát pedig javítják a legkülönbözőbb emlékezést elősegítő gyakorlatok, a növényi szerek közül pedig a zöldeskék algakivonatok és a gingko bilobából készült szerek. Ez utóbbiaknál leginkább az EGb 761 elnevezésű hatóanyagról mutatták ki, hogy rendkívül pozitívan befolyásolja az agysejtek anyagcseréjét.

 

 

A memóriát javítják a gingko bilobából készült szerek
 
 A súlyos depressziós eseteken kívül a szintetikus szerek alkalmazása ma még elengedhetetlennek látszik a cukorbetegség esetén (mivel az agy a legintenzívebb cukorfogyasztó, és a rosszul beállított vércukorszint károsítja az agysejteket is), valamint magas vérnyomás betegségben. A kezeletlen hipertónia a kutatások szerint 2-3-szorosára növeli az elbutulás – a demencia – esélyét.

 

Az Egyesült Államok Alternatív és Komplementer Orvosi Nemzeti Központjának (NCCAM) kutatói szerint a jelenleg művelt egyetemi orvoslás elveszi a lehetőséget a szervezet öngyógyító potenciáljától. Mindnyájan képesek vagyunk ugyanis erős fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók, sőt vérnyomáscsökkentők vagy daganatellenes szerek előállítására, s mindez az általunk előidézett pozitív lelkiállapot függvénye. Ezek között említik az adott élethelyzet pozitív értékelését, elfogadását, vagyis azt, hogy nem megadom magam a sorsomnak – minden körülmények közt fenntartom magamnak a reményt, hogy megtalálom sorsom jobbrafordulásához szükséges embereket, eszközöket, módszereket. Megtalálom a megfelelő gyógyítót, a meditáció, az ima, az önhipnózis, az agykontroll segítségével feltétel nélkül hiszek abban, hogy megtalálom az utat a harmóniához, a kiutat a nehézségek erdejéből.

 

Több kutató egyetért abban, hogy a megoldásba vetett hit szinte többet számít, mint a kezelés maga. A hit és a jövőbe vetett bizalom elmefiatalító hatásáról a börtönök és fogolytáborok sok lakója szolgáltat illusztris példát, Kossuth Lajostól Szolzsenyicinig.

 

Az ember tudvalevőleg társas lény, és egyszerűen szüksége van szelleme fiatalosan tartásához szociális aktivitásra. Kimozdulásra, a világra kitekintő társra, baráti körre, klubra, amatőr színjátszó- vagy barkácskörre, valami elfoglaltságra, ami bizonyítottan nélkülözhetetlen az elme számára. Érdekes ebből a szempontból, hogy az ugandai őserdőben egyedül élő elefántok is időközönként összejönnek egy meghatározott tisztáson, ahol „kommunikálnak” egymással. Mellesleg az elefánt a legtovább élő emlősállat.

 

Bátran neki lehet vágni csoportos utazásoknak, amelyek során a beszélgetések, eszmecserék, vitatkozások vagy a felfedezés öröme stimulálja az agysejteket. Rendkívüli fontosságú az intellektuális kihívások keresése, amelyek során késői korban sem kell megijedni valamely új hangszeren való tanulástól, idegen nyelvek elsajátításától, természetes gyógymódok megismerésétől, modern technikák tanulmányozásától, esetleg tiszteletbeli funkciók elvállalásától. Mindehhez természetesen energia és nyitott szemléletmód szükséges.

 

Akik törekednek az élménygazdag elfoglaltságra, azoknak sokkal nagyobb esélyük van a szellemi öregedés lassításár, mint a társaságtól és társadalomtól elvonult kortársaiknak
 

Mindenekelőtt tisztán kell látnunk, mit is jelent nyitottnak lenni, de azt is tudnunk kell, mi a nyitottság idegélettani alapja. A nyitottság az intelligencia egy formája, képesség arra, hogy meghallgassunk, megértsünk, analizáljunk a mienkétől eltérő, újszerű véleményeket, gondolatokat, jelenségeket. Jelenti magát a természetes, soha ki nem alvó kíváncsiságot, a konfliktusmegoldások keresését és hitét, jelenti a befogadó jellegű viszonyt a többi élőlény és a világ irányában. A kíváncsiság, az intellektuális gazdagodás, a szociális beilleszkedési hajlandóság, az alkalmazkodóképesség és a jó egészség kéz a kézben járnak egymással!

 

De mi módon alakul ki az elme nyitottsága? Van-e veleszületett kódja, vagy a nevelés gyümölcse-e? Egyeseknél miért nyilvánvaló, míg másoknál a bezárkózás a szembetűnő? Minderre van tudományos, idegélettani válasz is.

 

Több mint száz éve egy amerikai munkásnak egy hatalmas bányagerenda a fejére zuhant és a homloklebeny egy részét teljesen szétroncsolta. Az orvosok legnagyobb meglepetésére azonban nem voltak a balesetnek idegi következményei: látása, hallása, beszéde, végtagjainak izommozgása teljesen ép maradt. Ezzel szemben teljesen közömbössé vált, elvesztette minden érdeklődését az ismeretlen dolgok és mások ügyei iránt, röviden: elvesztette szelleme nyitottságát! Ezt a megállapítást az 1930-as években erősítették meg, amikor néhány elmegyógyászati betegnél ún. lobotómiát hajtottak végre, vagyis átvágtak olyan idegkötegeket, amelyek a homloklebenyt az agy többi részével kötötte össze. Ezek a páciensek egyszerűen elvesztették intellektuális érdeklődésüket. Következésképp valamennyi embernél megvan a szellemi nyitottság potenciája, alapképessége, de hogy ezt miképp kamatoztatja, azt nagymértékben befolyásolja a nevelés, a társadalmi és kulturális környezet. Miképp magyarázható mégis a rendkívüli egoizmus és a merev, másokat meg nem értő gondolkodásmód az emberek jó részénél? A prefrontális lebeny születéskor még csak kismértékben aktív, és intenzíven a 7-8 éves korig fejlődik, majd fokozatosan, de lassabb ütemben úgy 25 éves korunkig. Ez magyarázza meg a tinédzserek különcségét, agresszivitását, befolyásolhatóságát és függőségét az éppen aktuális divattól vagy a drogoktól. Megújító intelligenciájuk éretlensége vezet ahhoz, hogy bizonyos konfliktusokat nem képesek megfelelően kezelni, nem tudják megérteni szüleiket vagy úgy általában a felnőtteket. Ha valaki ebben a korban nem szerzi meg a szakavatottság érzését és a magabiztosságot a külvilággal való érintkezésben, akkor az agy kíváncsiságban illetékes területei inaktívak maradnak, és képtelenek lesznek az új elképzelések befogadására. Ez időskorra oda vezet, hogy állandó szorongás alakul ki a rohanó világ 4-5 évenként megduplázódó tudásanyagával, valamint a viharosan változó társadalmi-kulturális mozgásokkal szemben. Ilyenkor adódik, hogy például megértünk egyeseket, akik „velünk egy húron pendülnek”, de teljesen értetlenek maradunk mások elképzeléseivel szemben, ami feltétlenül újabb stresszállapothoz, visszafojtott haraghoz, gyűlölethez, féltékenységhez és egyéb pusztító negatív érzelmekhez, ezáltal a központi idegrendszer sorvadásához (is) vezet. Amint a kutatók mondják, „igen nehéz prefrontális módon működni”, mert a jelenségek észlelésekor ez az utoljára aktivitásba helyezett agyi zónánk. Ez egybeesik az indiai orvoslás ősi megállapításaival, miszerint az emberek jó részénél a spirituális érettséget reprezentáló hatodik és hetedik csakráig (a homlok- és a fejtető energiaközpontjáig) nem érkezik el „a Kundalini tüze”.

 

Az elme fiatalságának a kulcsa mindezek alapján az alkalmazkodóképesség, a professzionális fejlődőképesség, az, hogy a szakmai és emberi kihívásoknak a legkevésbé stresszmoduláltan legyünk képesek megfelelni. Bebizonyosodott, hogy minél ésszerűbben érvelünk, gondolkodunk, annál élénkebben működik homloklebenyünk, annál összetettebb szellemi tevékenységre leszünk képesek, annál kiegyensúlyozottabbak leszünk a médiumok hírei, a szomszédok, barátok, ismerősök vagy idegenek megértésében, s egyáltalán kiegyensúlyozottan tudunk reagálni arra, ami megérdemli a reflexiót.

 

 

Az öröm, vidámság a lehető legeredményesebb módszer, amivel megelőzhetjük központi idegrendszerünk elöregedését

 

Sokan úgy vélekednek, hogy a most felnövő generáció a jelenleginél valószínűleg nyitottabb lesz, mivel sok mai iskolában már a lexikális biflázással és adathalmozással ellentétben a világ jelenségeiről, folyamatairól alkotott egyéni reflexiókat, az önálló véleményalkotást helyezik előtérbe. Ekképpen az oktatás fokozatosan interaktívabbá válik, és a tanulók megtanulnak intelligens módon reflektálni a világ dolgaira, ami remélhetőleg időskorukban is orientálni fogja őket. Persze fennáll az a veszély, hogy csak a versenyképességre fognak odafigyelni és egyéb társadalmi vonatkozásban beszűkül a látóterük, így ez irányban a nevelőknek, szülőknek és a társaknak óriási a felelőssége. Nagyon elővigyázatosnak kell lennünk ugyanis, mert a sokoldalú kíváncsiság mellett a fiatal és az idős agynak is megfelelő időt kell hagyni arra, hogy a dolgokat, jelenségeket megfelelően értelmezze, átgondolja, meghozza saját értékítéletét. A „szabadgondolkodású” ember ugyanis nem befolyásolhatatlan, épp ellenkezőleg! Ő az, aki biztos magában, és képes annak a kockázatát is felvállalni, hogy biztosnak tekintett dolgokat is másképp gondoljon át. Mindenekelőtt azt realizálja, hogy bizonyos gondolkodási formák és érzelmek – amelyeket ellenőrzésünk alá vonhatnánk – egyértelműen betegségeket okoznak.

 

 

A most felnövő generáció a jelenleginél valószínűleg nyitottabb lesz, mivel sok mai iskolában már az önálló véleményalkotást helyezik előtérbe
 

Egy biztos: az az öröm, vidámság, nyitottság, elfogadókészség, remény és szeretet, amit megoszthatunk másokkal, a lehető legeredményesebb módszer, amivel megelőzhetjük szervezetünk, de legfőképpen központi idegrendszerünk, gondolkodásmódunk elöregedését.

Dr. Simoncsics Péter
XIII. évfolyam 12. szám

Címkék: anti-aging, memória

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.