Egészséges életmód

Oxigénterápiák

Az oxigén levegőnk szerves része. Az ember és valamennyi élőlény nem képes oxigén nélkül élni.

    Az oxigén a legtöbb élőlény számára a légzés alapfeltétele. Az életfolyamatok rendkívül bonyolult kémiai és fizikai energiafogyasztó reakciók, amelyeknek oxigénre van szükségük. Az oxigénterápia hallatán az ember önkéntelenül is az inhalációs terápiára gondol, azaz a légzés útján történő oxigénfelvételre, és kevésbé arra a gyógymódra, amelynek során a környezet oxigénje, technikai segítséggel a külső légzést megkerülve közvetlenül a vérbe jut. Ezáltal befolyásolhatók a test különböző működési mechanizmusai és az anyagcsere-folyamatok. Cikkünkben a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhány terápiás módszert.  


     

    Többlépcsős oxigénterápia

    Von Ardenne a drezdai kutatóintézetében végzett többéves kutatómunkája eredményeképpen 1978-ban tette közzé Többlépcsős oxigénterápia című könyvét.

     

    Ez az orvostudomány távoli jövőjébe mutató felfedezés a vér mikrocirkulációjára gyakorolt hatáson alapul, amelyet oxigénadagolással és más terápiás lépésekkel érnek el. Von Ardenne alapvető feltevése az, hogy az energiahiány miatt vénás végükön összeszűkült erek ismét kitágulnak, és ez a tüdőben az oxigénfelvétel növekedéséhez, a szövetekben pedig az oxigén jobb hasznosításához vezet. Ez az alapmechanizmus az egész szervezetben lehetővé teszi az energiastátus ergometriásan mérhető, hosszan tartó emelkedését, és ennek multifaktoriális hatásai számos változást eredményeznek az anyagcserében.

     

    A klasszikus többlépcsős oxigénterápia három kezelési lépésből áll.

     

    1. lépés: Egy ún. premedikációs gyógyszerkeverék bevétele, aminek célja az oxigénfelvétel és az oxigén testben való hasznosításának javítása; ez a premedikációs koktél 1 g aszkorbinsavból, 30 mg B1-vitaminból (thiamin), 50 mg dipiridamolból és 100 mg magnézium-ororátból áll. Ezeket az anyagokat egyenként, vagy ahogyan Von Ardenne ajánlja, egy tablettában is beadhatjuk. A felszívódás időigénye miatt a kezelés előtt mintegy háromnegyed órával kell bevenni a gyógyszert.

     

    2. lépés: Orvosilag tiszta, normál levegővel kevert oxigén nazális belégzése kb. 2 órán keresztül. A standard eljárásnál a teljes kúra 30-36 óra inhalációs időből áll, azaz napi 2 órából 15-18 egymás utáni napon.

     

    3. lépés: A szövetek vérellátásának javítása, amit fokozott fizikai terheléssel, adagolt mozgástréninggel érünk el.

     

     

    Túlnyomásos oxigénterápia vagy hiperbár-oxigenizáció

    A módszer lényege: tiszta oxigén szakaszos inhalálása megnövelt nyomás alatt. Ez a módszer azt kísérli meg, hogy a túlnyomásos kamra segítségével megnövelt mennyiségű oxigént oldjon fel fizikailag a plazmában, és ezzel optimalizálja a szövetek oxigénellátását.

     

    Kivitelezésére kétféle kamratípus szolgál: az egyszemélyes és a többszemélyes kamra. Az egyszemélyes kamrában tiszta oxigén komprimálható maximum 3000 mbar-ra; ennek a módszernek hátrányai a robbanásveszély és a páciens izoláltsága, mivel az ilyen kamrában nincs hely több személy számára. Előnye ezzel szemben, hogy a berendezés viszonylag olcsó.

     

    A többszemélyes kamrában több páciens egyszerre inhalálhat. A kamra atmoszférája – és ez a döntő technikai különbség – komprimált levegő. Az oxigéntartalmat elektronikusan szabályozzák úgy, hogy a 21%-ot soha ne léphesse túl. Ezzel a robbanásveszély elhárul. A kamrában elektromos készülékek is működtethetők, és szükség esetén az orvos is beülhet a betegek mellé.

     

    A hiperbár-oxidáció alkalmazásánál biztató sikereket írtak le pl. a szklerózis multiplex vagy az agyi vérkeringés zavarainak esetében. Mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a túlnyomásos oxigénkezelés nemcsak bonyolult, amely drága berendezéseket és speciálisan képzett személyzetet igényel, hanem jelentős mellékhatásokkal is járhat. Ha nyomása ugyanis 2,5 mbarnál nagyobb értékre emelkedik, az oxigén toxikusan hat a központi idegrendszerre és a légutakra. Kezdetben látási és hallási zavarok, szédülési rohamok, görcsök és hangulatváltozások lépnek fel.

     

     

    Inhalációs terápia ionizált oxigénnel

    Az ionizált oxigén belélegeztetésével nyert sikeres klinikai tapasztalatok egyre szaporodnak, és ezek a reumás megbetegedésektől a vegetatív diasztónián keresztül a tüdőbetegekig terjednek.

     

    Ennek a terápiás eljárásnak az alapgondolata az emberi test ún. polarizációja, amely negatív és pozitív ionösszegződésekben, azaz negatív vagy pozitív össztöltésben nyilvánul meg. Az ionok szállítását a levegő végzi, amely maga is a poláris, ionizált oxigén energiadonoraként funkcionál. Ha valaki terápiás célból gázpalackból származó oxigént lélegez be, ennek az oxigénnek az ionizációja lényegesen kisebb a szükségesnél. Ezért feltételezhető, hogy hatása lényegesen gyengébb, mint ha az oxigént előzőleg mesterségesen ionizálták volna.

     

    Az ionok fajtájáról a vélemények, ti. hogy az ionáramlás negatív vagy pozitív legyen, igen eltérőek. Úgy tűnik azonban, hogy sem a csak negatív, sem a csak pozitív ionizálás nem vezet átütő sikerhez. Kedvezőbb, ha a páciens mindenkori töltésének meghatározása után, egyénre szabottan választják meg a szükséges oxigénion-formát. Az ily módon kezelt betegek, különösen a krónikus obstruktív tüdőbetegségekben szenvedők esetében, rövid időn belül meglepő mértékben megnőtt a vér oxigénnyomása, a leukocitaszám szignifikánsan csökkent, és kisebb lett a vérsüllyedés. A szubjektív közérzet (elsősorban az alvás minősége és a koncentrálóképesség) feltűnően javult. Reumabetegek a fájdalom lényeges csökkenéséről számoltak be, valamint arról, hogy ízületeik mozgékonysága meglepő módon megnövekedett.

     

     

    Hematogén oxidációs terápia (HOT)

    A HOT-ot harminc évvel ezelőtt dr. Federico Wehrli tárta a szakmai nyilvánosság elé. Eljárása oxigénnel habosított vér ultraibolya-besugárzásán alapul. Wehrli a tüdőn keresztül belélegzett oxigén jobb hasznosítását kívánta elérni. Ma tudjuk, hogy a HOT az immunológia és az anyagcsere területén is sikeresen használható.

     

    Ismertek terápiás sikerek olyan betegségeknél is, amelyek a bőrön jelentkeznek (pl. herpes zoster és égés utáni keloidképződés). Jó kilátások vannak a sikerre a geriátria kezdődő degenerációs fázisaiban is. A kezelések mellékhatásaként lehetséges a gyógyszeradagolás csökkentése is. A szövetek röntgensugártűrő képességét a HOT jelentősen javítja, a kemoterápiát könnyebben elviselhetővé teszi, aminek daganatos betegeknél lehet jelentősége. Kiegészítő és utókezelésként a HOT különösen ajánlható. Jó hatással van a rákbetegek életminőségére.

     

    A HOT gyakorlati kivitelezése:

    A beteg könyökvénájából 60-80 ml vért vesznek le, amelyet nátriumcitráttal (3,2%-os, pirogénmentes, steril) 4:1 arányban keverve gátolnak meg az alvadásban. A vért egy speciális készülékben oxigénnel felhabosítják. A vérbuborékok lassan elhaladnak egy kvarcüvegből készült átfolyó edényben a speciális UV-égő előtt. Itt történik meg az UV-fénnyel való besugárzás. A páciens vérét végül intravénásan visszainjektálják vagy infúzióval juttatják vissza. Egy kis részt intramuszculárisan is beadhatnak.

     

     

    Ózonterápia

    Az ózon 3 értékű oxigén, mely igen gyorsan lebomlik elemi oxigénné.

    Igen erős oxidáló hatású anyag, mely gyorsabban pusztítja el a baktériumokat és gombákat (pl. candida), mint a klór. Vírusok és rákkeltő anyagok, melyek még a víztisztító üzemekben használt vegyszerektől sem pusztulnak el, az ózontól oxidálódnak.

     

    Az ózon színtelen gáz, természetes formájában a Földünk körül 20-30 km távolságban az atmoszféra oxigénjéből keletkezik napenergia (speciálisan az UV-sugárzás) segítségével. Az UV (ultraibolya) sugarakat elnyelve visszaalakul oxigénné.

     

    Az ózonnak sajátosan karakterisztikus szaga van, melyet néha egy-egy kiadós tavaszi vihar és zápor után érezni is lehet. Tömény állapotában a tüdő felszíni sejtjeire mérgező hatású, tehát így belélegezni szigorúan tilos! Orvosi szempontból 40 mikrogramm/ml koncentráció felett baktérium-, vírus- és gombaölő, ez alatti koncentráció vérkeringést növelő hatású.

     

    A módszer alkalmazása során a pácienstől vénás vért vesznek, majd azt egy készülékben 98%-ban oxigénből, 2%-ban ózonból álló gázkeverékkel dúsítják, végül visszajuttatják a páciens szervezetébe. Kétféle kezelési mód terjedt el:

     

    Az egyik a „kis” sajátvér-terápia, amely során a terapeuta egy héten kétszer néhány milliliter vért vesz, ezt dúsítja ózonnal, és a beteg farizmába fecskendezi vissza. Egy kúra legalább 10 kezelésből áll.

     

    A „nagy” sajátvér-kezelés során jóval több vért vesznek a betegtől, amit ózonnal dúsítanak, majd steril infúziós üvegbe töltenek, és innen a páciens vénájába vezetnek vissza. Ez utóbbi kezelési mód előnye a „kis” kezeléssel szemben, hogy jóval több ózon juttatható a szervezetbe, ezért hatékonyabb és gyorsabb eljárás. Egy kúra 10-13 infúzió adásából áll, a gyógyhatás akár egy-másfél évig tart.

     

    Ha a kezelést helytelenül végzik, fennáll a hirtelen vérnyomáscsökkenés, sokk vagy az embólia kialakulásának veszélye.

     

    Javallatok:

    • artériás érszűkület,

    • artériás és vénás fekélyek,

    • érelmeszesedés,

    • szélütés utáni állapot,

    • anyagcserezavarok,

    • májgyulladás,

    • bőrbetegségek (ekcémák),

    • ellenálló képesség csökkenésével járó megbetegedések: pl. rák, AIDS, autoimmun-betegségek kiegészítő kezelésként,

    • prevencióként 40 év felett.

     

    Az ózon nem csodaszer, de megvan a megérdemelt helye az orvosi tevékenységben.

     

    A krónikus betegségek esetén a kezelés mellett persze fontos a helyes táplálkozás, a méregtelenítés. A helyes táplálkozás alatt a vegán, a lactovegán, a vércsoport szerinti táplálkozás értendő. Adott esetben a kezelést megelőző anticandida-kúra igen sokat javíthat a gyógyulási esélyeken. A helyes táplálék elkészítése sokszor idő- és szakértelem hiányában nehezen kivitelezhető. Ma már szerencsére Budapesten erre szakosított konyhák házhoz is szállítják a komplett menüt megrendelésre. Ilyen orvosi szakértő háttérrel rendelkező intézmény pl. a Napkonyha. A méregtelenítő módszerek közül a Phönix méregtelenítő kúra az egyik leghatásosabb. E homeopátiás cseppeket gyógyszertárakban, vény nélkül lehet kapni (Phönix Phönohepán, Phönix Solidago, Phönix Antitox).

     

     

    Az ózonkezelés eredményességét bizonyító esetek

    1. számú eset:

    A 74 éves beteg III. stádiumú artériás érszűkületben szenvedett. Járókészsége kb. 50 méter volt, lábfeje kékesen elszíneződött. Az artéria dorsalis a bal lábfején alig volt tapintható.

     

    Próbaképpen artériás ózonkezelést alkalmaztam hetente kétszer. Igen érdekes, hogy a láb először elfehéredett, valószínűleg a vasokonstrikció (pillanatnyi érszűkület) következtében, majd szép rózsaszínűvé vált. Támogatásként a bőr alá, különböző akupunktúrapontokba is injekcióztam ózont.

     

    Az 5-6. kezelés után javulást tapasztaltam. A 10. kezelés után fél év szünet következett, majd a beteg kérésére ismét 10 alkalomból álló kezelés történt.

     

    Az eredmény: a lépéskészség 2–300 m-re javult, a bőr színe is pozitív irányba változott.

     

    Lábszárfekély kezelés előtt és 1 hónapos kezelés után

     

    2. számú eset:

    A Berlinben élő 80 éves úrnak artériás és vénás eredetű ulcus cruris-a (lábszárfekélye) volt (a jobb bokáján kívül és belül, a balon kívül).

     

    A nyitott seb átmérője jobb külső oldalon kb. 2,5 cm, belül kb.

     

    5 cm átmérőjű, a bal bokaseb kb. 4 cm volt. Gennyes, igen rossz szagú váladékot bocsátott ki. Partján a bőr kemény, szarus volt.

     

    Az úr állítása szerint a seb évtizedek alatt nem gyógyult meg, sőt rosszabbodott, annak ellenére, hogy több kórházban is kezelték. Ráadásul a beteg cukorbetegségben is szenvedett. Zárt rendszerű ózon-oxigén kezelést alkalmaztam, melynek során a lábat egy légmentesen lezárt zacskóba bújtattam, az oxigént kiszívtam egy készülékkel, utána légmentesen lekötöttem, és újra felfújtam ózonnal, majd a lábat fél óráig az ózonos zacskóban tartottam. A bőr alá is injekcióztam ózont (igen fájdalmas!) a seb köré. Ezenkívül a sebre Echinacea és ruta graveolens hígított oldatát tettem. 2 év alatt összesen három alkalommal volt nálam a beteg, 3x6 hétig (hetente 2 kezelés).

     

    A bal külső ulcus egészen begyógyult, a jobb külsőn talán 1–2 mm széles, kb. 1,5 cm hosszú kis hegecske maradt, a jobb belső bokánál a seb kb. 70–80%-kal kisebb lett.

    Dr. Sarkadi Ádám
    IX. évfolyam 9. szám

    Címkék: oxigénterápiák

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.