Egészséges életmód

Rend­szer­vál­tás szük­sé­gel­te­tik

Gon­do­la­tok az or­vos­tu­do­mány és a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat kö­zöt­ti fe­szült­sé­ge­kről


 

Be­teg em­ber­hez nyúl­ni nagy fe­le­lős­ség, de még ta­ná­csot ad­ni is az! Tud­ja ezt jól min­den­ki, aki a gyó­gyí­tói pály­ára lép. Ma­nap­ság azon­ban nagy bi­zony­ta­lan­ság ural­ko­dik a gyó­gyí­tás kö­rül. Az or­vo­sok mun­ká­ja a rend­szer­vál­tás óta job­ban a nyil­vá­nos­ság elé ke­rült, mint ré­geb­ben. Ahogy min­den szak­má­ban, itt is lé­te­zik jó és ke­vés­bé jó sza­kem­ber – és ami a leg­lény­ege­sebb – itt is ke­let­ke­zik se­lejt! Csak­hogy ez a se­lejt min­den eset­ben egy élő em­be­ren je­lent­ke­zik, és saj­nos gya­kran nem, vagy csak ne­he­zen ja­vít­ha­tó. Az or­vo­so­król és az egész­ség­ügy­ről mos­ta­ná­ban meg­je­lent né­hány nagy vi­hart ka­vart könyv bi­zony nem fes­tett ró­luk ked­ve­ző ké­pet.

 

Az em­lí­tett idő­szak­ban nagy lép­tek­kel tört elő­re a szo­cia­liz­mus év­ti­ze­de­i­ben dur­ván el­nyo­mott és ki­kö­zö­sí­tett ter­mé­szet­gyó­gyá­szat. Kez­det­ben (de né­ha még ma is!) jog­gal ér­te te­vé­keny­sé­gü­ket sok kri­ti­ka, fő­leg szak­kép­zet­len­sé­gük és bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken fel­me­rü­lő in­kom­pe­ten­ciá­juk miatt. Az el­múlt 15 esz­ten­dő­ben azon­ban ha­tal­mas fej­lő­dé­sen ment ke­resz­tül úgy a kép­zés, mint a gya­kor­lat. Bi­zo­nyá­ra ez is köz­re­ját­szott ab­ban, hogy az or­vo­sok­ba ve­tett hit mint­ha meg­ren­dül­ni lát­sza­na.

 

2002. de­cem­ber 20-án az M1 te­le­ví­zió Hí­r­adó­já­ban el­hang­zott egy ri­port. Már az elő­ze­tes fel­ve­ze­tés is fi­gye­lem­re­mél­tó volt. Így hang­zott: „Az em­be­rek nagy ré­sze nem bí­zik az or­vo­sok­ban.” A foly­ta­tás­ból ki­de­rült, hogy a be­te­gek dön­tő több­sé­ge ma már nem elég­szik meg az or­vos ál­tal aján­lott gyógy­mód­dal, ha­nem „ön­di­ag­nó­zist” ál­lít fel, és sa­ját ma­ga vagy ki­egé­szíti, vagy tel­je­sen kor­ri­gál­ja azt! Min­den har­ma­dik (te­hát 33%!) fe­lírt gyógy­szer re­ceptje ki­vál­tat­lan ma­rad, és 10 be­teg­ből 8 (fő­leg a kö­zép­ko­rú, ma­ga­sabb jö­ve­del­mű­ek) ki­egé­szíti a gyógy­ke­ze­lést a sa­ját el­kép­ze­lé­se sze­rin­ti vény nél­kü­li vi­ta­mi­nos ké­szít­mé­nyek­kel.

 

TÖMEGSPORT

 

A 2003. ja­nu­ár 3-i M1 te­le­ví­zi­ós Hí­ra­dó­ban más irá­nyú meg­kö­ze­lí­tést hall­hat­tunk. Esze­rint
a ki­vál­tott gyógy­sze­rek kb. 20%-a a sza­va­tos­sá­gi idő le­jár­ta után fel­hasz­ná­lat­la­nul a sze­mét­be ke­rül! (Tény, hogy ez a hí­ra­dás a gyógy­szer­ről mint ve­szé­lyes hul­la­dé­król szólt!)

 

A szá­mok azon­ban így is ön­ma­gu­kért be­szél­nek. Egy­részt jel­zik azt a ha­tal­mas bi­za­lom­vesz­tést, ami ma az or­vos­tu­do­mány fe­lé meg­nyil­vá­nul, más­részt azt is, hogy az em­be­rek­nek a gyógy­sze­rek­be ve­te­tett hi­te is meg­vál­to­zott. Az pe­dig, hogy a vi­ta­mi­nos ké­szít­mé­nyek fe­lé for­dul­nak, azt jel­zi, hogy ösz­tö­nö­sen job­ban bíz­nak ab­ban, ami ter­mé­sze­tes (le­ga­láb­bis bíz­nak még ab­ban, hogy ezek ter­mé­sze­tes vi­ta­mi­nok!). Jel­zi azt is, hogy a XX. szá­zad cso­da­fegy­ve­re vissza­fe­lé tü­zel. Az an­ti­bio­ti­ku­mok irá­nyá­ba ma már töb­ben for­dul­nak gya­na­kvás­sal, mint bi­za­lom­mal. Pe­dig en­nek oka el­ső­sor­ban nem az an­ti­bio­ti­ku­mok al­kal­mat­lan­sá­gá­ban, ha­nem az em­ber­ben ke­re­sen­dő. Már megint ki­hú­zott egy pa­lackból egy du­gót, anél­kül, hogy meg­győ­ződött vol­na an­nak tar­tal­má­ról. A kö­vet­kez­mé­nye­i­vel pe­dig nem akar szá­mol­ni.

 

Mi len­ne eb­ből az or­vos­tu­do­mány ta­nul­sá­ga?

 

El­ső­sor­ban az, hogy el kel­le­ne már sza­kad­nia az al­lo­pá­ti­ás gyó­gyí­tás hi­té­től és a be­teg­sé­gek el­le­ni „küz­de­lem”-től. Az al­lo­pá­tiá­nak bi­zo­nyos élet­men­tő hely­ze­tek­ben van csak lét­jo­go­sult­sá­ga.

 

Má­sod­sor­ban tu­do­má­sul kel­le­ne ven­ni, hogy az em­ber nem csak a fi­zi­kai tes­té­ből áll.

 

Har­mad­sor­ban, és ez az el­ső ket­tő­ből alap­ve­tő­en kö­vet­ke­zik, hogy fe­lis­mer­jék vég­re azt, amit a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat hir­det: a be­teg­ség nem fi­zi­kai, ha­nem lel­ki (asz­trá­lis) és gon­do­la­ti (men­tá­lis) ere­de­tű. Csak a be­teg­ség tü­ne­te je­lent­ke­zik a fi­zi­kai tes­ten, mint kö­vet­kez­mény! Emiatt a gyó­gyu­lás sem in­dul­hat ki in­nen!

 

Ne­gyed­sor­ban – és ez a leg­lény­ege­sebb: a be­teg­ség el­len nem le­het har­col­ni! Sem­mi­lyen be­teg­sé­get nem le­het meg­sem­mi­sí­te­ni, csak a tü­ne­te­ket más irány­ba el­tol­ni. Nem az or­vos gyó­gyít, hi­szen a be­teg­sé­get a be­teg em­ber sa­ját ma­ga in­du­kál­ja; hogy vi­lá­gos­sá vál­jon a számá­ra: rossz úton ha­lad, vál­toz­tat­nia kell!
A be­teg­sé­get ezért csak a be­teg ké­pes meg­szün­tet­ni, és nem az or­vos, nem a ter­mé­szet­gyó­gyász és leg­fő­kép­pen nem a gyógy­szer.

 

KOLESZTERIN
– Enni, vagy nem enni?...

 

El­gon­dol­kod­ta­tó az is, hogy mennyi­re alá­ren­de­lő­dött az or­vos a gyógy­sze­rek au­to­ma­ti­kus al­kal­ma­zá­sá­nak. Sok­kal na­gyobb fi­gyel­met kell szen­tel­ni a szer­ve­zet ön­gyó­gyí­tó ké­pes­sé­gé­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra, mert az mel­lék­ha­tá­sok nél­kül meg­old­ja a sa­ját pro­blé­má­ját.

 

A fent idé­zett el­ső ri­port nem fog­lal­ko­zott a már egy­re job­ban is­mert ténnyel, hogy a be­te­gek nagy ré­sze ke­re­si fel az or­vos­sal egy idő­ben a ter­mé­szet­gyó­gyászt is. Itt lép be a ter­mé­szet­gyó­gyász fe­le­lős­sé­ge a kép­be. Mert (tisz­te­let a ki­vé­tel­nek) mit kap ma a be­teg a leg­több ter­mé­szet­gyó­gyász­tól? Ugya­nazt, amit az or­vo­sok­tól; al­lo­pá­ti­ás ke­ze­lést! Rá­adá­sul a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat­nak csak az ő ál­ta­la is­mert (ál­ta­lá­ban igen szűk) ré­szé­ből. Egy kis fül­gyer­tyá­zást, egy kis talp­masszázst stb., amely­nek egye­dü­li gyógy­ha­tá­sá­ban ter­mé­sze­te­sen hisz, és nem ve­szi ész­re, hogy ez a mód­szer sem­mi­ben nem kü­lön­bö­zik az ál­ta­la oly gya­kran el­ma­rasz­talt or­vo­sé­tól.

 

Hol van a ho­lisz­ti­kus szem­lé­let? Hol van ak­kor a kü­lönb­ség a gyó­gyí­tás két (je­len­le­gi) ádáz el­len­sé­ge kö­zött? Mi len­ne eb­ből a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat ta­nul­sá­ga?

 

El­ső­sor­ban az, hogy nem ele­gen­dő né­hány hét­vé­gi „gyor­stal­pa­ló” tan­fo­lyam elvég­zé­se a pra­xis gya­kor­lá­sá­hoz. Az ezo­té­ria és az önis­me­ret alap­ve­tő­en szük­sé­ges ah­hoz, hogy más­nak ta­ná­csot ad­has­son a ter­mé­szet­gyó­gyász.

 

Má­sod­sor­ban az, hogy az em­ber ho­lisz­ti­kus szem­lé­le­té­hez a fi­zi­kai test is­me­re­te (bi­zo­nyos ana­tó­miai és or­vo­si alap­is­me­re­tek) is hoz­zá tar­to­zik. E nél­kül jog­gal kap­ják meg a má­sik ol­dal­tól a fe­le­lőt­len ku­ruzs­ló jel­zőt.

 

CSONTKOVÁCSNÁL
– Azt mondja, az SZTK-fogászaton félrekezelték..

 

Har­mad­sor­ban – de ez ugya­nígy vo­nat­ko­zik mind­két ol­dal­ra – a szak­mai alá­zat és a ho­no­rá­ri­um nagy­sá­gá­nak re­ális meg­ha­tá­ro­zá­sa. Saj­nos ez ma (ter­mé­sze­te­sen tisz­te­let a ki­vé­te­lek­nek!) sar­ka­la­tos kér­dés! Bi­zony jó len­ne időn­ként elol­vas­ni mind a hip­po­kra­té­szi, mind a ter­mé­szet­gyó­gyá­szi es­kü szö­ve­gét, majd an­nak szel­le­mé­ben te­vé­keny­ked­ni to­vább. A be­teg­nek jo­ga van tud­ni a be­teg­sé­gé­ről és az al­kal­ma­zott ter­ápi­á­ról, hogy sza­ba­don vá­laszt­has­son, mert így lesz iga­zán ha­té­kony a be­avat­ko­zás.

 

Van te­hát ta­nul­ság mind­két ol­da­lon, de re­mél­jük, hogy eb­ben a kér­dés­ben is fej­lő­dés lesz már a kö­zel­jö­vő­ben.

 

Lép­jünk vissza egy ki­csit az idő­ben. 1997-et írunk. Meg­szü­le­tett a 11/1997. (V. 28.) NM-ren­de­let a ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti te­vé­keny­ség gya­kor­lá­sá­nak egyes kér­dé­se­i­ről. Ré­gó­ta várt lé­pés volt ez, hi­szen ak­kor már jó­sze­ri­vel az is ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti pra­xist foly­ta­tott, aki­nek éj­jel ál­má­ban je­le­né­se volt! En­nek az írás­nak nem cél­ja a ren­de­let fe­lett kri­ti­kát mon­da­ni – azt majd a gya­kor­lat ad­ja meg –, ha­nem egy má­sik, ab­ban az idő­ben a te­le­ví­zió­ban el­hang­zott nyi­lat­ko­zat­ra sze­ret­ne em­lé­kez­tet­ni. Eb­ben ugya­nis re­agál­tak a ma­gyar­or­szá­gi or­vos­tu­do­má­nyi egyet­emek nagy te­kin­té­lyű ve­ze­tői. Egy­be­hang­zó vé­le­mé­nyük lény­ege az volt, hogy az or­vos­tu­do­má­nyi egyet­eme­ken ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti ok­ta­tás nem lesz!

 

Ke­mény sza­vak ezek. Pe­dig né­hány ezer évig az or­vos­lás és a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat egy volt. Csak az ipa­ri for­ra­da­lom után, a ma­te­ria­lis­ta esz­mék tér­hó­dí­tá­sá­val, de fő­leg a XIX. szá­zad­ban vált ural­ko­dóvá az a né­zet, „hogy ami ob­jek­tí­ven nem szem­lél­he­tő, ne­tán nem mér­he­tő, az nem tu­do­má­nyos, te­hát nincs is”! Csak ez után kezdték a pra­xi­sá­ban asz­tro­ló­gi­át is al­kal­ma­zó or­vos­ra ki­je­len­te­ni, hogy ku­ruzs­ló, pe­dig a XV–XVI. szá­zad leg­hí­re­sebb or­vo­sa, Pa­ra­cel­sus sze­rint ez for­dít­va igaz!

 

Azon­ban az azó­ta el­telt idő­ben ez a szem­lé­let ala­po­san meg­kér­dő­je­le­ző­dött.

 

Wer­ner Hei­sen­berg, a vi­lág­hí­rű ku­ta­tó sza­va­it idéz­zük fel az ob­jek­tív meg­fi­gye­lés­ről:

 

„Nem lé­te­zik töb­bé ob­jek­tív re­ali­tás, il­let­ve so­has­em lé­te­zett. A meg­fi­gye­lés meg­vál­toz­tat­ja a va­ló­sá­got. Csak ad­dig olyan, amed­dig meg­fi­gye­let­le­nül ma­rad­hat. S hogy mi­vé vál­to­zik, az a meg­fi­gye­lő sze­mé­lyé­től függ.”

 

Eb­ből vi­lá­go­san lát­szik, hogy mi a hely­zet az ob­jek­tív meg­fi­gye­lés­sel és mé­rés­sel, ami a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok alap­ja. Így ala­kult ki má­ra az a hely­zet, hogy az or­vos­tu­do­mány­nak gyak­ran vál­to­zó el­kép­ze­lé­se van pl. a táp­lál­ko­zás­ról, amely az élet alap­ve­tő­en leg­fon­to­sabb ré­sze! Va­jon mi­ért van az, hogy a ta­n­in­téz­mé­nye­i­ken be­lül er­ről nem ta­ní­ta­nak sem­mit?

 

Ah­hoz, hogy ezt a kér­dést meg­ért­hes­sük, vizs­gál­juk meg kö­ze­lebb­ről, hogy: mi is a tu­do­mány?

 

Az ox­for­di ér­tel­me­ző szó­tár sze­rint: tör­té­nel­mi­leg lét­re­jött kü­lön­le­ges tár­sa­dal­mi tu­dat­for­ma.

 

Há­rom fő te­rü­let­ről: a ter­mé­sze­tről, a tár­sa­da­lom­ról és az em­be­ri gon­dol­ko­dás­ról szer­zett min­den­ko­ri is­me­re­tek rend­sze­re­zett összes­sé­gét je­len­ti. A „tu­do­má­nyos” jel­ző olyan kri­té­ri­um­má vált, hogy a mai kor em­be­re szin­te ki­zá­ró­lag ezen mé­ri le egy gon­do­lat he­lyes­sé­gét, még olyan te­rü­le­ten is, ami­nek a tu­do­mány­hoz sem­mi kö­ze sincs.

 

A tu­do­mány ál­lan­dó­an sa­ját ma­gát ja­vít­ja, így a múlt­ban ki­ala­kult is­me­re­tek a má­ban már ide­jét múl­tak­ká vál­nak, ami ma igaz, hol­nap té­ve­dés lesz! A tu­do­mány tör­té­ne­te te­hát az em­be­ri té­ve­dé­sek tör­té­nel­mé­vel egye­zik meg. A tu­do­mány a lát­ha­tó, meg­fog­ha­tó vi­lág je­len­sé­ge­i­vel fog­lal­ko­zik – te­hát az anya­gi vi­lág­gal. A gya­kor­lat­ban ez a mód­szer rög­zült, ezért az anya­gi vi­lá­gon kí­vü­li dol­gok lé­tét au­to­ma­ti­ku­san ta­gad­ja! Mi­vel mun­ka­mód­sze­re­it ki­ter­jesz­tet­te azok­ra a te­rü­le­tek­re is, ame­lyek nem anya­gi ere­de­tű­ek, ezért itt számá­ra meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan je­len­sé­gek­be üt­kö­zött. Ezek­kel kép­te­len meg­bir­kóz­ni, ezért meg­bé­lyeg­ző, elí­té­lő jel­ző­ket ra­gasz­tott rá: pl. misz­ti­kus, má­gi­kus. Ahol pe­dig nem tu­dott ki­tér­ni a ma­gya­rá­zat elől, ott olyan pa­ra­dox hely­ze­tek­be ke­ve­re­dett, mint pl. a pszi­cho­ló­gia ese­té­ben, mi­sze­rint an­nak a lé­tét ta­gad­ja, amely­nek ha­tá­sai a vizs­gá­ló­dá­sá­nak a tár­gya: az em­be­ri lel­ket!

 

 

Mik a tu­do­má­nyos­ság kri­té­riu­mai?

A szá­mun­kra a leg­fon­to­sabb a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok te­rü­le­te, ezért néz­zük meg, hogy mi­vel is fog­lal­ko­zik. Azok­kal a je­len­sé­gek­kel, dol­gok­kal, ame­lyek meg­fe­lel­nek a kö­vet­ke­zők­nek:

 

• meg­fi­gyel­he­tők,

• mo­del­lez­he­tők,

• re­pro­du­kál­ha­tók,

• a kí­sér­le­tek a gya­kor­lat­ba vissza­csa­tol­ha­tók.

 

Azok­kal a je­len­sé­gek­kel, amik a fen­ti­ek­nek nem fe­lel­nek meg, a ter­mé­szet­tu­do­mány nem tud mit kez­de­ni. Már­pe­dig a ter­mé­szet­tu­do­mány de­fi­ní­ció­ja sze­rint az or­vos­tu­do­mány sem te­kint­he­tő tu­do­mány­nak, hi­szen az em­be­ri szer­ve­zet nem egyen­lő csak a fi­zi­kai test­tel, ha­nem a pszi­cho­ló­gia ál­tal ta­nul­má­nyo­zott, „nem lé­te­ző” lé­lek is a ré­szét ké­pe­zi. S ak­kor még nem is be­szél­tünk az em­be­ri lé­tet irá­nyí­tó szel­lem­ről, vagy a bio­e­ner­ge­ti­ka meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint: a koz­mi­kus in­for­má­ció­ról, amely a ho­me­o­pa­ti­kus gyó­gyí­tás alap­el­vét ké­pe­zi! Bár az em­be­ri szel­lem lé­tét is ta­gad­ja az or­vos­tu­do­mány, de a ho­me­o­pá­tiá­nak az al­kal­ma­zá­sát szi­go­rú­an or­vo­si di­plo­má­hoz kö­ti!

 

A leg­job­ban ak­kor de­rül ki az el­lent­mon­dás, hogy ha az em­ber számá­ra a leg­fon­to­sabb do­log­gal, a táp­lál­ko­zás­sal fog­lal­ko­zó ún. „táp­lál­ko­zás­tu­do­mányt” gór­cső alá ves­szük.

 

 

Mi a hely­zet a táp­lál­ko­zás­tu­do­mánnyal?

• Az­zal ma már az or­vos­tu­do­mány is egye­tért, hogy két egy­for­ma em­be­ri szer­ve­zet nincs, rá­adá­sul, ha hu­mán táp­lál­ko­zás­ta­ni kí­sér­le­tet vég­zünk, ki­de­rül, hogy az anyag­cse­re-fo­lya­ma­to­kat nem le­het eg­zakt mó­don nyo­mon kö­vet­ni, te­hát nem meg­fi­gyel­he­tő!

 

• Élet­ko­rá­nak meg­fe­le­lő­en más­kép­pen táp­lál­ko­zik a cse­cse­mő, a fel­nőtt vagy az öre­gem­ber, de ez még sok más ál­la­po­tá­nak is (al­ka­ti, han­gu­la­ti, ideg, föl­draj­zi hely­zet stb.) meg­fe­le­lő­en vál­to­zik. Eb­ből pe­dig az a kö­vet­kez­te­tés von­ha­tó le, hogy eg­zakt mó­don nem is mo­del­lez­he­tő!

 

• Az is tel­je­sen vi­lá­gos, hogy még ha ugya­naz­zal az em­ber­rel vég­zünk is kí­sér­le­te­ket, ak­kor sem tu­dunk két­szer egy­más után ugya­no­lyan fi­zi­kai, lel­ki és szel­le­mi ál­la­pot­ban le­vő em­be­ri szer­ve­ze­tet ta­lál­ni, hi­szen egyet­len em­be­ri sejt­ben egy má­sod­perc alatt kö­zel hé­te­zer ké­miai re­ak­ció ját­szó­dik le. Eb­ből pe­dig az kö­vet­ke­zik, hogy a kí­sér­let nem re­pro­du­kál­ha­tó!

 

• Az ed­di­gi­ek­ből kö­vet­ke­ző­en a kí­sér­le­tek csak je­len­tős fenn­tar­tá­sok­kal csa­tol­ha­tók vissza a gya­kor­lat­ba.

 

– Doktor úr, biztosan használt az akupunktúra?!...

 

Nyil­ván­va­ló­an lát­ha­tó te­hát, hogy a táp­lál­ko­zás­tu­do­mány mint el­ne­ve­zés ki­zá­ró­lag azért hely­te­len, mert a tu­do­má­nyos­ság 4 alap­kri­té­riu­ma kö­zül egyik­nek sem fe­lel meg.

 

A rej­tély meg­ol­dá­sa ott van, hogy a ta­pasz­ta­lat sze­rint a táp­lál­ko­zás­ra dön­tő­en és elő­re ki­szá­mít­ha­tat­lan mó­don ha­tás­sal van a lel­ki, ér­zel­mi és szel­le­mi ál­la­pot! Ezek pe­dig a transz­cen­den­cia té­ma­kö­ré­be tar­toz­nak, és az­zal a tu­do­mány nem­csak hogy nem fog­lal­ko­zik, ha­nem a lé­tét is ta­gad­ja! Ez ön­ma­gá­ban nem len­ne nagy baj, ha az et­től el­té­rő vé­le­ményt meg­fo­gal­ma­zók­kal pár­be­szé­det kez­de­né­nek, ne­tán meg­vizs­gál­nák ál­lí­tá­sai­kat! A mai em­ber olyan élel­mi­sze­re­ket fo­gyaszt, ame­lyek­nek már szin­te sem­mi kö­zük a ter­mé­szet­hez. Sok ezer évig ve­ze­tett ben­nün­ket az ösz­tö­nünk, azon­ban az el­múlt né­hány év­ti­zed ele­gen­dő volt ah­hoz, hogy a ké­miai ipar könnye­dén be­csap­ja eze­ket a fi­nom ösz­tö­nö­ket, és sa­ját ér­de­ke­ink el­len cse­le­ked­jünk.

 

A fen­ti­ek alap­ján be­lát­ha­tó, hogy a táp­lál­ko­zás­tan nem ír­ha­tó le a tu­do­mány esz­kö­ze­i­vel, nem von­ha­tó le ál­ta­lá­nos kö­vet­kez­te­tés és nem al­kal­maz­ha­tó min­den­ki­re egy­aránt. A té­má­val fog­lal­ko­zó ak­kor jár el kor­rekt mó­don, ha az ál­ta­lá­no­san meg­fi­gyel­he­tő je­len­sé­gek mel­lett min­dig fi­gye­lem­be ve­szi az adott egyén sa­ját kü­lön­bö­ző­sé­gét, amit a szü­le­té­si ké­ple­te, al­ka­ti je­gyei és ki­ala­kult élet­rit­mu­sa alap­ján ha­tá­roz meg. Eze­ket össze­gez­ve le­het azu­tán a gya­kor­lat­ba át­ül­tet­ni az el­mé­le­tek rá vo­nat­ko­zó ré­sze­it.

 

Meg­ál­la­pít­ha­tó te­hát, hogy mi­vel az em­ber a test-lé­lek-szel­lem egy­sé­ge, ezért a ve­le fog­lal­ko­zó or­vos­tu­do­mány pont emiatt nem fe­lel meg sa­ját kö­ve­tel­mé­nye­i­nek. A transz­cen­den­cia a tu­do­mány mai fel­fo­gá­sa sze­rint ér­tel­mez­he­tet­len, de hiá­ba ta­gad­ja lé­te­zé­sét, an­nak min­den köz­ve­tett for­má­já­val ta­lál­ko­zik nap mint nap. A leg­na­gyobb el­lent­mon­dás pont ab­ban rej­lik, hogy bár az em­be­ri tes­tet már pa­rá­nyi ré­sze­ire szed­ték a spe­cia­lis­ták, de az em­ber nem egyen­lő ezek­nek a pi­ciny ré­szek­nek az egy­sze­rű összes­sé­gé­vel. Annyi­val több, mint amennyit a ter­mé­szet­tu­do­mány nem is­mer el lé­te­ző­nek.

 

Sen­ki nem ve­szi ész­re, hogy ez eb­ben a for­má­ban ma már tart­ha­tat­lan?

 

Itt az ide­je an­nak, hogy két kü­lö­nál­ló, de egy­más­sal szo­ro­san együtt­mű­kö­dő ága­za­ta­ként lét­jo­go­sult­sá­got nyer­hes­sen a két szak­ma. Fél­té­keny­ség­re nin­csen ok, mert a rend­kí­vül ne­héz, be­teg kor olyan gon­do­la­to­kat szül, hogy be­teg em­ber bő­ven lesz, csak akad­jon jó gyó­gyí­tó – min­degy, hogy me­lyik ol­da­lon áll!

 

Ér­tel­mes em­be­rek már ré­gó­ta pró­bál­ják a két sze­kér­tá­bort meg­egye­zés­re bír­ni. Dr. Ralph Bir­cher (a hí­res M. O. Bir­cher-Ben­ner sváj­ci or­vos és táp­lál­ko­zás­ku­ta­tó fia) „Szi­go­rú­an bi­zal­mas” cí­mű köny­vé­ben ír­ja le a kö­vet­ke­ző ese­tet.

 

Még a II. vi­lág­há­bo­rú előtt, az ak­ko­ri hit­le­ri Né­me­tor­szág­ban, 1934 és 1941 kö­zött ér­de­kes kí­sér­le­tet vé­gez­tek. A kor leg­mo­der­nebb kór­há­zá­ban, a Jo­hann­städ­ter kór­ház­ban be­ren­dez­tek egy kór­ter­met, ahol a be­te­ge­ket az ak­ko­ri leg­jobb or­vo­si és ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti ke­ze­lé­sek­nek ve­tet­ték alá. Az évek so­rán kb. 3000 be­te­get ke­zel­tek ilyen mó­don. Az együtt­mű­kö­dés annyi­ra si­ke­res volt, hogy há­rom­kö­te­tes ta­nul­mány is szü­le­tett be­lő­le. El­ső kö­te­te még 1938-ban lá­tott nap­vi­lá­got a lip­csei Rec­lam Ki­adó­nál A ha­gyo­má­nyos gyó­gyí­tás és a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat össze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­ta cím­mel. A hé­té­ves mun­ka ered­mé­nyét Ered­mé­nyek és ki­lá­tá­sok cím­mel je­len­tet­ték meg az egy­ko­ri „el­len­fe­lek”, amely­nek zá­ró­mon­da­ta ez volt: „El kell is­mer­nünk, hogy a ter­mé­szet­gyó­gyász-kí­sér­let a ha­gyo­má­nyos, tu­do­má­nyo­san és kí­sér­le­tek­kel dol­go­zó gyó­gyá­sza­ti köz­pont­ban tel­jes si­kert ara­tott.”

 

 

Mi le­het a meg­ol­dás?

A fen­ti, több mint fél év­szá­za­dos pél­da mu­tat­ja azt a meg­ol­dást, ami­re ma min­den­ki­nek: or­vos­nak, be­teg­nek, ter­mé­szet­gyó­gyász­nak a leg­na­gyobb szük­sé­ge van!

 

Sür­gős kor­mány­za­ti fe­la­dat en­nek a kér­dés­nek az el­fo­gu­lat­lan vizs­gá­la­ta, majd a sür­gős cse­le­kvés. Lét­re kell hoz­ni a nyu­gat-euró­pai gya­kor­lat­nak meg­fe­le­lő­en egy olyan ok­ta­tá­si rend­szert, amely ma­gas szín­vo­na­lon ké­pe­zi a ter­mé­szet­gyó­gyá­szo­kat (ter­mé­sze­te­sen nap­pa­li ta­go­za­ton) és be­en­ge­di a friss (né­hány ezer éves) tra­di­cio­ná­lis gyó­gyá­sza­ti elve­ket az or­vo­si egyet­emek (ma még) kon­zer­va­tív ok­ta­tá­si struk­tú­rá­já­ba. Meg kell szün­tet­ni a há­la­pénz meg­szé­gye­ní­tő, mind­két ol­dal számá­ra kel­le­met­len in­téz­mé­nyét. Ne­vez­zék már vég­re ne­vén a gye­re­ket. A gyó­gyí­tás rend­kí­vül fe­le­lős­ség­tel­jes szak­ma, ame­lyet tár­sa­dal­mi­lag és anya­gi­lag meg kell be­csül­ni. Csak így va­ló­sul­hat meg a bé­kés „rend­szer­vál­tás”, mert kü­lön­ben az an­ta­go­nisz­ti­kus el­len­tét „for­ra­dal­mi” vál­to­zá­so­kat fog ki­vál­ta­ni.

Varga Sándor holiszta, természetgyógyász tanár
X. évfolyam 4. szám

Címkék: természetgyógyászat

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.